Frank Hammond Frank Marzullo történetei 9.

A SÜKETNÉMA MEGSZABADUL AZ ÖRÖKÖLT ÁTOKBÓL

Ida Mae és én a Tennessee-beli Chattanoogában szolgáltunk, Tom Sleepe pásztorral együtt. Ez volt a legelső alkalom, amikor az átokról tanítottunk. Volt a gyülekezetben egy tizennégy éves fiú, aki születésétől fogva süket volt. Az édesanyja előre hozta, hogy imádkozzunk érte. Ida Mae a tudás beszédét kapta, mely szerint a süketség egy átok eredménye, mivel az édesanyja jövendőmondással foglalkozott.

Ida Mae megkérdezte az édesanyát, valóban foglalkozott-e jóslással.

-Igen, - válaszolta – mielőtt megtértem, nagyon gyakran jósoltam embereknek.

Ez volt tehát az örökölt átok forrása, a bálványimádó jövendölés bűne miatt, mert „megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig”. (2Mózes 20:5)

Az anya soha nem tett bűnvallást, tehát mi szolgáltunk felé először, hogy kihozzuk az átokból. Aztán Sleepe pásztor a fiú fülébe tette a mutatóujját, és megparancsoltuk a süketség szellemének, hogy távozzon. Egy köhögéssel ki is jött a szellem. A fiú életében először hangokat hallott. Valaki egy kazettáról zenét kezdett játszani a gyülekezet hangberendezésen, a fiú elmosolyodott, és a zene ütemére bólogatni kezdett.

Másnap az anya felhívta Tom pásztort. Dicsérte az Urat, a fiú még mindig hallott. Születésétől kezdve néma volt, mert semmilyen hangot sem hallott. Most megtanulhat beszélni. Mindannyian hálát adtunk az Úrnak ezért a csodás gyógyulásért.

FRANK MARZULLO TÖRTÉNETEI

A SZENT SZELLEM MINDENT TUD!

Evelyn és én Bridgeportban, Connecticutban szolgáltunk egy szabadító szemináriumon néhány évvel ezelőtt. A szemináriumon részt vettek olaszok is, akik egy szót sem értettek angolul. Olaszul beszéltem velük, megpróbáltam elmagyarázni nekik, hogy a megbocsátás mindenképpen szükséges a szabadulás átvételéhez.

Azt mondtam a hölgynek:

-Megmutatom, hogyan kell csinálni. Mondja azt: Giovanni, Maria és Alfredo, én megbocsátok nektek. (Csak úgy találomra mondtam néhány nevet)

-Pontosan így van – nézett rám csodálkozva – pontosan ők azok, akik annyi gondot okoztak nekem! Giovanni és Maria az unokatestvéreim, Alfredo pedig a testvérem. Honnan tudta ezt?

- A Szent Szellem mindent tud! – válaszoltam. Dicsőség Istennek, a hölgy megbocsátott, és átvehette a szabadítást.

TEGYEN OLYAN DOLGOT, AMIT KORÁBBAN NEM TUDOTT

Frank és Ida Mae valamint én éppen befejeztük a szolgálatot Caliban, Kolumbiában, és Randy MacMillan pásztor azt javasolta, hogy útközben hazafelé álljunk meg San Andres szigetén. Van ott egy testvérgyülekezete. San Andres egy csodaszép kis sziget Nicaragua partjainak közelében. Csodálatos időt töltöttünk ott, hatalmasakat úsztunk a Mexikói-öböl türkizkék vizében. Nyugalmas hely volt.

Az épület második emeletén volt az a terem, ahol a gyülekezet felé szolgáltunk, és mire odaértünk, a terem már tömve volt emberekkel, köztük egy kerekesszékben ülő hölggyel. Az istentisztelet végén imádkozni kezdtünk a szükségben levőkért.

Odamentem a kerekesszékben ülő hölgyhöz, és imádkoztam érte. Majd azt mondtam neki:

-Tegyen valami olyan dolgot, amit eddig nem tudott. Erre nagy kínkeservesen feltápászkodott, felállt a székéből, és kiment a teremből, le a lépcsőn, és soha többé nem láttuk őt. Soha nem jött vissza. Olyat tett, amit korábban soha.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond és Frank Marzullo történetei 8.

ISTEN MEGVÉD A GYILKOS SZELLEMTŐL

Az újévben megint tanítottunk a Pittsburgh Karizmatikus Konferencián. Egy régi templom alagsorában kaptunk egy helyiséget, ahol a szolgálatunkat végezhettük. Körülbelül ötszáz ember zsúfolódott be ide. Nem volt üres hely, sokan álltak a terem végében.

Miközben a szabadításról szóló tanításomat végeztem, a terem végében mozgolódás támadt. A terem elejéről én úgy láttam, mintha egy ember keringőzne egy tizenkét láb magas (három és fél méteres) létrával. A létra először az egyik irányba dőlt, aztán a másikba. Aztán rázuhant az utolsó két sorban levő székekre – csak ez a négy szék volt üres az egész teremben! Az előtte még rajtuk ülő emberek valami oknál fogva egy-két perccel korábban álltak fel onnan.

Tovább folytattam a tanítást, de szinte mindenki a terem hátsó részében zajló eseményekre figyelt. Ida Mae odarohant, hogy megnézze, mi történik. A férfi, aki az egész zűrzavart okozta, démonok hatása alatt állt, és a padlón vonaglott. Egy tucatnyi ember dobta rá a Bibliáját. Ida Mae és néhány jelenlevő elkezdték kiűzni a démonokat.

Amikor a démonok eltávoztak, a férfi egy nagyon érdekes történetet mesélt el. A démon azt az utasítást adta neki, hogy menjen fel az emelvényre, és ölje meg Frank Hammond-ot. Közel akart férkőzni hozzám, meg akart ölni, de valahogyan belegabalyodott a létrába.

Isten megvédett, éppen úgy, ahogyan megígérte:

„ Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” (Lukács 10:19)

Egyébként ne próbáld megtámadni az ördögöt úgy, hogy Bibliát vágsz hozzá. „hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek” (2Korinthus 10:4). Kövesd Jézus példáját, aki az Igét idézte az ördögnek: „"Meg van írva…” (Máté 4:4)


ISMERD MEG VISZKETÉS URAT!

Miután az Úr lehívott bennünket, Ida Mae-t és engem a szabadító szolgálatra, a tudásunkat elkezdtük megosztani a gyülekezeti barátainkkal. Egy napon négy másik házaspárral együtt töltöttük az időnket, és úgy döntöttünk, szabadító szolgálatot végzünk egymás felé. A férfiak a férfiak felé, a nők a nők felé szolgálnak két külön helyiségben.

Mi, férfiak épp a szolgálat közepén tartottunk, amikor meghallottuk, hogy az egyik hölgy segítségért kiabál. Egy olyan démonnal találták magukat szembe, amivel nem boldogultak. A démon nagyon erőszakosan reagált a hölgyön keresztül, és nem tudták őt megtartani. Ezért mi, az öt erős férfi, átvonultunk a másik szobába, hogy leváltsuk őket. Ebben az aprócska asszonyban egy olyan erős démon volt, hogy mi öten sem bírtunk vele. Amikor megpróbáltuk a hölgyet megtartani és az ágyhoz rögzíteni, elkezdett csapkodni bennünket, mintha legyek lennénk. Eszünkbe jutott a gadarénus ördöngös, akit „senki sem bírt lekötni”.

Megkérdeztem a hölgyeket, tudják-e a démon nevét.

-Azt mondta, Viszketés a neve – válaszolták.

El sem tudtam képzelni, hogyan lehet ilyen erős a viszketés szelleme.

-Ez biztosan nem így van – tiltakoztam. Tehát utasítottam a szellemet, hogy mondja meg a nevét. A démon, az asszonyon keresztül, kihívóan megerősítette:

-Viszketés vagyok. Én vagyok VISZKETÉS ÚR!

Egy újabb kiadós csatározás után a viszketés szelleme végre elhagyta a nő testét. Amikor megkérdeztem a pásztor feleségét, tényleg volt-e problémája a viszketéssel, azt válaszolta:

-Ó, igen!

Az iskolában tanított, és amikor az egész teste viszketni kezdett, ki kellett mennie a tanteremből, bemenni a tanáriba vagy a mosdóba, és tetőtől-talpig végig kellett vakarnia magát. A szabadítás után teljesen megszűnt a baja. Viszketés úr mindörökre eltűnt!

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond történetei 7.

A LENGYEL DÉMONOK ANGOLUL BESZÉLNEK!

Lengyelországban, Wislában szolgáltunk egy ifjúsági táborban. John Edwards és Robert Ferguson kísért el engem erre az útra, mindketten Angliából jöttek. Öt fiatalember egy napos késéssel érkezett meg a konferenciára, éppen ebédidőben. Úgy intéztük, hogy a mi asztalunkhoz kerüljenek a tolmáccsal együtt. Egyikük sem beszélt angolul, mi pedig nem beszéltünk lengyelül.

Miután mind az öten jelezték, hogy szabadításra van szükségük, úgy döntöttünk, hogy ott rögtön szolgálunk feléjük. Miközben folyt a szabadítás, az egyik fiatalember, akár az angolna, fürgén lesiklott a székéről, és bebújt az asztal alá. Robert bemászott utána az asztal alá, és továbbra is azt parancsolta a démonoknak, hogy távozzanak. Egyszer csak Robert feje kibukkant az asztal alól, és izgatottan, angol akcentussal, azt mondta:

- Ez a fickó angolul szid engem!

A fiatalember egy szót sem beszélt angolul, a démon azonban annál jobban!

A SZEMINÁRIUMON HAMIS DOKTRÍNÁT TANULT

1975-ben, egy évvel a Disznók a szalonban című könyvem megjelenése után Ida Mae-vel együtt meghívtak bennünket, hogy tartsunk előadást a szabadításról a Pittsburgh Karizmatikus Konferencián, amelyet a Duquesne Egyetem kampuszán tartottak. Az esti szolgálaton résztvevők száma elérte a nyolcezer főt, ezért Ida Mae-t és engem felkértek arra, hogy szolgáljunk azok felé, aki szeretnének megtérni, Szent Szellem keresztséget venni vagy szabadításra van szükségük.

Az utolsó sorban álló, aki a szolgálatra várt, papi gallért viselt. Anglikán pap volt. Azt mondta, hogy a másik szolgáló hozzánk irányította, mert olyan jellegű problémája van. Miután elmondta, mit szeretne, ha Isten cselekedne az életében, mi azt mondtuk, hogy akkor szabadulásra van szüksége. Nem igazán volt ismerős számára a szabadítás fogalma. Egyszerűen fogalmazva elmondtuk neki, hogy démonokat űzünk.

- Én nem hiszek a démonokban! – tiltakozott. – Én szemináriumba jártam, és nekünk azt tanították, hogy amikor Jézus a démonokról beszélt, csak azért tette, hogy alkalmazkodjon az emberek hitvilágához.

Arra kértük, engedje meg, hogy megszólítsuk a démonokat. Ha nincs benne démon, nem történik semmi, de van benne, akkor az ki fog jönni. Annyira szüksége volt a segítségünkre, hogy elfogadta a kérésünket.

Amikor az első démont megcéloztuk, a papot azonnal megragadták a szellemek. Nem tudta mozgatni sem a kezét, sem a lábát, és nem tudott megszólalni. Teljesen olyan volt, mint aki megbénult. Ekkor szólalt meg a hangosbemondó:

- Kérjük, azonnal hagyják el az épületet. Ha valaki öt percen belül nem távozik, itt kell töltenie az éjszakát, mert az épületet bezárjuk. Ismétlem, azonnal hagyja el mindenki az épületet!

Mivel a pap képtelen volt lábra állni, megkértünk néhány férfit, hogy segítsenek kicipelni őt az épületből, keresztül az egész kampuszon, fel a szobájába, ahol lakott. Az őr furcsán nézett minket, ahogyan vonszoltuk az úton, de nem szólt semmit. Talán azt gondolta, hogy szegény fickó csak alaposan leitta magát. Végre eljutottunk a lifthez, és felvittük a hetedik emeletre.

A következő két órában kiadós szabadulásban volt része. Végre szabad volt!

-Mennyi az idő? – kérdezte.

Éjjel egy óra volt.

-Azonnal mennem kell! – kiáltott izgatottan. – Kilencre a templomban kell lennem, és nyolc órás út vár rám. Éppen oda fogok érni. Azt azonban már tudom, mit fogok mondani a gyülekezetnek. Két dolgot tanultam meg ezen a konferencián: megtanultam, hogy Jézus mennyire valós személy, és azt is megtanultam, hogy az ördög is az, és ezt fogom az embereknek elmondani!

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond történetei 6.

JÉZUS VÉRÉTŐL BEPÁNIKOLNAK A DÉMONOK!

Floridában egy szabadítással kapcsolatos konferenciát vezettünk, amikor újra megtapasztalhattam a „vér erejét”. Az imaszolgálat lezárásaként Ida Mae-vel közösen akartunk a résztvevőkkel imádkozni Jézus vérével kapcsolatosan. Azzal kezdtem az üzenetemet, hogy arra tanítottam a résztvevőket, hogy használják Jézus vérét fegyverként; mondják el a démonoknak, mit cselekszik Jézus vére: megszabadít, megigazít, megszentel, megtisztít és bűnbocsánatot szerez.

Ekkor egy hölgy az ötödik sorban felállt, rám mutatott, és így kiáltott:

- Frank Hammond, maga csak fogja be a száját.

Zavart kifejezéssel az arcán leült. Amikor folytattam a tanítást, ismét felállt és rám kiáltott:

- Frank Hammond, már megmondtam, hogy fogja be a száját!

Miután rájöttem, hogy egy démonnal van dolgom, aki a hölgyön keresztül beszél, Jézus nevében megkötöztem, és azt parancsoltam, hogy maradjon csöndben mindaddig, amíg be nem fejezem a tanítást. Mire a szolgálat véget ért, a démon eltávozott.

Néhány évvel később levelet kaptunk a hölgytől, aki úgy azonosította magát, hogy ő volt az, aki felfordulást okozott a konferencián (valójában a démon, nem pedig a hölgy kiáltott). Azt mondta, hogy a démon gyűlölte az együtt imádkozást és a Jézus véréről szóló tanítást.

A VUDU-ÁTOK MEGTÖRÉSE GYÓGYULÁST HOZ

Az arizonai Phoenix gyülekezete meghívott, hogy szolgáljunk náluk, és az előcsarnokban árusítsunk is. Éppen a könyvekkel és kazettákkal megpakolt dobozokat cipeltem be az épületbe, amikor egy mankós férfi megállított a járdán. Azt szerette volna tudni, hol találja Frank Hammond pásztort.

- Én vagyok Frank – válaszoltam.

A férfi elmondta, hogy a lakókocsijában üldögélt és a rádiót hallgatta, amikor a rádió beszámolt a szabadító szolgálatról.

- Az Úr azt mondta nekem, ha részt veszek a mai alkalmon, és Frank Hammond imádkozik értem, akkor meggyógyulok.

Úgy mutatkozott be, hogy ő egy misszionárius – evangélista, és egy olyan irányzathoz tartozik, amelyik nem fogadja el, hogy a keresztényeknek lehetnek démonai.

- Egyébként én is meg vagyok erről győződve, de az Úr mondta, hogy jöjjek, hát eljöttem – tette hozzá.

Behívtam hát őt, és bementünk a pásztor dolgozószobájába, hogy ott imádkozzak érte. Elmesélte, miért jár mankóval. Leesett a létráról a betonozott autóbeállóban, és eltört a bokacsontja. Hosszadalmas orvosi kezelés áll mögötte, hat hete van gipszben, és nagy fájdalmai vannak még mindig. Az orvosok teljesen tehetetlenek. Mielőtt a létra-balesete volt, volt egy repülő-balesete egy magángéppel, és még számtalan egyéb baleset történt vele. Nagyon el volt keseredve, mert már nem tudta a misszionárius munkáját végezni.

A Szent Szellem azt sugallta nekem, hogy ez az ember átok alatt van, és megkérdeztem tőle, foglalkozott-e valaha okkultizmussal. Elmesélte, hogy szolgálati úton volt Haitin, és elhatározta, hogy részt vesz egy vudu-szertartáson, hogy lássa, hogyan is történik, sőt, még fotókat is készített. Lefotózott egy vudu-varászlót, amint megölt egy kakast, és ez a férfi, aki a démonok hatása alatt volt, majdnem megevett egy vastag vizespoharat. A pohár maradványát pedig a misszionáriusnak adta emlékül. Ezt követően minden gyülekezetben megmutatta a fotókat és a pohár maradványát, amerre csak szolgált.

- Ön átok alatt van – mondtam neki. – Ezek a balesetek azért történnek, mert részt vett a vudu-szertartáson.

Beleegyezett abba, hogy imádkozzunk bűnbocsánatért az Úrhoz, semmisítse meg a fotókat és a pohár maradványát, amint hazaérkezik. Amikor azt parancsoltam a vudu szellemeknek, hogy hagyják el a testét, öklendezni kezdett, amikor a démonok távoztak.

Hirtelen talpra ugrott, és ugrándozni kezdett:

- Meggyógyultam! – kiáltotta – Elmúlt a fájdalom!

Megkértem a testvért, hogy álljon ki velem az emelvényre azon az estén, és tegyen bizonyságot a gyülekezet előtt, és segítsen a szabadításban és gyógyításban. Mankó nélkül hagyta el az épületet, teljesen meggyógyult! Dicsőség Istennek!

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond történetei 5.

BÜSZKESÉGTŐL FELFUVALKODVA

Egy másik alkalommal egy pásztor tizennégy éves fiában találkoztunk újra a büszkeség szellemével. A szellem úgy manifesztálódott, hogy a fiú mellkasát természetellenesen megnövelte. A fiú maga semmiképpen sem tehette ezt saját magától. Természetfeletti volt az egész. Úgy nézett ki a fiú, mint egy gyík, amelynek akkorára duzzad a torka, mint egy lufi.

Pál azt írja a korinthusiaknak: „Ti pedig felfuvalkodtatok ahelyett, hogy inkább megszomorodtatok volna” (1Korinthus 5:2). „Rajtunk tanuljátok meg, hogy annak felette a mi írva van, hogy senki se fuvalkodjék fel [a görög phusioo azt jelenti: büszkeségtől felfuvalkodni] az egyikért a másik ellen.” (1Korinthus 4:6)

A sátán és a démonai természetüktől fogva felfuvalkodottak. A színpad közepén akarnak állni, hogy mindenki hallja a hangjukat, még akkor is, ha a kiűzetés küszöbén vannak. Üres hencegéssel vannak tele.

Egy ember szabadításakor a démonok rajta keresztül kezdenek beszélni és hencegni:

- Én erősebb vagyok nálad. Soha nem fogsz kiűzni engem innen! Úgyis elfáradsz, lefekszel aludni, de én itt maradok. Sőt, sokkal erősebb leszek, mint annakelőtte!

- Te csak egy felfuvalkodott szellem vagy! Jézus vére erősebb nálad! Megparancsolom, hogy távozz Jézus nevében!

- De hová menjek? – vinnyogta a büszke szellem, miközben kitakarodott.

Hová mennek a démonok? Jézus azt tanította: „Amikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken bolyong, nyugalmat keres, de nem talál.” (Máté 12:43) Minden dicsekvésük és szájhősködésük hiábavaló. Jézus azt mondta:

„Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek.” (Lukács 10:19)

A DÉMONOK ELISMERIK A VÉRBEN REJLŐ ERŐT

„Legyőzték őt a Bárány vérével” (Jelenések 12:11)

Még nem olyan régóta foglalkoztunk a démonok kiűzésével, amikor észrevettük, Jézus vérének hatalmas ereje mennyire megrémíti és legyőzi a démonokat. Libbie, a menyünk, nagyon tanítható volt és éhezett Isten dolgai után. Amikor megosztottuk vele a szabadítás igazságát, azonnal készen állt elfogadni. Amikor elkezdtük előhívogatni a zaklató démonokat, azonnal a földre vetették őt. Ott térdeltem a vonagló teste mellett, és emlékeztettem a démonokat a vér erejére. A megszólított démon hangosan így kiáltott:

- Ne beszélj nekem Jézus véréről! Ki nem állhatom! Olyan erővel rendelkezik, amilyennel mi nem. Olyan vörös, olyan meleg, olyan élő! Mindent betakar.

Nem a démonoktól tanulunk teológiát, mert tudjuk, hogy hajlamosak a hazugságra. Ugyanakkor, ha a démonok a Felkenttel és az Ő vérének erejével szembesülnek, azonnal hangosan megvallják az igazságot, teljesen olyanok, mint akik már maguk is szembetalálkoztak Jézussal.

„Mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje.” (Márk 1:24)

Utána megkérdeztük a menyünket, mit tapasztalt a szabadítás alatt. Hallotta, amint rajta keresztül beszél a démon, ugyanakkor a lelke teljes békességben volt.

- Papa (így hívott engem) annyi szeretetet láttam a szemedben. Jézus szeretetét láttam a szemedben.

Micsoda leckét kaptam! Amikor szabadító szolgálatot végzünk, terrorizáljuk és legyőzzük a démonokat, ugyanakkor Jézus szeretetével és békességével is szolgálunk a szabadulók felé.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond történetei 4.

ANGYALSZOLGÁLAT

A feleségem és én tisztában vagyunk azzal, hogy angyalok vannak mellénk rendelve az útjaink során. Többen is beszámoltak arról, hogy a szolgálataink alatt angyalokat láttak körülöttünk. Hisszük, hogy a védelmünkre vannak ott.

"Vajon ezek nem szolgáló szellemek-e [angyalok] mind, akik azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget?" (Zsidó levél 1:14)

Többször kerültünk életveszélyes helyzetbe, amikor meghallhattunk volna, de csodával határos módon megmenekültünk. Az egyik ilyen eset Bostonban történt. Az egyik pásztorral és a feleségével autóztunk éppen az egyik belvárosi kerületbe. Zuhogott az eső. Miközben a zöld lámpán hajtottunk át egy útkereszteződésnél, balról kihajtott egy autó, figyelmen kívül hagyva a piros jelzést. Nagy sebességgel tartott felénk. Tudtuk, hogy ezt a balesetet nem úszhatjuk meg. Valaki Jézus nevét kiáltotta. A másik autó, akár egy árnyék, átcsúszott előttünk. Teljesen ledöbbentünk, szinte sokkos állapotban ültünk némán pár percig, mire meg tudtunk szólalni. Mind a négyen tanúsíthatjuk, hogy az autó, akár egy ártalmatlan árnyék, valójában átment a mi autónk motorján.

„Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon” (Zsoltárok 91:11)

AZ ÖSSZEOMLÁST GŐG ELŐZI MEG

Egy húszéves fiatalember felé szolgáltunk. Felbukkant egy szellem, és én ráparancsoltam:

- Mi a neved?
- Én vagyok a büszkeség szelleme – válaszolta.
- Miféle büszkeség? – kérdeztem. (Ez még akkor történt, mielőtt az Úr utasított volna arra, hogy ne társalogjunk a szellemekkel).
- Mindenféle büszkeség általam van – büszkélkedett a szellem. 

Úgy beszélt, mint egy indián törzsfőnök. Eközben a büszkeség szelleme arra késztette a fiatalembert, hogy büszkén emelje fel a fejét, és közben a székét billentse lassan hátra. Váratlanul a szék hátradőlt, a férfi pedig a földre esett.

Szemtanúi voltunk annak, ahogyan a Példabeszédek 16:18 szó szerint beteljesedik:

„Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.”

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond történetei 3.

ÁLTERHESSÉG

Louisianában, New Orleansban tartottunk egy szemináriumot a szabadulásról. Az első szolgálat végén egy házaspár jött oda hozzánk. Úgy tűnt, hogy a feleség gyermeket vár.

- Mikorra várják a babát? – kérdezte Ida Mae.

- Már tizenkét hónapja terhes vagyok – mondta a hölgy. – Minden nap órákat töltök azzal, hogy megvalljam, él a gyermekem. Miután az utolsó gyermekünk megszületett, úgy döntöttünk, nem szeretnénk több gyermeket. A férjem vaszektómiát is csináltatott. Aztán rájöttünk, hogy ez rossz döntés volt, hittel kértük, hogy a vaszektómia forduljon vissza, és én hit által terhes legyek.

Ez az a gyülekezet volt, amelynek a pásztora lelkes híve lett egy prominens hitoktatónak, aki aztán elsodródott. A pásztor tévútra vezette a gyülekezetét. Az egész gyülekezet hatalmas várakozással figyelte a hölgy elhúzódó terhességét. Össze voltak zavarodva, de nem akartak szembesülni azzal a lehetőséggel, hogy valami nem félrement. Nem érezte a hölgy, hogy a baba mozogna, tehát az egész gyülekezet a magzat életéért imádkozott.

Ida Mae, aki nagyon pontosan fogalmazott a szellemekkel kapcsolatosan, és kitűnően felismerte őket.

- Önnek álterhessége van – mondta. Tapintatosan és gyengéden kimondattuk a házaspárral az álterhességet, és megparancsoltunk a szellemnek, hogy távozzon. Hatalmas csoportosulás támadt körülöttünk, mindenki kíváncsi volt a szolgálatunkra.

A következő este a szolgálat megkezdése előtt a hölgy azonnal megkeresett bennünket. A hasa teljesen lapos volt, már nem kismamaruhát viselt. Démonikus álterhessége volt. Idéztük neki a Szentírást: „Terhesek voltunk, vajúdtunk, de csak szelet szültünk”. (Ézsaiás 26:18)

Vajon az istenhit képes visszafordítani a vaszektómiát? Természetesen! Isten számára nincs lehetetlen! Adhat-e a hit gyermeket egy olyan asszonynak, akinek nemzőképtelen a férje? Igen. Minden lehetséges annak, aki hisz! Ebben az esetben az volt a probléma, hogy ez a házaspár nem hitben járt, de kötelességüknek érezték, hogy fenntartsák a hit látszatát azért, hogy a pásztoruk és a gyülekezet, amelyhez tartoztak, elfogadja őket. Tehát az úgynevezett hitük csupán feltételezés volt.

A házaspár nagyon megkönnyebbült, amikor ez a kutyakomédia véget ért, és ugyanígy érzett a pásztor és az egész gyülekezet. Hálájuk kifejezéseként a házaspár ajándékokkal halmozott el bennünket. Miután eljöttünk tőlük, postán is küldtek nekünk ajándékokat.

A megtévesztés egy erőteljes csapda, amit az ördög arra használ, hogy tévutakra vigyen bennünket, és a hitünk hajótörést szenvedjen. Nem csoda, hogy ekkora szükség van a szellemek ismeretére és felismerésére. Szeretettel meg kell osztanunk ezt az igazságot azokkal, akik a sátán megtévesztésének csapdájában vergődnek.

DISZNÓ A KONYHÁBAN

Az angliai Croydon pásztora, John Edwards Lengyelország felé tartott autójával. Éppen a csehszlovák határon kelt át. Ez az 1980-as években volt, a kommunista rezsim idején. A táskájában ott lapult a „Disznók a szalonban” című könyvünk egy példánya. A kommunista határőröknek mindenfajta irodalom gyanús volt, főleg, ha vallásos tartalmú irodalomról volt szó. A határőr megtalálta a könyvet, és megkérdezte, miről szól. John nem beszélte a cseh nyelvet, a határőr nem tudott angolul, csak németül. John is beszélt egy keveset németül, tehát megpróbáltak német nyelven kommunikálni egymással. John tudta, hogy a disznó németül „swine”, de nem tudta, hogy mondják a „szalon” szót németül, ezért a „konyha” szóval helyettesítette, és így fordította a könyv címét: „Disznók a konyhában”.

- Ja, akkor ez egy szakácskönyv – válaszolta a határőr. - Akkor minden rendben.

Tehát a Disznók a szalonban szakácskönyvként vált ismertté; szuper ötleteket találsz benne ahhoz, hogy kell ördögöt roston sütni!

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond történetei 2.

A DÉMONOK TESTET ÖLTENEK

Nem sokkal az első könyvem – Disznók a szalonban – megjelenése után meghívtak egy beszélgetésre egy keresztény tévécsatornához. Amikor megérkeztünk a stúdióba, a legnagyobb megdöbbenésünkre a felelős programigazgató nem hitt abban, hogy egy kereszténynek lehetnek démonai. Megtiltotta, hogy a szabadításról beszéljünk, ő maga pedig a kamera mögött kuporgott, azt lesve, nem említjük-e a szabadítást az élő adásban. Nagyon elkeseredtünk a dolgok pillanatnyi állása miatt, és úgy éreztük, feleslegesen jöttünk el az interjúra. Istennek azonban más tervei voltak számunkra.

A stúdió felé menet az egyik titkárnő megállított minket, tudva, hogy egy szabadító szolgálat képviselői vagyunk. Arra kért, hogy szolgáljunk felé. Meghívtuk őt a szállodai szobánkba. Odakészítettük elé a szemetestartályt és egy csomó papír-zsebkendőt, minden eshetőségre felkészülve.

Az abortusz szelleme volt érzékelhető.

- Átesett abortuszon? – kérdezte Ida Mae.
- Igen. Háromszor – válaszolta.

Elmagyaráztuk neki, hogy az abortusz gyilkosság, tehát ki kell hívnunk belőle az abortusz és gyilkosság szelleminek csapatát. Azután bűnvallást tett, és imában kértük az Urat, hogy bocsásson meg neki.

Amikor Jézus nevében utasítottuk az abortusz és a gyilkosság szellemét, hogy hagyják el a testét, a nyaka annyira megduzzadt, hogy a nyakán és az arca alsó részén futó vékony erek elpattantak. Fulladni kezdett, nem kapott levegőt. Az a néhány másodperc örökkévalóságnak tűnt, miközben mi folyamatosan utasítottuk a démonokat arra, hogy távozzanak. Hirtelen egy nagy valami repült ki a szájából, és a szemeteskosárba esett. Mindhárman a kosár fölé hajoltunk, hogy lássuk, mi az. A legnagyobb megdöbbenésünkre egy ezüstdollár nagyságú friss vért láttunk, mellette pedig egy körülbelül 7 centiméter nagyságú, szabályos alakú embrió feküdt. A hölgy megdöbbent:

- Önök is látják, amit én látok?

Megpróbáltunk normális arcot vágni, és úgy viselkedni, mintha semmi rendkívüli nem történt volna.

- Ez biztosan nem a gyomromból jött ki, mert hét órája egy falatot sem ettem
- Nem, az az ön torkában növekedett – nyugtattam meg a hölgyet.

A démonok testet öltöttek! A friss vörös vér a gyilkosság szellemét jelentette. Az embrió az abortusz szelleme volt.

Amikor Ida a mosdóba öntötte az embriót és lemosta vízzel, közelebbről is megvizsgálta. Kétségkívül egy tökéletesen formált embrió volt!

Kérdésünkre a hölgy elmondta, hogy ő és a családja spiritizmussal foglalkoztak, amelynek során arra biztatták a szellemeket, hogy öltsenek testet. Arra a következtetésre jutottunk, hogy a spiritualizmussal való kapcsolat miatt materializálódtak a démonok. A szabadító szolgálat mindig bővölködik kihívásokban és meglepetésekben!

Mindazok, akik végrehajtják az abortuszt, közreműködnek benne, egyetértenek vele, ugyanúgy vádolhatók gyilkossággal. A szabadítás várja azokat a bűnösöket, akik megtérnek, és elfogadják Isten megbocsátását.


ROSSZUL MEGVÁLOGATOTT SZAVAK

Szeretnék most egy vicces történetet megosztani, ami azért történt velem, mert rosszul választottam meg a szavaimat. A sógorom, Willard velem együtt szolgált egy kedves kis hölgy felé, aki a gyerekszolgálatot vezette abban a gyülekezetben, amelynek korábban a pásztora voltam. Egészen jól ment a szabadítás egészen addig, amíg nem érzékeltem a paráznaság szellemét.

- Paráznaság szelleme, azonnal hagyd el az ő testét! – parancsoltam a szellemnek. A szellem hatására azonban a hölgy kinyújtotta a kezét, és csábítóan simogatni kezdte a karomat.

- Vedd le rólam a kezedet, te tisztátalan szellem! - parancsoltam. A hölgy egy pillanatra visszahúzta a kezét, aztán újra a tapogatózva kezdte keresni a kezemet. Miután háromszor megdorgáltam a parázna szellemet, Willard keze után kezdett tapogatózni (a testvérnő szeme végig csukva volt). A démon aztán mézédes hangon így édelgett:

- Oh, Willard, te olyan jóképű férfi vagy!

Én ezután így vágtam vissza:
- Hallgass már el, te hazug szellem!

Furcsa kifejezés jelent meg Willard arcán, és felháborodást színlelve csak annyit mondott:
- Átállok!

A szerző megjegyzése: a paráznaság szelleme a hölgy fantáziáján keresztül lépett be: más férfiakkal létesített kapcsolatokba képzelte bele magát, a férjét megcsalva.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond történetei 1.

Bevezető

Frank Marzullo és Frank Hammond 1975-ben, a Tennessee-Georgia keresztény táborban szolgáltak először együtt, és itt kötöttek életre szóló barátságot. Feleségeikkel együtt az Egyesült Államok, Mexikó, Anglia és Kolumbia számos városában szolgáltak.

Az évek során megosztották egymással azokat a humoros, furcsa, izgalmas, néha kissé bizarr élményeiket, amelyeket a gyógyító és szabadító szolgálatuk alatt szereztek.

A két Frank történetei című könyvben a legemlékezetesebb élményeiket osztják meg velünk. Bizonyára te is nagyra értékeled majd azt az őszinteséget, ahogyan beszélnek hibáikról, sikertelenségeikről, amelyek a fantasztikus győzelmek és váratlan események mellett érték őket.

A két Frank megnyitják előttünk életüket, betekintést engednek magánéletükbe, amely jól tükrözi Isten és az emberek iránti szeretetüket, valamint azt, hogy mekkora örömmel végzik azt a szolgálatot, amelyre Isten hívta el őket.

Ebben az olvasmányos és szórakoztató könyvben nem csak érdekes történeteket olvashatsz, hanem feltárul előtted az értékes igazság is.


AZ ELSŐ MECCSET AZ ÖRDÖG NYERI

Amikor Ida Mae-ben és bennem először szereztünk tudomást a szabadításról, a Colorado-beli Friscoban éltünk, ahol egy aprócska házicsoport pásztora voltam. Nem voltak mentoraink, nem voltak forrásanyagaink, sem tapasztalatunk; a tudatlanság és a tapasztalatlanság keveréke volt ez, ami az izgalmas lehetőséget biztosított ahhoz, hogy a kudarcokból tanuljunk.

Egy napon arra jöttem haza egy utamról, hogy Ida Mae és néhány idősebb hölgy démonokat próbál kiűzni egy a közösség egyik bizonytalan hölgytagjából. H valakiben voltak démonok, akkor az a személy biztosan ő volt! Pásztorként azonnal bekapcsolódtam a szabadítási kísérletbe. Azért nevezem „kísérletnek”, mert valójában az is volt.

Amint egy démont megszólítottunk, az a hölgyön keresztül beszélni kezdett. Az egyik démon a következőt jelentette ki a hölgyön keresztül:

- Ha Jézus itt lenne, akkor én azonnal eltűnnék, de Ő nincs itt!

Teljes megdöbbenéssel álltunk ott, az egyik kedves hölgy térdre esett, az öklével elkezdte csépelni a szőnyeget, és közben azt kiabálta:

- Jöjj vissza, Jézus! Ne hagyj el minket, Jézus! Szükségünk van rád, Jézus!

Egy kis időbe telt, amíg kielemeztük a démon állítását, mely szerint Jézus magunkra hagyott bennünket. Addigra arra már rájöttünk, hogy a démon hazudik, de aztán így folytatta:

- Csak egyvalaki van közöttetek, aki valóban követi az Urat, ti, többiek, csak csapódtok hozzá!

Valamennyiünknek az jutott az eszébe: hát persze, hogy nem jutunk előre a szabadítással. Rajtam kívül senki sem követi itt az Urat!

A démon annyira ügyesen keltett zavart és bizalmatlanságot közöttünk, hogy semmire sem jutottunk. Egyetlen démont sem sikerült kiűznünk azon az estén.

Amikor Isten frissen toborzott katonái először néznek szembe az ellenséggel, az mindent meg fog tenni azért, hogy elbátortalanítsa és legyőzze őket, azért, hogy letegyenek a szabadításról. Istennek hála, mi kitartóak voltunk, és nem adtuk fel az első veszteség után. Egy kis időbe telt, amíg igazán egységes csapattá váltunk, de végül sikerült. Azóta megnövekedett bennünk a hit bátorsága is. Teljesen biztosak vagyunk abban, hogy az ördög és a démonok valamennyien hazugok, és nekünk hatalmunk van felettük! Egy csatát elveszítettünk, de azt eldöntöttük, hogy a háborút nem fogjuk!


A DÉMON VÉRALÁFUTÁSOSSÁ TESZI IDA MAE SZEMÉT

Isten Ida Mae-t választotta ki, hogy elsőként ő részesüljön a szabadításban. Meghívtuk Andy Smith-t vendégszolgálatra. Egyszer csak félbeszakította a tanítást, és így szólt:

- Valakit a zaklatás szelleme gyötör, és addig nem tudom a tanítást folytatni, amíg nem foglalkozom vele.

Nem voltunk hozzászokva ahhoz, hogy néven nevezzük a gondjainkat. Végül Ida Mae félénken felemelte a kezét, és azt mondta:

- Uram, azt hiszem, én lehetek az a személy.

Ida Mae azt érezte, hogy a szellem a tizenéves lányunk, Joyce miatt kínozta, aki éppen egy iskolai kiránduláson volt a behavazott hegyekben.

Andy rátette az egyik kezét Ida Mae vállára, és azt parancsolta:

- Zaklatás démona, azonnal hagyd el az ő testét!

Ida Mae térdre esett, amikor a démon megszólalt rajta keresztül. Belemélyesztette körmeit a vastag padlószőnyegbe, ami a padlótól jó néhány centiméterre meg is emelkedett. A kiűzött szellemet egy újabb követte – a magas vérnyomás szelleme. Ida Mae majdnem meghalt urémiás (ford: veseelégtelenség) fertőzésben, amikor a lányunk született. Az orvos azt mondta, hogy negyven éves korára Ida Mae magas vérnyomástól fog szenvedni. Pontosan a megjósolt menetrend szerint történt minden! Nemrégiben, amikor vizsgálaton volt, az orvos azt mondta, hogy magas a vérnyomása, és azonnal el kell kezdenie gyógyszert szednie.

Amikor Andy azt parancsolta a magas vérnyomás szellemének, hogy hagyja el Ida Mae testét, a démon olyan fejgörcsöt okozott neki, hogy a szeme körül levő véredények megrepedtek. A démon ugyanúgy megrázta őt, mint azt Jézus szolgálatával kapcsolatosan olvashatunk a Bibliában (ld Márk 1:26, 9:20)

Másnap reggel Ida Mae szemkörnyéke még mindig a szivárvány minden színében játszott (le is fotóztam őt, a kép még mindig megvan). Mivel a bankban dolgozott, két napig be sem tudott menni a munkahelyére. A harmadik napon jó vastag sminket tett fel, úgy ment dolgozni. A munkatársai kíváncsiak voltak, miért volt távol. Ida Mae csak annyit mondott:

- Egy betolakodó volt a házamban, és amikor ki akartam ebrudálni, ellenállt.

A munkatársai nevettek egyet, és többet nem kérdezték.

A gyülekezetünk tagjai még sosem láttak ehhez hasonló dolgot, tehát mindenkire nagy hatással volt az, ami a pásztor feleségével történt. Amikor vasárnap ismét eljöttek, Ida Mae felállt, és azt mondta:

- Tudom, hogy kíváncsiak vagytok arra, ami szerda este történt. Nyugodtan mondhatom, hogy még sosem tapasztaltam ehhez foghatót. Teljes szívemből ajánlom mindenkinek a szabadítást.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 8.

A dicséret zűrzavart okoz az ellenség táborában

Lássunk néhány idevágó igehelyet. Nézzük meg a Zsoltárok 35:26-27 verseket:

„Szégyenkezve piruljon mindenki, aki örül bajomnak! Szégyen és gyalázat borítsa azokat, akik dölyfösek velem szemben! Ujjongjanak, örüljenek, akik igazamat kívánják! Beszéljék mindenkor, hogy nagy az Úr, aki szolgája javát akarja.”

Dávid azt mondja: „OK, az ördög mozgolódik, de szégyent fog vallani. Meg fog szégyenülni. Teljesen össze fog zavarodni, és mindenki, aki mellettem áll, kezdje el dicsérni az Urat velem együtt.”

A 70. zsoltárban ugyanezt az ígérete találjuk:

„Szégyenkezzenek és piruljanak, akik életemre törnek! Riadjanak vissza, és érje gyalázat azokat, akik bajomban gyönyörködnek! Távozzanak megszégyenülve, akik hahotázva beszélnek rólam! Örüljenek és örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek! Akik szabadításodra vágyódnak, hadd mondhassák mindig, hogy nagy az Isten!” (Zsoltárok 70:2-4)

Dávid zavart okozott az ellenség soraiban Isten népének dicséretén keresztül.

De nézzük csak a 109. zsoltárt:

„Vádlóimat borítsa gyalázat, lepje el őket a szégyen, mint egy köpeny! Hangos szóval magasztalom az Urat, és dicsérem őt a sokaság előtt.” (Zsoltárok 109:29-30)

Dicsérd Isten! Isten népének dicséretei a szégyen köpenyébe burkolják az ellenfelet. Isten dicsérete nem csak követi az ellenség összezavarását és legyőzését; meg is előzi azt. A dicséret erőteljes fegyver az ördög erejével szemben.

Kötözd meg a hatalmast, és rabold el a kincseit

De térjünk vissza a 2Krónika 20-hoz:

„Mire a júdabeliek a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttestei voltak a földön, és senki sem menekült meg. Akkor odament Jósafát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyit zsákmányoltak, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt.” (2Krónika 20:24-25)

A dicséret megkötözte és megverte az ellenséget, Isten népe pedig bement a házába és lerombolta. Először megkötözöd az ellenséget, ebben az esetben a dicséret segítségével, majd kirabolja a házát (Máté 12:29, Márk 3:27). Bementek az ellenség táborába és kirabolták őket. Manapság az ördög rengeteg értékes dolgot birtokol, ami Isten népéé. Amikor legyőzzük a „királyokat”, akkor kiraboljuk a házukat is, elvesszük az értékes ékszereket és gyémántokat, amiket most az ördög tart a markában. Raboljuk ki a házát!

Erről eszembe jut a megváltás egy erőteljes ígérete az Ézsaiás 45-ben, amit az Úr Círusnak tett:

„Én megyek előtted, a rögös utat elegyengetem, az ércajtókat betöröm, és a vaszárakat leverem. Neked adom a sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat, hogy megtudd: én vagyok az Úr, aki téged néven szólított, Izráel Istene.” (Ézsaiás 45:2-3)

Isten ércajtókat tör be, és vaszárakat ver le azért, hogy megszabadíthassa népét az ördög fogságából. De nem áll itt meg. Célja van a győzelemmel: fel akarja tárni a „sötétség kincseit, az elrejtett drágaságokat”, amelyek benned vannak. Látod, Isten meglátja a benned elrejtett aranykincset, és azért akarja legyőzni az ellenséget, hogy ez a rejtett kincs napvilágra kerüljön, és te használhasd azt.

„A negyedik napon összegyülekeztek az Áldás-völgyben, hogy ott áldják az Urat. Ezért hívják azt a helyet Áldás-völgynek még ma is.” (2Krónika 20:26)

Dicsérték az Urat az ütközet előtt, dicsérték Őt a csata közepette, és a győzelem után megint dicsérték! Ilyenek voltak az ószövetségi emberek egy győztes csata után. Az életük rendben volt: a prioritásaik rendben voltak. Kitakarították a szemetet az életükből, és keresték az Urat. Igazságban éltek. Szolgálták Istent, imádták Őt teljes szívükből.

Tehát amikor eljött végre a csata napja, kiálltak az ellenség elé, akiről már a dicséretben szóltak, mert ilyen volt az életvitelük, ilyen volt a napi gyakorlatuk. Felkészültek. Semmi újdonság nem volt abban, amikor Isten azt mondta nekik, hogy álljanak ki az ellenséggel szemben, és a dicséretet harci fegyverként alkalmazták.

„Azután visszatértek Jósáfát vezetésével a júdaiak és a jeruzsálemiek mindnyájan. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik az Úr: megszabadította őket ellenségeiktől. És bevonultak Jeruzsálembe lantokkal, citerákkal és harsonákkal az Úr házához. Az Istentől való rettegés fogta el az országok összes királyságát, amikor meghallották, hogy az Úr harcolt Izráel ellenségei ellen.” (2Krónika 20:27-29)

Vedd észre, hogy ez nem csak egy győzelem volt, hanem győzelmek sorozata. Júda győzelme félelmet keltett a királyságok szívében, akik tanultak ebből a győzelemből. Valamennyi szomszédjuk hallotta, hogy Isten harcolt Izraelért. Láthatod, milyen szintű vereséget szenvedett az ellenség. Nem csak az ellenük támadó ellenség feletti győzelem volt, hanem elejét vette a környező királyságok minden Izrael ellen irányuló tervének és mesterkedésének. Gondold csak el, milyen hatása van ennek a szellemi életünkre!

Szentek, gondoljatok a dicséret erejére! Láthatjuk, mit cselekszik Isten a Szelleme által értünk a mennyi birodalomban. Látjuk, mi megy végbe, amikor dicsérjük Istent. A dicséret elemi és létfontosságú dolog. Nagyon fontos!

„Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől.” (2Krónika 20:30)

Jósafát ellensége legyőzetett. Ennek az lett az eredménye, hogy békesség volt az egész királyságban. Az egész királyság megpihent. Látod, micsoda győzelmet tartogat Isten számunkra? És a fegyver, amely ezt a győzelmet elhozta nem más, mint a dicséret.

Nagy kell értékelnünk a dicséret erejét! Jósafát történetével Isten bepillantást engedett abba, milyen munkát végez valójában a dicséret a mennyei birodalomban. Véssük ezt a leckét a szívünkbe azért, hogy a dicséret életformánkká váljon, valódi dicséret legyen, és még akkor is dicsérd az Urat, amikor már az ágyadban fekszel.

Most nem egy „felvett” szokásról beszélek, nem a test cselekedetéről. Én egy olyan dologról beszélek, ami e legbensőnkből fakad. Arról beszélek, hogy annyira telve vagy azzal, mit jelent számodra Isten és az Ő jósága, hogy nincs olyan edény, ami elég nagy és erős lenne ahhoz, hogy a belőled fakadó dicséretet megtartsa.

Összegzés

Semmilyen körülmények között ne engedd, hogy az ellenség elrabolja a fegyvereidet. Nem veheti el a fegyvereinket tőlünk. Nem számít, mit mondanak mások, hogyan gúnyolnak ki bennünket azért, mert dicsérjük az Urat, táncolunk és énekelünk előtte. Ne félj, ne bátortalanodj el! Ne érezd kényelmetlenül magadat! A szégyenünket és zavarunkat az ördög arra használja, hogy megfosszon minket a fegyvereinktől, amelyek erőteljesek az ördög és a démonok ellen.

A dicséret hatalmas fegyver. Hatékonyan kell használnunk, a megfelelő időben a gonosz erőivel szemben.
Ámen!

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 7.

„Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség jön ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket!” (2Krónika 20:9)

Itt azt mondja, hogy nem számít, milyen háborúval, ítélettel, dögvésszel vagy éhínséggel kell szembenézniük. Az Úr azt mondta, hogy az Ő népe megáll az Ő háza előtt és kimondják a nevét, Isten a segítségükre siet. Ez a mai napig igaz!

„De látod, az ammóniak és móábiak, Széír hegyvidékének a lakói, akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket, ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és ki akarnak űzni birtokodból, amelyet birtokunkba adtál.” (2Krónika 20:10-11)

Figyeld meg, hogy az ellenség mennyire igyekszik, hogy kiszorítson az örökségünkből, ami Isten királysága. Amikor a királyságban vagyunk, igazságban, békességben és örömben vagyunk a Szent Szellemben. Elégedettek vagyunk, békességben vagyunk, nyugalomban vagyunk. De az ördögöt őrületbe kergeti, ha így lát minket. Ezért terveket sző arra, hogy kiszorítson minket az örökségünkből, azt akarja, hogy eltávolodjunk Isten Szellemétől, és nem kaphatjuk meg a Szellem gyümölcseit az életünkben.

„Istenünk, ítéld meg őket! Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad. Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” (2Krónika 20:12)

A saját erőnk, a testünk, saját erőforrásunk nem elég és teljesen hatástalan a szellemi hadviselésben. Erről beszél Jósafát ebben a részben. Emeljük fel a szemeinket az Úrra! Júda nem Egyiptomhoz vagy Izraelhez fordult ebben a helyzetben, ugyanúgy, mint a múltban; szigorúan az Úrra támaszkodtak. Ez a legnagyobb változás a szívükben.

„Akkor Jaházielre, a Zakariás fiára (ki Benája fia volt, ki Jéhiel fia, ki Mattániás fia volt, és az Ászáf fia közül, Lévita volt) az Úrnak szelleme szállt, a gyülekezet közepette” (2Krónika 20:14)

Isten Szelleme ott mozgott a gyülekezet között, és rászállt Jaháziélre, Ászáf fiára. Az ő családja felelt a dicséretek összegyűjtéséért és leírásáért.

Isten Szelleme leszállt Zakariásra, aki prófétálni kezdett. Hallgasd csak meg a próféciát:

„És mondta: Mindnyájan, a kik Júdában és Jeruzsálemben lakoztok, és te Jósafát király, halljátok meg szavamat! Így szól az Úr néktek: Ne féljetek, és ne rettegjetek e nagy sokaság miatt; mert nem ti harcoltok velük, hanem az Isten. Holnap szálljatok szembe velük! Ímé ők a Czicz hágóján fognak felmenni, és rájuk találtok a völgynek szélénél, a Jeruel pusztájával szemben.”  (2Krónika 20:15-16)

Figyelj csak oda, mi történik. Érted a helyzetet? Ez a tudás ajándéka, ahol az Úr megmondja Júda népének, hol az ellenség, és azt is, hogyan állíthatják meg. Halleluja!

„Nem kell néktek harcolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek, és ne rettegjetek! Holnap menjetek ellenük, mert az Úr veletek lesz.” (2Krónika 20:17)

Az Úr azt mondja nekik, hogy álljanak meg hitben. H félelmet éreznek, nem hitben járnak. Isten azt mondja nekik: „Ne rettegjetek, ne féljetek, ne veszítsétek el a reményt. Holnap induljatok ellenük, az Úr veletek lesz!”

Amikor Jósafát ezt meghallotta,

„meghajtotta fejét a föld felé, s Júda és Jeruzsálem lakói leborultak az Úr előtt és imádták az Urat.” (2Krónika 20:18)

Figyeld csak meg: a próféciára imádattal válaszoltak. A következő vers így folytatódik:

„A Kéhátiták fiai közül és a Kóriták fiai közül való Léviták pedig felállának, hogy az Urat, Izráel Istenét nagy felszóval dicsérjek.”

Isten népe felállt, és hangosan dicsérni kezdte az Urat. Ne feledd, hogy még el sem érkezett a csata ideje! Itt még csak alapozás történik, a szellemi alapok lerakása. Megtették a feladatukat, a dicséreten keresztül.

„És reggel felkészülve, kimentek a Tékoa pusztájára; és mikor kiindulnának onnan, megállt Jósafát, és mondta: Halljátok meg szavamat, Júda és Jeruzsálemben lakozók! Bízzatok az Úrban, a ti Istenetekben, és megerősíttettek; bízzatok az ő prófétáiban, és boldogultok!” (2Krónika 20:20)

Jósafát azt mondja, hogy nem fognak győzelmet aratni az ellenség fölött, ha nem hitben lépnek ki. „Bízzatok a prófétákban” – tanácsolja nekik, és akkor jólétben élnek majd. Isten a prófétákon keresztül szólt a néphez – és most az embereken volt a sor, hogy bízzanak és higgyenek az Úrban. Az Ószövetség prófétái csak Isten Igéjét szólták. Ha olvasod Ézsaiást, Jeremiást, vagy a többi prófétát, a próféták szavait olvasod, ami nem más, mint Isten Igéje. Gyakorlatilag Jósafát azt mondja Júdának, nekünk, mai embereknek, hogy „legyen hitünk Isten Igéjében, higgyünk az Ő ígéreteiben!”

Isten azt ígérte, hogy hogy velük megy, megmenti őket az ellenség kezéből, és győzelemre vezeti őket. Jósafáton keresztül Isten ugyanezt mondja nekünk is: csak akkor jön a várva-várt győzelem, ha megállunk.

Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezve megállhassatok.” (Efézus 6:13)

Ha nem bízunk Istenben és az Ő ígéreteiben, nem aratunk teljes győzelmet, bármennyire is szeretnénk.

„Tanácsot tartván pedig a néppel, előállította az Úr énekeseit, hogy dicsérjek a szentség ékességét, a sereg előtt menvén, és mondják: Tiszteljétek az Urat, mert örökkévaló az ő irgalmassága.” (2Krónika 20:21)

Egy kórust küldött a sereg előtt, hogy dicséreteket énekeljenek az Úrnak azért, „mert örökkévaló az Ő irgalmassága”. Nagyon egyszerű dicséretet énekeltek, és ugye, milyen erőteljes volt? Az ellenség biztosan nevetségesnek találta, amikor meghallotta.

„És a mint elkezdették az éneklést és a dicséretet: az Úr ellenséget szerzett az Ammon fiai és a Moábiták és a Seir hegyén lakozók ellen, a kik Júdára jöttek, és megverettettek. Mert az Ammon és a Moáb fiai a Seir hegyén lakozók ellen támadtak, hogy őket levágnák és elvesztenék; és mikor mind elvesztették a Seir hegyén lakozókat, azután egymás elpusztítását segítették elő.” (2Krónika 20:23-24)

Ezt a helyzetet legjobban a zűrzavar szóval írhatjuk le. Nagyszerű példa ez arra, mi történik a mennyei birodalomban, amikor elkezded dicsérni az Urat – hatalmas zűrzavar keletkezik az ellenség táborában. Szentek, a démonok becsavarodnak! Teljesen összezavarodnak, és egymás ellen fordulnak.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 6.

Jósafát dicsérettel indul a csatába

Most lapozzunk a Krónikák második könyvéhez, ahol élőben láthatjuk a dicséret fegyverét működés közben. Menjünk végig Jósafát történetén, és nézzük meg, hogyan állította fel a kórust, amely énekelt és legyőzte az ellenséget.

Kezdjük a 18. fejezettel, ahol megtudjuk, hogy Jósafát kissé megkeverte a dolgokat. Úgy döntött, hogy egy csapatban játszik majd Izrael királyával, a gonosz Aháb királlyal, és közben majdnem megölték. Amint a csatából visszatérőben volt, a sebeit nyalogatva, Isten prófétájával találkozott, aki azt mondta: „Ezt megcsináltad! Majdnem meghaltál!”

Aztán a 19. fejezetben azt látjuk, hogy Jósafát erős szellemi alapokat fektet le magának és Júda népének. A 3. versben a próféta azt mondja neki:

„Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

Jósafát „kiirtotta az országból a szent fákat”. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy kiirtotta a bálványimádást Júda földjéről. Ez az egyik jó cselekedete volt, amit a javára írhatunk.

Majd úgy folytatja, hogy „állhatatos szívvel kerested az Istent”. Mivel eltávolította a bálványokat, sem az ő, sem a nép szíve nem volt többé megosztott, tehát felkészült arra, hogy megfelelő módon keresse az Urat. Ezt fontos tudni ahhoz, ami a 20. fejezetben történik, és ahhoz is, ami a mi életünkben történik. Fontos, hogy eltávolítsunk minden olyan dolgot az életünkből, ami idegen Isten előtt, minden bálványt, és ha így teszünk, felkészítjük magunkat az Úr keresésére.

A 2Krónika 19:7-ben Jósafát bírákat nevezett ki az országban. Olvasd csak el, mit mondott a bíráknak:

„Most azért rettegjetek az Úrtól, és vigyázzatok, hogy mit tesztek, mert Istenünk, az Úr nem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását!”

Tehát tulajdonképpen azt mondta ezeknek a bíráknak:

„Megbízlak benneteket, és miközben a megbízatásotokat ellátjátok, féljétek az Urat! Igazságosan, tisztességesen végezzétek a munkátokat. Ne fogadjatok el kenőpénzt, ne bánjatok rosszul senkivel!”

A 9. versben felhívja a figyelmet arra, hogy a papok szolgálata is helyreálljon, és a következőket mondja a papoknak:

„Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el az Úr félelmében, hűséggel és tiszta szívvel.”

Röviden így szólt a papokhoz:

„Amikor az Úr előtt szolgáltok a tabernákulumban, azt mindig az Úr félelmében, tisztelettel tegyétek! Az Isten előtti szolgálatotokat hűséggel, tiszta szívvel végezzétek az Úr előtt!”

A fentiekből látható, hogy Jósafát milyen szellemi reformokat hajtott végre a nemzetben, az emberek pedig olyan életet éltek, ami tetszett az Úrnak, a szívüket teljesen Istenre hangolták.

Folytassuk a 20. fejezettel.

„Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt.

Amikor megérkeztek, és jelentették Jósafátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Éngediben vannak”.

Jósafát király tehát megkapta az üzenetet, egy nyílt fenyegetést, és azt kérdezték tőle: „Mit fogunk cselekedni? Az ellenség az országunk határán van! Harcosok és szekerek sokasága, felfegyverzett emberek akarnak lerohanni bennünket.”

A 3. versben megtudjuk, hogy Jósafát félt:

„megijedt Jósafát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában.” (2Krónika 20:3)

Ez a zsoltárost juttatja eszünkbe: „Ha félek is, benned bízom!” A félelem késztette Jósafátot arra, hogy keresse az Urat. Aztán imádkozni és böjtölni kezdett, és hívta az Urat.

„Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek az Úrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy az ÚR segítségét kérjék.”

Ilyen volt az emberek hozzáállása. Nem estek pánikba. Követték a vezetőjüket, Jósafátot, akik imádkozott és böjtölt, az emberek követték, és ők is keresni kezdték az Urat. Júda minden városából érkeztek ide, hogy keressék az Urat.

A következő rész jó bizonyság Isten nagyságára és hatalmára.

„És felállt Jósafát Júda és Jeruzsálem gyülekezetében az Ú házánál, az új udvar előtt, és ezt mondta: Uram, őseink Istene! Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.”
(2Krónika 20:5-6)

Ezt a megvallást mondta ki. Elkezdte Isten nagyságát hirdetni. A hit szavait szólta, megvallotta, hogy Isten hatalmas ahhoz, hogy segítsen. Nekünk is így kell cselekednünk. Isten már akkor tudja, milyen gondjaid vannak, amikor te még ki sem mondtad.

„Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak.” (2Krónika 20:7)

Jósafát azt mondja: „Te vagy az Úr, aki megmentetted a népedet. Már behoztál bennünket az örökségünkbe.”

Beléptek az örökségükbe, de az ellenség összeesküvést szőtt ellenük. Ne lankadjon az éberséged, ne engedd le a védelmedet, maradj az Úr útján. Ne légy passzív szellemi életedben. Csak azért, mert arattál már győzelmeket az Úrral, és ma az Úrral jársz, az nem jelenti azt, hogy az ördög úgy dönt, hogy az életed hátralevő részében már békén hagy. A fenti részben is azt látjuk, hogy a sátán nem feledkezett meg Izraelről. Azt tervezte, hogy tönkreteszi ezt a népet, vagy legalábbis megpróbálja akadályozni Isten népét.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 5.

A dicséret győzelmet arat a démoni erők fölött

A Zsoltárok 149:2 a következőket mondja:
„Örüljön alkotójának Izráel, Sion lakói örvendezzenek királyuknak!”

Az „örül” héber megfelelőjének a másik jelentése „diadal, győzelem”. Ez egy másik gyakran használt kifejezés a dicséretre az Ótestamentumban. „Győzedelmeskedjenek Sion gyermekei!” Arról beszél, hogy a dicséreten keresztül diadalmaskodjunk. Más szóval van egy olyan dicséret, ami elüldözi az ellenséget, és legyőzi az ördögöt. Halleluja! Amikor elkezded a dicséretet, győzedelmeskedni kezdesz.

Gondold csak át! Az Ószövetségben még használhatták Jézus vérét fegyverként. Még nem állt rendelkezésre Jézus neve, de a dicséret ott volt. Emlékezz csak arra, amikor Saul gonosz szellemmel küzdött. Az egyetlen segítséget az jelentette, amikor Dávid hárfázott és énekelt a király jelenlétében. Mi történt, amikor Dávid zenélni és énekelni kezdett Istennek? A gonosz szellem elhagyta Sault.

Érthető, miért volt az imádság olyan fontos az ószövetségi szentek számára. Látható, miért lett a dicséret életstílus számukra.

A dicséret kifejezésének módja

Ha tovább olvasunk, a harmadik vers így folytatódik:
„Dicsérjétek nevét körtáncot járva, énekeljetek neki dob és hárfakísérettel!”

Itt a zsoltáros leírja azokat a módszereket, amelyekkel a dicséretet kifejezhetjük. Egyik mód az éneklés, akár csoportosan, akár együtt történik. A másik a táncolás. A tánc egyéni vagy csoportos táncot jelent. A tánc szó héber megfelelője azt jelenti: fordulni vagy csavarni. A héber tánc szó azt is jelenti: „fürgén mozogni”. A szó további jelentései: „szökken”, „szökdécsel”.

Jártam olyan istentiszteleteken, ahol az emberek táncolni kezdtek a Szellem dicsérete közben, és úgy tűnt, mintha lebegtek volna a levegőben puhán, könnyedén. Ilyen az Úrnak szóló tánc. Ez nem a tánc testi formája, nem figyelemfelhívás, ez a tánc arra szolgál, hogy kiüresítsük magunkat.

Ezután a zsoltáros különböző hangszereket sorol fel, amelyeket a dicséret megszólaltatásához használnak. Ha elolvasod a 150. zsoltárt, további hangszerekről hallhatsz.

Az ötödik versben ezt olvassuk:
„Vigadnak a hívek e dicsőségben, ujjonganak pihenőhelyükön.”

Miután énekszóval dicsérted az Urat a gyülekezetben, hazamész és tovább dicséred Őt. Ott állva dicsérted Istent, most fekve dicséred Őt. Őt dicséred nappal és Őt dicséred éjjel. Minden körülmények között, minden helyzetben, még az ágyadban is!

Isten magasztalása

A zsoltár így folytatódik:
„Szájuk Istent magasztalja, kezükben kétélű kard van.”

Itt az „Istent magasztalja” kifejezés szerepel, ami azt jelenti: „felemelni Istent, dicsérni Istent, felnagyítani Istent teljes szívedből”. Isten magasztalása olyan dicséretet jelent, ami mélyről, a szívünkből jön. Ez Isten felemelésének, felnagyításának és dicsőítésének a kifejezése. Ezt jelenti Isten magasztalása.

Nem számít, milyen hangosan énekelsz, milyen aktív vagy, hanem az számít, milyen mélyről jön a dicséret, ami aztán felszínre kerül. Jöjjön a dicséret a szíved mélyéből, az Úr iránti hálából, hálaadásból és szeretetből. Legyen ez a dicséret kifejezése – Isten magasztalása. A szívedben kezdődik, és el kell jutnia az ajkaidhoz ahhoz, hogy dicséretté váljon. Ahhoz, hogy dicséret legyen, ki kell fejezned.

A „kétélű kard a kezedben” Isten Igéjére utal. Isten igéje és a dicséret együtt járnak, szorosan összekapcsolódnak.

A démonok megbüntetése és kínzása
Olvassunk tovább.
„Bosszút állnak a népeken, megfenyítik a nemzeteket.”

Ennek szellemi jelentése van. Itt a sátáni nemzetekről beszél, az ördög fejedelemségéről és hatalmáról. Az ördögnek vannak olyan démonjai, amelyek a mennyei birodalomban rendezkedtek be. A zsoltáros azt mondja, hogy ezeken a népeken kell bosszút állnunk a dicséret segítségével és végre kell hajtani rajtuk a büntetést.

Ugye, érted, hogy a démonokat dicséret által lehet megbüntetni és megkínozni? Szeretném, ha tudnád, mit tesz a dicséreted a szellem birodalmában! Egy démon nem képes abban a környezetben megmaradni. Nem képes ott működni. Hasonló a halhoz, amely víz nélkül nem tud létezni, vagy az ember, akinek levegőre van szüksége az élethez. Egyszerűen lehetetlen! Tehát amikor Istent dicsérjük, egy olyan környezetet teremtünk, ahol az ördög működésképtelen! Nem tud mozogni, nem tud dolgozni olyan légkörben. Ugye, már látod, milyen fontos, hogy dicsérjük az Urat?

A démonok eléggé megkínoztak minket, de most fordul a kocka, és a dicséreten keresztül mi fogjuk kínozni őket! Szerintem ez elég jól hangzik.

A dicséret Isten kormányzati hatáskörének a része

A nyolcadik vers így szól:
„Láncra verik királyaikat, vasbilincsbe előkelőiket.”

A „láncra verik” kifejezés azt jelenti, hogy „börtönben tartják”, vagy „kormányzati hatáskörben vagy utasításra fogva tartják”. Amikor ezeket a szellemi hatalmasságokat, királyokat és előkelőségeket megkötözik, kormányzati hatáskörben bebörtönzik, és mozgásképtelenné teszik őket. De milyen kormányzatról is beszélünk? Isten királyságáról. Mi Isten királyságát képviseljük, és Isten királyságának felhatalmazásával járunk el. Tehát fel vagyunk hatalmazva arra, hogy megkötözzük és vasbilincsbe verjük az előkelőségeket és királyokat. Halleluja!

„Így hajtják végre rajtuk az ítéletet, amely meg van írva. Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének. Dicsérjétek az Urat!”

„Dicső dolog lesz ez az Úr minden hívének” azt jelenti, hogy ezt bármelyik hívő meg tudja tenni. Te is képes vagy legyőzni az ellenséget a dicséret fegyverével. Mindannyian képesek vagyunk erre, kivétel nélkül.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 4.

Néha nehézséget okoz a dicséretbe való belépés

Előfordul, hogy a gyülekezetben belépsz az Úr jelenlétébe, de nem vagy elég jó hangulatban ahhoz, hogy dicsérd Őt. Hányan voltunk már ilyen helyzetben? Szerintem te is átéltél már ilyet. Lapozz a Jakab 5:1-hoz. Jakab arról beszél, mit kell tenni akkor, amikor gyülekezet összejön:

„Szenved-e valaki közöttetek?”

A „szenved” szó szerinti fordítása: rossz bánásmódban részesül. Van közöttetek olyan, aki rossz bánásmódban részesül? Mielőtt elindultál otthonról, a férjed talán kiabált veled, vagy valaki kellemetlenséget okozott és megbántott téged. Ezt jelenti a „szenved” szó. Ha úgy állsz be a szolgálatba, hogy szenvedsz, akkor szellemi értelemben nyomorék vagy. Nem mozdul meg a lábad, a kezed sem emelkedik a magasba. Szenvedsz.

Jakab azonban megmondja, mit kell tenned:

„Imádkozzon!”

Miért imádkozzon egy szenvedő ember? Addig imádkozzon, amíg ki nem veted a neheztelést a szívéből. Addig imádkozzon, amíg a szíve ki nem gyógyul a szenvedésből. Addig imádkozzon, amíg nem érzi szabadnak magát.

„Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!”

Azt mondja, amikor örülsz, menj el a gyülekezetbe, és énekelj dicséretet Istennek. Nagy segítségére leszel azoknak, akik szenvedések között imádkoznak.

Az a cél, hogy jöjjünk össze, legyünk az Úr serege! Ha a sereg egyik része betegszabadságon van, nem túl ütőképes a sereg. Ha az emberek fele szenved, nem tudnak teljes szívvel részt venni a csatában vagy a Szent Szellem áramlásába, azzal az egész szolgálatot megbetegítik. Tehát azt javasolja, hogy találjuk meg a kiutat, legyünk egy csapat, legyen a sereg egységes. Hagyjuk, hogy a dolgok beinduljanak!

Amikor szenvedünk, azt mondják nekünk, hogy felelősségünk van Isten előtt, és tennünk kell valamit. Ha szenvedsz, és semmit nem teszel ellene, akadályozod a szolgálatot. Isten azt mondja, térdelj le és imádkozz, tedd helyre a dolgokat, állítsd helyre a szívedet. Hangolódj rá Istenre!

Aki jókedvűen érkezik, kezdje el dicsérni, és ezzel felemeli a többieket. Jakab így folytatja.

„Beteg-e valaki közöttetek?”

Melyik a legjobb hely, ha beteg vagy? A gyülekezet. Azt mondja, ha valaki beteg, vagy fájdalmai vannak,

„Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt…” 

és

„sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer.”

Egészen idáig az istentisztelet végén szolgáltunk a betegek felé. Most Isten azonban azt mondja, hogy a szolgálat kezdetén tegyük ezt. Majd miután minden szenvedőt és gyengét megérint az Úr, mindenki egységben tud fókuszálni és dicsőíteni, és fegyverként használva a dicséretet.

A dicséret egy szellemi fegyver az ellenség ereje ellen. Az ördög mindent megtesz azért, hogy vesztesnek érezzük magunkat; megakadályoz abban, hogy felkeljünk, énekeljünk és táncoljunk az Úr előtt. Ettől feldühödünk. Ha van valami, amitől egy keresztény vadul harcolni kezd, ez az! Így válaszolj neki vissza:

„Ördög, hogy merészeled ezt tenni! Nem fogod ezt belém tolni! Nem veszem magamra a nehézség szellemét, a dicséret ruháját fogom felvenni. Dicsőség Jézusnak!”

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 3.

149. zsoltár – A hadviselést dicsőítő zsoltár

Ez a zsoltár a hadviselés zsoltára, és dicsőíti az abban alkalmazott fegyvereket. A zsoltár így kezdődik: Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!

A „dicsér” szó az egyike annak a hatvan szónak, amelyet az Ószövetségben találunk. A héber nyelv itt a hálél szót használja, amelyből a halleluja szó is származik. Szó szerinti fordításban a hálél azt jelenti: „megmutatni, kimutatni valamit”, ami ellentéte az istenfélőnek. Isten ezt a szót használja a dicsőítésre: legyél hálél!

Gondolj bele, hogyan viselkednek az emberek egy stadionban vagy egy baseballmérkőzésen. Hogyan mutatják ki örömüket, amikor csapatuk gólt lő vagy megnyer ez fontos mérkőzést? Miért ott, miért nem Isten házában? Örüljünk annak, milyen hatalmas dolgokat cselekedett Isten értünk!

Találjunk valamit, ami miatt fellelkesülhetünk az áldások, szabadítások, Isten kegyelmének és könyörületének kiáradása miatt! Találjunk valamit, ami lázba hoz, amikor eszünkbe jut Isten szabadítása és az ellenség feletti ereje.

A dicséret a hála túláradása. A dicséret a szívünk túlcsordulása Isten jósága miatt érzett hála eredményeként. Ha örülsz annak, amit Isten tett érted, nem ülsz a fotelodban, mint egy darab fa. Ha valóban hálás vagy mindazért, amit Isten cselekedett az életedben, és nagyra értékeled ezt, hálás vagy ezért, akkor egy forrás fakad fel benned, a belsődből kezd kibuggyanni, és túlcsordul a dicséretben.

Az első versben is azt olvassuk: „énekelj az Úrnak!”

Van idő, amikor az Úrról kell énekelni, és a Szentírás szerint van idő, amikor az Úrnak kell énekelni. Hálás vagyok azért, hogy az Isten annyi éneket adott nekünk, amelyeket ma énekelhetünk az Úrnak. Közvetlenül Jézusnak énekelünk. Ő egy személy. Valódi személy, aki hallgat bennünket. Nagy örömét leli a dicséreteinkben és az éneklésünkben. Tehát éneklünk az Úrnak, néha új dalokat is.

Egyszer a Szellem nagyon érdekes dolgot jelentett ki nekem az új dalok éneklésével kapcsolatosan. Ezek olyan dalok, amelyeket valószínűleg csak egyszer énekelsz, sosem kerülnek kiadásra, nem énekled el még egyszer, egyetlen alkalomra szólnak. Ha nem tettél még ilyet, rajt, próbáld meg!

A dicséret a Szellem mozgásának katalizátora. Észrevetted már, hány prófécia, nyelveken szólás, értelmezés, látomás és a Szent Szellem egyéb megnyilvánulása született meg, miután dicsérted az Urat? Ennek oka van. Amikor dicsérjük az Urat, szolgálunk Felé. A dicséret a mi szolgálatunk az Úr felé. Amikor Neki szolgálunk, Ő a dicséretünkben lakozik, az Ő jelenléte és ereje kibontakozik bennünk, és utána Ő szolgál felénk. Mi szolgálunk Felé, Ő pedig viszonozza ezt. Visszaadja az áldást.

„Dicsérjétek az Urat! Énekeljetek az Úrnak új éneket, dicséretet a hívek gyülekezetében!”

Tehát dicsérnünk kell Istent a hívek gyülekezetében. A Zsoltárok 68:4 így hangzik, egyszerűsített fordításban: Amikor énekeltek, utat készítetek az Úr számára!

Hát nem gyönyörű kép? Amikor dicsérjük az Urat, utat készítünk számára. Megnyitjuk a bejáratot az Úr előtt arra, hogy belépjen közénk. A dicséreteinken át közlekedik, mintha egy autópályán utazna hozzánk!

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 2.

A dicséret fegyvere

Itt van a dicséret. Ez egy hatalmas fegyver, az ellenség retteg tőle. Gyűlöli, mert fél tőle. Vajon miért? Mert nagyon hatásos vele szemben.

Sokan állítják magukról azt, hogy igazi keresztények, mégis gyűlölik a valódi dicséretet. A mi gyülekezetünkbe is eljöttek emberek, aztán amikor elkezdtük dicsérni az Urat, egy gyors, 180 fokos fordulattal ki is sétáltak onnan. Mások kitartottak ugyan, de rosszul érezték magukat a dicséret alatt.

Ki miatt van félelem az emberekben a dicséret miatt? Ki miatt érzik kényelmetlenül magukat? Isten Igéje azt mondja, hogy dicsérnünk kell az Urat! Ki az, aki be akarja zárni az ajkakat, és azt akarja, hogy csak suttogás jöjjön ki a szánkon? Biztosan nem Isten Szent Szelleme ez az erő. A dicséret az ördög ereje elleni fegyver, és az ördög mindent megtesz azért, hogy megakadályozzon minket a dicséretben.

Vannak gyülekezetek, amelyek félnek a valódi dicsérettől. Attól félnek, hogy a jövőbeli tagok elmenekülnek tőlük. Tompítani akarják azt, amit Isten felszít. A mi gyülekezetünk úgy határozott, hogy nem alkalmazkodunk a világhoz és a gyávákhoz, mi Isten Igéjéhez alkalmazkodunk.

Halleluja! Ne félj a szívedből fakadó dicsérettől! Talán lesznek, akik nevetnek rajtad vagy megpróbálnak nevetségessé tenni. Én azonban azt mondom: „Mi bolondok vagyunk Krisztusért, te kiért vagy bolond?”

Furcsa fegyverek

Elgondolkodtál már azon, milyen furcsa fegyvereket és taktikákat alkalmaznak a hadviselés során a Bibliában? Gondolj Sámsonra, aki egy szamárállkapcsot használt fegyverként. Ezzel az állkapoccsal ezer filiszteust ölt meg! Igazán erőteljes, de furcsa fegyvere volt, nem?

Volt a bírák között egy Sámgár nevezetű férfi. Ő egy ökörösztöke segítségével, amelyet arra használtak, hogy az ökröket mozgásra bírják, hatszáz filiszteussal végzett.

És itt van Gedeon, akit Isten elhívott, hogy egy hatalmas ellenséggel küzdjön meg. Isten azt mondta: „Több ez a nép, amely veled van”. Isten azt mondta, hogy csökkentse le az önként jelentkezők számát. Így 300 embere maradt, akik egy erős hadsereggel, egy hatalmas ellenséggel szembeszálltak. Tudod, milyen fegyvereik voltak? Üres vizeskorsók, amelyekbe fáklyákat tettek, valamint egy kürt! Ezekkel a különös eszközökkel győzött le egy hatalmas hadsereget!

A Biblia említ másokat is, akik furcsa fegyverekkel harcoltak. Gondolj csak Dávidra, aki szembeszállt Góliáttal. Saul király egész serege és minden férfija rettegett Góliáttól. Dávid azonban ismerte az Urat. Fogott egy parittyát és néhány sima követ, és megölte az óriást. Dicsőség az Úrnak! Isten fegyverzetének félelmetes ereje van.

Amikor Józsué Izrael gyermekeit Jerikó ellen vezette, meneteltek, és adott jelre kiáltottak. Kosszarvból készült kürtöket fújtak meg. Ezek segítségével ledöntötték a város falait, nagy dicsőséget szerezve az Úrnak azon a napon.

Az Igében láthatjuk, hogy Isten nagyon különös fegyverekkel és taktikával arat győzelmet. Nem csoda, ha néhány Tőle kapott fegyverre igaz ez: Jézus neve, Jézus vére, bizonyságtételünk, Isten Igéje, imádság, dicsőítés – mindegyik meghökkentő, ámde erőteljes fegyver. Amilyen hatásosak voltak Isten fegyverei az Ószövetségben, azok is ugyanilyen hatásosak, ha nem hatásosabbak, amelyeket ma ad nekünk.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Dicséret. A hadviselés és szabadulás fegyvere 1.

Bevezetés

A dicséret a szellemi hadviselés egyik fegyvere. Amikor dicséred az Urat, hatalmas dolgok kezdődnek meg a mennyei birodalomban. A 2Korinthus 10:4-ben Pál a következőket mondja erről:

„Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.”

Isten szellemi fegyvereket adott nekünk, hívő embereknek. A fenti vers ezekre a fegyverekre és a bennük rejlő erőre hívja fel a figyelmet. Fontos dolgokat jelent ki a szellemi fegyverekről, amelyeket Isten adott szellemi hadseregének kezébe. Először is arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek a fegyverek nem testiek. Vagyis nem kézzel fogható fegyverek. Azért nem használhatunk fizikai fegyvereket, mert az ellenség nem testi, hanem szellemi ellenség. Ha le akarjuk győzni, szellemi fegyverekre van szükségünk. Ebben a harcban a fizikai vagy testi fegyverek teljesen hatástalanok. Nem lőhetsz puskával az ellenségre, nem sebesítheted meg a kardoddal, nem dobhatsz rá bombát. Vannak másfajta testi fegyverek, amelyeket az emberek megpróbálnak a gonosz szellemek ellen fordítani, ilyen például a tanítás. Sokan úgy vélik, ha elég okosak, jól képzettek, a gonosz szellemek békén hagyják őket. A tanítást a szellemi hadviselés eszközének tartják. Péter azonban azt mondja, hogy a testi fegyverek nem használhatók, szellemi fegyverekre van szükség, mert ezek „Isten kezében erődítmények”.

Az újfordítású angol Biblia „isteni erejűnek” nevezi ezeket a fegyvereket. Nekem tetszik.

Az emberi elme számára ezek a fegyverek talán ostobaságnak tűnnek, azonban rendkívül hatásosak! Nem lehet elbukni velük! Azok a fegyverek, amelyeket Isten a kezünkbe adott, rendkívül hatásosak az előttünk álló hadviselés során.

Pál azt írja, hogy ezek a fegyverek erősek „Isten kezében erődítmények lerombolására”. Ha valakinek erődítménye van, az azt jelenti, hogy egy erődöt épített fel, ahová letelepedett. Pál szerint ezek a fegyverek alkalmasak arra, hogy lerombolják azokat az erődítményeket, amelyeket az ellenség a mi és mások életében felépített.

Az ellenség azt mondja: „Én itt jól elsáncoltam magamat”. Akkor most mi a helyzet? A kezünkben levő fegyverek éppen ezekre a helyzetekre készültek! Bár az ördög a tőle telhető legjobb módon bebiztosította magát egy helyzetbe, mégis sérülékeny. Legyőzhető.

Isten fegyvereinek gyűlölete

Valamennyi Isten által nekünk adott fegyvert gyűlölnek, megvetnek és kigúnyolnak.

Vegyük például Jézus vérét: sokan kigúnyolják ezt a vért. Akadnak olyan „modern gondolkodású” emberek, akik Jézus véráldozatát „vágóhíd vallás” névvel illetik. Szerintük szükségtelen a vérről beszélni, Jézus vérének semmi jelentősége sincs. Ezzel igyekeznek ezt a fegyvert kivenni a kezedből. Ugye, világos számodra? Sok olyan gyülekezet van, ahol nem énekelnek a vérről, nem prédikálnak a vérről, nem tesznek tanúbizonyságot a vérről. Ennek az az eredménye, hogy elveszítik erejüket és befolyásukat, mert figyelmen kívül hagynak egy szellemi fegyvert.

Ugyanez történik Jézus nevével is. Jézus neve erőteljes fegyver! Az elöljárók megtiltották, hogy az apostolok Jézus nevében beszéljenek. Ki állt a mögött, hogy az első tanítványoktól, akik szemtanúk voltak, elvegyék Jézus nevét? Ugyanez a személy félemlíti meg és bátortalanítja a mai keresztényeket is attól, hogy erről az Úr Jézus drága nevéről beszéljenek. Ki akar elbátortalanítani bennünket? Ki akarja kivenni ezt a nevet a szánkból? Az, aki pontosan tudja, mekkora erő lakik ebben a névben! Természetesen a sátán.

Isten más fegyverekkel is ellátott bennünket. Isten Igéje fegyver. A Biblia szerint olyan, mint a kétélű kard. Fel kell vennünk a Szellem kardját, amely Isten Igéje. Tisztában vagy azzal, hogy az ördög azt szeretné, ha Isten Igéje helyett más könyvekből idéznénk? Szerintem egész nap mondogathatnád Shakespeare vagy Keats sorait, őt egyáltalán nem zavarná. De abban a pillanatban, amikor Isten Igéjét mondod, remegni kezd. Rettegni kezd.

Fordította: Berényi Irén

Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 9.

9. El kell kerülnünk azt a büszkeségünkre apelláló kísértést, hogy azzal kétkedjünk: démonokkal beszéltünk. A büszkeség az a bűn, amely miatt az ördög kegyvesztett lett Isten előtt. Ma is minden embert kísért a büszkeséggel. Ha az ördög egy szabadulásban szolgáló személyt bele tud rántani a büszkeség bűnébe - akárcsak a démonokkal való társalgás felett érzett büszkeségbe is-, sikerült csapdát állítania. Senki nem lett még erősebb azáltal, amit démonok mondtak neki, ellenben ha ragaszkodik Isten beszédéhez, olyan lehet, mint a víz mellé ültetett fa. Az ellenség feletti győzelem abból származik, ha Isten Igéjét szóljuk, és amiről gondolkodunk éjjel és nappal. Isten azt mondta Józsuénak, amikor Kánaán óriásaival szállt szembe:

"El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, akkor leszel jószerencsés a te utaidon, és akkor boldogulsz."

10. Nem szabad beleesnünk abba a hibába, hogy azt gondoljuk: titkos és értékes információkat nyerhetünk démonoktól. Az ördög tisztában van azzal, hogy aki hozzátesz vagy elvesz abból, ami a Bibliában írva van, átok alá kerül. Isten Igéje szigorú figyelmeztetéssel fejeződik be:

"Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogyha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra. És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak." (Jel 22,18-19)

Aki gonosz szellemekkel társalog, azt a démonok meggyőzhetik arról, hogy különleges információhoz jutott az ördögi hierarchiával, az ördög tervével vagy valamilyen kijelentett dologgal kapcsolatban. Ha egy személy elfogad ilyen információkat igazságként, már bele is esett a csapdába. A Biblia figyelmeztet bennünket, hogy ilyen csalások elő fognak fordulni az utolsó napokban.

"A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hitető szellemekre és gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén." (I. Tim 4.1)

11. A démonokkal való beszélgetés nem szükséges a szabaduláshoz. Jézus kiűzte a démonokat, anélkül, hogy beszélgetett volna velük, így tesz ma is minden sikeres szabadító szolgálat.

12. A démonok beszéde nem építi a hitet. Démonok beszédének hallgatását meg lehet ideologizálni azzal, hogy ez meggyőzheti a szkeptikusokat, és azokat, akik még nem fogadták el a démonok valóságosságát. A Biblia viszont azt tanítja, hogy a hit nem a démonok beszéde által jön, hanem „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." (Róm 10,17)

A démonok beszéde izgalomba hozhatja a testi embereket, de semmi hasznos eredménnyel nem jár. Az Újszövetségben a démonok néha szóltak, vagy felkiáltottak, amikor kiűzték őket. A szolgálótestvérek ma is tapasztalnak ilyet, de nem kell keresni az ilyen alkalmakat, és ne próbáljunk információt gyűjteni démonok beszédre bátorításával.

13. A démonokkal való beszélgetés könnyen az "ördöngösöktől tudakozó” tiltott szerepbe vihet minket (5Móz 18,11) Ha valaki összekötő kapocs lesz a démoni birodalommal, spiritiszta médiummá válik, és az információ, amelyet továbbít, gonosz szellemek tanítása lesz (lTim 4,1). A démonokkal való társalgás nemcsak ostoba dolog tehát, hanem kimondottan veszélyes is.

Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 8.

5. Amikor démonoktól függünk az infor­mációszerzésben, nem tudjuk hatékonyan használni a Szent Szellem ajándékait. „Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra" (1Kor 12,31). „Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a szellemi ajándékokat” (1Kor 14,1). Az, Aki minket elhívott a küzdelemre, fel is készít bennünket a harcra. Komolyan kívánnunk kell a Szent Szellem erőteljes ajándékait. Ezek az ajándékok hit és gyakorlat által növekszenek.

A Szert Szellemnek a szabaduláshoz leginkább szükséges ajándékai a következők: tudomány beszéde, bölcsesség beszéde, hit ajándéka és a szellemek megítélése. Ezek a szellemi ajándékok az "Atya ígérete" (Csel 1,4) miatt jönnek, a Szent Szellem ereje által. „Hanem vesztek erőt, minek­utána a Szent Szellem eljő reálok..." (Csel 1,8)

6. Ha démonokra támaszkodunk, azzal a szolgálat vezetését adjuk át nekik. A Szent Szellemet kell engednünk, hogy vezessen, nem szabad démonoknak átengedni a kontrollt, és hagyni, hogy befolyásolják a szabadító szolgálatot. Ha megbízunk a démonok információiban - akár saját magukat, akár más társait illetően - azzal a szolgálatot helyezzük a kezükbe. Minden szolgálatban a Szent Szellemnek kell a vezetőnek lennie. Amikor démonoktól kapott információkat használunk fel a szolgálat vezetésében, a démonok átveszik azt a szerepet, amelyre egyedül a Szent Szellem hivatott.

7. Nincs semmilyen igei alapja a démonokkal való társalgásnak. Sőt, az Ige megtiltja a démonokkal való beszélgetést. "Ne találtassák teközötted, aki ...ördöngösöktől tudakozó,...se halottidéző.’' (5Móz 18,10-11) Más szóval: azok, akik démonizáltaktól tudakoznak, vagy akik halottidézés által megpróbálnak a halottakkal beszélgetni, valójában démonokkal társalognak.

Megjegyzés: a Mk 5,9-ben Jézus azt kérdezte attól a démontól, aki a gadarénuson keresztül beszélt, hogy 'Mi a neved?’ Miért kérte Jézus a légiót, hogy nevezze meg magát? Talán nem ismerte a légió kilétét? Nem, Jézus mindentudó. Őbenne az ismeret teljessége van. Szükséges volt a légió kilétének ismerete a férfi szabadulásához? Nem, Jézus nem használta ezt a beazonosítást a szabadításhoz. Akkor hát valahol máshol kell a választ keresnünk arra, hogy Jézus miért parancsolta azt a légiónak, hogy nevezze meg magát. Amikor Jézus kérdezni kezdte a démont, a gonosz szellem így reagált: "És fennhangon kiáltva monda: ...Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!” (Mk 5,7) Amikor egy démont arra kényszerítenek, hogy nevezze meg magát, elveszíti az erejét. Tehát a kérdezgetés nem arra volt jó, hogy Jézus információhoz jusson, hanem ez a szellemi harc egyik technikájához tartozott. A démonok akkor tudnak zavartalanul tevékenykedni, ha sikerül leplezniük a jelenlétüket és valódi kilétüket. A sötétség leple alatt dolgoznak. Nagy csapást jelent számukra, ha leleplezik őket. Az egyik legfontosabb lépés a démonok kiűzéséhez az, amikor kényszerítjük, hogy fedjék fel kilétüket. Különösen hasznos taktika ez a makacs és szívós démonokkal szemben.

Megjegyzés: Egy másik nagyon kézzelfogható magyarázata a Márk 5,9-nek az, hogy Jézus a férfi nevét (és nem a démonét) szerette volna megtudni. A céllal ezzel az lehetett, hogy a férfi visszaszerezze az uralmat az érzékei fölött. Ez általános gyakorlat a szabadításban szolgálók között olyan esetekben, amikor a démonok leuralnak egy személyt. A válasz azonban a benne levő démontól érkezett, amikor 'légió'-nak nevezte magát.

8. Meghosszabbítja a szabadulás folyamatát. Ha egy démon el tudja terelni a szabadulásban szolgáló személy figyelmét beszéddel, késlelteti a kilakoltatását azt remélve, hogy megmenekülhet. Azok, akiken keresztül szólnak, általában összezavarodnak, és megalázva érzik magukat. A Szent Szellem ezzel szemben épülésre szól: „Aki nyelveken szól, magát építi" (1Kor 14,4). Egy másik módja annak, ahogy a Szent Szellem az emberen keresztül szól, a prófécia. A prófétai szó felemel: „Aki pedig prófétái, embereknek beszél épülésre, intésre és vigasztalásra...aki prófétál, a gyüleke­zetet építi;" (1Kor 14,3-4b) A gonosz szellem befolyása ennek épp az ellenkezője. A Szent Szellem csak átadott edényeken keresztül szól, az ördög ezzel szemben egyszerűen leuralja az ember beszédét.

Frank Hammond - Démonok és szabadulás Jézus szolgálata alapján 7.

A démonok elhallgattatása

Jézus megdorgálta a szellemet, mert szólt. Jézus elhallgattatta a szellemet, mivel semmi pozitívum nem származott a beszédéből.

A szabadító szolgálat célja nem az, hogy beszédre bírja a démonokat, hanem hogy kiűzze őket.

Okok, amelyek miatt nem tanácsos démonokkal szóba elegyedni

1. Követnünk kell Jézus példáját. 

Egyik nap, amikor Jézus a zsinagógában tanított, egy emberből felkiáltott egy gonosz szellem. Jézus felismerte, hogy a gonosz szellem kiáltott. "És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle.'' (Mk 1,25) A gonosz szellem szeretett volna beszélni, de Jézus nem arra használta fel az alkalmat hogy szóba elegyedjen egy démonnal, vagy kifaggassa őt. Az Ige újra megerősíti, hogy „sok démont kiűzött, és nem hagyja vala szólni a démonokat mivelhogy őt ismerék" (Mk 1,34).

A démonok antikrisztusiak mindenben, amit tesznek vagy mondanak. Ezért amit mondanak, nem valódi bizonyságtevés Krisztus személyéről. Soha egyetlen igazság alátámasztásához sem szabad elfogadnunk az ő bizonyságukat. Még ha igazat mondanak is, mint itt a Márk 1,24-ben, a bizonyságuk elfogadhatatlan. Isten nem fogja démonok bizonyságát használni arra, hogy hirdesse az Ő evangéliumát.

Például egy kislányban lévő jövendőmondó démon kijelentette, hogy Pál és Silás „a magasságos Istennek szolgál, kik néktek az idvességnek útját hirdetik” (Csel 16,17). Istennek ezek a szolgái azonban ahelyett, hogy örültek volna a démon hízelgő szavainak, „megbosszankodtak”. Pált végül annyira zavarta a dolog, hogy odafordulva így szólt ahhoz a szellemhez: „Parancsolom néked a Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle”. (Csel 16,18)

2. A gonosz szellemek mind hazugok és csalók. 

Ugyanaz a természet van bennük, mint a „hazugság atyjában”, az ördögben. Jézus azt mondta, „Az (Sátán) emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja.” (Jn 8,44)

Az ördög és a démonok hazugságainak célja az, hogy megcsaljanak. Azok, akik hallgatják a hazugságaikat, abba a veszélybe kerülnek, hogy hisznek majd a szavaiknak. A démonok beszédét nem az motiválja, hogy segítsenek nekünk; a démonok csapdát állítanak. Ha mi azzal a céllal hallgatjuk őket, hogy majd mi kiszűrjük az igazat a szavaikból, az olyan, mintha méreggel kevert vizet innánk azt gondolva, hogy majd a fogainkkal kiszűrjük belőle a mérget.

3. Isten féltőn szerető Isten. 

Nem folyamodhatunk idegen szellemekhez vezetésért, tudásért, bölcsességért, gyógyulásért vagy hatalomért. "Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.” (5Móz 4,24) Ha valamit tudnunk szükséges az ellenség tevékenységéről, Istenhez kell járulnunk, ahelyett, hogy az ellenségre támaszkodnánk.

Józsué, Isten hadseregének vezetője, visszafordíthatatlan bajt okozott, amikor az ellenség kihallgatásával próbált vezetést kapni ahelyett, hogy az Urat kereste volna. A történet Józsué könyvének 9. fejezetében van feljegyezve.

Kánaán földjének elfoglalása során a Gibeoniták követséget küldtek Józsuéhoz, azt színlelve, hogy távoli országból jöttek. Ők lettek volna a következő nép, amellyel Izraelnek le kellett volna számolnia, de ügyesen egy távoli ország vándorainak álcázták magukat, és becsapták Józsuét. Rávették, hogy megnemtámadási szövetséget kössön velük. Isten Igéje így számol be erről: "És vőnek (Izrael népe) az ő eledeléből, AZ ÚR tanácsát pedig NEM KÉRTÉK VALA.”(Józs 9,14)

4. Minden igazsághoz és erőhöz hozzá tudunk férni a Szent Szellem által, az Ő vezetésén keresztül. Semmiképpen sem vagyunk ráutalva Sátán hazugságaira és féligazságaira. Minden feltételezhető segítség, amit egy gonosz szellem adhat, elérhető számunkra a Szent Szellem által. Melyik csatornán megszerzett tudás dicsőíti Istent? Melyik utat bölcs dolog követni?