David Wilkerson - HISZED HOGY ISTEN LÁT TÉGED?

A legfontosabb kérdés amivel Isten népe szembenéz ezekben az utolsó napokban: ‘Hiszed hogy Isten lát téged? Hiszed hogy Ő mindent meg tud tenni hogy válaszoljon az imádságaidra és betöltse a szükségeidet?’Ugyanezt a kérdést tette fel az Úr a két vak embernek akik hozzá kiáltottak kegyelemért és gyógyulásért. ‘Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?’ Ezt felelték, ‘Igen, Uram.’ ... Erre megnyíltak a szemeik’ (Máté 9:28-30).

Az Úr azt kérdezi tőled, tőlem, a gyülekezettől: ‘Hiszed hogy képes vagyok irányítani és vezetni téged és véghezvinni a tökéletes akaratomat az életedben? Hiszed hogy még mindig dolgozom a te érdekedben? Vagy titokban azt gondolod hogy elfelejtettelek és cserben hagytalak?’ Istent elsősorban nem az érdekli hogy nagy dolgokat tegyünk érte, Ő leginkább azt akarja hogy egyszerűen bízzunk Benne.

A nyugtalan hivők csoportja el akar hagyni mindent és teljes idejű missziós szolgálatba akar állni’. Pontosabban, némelyek eladják házaikat és vállalkozásaikat, felcsomagolnak és elindulnak a családjaikkal valamilyen szegénység-tipusú misszióba a Szent Szellem valódi vezetése nélkül. Alkalmanként Isten jelen van ezekben a tervekben, de legtöbb esetben nincs.

Szeretteim, Isten nem akar semmit amivel rendelkezel; Ő nem a házadat, a birtokodat, az autódat vagy egyéb földi javadat akarja. Nem! Ő a bizalmadat akarja és Ő sóvárogva várja hogy a bizalmad szilárdan megalapozódjon Benne. Ő engedelmességet vár tőled és Isten Igéje érthetően kifejezi hogy Isten semmi kevesebbel nem elégszik meg mint a hiteddel.

”Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik.” (Zsidókhoz 11:6) Maradj veszteg és bízz az Úrban, rendíthetetlen és megalapozott bizonyossággal. Milyen öröm azzal a biztosítékkal rendelkezni hogy Isten kedvében jársz azáltal hogy Benne bízol.

David Wilkerson - Isten arcát keresve 3.

Egy új mozgalom formálódik napjainkban, amelyet a "feltörekvő gyülekezetnek" neveznek.

Ez az új mozgalom azt hirdeti, hogy ők az "új kereszténység" képviselői. Körülbelül tíz évvel ezelőtt kezdődött, hívők kis csoportjaival akik kiábrándultak a "bűnösökhöz barátságos" mega-gyülekezetek mozgalmából. Az egyik újságíró "mega-kiégésnek"nevezte. Tagjai főleg azok a fiatalok, akiknek elegük volt az önbeteljesítést tanító, felszínes evangéliumból.

A Barna Group felmérése szerint, Amerikában 10-12 millió "újjászületett" keresztény nem jár gyülekezetbe, legtöbbjük pedig a "baby-boom" nemzedékből van. Azt mondják, hogy menedéket kerestek a mega-gyülekezetekben az iPods, Tivos, Xboxos, a versengés és nagyság kultúrája ellen, de a gyülekezetek becsapták őket. Nem adtak menedéket a világiasságtól, hanem inkább Disney-World-höz hasonló légkört találtak sport csoportokkal, kávé házakkal, játék termekkel- amelyektől próbáltak elmenekülni.

Az egyik író ezt mondta, "Azt mondták nekünk, hogy az ilyen dolgok vonzották a "keresőket" a gyülekezetekbe, de mi azt kérdeztük, "mihez vonzották őket?" Kutattuk a Bibliát és nem találtunk semmit a mega-gyülekezetekben, ami az Apostolok Cselekedeteiben lévő gyülekezetekben létezett."

Az igazság az, hogy a "keresők" közül a legtöbben olyanok, akik valóban Krisztus arcát keresik. Ők egy olyan gyülekezet után kutatnak, ahol Jézus jelenléte –Isten Igéjének Krisztusa-érezhető. Azokat a Pásztorokat keresik, akiknek egyetlen ambíciójuk, hogy Krisztushoz hasonlítsanak, és hogy Jézusnak tetsző életet éljenek; nem számító emberek, akik egy zavart evangéliumot ajánlanak. Egy valóságban meggyökerezett gyülekezetet keresnek, - nem pedig jó érzéseket keltő előadásokat arról, hogy miképpen érhetik el lehetőségeiket, hanem lelket meggyőző, Isten szívéből származó tanításokat, amelyek megmutatják a bűnt és megtörik annak erejét az életükben.

Sokan akik ott hagyták a mega-gyülekezeteket, a "feltörekvő gyülekezetek" mozgalmához vonzódnak. A Dallas híradó így jellemezte a mozgalmat: "A feltörekvő gyülekezetek legtöbbje összefűzi a különböző vallások hagyományainak elemeit, különösen a katolikus és a keleti ortodox-vallásokból. Némelyek felújítják a régi misztikus gyakorlatokat, mint például, "labirintust járni". Ez a mozgalom egy "válaszd magadnak" fajta mozgalom, sokszor hangsúlyozza a közösséget és a szociális igazságosságot. A poklot elutasítják, mert ez az Istent egy kínzónak tüntetné fel. Istentiszteleteiken képeket, gyertyákat, tömjént és más hasonló dolgokat is használnak.

Sok ilyen gyülekezet kapcsolódik egymáshoz az internet blogon keresztül, és a mozgalom a hagyományos vallások gyülekezeteiben is kezd felbukkanni. általános ígéretük, hogy "Próbálunk összeköttetést találni az igazi Jézussal-a radikális Jézussal." "Akarunk egy emberibb arcot adni Krisztusnak." "Beszélgessünk és együtt próbáljuk megérteni Krisztust." Nem! Ezek saját arcukat festik Krisztusra és ez nem a Szentírás Krisztusa. Minden Jézusról szóló teológia és idea elfogadható számukra. Biztatják magukat, "használjuk képzeletünket, hogy mit is mondott Jézus." A mozgalom egyik fő személyisége ezt mondta, "Jó a Világosság, de néha talán az intrika értékesebb."

Csak gondold meg, mit is mondanak! A világosság a bibliai kereszténység alapja. Semmi sem világosabb, mint Pál kijelentése a szentírások igazi Krisztusáról. Ő figyelmezteti a Galáciabeli gyülekezetet, "Csodálkozom, hogy Attól aki titeket Krisztus kegyelme által elhívott, ily hamar más evangéliumra hajlotok. Holott nincs más; de némelyek zavarnak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, amit néktek hirdettünk, legyen átok...

"ha valaki néktek hirdet valamit azon kívül, amit elfogadtatok, átok legyen,…tudtotokra adom pedig atyámfiai, hogy az evangélium, melyet én hirdettem, nem ember szerint való. Mert én sem embertől vettem azt, sem nem tanítottak arra, hanem a Jézus Krisztus kijelentése által." (Galáciabeliekhez 1: 6-12)

Csak gondold meg mit mond ez a "feltörekvő" gyülekezet amikor kijelenti, hogy az intrika értékesebb mint a világosság. Intrika az egy titkos, homályos igyekezet hogy felkeltse az érdeklődést." Pál ezt a Krisztusi evangélium elferdítésének, romlottságnak nevezi. Csak a Szentírásokban kijelentett Jézus fogadható el Isten előtt. És Pál figyelmeztet minket világos értelemben: "Nem bánom, ha akármilyen angyal prédikálja ezt az új evangéliumot, az hamis, egyenesen a pokolból jön. Azok, akik prédikálják, legyenek átok alatt."

Szintén komolyan figyelmeztetem a fiatal pásztorokat és az igazságot keresőket is, akik az interneten vagy a könyves boltokban keresgélnek; fogtok találni olyan könyveket vagy más irodalmat, amelyek egy új fajta kereszténységről szólnak, nagyon jól, ékes szólással vannak megírva és bemutatva, de légy óvatos: Jézus neve a horog, de ez nem az igazi Jézus. Ha ugyanis nem ismered a biblia Krisztusát, megcsalattatsz.

Több mint ötven éves szolgálatom során láttam a hamis tanok mindenféle, elképzelhető szeleit és hullámait. Mindig összegyűjtik követőiket és egy pár év múlva eltűnnek, hátrahagyva a hajótört hiteket, és mindezek az internet megjelenése előtt történtek. Most a démonok tanai egy pár óra alatt az egész föld kerekségén el tudnak terjedni.

A "feltörekvő gyülekezet" mozgalma nem fog eltűnni, hanem különböző formában fog átalakulni, amíg mindaz, amit Jézus előre mondott meg nem történik. Ami elszomorít engem az az, hogy az ilyen téves hangok által szolgálók ezrei fognak elváltozni. Sokan megcsalattatnak és egy saját képzeletükben formált Krisztust kezdenek prédikálni, mert nem fogják többé Isten Igéjét kutatni, hanem el fognak merülni az új radikális teológiában. Isten Igéje helyett egy radikális Jézust fognak prédikálni, aki a háború ellen van, aki le akarja rombolni a kormányt, aki el fogja tüntetni a szegénységet.

Akárki, aki ismeri az evangéliumot, tudja hogy Jézus beszélt az ilyen emberi dolgokról. Igen, Megváltónk szerette a szegényeket és megparancsolta egyházának, hogy viseljen gondot az özvegyekről és árvákról. Mi, Krisztus szeretetének tükre vagyunk a világ felé áldozatos életünkön és odaadásunkon át. De a "feltörekvő gyülekezet" ezt a tükröt egy festő vászonjával helyettesítette. Azt mondja, mi Krisztust olyannak festjük, amilyennek képzeletünk megengedi. Ez egy nyilvános támadás Krisztus Isteni mivolta ellen, lerántva Őt emberi mivoltunk szintjére. Én ezt vélem felismerni az ellenség utolsó támadásának, mielőtt Jézus visszatér egyházáért.
Mi Isten válasza minderre?

Mit tegyünk mi, akik szeretik a Kálvária vérrel bepiszkolt Jézusát? Erre a kérdésre Isten ugyanazt a választ adja, mint amit Dávidnak adott, amikor ez az Istenfélő ember körül volt véve bálványimádókkal: "Keresd orcámat!" Kell, hogy ez legyen az egyetlen, mindent áthatoló vágyunk az életünkben. Egyetlen missziónk pedig, egy folytonos, zavartalan közösség a dicsőséges Krisztussal, keressük és kérdezzük a Szentírásban Jézus szépségét, amíg meg nem ismerjük őt és amíg Ő nem lesz a mi teljes elégedettségünk.

Mindezt pedig azzal az egy céllal tegyük, hogy olyanokká válhassunk mint amilyen Ő, hogy az Ő teljes képmásává váljunk, hogy, azok, akik az igazi Krisztust keresik, megláthassák őt bennünk. Minden evangéliumhirdetés, lelkek megnyerése, minden missziós munka hiábavaló, ha nem Jézus arcára nézünk, és ha nem állandóan az Ő képmására változunk. Nem leszünk képesek megérinteni az emberek lelkét, hacsak nem ilyen keresztények leszünk, és Jézus arra hívott minket, hogy az Ő képmását tükrözzük ennek az elveszett világnak, mely meg van zavarodva, és nem érti, hogy ki is Ő.

Amint nemrégen tanulmányoztam az Igét, felsírtam, "Oh nézd, mit tesznek a mi kedves Úr Jézusunkkal." De a Szent Szellem ezt súgta, "Ne ess kétségbe. Tudod, hogy miként fog mindez végződni. A mennyek megnyílnak és a királyok Királya, az urak Ura meg fog jelenni fehér lován. Ő vas vesszővel fog uralkodni, és minden hamis prófétát levág a kardjával, valamint azokat is, akik az Antikrisztushoz tartoznak."

Minden térd meg fog hajolni azon a napon, amikor meglátjuk arcát!

Dicsőség az Ő Szent nevének!

David Wilkerson - Isten arcát keresve 2.

Mit jelent Isten arcának keresése?

Isten arca az Ő jelenléte, visszatükrözése. Válaszában, az Úr kinyilvánította Dávidnak, hogy miképpen elégítheti ki vágyát: és pedig, hogy Istent tükrözze vissza saját életében. Arra oktatta Dávidot, "Figyelj engem. Kutasd az igét és imádkozz, hogy a Szent Szellem segítségével megértést nyerjél, hogy olyanná váljál, mint én vagyok. Azt akarom, hogy életed visszatükrözze szépségemet ennek a világnak."

Ez nem csak egy egyszerű imádságra való hívást jelentett, hiszen Dávid már imádkozott naponta hétszer. Igazából Dávidban az állandó imádkozás gerjesztette a vágyat, hogy az Urat jobban megismerje. Nem, Istennek ez a hívása arra késztette Dávidot, hogy egy olyan életmódra vágyjon, amely teljesen visszatükrözi mindazt, ami maga Jézus.

Isten a kereszten emberi ábrázatot öltött. Jézus lejött a földre, mint ember, Isten a testben, és ezt azért tette, hogy érezhesse fájdalmunkat, hogy ugyanazokkal a kísértésekkel állhasson szembe, mint mi, és hogy megmutassa nekünk az Atyát. A Szentírás Jézusról írja, "Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása…" (Zsidók. 1: 3), vagyis ugyanaz; a bemetszett, bevésett képmása az Atyának. Egyszerűen mindenben "ugyanaz", mint az Atya.

Ma is Jézus Krisztus arca Istennek a pontos képmása ezen a földön. Az Atyával való zavartalan közösségünket Ő tette lehetővé. A kereszten keresztül kiváltságunk van, hogy "láthassuk arcát"és megérinthessük Őt, és még élhetünk is, tanúskodva, "Semmit nem cselekszem, hacsak nem az Úrtól látom vagy hallom azt."

Most, ha Isten azt mondja "keresd arcomat", akkor szava többet jelent, mint bármikor a múltban. Miért? Mert a sokaság azt kérdezi, "melyik Jézust?"

Krisztus figyelmeztetett minket, hogy csaló emberek fognak jönni akik magukat Krisztusként fogják feltüntetni. Ezek a csaló krisztusok az igazi Krisztus jövetele előtt fognak megjelenni a világ végén. "Micsoda jele lesz a te eljövetelednek és a világ végének?" és az Úr felelt, "Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, mert sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják, Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek." (Máté 24: 3, 5) Ezután Jézus pontos utasításokat ad, "Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Íme itt a Krisztus, vagy amott; ne higgyétek." (24: 23)

Nem hiszem, hogy Jézus zavarodott, fehér köntösbe öltözött, hosszú szakállt viselő emberekről beszélt, mondván, "Én vagyok Isten fia.". Nem, inkább becsapott szolgálókról, akik egy más evangéliumot és más krisztust prédikálnak. Pál figyelmeztetett az ilyenekkel kapcsolatban, "mert hogyha az, aki jő, más Jézust prédikál, akit nem prédikáltunk…vagy más evangéliumot". (2 Korinthus. 11: 4)

Jézus ugyanígy figyelmeztetett minket, "Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak és jeleket, és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is." (Márk 13: 22) Ezek a szavak Jézustól mindig intrikáltak engem. "Hogyan lehetnek a választottak becsapva olyanokkal, akik dicsekednek, hogy ők a Krisztus?. Egy ilyen személyt kinevetné a hívő."

De Jézus és Pál nem csak bizonyos személyekről beszélnek, akik azzal dicsekednek, hogy isteni erejük van, hanem ideákról is. Krisztushoz való hasonlóságot igényelnek; mint például az új Jézus mozgalom. Amikor azt mondják, "Ez Jézus igazi képmása, ilyen az igazi Jézus. Mi felfedeztük az igazi Krisztust, engedjétek meg, hogy megmutassuk milyen is Ő valójában!"

Az ilyen mozgalmakat nem őrültek, hanem jól nevelt emberek vezetik, akik jól tudják, hogy mi vonzza a tömegeket. Az ilyen ékesszóló tanítók eltávolodtak az Igétől és nem hiszik, hogy az imádságban van erő. Ehelyett, mint a "fény angyalai" olyan új "felvilágosodott" ideákat mutatnak be, melyek szerintük Jézust reflektálják. Ezek főleg a fiatalabb nemzedéknek tetszenek, még pedig azoknak, akiknek elegük van a templomok halott vallásos ceremóniáiból.

Pál figyelmeztet az ilyen szolgálókkal kapcsolatban, akik "megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől,…hamis apostolok, álnok munkások, akik Krisztus apostolává változtatják át magukat." (2 Korinthus. 11: 3, 13)

David Wilkerson - Isten arcát keresve 1.

A 27-ik zsoltár 7-ik versében Dávid így könyörög: "Halld meg Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem". Imája egy vágyra fókuszált, egy ambícióra, mely teljesen betöltötte lelkét, "Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem." (27: 4)

Dávid ezt mondja, "Egyetlen imám van, Uram, egyetlen kérésem. Ez az egyetlen legfontosabb célja az életemnek, ez az állandó kérésem, ez az egyetlen kívánságom, és hogy célomat elérhessem, mindennel, ami csak bennem van, ezt fogom állandóan keresni, és kutatni."

Mi volt Dávid szívének vágya és egyetlen kívánsága? Azt mondja a zsoltárban "…hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében;, hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az ő templomában." (27: 4)

Ne gondold, hogy Dávid remete volt, nem. Nem azt kérte, hogy magányosan elbújhasson valahol a pusztában. Nem, Dávid szenvedélyes ember volt, híres harcos, akinek győzelmeiről és tetteiről a sokaság énekelt. Szintén szenvedélyes volt imáiban is, és szívéből esedezett Isten után, és az Úr megáldotta Dávidot betöltve szívének kívánságait.

Bizony, Dávid úgy szólván mindent, amit csak kívánt megízlelt életében. Gazdagsággal és hatalommal rendelkezett és az emberek tisztelték, sőt dicsőítették őt. Isten pedig Jeruzsálemet adta neki, mint a birodalom fővárosát és Dávid hűséges emberekkel volt körülvéve, akik készen voltak feláldozni életüket is érte.

De mindezek felett, Dávid egy Istent imádó ember volt. Istennek dicsőséget adó, az áldásokért köszönetet adó ember volt. Azt írta, "Az Úr naponta borít el áldásával." De ugyanakkor Dávid egy harcos volt, olyan, aki a csaták embere. Egész életében ellenségekkel állt szemben. Az egész pokol azon igyekezett, hogy elpusztítsa ezt az Istenfélő embert. Dávid Tényleg olyan gonosz ellenségekkel állt szemben, akik megesküdtek halálára, "hogy testét egyék" (27: 2)

De Dávid nem félt. Az első versben ezt énekli, "Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? (27: 1) Bízott Isten kegyelmében és irgalmában és tudta, hogy az Úr erőt fog adni: "Az Úr az életemnek erőssége, kitől féljek?" (27: 1 )

Világos, hogy Dávid úgy fogja folytatni életét mint az előtt, szenvedéllyel telve, és mégis minden áldás mellett amiben részesült, valamit még mindig hiányolt. Amint visszatekintett eddigi életére, lelkében érzett valami betöltetlen szükséget. Egész élete erre az egy dologra összpontosult és Istenhez emiatt kiáltott.

Dávid ezt mondta, "Egy olyan fajta életet keresek most, lelkem egy olyan megnyugodottsággal teli helyre vágyik az Úrban, ahol zavartalan együttlétet találok Istennel." Pontosan ezt jelentette ez az imája is, "hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében." (27: 4)

Dávid nem arról beszélt, hogy otthagyja trónját azért, hogy egy fizikai templomban lakhasson. Nem, szíve valami olyanra vágyott, amit csak lelki szemeivel látott. Számára nem volt elég az, hogy a Shabbatot betartsa és csak egy napon imádja Istent. Érezte, hogy volt valami több, amit még nem kapott meg az Úrtól és nem tudott megnyugodni, míg meg nem találta azt.

Azt mondta, "Van valami szépség, valami dicsőség, valami izgalom az Úrral kapcsolatban, amit még nem ismerek az életemben. Vágyom megismerni azt, hogy milyen érzés egy zavartalan együttlét Istenemmel. Ismertem győzelmeket, sokszor éreztem megmentő erejét, láttam csodáit- de, van még valami, amire vágyódom, valami rendíthetetlen. Arra vágyom, hogy egész életem egy élő imádság legyen, mert csak azzal leszek képes élni hátra lévő napjaimban."

Hiszem, hogy Dávid belefáradt a halott vallásos külsőségekbe

Ennek az Istenfélő embernek elege volt az üres ceremóniákból, figyelve a papokat és a hívőket amint üres, élettelen vallásos szertartásokon mentek át. Dávid felismerte, hogy mindezek csak erőtlen formája az igazinak. Szívében felsírt, "Nincs ez rendben. Ezért fordulnak bálványokhoz a hívők. Nincs ebben szépség, szenvedély. Szeretek Isten házában lenni, de az élet nincs itt. Tanítják a törvényt, de ez csak élettelen tudás. Amikor kilépek a templomból, akkor a lelkem letört és lehangolt."

Dávid a valóságra vágyott a vallásos ceremóniák helyett. Ki ez az áldozati bárány? Mit jelentenek a gyertyatartók és a tömjén? Dávid szíve vágyott tudni és elhatározta: "Elegem van mindebből, szívemet nem elégíti ki a formaság, nem fogok csak vágyakozni egy életen át, mostantól fogva egyetlen célom az, hogy Isten jelenlétében élhessek, és hogy kereshessem Őt, míg megadja szívem vágyát."

Hiszem, hogy keresztény hívők milliói, akik imádják az Urat, érzik, hogy valami hiányzik életükből. Sokan írják levelükben, hogy gyülekezetük üres és élettelen lett: "Pásztorunk prédikációja halott. Könyvekből veszi üzeneteit ahelyett, hogy az Úrtól kérné, hogy miről prédikáljon. Mindegyik üzenete után azt kérdezem magamtól; csak most voltam a templomban, hát miért vagyok úgy letörve?"

Dávid nem ment az akkori papokhoz Abiatarhoz és Zadokhoz. Ott maradt a templomban, valójában ő soha nem szűnt meg "felmenni" az Úr házába. Sőt, inkább ezt határozta, "Ha Isten háza az imádság háza, és ha gyülekezete az, ahol jelenlétét kinyilvánítja, akkor a templom lesz az én imaházam. Szívemben elhatároztam, hogy ott fogom keresni szépségét, amíg igazán megismerem Őt. Szemeimet rászegezem, amíg valahogyan nem lesz annyira vonzó a számomra, hogy már tudom, életem végéig csak ő fog kielégíteni."

Dávid hazament és így imádkozott, "Halld meg Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!" (27: 7) Vagyis "Uram vágyom egy zavartalan együtt létben lenni veled. Kérlek! Mit kell tennem, hogy vágyam beteljesedhessen?"

Isten a következő egyszerű szavakkal válaszolt, "Az én orcámat keressétek" (27: 8) és mit válaszolt Dávid? "Helyetted mondja szívem: Az én orcámat keressétek! A te orcádat keresem, oh Uram". (27: 8)

Smith Wigglesworth - A hit ereje (részlet)

A másokat elhordozó szeretet

"Elszenvedvén egymást szeretetben."
Efézus 4:2

Napi szakasz: Galata 6:1–10.

Szükséges dolog elhordoznunk „egymást szeretetben.” Mennyire ellentétes ez az emberi szívek keménységével, mennyire ellenkezik a gonosz erőkkel, ellenkezik a természetes észjárással! Isten irántad kimutatott szeretete az, ami lágy, együtt érző szeretetet ad nektek is egymás felé. Csak a megtört és bűnbánó szív viseli magán Isten jegyét; és Ő csak azon a csendes, a világtól félreeső helyen szól hozzád és bátorít téged, ahol padlót fogtál. Ő irgalommal kinyújtja feléd a kezét, amikor senki sem nyúl a hónod alá, és elvezet oda, ahol könyörületre találsz. Ott nem gondolhatsz gonoszt, és nem tehetsz semmi kíméletlent. Ott Isten gyengéd szertetettel megtanít a hosszútűrésre.

Amikor Isten tűzbe borít egy lelket az Ő egyházában, engem nagyobb szeretet fűz ahhoz a testvérhez, mint a földi testvéremhez. Ó, ez a szeretet, miről én beszélek, isteni szeretet, nem emberi! Magasabb rendű az emberi szeretetnél, elkötelezettebb annál Isten iránt. Ez a szeretet nem fog elárulni, és minden vonatkozásban igaz. Rábízhatod magad; nem fog megváltozni a természete. Isteni szeretetben pontosan úgy teszel majd, mint ahogyan Jézus cselekedett, mert ugyanolyan szellemben cselekszel. „Amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban” (1János 4:17).
Ahogy elmélyül a bensőséges kapcsolatod Krisztussal – miközben Ővele jársz „világosságban…, amint ő maga a világosságban van” (1János 1:7) –, minden metszetében páratlanná válik ez a közösség.

Imádkozom, hogy Isten segítsen nekünk megérteni ezt, hogy magunkra ölthessük mennyei hajlékunkat (2Korinthus 5:2) úgy, mint még soha; egy újabb fenséges érintésben, egy más mennyei ideálban részesülve tőle. Senki nem tud úgy szeretni, mint Isten. S amikor Ő bevon minket ebbe az isteni szeretetbe, pontosan megértjük majd ezt az igét, ezt a verset, mert ez egy esdeklő kérleléssel, szenvedéllyel és együttérzéssel teljes szeretet; Jézus minden érintése benne van. Ó, milyen nagyszerű

„Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel elszenvedni egymást szeretetben” (Efézus 4:2)!
Hát nem dicsőséges? Sehol máshol nem lelsz rá – sehol nem találod meg ezeket a képeket, bárhová mész. Elmehetsz a világ bármelyik könyvtárába, akkor is kétlem, hogy találsz e szavakhoz hasonlót, vagy hasonlóan megfogalmazott gondolatot – hacsak nem az Igéből származik. Ezek a szavak nem a természet kertjében teremtek, hanem Istenében. Értelmüket a Szent Szellem magyarázza, mert az üdvösségnek ezt az ideálját egyedül Ő tárhatja fel. Csodálatosak és gyönyörűek ezek a szavak, szellemi nagysággal teljesek – Istentől származnak, halleluja!

Mai gondolat: Addig nem tudsz türelmes lenni másokkal, amíg fel nem ismered, hogy Isten mennyire türelmes veled.

https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=7547&search=hit+ereje

David Wilkerson - Az Úr békessége 3.

Más okból is fontos, hogy Krisztus békessége legyen szívünkben

Jézus még egy okot ad arra, hogy igényeljük az Ő békességét: Sátán azért jön, hogy támadja az igazakat.

Krisztus a fent említett igerészben azt mondta tanítványainak: „Eljön a világ fejedelme” (János 14:30). Milyen szövegkörnyezetben találjuk ezt a mondatot? Közvetlenül előtte mondta a tizenkettőnek: „Már nem sokat beszélek veletek” (14:30). Aztán megmagyarázta, hogy miért: „Mert eljön a világ fejedelme.”

Jézus tudta, hogy a Sátán abban az órában is tevékenykedett. Az ördög már rávette Júdást az árulásra. Krisztus azt is tudta, hogy a jeruzsálemi vallási vezetők felhatalmazást kaptak a pokol fejedelmeitől. De annak is tudatában volt, hogy az ördögtől inspirált tömeg hamarosan megjelenik és fogolyként magával ragadja. Ekkor szólt Jézus a tanítványaihoz: „Sátán, a gonoszság fejedelme eljön, ezér már fogok sokat beszélgetni veletek.”

Jézus tudta, hogy időt kell töltenie az Atyával, hogy felkészülhessen a közelgő konfliktusra. Hamarosan gonosz emberek kezére adatik, ahogy azt előre megmondta. A Sátán mindent meg fog próbálni, hogy elvegye békességét. Az ördög zaklatni fogja és el akarja keseríteni, hogy megtörje az Atyába vetett hitét és eltántorítsa a kereszttől.

Szeretteim, mindannyian a saját harcunkat vívjuk ezekben az utolsó időkben. Figyeljetek Jézus azon tanácsára, amelyet a ma élő keresztényekhez intézett: „Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van. ... üldözőbe vette az asszonyt (az egyházat), aki a fiúgyermeket szülte (Krisztus)” (Jelenések 12:12-13).

Isten Igéje nem is fogalmazhatna ennél világosabban: Jézus Krisztus gyülekezete különösen gonosz támadásoknak van ma kitéve. Egy olyan ellenséggel nézünk szembe, aki megőrült, aki telve van haraggal az Úr szent népe ellen. Támadásait csak úgy védhetjük ki, ha Krisztus minden értelmet felülhaladó békessége van bennünk.

Hogyan tehetek szert erre a csodálatos krisztusi békességre?

Kinek adja Jézus az Ő békességét? Talán azt gondolod magadban: „Úgysem vagyok méltó Krisztus békességére. Túlságosan sokat küszködök az életemben. A hitem is olyan gyenge.”

Jobban tennéd, ha megvizsgálnád, hogy milyen embereknek adta Jézus először az Ő békességét. Egyikük sem érdemelte meg különösebben, sőt joguk sem volt rá.

Gondolj csak Péterre! Jézus az evangélium azon hirdetőjét akarta megajándékozni békességével, aki röviddel ezután átkozódni kezdett. Péter nagyon lelkes volt Krisztus iránti szeretetéből fakadóan, de mégis megtagadta őt.

Aztán ott volt Jakab és a testvére, János. Két olyan férfi, akiket hajtott a versenyszellem és akik folyton az elismerésre törekedtek. Arra kérték Jézust, hogy a jobb és a bal keze felől ülhessenek, amikor majd leül dicsőséges trónjára.

De a többi tanítvány sem volt igazabb náluk. Forrtak a haragtól, amikor Jakab és János megpróbált föléjük kerülni. Ott volt Tamás is, Isten embere, akit magával sodort a kétség. Minden tanítvány híjával volt a hitnek, amely megdöbbentette és lesújtotta Jézust.

Sőt, mindannyian cserbenhagyták Jézust élete legnehezebb órájában és egyszerűen elmenekültek. A feltámadás után, amikor a hír már elterjedt, hogy „Jézus feltámadt”, a tanítványok még mindig „alig hittek”. Amikor az Úr megjelent nekik, meg is szidta őket hitetlenségük miatt.

De sok mást is mondhatnánk. A tanítványok összezavarodtak, nem értették az Úr útjait. Példázatai is zavarosak voltak számukra. Jézus kereszthalála után elvesztették az összetartozás érzetét is és mindenfelé szétszóródtak.

Milyen furcsa ez a kép: férfiak, akik telve vannak félelemmel, meghasonlással, hitetlenséggel, szomorúsággal, versenyszellemmel és büszkeséggel. Mégis ezeknek a háborgó lelkű szolgálóknak mondta Jézus: „Nektek adom a békességemet.”

Miért pont ezek a gyarló emberek kapták a természetfeletti békesség ígéretét? Egyszerűen azért, mert Krisztusban elhívottak és választottak voltak. Jézus bizonyosan nem azért választotta ki tanítványait, mert jó vagy igaz emberek voltak. Nem is tehetségük vagy képességeik alapján hívta el őket. Halászok voltak, napszámosok, jámborok és alacsony sorból valók.

Jézus meglátott valamit a szívükben és ezért választotta őket. Beléjük látott és tudta, hogy mindegyikük engedelmeskedni fog a Szentléleknek.

Ebben a pillanatban a tanítványok csak arra az ígéretre támaszkodhattak, amely Krisztus békességével kecsegtette őket. Ezt a békességet csak Pünkösdkor élhették át teljes mélységében. Akkor eljött a Szentlélek, lakozást vett bennük és felszámolta testies, emberi vágyaikat.

Ugyanígy kaptad te is és én is az elhívást. Amikor Jézushoz jöttél, akkor az Ő hívására válaszoltál. A Szentlélek meggyőzött és megtérésre késztetett. Amikor befogadtad Krisztust, akkor Lelkével is megajándékozott. A Szentlélek azóta is munkálkodik benned, egészen a mai napig.

Sőt, az Úr ma is hív téged. Ajándékai és elhívásai visszavonhatatlanok. Minket is kiválasztott, ahogy a gyarló, zaklatott tanítványokat, hogy békességét nekünk adja.

A Szentlélek feladata mindig is az volt, hogy kijelentse Krisztust az embereknek. Jézus ezt mondta: „Az enyémből merít és azt jelenti ki nektek” (János 16:14). Tulajdonképpen azt mondja: „A Szentlélek rólam és az én útaimról fog beszélni nektek.”

Krisztus békességét tehát a Szentlélektől kapjuk. Ez a békesség úgy jut el hozzánk, hogy a Lélek kijelenti nekünk Krisztust. Minél közelebb akarsz kerülni Jézushoz, annál többet fog megmutatni belőle a Szentlélek és annál jobban megtapasztalod a krisztusi békességet. Így juthatunk hozzá az Ő békességéhez.

Jézus azt mondta, hogy az őt szeretőknek a belsejéből élő vizek forrásai fognak fakadni. Ez a forrás akkor tört felszínre, amikor megtértél, de akkor tud folyóvá duzzadni, ha keresed Jézust. Amikor Krisztus Lelke folyamatosan árad – megbocsátása, jelleme, alázatossága és az Atya iránti engedelmessége – akkor az Ő békessége sajátunkká válik.

Akik szenvedélyesen törekednek arra, hogy hasonlítsanak Jézusra, egy olyan békességet fognak kapni, melyet senki sem vehet el tőlük

Mutass nekem olyan istenfélő férfit vagy nőt, akinek az a leghőbb vágya, hogy hasonlóvá váljon Jézushoz – akinek a szíve teljes mértékben a Szentlélekben bízik, mert Ő eltávolíthatja a megütközés köveit – és én mutatok neked egy olyan embert, akit Sátán nem tud legyőzni. Krisztus békessége azoknak az életét tudja átjárni, akik eltökélték, hogy a Szentlélekre bízzák életüket, aki Jézus képmására tudja őket formálni.

Meg kell szívlelnünk Jézus figyelmeztetését: „A Sátán jön.” Senkit sem fog olyan erőteljes támadás érni, mint azt az embert, aki azt a célt tűzte ki maga elé, hogy jobban megismerje Krisztust és egy legyen Vele. Az Úr minden Őt keresőnek ezt az ígéretet adta: „A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan” (Róma 16:20).

Ez a vers nem arra vonatkozik, hogy Krisztus rátapos a kígyó fejére az Édenkertben. Ez már megtörtént. Pál itt arról beszél, hogy a Sátán a benned élő Krisztus lába alatt összetöretik és megaláztatik.

Imádkozz és kérd a Szentlelket, hogy adja neked naponta azt a békességet, amelyet Krisztus megígért!

David Wilkerson - Az Úr békessége 2.

Nehéz idők voltak ezek a tanítványok életében

Jézus szavai teljesen felforgatták ezeknek az embereknek az életét és szolgálatát. Hirtelen összezavarodtak, félelem és bizonytalanság töltötte el őket. Bizonyára így gondolkodtak: „ Hogyan fogunk ezután élni? Jézus mindent biztosított számunkra. Ha kellett, akkor a halak szájából vett ki pénzt, vagy megsokasította a kenyereket. Ő volt a mindenünk. Mit fogunk tenni, ha a farizeusok és a papok ránk támadnak? Ha Jézus elmegy, akár azonnal halálra is kövezhetnek bennünket.”

Jézus nemrég tanította őket így: „Elmegyek helyet készíteni számotokra, (és) ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket” (János 14:3). A fejezet második része azonban azt tükrözi, hogy a mennyei lakhelyre vonatkozó ígéret nem jelentett megkönnyebbülést a tanítványok számára. Még a visszajövetelére vonatkozó biztosíték, sem nyugtatta meg lelküket.

El tudom képzelni, amint Péter így szól: „Kinek van szüksége lakóhelyre? Munkára van szükségem. El kell tartanom a családomat. Nem akarok az eljövendő mennyei áldásokról hallani többet. Ez egy valóságos krízis és meg kell oldanom. Úgyhogy, visszamegyek halászni.” Jézus megfeszítése után Péter és néhány más tanítvány is visszatért korábbi megélhetési forrásához, a halászathoz egy időre.

Lehet, hogy életed legnehezebb időszakát éled át jelenleg. Minden zavaros és teljesen reménytelennek tűnik. Talán az állásod veszítetted el? Vagy az anyagi helyzeted vált kilátástalanná és nem látod a kiutat. Bármerre fordulsz, úgy érzed, hogy a stressz, a zűrzavar és kimerültséged csak egyre fokozódik.

Ilyenkor elkezdünk morfondírozni magunkban: „Hogyan lehetne békességem a sok kétség közepette? Hogyan lehetnék nyugodt, amikor anyagilag csodára lenne szükségem? Már alig bírom tovább, annyira bizonytalannak tűnik a jövő.”

Ekkor a kétségbeesett szív arra hajlik, hogy ezt mondja: „Igen, Isten hű Igéjéhez. Hálát adok minden ígéretéért. Hálát adok azért, hogy hajlékot készít nekem is a mennyben. Hálát adok azért is, hogy eljön értem újra.

De már annyiszor hallottam ezt a sok igazságot. Hiszek is bennük, de most mindez csak üres teológiának tűnik. Nincs szükségem egy újabb prédikációra vagy teóriára. Csodára van szükségem.”

Lehet, hogy a családod van krízishelyzetben, vagy a házasságod vált labilissá, esetleg az egészséged került veszélybe és úgy tűnik, hogy nincs is remény. Úgy vélekedsz, hogy: „Bárcsak láthatnék egy kis fényt az alagút végén. De csak bizonytalanság vesz körül mindenhonnan. Ha meggyógyulhatnék, vagy a gyermekemnek szabadulást szerezhetnék, ha kilábalhatnék az adósságokból, akkor biztosan békességem lenne. Tégy csodát és akkor megismerem a békességet.”


Jézus tudta, hogy a tanítványainak olyan békességre van szüksége, amely minden helyzeten átsegíti őket

Amikor Krisztus a saját békességét ígérte tanítványainak, akkor mintha ezt mondta volna nekik (és nekünk is): „Tudom, hogy nem értitek azokat a nehézségeket, amivel szembe kell néznetek. Nem tudjátok felfogni a kereszt jelentőségét és a szenvedést, ami rám vár. Igen, próbára lesztek téve, méghozzá emberi tűrőképességetek határán túlmenően. Összezavarodtok majd és úgy érzitek, hogy az Atya cserbenhagyott benneteket.

De szeretném, ha szívetekben békesség lenne. Nem lesztek képesek megbirkózni azzal, ami rátok vár, ha nincs bennetek az én maradandó békességem. Az én békességemre van szükségetek.”

Szeretteim, arra a világra, amelyben most élünk, olyan megpróbáltatás vár, amely még sohasem volt a földön. Fel sem foghatjuk, hogy mennyi szomorúság lesz itt az utolsó időkben. Krisztus nekünk is azt mondja, amit a tanítványainak mondott: „Nem tudjátok elviselni az eljövendő nehézségeket az én békességem nélkül. Ragadjátok meg, mielőtt rosszabbra fordulnak a dolgok! Szentlelkem bennetek lakik. Kérjétek tőle az én békességemet! Ő az, aki lehorgonyozza lelketeket minden viharban.

A csoda pedig az lesz, hogy élő példa leszel a világ számára. A káosz és a zűrzavar közepette kegyelmemben fogsz tündökölni. Nem számít, hogy min mész át. Lehet, hogy úgy tűnik, hogy egy tornádó tépázta meg az életedet, de te úgy birkózol meg a próbákkal, hogy mások modern Jóbként tekintenek rád. Ha a nehézségeidben segítségül hívod a Szentlelket, akkor ő Krisztus békességébe fog alámeríteni.

Az emberek ujjal mutogatnak majd rád és így szólnak: „Annak az embernek az élete teljesen széthullott, mégis eltökélte, hogy életét Isten Igéjére bízza teljesen. Hogyan képes erre? Hogy tud talpon maradni? Már rég feladhatta volna, de nem tette. Ráadásul hitében sem hasonlott meg! Milyen csodálatos békesség ez, amely felülmúl minden emberi értelmet.”

Kicsit több, mint egy évvel ezelőtt a feleségemnek, Gwennek térdműtétje volt. Az évek során számos műtéten esett át, amikor rákos sejteket távolítottak el testéből, most viszont azzal kellett szembenéznie, hogy élete hátralevő részében fémtérddel kell élnie. Azt mondták, hogy az operáció óriási fájdalommal fog járni. Ahogy a kórteremben ültünk kettesben és készültünk az operációra így imádkoztam: „Uram, békességre van szükségünk ebben a helyzetben. Gwennek természetfeletti békességre van szüksége ehhez az újabb műtéthez. Kérlek, add nekünk a te békességed.”

Az Úr megtette. Csodálatosan átsegítette feleségemet a műtéten. Öröm volt látni, amikor Gwen Isten békességét közvetítette mindenkinek, aki belépett a szobájába. Szeretteink és a kívülállók is valami olyat tapasztalhattak meg, amely túlmutatott feleségem képességein: Krisztus békességét sugározta a legfájdalmasabb körülmények között.

Talán te is hasonló helyzetben vagy és ezt gondolod: „Mindennek vége. Nem tudok megbirkózni ezzel.” De Jézus azt mondja: „Tudom, hogy min mész keresztül. Gyere és végy az én békességemből.”

David Wilkerson - Az Úr békessége 1.

Jézus ezt mondta tanítványainak: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek” (János 14:27). Ez a mondat meglepte a tanítványokat. Az ő szemükben ez egy hihetetlen ígéretnek tűnt: Krisztus békessége az ő békességük lesz.

Ez a tizenkét férfi csodálta azt a békességet, amelyet Jézus életében tapasztaltak a három esztendő során. Mesterük sohasem félt. Mindig nyugodt volt, sohasem zaklatták fel a körülmények.

Tudjuk, hogy Krisztus olykor lelkileg haragra gerjedt. Máskor megindult és tudott sírni is. De életét békés emberként élte itt a földön. Békében volt az Atyával, békessége volt a kísértések ellenére, és békét sugárzott az elutasítás és a kigúnyolás közepette is. Akkor is béke volt lelkében, amikor vihar dúlt a tengeren és a hajó fedélzetén aludt, miközben tanítványai reszkettek a félelemtől.

A tanítványok szemtanúi voltak annak, amikor a dühös tömeg egy magas szikla szélére ráncigálta Jézust azzal a szándékkal, hogy lelökjék onnan. Mégis nyugodtan átsétált köztük, érintetlenül és teljes békességgel. Azt is hallották, amikor Urukat ördöginek nevezték. A vallási vezetők csalónak titulálták. De sem ember, sem vallási rendszer, sem pedig az ördög nem tudta megfosztani békességétől.

Mindez különféle beszélgetéseket indított el tanítványai körében: „Hogyan aludhatott a viharban? Milyen békesség ez? Hogyan maradhatott annyira nyugodt, amikor a tömeg le akarta taszítani a szikláról? Az emberek gúnyolják, sértegetik, leköpik, de sohasem adja vissza nekik. Semmi sem zaklatja fel őt.”

Jézus most ugyanezt a békességet ígérte az övéinek. Amikor a tanítványok meghallották kijelentését, bizonyára csodálkozva néztek egymásra: „Úgy érti, hogy ugyanazt a békességet adja nekünk, aminek Ő volt a birtokában? Ez hihetetlen.”

Jézus ezután hozzátette: „De nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja” (János 14:27). Ez nem az elfásult, kirekesztett társadalom úgynevezett „békéje” volt. Nem a gazdag és híres emberek átmeneti békessége, akik anyagi dolgok megszerzésével próbálnak nyugalmat találni. De nem is azoknak a hamis békéje, akik átadják magukat egy hazugságnak és eltökélik magukban: „Békességem lesz, még ha a saját szívem makacssága szerint élek is.”
Nem, itt Krisztus békességéről van szó; egy olyan békességről, amely minden emberi értelmet felülmúl.

A békesség ajándékának az időzítése nagyon fontos volt a tanítványoknak, de ma is fontos minden hívő embernek

A tanítványok életük legnagyobb megpróbáltatása előtt álltak. Miért? Mert Krisztus távozni készült. Megpróbálta felkészíteni őket, de amikor kijelentette nekik az igazságot, az teljes mértékben megdöbbentette mindannyiukat. Tanítványai azt a napot várták, amikor Uruk királysága elkezdődik a földön és őket is uralkodókká teszi. Úgy képzelték, hogy hamarosan elérkezik uralmának kezdete.

De Jézus azt mondta nekik: „Tudnotok kell, hogy hamarosan a gonoszok kezére adnak és meg fognak ölni. De feltámadok.”

Ugyanitt Jézus ígéretet tett a Szentlélek eljövetelére. Krisztus elmagyarázta tanítványainak: „A Szent Szellem vezetni fog benneteket bármivel is kell szembenéznetek. A barátotok lesz. Ő tesz képessé arra, hogy megtapasztalhassátok ezt a békességet, amelyet nektek adok.”

Ezeknek az embereknek még fogalma sem volt arról, hogy ki az a Szent Szellem. Ilyen gondolatok járhattak a fejükben: „Hogyan helyettesíthet egy lélek egy látható, megérinthető, élő embert? Hogyan várhatja el tőlünk Jézus, hogy megőrizzük az Ő békességét, ha már nem lesz velünk testben? Hogyan remélhetjük azt, hogy sikerül megőriznünk hit által, ha már nem látjuk őt?”

Ekkor szólalt meg Jézus: „Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához” (János 14:28). De a tanítványok nem tudtak örülni vele. Egészen addig nem értették a Szent Szellemről szóló ígéretet, amíg Pünkösd napján le nem szállt rájuk.

David Wilkerson - A szörnyű nap, melyről nem akarnak beszélni 3.

Péter azt mondja, hogy az Úr nem lassú az ígéreteit illetően, amint némelyek gondolják. A lassúság nem csak azért van, hogy a bűn pohara beteljen, hanem, mert az Úr örökkévaló türelemmel vár a bűnös emberek megtérésére: „nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérjen.” (3:9)

De ne tévedj meg, mert a tűz jönni fog. És ezért „szeretteim igyekezzetek, hogy Ő tisztának és feddhetetlennek találjon.” (3:14)

Tragikus, hogy a tömegek a világra hasonlítanak, nem Krisztusra. Egyre több és több egyház a „világra” hasonlít, önsegélyt hirdetve a szószékről. Képtelenség megkülönböztetni, hogy az ilyen üzenetek az egyházból vagy a világi fórum programjából erednek.

Micsoda tragédia, ha a rossz utat választjuk ilyen időkben. Mindennek ellenére Krisztus hívja szeretteit, hogy húzódjanak közelebb Őhozzá, és vizsgálják magukat az Ő Igéjének fényében.

Pál, Péter és Jézus maga is erőteljes üzenetekkel jövendöltek a zavaros időkről.

Amikor Jézus a földön járt, figyelmeztette követőit a nagy csapásra, amely Jeruzsálemre és Izraelre fog jönni. Az apostolok idejében, különösen Pál napjaiban sok „Jézus elleni hang” emelkedett fel, a nehéz idők eljöveteléről szóló figyelmeztetések miatt.

Amikor Pál elkezdte szolgálatát, sok emberi érzelmek által hajtott tan talált helyet a gyülekezetekben. Hamis próféták emelkedtek fel és követőket találtak a pünkösdi egyházakban. Istentelen prédikátorok, mint a fény angyalai jelentek meg és démoni tanokkal árasztották el az egyházat.

Ugyanekkor a vallástalan világban a homoszexuális életmód elterjedt volt. A Római birodalomban mindenütt a fajtalan és érzéki életmód volt napirenden. Az egocentrikus nézet volt elfogadott, a testi érzékek imádata és a büszkeség uralkodott. A jeruzsálemi templom is „rablók barlangjává” lett, és pásztorai csak a pénzre fókuszáltak.

Pál erről a társadalomról mondta, hogy: „Telve vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal, viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal, besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek, dicsekvők, engedetlenek, kíméletlenek, irgalmatlanok.” (Lásd Róm. 1:28-31)

Úgy néz ki, hogy Pál a mai időkről ír; jól ismerte, amit az Úr megjövendölt, hogy a nap eljön, mikor Jeruzsálem tűzben fog égni. A Templom és a város el lesz söpörve.

Az a holokauszt beteljesedett pontosan K.u. 70-ben, ahogy Jézus és Pál megjövendölte. Elképzelhetetlenül borzalmas és tragikus volt.

Mi volt az apostolok üzenete a bekövetkező borzalmas nap küszöbén?

Péter prédikált: „Szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2 Pét. 3: 17-18)

Pál pedig ezt prédikálta: „hogy élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az Ő tetszésére és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel és növekedjetek az Isten ismeretében.” (Kol. 1:10)

Péter üzenete, amit prédikált: „Ti tehát szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései, ne sodorjanak el, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében.” (2 Pét. 3:17-18)

Ez az üzenet, amit pedig Pál prédikált: „hogy élhessetek méltóan az Úrhoz, teljes mértékben az ő tetszésére és teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében,” (Kol. 1:10)

Az apostolok üzenetét megfontolva, milyen bírálatot várhatunk a mai társadalmunkban?

Látjuk, hogy Pál szavai Krisztus szeretteihez szólnak: „imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg az Ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén”. ( Kol. 1:9)

Tehát mi a követelmény az ilyen élethez? Pál mondja: „Öltsétek tehát magatokra, mint Isten választottjai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen, ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.” Kol. 3:12-13)

Végül Pál mondja: „Ez az üzenetem hozzátok a kritikus időkben. Annak fényében, hogy nehéz idők jönni fognak, megfontoltan járjatok az Úrral.”

Kérdezzük meg magunkat: „Egyre inkább Jézushoz hasonlóvá válok? Türelmesebb vagyok vagy hamar haragra gerjedek? Gyöngédebbé és kedvesebbé válok vagy még mindig haragos, és vitatkozó szellemű vagyok? Könnyebben bocsátok meg másoknak, vagy inkább keserűen ragaszkodok sérelmeimhez? Elviselem mások sértéseit? Elfogadom a hozzám közel állók gyengeségeit és hibáit vagy mindig nekem kell igazamnak lenni?

Pál azt javasolja, hogy mivel tudjuk hogy a borzalmas nap jönni fog, nem az számít, hogy milyen munkákkal foglalod el magad, milyen fajta jótéteményeket teszel, nem számít milyen kedves vagy idegenek felé, nem számít hány lelket mentesz meg, hanem az a kérdés: változol-e, hogy kedvesebb, türelmesebb, könnyebben megbocsátó legyél, elviseled-e mások gyengeségeit?

Vizsgáld meg magad, hogy miképpen jársz Krisztussal, látható, hogy nem az a fontos, amit teszel, hanem amivé válsz.

Hogyan változunk Krisztus képmására ebben az életben?

Az ilyen életet nem lehet egyedül emberi erőfeszítés által megvalósítani. Nem fog megtörténni saját elhatározásból azt mondva: „gyöngéd hívő leszek.” Mindez inkább a Szent Szellem munkája által történik az Igében való hit által.

Először elolvassuk az Igét és hiszünk abban, hogy Isten szól hozzánk, kérve, hogy vizsgáljuk meg magunkat. Aztán kérjük a Szent Szellemet, hogy mutassa meg nekünk, hogy igazából milyen emberek vagyunk, és az Igéhez mérjük magunkat. Azután kérjük a Szent Szellemet, hogy segítsen a változásban.

A tény az, hogy mindenki formálódik, alakul valamihez; Krisztushoz, vagy a világhoz. És amint érettebb keresztények leszünk, egyre inkább Krisztushoz kell, hogy hasonlítsunk. Családi életünk, házasságunk ne legyen pokollá. Kell, hogy házastársunk bajait magunkra vállaljuk és szolgáljuk egymást. Egy keresztény otthonban a gyermekeknek látniuk kell a különbséget, a szeretetet, kedvességet; ez határozza meg a keresztény érettségét Krisztusban.

Így érthető, amiről Péter és Pál beszélnek: „Ne félj attól, ami jön. Tartsd Isten szavát emlékezetedben mindig, akármi is történik és mindezalatt engedd, hogy a Szent Szellem változtasson téged egy másfajta, Krisztushoz hasonló személlyé.”

Isten úgy rendelte, hogy szenvedéseink, összes hatalmas megpróbáltatásunk Őhozzá hozzon közelebb. Az igazság az, hogy a fájdalom és a szenvedés vagy megkeményíti szívünket, vagy arra a helyre hoz minket ahol az Atya szeretetétől fogunk függni. Vagy nem fogsz többé imádkozni és bízni Őbenne, vagy minden gondodat reá veted és képes vagy mondani: „Semmi nem fog eltántorítani engem” Ez Isten üzenete ezekben az utolsó időkben. Halleluja.

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

David Wilkerson - A szörnyű nap, melyről nem akarnak beszélni 2.

Az Úr mindig beszél az Ő hívő maradékához.

Történelmen keresztül Isten mindig küldött prófétákat, hogy felébresszék elszunnyadt menyasszonyát. Felfedi a késői időt, hogy felébressze az egyház szunnyadó szolgáit.

Az Úr nemcsak híres szószékeken keresztül beszél, hanem alázatos, ismeretlen őrök által is, hogy figyelmeztessék népét. Olyan prédikátorokat talál, akiknek nincsenek saját napirendi pontjaik, hanem bezárkóznak Istennel imádkozásban. Ezeket lenézik a tanultak és tanulatlanoknak, tudatlanoknak nevezik őket. Ennek ellenére nem félnek a visszautasítástól, hanem mint az Úr küldöttjei „megszégyenítik a bölcseket”.

És csak azok fogják meghallani a figyelmeztetéseket, akik nem szerelmesek ebbe a világba. Csak azok, akik az Úr jövetelére sóvárognak, fogják felfogni az üzenet igazságát, fontosságát.

Az Úr figyelmeztetésének az oka: amikor a hirtelen pusztulás ránk szakad, ezek nem lesznek eltelve félelemmel. Amikor a borzalmas esemény jön, Isten népe tudni fogja, hogy nem baleset vagy valamilyen véletlenszerű esemény történik könyörtelen nemzetek által. Ezeknek Krisztus békéje fogja eltölteni szívüket, azzal a tudattal, hogy Isten örökre a világ Ura.

És így Isten népe figyelmeztetést kap, és nem fognak pánikba esni mikor mások szíve megáll a félelemtől és a borzalmas dolgok látásától amelyek be fognak következni a földön.

„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint egy tolvaj az éjszakában.” (2 Pét. 3:10)

Péter azt mondja ezzel, hogy az Úr napja nem örömteli lesz, hanem borzalmas. Hirtelen, váratlan eseményt ígér: „az elemek égve felbomlanak”.

Péter szerint az a nap hirtelen fog eljönni, mint egy tolvaj az éjszakában, hatalmas zajjal. Csak képzeld el: az elemek a hatalmas hőségben elolvadnak, mint egy hatalmas tűz, amely mindent eléget maga előtt.

Mit gondoljunk egy ilyen eseményről? Egyik hiteles teológus írta: „Ez úgy hangzik, mint a nukleáris holokauszt.” Tekintet nélkül arra, hogy ennek az embernek véleménye igaz vagy nem, Péter írásából világos, hogy ez világra szóló esemény és felfordulás lesz.

Tehát kihez szólnak az apostol szavai? Kinek prófétál? Péter a „szeretetteinek” írja levelét, a hívők maradékának: „Szeretteim ez a második levelem hozzátok; ezekben emlékeztetés által ébresztgetem tiszta gondolkozásotokat, hogy eszetekbe jussanak a szent próféták előre megmondott szavai…” (2 Pét. 3:1)

Röviden, Péter olvasóinak mondja, hogy prófétálni fog egy üzenetet, amit senki nem akar hallani, csak a szeretett maradék. Péter szerint az üzenet borzalmas és sokan gúnyolni fogják. „Gúnyolók fognak jönni és ki fogják csúfolni az Ószövetség prófétáit és a jelen idő apostolait is.”

Olvasd, ami Péter mond ezután: „A mostani egek és a föld pedig ugyanezen szó által megkímélve megmaradtak, hogy tűznek tartassanak fenn az ítéletnek és az Istentelen emberek pusztulásának napjára.” (3:7)

Isten ugyanezt az üzenetet adta Noé nemzedékének, akiket özönvízzel bírált. Azután ugyancsak Sodomának és Gomorának adta ezt az Igét, amikor társadalmát tűzzel bírálta. Most pedig Péter Isten üzenetét adja nekünk.

Amikor ilyen üzenetet hallunk, valami fellázad bennünk, mondva: „Túl sok az ilyesmit elviselni.”

Amikor Péter szavait halljuk, első reakciónk, hogy borzadva visszahúzódunk. Azt gondoljuk, hogy: „Oly sok, feszültséget keltő rossz hírt hallunk naponta, annyi tragédia történik világszerte. Miért kell az ilyen üzenetet hallani?”

Igaz, sok keresztény hívő visszahúzódik Péter szavaitól. Mélyen szívünkben kérdezzük, „Miért kell ezekre emlékeztetni minket? Csak történjen, aminek történni kell!”

Péter okot ad arra, hogy miért kell az ilyen üzenetet hallanunk: „Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek?” (2 Pét. 3: 11)

Péter prófétálásának ez a lényege: a világban bekövetkező fent említett események ismeretének fényében, Isten szeretteinek saját magatartásukra kell fordítani figyelmüket. Azok, akik a Biblia jövendölésének beteljesedését várják, kell, hogy Krisztus képmására változzanak viselkedésükben, beszédükben és gondolkodásmódjukban.

David Wilkerson - A szörnyű nap, melyről nem akarnak beszélni 1.

„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint egy tolvaj, amikor az egek recsegve, ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomolnak, a föld és a rajta lévő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve, megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik. Ezért szeretteim, minthogy ezeket várjátok, igyekezzetek, hogy Ő tisztának és feddhetetlennek találjon benneteket békességben.” (2Pét. 3:10-14)

Az egyik ismert TV evangélista jövendölésével meglepte és figyelmeztette országunkat. Azt mondta, hogy Isten kinyilvánította neki, hogy hamarosan egy váratlan terrorista-támadás fogja érni Amerikát, és tömegek fognak meghalni. Egy hasonló jövendölést adott egy másik evangélista is.

Az elmúlt hetekben én magam is kaptam hasonló próféciákat ismeretlen, de Istenfélő szolgálóktól. Ezek a pásztorok figyelmeztetnek: „Egy hatalmas csapás fog hirtelen és hamarosan bekövetkezni. Pusztító erejével az egész világot meg fogja rendíteni. Semmi nem lesz úgy, mint azelőtt.”

Újság kommentátorok csatlakoznak most a kórushoz.

Ismételten hallom ugyanezt riporterektől: "hamarosan egy borzalmas világméretű krízis fog történni." Hiszem, hogy az ilyen előérzet Isten Szent Szellemének módszere, hogy figyelmeztesse a hitetleneket. Ezen a földön most még a leggonoszabb emberek is érzik, hogy egy rémes, félelmetes nap közeledik gyorsan és elkerülhetetlenül.

Az egész világ ijesztő mértékben kifordult rendjéből. Darfur és Sudán népének szörnyű sorsára gondolok. Több mint 300,000 ember halt meg és 2 millió vált menekültté. Amint a világ mindezt rémülettel figyeli, képtelen meggátolni a tömeggyilkosságokat. A romlott Egyesült Nemzetek Szervezete pedig megbénulva ül és néz. A nép segítségére küldött élelmet pedig az éhezők helyett a felkelő katonai csapatok kapják.

A terrorista cselekmények száma növekvőben van és a világi hatalmak teljesen megzavarodva figyelnek. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét pedig „Mission Impossible” (Lehetetlen Küldetés) szervezetének nevezik, mivel a Security Council (Biztonsági Tanács) reménytelenül egységét vesztette. Irán és Észak-Korea egymással versenyezve építik a nukleáris fegyvergyárakat, és Irán azzal fenyegeti Izraelt, hogy letörli őket a világtérképről. Az ilyen renegát nemzetek Egyesült Nemzetek szankcióival való ijesztgetése csak tréfa, és nyíltan kigúnyolják azt.

Ugyanekkor Kína sebesen világméretű hatalommá növekszik azzal az elhatározással., hogy Amerikát hátraszorítva egyetlen világhatalom lesz. A kínai kormány dollármilliárdokkal vásárolja meg Afrika, Dél-Amerika, Távol-Kelet és Latin-Amerika nemzeteire gyakorolt befolyását. Jelenleg úgy néz ki a világpiac, hogy mindent Kínában gyártanak.

Ki hallgat a prófétákra és ki törődik figyelmeztetéseikkel?

A világ nemzetei és vezetői nem hallgatnak a figyelmeztető hangokra. Valószínűleg soha nem is fogják hallani. Úgy viselkednek mint a csökönyös királyok a Bibliában, akik gúnyolva széttépték a próféták figyelmeztető írásait.

Igen, a Krisztus-gyűlölők mind gúnyolódnak. A világ kicsúfolja a prédikátorokat, akik ijesztő figyelmeztetéseket kiáltanak; végítélet prédikátoroknak nevezik őket, és gúnyolva kiáltják, hogy elvesztették eszüket. Pontosan, amint azt a Szentírás megjövendölte, a mostani gúnyolók szerint: „Minden folytatódik, mint kezdettől fogva. Semmi nem fogja megállítani a világ jólétének folytatását. Minden rendben folyik.”

A tény az, hogy mindazok, akik szeretik a világ dolgait, lerázzák magukról az ilyen figyelmeztetéseket és jövendöléseket. És ez számos keresztényre is vonatkozik Ha egy hívőnek fontosabb, hogy jólétet és sikert hajhásszon; vagy ha könnyű vallást keres, el fog fordulni és nem fogja meghallani a szigorú üzenetet.

Meg vagyok botránkozva Isten sok szolgálóján, akik nyilvánosan megvetik a veszélyes időket jövendölő prédikátorokat. Érthetetlen számomra, hogyan tudnak hátat fordítani minden jövendölésnek. Csak fontold meg:

- A biztonsági vezetők Amerikában figyelmeztetéseket adnak; sárga, narancssárga és vörös jelekkel.
- Ezek a tömegeket veszélyeztető, terroristák által használt „piszkos” bombák valószínű használatára figyelmeztetnek
- New Yorkban minden biztonsági ügynökség egy támadás esetére gyakorol. Az újságok szerint nem az a kérdés, hogy az ilyen támadás meg fog-e történni, hanem, hogy mikor fog megtörténni?
- Egészségügyi szakértők világméretű fertőzésekre figyelmeztetnek, és milliók halálát jósolják. A HIV-AIDS már most is nagy százalékban elterjedt Afrika nagy részében.

Mint Krisztus egyháza, hogyan válaszolunk erre? A legtöbb gyülekezetben nem tesznek említést ezekről a tragikus dolgokról, inkább kompromittáló üzeneteket adnak, tréfákkal szórakoztatják a hallgatókat. Mindez csak „szellemi csecsemő” eledel, és nem említik a világra jövendő ítéletet.

De az írás a falon van, amint a Szentírás kijelentette, és a világ visszhangozza, hogy a borzalmas nap előttünk áll.

Nézzük meg, hogy milyen figyelmeztetést hallanak a vallásos tömegek ezekben a válságos időkben?

Egyre több prédikátor tanítja, hogy „Isten akarata, hogy gazdag legyél, hát gyerünk, te is gyere!” Ugyanabban a pénzre fókuszált evangéliumban hisznek, mint amit Jézus kiűzött a templomból az Ő idejében.

Hiszem, hogy Isten meg akarja áldani népét, és sok ígéretet adott azoknak, akik adakoznak a szegényeknek, özvegyeknek és az árváknak; a gazdagság nem bűn. Sok áldott gazdag ember megosztja gazdagságát missziókkal és jótékony célokra ad világszerte.

Mégis a Szent Szellem könyörög a világnak a prófétákon keresztül, hogy a borzalmas nap az ajtóban áll. Ennek ellenére legtöbben, még a keresztények sem akarnak beszélni róla, vagy rágondolni.

Ha oly kevesen hallgatnak rájuk, akkor kinek van a prófécia elküldve? Miért küldi az Úr a prófétákat? Ki fogja meghallani a figyelmeztetéseket?

Gondolok Jeremiásra és Ezékielre, az Ótestamentum prófétáira, akik Babilónia, a világhatalom pusztulásáról prófétáltak. Ugyancsak beszéltek a Káldea földjéről, Médiáról és a perzsákról, Tíruszról. De a próféciák nem érték el az Istentelen nemzeteket vagy azok vezetőit.

Még a visszahanyatlott Izrael is gúnyolta a pusztaságban hallatszott kiáltást. Hát miért figyelmeztette Isten ezeket? Ki hinne az ilyen híreknek? És kihez beszélt Isten?

David Wilkerson - Célpont vagy 3.

Sátán azoktól fél főleg, akik imában Istennel voltak és csökönyös elhatározottsággal állnak a hitért való harcban.

Sátán félelemmel figyeli azokat, akik habár csak kevesen vannak, de hittel állnak a harcban, és gyáván meghajol azok előtt, akik készen felállnak ellene. Félelmében törekszik harcos szellemetek megsemmisítésére.

Az ördög úgy éri el célját, hogy próbálja eszeteket elárasztani levert gondolatokkal, és olyan pokoli gondolatokkal, melyek Isten iránti bizalmatlanságot szülnek, melyek kérdésre vonják Isten hatalmát. Elmétekbe és lelketekbe üvölti, „Hiába harcoltok, túl gyengék vagytok saját igyekezetetekben. Soha nem fogtok győzni. A pokol ereje csak túl hatalmas ellenetek, nincs szükség olyan sok többé úgy csatázni.”

Szeretteim, mindez csak arra van, hogy elvonja figyelmeteket! Sátán teljes stratégiája az, hogy elvonja szemeteket a kereszt győzelméről. Bűneitekre, gyengeségeitekre, gyöngeségeitekre akar titeket fókuszálni, ezért tesz meg mindent, hogy jelen problémátokkal törődjetek és szenvedjétek. El akarja hitetni veletek, hogy erőtlenek vagytok tovább folytatni a harcot ellene. De nem a mi erőnkről van itt szó, hanem Jézus erejéről.

A tény az, hogy harcolni kell vagy életünk végéig, vagy amíg Jézus visszatér. Lesznek nyugalmas időszakok, mikor szenvedéseink időlegesen el fognak tűnni, de amíg ezen a földön élünk, egy állandó szellemi háborúban leszünk. Ezért mondta Pál, hogy Jézus fegyvert adott; „hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.” Fel vagyunk fegyverezve, imádsággal, böjtöléssel, és hitünkkel melyek ellen Sátán képtelen ellent állani.

Némely keresztény hívő úgy el van foglalva fájdalmával vagy megpróbáltatásokkal, hogy elfogadták, mint változhatatlant. Mikor találkozol ilyen hívőkkel, csak bajaikról beszélnek, nem pedig győzelemről, melyet Krisztus által nyertek.

Soha ne legyen ez igaz Isten népére. Az idő elérkezett, hogy elszakítsuk figyelmünket a jelen megpróbáltatásaitól, ehelyett a harcok kapitányára figyeljünk Jézus kezében van a győzelem kulcsa és megígérte, „Minden fegyverrel elláttalak benneteket harcotokra és erőt adok nektek a gyengeség idejében.”

Gyakran mikor mondjuk, „Átléptem a határvonalon, Jézushoz”, az igazság az, hogy egyszerűen és teljes mértékben Krisztus vér áldozatában bízunk.

Mózes első könyvében, 15-ik fejezetben, Isten egy dicsőséges szövetséget kötött Ábrahámmal. Arra utasította az ősatyánkat, hogy vegyen egy három éves üszőt és egy kecskét és egy kost és kettévágta ezeket, mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el.

Ezután vett egy gerlicét és egy galambot és lefektette ezeket a földre, de a madarakat nem hasította ketté. Ábrahám mindent megtett amint utasítva volt. És amint ezek az állatok vérezve feküdtek ott, a ragadozó madarak szálltak le a hús darabokra, de Ábrahám elkergette őket. Hirtelen egy rettenetes sötétség szállt Ábrahámra. Mi volt ez?

Sátán ijedtségében, pánikban volt. Az ördög hallotta amint isten szövetséget kötött Ábrahámmal. Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy egy hatalmas nemzet atyja lesz, és leszármazottjait örökre megáldja. Továbbá, Isten fogalmat adott, hogy a Kánaán földjét utódainak adja. Kánaán az ördög területe volt, bálványimádókkal és démon erőkkel telve ahonnan a földet uralta. És most Isten Ábrahám utódainak fogja adni?

Szeretteim, amikor szövetségbe lépsz az Úrral, jó dolgokat beszél hozzád. Megígéri, „Fenn tartalak, hogy ne essél el, és hibátlannak foglak bemutatni az Atya előtt.” „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, melyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” (2 Péter 1: 4)

Mit gondolsz, hogyan reagál erre Sátán, mikor látja, hogy mi történik életedben? Először látja a dicsőséges ígéreteket az Új Szövetségben, mely a tiéd, amint életedet Jézusnak adod. Ez igazán egy féltékeny haragra kelti az ördögöt. Ez után látja, hogy hited igazi és az Úrral maradsz mindvégig. Ezen a ponton csak egyféleképpen tud reagálni: az egész pokol pánikba esik!

Sátán látja, hogy teljesen hiszel Jézus vér áldozatában, mely minden testi vágyadat megöli. És felismeri, hogy ez azt jelenti, hogy sötét birodalma fel lett szólítva. Küldi keselyűit, hogy az áldozatot felemésszék. Mik ezek a keselyűk? A pokolban született gondolatok, hogy állandóan zavarjanak, és kérdéseket okozzanak Krisztus hűsége ellen.

Csak egy imádkozó, Krisztusban bízó hívőre van szükség, hogy megrázza a pokol alapjait. És ha ez igaz reád vonatkozóan, akkor érzed a Sátán által küldött keselyüket, hogy megingassanak téged.

Tudok sok hívőről akik egy mély bizonytalansággal küszködnek Naponta csatáznak a érdemtelenség érzésével. Kérdezik, „Ha igazán hűséges lennék, nem bántalmaznának ezek állandóan, nem lennék olyan képtelen, gyönge tanúvallomásomban, nem lennék pénzügyileg úgy letörve.” Nem! Mindez a pokol keselyűinek munkája, hogy ellopják az áldozatot.

Isten adott nekünk szellemi stratégiát hogy képesek legyünk szembe állni Sátán haragjával és irigységével.

Mit tett Ábrahám mikor a keselyük rászállottak a tetemekre? A Szentírás mondja, hogy elzavarta őket. Hasonlóan az Úr megmutatta, hogyan kell a fenyegető keselyüket elkergetni. Nem kell félnünk az ördög támadásaitól, mert hatalmas erejű fegyvereket kaptunk az Úrtól.

Akármikor egy hang, kétely vagy kérdés jön eszünkbe Isten felől, össze kell hasonlítani azzal, amit tudunk szerető Urunkról. Nem szabad elfogadni semmilyen gondolatot, aminek az alapja egyszerűen pillanatnyi érzés. Ehelyett Jézus ígéreteivel kell összehasonlítani, melyek részemre megnyert győzelemről beszélnek.

Egyszerűen, ha vádló gondolatok támadnak, ha kételyt vagy félelmet okoznak vagy elítélő, visszautasító érzéseket okoznak, azonnal tudom, hogy nem Istentől vannak. Mindenkinek el kell készülnie, hogy ilyen borzasztó gondolatok jönni fognak. Még az Úr Jézus is célpontja volt ilyesminek, mikor az ellenség megközelítette őt a pusztában.

Beszélgettem némely igazi hívő szentekkel, akik Isten szolgálatában vannak. Többen mondták, hogy miután az Urat keresték szívükkel és elméjükkel, böjtöléssel és imádságban, azonnal borzasztó kételyek támadták meg őket még Isten létezése felől is.

Az egyik Istenfélő próféta vallotta; Nemrégen rémes pokoli gondolatok támadtak meg. Ez volt az első eset életemben. „De a Szent Szellem megerősített mondván, „Állj nyugodtan hitedben. Ezek nem a te gondolataid, hanem Sátántól erednek. Az ördög meg akar győzni téged, hogy te olyan gonosz vagy, mint a gondolataid, miket küld. Meg akar ingatni hitedben. Állj hitedben és bízzál az Úrban, nem fogsz elsüllyedni. Támadás alatt vagy, mert megráztad a pokol alapjait.”

Mint Ábrahám, barátom elzavarta a keselyűket, Isten igéjét hitben használva. Ugyanígy Jézus visszautasította Sátán kísértését a pusztában, és az ördög otthagyta Őt egy időre. Tudjuk, hogy Isten ugyanezt fogja tenni velünk is, ha megállunk hitünkben, bízva ígéreteiben.

Tehát, kedves szentek, amikor a keselyűk támadnak, érdemtelenség és bizonytalanság gondolataival, kergesd el őket Isten igéjével, szavaival. Áldozatod kedves lesz az Ő szemében, és azt tiszteletben fogja tartani, mert az Úr vezetésére támaszkodtál.

Halleluja!
Dicsőség az Ő szent Nevének!

David Wilkerson - Célpont vagy 2.

Egy időben Sátán elvesztette az Atyához való közelségét, ez az ok a támadásokra.

Ez az egyik ok támadásaira Isten gyermekei ellen. Próbálja elrabolni nyugalmukat, és közelségüket, reményüket hogy az Úrral lesznek együtt a Paradicsomban- röviden, mindent, amit elvesztett mikor ki lett dobva a mennyekből.

Csak gondolj vissza, amint Istennel jelenlétében éltél napról napra, de talán egy ponton langyossá váltál, azonban megint kezdtél éhezni egyre jobban közelségére, vágytál arra, hogy hasznára lehessél. Elhatároztad, hogy teljes oda adással fogsz élni Jézusért. Váratlanul érezted hogy imádkozásra hív, mint talán soha azelőtt és Isten érdekei a tiéd lettek. Kérelmezed Jézust, hogy ébressze fel szíved, öntse Szent Szellemét reád, adja neked azt, amivel az Ő szíve is meg van terhelve.

Hidd el nekem, hogy az volt az idő mikor az ördög célpontja lettél. Mondhatod, „De ez az időszak nem tartott sokáig, most már nincs olyan erős vágyam. Ellenkezőleg napokon keresztül mintha egy kétségbeesés felhője lebegne felettem.” Az nem számít, még ha hited tántorogna is vagy összeomolna, de Sátán felismeri az igazságot; szíved mélyén még mindig van egy szikra. Mindaddig, amíg a parázs él fel tud lángolni égő tűzzé képes változni.

Ezért Sátán nem hagy békén. Ezért vagy állandóan letörve. Elhatározta, hogy nem ad semmi lehetőséget, hogy a Szent Szellem felébressze a tüzet benned. Ezért figyelmeztetett Pál, hogy ismerjük fel az ördög módszereit: „…hogy rá ne szedjen Sátán, az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2 Korint. 2: 11) Ha nem figyelünk, és nem ismerjük fel az ellenség taktikáit akaratlanul meg engedjük, hogy legyökerezzen bennünk és kihasználjon minket.

Némely keresztény hívő azt hiszi, hogy nem szabad Sátán nevét használni, mert az feldicsőíti őt. A Biblia tisztán leírja, hogy ha tanítva leszünk az ő szándékai felől, nincs okunk félelemre. Igenis ezekben, az utolsó időkben Sátán lejött a földre nagy haraggal, ezért jobb, ha ismerjük stratégiáit. Pál írja, „Sátán maga a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat.” (2 Korint. 11: 14-15.)

Pál figyelmeztető szavai tisztán érhetőek: Sátán Istentelen embereket használ, mint haragjának és irigységének küldöttjeit. És az apostol szerint az ilyenek besompolyogtak az egyesületekbe. Találkoztál ilyenekkel? Valaha is célpontja lettél az ilyeneknek, amint szavuk lelked mélyéig vágott, olyan szavak mik egyenesen az ördög ajkáról jöttek?

Célpontja vagy az ilyeneknek, mert hited és buzgalmad egy dorgálás szenvedélyt szerető életformájukra. Röviden, szavuk Sátán irigysége ellened. De az evangélium kimutatja a sötétség minden munkáját, és megvilágítja Isten népének, az ellenség szándékait.

Az Istenfélő Dávid király egy olyan időről ír, mikor lelkileg lehangolt volt.

„Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az Ő szabadításáért!...Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél meg rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?” (Zsolt. 42: 5, 9)

Mikor Dávid ezt a zsoltárt írta, lelkileg nem volt hideg, vagy langyos. Igazában írta, hogy szomjúhozik Isten után. (42: 3) Mégis ebben az időben küldte Sátán démonjait, hogy molesztálják és kigúnyolják Dávidot. És azt a velőtrázó vádat vetették ennek az Istenfélő embernek arcába: „Dávid, hol van a te Istened?”

Dávid megtört szívvel írta, „Könnyem lett kenyerem éjjel, nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem; Hol van a te Istened?” (43: 4) Figyelj meg, nem azt kérdik, „Hol van Isten?” hanem „Hol van a te Istened?” Más szóval: „Hol van annak a bizonyítéka, hogy Isten gondoskodik rólad és meg fog szabadítani?”

Mikor Dávid ezt írta, Absolon elől menekül, aki saját fia volt. Barlangokban bujdosott és fizikailag, elméletben, lelkileg szenvedett. Izrael népe és közeli barátai visszautasították őt. Dávid mély fájdalmáról írt, „Állandóan ezt mondogatják…” (42: 4)

Néha Sátán talál embereket, akik sértő, lesújtó dolgokat mondanak nekünk mások hallatára. De legtöbb esetben ellenségünk démon erőket használ; hazugságokat sugallnak, és hitünket gyöngítik. Olyan pusztító gondolatokat javasolnak, miket csak a gonosz tud elképzelni. Még az istenes hívők sem menekülnek meg az ilyen támadásoktól. Ez volt az eset Dáviddal, aki hallotta a vádakat; „Nincs otthonod, saját családod kivetett téged. Mindenféle problémáid vannak, Dávid. Hogyan mondhatod, hogy Isten felkentje vagy?”

Hasonlóan, Sátán küldöttjei ugyanilyen vádakkal dolgozik ellenünk ma is, annyira, hogy mi is fel tesszük a kérdést: „Uram hol vagy ebben a krízisben? Miért kell ilyen fájdalmas pohárral állnom szemben? És miért nem hallod imáimat? Sírok hozzád nappal és éjjel, de nem hallok semmit. Könnyeim nem jelentenek semmit?”

Tudjuk, hogy Dávid Istennel járt, bízva hűségében. Egy imádkozó ember volt, aki Istenhez fordult minden élete minden esetében. És a biblia mondja, hogy Isten Dáviddal volt mindenhol ahová ő ment és mindben, amit ő tett. Sátánt rémesen irigyelhette ezt az embert és a megkapott kinyilvánulásokat, melyeket a zsoltárok tükröznek.

Érthető, hogy Sátán egy gonosz szellemmel vette birtokába Sault, kompromittált királyt, aki a pokol dühét mutatta ki Dávid felé: „Ettől fogva állandóan rossza szemmel nézett Saul Dávidra.” (1 Sámuel 18: 9)

Ne tévedj meg: Sátán nem törődött Dávid harcos képességével, vagy művészeti tehetségével vagy elnyerő egyéniségével. Mindezek nem veszélyeztették sötét birodalmát. De volt valami Dávid hitét illetőleg, az Atyához való közelségében, ami a poklot megrázta. És ez tette Dávidot „egyes számú célponttá” Sátán szemében. Ez az ember üldözve volt, kigúnyolva és egy ok miatt szenvedett: Istennel járt.

Ugyanez történik ma is azokkal, akik igazán keresik Istent. Sátán látja, hogy az Úr az ilyen hívőkkel van, és – és ez felingerli őt irigy haraggal. Sátán irigysége Dávid felé Saul magatartásában robbant ki: „Saul azonban látta és tudta, hogy az Úr Dáviddal van, ..ezért még jobban félt Dávidtól; és ellensége lett Dávidnak egész életére…és lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot.” (18: 28-29, 19: 1o)

Jegyezd meg, hogy Saul dühöngött Dávidra, de ugyanakkor félt tőle: „És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Úr.” (18: 12) Ez egy tiszta kép arra, hogy az ördög fél az igazi, imádkozó, Istenben bízó embertől. Jakab Apostol emlékeztet minket erre a nagyon fontos igazságra, hogy egy fontos fegyver adatott nekünk: „Engedelmeskedjetek Istennek, de álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek.” (Jakab 4: 7)

David Wilkerson - Célpont vagy 1.

Ha te keresztény hívő vagy, aki teljes szívből Istent keresi, célpont leszel.

Ez az üzenet azokhoz a hívőkhöz szól, akik nehéz megpróbáltatás időszakán mennek keresztül. Akik kimerülten szenvednek szellemileg, fizikailag és lelkileg. Mindannyian feszültséggel telt időkben élünk és amikor a megpróbáltatások hirtelen ránk szakadnak, kifáradtan, felzaklatva, lelkileg nyomottan találjuk magunkat.

Köszönetet adok Istennek azokért a keresztényekért, akik jó idők időszakát élvezik. Akik nem élnek nehéz feszültség súlya alatt és nem kell, hogy megpróbáltatásokkal és fájdalommal álljanak szembe. Hálás vagyok az Úrnak, hogy gyermekeinek ad ilyen időszakokat is.

Mégis, tudjuk a Szentírásokból, hogy előbb utóbb erős megpróbáltatások és viharok elérkeznek mindazokhoz, akik Krisztusnak adták magukat. „Sok baj éri az igazat” (Zsolt. 34: 20) Továbbá, ha az Úr jelenléte után éhezel, ha határozottan, tiszta szívből, és teljes értelmeddel kutatod Igéjét, állandóan célpontja leszel az ördög irigységének.

Évszázadokon keresztül keresztények próbálták megérteni a szenvedések okát; miért szenved az Istenfélő ember? Személyes könyvtáram telve van ilyen tárgyú könyvekkel. Mégis a válasz valamiképpen nem reális. Akármikor egy nagy megpróbáltatás közepén találom magam, valami tanult igazságot nehéz megkínzott szívemre alkalmazni. Imám szavai, „Uram, kell, hogy Igédből nyerjek választ jelen szükségemre.”

Sokak számára, akik hosszú idejű próbáltatást szenvednek el, kérdések merülnek fel: „Uram mivel bántottalak meg? Van valami életemben, ami meghátráltat abban, hogy meghalljad siralmamat? Hűséges voltam Igédhez, hát miért szenvedek ilyen végtelenül? A biblia azt ígéri, hogy Te nem engeded meg, hogy megpróbáltatásunk nagyobb legyen, mint amit el tudunk viselni. Hát hogyan lettem ennyire letörve?”

Meg vagyok győződve, hogy ez a legnehezebb lelki csata a hívő elméjében folyik le. Sok hívő keresztény hatalmas elméleti gyötrelmeket, csatázó, nem Krisztus szerinti, félelmetes nyomasztó gondolatokat szenved el. Nem képesek magukat túl tenni a múltban elkövetett hibákon, és érdemtelennek érzik magukat Isten áldásaira.

Nem kell válaszolnom minden okra, amiért mi hívők olyan sokat szenvedünk, de biztos vagyok egy dologban;

Amint szívünket az Úr keresésére adjuk, azzal az elhatározással, hogy ígéreteihez tartjuk magunkat, Sátán irigységének célpontjává váltunk.

Minden hívő éltében eljön az idő, mikor kell választani; hitében langyos maradhat, vagy átlép a vonalon és Jézust követi teljes szívből. Akármikor teljes erőnkkel Jézushoz ragaszkodunk, a pokol mélységeit zavarjuk fel. És Sátán ráuszítja életünkre démoni hadseregét a pokol minden haragjával.

A Barna adatai feltárják, hogy újjászületett keresztények 70 % nem veszi Istennel járó életüket a legfontosabbnak. Ez egy abszolút tragédia, de megmagyarázza, miért mérgesíti fel Sátánt a hívők kis százaléka akik Jézushoz ragaszkodnak.

Az ördög minden odaadó keresztényben felismer valamit, ami birodalmára pusztító erővel hathat. Mikor az Úr gyermeke elhatározza, hogy mindenben bízni fog az Úrban még akkor is, ha élete nehézségekkel és fájdalommal van eltelve, Sátán látja, hogy az ilyen hívő fog tudni másokat is Jézushoz vezetni imáival és szenvedései ellenére is, anélkül, hogy hitét elvesztené.

Mikor Sátán ilyen hitet lát, jól tudja, hogy a pokol alapjaiban remeg. Így parancsot ad birodalma vezetőinek, hogy hagyják el a hideg szívű, élvezeteket, kereső hívőket és irányítsák a démoni seregüket azokra, akik égő szívvel haladnak Krisztus teljessége felé.

Gondolj Pál apostolra mikor Krisztus megjelent ennek a buzgó, keresztényeket üldöző embernek, amint megtért azonnal böjtölésre és imádkozásra adta magát és azonnal fontos célpontja lett Sátán haragjának. Az ördög nemcsak azért félt, hogy Pál megtérése mit fog jelenteni a földön, hanem ádázan irigy volt Pálra, amiért felragadtatott a paradicsomba.

Az Ige írja Lucifer ki lett dobva a mennyekből, Isten jelenlétéből és azóta az ördög nem bírja elviselni, hogy akárki is aki „kisebb” mint ő megkóstolhat akármit is a paradicsomban. Rémes irigységgel figyeli az áldottakat, akiknek bepillantásuk van az örökkévalóságba melyet ő elveszített.

Pál írja, „”hogy el ne bizakodjak…a kinyilatkozások különleges nagysága miatt, ezért tehát…tövis adatott a testembe: a sátán angyala, hogy gyötörjön, hogy el ne bizakodjam” (2 Korinth. 12:7). Isten soha nem eresztene egy démoni erősséget saját szolgáira, hogy kínozza őket. Habár Jób szenvedett Sátán csapásaival, az Úr határvonalat húzott, amin Sátán nem léphetett át. Sátán molesztálhat minket, de nem képes elpusztítani egyetlen életet sem.

Pál szerint a pokoli üldöző Isten engedélyével lépett be életébe, hogy a büszkeséget távol tartsa szívétől. És Sátán egy démont elrendelt, hogy állandóan támadja Pált. „Gyötörd Pált állandóan, napról napra, soha ne adj nyugalmat neki.” De az irigység elvakította Sátánt. Amit az ördög Pál elpusztítására tervezett- fizikai és elméleti támadásokkal- Isten Pál javára fordította azt.

Biztos, hogy a sötétség hatalma követte Sault a damaszkuszi úton. Ugyanis Sátán egyik leghasznosabb szolgája volt: fanatikus, „Istenfélő” vallásos vezető, aki a szó tökéletes értelmében az ördög munkáját végezte. Saul azzal a céllal ment Damaszkuszba, hogy a keresztény hívőket vissza hurcolja Jeruzsálembe, ahol bebörtönzés és kínzás várt rájuk.

De mikor Saul le lett ütve lováról Krisztus látványával, azonnal arcra esve, sírva kérte az Urat, „Uram Jézus mutasd meg, hogy mit kell tennem.” Visszautasított ételt és alvást három napig, teljes lényét az Úr Jézusra központosította.

Mit gondolsz mi történt a pokolban ezután az első percben? Az ördög egész uralma felrobbant. Képzelem, hogy Sátán összehívott egy váratlan gyűlést ahol egy speciális küldöttet jelölt ki egy életre szóló megbízatással: fókuszáljátok a pokol minden fegyverét Saul ellen. Sátán megbízta küldöttjét, „Kövesd és üldözd azt az embert minden erőddel. Akármire is van szükséged a pokol minden ereje a hatalmadban van. Egyetlen küldetésed, hogy Saul hitét elpusztítsad.”

El tudom képzelni, hogy micsoda kínzást okozott Pálnak: hazugságokkal bombázta, emlékeztette Pált azokra, akiket régebben üldözött, és emlékeztette Pált mindarra, amit Krisztus neve ellen tett. Ugyanígy tesz Sátán a buzgó hívőkkel ma is; kiküldi fejedelemségeit, hogy életünk felett lebegjenek, és hazugságokat suttogjanak fülünkbe, hogy elpusztítsák hitünket.

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 5.

Mindez érthetetlen lesz számunkra, amíg életünket teljesen át nem adjuk az Isten Igéjében lévő erőnek

Mint Krisztus követői, Isten szavát el kell fogadnunk mint igazságot, amikor kijelenti rólunk, hogy mi kik vagyunk. Az „óember” az, aki még mindig próbálja Istent kielégíteni tetteivel, munkáival. Az ilyen ember utálja a bűnt, nem akarja megbántani Istent, mégis öntudata állandóan kárhozatban tartja. Így megígéri, hogy a bűn problémáján túl fogja tenni magát: „Meg fogok változni! Ma elkezdek harcolni bűneim ellen akármibe is fog ez kerülni. Azt akarom, hogy Isten lássa, hogy milyen komolyan próbálkozom.”

Az ilyen ember sok könnyet és izzadtságot visz az Úrhoz. Imádkozik és böjtöl, hogy bebizonyítsa Istennek, hogy szíve jó. Képes ellenállni a bűnnek és azt mondja magának: „Ha képes vagyok így élni egy napig, miért ne lehetne két napig? Miért ne három vagy négy napig, vagy egy hétig?” A hónap vége felé jól érzi magát és meg van győződve arról, hogy jó úton halad a szabadság felé.

De hirtelen a régi bűn előkerül és ez az ember mélyen elkeseredik. A kör kezdődik előröl. Az ilyen ember mintha egy futófelületen lenne és képtelen lelépni.

Soha ne legyen így velünk! Az óemberünk Krisztussal lett megfeszítve Isten szemében, meghalt. Pál azt mondja, hogy az óember a keresztnél halottnak lett nyilvánítva. Jézus vitte magával a sírba az óembert ahol az halottan és elfeledve maradt. Amint a tékozló fiú apja nem fordította figyelmét a régi fiú mivoltára, ugyanígy Isten ezt mondja: „Nem ismerem el és nem foglalkozom az óemberrel. Csak egy embert ismerek el és ez a Fiam, Jézus Krisztus és mindazok akik Őbenne vannak hit által.”

Hát ki az „új ember”?

Az új ember feladott minden reményt arra, hogy Isten tetszését elnyerje testi igyekezetei által. Meghalt a régi életmód szerint élni. És hit által látja, hogy az egyetlen mód arra, hogy az Atyának örömöt okozzon, az, hogy Krisztus kell hogy mindene legyen. Megérti, hogy Isten csakis egyet ismer el; Krisztust és mindazokat akik benne vannak.

Az új ember csak hit által él. „Az igaz hit által él.” Teljesen hisz Isten szavának, és csakis arra támaszkodik. Minden szükségletének forrása egyedül Krisztus lett és ez elégséges. Hisz abban amit Isten mond, „Óembered halott és életed el van rejtve Krisztussal együtt az Istenben.” Talán nem érzi ezt, vagy nem érti meg, de nem fog az Atya szerető szavával vitatkozni. Elfogadja hittel és hiszi, hogy az Úr hűséges lesz szavához.

És így az Atya gyönyörűséggel van eltelve! És kijelenti: „ Ez az én szeretett Fiam akiben én gyönyörködöm. Ti vagytok az Ő teste és Ő a fej. Így benned is gyönyörködöm. Mindent amit Fiamnak adtam, a tietek is, az Ő teljessége a tiétek is.”

Így néznek ki azok akik bizalommal lépnek be Isten jelenlétébe!

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 4.

A fiú most megbékült, megújult és minősített lett

A lakoma elkészült, hogy a tékozló apai házba való visszatérését megünnepeljék. És az apa kijelentette: „Be kell mennünk a házba hogy ünnepeljünk.” Szeretteim, ugyanez reánk is tartozik: be kell mennünk az Atya jelenlétébe, önvád és önítélet nélkül és örülnünk kell!

Az apa kijelentése kimutatta igazi örömét abban, hogy fia megint otthon van, szeretettel, békével és örömmel telt házában. Az apa lényegében azt mondja, „Gyönyörködöm abban, hogy fiam visszatért és megint velem él.”

Képzeld el, hogy milyen volt a fiú magatartása mikor átlépte a küszöböt? Ha a sarokba leülne és duzzogna, örömöt okozna apjának? Vagy állandóan visszaemlékezne bűneire és bánkódna az elvesztett évek miatt. Képtelenség csak félelemben ülni az ilyen csodálatos kegyelem jelenlétében és attól félni hogy meg lesz bírálva megint, ha véletlenül rosszat cselekszik. Az ilyen magatartás az apa szívét megsebezné.

A Biblia írja, hogy mi történt azután: „Vigadjunk… és vigadozni kezdtek” (Luk. 15:23-24) Mondhatom, hogy korlátlan öröm és vigasság tört ki abban a házban, énekkel és tánccal. És mindez azért, mert az apa öröme ott volt. Az a fiú bevonult minden kárhoztatás és félelemérzet nélkül, mert tudta, hogy az apa megbékélt vele.

Kérdezlek: Mi adhat örömöt és vidámságot az Atya jelenlétében? Mi szabadítja fel szívemet társaságában? Mi az ami boldoggá tesz mikor az Atyával vagyok? Nemcsak a tudat, hogy biztonságban vagyok, nemcsak az, hogy a kereszt bemenetelt biztosított az Atyához, nemcsak a lelki megkönnyebbülés ezek miatt. Inkább, az Úrnak bennem való örömét látni! Látni, hogy örvendezik nekem és meg van elégedve velem. Az a tudat, hogy az Ő szemében nem vagyok bűnös és hogy Ő érdemesnek tart engem és gyönyörűsége van bennem.

Szeretteim, ez az igazi megfontolandó dolog ebben a történetben. A fiú hazatérése kisebb esemény, mint az Atya gyönyörűsége! Az apa teljes mértékben gyermekének visszatérésére, és társaságára koncentrált. Velünk is hasonlóan van: jelenlétünk az Atya házában az ami az Ő öröme és gyönyörűsége. Emlékezzetek vissza mit mondott az Atya Jézus megkeresztelésekor: „Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm.” Ugyanígy Ő bennünk is gyönyörködik, mert Fiában vagyunk!

Gyakran kérdezem magamban, miért van olyan sok hívő, még a szolgálatban is, aki letört és kedveszegett. Miért nincs sokaknak örömük és nyugalmuk? Meg vagyok győződve, hogy azért van ez, mert nem látják magukat úgy ahogyan az Atya látja őket. Igazi maradandó béke és öröm akkor jön, amikor mélyen hisszük szívünkben, hogy azok vagyunk akinek az Atya lát minket. És az Ige mondja: „Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.” (Kol. 3:3)

Képzeld el milyen tragikus lett volna, és az Atya szeretetének lekicsinylése, ha a tékozló örömmel lépett volna be az Atya házába, de hamarosan régi félelmei elragadták volna szívét: „Ez nem lehet igaz. Mi lesz, ha az Atyám megváltoztatja a véleményét? Mi lesz, ha holnap megint elesek?” Nem! Ellent kell állani az ilyen gondolatoknak és ehelyett az Atya nyilvánvaló örömére kell fókuszálni abban a pillanatban.

Ismerek egy lelkészt aki nemrégen visszaesett régi életének kábítószer használatába. Azonnal „Jób féle” szolgálók, presbiterek vették körül, hogy „segítsék” őt, vagyis helyreállítsák őt. Állítom, hogy az ilyesmi soha nem fogja Isten munkáját elvégezni. A bűn és kárhozat érzése a testiek munkája; az ilyesmi nem fog senkit visszahozni az Atya szeretetébe.

A tény az, hogy ez a lelkész már bűnbánatot tartott, gyötrelemmel sírt: „Bűnt követtem el Isten ellen, családom ellen és a gyülekezet ellen.” Persze voltak következmények. Most ennek az embernek arra van szüksége, hogy felismerje az Atya szeretetét és ölelő karját, hogy csókjával visszaveszi magához és hallja, „Gyönyörködöm benned. A kereszt győzelméhez járultál. Az én szeretett fiam vagy és Krisztust tanulod.”

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 3.

A tékozlóhoz hasonlóan nekünk is szükségünk van komolyabb kibékülésre, megújulásra

A tékozlónak szüksége volt „az értelem megújulására”, amiről Pál beszélt. Jólesik ezeket a szavakat olvasni a történetben: „Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára….hozzátok ki a hízott borjút és vágjátok le! Együnk és vigadjunk.” (Luk. 15:22-23)

A szolgák kihozták a legszebb köntöst amit a házban találtak és a fiúra öltötték, ez pedig szimbolizálja Krisztus Igazságának köntösét. Ezután az apa fiának kezére húzta a gyűrűt mely Krisztusban való egységet jelent, sarut adott a fiú lábára, mely Krisztusban való békesség evangéliumát szimbolizálja. Ez a szerető apa gyermekének megmutatta:

„Dobd ki a testi rongyokat, az öncélú törekvéseket, amelyeket az én kedvemért próbálsz tenni. Hadd mutassam meg mit gondolok rólad. Lépj be házamba és jelenlétembe mint egy új királyi gyermek. Nem mint koldus vagy rabszolga, hanem mint fiam akiben gyönyörködöm! Gyere, lépj be bátran és bizalommal.”

Ugyanez igaz számunkra is. Kell, hogy értelmünkben megújuljunk, hogy lássuk Isten szerető hívását jelenlétébe. Visszatérek az üzenet nyitó verséhez:

„Mivel pedig atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az Ő teste által…járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel” (Zsid. 10:19-20, 22)

A szó gyökerének „bizalmunk” vagy „merészségünk” jelentése: „egy felszabadított rabszolgával kapcsolatos”. Nem vagyunk többé a bűn és halál törvénye alatt, hanem a kegyelem uralma alá tartozunk. Röviden, csakis az Atya szeretetének és kegyelmének köszönhetjük, hogy jelenlétébe beléphetünk. És ez a minősítés a következő: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmától, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába.” (Kol. 1:12-13)

Mi soha nem leszünk képesek magunkat arra érdemesek minősíteni, hogy beléphessünk Isten jelenlétébe. Imádkozhatunk, olvashatjuk a Bibliát ájulásig, ígérhetjük Istennek, hogy jobb emberek leszünk, de a testi munka, igyekezet soha nem lesz elég hogy jelenlétébe jöhessünk. Mi abszolút semmit sem tudunk adni Istennek, ami jelenlétét és gyönyörűségét kiérdemelné. Az egyedül az Ő kegyelme által nyerhető meg.

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 2.

Erre Izrael volt a példa, amikor Isten felszabadította népét a rabszolgaságból és a Vörös-tengeren vezette őket át

Csak gondolj Izrael csodálatos felszabadítására; amint Isten népe száraz talajon kelt át, és a hullámok a szemük láttára eltemették az őket üldöző ellenséget. Ez dicsőséges pillanat volt, hatalmas dicsőítő Istentiszteletet tartottak, tánccal, énekkel és hálaadással: „Szabadok vagyunk! Isten felszabadított minket az elnyomásból.”

Izrael története a a vétkességünk és bűnösségünk bilincseitől való felszabadításunkat szimbolizálja. Tudjuk, hogy Sátán le lett győzve a keresztnél és kiszabadultunk erős vasmarkából. De felszabadításunkkal több célja volt Istennek. Isten terve soha nem az volt, hogy Izrael lesátorozzon a Vörös-tenger másik partján. Sokkal nagyobb célja volt. Az, hogy bevezesse őket Kánaánba, az ígéret földjére. Vagyis azzal a céllal hozta őket ki, hogy bevezesse őket az Ő szívébe, az Ő szeretetébe. Egy olyan népet akart, akik teljesen az Ő kegyelméből, irgalmából és szeretetéből fognak élni. És ma ugyanez igaz ránk is.

Izrael első vizsgája csak egy pár nappal később jött, és zúgolódásban, panaszkodásban, teljes elégedetlenségben végződött. Miért? Elismerték, hogy Isten felszabadította őket, de nem ismerték fel ebben Isten szeretetét.

Itt van ennek az üzenetnek a kulcsa: Lehetetlen, hogy örömünk és békénk legyen, és igazából képtelenség Istent szolgálni amíg nem ismerjük fel, hogy szíve gyönyörködik a velünk való együttlétben. Amíg nem értjük és látjuk, hogy a kereszt lerombolta a falat Isten és közöttünk, amíg fel nem ismerjük, hogy ott múltunk minden bűne meg lett ítélve és el lett törölve. Isten mondja, „Azt akarom, hogy céltudatosan nézz és haladj előre, hogy azt a tökéletességet, teljességet érd el, mely jelenlétemben vár rád.”

Az emberek sokasága örömmel élvezi a kereszt által megkapott előnyöket, jó dolgokat. Kiszabadultak Egyiptomból és a győzelem partján állnak. Élvezik és megköszönik Istennek a szabadságot hogy elnyomójukat a tengerben vetette. De sokan nem értik és nem sajátítják el Isten magasabb célját, nagyobb jótettét. Nem értik, hogy Isten kihozta őket, azzal a céllal, hogy behozza őket, vagyis magához vezesse őket.

A tékozló fiú története illusztrálja a keresztnek ezt a kettős ajándékát

Jézus tanítóeszközként használta ezt a történetet, hogy megértsük ezt a nagy igazságot, akkor és most. A történetben az ember előnye világos, de ugyancsak nyilvánvalóan láthatjuk Istenét is. Ez a történet nemcsak az eltévedt embernek szóló megbocsátásról beszél, hanem még inkább az atya öröméről, amint a fiú elé fut kitárt karokkal.

Ismerjük a történetet; az ifjú kikövetelte örökségét és erkölcstelen életmódra pazarolta. Végül szegényen, egészségileg és lelkileg megtörten, amikor a legmélyebb pontra került elhatározta, hogy visszatér Atyjához. De amikor még távol volt otthonától az Igében olvashatjuk; „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Luk. 15:20)

Figyeld meg, hogy semmi nem tartotta vissza az apát a megbocsátástól. A fiúnak semmit sem kellett tennie, még bűneinek elismerését sem, mert az apa mindent elkészített ahhoz, hogy visszavegye fiát. Igen, az apa kezdeményezett mindent: Ő futott a fiúhoz, amint látta, hogy a fiú hazafelé jön és ott átölelte őt. Az igazság az, hogy a megbocsátás soha nem probléma egy szerető apának. Ugyanígy nem probléma mennyei Atyánknak sem mikor egyik visszatérő gyermekét látja.

Tehát nem a megbocsátás a fő dolog ebben a történetben. Jézus érthetővé teszi, hogy nem volt minden a bocsánat adás. Az apa nemcsak átölelte és bocsánatot adott fiának aztán pedig hagyta, hogy menjen a maga útján. Nem, az apa többre vágyott, gyermekének jelenlétére, a vele való együttlétre vágyott.

A tékozló fiúnak meg volt bocsátva és megint visszakerült az apja kegyeibe, de még nem költözött be az apja házába. Az apa csak akkor elégedett meg és telt el örömmel, amikor fia a társaságában maradt. Ez a történet kulcspontja.

Itt lesz érdekes a történet. A fiú nem érzett megkönnyebbülést az apa bocsánatával. Ezért habozott apja házába bemenni. Lényegében próbálta apjával megértetni mindazt amin keresztülment tévelygéseiben. „Ha csak tudnád mindazokat a rémes dolgokat amiket tettem, Istentelen dolgokat. Bűnt követtem el Isten ellen és kegyelmes szereteted ellen. Nem érdemlem meg a szereteted. Minden jogod megvan arra, hogy hátat fordíts nekem.”

Ebben a tékozló eredeti természete beszélt. Lényegében ezt mondta: „Képtelen vagyok csak egyszerűen visszajönni, mintha semmi sem történt volna. Apám átölel és megcsókol, de semmit sem kérdez? Csak visszavesz és átkarol? Valami nincs rendben itt. Vissza kell fizetnem amit eltékozoltam. Valószínűleg többel tartozom, mint amit vissza tudok fizetni, de legalább meg kell próbálnom.

Kedves szentjeim, hogy van ez veletek? Védekezel amikor az Atya arra sürget, hogy jöjj jelenlétébe? Tudod talán, hogy bűneid meg vannak bocsátva, de mégis képtelen vagy megengedni, hogy társaságod élvezze? Talán mint a tékozló fiú, sírva állsz az úton bocsánatkéréssel, és Isten szerinti szomorúsággal. Mint ő, sírva kiáltasz az Atyához: „Vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzél.” (Luk. 15:21)

Ez ténylegesen a bűn igazi elismerése, de nem teljes, ha vonakodsz belépni az Atya házába. Miért húzódozol attól? Mint a tékozló, talán még mindig a múlt bűneire fókuszálsz?

De figyeld meg, hogy miképpen felel az apa. Nincs egyetlen rosszalló szava. Nem említi a tékozló lázadozását, nem említi kicsapongó életmódját, bolondos tetteit, lelki csődjét. Az apa nem hallgatott a fiú próbálkozásaira, hogy érdemtelenül a házon kívül maradjon, nem vette tudomásul! Miért?

Az apa szemében az a másik fiú, aki a múltban elment otthonról, az a fiú számára halott volt. Az a fiú teljesen gondolatain kívül volt, és nem volt szükség a múltról beszélni. Az apa lényegében ezt mondta: „Ami engem illet, a régi fiú meghalt, és most járj velem mint egy új teremtés. Így gondolok rád. Nincs szükség arra, hogy a bűn hatalma alatt élj. Ne beszélj állandóan bűneidről és érdemtelenségedről. A bűn kérdését nem kell felhozni többé. Jöjj bátran hozzám és fogadd el kegyelmem és irgalmam. Gyönyörködöm benned úgy, ahogy vagy”.

De a tékozló nem volt boldog apjának jelenlétében. Talán ezt gondolta: „ Talán az kellene, hogy szigorúan megbüntessen. Hogyan tudnám megfizetni az adósságot? Valahogyan kell hogy érezzem tetteim következményeit, a büntetést. Valahogyan be kell bizonyítanom neki, hogy megváltoztam”.

Gondolataiban meg volt róla győződve, hogy valami kárhoztató ítélet vár reá és ezt Sátán helyezte oda. Ma ilyesmi szintén megtörténik Isten gyermekeivel. Atyánk gyönyörködik bennünk, körülvesz szerető karjaival, mégis azt gondoljuk, hogy alázatosságunk azt jelenti, hogy állandóan el kell sorolnunk Istennek a múlt bűneit, ahelyett hogy bíznánk szeretetében. És állandóan bűnösnek gondoljuk magunkat, azt gondoljuk: „Mérgesebb kell, hogy legyen rám, mint másokra, mert többet és mélyebbet vétkeztem.”

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 1.

„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az Ő teste által…járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel…” (Zsid. 10: 19-20, 22)

Krisztus Kálvárián végzett munkájának két része van; az egyik az ember hasznára van, a másik Istenére. Az egyik a bűnös emberért történt, míg a másik az Atyára vonatkozik.

Jól tudjuk, hogy mit tett Krisztus értünk a kereszten; megbocsátotta bűneinket. Ugyancsak győzelmet adott a bűn rajtunk való uralma felett. Miénk a kegyelem és irgalom és természetesen az örök életre való ígéret. A kereszt adta a bűntől és pokolból való menekülés lehetőségét is.

Köszönöm Istenünknek ezeket a jutalmakat, amelyek csodálatos megkönnyebbülést hoznak. Örömmel tölt el, hogy ezekről hétről hétre prédikálnak templomokban, gyülekezetekben. De van a keresztnek egy másik jutalma is, amelyről nem sokat hallunk. És ez az Atyára vonatkozik. Nem értjük, vagy nem tudunk arról a gyönyörűségről, amit a kereszt az Atyának adott. Mert az Atya számára gyönyörűség, amikor egyik tévelygő gyermeke hozzá tér.

Ha csak arra fókuszálunk, hogy a kereszt megbocsátást biztosít számunkra, ha ez a végeredménye a prédikálásunknak, akkor hiányolni fogunk egy fontos igazságot, amelyet Isten a kereszt által adott. Mélyebben kell, hogy megértsük micsoda örömöt és gyönyörűséget jelent a kereszt Isten számára. Ez az igazság sokkal több, mint megkönnyebbülés számunkra, mert szabadságot, nyugalmat, békét és örömöt hoz életünkbe.

Véleményem szerint a legtöbb keresztény megtanulta, hogy bizalommal járulhat Isten elé bocsánatért, szükségletekért, válaszért imáinkra, de nem igen van ismeretünk a fentiekről, habár nagyon fontosak az Úrral való életünkben.

Isten gyönyörködik a velünk való együttlétben

Az Úrnak nagy öröme van abban, hogy a kereszt által szabad bejárásunk van Hozzá. Valójában a történelem legdicsőségesebb pillanata az volt, amikor a templom kárpitja kettészakadt Krisztus halálának napján. Abban a pillanatban a földrengésben a sírok megnyíltak.

Ez volt a pillanat, amelyben az ember és Isten Szent jelenléte közötti válaszfal leomlott és valami hihetetlen történt. Ettől a pillanattól fogva nemcsak az ember lett képes az Úr jelenlétébe belépni, hanem Isten is kilépett az emberhez.

Aki egyszer teljes sötétségben lakott, most nem vár reánk, hogy Őhozzá jöjjünk, hanem Ő jött ki hozzánk. Isten kezdeményezte ezt, és Krisztus vére mosott el minden akadályt az útból. Teljes mértékben az Úr kezdeményezése volt; olyan, mintha valaki ezt jelentené ki: „Elég volt - én fogok békét teremteni, lerombolom a széthúzás falát. Saját magam kezdeményezésére teszem.”

A kereszt előtti időkben a hétköznapi ember képtelen volt Isten színe elé járulni; csak a főpap léphetett be a Szentélybe. Most azonban Jézus keresztje utat nyitott az Atya jelenlétébe. Egyedül az Ő kegyelme által rombolta le a falat, amely gátolt minket jelenlététől. Most pedig Ő jön ki hozzánk, és átölel minket, a tékozló bűnös embereket.