2010. július 30., péntek

Chambers - AZ ÚR AZ !

„És felelt Tamás és mondta neki: Én Uram és én Istenem!" John 20, 28

„Adj innom!" (John 4, 7).) Hányan csak saját szomjúságuk csillapításáért tapadnak rá Jézus Krisztusra, holott nekünk kellene Őt megelégítenünk. Túlcsorduló szívvel a végsőkig odaszántan kellene neki adnunk mindenünket, nem pedig a magunk megelégítésére igénybe venni az Ő erejét. „Lesztek nekem tanúim" - (Act 1, 8) - ez szeplőtelen, meg nem alkuvó és megvesztegethetetlenül az Úr Jézusnak odaszentelt életet jelent, amely örömet szerez neki, bárhova állít is minket.
Őrizkedj mindentől, ami Jézus Krisztus iránti hűségedre pályázik. Jézus Krisztus iránti odaadásunk legerősebb vetélytársa az érte végzett szolgálat. Könnyebb szolgálni, mint megengedni, hogy utolsó cseppig kiigyanak. Isten hívásának egyetlen célja, hogy Őt megelégítsük, nem pedig az, hogy tegyünk valamit érte. Nem arra küld el, hogy harcoljunk érte, hanem Ő akar felhasználni minket az Ő harcaiban. Nem inkább a szolgálatnak szenteljük-e oda magunkat, mint magának Jézus Krisztusnak?

2010. július 28., szerda

Túlélte az agyába fúródó kampót a másfél éves fiú

Az orvosok csak szimplán Csodafiúként emlegetik a 17 hónapos észak-karolinai Jessiah Jacksont, aki súlyos agysérülés nélkül élte túl, hogy a koponyájába fúródott egy kampó. A gyermek nem csak a profi orvosoknak köszönheti az életét, hanem jó adag szerencsének, valamint annak, hogy a balesetkor jelenlévő felnőttek nem estek pánikba, hanem képesek voltak higgadtan és átgondoltan reagálni.

Jessiah július 17-én a családjuk hátsó kertjének teraszán ült egy székben, amikor leesett a pohara. A kisfiú utána akart nyúlni, de túlságosan hátradőlt a székkel, és lebukfencezett a tornácról. Egyenesen egy magasnyomású tisztítógépre esett, melynek egy kampó formájú alkatrésze beleállt a fejébe. Nem sokon múlt, hogy a vasdarab főbb agyi ereket találjon el, amitől a gyerek azonnal elvérzett volna, és ezt szerencsére az épp jelenlévő nagybácsi is sejtette: „Üvöltött, én meg próbáltam lefogni, hogy ne tudjon mozogni” – mesélte később Carlton Redd.

Az üvöltésre átrohant a szomszéd, egy egykori önkéntes tűzoltó, aki azonnal lefűrészelte a kiálló kampó végét, hogy el tudják mozdítani a kisfiút. A gyermeket helikopterrel szállították kórházba: először a wilmingtoni kórházba vitték, de onnan átszállították Chapel Hillbe. Az orvosok, miután alaposan kivizsgálták, megállapították, hogy Jessiah nem szenvedett maradandó sérüléseket.

„Mindenki csodának tartja, hogy ezt túlélte” – mesélte a Good Morning America című műsorban a gyermek nagyapja, aki a hivatalos gondviselője. „Nem csak túlélte, hanem felépült, élénk, és újra ugyanolyan, mint volt” – tette hozzá, majd még kiemelte, szerinte Isten és az orvosok nélkül ma már nem élne az unokája. Ugyanakkor az orvos, Anand Germanwala szerint semmi esélyük sem lett volna, ha nincs annyi rátermett felnőtt a közelben.

A videó előtt egy 25 mp-es reklám van.

Disciple "The Truth"

Ruff Tibor - Isten az, aki igazzá tesz 3.

…hit által

Kegyelemből, hit által. Egy dologra tehát mégis szükség van a kegyelmet kapó ember részéről ahhoz, hogy Isten bűntől megszabadító ereje felszabaduljon az életében: hittel el kell fogadnia Isten kegyelmét, amely Jézus Krisztusban adatott számára. De még ezt a hitet is ajándékba kapja Istentől, hiszen a hitet Isten Igéjének hallgatása hozza létre benne. Persze szabadságában áll elutasítani is azt – mégsem érdeme az sem, ha elfogadja. A mai vallási kultúrában a legtöbben úgy értelmezik a hit fogalmát, hogy az nem más, mint a kereszténység megfelelő hittételeinek, hitvallásának elfogadása. Ez azonban csak egy olyan értelmi, intellektuális tevékenység, amelyet a Szentírás nem tekint valódi hitnek. A megigazulás tehát nem történik meg automatikusan az ember életében csak azért, mert különböző okokból (családi és nemzeti tradíció átvétele, neveltetés, intellektuális megfontolás, kötelező hittételeknek, dogmának való engedelmesség) az értelmében elfogadja és vallani kezdi, hogy Jézus az Isten Fia.

Először is: „szívvel hiszünk az igazságban [megigazulásban]”, mondja Pál (Róm 10,10), azaz a bibliai hit helye nem az értelem, hanem a szív. A szív az ember teljes személyiségének a központja, lényege. A Szentírás tanításában nem a mai szentimentalista felfogásban, érzelemként szerepel, de nem is értelemként, hanem a személyiség olyan forrásaként, gyökereként, amelyből az ember érzelmei, akarata és gondolkodása egyaránt kiindul (erről lásd bővebben Németh Sándor Bibliai antropológia című ideiglenes jegyzetét, Szent Pál Akadémia, 1991. II. félév, 1–14. o.).

Másodszor: a hit bibliai fogalmát a rá vonatkozó eredeti héber szó (emuná) fejezi ki igazán: ráépítkezni az alapra, rátámaszkodni valamire, ami megtart. (Dajkálást is jelent, azaz amikor a kisgyermeket a karunkban tartjuk.) Az emuná egyáltalán nem intellektuális elfogadást fejez ki, hanem a személyiség (elsősorban a szív) aktív kimozdulását előző állapotából, amelynek során súlypontját önmagán kívül helyezve rátámaszkodik valaki (valami) másra, teljes súlyát arra nehezítve, ahogyan a ház súlyát az alap tartja, vagy ahogyan a gyermeket tartja a karjában a dajka. A magyarban a bizalom szó sokkal inkább megfelelő erre, mint a hit (amely alatt nyelvhasználatunkban többnyire olyan információ értelmi elfogadását értjük, amelyről nincs közvetlen, biztos tudásunk). Az Istenbe vetett hit tehát azt jelenti, hogy személyiségünk, gondjaink, földi és örök életünk, sorsunk teljes súlyát áthelyezzük Istenre, ahogyan a ház súlya az alapra, a gyermek súlya az őt tartó karjára nehezedik. Ez egy szellemi, szívbeli – nem intellektuális – aktivitás, nem csak passzív elfogadás vagy várakozás. Lemondunk arról, hogy mi akarjuk önmagunkat megtartani, és teljesen átadjuk ezt a felelősséget, tevékenységet Istennek.

Mint már említettük, a természetes szinten gondolkodó vallásos emberek ezt úgy igyekeznek megtenni, hogy egy bizonyos dologról azt hiszik, annak súlyát nekik kell továbbra is hordozniuk: „Ha bűneimet legyőzöm, akkor minden másban bízhatok Istenben.” A keresztény hit azonban azt mondja: „A bűneimtől való megszabaduláshoz van a leginkább szükségem arra, hogy Isten megtartson, ezektől kell a leginkább neki megszabadítania – és utána minden mást is Tőle kaphatok csak meg.” Így az ilyen ember száz százalékosan Istenre bízza magát, sorsának egész súlyát Őrá helyezi – legfőképpen megigazulását és bűneitől való szabadulását illetően.

A természetes szinten gondolkodó erkölcsös emberek gyakran mélyen felháborodnak ezen: „Hát így aztán könnyű lenne! – mondják. – Persze, Istennel csináltatni mindent! Hol van akkor az ember erkölcsi felelőssége és érdeme, jó cselekedeteinek jutalma?” Ezeknek az embereknek azonban sohasem tört még meg a szívük: még azt hiszik, hogy meg tudják szerezni a megigazulást és az üdvösséget maguktól, jó cselekedeteik következményeként és jutalmaként. Márpedig Dávid azt mondja, hogy Isten nem áldozatot kíván az embertől, hanem megtört szívet, összetört szellemet (Zsolt 51,18–19). Mivel a szív és a szellem az ember személyiségének a középpontja, fundamentuma, a megtört szívű, szellemű ember olyan embert jelent, aki lényének legmélyén veszítette el annak a természetes stabilitásnak az illúzióját, hogy képes lenne saját erejéből megfelelni a szent Istennel való örök együttélés követelményeinek. Salamon felhívja a figyelmet: „A férfi szelleme elviseli a maga erőtlenségét; de a megtört szellemet ki viseli el?” (Péld 18,14) Megdöbbentő ellentét: az Isten előtt kedves állapot egyúttal emberileg elviselhetetlen állapot. Isten figyelme (tekintete) azokra irányul és jelenléte azokkal van (Ézs 57,15–16; 66,2), akik e kiáltó szükség állapotába jutottak, akik megértették, hogy egész valójuk, sorsuk, földi és örök életük teljes súlyát Istenre kell helyezniük, mert nincs más választásuk, nem képesek e nélkül üdvözülni. Ennek az állapotnak – amely az igazság pillanata az ember életében – a létrehozására szolgált a mózesi törvény. Az ilyen emberek a „Szellem koldusai”: ők öröklik Isten országát. Ez az Isten kegyelmébe vetett hit eredeti tartalma.

Azok az „erős”, „erkölcsös emberek”, akik sértve érzik magukat mindettől, a kegyelemből történő megigazulás lehetőségétől; akik nem akarnak ilyen „ingyenélőkként” Istenből élni; akik számára megbotránkoztató, hogy ennyire nem kell tenni érte semmit; hogy ennyire könnyű lenne az üdvösség; hogy ennyire megkaphatja mindenki, még a legnagyobb bűnös is; hogy ennyire nem jutalom és fizetség – ők valójában nem értik az ember Istenhez való alapvető viszonyát: Ő a Teremtő, mi pedig teremtmények vagyunk, totálisan függő lények. Az ő „erős erkölcsiségüket” viszont Isten öncsalásnak és kevélységnek látja, s Ő „a kevélyeket távolról ismeri” csak. Erre mondta Jézus: „Hálát adok neked, Atyám, ég és föld Ura, hogy a bölcsek és okosak elől elrejtetted ezeket, a kisgyermekeknek pedig kijelentetted! Igen, Atyám, mert így láttad jónak!” (Mt 11,25–26) Ábrahám, a hit atyja

Az Újszövetség határozottan hirdeti, hogy a zsidók és egyben a hit atyja, Ábrahám is így, hitből vált igazzá. Ábrahám felesége, Sára, meddő lévén, nem lehetett gyermekük, Isten mégis megígérte nekik a lehetetlent: „És kivitte őt, és mondta: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; és monda neki: Így lesz a te magod. És hitt az Úrnak [heemin: ráépítkezett, ránehezedett az Úrra], és tulajdoníttatott az őneki igazságul.” (1Móz 15, 5–6) Ábrahám tehát nem egy erkölcsi értelemben vett jó cselekedet miatt minősült igaznak Isten szemében, hanem azért, mert egy emberileg természetes szinten lehetetlen helyzetre vonatkozóan bízni tudott Isten csodatevő erejében és ígéretének természetfeletti teljesülésében. Másképp fogalmazva: egy majdan bekövetkező csodába vetett hite miatt vált igazzá. Csodahit nélkül nincs is bibliai megigazulás: a keresztények megigazulása is kizárólag és teljes mértékben Jézus feltámadása csodájának elhivésén múlik. (Ez nemcsak magának a történeti ténynek az elfogadását jelenti, hanem azt, hogy a hívő az egész életét a feltámadás erejére, ígéretének jövőbeli beteljesedésére, Isten mindenhatóságára építi rá.) Csak követik ezt a megigazulást az igaz és jó cselekedetek, amelyek mind ebből a hitből táplálkoznak, és kizárólag ebből tudnak megszületni.

Pál a Rómaiakhoz írt levél 4. fejezetében Ábrahám megigazulása kapcsán kétféle emberről beszél: az egyik dolgozik a megigazulásért, a másik azonban „nem dolgozik, hanem hisz abban [rátámaszkodik, ráépítkezik arra], aki igazzá teszi az istentelent”, azaz a mindenható Istenben, aki képes arra, hogy egy bűnös természettel rendelkező, a jóra képtelen, „istentelen” embert – bennünket – igazzá tegyen. Ehhez ugyanis legalább akkora teremtő csodára van szükség, mint egy meddő asszonynak a foganáshoz. Ez a csoda azonban belül, a szív és a szellem állapotában történik meg azokkal, akik Istenre helyezik megigazulásuk és üdvösségük megvalósításának az ember számára elviselhetetlenül nehéz terhét, azaz bíznak Őbenne, hogy megteszi ezt a csodát az életükben.

Rendkívül fontos azonban, hogy ezt a hitet nem lehet elválasztani Jézus Krisztustól és engesztelő áldozatától. Mivel Isten erkölcsi törvénye továbbra is igazság, ahogy mindig is az volt és maradt, a kegyelem nem törölte el azt. A hitből való megigazulás nem arról szól, hogy a bűn többé nem bűn, hogy Isten egy tollvonással eltörölte saját törvényét, szentségét és igazságosságát, és mindenki azt csinálhat, amit akar. A bűn: valóság. Ezért a megigazulás csak számunkra ingyenes, Istennek ki kellett fizetnie az árát: Fiának az életét és vérét. A hitből való megigazulás kizárólag a Messiás, Jézus vérében lévő engesztelés, váltság hatalmába vetett aktív, élő bizalom által válik realitássá a Szent Szellem ereje által: „…engesztelésül, amely az Ő vérébe vetett hit által működik …” (Róm 3,25)

2010. július 26., hétfő

Ruff Tibor - Isten az, aki igazzá tesz 2

Kegyelemből…

A keresztény hit legalapvetőbb erkölcsi kinyilatkoztatása ez a – természetes gondolkodásunk számára eleinte szokatlan – tanítás, amelyet részletesen Pál apostol fejt ki leveleiben. Eszerint Ádám bűnbeesése miatt „minden emberre elhatott a bűn”, azaz mindannyian bűnös természetet örökölve születtünk meg, és természet szerint egyetlen igaz ember sem született a Földön. Az eredendő bűn e befolyása alól csak Isten Fia – a földi apa közreműködése nélkül, Mária kegyelembe fogadott állapotában fogant –, Jézus Krisztus volt az egyetlen kivétel. Az eredendő bűn azt jelenti tehát, hogy fogantatásunktól fogva bűnös természettel rendelkezünk, és ezért követünk el később mindannyian bűnöket – nem pedig az elkövetett vétkeink miatt válunk bűnös természetűekké. A Mózes közreműködésével kinyilatkoztatott erkölcsi törvény elhozta ugyan a jó ismeretét, azonban igazán őszinte és elszánt követőit arra döbbentette rá, hogy minden erejük megfeszítésével sem képesek a törvény megszegése, azaz bűn nélkül élni. Ez pedig arra mutatott rá, hogy a jó ismerete és elfogadása önmagában senkit nem szabadít fel a bűn hatalma alól, amely tehát nálunk hatalmasabb szellemi erőnek bizonyul bensőnkben. Csakhogy bűnös állapotban nem üdvözülhetünk! Így az a kétségbeejtő szituáció áll elő, hogy jóllehet sokan teljes erejükből mindent megtesznek az örök életért, mégis mindenki a kárhozat felé tart (Róm 7. fej).

Pál apostol a Szent Szellem által arra a következtetésre jut, hogy a törvény célja már eredetileg sem a megigazulás elérése volt, hiszen azt nem tette lehetővé, hanem pontosan ez: hogy nyilvánvalóvá tegye az ember természetének gyökereiben élő bűn jelenlétét és hatalmát az emberi élet felett, s ezzel létrehozza az isteni megváltás és a Messiás utáni kiáltó szükséget. Azt az igényt, amely – feladva az önerőből történő megigazulás lehetetlen feladatát – Istenhez fordul segítségért, hogy szabadítsa meg őt bűneiből és annak következményeitől.

Az istenfélő, becsületes, de természetes szinten gondolkodó, vallásos emberek azt mondják: „Ha nekem sikerül jó cselekedetek által igaz emberré válnom, akkor Isten megszabadít a büntetéstől, a vétkeim miatt rám jövő sorscsapásoktól, sikertelenségektől és a kárhozattól.” E gondolkodásmód mögött azonban még megvan az az illúzió, amelyet Pál cáfol: ugyanis sohasem fog sikerülni nekik betölteniük ezt az egyetlen feltételt, a megigazulás feltételét. Meg kell tehát értenünk, hogy már ezt a feltételt sem nekünk, hanem Istennek kell betöltenie helyettünk, mivel mi nem vagyunk rá képesek. Hiszen a természetünkbe van kódolva a bűn, és sokkal erősebb nálunk.

Ez a megváltás kényszerítő erejű messianisztikus igénye, amelyre Isten válasza Jézus Krisztus golgotai keresztáldozata volt, amelynek során az egyetlen bűntelen és ártatlan embernek, aki különleges fogantatása miatt maradhatott a bűntől mentes, magára kellett vennie az emberek minden bűnét és azok minden büntetését, hogy helyettesítő áldozatot mutasson be Isten előtt azokért; majd fel kellett támadnia a halálból, legyőzve ezzel a bűn és halál hatalmát a Földön. Ezért kapta a Józsefnek megjelenő angyaltól a Jézus (Jésua) nevet, amelynek jelentése Szabadítás, Megmentés, „mert ő szabadítja meg majd népét annak bűneiből!” (Mt 1,20–21)

Mindennek még egy nagyon fontos vetülete az, hogy Isten szempontjából az emberek megigazulása és üdvözülése szükségszerűen nem is függhet saját erejüktől, képességeiktől, két okból sem: egyrészt, mert akkor nem Istené lenne ezért minden dicsőség; másrészt pedig, mert akkor nem sikerülhetne mindenkinek, csak a kellőképp ügyes, okos, művelt, képzett, erős akaratú, jó képességű, megfelelően neveltetett embereknek. Mindkettő ellentétes lenne Isten igazságával: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef 2,8–9) Hogy az üdvösség mindenki számára egyformán elérhetővé váljék, és ne függjön emberi képességektől, tulajdonságoktól, hanem a legbutább, leggyengébb, legképzetlenebb, legbűnösebb ember is elnyerhesse, a részrehajlás nélkül ítélő Isten a mércét a legalacsonyabbra, a 0 pontra állította. Örök életünk kimenetele ugyanis nem függhet értelmi képességeinktől, származásunktól, anyagi lehetőségeinktől, képzettségünktől, neveltetésünktől stb., hiszen ezek többnyire esetlegesen alakulnak ki az ember sorsában. S hogy minden dicsőség az Övé legyen minden üdvözülő üdvösségéért, még azok számára is lezárta a saját teljesítmény alapján történő megigazulás lehetőségét, akik egyébként azt gondolták, hogy ők elég erősek, ügyesek és bölcsek lennének ahhoz, hogy ez nekik sikerüljön – de ha semmi más nem, akkor éppen ez a gondolat, amely mögött valójában óriási kevélység áll, zárta volna ki őket az örök életből.

Balogh Ferenc - Amikor köddé válnak derűs álmaim

2010. július 22., csütörtök

Felépíti Salamon templomának mását egy brazil egyház

Felépíti Salamon templomának mását egy brazil keresztény egyház Sao Paulo városában - jelentette szerdán a brazil sajtó. A kétszer is lerombolt ősi jeruzsálemi templom másához Izraelből hozatott köveket fognak felhasználni. A tízezer ember befogadására képes "megatemplom" várhatóan négy év múlva lesz készen.

Sao Paulo város önkormányzata a héten adott engedélyt az Isten Királyságának Egyetemes Egyháza nevű brazil gyülekezetnek, hogy felépítsék az ősi zsidó templom mását - közölte az Agencia Folha brazil hírügynökség. A pünkösdi-evangélikus egyház a város központjában fogja felépíteni az épületet, amely várhatóan kétszázmillió dollárt (44,6 milliárd forint) fog felemészteni.

Az 55 méter magasra tervezett, 12 emeletes templom tízezer ember befogadására lesz képes, és elhelyezik benne a frigyláda másolatát is. Az egyház vezetője egy blogbejegyzésben közölte, hogy a templomhoz Izraelből hozatott köveket fognak felhasználni, és már meg is kötötték az erről szóló, nyolcmillió dolláros (1,7 milliárd forint) szerződést. A templomhoz ezer férőhelyes parkolót építenek, és lesz benne televízió- és rádióstúdió is - írta a Guardian című brit lap.

Az 1977-ben alapított brazil egyháznak - saját adatai szerint - nagyjából nyolcmillió követője van világszerte.

Forrás: atv.hu

Ruff Tibor - Isten az, aki igazzá tesz 1.

Igaz ember. Azok számára, akik hisznek a Biblia Istenében, életük egyik legfontosabb kifejezése ez, abszolút létkérdés, hiszen a Szentírás szerint csak az igazak juthatnak be az örök üdvösségbe, a többiek része pedig az örök gyötrelem lesz. Így a hívők számára földi életük legfontosabb feladata, minden mást felülmúló célja, legnagyobb tétje: személyes üdvösségük megnyerése és megtartása – és másodsorban embertársaik segítése ugyanebben. Ehhez pedig elsősorban igaz emberré kell válniuk még itt a Földön, majd annak is kell maradniuk. De hogyan lehet megigazulni, és mit jelent igaznak lenni?

Pál apostol így összegzi röviden az Újszövetség válaszát a fenti kérdésre: „Arra a következtetésre jutottunk, hogy az ember hitből válik igazzá, a Törvény cselekedeteitől függetlenül.” (Róm 3,28, készülőben lévő Hit-fordítás) E szavak a megigazulásról a Szentírás talán leginkább középponti kinyilatkoztatását adják, mely a keresztény hit alapját jelenti. Ez a természetes emberi gondolkodásmód számára elsőre talán megdöbbentő állítás azt fejezi ki, hogy az ember nem a saját jó cselekedeteinek következtében válik igazzá Isten előtt, hanem kizárólag a Názáreti Jézus Krisztusba vetett hite által. Ez ellentétesnek tűnik a hétköznapi felfogással, amely hajlamos a kérdést automatikusan úgy megközelíteni, hogy azt tekintsük igaz embernek, aki már igaz és jó cselekedeteket hajt végre; mint ahogy a bűnös ember is azért minősül bűnösnek, mert bűnöket követ el. Tehát – gondoljuk általában – a bűnös akkor válik igazzá, ha elkezd jó cselekedeteket végrehajtani.

Ez a felfogás a természetes, földi ember nézőpontjából fakad: mivel nem látjuk az ember belső, szellemi állapotát, ezért a cselekedetekből következtetünk arra. Isten azonban, mivel jól látja, mi van az emberek szívében, másképp, fordítva gondolkodik. Az Ő Szentírásból megismerhető gondolkodásmódja szerint az ember nem azért lesz bűnös, mert bűnöket követ el, hanem azért követ el bűnöket, mert már bűnös: az ember tetteiben szívének, szellemének belső, rejtett állapota, természete fejeződik ki. Éppígy az igaz ember sem azért válik igazzá, mert igaz cselekedeteket hajt végre, hanem fordítva: akkor képes jó dolgokat tenni, ha már igaz ember. Mivel a cselekedeteink jellegét belső természetünk szellemi állapota határozza meg – ez a forrás, a gyökér, tetteink pedig csak a gyümölcsök –, ezért e szellemi állapotunkat nem tudjuk a cselekedeteinkkel megváltoztatni, ahogyan Münchausen báró sem emelhette volna ki magát saját hajánál fogva a mocsárból a valóságban. Ezért egyetlen bűnös sem képes a saját erejéből igazzá válni Isten előtt: mivel minden tettét belső szellemi állapota határozza meg, nem tud olyat tenni, amivel ezt a szellemi természetét meg tudná változtatni. A bűn elsősorban szellemi, és csak másodsorban, gyümölcseit tekintve erkölcsi realitás; és ugyanígy az igazság is.

Forrás: Új Exodus

Creflo Dollar- Power 3/10

2010. július 19., hétfő

Creflo Dollar- Power 2/10

Rodney H. Browne - A végidők és Jézus visszajövetelének jelei

Mikor pedig az olajfák hegyén ült, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? És micsoda jele lesz a Te eljövetelednek, és a világ végének? 4 És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, 5 Mert sokan jőnek majd az Én nevemen, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. 6 Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. 7 Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lesznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. 8 Mindez pedig a sok nyomorúság kezdete. 9 Akkor nyomorúságra adnak majd bennetekt, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az Én nevemért. 10 És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. 11 És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. 12 És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. 13 De aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül. 14 És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. Máté 24:3-14
Amikor a tanítványok az Ő eljöveteléről és a végidőkről kérdezték Jézust, az első dolog, amire Jézus figyelmeztette őket az az volt, hogy "Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket." Ugyanis ha állandóan "jeleket" keresel, akkor a megtévesztésre is fogékonnyá teszed magad. Mindig is léteztek körülöttünk hamis próféták és más hazudozók - akik közül némelyek azt állítják, hogy ők Jézus vagy egy feltámadt ótestamentumi próféta -, és ahogy e korszak végéhez közeledünk, még többen fognak támadni. A hamis próféták nem prédikálják, ill. nem élik meg személyesen Isten evangéliumának igazságát, hanem azt mondják, amit az emberek hallani akarnak, még akkor is, sőt különösen akkor, ha az emberek nem úgy követik Istent, ahogy azt kellene. Jézus szavai szerint sokakat - még hívőket is - meg fognak téveszteni a hamis próféták és hamis hatalmuk. A hamis tanítás és a könnyű erkölcs rendszerint együtt jár. Sokan azt állítják, hogy szeretik és szolgálják Istent, azonban iszákosságuk, erkölcstelenségük, pénzszeretetük és bálványimádásuk másról tanuskodik. Ezek az emberek be akarnak kerülni a mennybe, de ugyanakkor hústestük kívánságait is ki akarják elégíteni.
Csak egyetlen módon lehetünk biztosak abban, hogy nem leszünk megtévesztve, ez pedig az, hogy Istennek tetsző állapotban tartjuk a szívünket, tekintetünket pedig Jézura és Isten Igéjére helyezzük. Ne keress különleges jeleket; ne tölts időt azzal, hogy emberekre figyelsz; nézz Jézusra. Ma is sok keresztényt tévesztenek meg hamis próféták azért, mert leértékelték Isten Igéjének fontosságát és szükségességét az életükben. Nem olvassák, ill. nem tanulmányozzák azt és nem rendelik alá magukat az Igének. Isten Igéje a mi egyetlen biztos vezetőnk és világosságunk ebben a sötét korszakban, ahol végtelen a bűnök közötti választék és a világ kívánalmaival való azonosulás nyomása. Az igazi keresztény alárendeli a személyét Istennek és az Ő Igéjének. Tegyél meg mindent, hogy Isten Igéje megbecsült és méltó helyen legyen az életedben; tegyél meg mindent, hogy CSELEKVŐJE legyél az Igének.
Jézus azt mondta, hogy a korszak vége felé a baj, a viszály megnövekszik a földön - háború és háborúk hírei; nemzet támad nemzet, ország támad ország ellen; éhségek, járványok és földrengések mindenhol. Olyan, mint amiket manapság a hírekben hallunk! Jézus azt is mondta, hogy követőinek üldöztetésben lesz része - némelyeknek súlyos üldöztetésben -, azok által, akik gyűlölik Őt és amit képvisel. Lesznek olyanok is, akiket "keresztény" társaik, barátaik és családjuk árul el!
Az üldöztetésnek vannak fokozatai. Van olyan üldöztetés, ami csak verbális - amikor az emberek lekicsinyelnek - rossz dolgokat mondanak neked vagy rólad. Mindez arra irányul, hogy megszégyenülj - voltak olyan esetek, hogy az emberek tojást, rothadt paradicsomot dobáltak, vagy telrakták egy szamár farkát bogánccsal és beirányították a gyülekezeti épületbe. De van olyan üldöztetés is, ami valóban gyűlölettel teli - amikor mindenképpen el akarnak némítani, akkor is, ha ehhez meg kell ölniük. Nemcsak a korai Egyház szenvedett el üldöztetést és halált a hitéért. Minden generációban voltak olyanok, akik elvesztették életüket, családjukat és/vagy javaikat olyan emberek miatt, akiket a Sátán motivált, akik gyűlölik Isent és az evangélimot. Imádkoznunk kell a szerte a világon élő fitestvéreinkért és nőtestvéreinkért, akik hitük miatt ma is szenvednek és akik szörnyű üldöztetések ellenére ébren tartják az evangélium lángját.
Az üldöztetés egyik jellemzője az, hogy szétválasztja az igazi keresztényeket az érdekkeresztényektől. Azok a keresztények, akik "gyülekezetesdit játszanak", akiknek olyan pásztoruk van, aki "vakargatja" a fülüket és azok, akik nem adták oda az egész életüket Jézusnak nem fogják tudni kiállni az üldöztetés nyomását. Amerikában az amerikai keresztények nagy része enyhe üldöztetésnél - vagy még azt sem - többet soha nem tapasztalt meg, a világ más részén élő keresztényeknek viszont nagyfokú üldöztetésben volt és van részük. Fel kell tenned magadnak a nehéz kérdést: Teljesen átadtam az életemet Jézusnak? Akkor is szolgálnám Őt és hirdetném az Igazságot, ha az életem függne tőle? Kész lennék feladni a javaimat, a kapcsolataimat, a biztonságomat, sőt még az életemet is az evangélium ügyéért? Továbbra is szeretetben tudnék járni akkor is, ha egy közeli barát elárulna? Fel kell készítened a szívedet, hogy ellen tudj állni a világhoz való asszimilálódás és a Jézus megtagadása nyomásának. Ne felejtsd el, hogy mások meghaltak azért, hogy megvédjék az evangélium igazságát és hogy tovább adják azt az utánuk következő generációknak azért, hogy az üzenet hozzád is eljusson!
Ha érzed annak nyomását, hogy feladd és hátat fordíts Krisztusnak, ne tedd! Ha az evangélium ügyéért üldöznek, ne vedd azt személyesnek. Isten nem arra hívott el bennünket, hogy feladjuk vagy hogy testi módon visszavágjunk - azt mondta, hogy Ő fog megvédeni bennünket. Isten csak azt kéri tőlünk, hogy bízzunk Benne, hogy engedelmeskedjünk Neki, hogy járjunk szeretetben és hogy hirdessük az Igazságot. Emlékezz, hogy milyen előnnyel jár az, ha valaki erős: Jézus azt mondta, hogy "aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül." Azt is mondta, hogy "az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég." Lehetünk olyan Egyház, amelyik megtagdja Jézust, és lehetünk olyan, amelyik erősen áll és bármi áron is, továbbra is betölti a Márk 16:15-18 -ban leírt nagy parancsolatot! Te melyik vagy a kettő közül?

2010. július 15., csütörtök

Hitler emberei - Himmler, a hóhér

Chambers - ISTEN ELHÍVOTTJA

„Kit küldjek el és ki megy el nékünk? Én pedig mondtam: Itt vagyok én, küldj el engemet." Isa 6, 8

Isten nem Ézsaiáshoz intézte ezt a hívást; de Ézsaiás meghallotta, amikor Isten így szólt: "Ki megy el nekünk?" Isten hívása nemcsak néhány kiválasztott embernek szól, hanem mindenkinek. Aszerint hallom vagy nem hallom Isten hívását, hogy milyen a fülem; és hogy mit hallok meg, az szellemi állapotomtól függ. "Sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak" (Mat 20, 16), azaz kevesen bizonyulnak választottaknak, olyan embereknek, akik Jézus Krisztus által kapcsolatba jutottak Istennel. Ez nyitotta meg fülüket és változtatta meg szellemi beállítottságukat, s azóta meghallják ezt a halk kérdést: "Ki megy el nekünk?" Nem arról van tehát szó, hogy Isten kiemel egy embert a többi közül azzal, hogy "menj te". Ézsaiást sem kényszerítette, de Ézsaiás Isten jelenlétében élt és mihelyt meghallotta a hívást, azonnal rájött, hogy nincs más hátra, mint egyetértve, szabadon ezt mondani : "Itt vagyok, küldj engemet."
Verd ki a fejedből azt az elképzelést, hogy Isten ösztönzésekkel és bizonyítékokkal fog kényszeríteni. Nyoma sem volt abban a külső erőszaknak, ahogyan az Úr elhívta tanítványait. Csendes, állhatatos "kövess engem" szavát olyanoknak mondta, akik mindig teljesen éberek voltak. Ha engedjük, hogy a Szent Szellem szemtől-szembe állítson minket Istennel, akkor - Ézsaiáshoz hasonlóan - mi is meghalljuk az Ő csendes, halk szavát és teljes belső szabadsággal mi is így válaszolunk rá : "Itt vagyok, küldj engemet !"

T.D Jakes - I Made It Out Alive 3/3

2010. július 13., kedd

Rodney H. Browne- Üldöztetés az Ige miatt

És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. 15 És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. I. Mózes 3:14-15
Az ördög gyűlöli Istent. Megpróbálta a saját trónját Isten trónja fölé magasztalni. Az ördög lázadó és tele van önteltséggel és bűnnel. Mivel gyűlöli Istent, az embert is gyűlöli -, akit Isten teremtett az Ő képmására. Megpróbálta - és sikerült is neki - bűn és engedetlenség által beszennyezni az embert és elszakítani Istentől, azonban az Úr mesteri tervvel rendelkezik, így a végén az ördög nem fogja megnyerni a háborút!
Amikor az ördög megkísértette Ádámot és Évát, ők pedig ettek a gyümölcsből és vétkeztek Isten ellen, Isten azt mondta az ördögnek, hogy jön majd valaki (Jézus) - az asszony magja -, Aki a fejére fog taposni. Ezután az ördög figyelte az eseményeket és megpróbált mindenkit megölni, akiről azt gondolta, hogy ő lehet az a bizonyos Valaki. Amikor látta, hogy Ábel kiváltotta Isten tetszését, azt hitte, hogy Ábel az, és arra bujtotta fel Káint, hogy megölje saját testvérét. Az azután következő nemzedékekben tovább próbálkozott az egész emberiség elpusztításával, és különösen azokat akarta eltenni láb alól, akik kedvesek voltak Isten előtt.
Amikor Jézus megszületett az ördög rájött, hogy Ő az a Valaki. Felszította a vallási vezetőket arra, hogy gyűlöljék Jézust és hogy öljék meg Őt, de fogalma sem volt arról, hogy ezzel a saját halálos ítéletét írta alá! Mindvégig az volt Isten terve, hogy Jézust keresztrefeszítsék, hogy meghaljon, hogy feltámadjon, és hogy mindezzel megfossza az ördögöt a halál és a pokol kulcsaitól, valamint az ember fölött gyakorolt hatalmától. Az ördög azt gondolta, hogy megszabadulhat Jézustól, azonban azt nem sejtette, hogy Isten terve az volt, hogy még több kis "Jézust" hozzon létre! Pünkösd napján a Szent Szellem 120 hívőt betöltött erővel és Isten tüzével, és azóta is megszámlálhatatlanul sok Isten gyermekét töltötte be ugyanazzal az erővel! Ezek a hívők szerte járják a földet, prédikálják Isten Igéjének Jó Hírét és Jézus munkáját végzik. Micsoda rémálom ez az ördög számára!
Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az Ő parancsolatait; az Ő parancsolatai pedig nem nehezek. 4 Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. 5 Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?! 1 János 5:3-5
Mindenki, akinek szíve tele van Isten Igéjével veszélyes az ördög számára. Mindazok, akik megragadják Isten Igéjét és szívükbe rejtik azt, győztesek az ördög felett! Isten Igéje az ördög bukását jelenti! Az ördög gátat akar szabni az Igének. A Márk 4:17-ben azt olvassuk, hogy nyomorúság és háborsúság támad az Ige miatt. Minden üldöztetés Isten Igéje miatt van - hogy megakadályozza és megállítsa azt.
Jézus Istennek az Igéje, Aki testté lett, aki közöttünk lakozott (János 1:1-14). Ő azért jelent meg, hogy az ördög munkáit lerontsa (Ap. Csel. 10:38). Az ördög üldözte Jézust. Megpróbálta bűnnel megkísérteni Őt, sikertelenül, így a következő terve az volt, hogy embereket szítson fel Jézus ellen, akik megállítják és/vagy megölik Őt. Veled és velem is ezt próbálja tenni, megpróbálja megállítani Isten hatalmas Igéjét!
Isten Igéje Isten ereje. Isten Igéje hozta létre az egész teremtett világot. A Zsidókhoz írt levél 11:3-ban a következőt olvassuk: "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő." A Zsidókhoz írt levél 4:12-ben az áll, hogy "Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait."
A Jakab 1:21-ben azt olvassuk, hogy ha Isten Igéjét a szívedben elveted és meggyökerezteted, akkor annak hatalma lesz megmenteni a lelkedet; a Róma 1:16-ban pedig az áll, hogy Krisztus evangéliuma Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére. Az ördög ismeri Isten Igéjének erejét, ezért az a terve, hogy elzárja az Igét és hogy megakadályozza, hogy az életet és szabadságot közvetítsen. Azok, akik teljesek Isten Igéjével és alárendelik magukat annak, ördög-legyőzők, így a gonosz támadása ezeknek a hívőknek az életében és szívében Isten Igéjére irányul.
Az üldöztetés azért támad, hogy ellopja az Igazságot tőled - hogy megpróbáljon megállítani az életben és szabadságban való járásban, hogy megakadályozza azt, hogy az Igazságot megoszd másokkal és hogy meglásd, ahogy megtérnek és megszabadulnak az emberek. Ha az Igének megcselekvője akarsz lenni, akkor üldöztetést fogsz szenvedni. Ne legyenek neheztelő érzéseid ha üldöztetel - nem a személyed ellen irányul. Isten Igéje miatt üldöznek - nem pedig azért, mert különleges vagy. Ne az emberekre figyelj vagy arra amit tesznek vagy mondanak. Ismerd fel, hogy az ördög van emögött. Ne hagyd, hogy lehúzzon az ő szintjére; ne hagyd, hogy rávegyen az ökölharcra, amelyben árnyékokat csapkodsz ahelyett, hogy az evangéliumot prédikálnád, hogy Jézus munkáját végeznéd és az ördög munkáit lerontanád; ne hagyd az ördögnek, hogy elvonja a figyelmedet Isten tervétől és céljaitól.
Továbbra is hirdesd Isten Igéjét, tartsd tisztán a szívedet és a kezedet, járj szeretetben és végezd Jézus munkáját. Lehet, hogy az ördög mindent meg fog tenni, hogy megállítsa Isten Igéjét, de mindig kudarcot fog vallani. Isten Igéje örökké megmarad és győzni fog!

Hillsong United - Here In My Life

Disciple (D.I.) "Free"

2010. július 11., vasárnap

D.Wilkerson: Részletek 1973-as próféciájából 2.

Egyre gyakoribbá válnak az árvizek, hurrikánok, tornádók és viharos jégesők. A természet a következő évtizedben fokozott intenzitással tombol majd dühében. Rövid időszakokra lecsillapodik ugyan, s az emberek fellélegezhetnek, mégis, az emberiség szinte minden nap tanúja lehet fékezhetetlen haragjának a világ valamely pontján. E rekorddöntő fordulatok minden múltbeli csapást messze fölülmúlnak majd.
Az árvizek, hurrikánok és tornádók tönkreteszik a termést, elpusztítják a jószágokat és sok vadon élő állatot is. Az árak ennek következtében még magasabbra szöknek, a szakértők egy része pedig arra a következtetésre jut, hogy kezd felborulni a természet egyensúlya.
A várható időjárást egyre lehetetlenebb lesz megjósolni. Viharok törnek ki váratlanul, minden előjel nélkül, a legdélebbre fekvő területeken rekordnak számító hideghullám söpör végig, míg az északi régiókon élőknek sohasem tapasztalt hőségben lesz részük.
Lesznek nyugalmi időszakok, amikor az emberek ezt fogják mondani: „A dolgok ismét jó mederben haladnak tovább, ahogyan a világ alapjainak megvettetése óta szokásuk. Semmi különös nincs mindabban, ami most történik, úgyhogy megnyugodhatunk és lazíthatunk.”
A dogok mélyére látó, bölcs emberek azonban tudni fogják ott legbelül, hogy a furcsa események mögött maga Isten áll, aki a természet haragjának szabadjára engedésével próbálja rávinni az embereket, hogy kezdjenek végre az örökkévaló értékekkel foglalkozni. A természetből feltörő ádáz erőket egyértelműen Isten hangolja össze, eljövendő haragjára és ítéletére figyelmeztetve velük a föld lakosságát. Mintha csak az egész menny ezt kiáltaná: „Ó, te föld! Figyelj az Ő szavára! Ő tartja kezében a föld oszlopait, és addig rázza a földet, mígnem meghallják a hangját. Ő megüli az árvizek
hullámait, Ő a szelek és nagy esők Ura!”
Az emberiség vágyva vágyik majd visszatérni a korábbi állapotokhoz, de eljön az idő, amikor egyszerűen nem lesz többé visszatérés. Isten felkél, mint aki álmából serken fel, s lángra gyúl haragja a hajthatatlan és bűnös emberek felé. Az idők végén az elemeket is megolvasztja lobogó tüzével, de még mielőtt eljönne az utolsó óra, és elmúlna ez a föld, kiönti haragja poharait. A természet Istene ítéletei útján láttatja meg hatalmát az emberiséggel és figyelmezteti őket: meneküljenek haragja elől!

2010. július 7., szerda

T.D Jakes - I Made It Out Alive 1/3

Kenneth Hagin: Isten ajándéka

"Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." Róm. 6:23.

Isten az emberrel a szellemén keresztül tart kapcsolatot. Amikor Isten Igéjét prédikálják egy olyan bűnösnek, aki még sohasem hallotta az Evangéliumot és ez az ember bizonyosságra jut, az nem egy fizikai érzés – nem is az értelméből fakad.
Lehet, hogy meg sem értette, mégis mélyen a bensejében történt valami. Isten Szelleme Isten Igéjén keresztül kapcsolatba kerül a bűnös szellemével.
Amikor az ember válaszol Isten hívására, az Evangélium üzenetére, a szelleme újjászületik. A szelleme újjáteremtetik az örök élet befogadása által. Az örök élet befogadása a legcsodálatosabb esemény az életben. Ezt hívjuk újjászületésnek. Ezt hívjuk új teremtésnek. Isten a saját természetében részesít minket, az Ő lénye kerül valóságosan a mi emberi szellemünkbe.

Ezt írja le a 2Korinthus 5:17-18: "Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés [az]; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;"

Az újjászületés valójában az ember szellemi megszületése IstentŐl. Ez az azonnali újjászületés pedig nem testben, nem lélekben, hanem az ember szellemében történik! Az ember szelleme egy tökéletesen új, csodálatos teremtménnyé lesz Istenben!

Mi a helyzet a lelkünkkel? A lelkünk nem üdvözül, amikor újjászületünk? Nem. Sok olyan keresztény van, akinek már van üdvössége és évek óta be van töltekezve a Szent Szellemmel, de a lelke még sincs megmentve! Akadnak, akik éltek és meghaltak anélkül, hogy a lelkük megmentésére valamit is tettek volna. A mennybe jutottak? Természetesen. Isten gyermekei voltak, a szellemük Istentől született. Tudnunk kell azonban, hogy a lélek nem születik újjá. A lélek megmentése egy folyamat.

"Az Ő akarata szült minket az igazságnak Igéje által, hogy első zsengéje legyünk az Ő teremtményeinek... Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott Igét, amely képes megmenteni a lelkeiteket." Jak. 1:18- 21.

Jakab levele nem bűnösöknek, hanem keresztényeknek íródott. És Jakab azt mondja nekünk, hogy a lelkünknek még nincs üdvössége. A Jakab 1,21 mindaddig zavart okozott bennem, amíg rá nem jöttem a szellem és a lélek közti különbségre. Az ember szelleme – a belső ember – megkapja az örök életet és újjászületik. Az értelmével és az érzelmeivel – tehát a lelkével – azonban még foglalkoznia kell. Meg kell újítania.

A lélek helyreállítása

Újjászületett, Szellemmel betöltekezett keresztényeknek mondja Pál a Róma 12-ben, hogy tenniük kell valamit a testükkel és az elméjükkel. Az ember szelleme újraszületik, de a teste és lelke nem. Oda kell tehát szánnia a testét Istennek, és gondoskodnia kell elméje megújulásáról. Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti értelmes szolgálatotok. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Róm. 12:1-2.

Ő helyreállítja az én lelkemet... – Zsolt. 23:3. (King James) Az itt ‘helyreállítás’-nak fordított héber szó és a Róma 12:2-ben ‘megújulás’-nak fordított görög szó voltaképpen ugyanazt jelenti. Helyre lehet állítani például egy értékes, antik széket, ami láthatólag tönkrement. Utána is ugyanaz a szék marad, csak fel lett újítva.

Az ember szelleme nem helyreállítva lesz - újonnan születik, vagyis újjá lesz teremtve. A lelke azonban helyreállítva lesz, amikor az elméje megújul Isten Igéje által. A mai Egyháznak leginkább arra lenne szüksége, hogy a hívők megújítsák az elméjüket Isten Igéje által. Isten Igéje az, ami helyreállítja, megújítja és megmenti a lelkeket!

2010. július 5., hétfő

Hitler emberei - Hess, a helyettes

Trip Lee "The Invasion (Hero)"

Érdemes megjegyezni

Úgy látszik, csak a diktatúrák adnak programot a fiataloknak; a demokráciák magukra hagyják őket. Ezért maradtak a második világháború után eszmények nélkül a fiatalok, mégpedig elsősorban Németországban és Ausztriában. A politikai pártok programjai szemünk láttára üresednek ki. Kifogytak az álmok; semmi sem maradt, amivel a fiatalokat fel lehetne lelkesíteni. Rövid munkaidő, hosszú vakáció, művelődés, egészségügy, általános szociális biztonság – mindaz, amiért a múltban küzdöttek, már rég megvalósult. Ma még a munkanélkülieket is jobban megfizetjük, mint valaha egy szakmunkást. Korunk csak egyvalamire szólítja fel a fiatalokat: fogyasszanak! De végül e felhívás vonzereje is elapad, és a fiatalok szembekerülnek a nagy kérdéssel: mit tegyünk, hogy életünknek értelme legyen?

Attól tartok, hogy ha a múltban a nyomor, az éhség, a munkanélküliség ágyazott meg a diktatúrának – a mai helyzetből is éppúgy születhetik új diktatúra. A diktatúrák először mindig azokat a fiatalokat hódították meg, akik hiába keresték életük értelmét. Megkóstoltatták velük az értelmesnek álcázott tébolyt, aztán egyenruhába bújtatták őket, és naphosszat háborúsdit játszattak velük, amíg csak meg nem értek az igazi háborúra; amíg meg nem kívánták a hősi halált, nem is sejtve, milyen kisszerű, mocskos és csúnya lesz majd az valójában. A fiatalok hajlamosak rá, hogy az értelmetlen élet elől a halálba meneküljenek, a diktatúrák pedig teret nyitnak e hajlamnak. Ezért a demokráciáknak meg kell tanulniok, hogyan adjanak értelmet az életnek.

Simon Wiesenthal

2010. július 3., szombat

D.Wilkerson: Részletek 1973-as próféciájából 1.

ZŰRZAVAR A GAZDASÁGBAN
Összeomlás közeleg
Világmérető gazdasági zűrzavarnak nézünk elébe. Látásomban ezt a dolgot láttam a legvilágosabban, és számos imádkozó életű keresztény osztja nézetemet. Nem csupán az amerikai dollárra vár az elkerülhetetlen leértékelődés, hanem minden más valutára is. Azt látom, hogy először Európát sújtja majd komoly gazdasági válság, s az nem sokkal később Japánra, az Egyesült Államokra, Kanadára és az összes többi országra is kiterjed.
Nem annyira gazdasági hanyatlás, azaz depresszió az, amit látok, mint inkább egy olyan mérvű válság és recesszió, hogy az csaknem minden kereső állampolgárt érinteni fog Amerikában és világszerte. A most óriási mennyiségű nyugati valutával rendelkező országok is komoly bajban lesznek, különösen nagy kár éri az arab országokat.
Kétség nem fér hozzá, hogy pénzügyi válsággal és félelmekkel teli szűk esztendők következnek az emberiségre. Hogy mennyire hamar, nem világos, de nincs már messze.
A világ legnagyobb közgazdászai értetlenül állnak majd a helyzet előtt, nem tudván mivel magyarázni a zűrzavart, s a nemzeteken általános félelem lesz úrrá. A válságot egy hamis gazdasági fellendülés előzi majd meg – ez azonban rövidélető lesz.

Az Istentől hallott üzenet igen pontos és lényegretörő volt, mégpedig a
következő:
„Súlyos gazdasági válság közeleg, és hamarosan elkövetkeznek a szűk esztendők. Lesz néhány kövér és gazdag év, melyek alatt fel lehet készülni a szűk esztendőkre. Azért munkálkodjatok és imádkozzatok, hogy minden adósságot kifizethessetek, és készüljetek fel a költségvetés hirtelen és drasztikus megcsappanására! Hamarosan nem fog úgy dőlni a pénz, mint eddig, s ha nincsenek tartozásaitok, a nehéz évek alatt is végezni tudjátok
majd a szolgálatotokat. Ne riadjatok meg és ne féljetek – hanem készüljetek a válságra és számítsatok rá!”

2010. július 2., péntek

Global Day of Prayer, Hong Kong- 1040 Movie

Derek Prince - Isten ünnepi asztala

Zsoltárok 23.5

„Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim jelenlétében.

Felkened fejem olajjal; csordultig van a poharam.”

Az igevers tartalma az előző versekhez hasonlóan az első mondatban kijelentett fontos, alapvető kapcsolatból származik. „Az Úr az én pásztorom.” Ha ez a közösség egyszer megalapozódott életünkben, a folytatás mindannyiunk számára olyan lehet, mint Dávid számára.

Az itt idézett ötödik versszak Isten ellátásának három fő vonatkozását mutatja meg: terített asztal; fejünk elárasztva olajjal; csordultig töltött pohár. Először arra gondolhatnánk, hogy ezek olyan helyzetre vonatkoznak, amikor minden úgy megy, ahogy szeretnénk, és nincs semmi problémánk, nincs akadály előttünk. De pont ellenkező a helyzet! Istennek ez a bőséges ellátása a mi ellenségeink jelenlétében válik elérhetővé számunkra. Fontos tudatosítanunk, hogy az ellenségeink jelenléte nem tud bennünket távol tartani attól, hogy élvezzük Isten számunkra készített tökéletes ellátását.

Ellenkezőleg: ez éppen az a helyzet, amikor Isten gyönyörködik abban, hogy bemutassa az Ő hatalmát és gazdagságát. Az ellenségeink jelenlétében terít nekünk ünnepi asztalt. Majd így szól az ellenségeinkhez: „Íme, így gondoskodom a gyermekeimről. Mindezt a szemetek előtt fogják élvezni, és nem tudtok nekik ártani vagy elvenni azt tőlük.”

Néha azonban hajlamosak vagyunk arra, hogy levegyük tekintetünket az Úrról, és az ellenségeinkre koncentráljunk. Ilyenkor elkezdjük mondogatni: „ Ha ez a dolog nem lenne az ellenségeimmel, tudom, Isten megáldana és gondoskodna rólam.” Ehelyett így kell gondolkodnunk: „Ellenségeim miatt Istentől a legjobbat várom.”

Megvallás:

Nem engedem, hogy az ellenségeimtől való félelem visszatartson a legjobb dolgok élvezésétől, amit Isten tartogat számomra.