Scofield - Ezékiel könyve

Ezékiel pap volt, neve azt jelenti: Isten megerősít. Őt is elhurcolták Babiloniába a zsidó száműzöttekkel együtt, Júda első és végső elhurcolása közötti időben (2Kir 24,11-16). Könyve úgy mutatja be őt, mint teljesen feddhetetlen és célkitűzéseiben határozott férfit, aki teljesen odaszentelte magát papi hivatásának. Mint Dániel és János apostol, ő is Júda országának határain kívül prófétált, jövendölései az övékhez hasonlóan szimbólumokban és látomásokban bővelkednek. A fogság előtti prófétákkal ellentétben, akik főként Júdának vagy a tíz törzsnek prófétáltak, néha mindkettőnek, Ezékiel az Úr szava volt „Izrael egész házához”. Feltűnő ellentétben Jeremiással, Ezékiel jövendöléseinek anyagát abban az időrendi sorrendben rendezi el, ahogy Isten azokat kijelentette neki.

Ezékiel szolgálatának tulajdonképpen az volt a célja, hogy a fogságban született nemzedék elé állítsa a nemzet bűneit, amelyek Izraelt ilyen mély romlásba döntötték (pl. 14,23); hogy a száműzöttek hitét erősítse a nemzet helyreállításáról, Istennek elnyomóikat sújtó igazságos ítéletéről és a Dávid királysága alatti nemzeti dicsőségről szóló jövendöléssel.
Figyeljük meg, hogy az Úr dicsősége közvetlenül Jeruzsálem elpusztítása előtt távozott el a városból (11,23); ez a dicsőség az ezeréves birodalom korszakában tér majd vissza Jeruzsálembe (43,2). Kr. e. 586 óta nem volt templom Jeruzsálemben, amely Isten dicsőségének ilyen jelenlétét láttatta volna.

A könyvet a következő részekre oszthatjuk fel:
I. Ezékiel elhívása, 1-3.
II. Figyelmeztetések a Jeruzsálem fölötti ítélet előtt, 4-24.
III. Ítélet a pogány nemzetek fölött, 25-32.
IV. Ezékiel őrállói felelőssége, 33.
V. Jövendölések az időszak végén történő eseményekről, amikor Izrael ismét visszatér az ő országába, 34-39.
VI. Az ezeréves birodalom temploma és annak istentiszteleti rendje, 40,1-47,12.
VII. Az ország felosztása az ezeréves birodalom idején, 47,13-48,35.