Meg lehet gyógyulni! 1.

Ha betegségtől, balesettől vagy egy krónikus egészségügyi állapottól szenvedsz, sokszor eszedbe juthat, hogy van-e lehetőség mielőbbi gyógyulásra. A Bibliának jó híre van számodra!

Az orvosok és a gyógyszerek kétség kívül Isten ajándékai – és egyértelműen használja őket a gyógyulás eléréséhez -, az Ő ereje azonban összehasonlíthatatlanul hatalmasabb, mint bármilyen emberi bölcsesség vagy felfogóképesség. Sőt,

,,(…) mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük, vagy elgondoljuk, a mi bennünk munkálkodó erő szerint” (Efézus 3:20b).

A Bibliában Isten folyamatosan bátorít bennünket, hogy hívjuk segítségül ha gyógyulásra van szükség. ,,(…) én vagyok az Úr, a te gyógyítód” (2 Mózes 15:26b), ezért is nevezi a Biblia „Jahve Rapha”-nak Istent, ami gyógyító Istent jelent. A 103-as Zsoltár így buzdít:

,,Áldjad én lelkem az Urat, és ne feledkezzél el semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.”

Néhányan azt mondják, hogy csodák nem történnek többé, az 1 Korinthus 13:8-ra hivatkozva. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy ez a rész Jézus Krisztus visszajövetelére vonatkozik. Amikor Ő visszatér, már nem lesz szükség próféciákra, nyelvekre vagy csodákra, mert mindannyian az Ő jelenlétében leszünk.

Ennek bekövetkeztééig azonban a Szent Szellem kenete, ereje és ajándékai készen állnak, hogy minden helyzetben segítségünkre legyenek!

A CBN szerkesztőségében például rengeteg levelet kapnak, melyek csodálatos módon bekövetkezett gyógyulásokról tesznek tanúbizonyságot.

HELYEZD A FIGYELMED JÉZUSRA

Isten szava elárulja, mennyire szereti a gyermekeit, és milyen jó körülményeket, egészséget és teljességet készített el számukra. ,,(…) mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte Isten e világra, hogy éljünk általa.” (1 János 4:8b-9). Jézus azt mondta: ,,(…) én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek” (János 10:10b). Jézus földi szolgálata során demonstrálta, mit is jelent a teljes élet ígérete azoknak, akik őt követik – beleértve minket is!

MÁTÉ, MÁRK, LUKÁCS ÉS JÁNOS EVANGÉLIUMAI SZÁMTALAN BESZÁMOLÓT TARTALMAZNAK OLYAN ESEMÉNYEKRŐL, AMIKOR JÉZUS EMBEREKET GYÓGYÍTOTT MEG SÚLYOS BETEGSÉGEKBŐL, MINT VAKSÁG, SÜKETSÉG, LEPRA, KÜLÖNBÖZŐ ROHAMOK VAGY BÉNULTSÁG.

Még halottakat is visszahozott az életbe. Figyeljük meg, ahogy Máté arról számol be, Jézus mindenkit meggyógyított aki hozzá ment; ,,Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst, és egy szóval kiűzé a tisztátalan lelkeket, és meggyógyít vala minden beteget” (Máté 8:16).

Jézus később felkészítette a tanítványokat, hogy ugyanilyen csodák történjenek általuk is. Lukács így számol be a felkészítésről: ,,(…) ada nekik erőt és hatalmat minden ördögök ellen, és betegségek gyógyítására. És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak.” (Lukács 9:1b-2). A csodák annak jelei voltak, hogy Isten királysága megjelent a Földön is; ,,Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, hallottakat támasszatok…” (Máté 10:7-8a).

Az utolsó vacsora során – tudva, hogy órákon belül sor kerül a halálára – Jézus bátorító szavakkal látta el tanítványait. Azt mondta

,,Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekszem: és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.” (János 14:12-13).

Jézus ezek után ismét megerősíti, ha az Ő nevében kérünk valamit, az meglesz (14. versszak).

Az egyik tanítvány, aki személyesen hallotta ezeket a szavakat János volt, aki később ezt írta:

,,És ez az a bizodalom, a mellyel ő hozzá vagyunk, ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket: És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, a melyeket kértünk ő tőle.” (1 János 5:14-15).

A szenvedése és kereszthalála által Jézus egyszer és mindenkorra megnyerte számunkra az üdvösségünket, bűnbocsánatunkat, gyógyulásunkat és örök életünket.

Péter ezt írja: ,,A ki a mi bűneinket maga vitte fel a testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: a kinek sebeivel gyógyultatok meg”. Jézus így töltötte be Ézsaiás próféta szavait:

,,Pedig betegségeinket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”

A Zsidókhoz írt levél 12. rész 2. verse így bíztat minket: ,,Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégzőjére Jézusra, a ki az előtte lévő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”

A feltámadása által új életünk van. A Róma 8:11 ezt mondja: ,,De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.”

A Mennybe való visszamenetele előtt Jézus megígérte a tanítványainak, hogy a Szent Szellem rájuk is ki lesz árasztva, erőt adva ahhoz, hogy folytassák az Ő szolgálatát a világban (Apostolok cselekedetei 1:8). Ez a pünkösd napján történt meg (Apostolok cselekedetei 2:1-4) és ugyanez a Szellem a mai napon is itt van és dolgozik! A Zsidókhoz írt levél 13:8 ezt mondja: ,,Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz”. Amit ezelőtt tett azt ma is teszi. Isten a Szent Szellemet ebben a korban, a mai napon is megadja – egyetlen egy dolgot kell tennünk, kérni kell Istentől.

NAGYON FONTOS MEGEMLÍTENI, HOGY A GYÓGYULÁS EGYIKE A SZENT SZELLEM AJÁNDÉKAINAK (1 KORINTHUS 12:9).

Forrás: cbn.com

Fordította: Horváth Barna

Hit Gyülekezete Pécs

Gyógyítás teológiája ma: John Wimber

John Wimber "Teljhatalmú evangélizáció" (1990) című könyvében kifejti, milyen óriási jelentősége van annak, ha Isten országának evangéliumát jelek és csodák kísérik. A prófétálásban, gyógyulásban és a démonoktól való szabadulásban az emberek Isten jelenlétét tapasztalják meg. Amikor a sötétség erejét a Krisztustól kapott hatalommal és erővel megtörjük, akkor az emberek felszabadulnak arra, hogy elfogadják Jézus Krisztust megváltójuknak. A teljhatalmú evangélizációnak (power evangelism) - amelynek során Isten ereje és hatalma a csodák által látható módon is megnyilvánul - ez a tulajdonképpeni küldetése. Az erő megnyilvánulásának eredményeként gyógyulások és szabadulások történnek, de ezek legfőbb célja az, hogy Jézus Krisztus meg­váltásának elfogadásával, az emberi lelkek megszabaduljanak a kárhozattól. Lukács evangéliuma 9. részében az 1-2. versekben ezt olvassuk: „Minekutána pedig összehívta Jézus az ő tizenkét tanítványát, ada nékik erőt és hatalmat minden démonok ellen, és betegségek gyógyításá­ra. És elküldé őket, hogy prédikálják az Isten országát, és betegeket gyógyítsanak."

Jézus a tanítványokat személyes követeiként küldte ki, s így indultak útnak az Ő erejével és teljhatalmával. Isten erejével és teljhatalmával nem saját akaratunk szerint rendelkezünk, mint ahogyan az autóvezető akkor és oda vezeti a kocsiját, amikor és ahova akarja. A tanítványok kiküldése a mozdonyvezetők munkájához hasonlatos. Sikerük ugyanis attól függ, mennyire figyelnek a menetrendre, a vágányokra és a sebességre. A tizenkét tanítvány küldetésének egyértelmű korlátai voltak: az Atya akaratát kellett teljesíteniük. Kiküldésükkor Jézus megmondta, kihez és hová menjenek. Isten országát azok számára kellett hirdetniük, akik fogékonyak arra. Jézus az ő hatalmát négy területen nyilvánította ki: a démonok, a betegségek, a természeti erők és a halál fölött.

John Wimber kiemeli, hogy Jézus szüntelenül démonokkal találta magát szembe, de az Egyházban néha megfeledkeznek azok jelenlétéről. Jézus ezek között a démonok között egyetlenegyet sem talált, amely szimpatikus lett volna számára. A démonok kiűzése mindig a Sátánra mért közvetlen támadás, s ilyenformán Isten Fia küldetésének a fő célja. Mert az Isten Fia azért jött, hogy az ördög minden munkáját lerombolja.

A betegségek egy része démonok munkájának az eredménye. A Bibliában olvashatjuk, hogy démonok süketséget, vakságot, epilepsziát és más betegségeket okoztak. A gyógyulás azáltal következett be, hogy Jézus kiűzte a démonokat.

A gyógyulás egy másik formájaként Wimber beszámol arról, hogy néhány évvel ezelőtt a dél-afrikai Johannesburgban imádkozott egy 14 éves fiúért, aki hétéves kora óta egy centimétert sem nőtt. Körmeinek egy része is hiányzott, farkastorka volt, és a fogai is hiányosak voltak. Sem járni, sem beszélní nem tudott. Kiderült róla, hogy hétéves korában egy boszorkánydoktor szolgálatában állt, aki őt kifutó fiúnak használta. Amikor elköltöztek, és ilyen módon elveszítette a fiú szolgálatait, a boszorkány megátkozta őt. Amikor az anyja hazajött, csak azt látta, hogy a gyermeke megváltozott, és úgy kezd viselkedni, mint egy állat.
Miután Jézus nevében sikerült megtörni az átkot, és kiűzték az kínzó démonokat, a fiú elkezdett járni, felismerte a környezetét, és a gyógyulás egyéb jelei is megmutatkoztak. Négy hónap múlva elkezdte iskolai tanulmányait.

A gyógyítás másik útja a bűnbocsánat. Amikor Kapemaumban a bénát a padlásról leengedték Jézus elé, a Mester így szólt: „Fiam, megbocsátattak a te bűneid." (Márk 2,5) Mikor a farizeusok ezért rátámadtak, Jézus egy kérdéssel válaszolt nekik: „Mi könnyebb: azt mondanom-é a gutaütöttnek: Megbocsáttat­tak néked a te bűneid! vagy ezt mondanom: Kelj fel, vedd a te nyoszolyádat, és járj!?" Aztán meggyógyította azt az embert.

Wimber hangsúlyozza, hogy a bűnök bocsánata sokkal nagyobb csoda, hiszen ajtót nyit az örök élet felé. A jelek és csodák tulajdonképpeni célja is ebben rejlik. A szívünkbe fészkelődé bűnök bármilyen testi betegséget okozhatnak. Ilyenkor a bűnbocsánat elfogadása lehet a gyógyulás kulcsa.

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 10.

Az Ige és a gyógyulás

Vizsgáljuk meg röviden az Ige és a gyógyulás kapcsolatát. Jézus nemcsak a gyógyulásról szólt úgy, mint kenyérről, hanem az Isten Igéjét is így jellemezte. A gyógyulás tehát az, amikor Isten Igéje cselekedni kezd! Jézus arra tanított, hogy így imádkozzunk: „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma." Ugyanakkor azt is mondta: „Munkálkodjatok, ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök élet­re" -ez pedig az Isten Igéje. Naponta erre a kenyérre van szükségünk. Az élet Beszéde ez: életet adó, egészséget közvetítő és gyógyító. „A te beszéded megelevenít engem." (Zsolt 119,50) „Kibocsátá az ő szavát, és meggyógyította őket" (Zsolt 107,20). Azoknak, akik mindennap az élet kenyerével élnek, a gyógyítás kenyere nem ajándék, hanem a napi szellemi tápláltatásukon keresztül közvetített egészség.

Az evangélizációs összejöveteleken nem a gyógyulást, hanem az Isten Igéjét prédikálom, ami felszabadítja az élő hitet. Akkor aztán a Szent Szellem már könnyen mozog a tömegben, hogy megérintse a nyitott szívű embereket. „Keressétek először Istennek országát és az Ő igazságát; és ezek mind (ráadásként) megadatnak néktek."

Ha az Ige által élünk, életet fogunk találni benne. Jézus azt mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Istennek szájából származik.''
Az élet hanyatlását visszájára fordítja az élet Beszéde. A „minden Ige" nem pusztán a napi betevőt jelenti, hanem bőséges eledelt. A Krisztus által kenyérrel megvendégelt sokaságnak egy fillért sem kellett érte fizetnie - nem rendeztek rögtön gyűjtést. Jézus így szólt: „Adjatok né­kik ti enniük", és a tanítványok pontosan ezt is tették A kenyér akkor sokasodott meg csodálatos módon kezeikben, mikor hozzáláttak hogy enni adjanak az embereknek. Ez a parancs az Egyháznak is szól: „Adjatok nekik ti enniük" az Isten Igéjéből mert ebben az Igében egészség van és élet!

Egy hívő lehet beteg valamilyen bűn miatt is, ahogy az 1Korintus 11-ben is olvashatunk róla. A bűn elzárja az élet folyamát, csökken a Kenyér iránti étvágy, sőt egyesek valóságos szellemi étvágytalanságba kerülhetnek - „ösztövérséget bocsáta lelkükbe". (Zsolt 106,15) Ha a gyülekezet vénei felkeresik az ilyen személyt, hittel való imájuk megtartja a beteget (Jak 5,14-16). Akik bűneik miatt ellankadtak, mintegy elszakasztva Isten országának jogaitól ily módon vehetik a gyógyulást és a bűnbocsánatot. Ez a gyógyulás azonban ajándék számukra és arra adatott, hogy visszaállítsa őket az Isten országában élő polgároknak kijáró teljes privilégiumokba.

Támadás a gyógyító szolgálattal szemben

Mindazok, akik a magánszférában vagy akár nyilvánosan a betegekért imádkoznak, legalább annyi támadással fognak találkozni, mint segítséggel. A hitetlenek mindig megpróbálják kimagyarázni a gyógyulásokat. Rendszerint terjengős, üres eszmefuttatásokkal hozakodnak elő, melyeket újra és újra ugyanazokkal a sovány érvekkel támasztanak alá. A szóban forgó személyek igazából nem is voltak betegek, vagy rossz volt az orvosi diagnózis, vagy csak valamiféle pszichoszomatikus betegségről volt szó.

Nézzünk szembe azonban azzal a ténnyel, hogy végtelen univerzumunkban nevetséges dolog ilyet kimondani, hogy Isten nem gyógyítja meg a betegeket. Honnan lehet ezt tudni? Hiszen tudásunk annyira korlátolt. „Az a gyanúm - mondja az ateista tudós, J. B. S. Haldane -, hogy a világegyetem nemcsak bizarrabb, mint gondoljuk, de bizarrabb, mint gondolni tudjuk!"

Mindent tudnunk kellene róla ahhoz, hogy valamiről azt mondhassuk, hogy lehetetlen. Nem helyezkedhetünk a tévedhetetlenség pozíciójába, de sajnos vannak emberek, akik kötelességüknek érzik, hogy dogmáikat az emberek tudomására hozzák. Mindezzel szemben Isten valóban mindent tud, és a csodákat nagyon is lehetségesnek találja!

A hitetlenek némelyike egészen elképesztő álláspontra helyezkedik. Ha egy csoda a szemük láttára történik is, azt mondják, Isten nem tehette, mivel ez áthágja tudományos törvényeket! Valamiféle telepátiára, pszi­chológiai folyamatokra gyanakodnak. De ha a telepátia áthághatja a tudomány törvényeit, akkor Isten miért nem? Inkább hiszünk a pszichológiai, mint az isteni mindenhatóságban? Én abban hiszek, hogy Isten mindenre képes, kivéve, hogy kudarcot valljon!

A gyakorta tapasztalható gyógyulások némelyikét bajosan lehet párhuzamba állítani más módszerekkel - beleértve a pszichiátriai és hipnotikus gyógymódokat is -, melyek mellesleg hírhedten instabil eredményeket produkálnak. Az orvostudomány történetében semmi nem ér fel azokkal az elképesztő esetekkel, melyek evangélizációs kampányok során, illetve gyülekezetekben világszerte megtörténnek: gyógyulások születési rendellenességekből, például vakságból, bénaságból, süketségből, különféle kórokban szenvedők és balesetek „örökre" megnyomorított áldozatainak felgyógyulása.

Egy dolog biztos: A Szentírásban senki egyetlen határozott kijelentést sem találhat az isteni gyógyulás ellenében. A kritikusoknak az egyháztörténelemhez kellett fordulniuk, mikor azt akarták bebizonyítani, hogy a csodák az első apostolok korával megszűntek. Vannak keresztények, akik állítólag a Bibliát tekintik a tekintély abszolút forrásának, azt a tételüket azonban, hogy Jézus ma már nem gyógyít, az egyháztörténelemből próbálják alátámasztani.

A Jelenések 21,4 értelmében eljön az idő, amikor a szenvedés egyetemes problémája tökéletes megoldást nyer: „És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak." Most azonban még nem a messiási korszakban élünk, nem abban az ideális világban, aminek eljöveteléért Isten kezdettől fogva munkálkodik. Addig azonban az egész teremtett világ nyög és fohászkodik - várva az eljövendő kort, ahogy arról a Róma 8-ban olvashatunk

Annak az eljövendő napnak a dicsőségéből azonban újra és újra fénysugarak törnek elő, melyek villámként ragyogják be az égboltozatot. A Szent Szellem éppúgy együttműködik az Egyházzal, mint egykor Jézussal. Minden egyes gyógyulás olyan, mint az e világ sötétségén áthasító lézersugár, amíg megvirrad a hajnal, és Krisztus el nem kezdi egyetemes uralmát. És addig - mitévők legyünk? Harcoljuk tovább a hit nemes harcát, melyben segítségünkre van Isten kegyelme és a gyógyítások ajándékainak ajándéka.

Gyógyítás teológiája ma: David Yonggi Cho 2.

A gyógyulások és csodák hatása a gyülekezet­növekedésre

Egy pásztor egyszer azt mondta nekem, hogy nincsen szükségünk a gyógyításra. Azt mondta, hogy a csodák a tudomány előtti korba tartoznak. Ma már felvilágosodott, civilizált emberek vagyunk. Teljesen más véleményen voltam. Ahogyan a világban utazom, sok olyan embert látok, akik azt mondják magukról, hogy felvilágosultak és civilizáltak, azonban mégis teljesen civilizálatlanul viselkednek. A II. világháború végén a világ láthatta, hogy Németország, az egyik legképzettebb, legműveltebb és a tudomány szempontjából legelőrehaladottabb nemzet, olyan hajmeresztően barbár gonoszságokat követett el, amelyre addig a történelemben még nem volt példa.

Még ha a világ annyira felvilágosultnak és képzettnek érzi is magát, látszik, hogy elsüllyedt a pornográfia fertőjében, a perverzitások összes ocsmányságában. A mostani időkben sokkal inkább szükség van a Szent Szellem gyógyító tevékenységére, mint eddig bármikor, mert egy beteg, szűkölködő társadalomban élünk.

Korábban felfedeztük, hogy azok az emberek, akik eleinte nem nyitottak az evangélium üzenetére, később megnyílnak, ha valamilyen testi betegségben szenvednek, vagy valamilyen családi problémájuk van. Egész Koreában tudják, hogy a mi gyülekezetünk egy olyan hely, ahol Isten valóban működik. Nem úgy van ez, hogy minden vasárnap tömeggyógyulások lennének, de Isten gyógyít, és ez szóbeszéd útján terjed.

A Szent Szellem törődik velünk

Gyülekezetünk egyik presbiterének volt egy nyomorék fia. Szép fiú volt, de egyszer csak nem tudta többé mozgatni a lábait, és tolószékbe kellett ülni. Az orvosok tanácstalanok voltak, és elmagyarázták az apának, hogy a fia valószínűleg egész életére nyomorék marad. Három éven keresztül imádkoztam ezért a fiúért, és nem történt semmi. Dühös lettem, hogy az ördögnek volt arra hatalma, hogy ezt a gyermeket élete kezdetén így eltorzítsa. „Miért vagyok ilyen beteg, pásztor?" kérdezte tőlem a fiú egyszer az irodámban. „Mit tettem, hogy Isten engem így megbüntetett?" Mit kellett volna mondanom? Biztosítottam afelől, hogy ez nem az ő hibája miatt van. „Ez a Sátán munkája. Ezt a bénulást nem fogadjuk el véglegesnek. Az ördög legyőzött ellenség. Jézus sebeiben van a gyógyulásunk." Ez a fiúnak némi reményt adott, rövid időn belül azonban mindenki ismét megtűrte a betegségét, és bénaként szerették, és bénaként fogadták el őt ismét.

Feleségem és én szívesen vagyunk együtt gyülekezetünk véneivel. Jelenleg 50 presbiter van. Elöljáróként működnek, a presbiteriánusi rendszerhez hasonlóan. Egyik nap összejöttünk egy közös étkezésre. A feleségemmel voltam együtt ebben a közösségben, és ízlett az étel. Mi, koreaiak szeretünk együtt étkezni. Némelyek egy kicsit erősen fűszerezettnek tartják a koreai ételeket, nálunk mindenesetre a közös étkezések nagyon fontos részei a társadalmi életnek. 

„Menj oda Kim presbiterhez, és mondd meg neki, hogy ma este meggyógyul a fia", hallottam a Szent Szellem hangját a szívemben. Odasúgtam a feleségemnek, Grace-nek, hogy: „A Szent Szellem éppen most szólt hozzám". Mosolyogva nézett rám. A Grace név pontosan illik rá, mert minden amit tesz, olyan „graciózus". 

„Csodálatos", mondta, pedig azt sem tudta, hogy miről volt szó. „Grace, a Szent Szellem azt mondta, hogy menjek oda Kim testvérhez, és mondjam meg, hogy ma este meggyógyul a fia." Nem akarta, hogy feltűnőek legyünk, így meglökte a lábamat és mosolyogva azt mondta: „Yonggi Cho, nehogy megpróbáld. Hányszor imádkoztunk ezért a fiúért! Ha most nem fog meggyógyulni, akkor az egész gyülekezet előtt megszégyenülsz." A feleségemnek általában nagyon erős hite van, ezúttal azonban nem hallotta azt a hangot, amelyet én hallottam. Így a józan eszére támaszkodott.

„Ne hallgass a féleségedre. Menj, és mond meg Kim presbiternek, hogy a fia meg fog gyógyulni", mondta a hang egyre hangosabban a szívemben, a szívem viszont egyre gyengébb lett. Észrevétlenül felálltam. Amikor ezt a feleségem észrevette, megkérdezte: „Hová mész?" „Sehová" - mondtam halkan. Isten tudja, hogy a hangnak igazán nem akartam engedelmeskedni. Szívem a torkomban dobogott. Viszont megtanultam már, hogy jobb engedelmeskedni, mint később azt mondani: Bárcsak megtetted volna! Mikor az ember elkezd a Szent Szellemmel járni, az engedelmesség nagyon fontos. Aki kezdetben mindig engedetlen, az észre fogja venni, hogy a belső hang egyre halkabbá lesz, míg aztán teljesen elhalkul, és így az ember teljesen érzéketlenné válik a Szent Szellemre. Ahhoz az asztalhoz hajoltam, ahol Kim testvér és a felesége ült. Kim testvér rövidesen észrevett, és azt kérdezte: „Mi történt, pásztor? Miért nézel úgy rám?"

Nagy levegőt vettem, és azt mondtam határozottan: „Isten az előbb azt mondta nekem, hogy a fiad ma este meggyógyul." „Dicsőség az élő Istennek!" kiáltott Kim testvér. Ő és a felesége csak ültek ott, és sírtak az örömtől. Többen csatlakoztak az örömükhöz, egyedül én nem, betegnek éreztem magam. „Miért tettem ezt?" - kérdeztem a feleségemet. „Azért, mert nem hallgattál rám" - válaszolta.

Mindig nagy a hitem, amikor a Szent Szellem szól hozzám, de ha különleges jelenlétét nem érzem, akkor bekapcsol a józan eszem, és már bánom is, hogy az Úrra hallgattam. Azt azonban megtapasztaltam, hogy az ember ne támaszkodjon az értelmére. Arra kell csak figyelni, hogy az embert ne az érzései vezessék, hanem Szent Szellem.

Mikor Kim testvér hazaért, azt hitte, hogy a fia már meggyógyult, ehelyett azonban az ágyban volt, mint mindig, nem tudott járni. A szülei odamentek hozzá, és megmondták neki, amit én kijelentettem. De a fiú csak ült a padlón, és nem tudott megmozdulni. A szülők tudták, hogy én sohasem mondanék ilyen dolgot, ha nem vagyok teljesen biztos abban, hogy Isten mondta. Tehát megfogták a fiukat és lábra állították. „Jézus nevében meggyógyultál. Isten kijelentette a mi pásztorunknak, és mi ezt elhisszük. Most pedig járj!" Néhány perc múlva a fiú észrevett valamit a lábaiban.

Ezen az éjszakán nem tudtam aludni. Az ágyban feküdtem, és átgondoltam, hogy vajon mi fog holnap történni. Amennyiben a fiúval nem történne semmi, az nemcsak a hírnevemet, hanem az Istenben való hitet is veszélyeztetné a városunkban.
A Kim család házában a fiú új erőt érzett a lábaiban. „Valami bizsereg a lábaimban, apa." Aztán a fiú elkezdett járni. A szülők ujjongtak, engem azonban sajnos nem hívtak fel.

Másnap reggel megtudtam, hogy a fiú kiszaladt a házból, és mindegyik szomszédnak elmesélte, hogy mi történt, és álmélkodott az élő Isten erején. Az isteni gyógyítás következményeként a legtöbb ember a környéken megtért. Isten országa megnyilvánult a városrészben, és sokan fogadták be Jézust.

Isten akar gyógyítani. Nem a hírnevemről van szó, hanem hogy Isten akar gyógyítani. Nem a hírnevemről van szó, hanem hogy az Ő neve dicsőíttessék. A fiú három évig szenvedett. Miért? Nem tudom mindenre a választ, és nem is Isten útjait próbálom igazolni. Ez úgyis felülhaladja az én értelmemet. Azt azonban tudom, hogy Isten tartja a szavát, hogy Ő tud és akar gyógyítani, ha megbízunk Őbenne, és ha hallgatunk az Ő hangjára.

Gyógyítás teológiája ma: David Yonggi Cho 1.

Isten országának evangéliumát először is hallgatni, majd megtapasztalni, végül hirdetni kell.

Az első apostolok készek voltak kifizetni az árát annak, hogy az első gyülekezetben Isten országa megnyilvánuljon. Róma biztosan nem ellenkezett volna a zsidó vallás egy akármilyen szektájával sem, azzal az állítással szemben azonban, hogy van egy másik király, Jézus Krisztus, az Úr, a római hatóságok teljes elszántsággal léptek fel. Abban az időben Cézár uralkodott, és akkor fiatal gyülekezetek azt merték hirdetni, hogy ennek a császárnak csak ideig való a hatalma. A keresztények azt hirdették, hogy van egy sokkal hatalmasabb és örökkévaló Király, Jézus Krisztus. Aztán be is bizonyították eme király hatalmát is, amikor az Ő Nevében betegeket gyógyítottak. A csodák, amelyek történtek, mindenki számára világossá tették, hogy itt nem csupán egy új vallás tanításáról van szó.

Isten országának isteni gyógyításban való megnyilvánulása manapság vitatott téma. Én személyesen sohasem kételkedtem az isteni gyógyításban. Ha nem hittem volna az isteni gyógyításban már régen meghaltam volna buddhistaként. Emlékszem, akkor lettem keresztény, amikor halálos ágyamon a tuberkulózis utolsó stádiumában feküdtem.

Másfelől sok olyan pásztor és gyülekezet támogatja a gyüleke­zetnövekedési konferenciánkat, akik nem ismerik az isteni gyógyítást a konkrét gyakorlatban. Mexikóban egy presbiteriánus, akinek az isteni gyógyítás egész területe problémát jelentett, mégis 4500 keresztényt hozott össze konferenciára.

A legjobb barátaim közül sokaknak azt tanították, hogy az isteni gyógyítás az első egyház számára egy időközi szükségszerűség volt, a Biblia egészének befejezésével nincs már szükség gyógyításra, így tehát isteni gyógyításra sem. Ezzel a teológiai irányzattal semmiképpen nem értek egyet, azonban azt sem gondolom, hogy azok, akik azt az álláspontot képviselik, Jézust kevésbé szeretnék, és az evangélium másodlagos szolgái lennének. Úgy vélem, hogy az egységet, amelyet a Szent Szellem ma az Egyházban helyre akar állítani, meg kell próbálnunk mindaddig fenntartani, amíg végleges világosságot kapunk. Igazi és őszinte keresztényekről van szó, akik a Bibliát másképpen értelmezik.

Ez olyan, mint amikor mindenki belép egy sötét terembe. Az egyik átmegy egy ajtón, majd tovább tapogatózva azt mondja, hogy Ő a nagyszobában van. Én pedig mondjuk egy másik ajtón lépek be, és azt mondom, hogy ez az étkező. A legjobb az, ha egymást mindaddig elviseljük a szobában, amíg világos nem lesz, és meglátjuk, hogy valójában milyen szobában is vagyunk.

Péter a 2Péter 1,19-ben a kijelentés progresszív (fokozódó, növekvő, emelkedő) jellemzőjéről beszél: „És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben." Péter azt mondja, hogy a Szentírás, a prófétai szó (beszéd) többet jelent ki számunkra, mint az Atya hallható hangja, a hegyen, amikor Jézus megdicsőült (a tanítványok előtt). Ő egy olyan fénysugárról (világító szövétnekről) beszél, amely egyre jobban belevilágít a sötétségbe. Ez azt jelenti, hogy az írásokról való tudásunk egyre jobban bővül, progresszívan halad előre, amíg teljesen nem látunk tisztán, tehát amíg a hajnalcsillag fel nem kel, és ez az Úr Jézus Krisztus megjelenése.

Amennyiben Ön tehát nem ért velem egyet az isteni gyógyításban, ne érezze magát kiközösítve, nyissa meg a szívét, talán valami újat fog most megtapasztalni. Nem fogja megbánni, hiszen önnek ugyanúgy szüksége van az isteni gyógyításra. Amennyiben viszont hisz az isteni gyógyításban, és most az a benyomása, hogy a hitemért bocsánatot akarok kérni, akkor Ön téved. Olyanért nem kérek bocsánatot, ami isteni igazságként és bizonyságként igazolja, hogy Isten országa működik a gyülekezetünkben.

Gyülekezetemben szó szerint az isteni gyógyítás ezreit tapasztalhattam meg. Bízunk Istenben azáltal is, hogy látjuk meggyógyult testvéreinket. Hisszük azonban azt is, hogy beteg testvéreinkért imádkoznunk kell, hogy Isten csodát tegyen. Ezzel egy időben nem tagadjuk az orvostudomány szolgálatát. Sok orvos van gyülekezetünkben, akik tudják, hogy Isten tud csodát tenni, és hogy felhasználja őket is azokkal a képességekkel, amelyeket Ő adott, hogy embereket gyógyítsanak. Isten mindkét módszert alkalmazza. Én személyesen hiszek Isten csodatevő erejében a gyülekezetünkben. Ez egy hitetlen orvos számára bizonyság arról, hogy Isten él, és hogy az embernek nem kell szenvednie. Buddha nem tudja őket meggyógyítani. Egyedül csak Jézus tudja meggyógyítani a szellemet, a lelket és a testet.

Gyógyítás teológiája ma: Kenneth E. Hagin 4.

VII. Az akarat szerepe.

Mit mond Isten a betegségről? A Máté 8,17-ben éppen ezt: „Ő vette el a mi erőtlenségünket és hordozta a mi betegségünket." Az akaratodnak és a hitednek nagyon sok köze van a gyógyuláshoz. Ha nem hiszel vagy nem akarsz meggyógyulni, Isten sem erőlteti rád. A gyógyulásban neked is részt kell venned. Isten nem tesz erőszakot az akaratodon. Valójában az orvos sem segíthet senkinek az ő együttműködése nélkül. Felírhat egy gyógyszert, de ha a beteg nem veszi be, semmit sem használ. A világi orvos sem tud segíteni az együttműködésed nélkül, hogyan tehetné akkor ezt a Mennyei Orvos? Sehogy sem.

VIII. összegzés: a hit szabályai.

Istennek vannak bizonyos törvényei, szabályai, amelyek által munkálkodik. És még akiknek a gyógyítás szolgálatát adta, sem forognak az emberek körül, és nem erőltetnek semmit azokra. Együttműködésre van szükség az emberek részéről is. Sokan gondolják, hogyha valaki elimádkozza értük a hit imáját, akkor meggyógyulnak, akár hisznek, akár nem. Ha kaptál is már gyógyulást más hite által, nem lehetett tartós. Vannak, akik így időlegesen segítséghez jutnak, de ha te tartós segítséget akarsz, akkor neked is hitben kell cselekedned. Ha ragaszkodsz a betegség, a gyengeség vagy a fájdalom megvallásához, az meg is ma­rad. Ahhoz, hogy Isten működjön, munkálkodjon, hinned kell a saját szavaidban is. Ez a hit kizárólagos törvénye. Mind a kettőben hinned kell. A szónak az ajkaidról kell elhangoznia: ez hatalmat, erőt ad a betegség, a démonok és a körülményeid felett.

Gyógyítás teológiája ma: Kenneth E. Hagin 3.

V. A beszéd és a megváltás szerepe.

Nem igei úgy imádkozni: "Ha ez Isten akarata." Amikor beteszed a „ha szót az imádba, akkor már kételkedve imádkozol. Néhány ember azt hiszi, hogy ilyenkor alázatos, de valójában csak tudatlan. Jézus így szólt Lázárhoz, amikor feltámasztotta: „Lázár, jöjj ki!” Isten nem hallgat meg, ha a „ha" szót beteszed imáidba. Amikor egy odaszánási imát mondasz, abban használhatod, mert nem tudod biztosan, mi Isten akarata, és nem azért imádkozol, hogy valamit megváltoztass. Amikor azonban meg akarsz változtatni egy helyzetet, akkor a „ha" a kétség jele, és nem lehet benne az imádban.

A Biblia a Márk 11,23-ban megmondja, hogyan tedd: „Mert bizony mondom nektek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott. ” Felszabadíthatod a hitedet, ha kimondod, amiben hiszel. Ha a szívedben megőrződ, és nem mondod ki; nem lesz eredmény. A szívbe rejtett hit soha nem gyógyítja meg a tested, nem tölt be Szent Szellemmel, nem eredményez imameghallgatást. A szívbe rejtett hit nem képes erre, csak akkor, ha az ajkad is felszabadítod. Figyeld meg, amit Jézus mondott: „...ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe! és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meglesz neki, amit mondott. ”

[...]A Biblia azt mondja, hogy aki­nek van, annak még adatik, és aki­nek nincs, attól még az is elvétetik, amije van. A betegségről vagy szűkölködésről tett megvallások kizárják Istent az életedből, és helyette behívják a Sátánt. A betegség, erőtlenség megvallása a Sátánt magasztalja, Istent pedig kifosztja az Ő dicsőségéből.

VI. Hit és a cselekedetek.

Ha segíteni akarsz valakinek, hogy meggyógyuljon, vagy megkapja a Szent Szellem-keresztséget, vagy imameghallgatást nyerjen, tudnod kell, hogy a sikernek két oldala van: a hit és a cselekvés. Ha hit nélkül cselekszel, semmi nem történik. Ha cselekedet nélkül hiszel: ismét nem történik semmi. De ha a hit és a cselekvés együtt van, minden remekül működik.

Ha hiszel, akkor cselekszel is. Ha hiszünk, akkor úgy cselekszünk, mint akinek megvan már az, amiben hisz. A hit valóságot ad a reménylett dolgoknak. Minden hívőnek van hite a gyógyulásra. De a Biblia sehol sem mondja:  „Csak legyen hited, és meggyógyulsz." De abban a pillanatban, amint cselekedni kezdesz és megküzdesz az ördöggel minden centiméter földért, és kitartasz: győzöl.

Gyógyítás teológiája ma: Kenneth E. Hagin 2.

III. Tünetekre figyelés.

Mit mond Jézus a Márk 11,24- ben? „Amit könyörgéstekben kértek, higyjétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglesz néktek." A „meglesz" a hit után következik. A legtöbb ember fordítva akarja. Egyszerű, mindennapi nyelven Jézus itt azt mondta: hinned kell, hogy megkaptad, mielőtt valóban megkapod.

Akkor, amikor minden fizikai tünet azt kiáltja, hogy „Nem vagy egészséges!" egyszerűen ezt mondd a testednek: „A Biblia azt mondja, hogy inkább Isten legyen igaz, és minden ember hazug. Te­hát, ha te azt állítod, hogy nem gyógyultam meg, akkor hazug vagy, mert Isten Igéje állítja, hogy meggyógyultam." És ha így cse­lekszel, az eredmény már közel van: ez a módszer 100 esetből 100-ban biztos, hogy beválik.

Túl sokszor fordul elő, hogy amikor gyógyulásról lenne szó, a rossz dolgokra összpontosítunk: testünkre, tüneteinkre; ezekről gondolkodunk, ezeket nézzük, és minél többet nézzük, annál rosszabbul leszünk. „Isten nem hall­gatta meg az imáimat, egyre rosszabbul vagyok, úgy látom, hogy nem hallgatta meg őket. Érzéseikre épül a hitük, az én hitem azonban Isten Igéjére épül. Ha Isten Igéjében az áll, hogy Ő meghallgat, ak­kor tudom, hogy meghallgat.

Némelyek kiragadnak részeket abból, amit mondok, és szélsőségekbe esnek. Azt állítják, én azt tanítom, hogy tagadjanak meg minden tünetet, és tegyenek úgy, mintha azok nem léteznének. Mi nem tagadjuk a fájdalom, a betegség létezését, mert ezek valóságosak. Biztos, hogy a fájdalom is valóság, a bűn, az ördög is valóság, de figyeljétek meg, mit mond az Ige: „[Ábrahám] nem gondolt az ő .... testére." Tehát ne tekints a testedre, Jézus Krisztusra nézz, aki a mi Főpapunk, a mi hitünk szerzője és bevégzője! Értelmed és figyelmed összpontosítsd arra, amit Ő tett és most is tesz érted, mivel Ő most is a mi Főpapunk.

IV. A pozitív látás törvénye.

A Példabeszédek 4,20-22 azt mondja: „Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, akik meg­nyerik, és egész testüknek egészség." Sok ember azért bukik el, mert lát­ja magát elbukni. Sok ember buká­sának oka az, hogy a kudarcra ké­szülnek fel; látják magukat elbuk­ni. Ha az Ige azt mondja: Ő vette el a mi erőtlenségünket és hordozta a mi betegségeinket", és ez nem távo­zik el a szemeid elől, akkor beteg­ség és erőtlenség nélkül, jó állapot­ban kell látnod magad. De ha megengedted, hogy ez az ige eltávozzék a szemed elől, akkor bár az Úr jót akar neked, nem teheti, mert te nem az Ő Igéjén állsz.

Gyógyítás teológiája ma: Kenneth E. Hagin 1.

I. Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. (Róma 10,17)

És Listrában ült egy lábaival tehetetlen ember, aki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt. Ez hallá Pált beszélni, aki szemeit reá­függesztvén és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul, mondta nagy fennszóval: "Állj fel lábaidra egyenesen!" És felszökött és járt. (Csel 14,8-10)

Akik csak alkalmanként olvassák az Igét, így szólnak: „Hát nem csodálatos, hogy Pál meggyógyította azt az embert?" Hallottunk már ilyet is, de azt a férfit nem Pál gyógyította meg. Nem Pál hite miatt gyógyult meg. Neki magának volt hite. Miből jött létre benne ez a hit? Abból, amit hallgatott. A 9. versből tudjuk, hogy hallgatta Pál prédikálását. Mit prédikált Pál? A 7. vers azt mondja: „És ott prédikálták az evangéliumot." A Márk 5,25 egy olyan asszonyról beszél, aki tizenkét évig szenvedett vérfolyásban. A 26-28. versek azt mondják: „És sok orvostól sokat szenvedett, és minden vagyonát magára költötte, és semmit sem javult, sőt inkább még rosszabbul lett. Mikor Jézus felől hallott, a sokaságban hátulról kerülve, illeté annak ruháját, mert ezt mondta: Ha csak ruháit illethetem is, meggyógyulok,," A 34. versben: „Ő [Jézus] pedig mondta néki: Leányom, a te hi­ted megtartott [éppé tett] téged; eredj el békével, és gyógyulj meg a te bajodból." Honnan nyerte az asszony a gyógyuláshoz szükséges hitet? Azt olvassuk: „Mikor Jézus felől hallott..." Amikor Isten Igéjét hallotta.
Az 1Péter 2,24 azt mondja: „Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg."

II. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. (Zsidó 11,1)

A reménynek önmagában nincs valósága; a hit ad valóságot neki. „Remélem, hogy Isten meghallgatta az imámat." Ha ez minden, amit teszel, akkor biztos, hogy nem hallgatta meg, és válasz sem fog érkezni. Ne felejtsd el, a reménység az mondja: „Egyszer majd megkapom." De a hit így szól: „Már most megvan."

Az isteni gyógyulás a szellemünkön keresztül jön, nem mutatkozik meg azonnal a külsőn. A szívbéli hit - bibliai hit. A Biblia azt mondja: „..szívvel hiszünk..." A szíved a szellemed, és a gyógyulás a szellemedben kezdődik. Legbelül kezdődik, és eljut kívülre is.

Az egyszerű értelmi elfogadás, vagy értelmi megegyezés így néz ki: „Tudom, hogy Isten Igéje igaz, ismerem az Ő ígéreteit, hogy megígérte a gyógyulást és a Szent Szellemet, de valamilyen okból nem kapom meg. Nem is értem, hogy miért." De ha neked hited van, valóságos hited Isten igéjében, akkor azt mondod: „Ha Isten Igéje valamit állít, az úgy is van. Ez az enyém, nekem ez most megvan. Megvan még akkor is, ha nem látom."

Gyógyítás teológiája ma: Derek Prince 2.

Ennek a Jakab leveléből idézett szakasznak a második fontos tanulsága pedig az, hogy Isten elvárja a keresztényektől, hogy csatlakozzanak egy gyülekezethez, s hogy ennek a gyülekezetnek a vezetői készek legyenek hittel, az írás szerint szolgálni gyülekezeti tagjaik testi szükségleteivel kapcsolatban.

Azok a szavak, hogy "...Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében...", tartalmazzák mindkét iménti következtetésünket, vagyis hogy egyrészt minden kereszténynek olyan módon kell egy gyülekezethez tartoznia, hogy ismeri annak vezetőit, s azok is ismerik őt; másrészt pedig ezeknek a vezetőknek készeknek kell lenniük hitben, az Isten által az Egyháznak adott utasítások szerint szolgálni a tagoknak testi gyógyítással.

Istennek azzal az utasításával kapcsolatban, hogy a betegeket olajjal kenjék meg, még két további dolgot is tisztázni kell. Az első az, hogy semmi nem utal arra, hogy az olajat annak valamilyen esetleg meglévő természetes gyógyhatása miatt kell használni. Itt ugyanúgy, mint az írás sok más helyén, az olaj egyszerűen csak ké­pe, szimbóluma a Szent Szellem­nek. Így tehát a beteg személy testé­nek olajjal való megkenése azt a hitbeli elvárást fejezi ki, hogy Isten Szelleme isteni egészséget és gyógyulást fog adni a beteg testnek. Ez az elvárás azon a világos ígéreten alapul, amelyet Isten a Róma 8,11-ben adott:

„De ha Annak Szelleme lakik ben­netek, aki feltámasztotta Jézust a ha­lálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megelevení­ti a ti halandó testeiteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által."

Itt az a kifejezés, hogy megeleveníti a ti halandó testeiteket, azt jelenti, hogy annak a hívőnek a halan­dó, fizikai teste, akiben Isten Szel­leme lakik, isteni életet és erőt kap. Az Istenségnek az a nagy közvetítője, aki ezt az isteni életet továbbítja, az Istenség harmadik személye, a Szent Szellem. Az olajnak a hívő testére juttatá­sa jelképezi azt, ahogy a Szent Szellem életet ad a testnek. A tulaj­donképpeni gyógyítást azonban nem maga az olaj, hanem az olajjal jelképezett Szent Szellem végzi.

A másik dolog, amelyet le kell szögeznünk: az Újszövetség szerint egy hívő olajjal való megkenése soha nem a halálra való felké­szítésére szolgált, hanem ellenkezőleg, éppen a halál ellentétét, va­gyis az isteni életet, egészséget és erőt volt hivatott átvinni a hívőbe. Így tehát az olajjal való megkenést a halálra való felkészüléssel egyenlővé tenni az isteni utasítás iga­zi jelentésének pontos és tökéletes megfordítását je­lenti, éppen annak a megcselekvését, amitől Isten az Ézsaiás 5,20-ban óv: a sötétséget világossággá és a keserűt édessé tenni, a halál és a betegség sötétsé­gét és keserűségét tenni az élet és az egészség világossága és édessége he­lyére.

Az olajjal való megkenésről szóló isteni utasítás lényegét úgy foglalhatjuk össze: ez olyan Isten által előírt hitbeli cselekedet, amellyel egy beteg keresztény teste számára kérjük az isteni élet és egészség kiáradását a Szent Szellem által.

Ha most visszatérünk a betegekkel kapcsolatos másik isteni rendeléshez, a Márk 16-ban leírt kézrátételhez, akkor meglátjuk, hogy ott a szövegkörnyezet arra utal, hogy e cselekedet gyakorlásának a meg nem tértek számára hirdetett Evangéliummal kell együtt járnia, s hogy ezért elsőrendűen azokért kell alkalmazni, akik még nem tértek meg, illetve akik épp akkor jutottak hitre. Ezt a következtetést abból a tényből vonjuk le, hogy a Jézus által rendelt többi természetfölötti jelhez hasonlóan ez is közvetlenül követi azt a tanítványainak adott parancsolatát, hogy evangélizáljanak az egész világon (Márk 16,15-17): „És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliu­mot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen je­lek követik:...” 

Jézus ezután azonnal az öt ter­mészetfölötti jel felsorolásával folytatja, és a kézrátétel által törté­nő gyógyítással fejezi be. Ez arra utal, hogy ezen természetfölötti je­lek mindegyikével, így a betegek gyógyításával is az Isten szándéka,hogy azok bizonyítsák az evangé­liumi üzenet isteni igazságát és tekintélyét olyan helyeken, ahol ezt az üzenetet korábban még nem hallották, vagy nem hitték el.

Ez összhangban van azzal a leírással amely Márk evangéliumának végén, a Márk 16,20-ban a tanítványok evangélizáló tevékeny­ségéről olvasható:

„Azok pedig kitnenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velők, és megerősítvén az igét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!"

Tehát a természetfölötti jelek­nek, köztük a betegek kézrátétel általi gyógyításának az az elsődle­ges céljuk, hogy megerősítsék az Evangélium üzenetének igazságát olyan emberek között, akik azt elő­zőleg még nem fogadták el. Vilá­gosnak látszik tehát, hogy a bete­gek Jézus nevében végzett kézrátétellel történő gyógyításának mód­szere elsősorban nem hitükben már megalapozott, gyülekezethez tartozó keresztények számára ada­tott, hanem inkább olyanok szá­mára, akik még nem tértek meg vagy csak nemrég jutottak hitre.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Gyógyítás teológiája ma: Derek Prince 1.

Két gyógyításra vonatkozó utasítást találhatunk az Újszövetségben. Nézzük meg, hogy milyen szerepe van ott... a kézrátételnek. Meg fogjuk látni, hogy az Újszövetség elvei és példái szerint a kézrátétel öt, egymástól világosan megkülönböztethető célt szolgálhat.

E célok közül az első közvetlen kapcsolatban van a testi gyógyítás szolgálatával. Maga Jézus adta erre a felhatalmazást földi szolgálatának végén tanítványaihoz intézett búcsúszavaiban. A Márk 16,17-18-ban van feljegyezve az az öt természetfölötti jel, amelyeknek Jézus szavai szerint kísérniük kell az Evangélium hirdetését, s ame­lyekre a Jézus nevébe vetett hit ál­tal minden hívő igényt tarthat. A Jézus által meghatározott öt termé­szetfölötti jel közül az utolsó:

"... Az én nevemben ... betegekre vetik kezeiket, és [azok] meggyógyul­nak."

A Biblia itt a Jézus nevében gya­korolt kézrátételt a testi betegség­en szenvedők gyógyításának egyik módjaként határozza meg.
Az Újszövetségben továbblapozva, a Jakab 5,14-15-ben egy másik, ettől kissé eltérő utasítást találunk:

"Beteg-é valaki köztetek? Hívja maghoz a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén őt olajjal az Úrnak nevében. És a hitből való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti őt. És ha bűnt követett is el, megbocsáttatik néki."

Az itt megfogalmazott utasítás tehát a betegek megkenése olajjal az Úr nevében.
Mindkét idézett rendelkezésre igaz, hogy gyakorlásuk csak akkor lesz hathatós, ha az hittel, az Úr nevében, vagyis Jézus nevében történik. Az olajjal való megkenés esetében ott találjuk a határozott útmutatást, hogy imának kell kísérnie ezt a cselekedetet. Márk evangéliumának a végén, a bete­gek kézrátétellel történő gyógyítá­sánál az ima nincs külön megemlítve. A legtöbb esetben azonban magától értetődő, hogy a puszta kézrátétel mellett ima is legyen a betegért.

A betegek olajjal való megkenésekor is legtöbbször természetesnek tűnik - sőt, tulajdonképpen ösztönös hogy ugyanakkor kézrátétel is történjen. Így ez a két utasítás lényegében összeolvad, anélkül azonban, hogy ennek mindig szükségszerűen így kellene lennie. Vagyis teljesen igei kézrátétellel szolgálni a beteg felé olajjal való megkenés nélkül. Ugyanígy teljesen igei megkenni őt olajjal kézrátétel nélkül.

Jakab levelének az olajjal történő megkenésre vonatkozó része így kezdődik:
„Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit".

Mivel Jakab levele elsősorban hitvalló keresztényeknek (habár zsidó származásúaknak) szól, a köztetek kifejezés főként hívőkre látszik utalni. Ez összecseng a rög­tön utána következő paranccsal is: „Hívja magához a gyülekezet véne­it." Egy olyan személyre, aki még soha nem vallotta meg a hitét és nem kapcsolódik valamilyen keresztény gyülekezethez, nem vo­natkozhat a köztetek szó; egy ilyen ember azonban azt sem tudná, kik azok a gyülekezeti vének, akiket magához kell hívnia. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy az olajjal történő megkenés elsősorban azokra vonatkozik, akik már megvallották Krisztusba vetett hitüket, s kapcsolatban állnak valamilyen keresztény gyülekezettel.

Ha így értelmezzük, ez az utasí­tás két nagy gyakorlati jelentőségű tanulságot is tartalmaz minden hitvalló keresztény számára. Az el­ső: Isten minden beteg kereszténytől azt várja el, hogy gyógyulása érdekében először Őt keresse, éspedig hit által, szellemi módon. Ez nem jelenti azt, hogy szükségszerűen igeellenes, ha egy beteg keresztény tanácsért vagy segítségért orvoshoz fordul. Az azonban tökéletesen ellentmond az Igének, ha bárki, aki magát kereszténynek vallja, betegségében emberi, orvosi segítséget keres, anélkül, hogy először magától Istentől kérne isteni segítséget a gyülekezet kijelölt vezetőin keresztül.

A magukat kereszténynek val­lók nagy többsége manapság auto­matikusan orvoshoz fordul, ha megbetegszik, anélkül, hogy akár csak eszébe is jutna Istentől vagy a gyülekezet vezetőitől kérni segítséget. Minden keresztény, aki így viselkedik, Istennek az Újszövet­ségben foglalt rendeléseivel szem­beni közvetlen engedetlenséget követ el. Az írás ugyanis egyértelműen, bármiféle feltétel nélkül je­lenti ki: „Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit..." Ennek az igének az alapján minden keresztény, aki megbetegedve orvost hív, anélkül, hogy a gyülekezet véneit (elöljáróit) hívatná, nyílt engedetlenségben vétkes.

Gondolkozzunk el ezen: az ilyen személy végeredményben azt mondja Istennek: 'Isten, nincs rád szükségem. Valójában nem hi­szem, hogy tudsz nekem segíteni, vagy meg tudsz gyógyítani. Be­érem annyival, hogy elfogadom azt a legjobbnak, amit ember tehet értem, anélkül, hogy Tőled kérnék vezetést vagy segítséget.' Ez a ma­gukat kereszténynek vallók között elterjedt viselkedés az egyik fő oka annak, hogy olyan sokféle beteg­ség is elterjedt közöttük.

A mai keresztények legtöbbje egyszerűen elutasítja Istennek azt a szándékát, hogy meggyógyítsa a testünket, ezzel otthonaik és gyü­lekezeteik ajtaját bezárják Krisztus, a Gyógyító előtt.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Többgyermekes családanya állt fel a tolószékből.

Balog Mária többgyermekes családanyaként békésen élte az életét férjével és gyermekeivel a határszéli Eleken, ám a család életében néhány éve azonban tragikus fordulat állt be. Mária 2011-ben rövid időn belül három agyvérzésen esett át, aminek következtében a fél oldalára lebénult. Tolószékbe került, a beszédképességének egy részét is elveszítette, és ezzel együtt rendkívül kiszolgáltatott állapotba került.

Idősebb gyermekei már kirepültek, csak a két legkisebb gyermeke maradt még a családban. A család két évig folyamatos megpróbáltatásokon ment keresztül. Gyermekeinek hamar romlani kezdtek az iskolai eredményei az anyjuk ápolása miatt, mi több, osztálytársaik kivetették őket az osztályközösségből. Az anyuka állapota a folyamatos kórházi kezelések hatására sem javult. Az orvosok megállapították, hogy az agyának egy része teljesen elhalt. Máriának nem maradt más menedéke, mint a reménykedés, hogy meggyógyul, és így családja is felszabadul a kínzó teher alól.

Máriát reformátusnak nevelték. Hitt Jézusban a maga módján, de el sem tudta volna képzelni, hogy Jézus nevében meggyógyulhat. 2013 februárjában családja elvitte a Hit Gyülekezete egyik istentiszteletére Dobozra, ahol épp Kántor Mihály vendégszolgálata zajlott. Az Istentisztelet végén Máriát a család előre vitte, hogy imát kérjenek érte. A pásztor először a hitéről kérdezte, és hogy befogadta-e már Jézust a szívébe. A nemleges válasz után elmondták a megtérők imáját és Mária átadta az életét Jézusnak.

Ezután gyógyulásáért imádkoztak és a csoda megtörtént. Mária felugrott a tolószékből és elkezdett fel-alá rohangálni a teremben, nagy üdvrivalgás közepette. Mária meggyógyult, és a saját lábán ment haza, másnap már kerékpárral járt a városban. A helybeliek el sem tudták hinni, hogy ő az, akit azelőtt tolószékben láttak.

Amikor visszalátogatott a kórházba, az orvosok sem tudtak hinni a szemüknek. Bár nem fogadták el, hogy Jézus gyógyította meg a lebénult asszonyt, az orvosi feljegyzésbe beleírták, hogy tolószék nélkül jelent meg.

Mária azóta is Jézus követője és a helyi gyülekezet aktív tagja. Ma is, ha teheti, mindenkinek elmondja a bizonyságát, amit Jézus Krisztusban élt át. Gyógyulását követően gyermekei helyzete is helyreállt, és egyre jobban kezdtek tejesíteni az iskolában.

http://www.hitgyulekezete.hu/hirek/tobbgyermekes-csaladanya-allt-fel-toloszekbol

Az isteni gyógyítás teológiája 5.

Egyébként, ha a betegség Isten akarata lenne, akkor testünk egészséges természete lázadás lenne Isten ellen: minden orvos törvényszegő és minden kórház a lázadás háza lenne; minden gyógyulás Isten meglopása lenne.

Ennek ellenére Bosworth is megjegyzi, hogy ha engedetlenekké válunk Isten felé, megengedhe­ti a betegséget, mint szerető fegyelmezésének eszközét - de mihelyt megtérünk és megvalljuk bűneinket, Ő visszavonja a betegséget. Ez nem ellentétes az eddigiekkel: Istennek nem akarata a betegség, ugyanakkor azonban nem is feltétel nélküli (mint azt már a „szentség mozgalomnál" is láttuk). Miután tehát megvan a szükséges világosságod, helyezd magad „olyan helyre, hogy Istennek ne kelljen önnön erkölcsi törvényét áthágnia ahhoz, hogy téged elérjen, és minden képzeletet felülmúlóan megáldjon" - mondja Bos­worth.

Sajnos a modern teológia nagyon kiemelte Isten hatalmát és az embertől való távollétét - ezzel szemben az evangélium együttérzését hangsúlyozza, és az ebbe vetett hit az, ami a gyógyuláshoz szükséges, nem pedig az előbbi!

A gyógyulás első lépése tehát: tudni, hogy Isten Igéje szerint a gyógyulás Isten akarata. A második lépés: rendeznünk kell az igazság alapján Istennel való kapcsolatunkat: „amikor a szívünk nem vádol minket...". A hit mindig magában foglalja az engedelmességet: fel kell ajánlanunk testünket az Ő szolgálatára - Isten csak saját tulajdonát gyógyítja meg. Teljes mértékben engedelmeskednünk kell a Szent Szellem vezetésének. Ki kell vetnünk minden bűnt, önzést, emberi tradíciókat, kétségeket, kétszívűséget. A harmadik lépés csak a hit alkalmazása: miután te léptél, mint a sakkban, - írja Bosworth - várod, hogy Ő is lépjen. Isten csak akkor lép, amikor Rajta a sor. Ha tehát mindent megtettünk, hinnünk kell, és a hitünk szerint cselekedni. A hit sohasem vár látható eredményt, mielőtt hinne - a lélek teljes bizonyosságára van tehát szükség. A tünetek ellenére is hinnünk kell, és már hálaadással menni Isten elébe. Mint Ábrahám, engednünk kell, hogy az Ige teljesen meggyőzzön, és csak az Igével „legyünk elfoglalva" gyógyulásunk tekintetében. A hit a próbát is kiállja: így Ábrahám, miután már látható szinten is elnyerte az ígéretet (Izsákot), hosszú hitbeli várakozás után, képes volt újra megpróbáltatni (lemondani a láthatóról Izsák feláldozásával), így végleg teljessé lett a hite (s ezért visszakapta Izsákot). Ugyanígy, ha Isten látja, hogy gyógyulásodban már jobban biztat fizikai javulásod, mint az Ő Igéje, lehet, hogy kipróbálja hitedet. Az igazi hitnek csak Isten Igéjéhez van köze. Egyáltalán nem szabad kételkednünk (Jakab 1,6-7), azaz minden a gyógyulást tagadó gondolatot el kell vetnünk. A hitetlenség bűn: tehát valld meg Istennek és Ő minden kételkedéstől meg fogja tisztítani az elmédet. Mint Kenneth Hagin, Bosworth is hangsúlyozza, hogy a hit MOST ragadja meg Isten ígéretét, nem a jövőben várja. Nagyon fontos ebben a megvallás is, amelyről szintén hasonlóan tanít, E. Kenyon nyomán.

Mi az oka annak, hogy nemélyek nem gyógyulnak meg, teszi fel a kérdést könyve végén. A hitetlenség, tudatlanság és más olyan okok mellett, amelyek kikü­szöböléséről a fentiekben szó volt, hangsúlyozza, hogy Jézus ígéretének beteljesedéséhez: „jelek és cso­dák fogják követni az Egyházat", nemcsak egyes egyéneknek, hanem az egész Egyháznak - minden tagnak - teljesnek kell lennie Szent Szellemmel. Csak egy ilyen atmoszférában jelenik meg Isten ereje úgy, mint a korai Egyházban, gyógyulásokkal, csodákkal. Ez tehát nem egyeseknek, hanem minden kereszténynek mint papnak felelőssége. A hagyományok és a sikertelenségből kovácsolt teológiák által felépített hitetlenség az a gyülekezetekben, amely akadályozza a gyógyulásokat.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Az isteni gyógyítás teológiája 4.

JOHN ALEXANDER DOWIE Simpsonékkal szemben ragaszkodott ahhoz, hogy a természetfeletti gyógyulásnak mindenkor azonnal be kell következnie. Hevesen ellenezte az orvosságok és orvosok igénybevételét. Népszerű prédikációjának címe tömören kifejezte ezzel kapcsolatos álláspontját: „Orvosok, gyógyszerek és ördögök, vagyis Krisztus, a Gyógyító ellenségei."Dowie kiemelte, hogy gyógyító szolgálata Krisztus szolgálatának tükörképe volt, aki a Máté 4,23 és 9,35 szerint „bejárván minden városi és a falvakat, prédikált és meggyógyított minden erőtlenséget és betegség a nép között." Krisztus meggyógyított minden beteget, maga vette el gyengeségeinket és hordozta betegségeinket.

Gyógyító szolgálata két alapfeltevésen nyugodott: az első, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Ő változtatatlan, mind hatalmát, mind szándékát tekintve.
Másodszor: a betegség - akárcsak a bűn - Isten ellensége és az ördög munkája. A betegség soha nem lehet Isten akarata. Ezek az alapok vezettek Dowienak az élet kétféle láncolatáról szóló elméletéhez. Eszerint létezik az életben a jó láncolata, mely Krisztussal kezdődik, és üdvösségre, gyógyulásra, életre és végül a mennybe vezet. A másik oldalon áll a gonosz láncolata, amely a Sátántól ered, és a bűnbe, a betegségbe, végül a halálba és a pokolba vezet.

Mivel Krisztus megszabadított az ellenség hatalmából (gonosz láncolatából), van megváltás mind a szellem mind a test számára (Róma 8,11,23. 2Kor 41,11) Dowie nem imádkozott újjá nem született
emberekért. Ragaszkodott ahhoz, hogy először üdvösségre kell jutni, majd pedig aktívan kell törekedni a megszentelődésre. A gyógyulást illetően azt tartotta, hogy a bűn egy olyan ok, amelynek hatása és elkerülhetetlen következménye a betegség, a halál és a pokol. A szentség pedig olyan ok, amelynek hatása és dicsőséges következménye az egészség, az örök élet és a Menny.

F. F. BOSWORTH Az isteni gyógyulás teológiáját - melyet az azt ért támadások miatt volt szükséges egyre alaposabban kifejteni - F. F. Bosworth „Krisztus a gyógyító'" (1932) c. könyve alapján fogjuk részletesebben áttekinteni, főként azokat a részeit, amelyekre a fentiekben még nem tértünk ki. Bosworth dallasi gyülekezetében a csodák mindennaposak voltak a század első felében, és nemzetközi hatása a 40-es, 50-es években is érezhető volt.

A gyógyulni akaró beteg számára Bosworth könyve szerint a legelső és legalapvetőbb lépés (a „mag") tisztázni önmaga számára, hogy Isten Igéje alapján Istennek nemcsak képessége, de akarata is a gyógyítás. Szükséges tehát az Ige alapján mindenekelőtt megújítani a gondolkodásmódját (Róma 12,2), hiszen csak abban tudunk hinni, amit ismerünk. Az igazság tesz szabaddá (János 8,32) a betegségtől is. Isten Igéje azonban csak azok számára élet, akik keresik is az ígéreteket, és megtalálják azokat. Így a Példabeszédek 4,20-22 alapján különleges figyelemmel, állhatatossággal szükséges az Igéhez fordulni. Bosworth ezután a Szentírás alapján összegzi azokat a tanításokat is, amelyeket fentebb már érintettünk: a betegség oka a bűn; a betegség az átok része. Ezért a gyógyulás egyik első teendője: „valljátok meg bűneiteket egymásnak... hogy meggyógyuljatok" (Jakab 5,16). Krisztus az engesztelő áldozat bűneinkért és betegségeinkért, amit az Ószövetség előre bemuta­tott az engesztelő áldozati szertartásokkal (amelyek közül több való­ságos gyógyulás történt, pl. a 3Mózes 14,18-ban a lepráért). Isten ószövetségi „megváltó nevei" közül különösen fontos a JHWH-RAFFA név, amely ezt jelenti: az Úr (= az Örökké létező) a te gyógyítód" - lehetetlen tehát, hogy legyen olyan időszak a történelemben, amikor az Úr nem gyógyító: Ő örökké a gyógyító. Jóllehet mi a bűnbeesés által mindent elvesztettünk, Jézus Krisztus mindent visszaszerzett a kereszten. Néhány tanítóval szemben, akik a fizikai gyógyítást az Ezeréves királysághoz (azaz Jézus földi jelenlétéhez) akarják kötni, Bosworth megjegy­zi, hogy Jézus „ma teljesedettbe az írás" mondatával (Lukács 4,21) be­jelentette minden ígéret jelenvaló beteljesedését.

Ha tehát az Ószövetségben, amely sokkal tökéletlenebb az Újnál, megadatott a gyógyulás lehetősége (Mózestől, sőt Ábrahám szolgálatától elkezdve Illésen, Elizeuson, Ézsaiáson át), mennyivel inkább megadatik ma, a „jobb szövetség" alatt!

Kiemeli a rézkígyó történetét (4Mózes 21,9), amely szintén fizi­kai gyógyulást szerzett. Lehetetlen lett volna márpedig egyszerre a magasban levő rézkígyóra és a raj­tuk levő kígyómarásra tekinteni - ugyanígy ma is az gyógyul meg aki leveszi a figyelmét a testi tüneteiről és Jézus engesztelő áldozatára néz.

Bosworth is nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az Ézsaiás 53 vonatkozó részeit, amelyekben a „choli" (= betegség) és a „makob" (= fájdalom) héber szavak is egyértelműen fizikai jelenségeket jelentenek, a Máté 8,16-17 is a betegek gyógyításával látja beteljesedett­nek (az igéket fentebb már idéz­tük, Stockmayer szolgálatának leírásánál láthatod őket). Az Ézsaiás 53,4-ben szereplő „nasa" szó jelen­tése: „elvinni", „eltávolítani". Jé­zus tehát - mindent egybevetve - egészen biztosan megváltója ugyanígy a testnek is, mint a szel­lemnek. A bűnbocsánat elválaszthatatlan a gyógyulástól, és viszont. Ha tagadnánk a gyógyulást (mint a jelenben is elérhető áldást), ta­gadnunk kellene a bűnbocsánatot is (mint a jelenben elérhetőt). Ezzel szemben Jézus „széjjeljárt jót té­vén, és meggyógyítván mindene­ket, akik az ördög hatalma alatt voltak... erről a próféták mind bi­zonyságot tesznek, hogy bűneink bocsánatját veszi az Ő neve által mindenki, aki hiszen Őbenne" (Csel 10:38, 43).

A betegség tehát az ördög hatalma, elnyomása - amely sohasem Isten akaratából származik, hiszen Isten Jézus Krisztusban jelentette ki magát: „aki engem látott, látta az Atyát." Azaz, ha Jézus mindenkit meggyógyított földi szolgálata alatt, akkor ez az Atya mindenkori tökéletes akaratát is megmutatja. A hit legnagyobb akadálya a bizonytalanság afelől, hogy Isten akarata-e a konkrét, adott esetben a gyógyulás („éppen az én gyógyulásom"). Az Egyház tehát nem is imádkozhat a betegekért e hitet romboló mellékmondattal: „ha a Te akaratod". Ha Jézus a gyógyítással csak hatalmát kívánta volna bemutatni, nem lett volna szükséges minden beteget meggyógyítania. Ebből azonban látható, hogy fő motivációja az együtt érző szeretet volt, azaz nemcsak hatalmát, hanem a gyógyulásra irányuló mindenkori akaratát fejezte ki. Minthogy pedig búcsúzáskor ezt mondta a tanítványoknak „jobb nektek, hogy én elmen­jek", ez azt mutatja, hogy távozása a gyógyulás tekintetében nem ha­gyott bennünket rosszabb helyzet­ben. A korai Egyház rá is állt erre az ígéretre, szolgálatát jelek, cso­dák kísérték. Ez a kegyelem pedig „a világ végezetéig" tart az Ő ígérete szerint.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Az isteni gyógyítás teológiája 3.

BOARDMAN „Az Úr a te gyógyítód" c. könyvében Krisztust mint könyörülő Megváltót, mint a bűn hatalmából való Szabadítót, mint az emberi szív Megszentelőjét és a betegségből való Gyógyítót mutatja be. Hangsúlyozta, hogy a hitből való gyógyítás a megtérésre való hívással és a megszentelődéssel együtt az Egyház folyamatosan végzendő munkája. Mivel a Jakab 5,14-15 a gyógyulást az Evangélium szerves részének mondja, ezért azt nem lehet többé a különleges jelek és csodák kategóriájába sorolni, ahogyan az Egyház történetének megelőző korszakaiban történt.

GORDON számos írásában rámutatott arra, hogy Jézus Krisztus földi szolgálata is kétirányú volt: meggyógyította a betegeket, és megbocsátott a bűnösöknek. Gyakran utalt ezzel kapcsolatban a Zsoltárok 103,3-ra: „Aki megbocsát­ja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet." Gordon ki­emelte azt az ígéretet is, amely sze­rint a hívők „betegekre vetik kezeiket és azok meggyógyulnak" (Márk 16,16). Ezt a küldetést az Apostolok Cselekedetei tanúsága szerint a ta­nítványok folyamatosan betöltöt­ték. Az apostolok szolgálata Jézus Krisztus szolgálatának folytatása volt.

A gyógyulásra vonatkozó ígéret szerinte feltétel nélküli, mivel a Biblia azt mondja: „a hitből való ima megmenti a beteget, és az Úr felemeli őt.” Ezzel szemben egyes egyhá­zakban az olajjal való megkenés gyakorlatát utolsó kenetként hasz­nálják, amivel a beteg maradék re­ménységét is elveszik arra vonat­kozóan, hogy valaha is felépülhet. Az utolsó kenet a lemondás biztos jele, amellyel a környezet a beteg tudomására hozza azt, hogy sem­mi esélye az életben maradásra. A Biblia szerint azonban az olajjal való megkenés célja az, hogy Isten ereje még a sírból is visszahozza a beteget.

CARRIE JUDD MONTGOMERY szerint gyógyulásunk átvé­teléhez a 107. Zsoltár 20. verse alapján csak el kell hinnünk azt hogy Isten Igéje által meggyógyultunk:
„Kibocsátó az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő verme­ikből."

Amikor elfogadjuk szó szerint a Bibliát hittel, testünk megszabadul a betegségtől. A várt isteni gyógyulás átvételéhez fontos alapelv­nek tekintette Isten Igéjének elfogadását az érzések és a körülmények ellenére is. Hangsúlyozta, hogy a Jakab 2,4-26 azt tanítja, hogy hitünket meg kell mutatni a cselekedeteinkben, hogy az több-e, mint puszta megvallás. („...és a cse­lekedetekből lett teljessé a hit. ...akép­pen holt a hit is cselekedetek nélkül.") A cselekedetek megmutatása a hit velejárója.

Isten áldásaiból részesülni nem az"érzelmi hit," hanem a „cselekvő hit" által lehetséges. Szükségtelen, hogy különleges érzelmeket érezzünk; Isten gyógyításának el­vételéhez mindössze aszerint kell cselekednünk, amit hiszünk. Ha nem lankadunk Isten dicsőítésében, érzéseink és fizikai állapotunk összhangba kerül Isten igazságá­val. A Biblia arra tanít, hogy kéré­seink már azelőtt megvalósultak, mielőtt fizikailag is megnyilvánulnának.

A SIMPSON által hirdetett négyrétű evangéliumnak szerves része volt az isteni gyógyulás, mi­vel az része Krisztus megváltása teljességének. A betegség szerinte is a bukás következménye, ezért az isteni gyógyulás alapvetően a helyettesítő áldozaton nyugszik. A gyógyulás a megváltáshoz kapcsolódó jog, amelyre egyszerűen igényt tarthatunk, mint Jézus ke­resztjének vérével megvásárolt örökségünkre. Judd hatására Simpson is azt tanította, hogy a hí­vő cselekedje hitét, hitben látva azt, hogy Krisztus elkezdte a gyógyítást. Ezért a hívőknek nem kell tüneteik azonnali megszűnését várniuk. Azt tanácsolta, hogy ne ezekre figyeljenek, hanem haladja­nak tovább gyógyulásuk valóságossá válását követelve. Ezzel a véleményével ahhoz az ághoz tartozott, amely a gyógyulás fokozatosságának elvét hirdette.

[Ezen a ponton fontos megjegyeznünk, hogy a hitből való gyógyulás kritikusai gyakran azzal vádolták a hit-gyógyítókat, hogy eretnekséget: keleti misztikát és gnoszticizmust tanítanak. Ezek ugyanis azt állították, hogy a te­remtett világ gonosz, és az ember­nek „fel kell ismernie" (gnózis = megismerés) azt, hogy amit lát, az nem valóságos. Ez a felfogás álta­lában követőit szélsőséges aszkétizmusba, a test gyűlöletébe vitte. A hit-gyógyítók ezeket azonban soha sem vallották. Ők hittek abban, és ezt is hirdették, hogy a teremtett világ jó. A betegségek és nyomorúságok jelenléte a bűn és a Sátán munkájának az eredménye, ezért a harcot ezek ellen, és nem a fizikai test ellen kell folytatni. Amikor a tünetek figyelmen kívül hagyásáról beszéltek, akkor sohasem azt értették rajta, hogy a tünetek nem valóságosak, nem léteznek, hanem azt, hogy a tünetek átmeneti dolgok, nem tartoznak a teljes igazsághoz, mivel a teljes igazság Isten Igéje. Aki azért ragaszkodik a teljes igazsághoz, az előbb utóbb tapasztalni fogja, hogy a tüneteknek engedniük kell és javulás fog beállni az állapotában - a szerk.]

Simpson az isteni gyógyító mozgalom radikális képviselőivé közé tartozott, mivel orosi és gyógyszeres kezelés használatát csak korlátozott mértékben engedélyezte. Ha az ember egyszer elhitte és igénybe vette a gyógyulás ígéretét - mondta - akkor ezt úgy kell tekintenie, mint örökre lezárt ügyet, és szilárdan rá kell állnia Isten ígéretére.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Az isteni gyógyítás teológiája 2.

A SZENTSÉG-MOZGALOM azt tanította, hogy a bűn legyőzéséhez szükséges erőt a Szent Szellemnek a hívőben munkálkodó ereje biztosítja. Ezért rendkívül nagy hangsúlyt helyeztek a Szent Szellemmel való személyes közösségre. A szentség és a keresztény tökéletesség a Szent Szellemmel való teljesség gyümölcse. Ezért az 1850-es években Palmer a keresztényi tökéletességnek és szentségnek „a Szent Szellemmel és tűzzel való megkeresztelkedés", az „erővel való felruházás" és a „pünkösdi keresztség" elnevezéseket adta.

Szerinte e keresztség egyik legjelentősebb megtapasztalása az erő jelenléte. Palmer hangsúlyozta hogy minden hívő kiváltsága, hogy elfogadja és használja ezt az erőt. Palmer érezte, hogy a gyógyító- és a szentség mozgalom a Szent Szellem kiáradásának középpéntjában áll, és azt tanította, hogy a Szent Szellem kitöltetésének kezdeti szakaszához hasonlóan, a pünkösdi áldás pünkösdi erőt hoz magával. Feltevését a Csel 1,8-ra alapozta, amely azt mondja: "mert vesztek erőt minekutána a Szent Szellem eljő reátok".

Felhívta a figyelmet arra is, hogy minden hívő örökségébe be­letartoznak a Szent Szellem aján­dékai, mint pl. a prófétálás és a gyógyítás. Miután felismerték, hogy az Apostolok Cselekedeteiben leírt pünkösdi erő ma is elérhető minden hívő számára, logikus lépés volt az ezzel járó szellemi ajándé­kok és az azokat kísérő termé­szetfeletti jelek elfogadása. Sok hí­vő tapasztalt meg csodálatos gyógyulásokat a Szent Szellem kitöltetésének megnyilvánulásaiként azáltal, hogy a Szent Szellem újra munkálkodni kezdett a hívők életében. A szentség mozgalmat mindenkor a gyógyításba vetett hit és annak bizonyságai kísérték.

Azonban vita folyt arról, hogy a gyógyulás ugyanolyan mértékig része-e a megváltásnak, mint az üdvösség. Néhányan nem fogadták el azt, hogy a megváltásban a gyógyulás egyenrangú a bűnbocsánattal. Mások azonban azt a véleményt támogatták, hogy a gyógyítás a Jakab 5,14-16 szerint mindig is az Egyház szolgálatához tartozott, és az egyházi szolgálat előírt eleme.

"14 Beteg-é valaki köztetek? Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak felette, megkenvén õt olajjal az Úrnak nevében.
15 És a hitbõl való imádság megtartja a beteget, és az Úr felsegíti õt. És ha bûnt követett is el, megbocsáttatik néki.
16 Valljátok meg bûneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése."

Hangsúlyozták, hogy a gyógyu­lások száma növekedne, ha a ke­resztények felnőnének az Újszövetségben meghatározott szent élet szintjére. A Szentség Gyüleke­zetek némelyike még radikalizálódta is a tanítást azzal, hogy véleményük szerint az orvostudomány vagy az orvosok bármilyen igénybevétele a gyógyító Krisztusba vetett hit hiányát mutatja. Számos szentség-vezető azonban felemelte a szavát ezek ellen a szerintük túl­zóan fanatikus megnyilvánulások ellen, és arra figyelmeztettek, hogy a túlzások elfordíthatják az embe­reket a gyógyítás evangéliumától.

Az 1894 előtti csoportok radiká­lisnak bizonyultak az isteni gyó­gyításról vallott nézeteik tekinteté­ben. A gyógyszereket az orvosok által a hitetlenek számára készített méregnek, a keresztény orvosokat pedig gyengének vagy egyenesen elveszettnek tartották. Ezek mellett a csoportok mellett azonban a Szent Szellem sem tett bizonyságot, mivel rövid időn belül eltűntek az ébredés élvonalából.

ELISABETH MIX a gyógyító mozgalom egyik fontos alapelvét fogalmazta meg: a betegek ne csak hitben imádkozzanak, hanem cselekedjenek is a hitük szerint. Úgy cselekedjenek, mint akik valóban hiszik azt, amit megvallottak.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

Az isteni gyógyítás teológiája 1.

Hogyan szabadulhatok meg a betegségektől, a fájdalmaktól? Isten törődik-e az evilági életem­mel, a fizikai testemmel? Vajon mi az akarata, az, hogy egészséges legyek, vagy az, hogy alázattal tűrjem a szenvedéseket? A gyógyító mozgalom­ban a gyakorlati tapasz­talatok tették szükségessé, hogy ezekre a kérdésekre elméleti választ is keressenek. F.K.L. és Ruff Tibor összeállítása a mozgalom teológiájának fejlődését tekinti át.

A „gyógyító mozgalom" euró­pai képviselőinek egyike, BLUMHARDT szerint a betegség a bűn következménye, és a gonosztól ered. Ebből következik, hogy a bűnbocsánat és a gyógyulás szoros összefüggésben vannak egymás­sal. Blumhardt ezért rendszeresen felszólította a hívőket, hogy vizsgálják meg a szívüket, és vallják meg titkos bűneiket Istennek. Vallják be vétkeiket azoknak, akik el­len elkövették, és - amennyiben le­hetséges - tegyék is jóvá azokat. A tiszta és alázatos szívre Blumhardt nagy hangsúlyt fektetett, mivel szerinte nem érhető el gyógyulás anélkül, hogy az illető szelleme és Isten között ne lenne a bűnbocsá­nat által hitből való, jó kapcsolat.

A gyógyuláshoz Istennel való együttműködésre van szükség. A betegséghez a keresztényeknek felháborodással és ellenkezéssel kell viszonyulniuk, gyakorolniuk kell hitüket Istenben, és imádkozniuk kell azért, hogy Isten szabadítsa meg őket a gonosztól. Véleménye szerint Isten orvosok és gyógyszerek nélkül gyógyít, mivel a gyógyulás Krisztus szenvedése miatt biztosított. De sohasem buzdította az embereket arra, hogy - ha szükségét érzik - bármelyikről is lemondjanak.

OTTO STOCKMAYER a gyó­gyítás legfontosabb alapelvét fek­tette le, amely szerint a betegség­ből való gyógyulást nem lehet el­választani a megváltás egészétől. Megállapítását a Máté 8,16-17. és az Ézsaiás 53,4. igeversek kapcsolatára alapozta.

„Pedig betegségeinket Ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől."

„Az est beálltával pedig vivének hozzá sok démonizáltat, és egy szóval kiűzte a tisztátalan szellemeket, és meggyó­gyított minden beteget; Hogy betel­jesedjék, amit Ésaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlensé­günket, és Ő hordozta a mi betegsé­günket."

A két Ige közötti kapcsolat azt mutatja, hogy Istennek semmikép­pen nem akarata, hogy az emberek fizikai gyengeségekben és betegsé­gekben szenvedjenek, különben miért helyezte volna ezeket Jézus Krisztusra a Golgotán. Ennek nincs értelme, ha Istennek célja van a betegséggel. Isten ígéretei nem az önmegváltáson alapulnak, de az embereken múlik azok realizálása.

Hangsúlyozta, hogy a beteg hívőket nem szükséges a gyógyító vagy csodatevő erők ajándékával rendelkezőkhöz irányítani, mert bármely igaz ember buzgó imája sikeres lehet. Mindez a megszentelődés és a bűntől való teljes megtisztulás fontosságára hívta fel a figyelmet, hiszen csak az igaz ember imája hallgattatik meg.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

A gyógyító mozgalom rövid története 10.

Charles Parham (1897), William J. Seymour (1905) és a pünkösdi mozgalom

CHARLES PARHAM gyógyí­tó szolgálata 1897-ben azt kö­vetően kezdődött el, hogy súlyos szívbetegségéből maga is meggyógyult. Néhány hónappal gyógyulását követően már az iste­ni gyógyulás üzenetét hirdette, és imádkozott a betegekért. 1898-ban Topekába költözött, ahol nagy elődeihez hasonlóan ő is egy hit-gyó­gyító otthont alapított. Az itteni csodálatos gyógyulások hírére az egész országból jöttek ide az emberek gyógyulásért.

Parham azonban szeretett vol­na más gyógyító szolgálatok által is tanulni, ezért 1899-ben Chicagó­ban meglátogatta Dowiet, majd Nyackban Simpson Beracha otthonát, és tanulmányozta Gordon bostoni szolgálatát is. 1901-ben egyháztörténeti jelentőségű ese­ményre került sor. Bethel bibliaiskolájában Parham elsőként és elő­ször tanította azt, hogy a nyelve­ken szólás a Szent Szellemben való keresztség elválaszthatatlan része, és ennek a szellemi megtapasztalásnak ez az egyetlen bibliai bizonyítéka. Ez a tény adta a pünkösdi mozgalom tanításának újdonságát. Parham megfigyelte, hogy ahol az isteni gyógyulásra hangsúlyt helyeztek és meg is tapasztalták azt, ott a nyelveken szólásról mint a Szent Szellem keresztség bizonyítékáról szóló tanítását sokkal könnyebben elfogadták. Így a gyógyító mozgalom közvetlenül is előkészítője volt a pünkösdi üze­net befogadásának, illetve a pün­kösdi mozgalomnak.

Parham 1905 telén egy önálló bibliaiskolát nyitott a texasi Houstonban, ahol a pünkösdi üzenetet is tanította, és imádkozott a jelenlevők Szent Szellem keresztségéért. Hallgatói között volt egy néger szentség-mozgalmi testvér, akit WILLIAM J. SEYMOUR-nak hív­tak. Amikor Parhamot meghívták Los Angelesbe, hogy egy kis helyi gyülekezetben tanítson a pünkös­di megtapasztalásról, akkor Parham saját elfoglaltságai miatt, Seymourt küldte el maga helyett. Sey­mour Los Angelesben az Azuza Street 10. számú házban kezdett el összejöveteleket tartani. A házban történt események már-már legendás hírére egyre többen érkeztek ide, és tömegesen keresztelkedtek meg Szent Szellemben, szóltak nyel­veken, és gyógyultak meg min­denféle betegségekből. Az Azuza Street 10. számú házban olyan erős volt a Szent Szellem jelenléte, hogy egy alkalommal még a tűzol­tókat is kihívták, mert a ház tete­jén tüzes lángnyelvek jelentek meg éppen úgy, mint Pünkösdkor. Ezek az események az „Azuza utcai ébredés" néven váltak ismertté. Ekkor született meg a pünkösdi mozgalom, amely az Azuza utcából kiindulva, az egész világon elterjedt

1906 és 1932 között Amerikában országszerte alakultak pünkösdi gyülekezetek. 1906 nyarán Seymour arra kérte Parhamot, hogy legyen segítségére az Azuza utcai szolgálatban. Ezután Parham meghívást kapott - a Dowie halálát követően széthullóban le­vő - Sión városából is, ahol nagyon sikeres összejöveteleket tartott. Sión la­kói az isteni gyógyuláson keresztül újra megtapasztalták Isten jelenlétét, a Szent Szellem keresztséget, és szól­tak nyelveken. Parham sioni szolgála­tának eredményeképpen Sión városa az új pünkösdi üze­net terjesztésében a világon a második legjelentősebb köz­ponttá vált.

Parham végiglá­togatta a gyógyulás üzenetével az Ale­xander Dowie által alapított Keresz­tény Katolikus Gyülekezet külön­böző csoportjait is. Ezeket az alkal­makat felhasználva valamennyiüket meggyőzte a pün­kösdi tanításról, így lettek a gyógyí­tó mozgalom által létrehozott gyüleke­zetekből pünkösdi gyülekezetek. A pünkösdi mozga­lom tehát nem csu­pán tanításában, hanem szerveze­tileg is kifejezetten a gyógyító mozgalomra épült. Az isteni gyó­gyulás és a pünkösdi üzenet parhami összekapcsolásának köszönhetően Sionból számos független gyógyító, pünkösdi evangélista származott.

A Sionból származó gyógyító pünkösdiek

FRED F. BOSW0RTH (1906) legismertebb tagja volt en­nek a csoportnak. Összejöve­telei a legnagyobb amerikai és ka­nadai csarnokokat is megtöltötték, mivel alkalmanként mintegy 20 000 embert vonzottak. Bosworth egy felekezetektől függet­len nagy gyülekezetet alapított Te­xas államban, Dallas városában, ahol a csodák mindennapos jelen­ségek voltak. Ő volt a rádió­evangélisták úttörője, miután ő alapította meg a Nemzeti Rádiós Ébredési Evangélisták (National Radio Revival Missionary Crusa­ders) szervezetét, amely az első ilyen jellegű társaság volt. Rendszeres műsorait Chicagóból kezd­te közvetíteni. F. F. Bosworth a II. világháborút követő gyógyító éb­redés evangélistáinak jelentős for­rása lett az ébredés technikai kér­déseit és különösen a gyógyító szolgálatokat illetően.

1924-ben megjelent könyve, a „Krisztus a gyógyító", a gyógyu­lásról szóló tanítások összefoglalá­sa, és a témában ma is az egyik legjelentősebb irodalom. Nemzet­közi hatása a 40-es és az 50-es években is érezhető volt, elsősor­ban William Marrion Branham szolgálatán keresztül, akinek éveken át közvetlen munkatársa volt. Bosworth később az Isten Gyü­lekezetei (CG) nevű pünkösdi cso­porthoz csatlakozott.

Ugyancsak Sionból származott John G. Lake, aki világméretű evangélizációs gyógyító szolgála­tot alakított ki, amely Dél-Afrikában bizonyult különösen gyü­mölcsözőnek. Lake itt az ország legnagyobb pünkösdi szervezeté­nek, az Apostoli Hit Missziónak a megalapításában is közreműködött. John G. Lake és Charles Par­ham szolgálatának eredménye­ként lépett a gyógyító pünkösdi szolgálatba Gordon Lindsay is.

Érdemes még megemlíteni, hogy a több kisebb szentség moz­galmi csoportból két nagy gyüle­kezet szerveződött, a Zarándok Szentség Gyülekezet és a Nazarénus Szentség Gyülekezet (amely nem azonos a nazarénus egyház­zal), és mind a két egyház hitelvi nyilatkozatában is lefektette a be­tegekért való imádkozás tanítását.

Összefoglalóan elmondható, hogy a gyógyító mozgalom gyer­mekén, a pünkösdi mozgalmon, és unokáján, a karizmatikus moz­galmon keresztül továbbra is a ke­reszténység legnagyobb hatású tanítása és gyakorlata maradt.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

A gyógyító mozgalom rövid története 9.

JOHN ALEXANDER DOWIE (1888) Skóciában született, és 6-7 éves korára már elolvasta a Bibli­át. Az isteni gyógyítás mozgalmá­nak vezetői között a leghangosabb és a legradikálisabb személyiség volt. Különösen vehemenciája za­varta a körülötte levő embereket, ezért már szolgálatának kezdetén szembekerült a tradicionális egy­házzal. Ettől a gondolkodásmód­tól való függetlenné válása érdekében Ausztráliába költözött. Ebben az időben Ausztráliában sokan haltak meg váratlanul betegség­ben. Az ismeretlen járvány követ­keztében a temetések szinte min­dennaposak voltak. Dowie éppen borotválkozott, amikor egy halott kislányhoz hívták, aki korábban a gyülekezetébe járt. Dowie félbe­hagyva a borotválkozást azonnal odarohant, berúgta az ajtót, és fél­ig habosan berontott a szobába. Kizavarta a halotti bizonyítványt kiállító orvost, imádkozott, és a halott kislány feltámadt. Ezután megátkozta a betegséget, és abban a járványban több ember nem halt meg azon a vidéken. Dowie korá­nak legnagyobb gyógyító apostola volt, aki a legkeményebb üldözé­seket élte át. Még felrobbantani is megpróbálták.

Ausztráliában sikertelenül in­dult a parlamenti választásokon, és ezt követően Amerikába költö­zött. Két éven át a nyugati partvi­déken vándorolva gyülekezeteket alapított, amelyekből 1890-ben megalapította az Isteni Gyógyítás Szövetségét, amelynek már ekkor 5000 tagja volt. Az Isteni Gyógyítás Szövetsé­gén kívül 1896-ban ő alapította a Keresztény Katolikus Gyülekeze­tet. Célja az volt, hogy ebben az új gyülekezetben intézményesítse az üdvösségről, a gyógyulásról és a szent életmódról szóló tanításokat.

Prédikációit az emberek ezrei hallgatták, és összejövetelein tö­megével hagyták ott mankóikat, fűzőiket, botjaikat és fekvőágyai­kat a meggyógyult emberek. 8000 férőhelyes sátra minden alkalommal zsúfolásig megtelt, hetente több mint 3000 levelet kapott imakérésekkel. A rajta levő kenet által szinte érzéketlenné vált a fizikai szükségekre, fáradhatatlanul dol­gozott, éjszaka is csak egy-két órát aludt.

Hírnevét az is megalapozta, hogy 1894-ben Sadie Cody, a híres Buffalo Bill (eredetileg W. F. Cody ezredes) unokahúga és M. Hicks, Abraham Lincoln unokatestvére az ő imája által gyógyultak meg. Amerikai népszerűségét mutatja, hogy két amerikai elnök is fogad­ta.
Charles Cullis korábbi munkájá­hoz hasonlóan, Dowie is kiterjedt szolgálatot folytatott a társadalom peremére szorultak felé. Gyüleke­zetének tagjai bejárták Chicago szegényebb bérházait, hogy gon­dot viseljenek a szegényekre és az idősekre. Ételt, ruhát, tüzelőt osz­tottak, padlót sikáltak, munkalehetőségeket kerestek.

Miután Dowie összetűzésbe ke­rült Chicago város vezetőivel, 1899. december 31-én a várostól északra vásárolt egy 2600 hektár­nyi földterületet Sion város megépítésének céljára. A város miután felépült, egy utópisztikus társadalom gyakorlati modellje volt, amelyben csak keresztények éltek.

Dowie hatalmas energiával ren­delkező, merész és nagy tekinté­lyű ember volt. Sion városának egyszemélyben a polgármesteri és a pásztori tisztségét is betöltötte. A helyi újságot szerkesztette, sőt vasutat és gyárakat építtetett. Amikor 1905-ben Dowiet paralízises roham érte, Sion város lakossá­ga túlszárnyalta a tízezer főt.

Dowie - szemben a gyógyító mozgalom más tagjaival - gyak­ran és nyilvánosan kritizálta a gyógyításról szóló tanítás más képviselőit, ha valamilyen gyakor­lati vagy teológiai nézeteltérés támadt közöttük. Ellentétei voltak A. J. Gordonnal, A. B. Simpsonnal, R. A. Torryval, Moodieval, azt pedig különösen nem hitte el, hogy egy nőnek olyan gyógyító karizmája lehet, mint Maria Woodworth-Etternek.

Energikussága és üldöztetései összeférhetetlenné tették őt. Nem volt felesége és utódja, végül mindenki elhagyta, és a temetésén csak 400-an voltak jelen. Pedig az ajándéka akkora volt, hogy saját halálos ágyán még megérintett egy beteget és az meggyógyult.

Dowie valóban prófétikus em­ber volt, még a rádióról és a televí­zióról is prófétált. Azonban halála előtt - Branhamhoz hasonlóan - ő is Illésnek gondolta magát. Ennek ellenére hatása a XX. századi gyó­gyító- és pünkösdi mozgalom ve­zető személyiségeire is kisugár­zott.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.

A gyógyító mozgalom rövid története 8.

CARRIE JUDD MONTGOMERY (1880) súlyosan mozgássérült hölgy volt, aki Elizabeth Mix imáját követően gyógyult meg. 1890-ben Judd feleségül ment Ge­orge Montgomeryhez, és ennek a házasságnak köszönhetően került kapcsolatba a pünkösdi mozga­lommal, amelynek egyik meghatározó személyisége lett. Judd olyan időszakban tért meg, hogy életútja és szolgálata átfogta a gyógyító mozgalom törté­netének minden je­lentős korszakát. Carrie Judd a gyó­gyító mozgalom „atyjának" tartott Ethan O. Allen mun­katársának kézráté­tele által gyógyult meg. Ezután Cullis tanítványa lett, aki kapcsolatba hozta őt a szentség mozga­lommal. Egyre sikeresebb gyógyító szolgálatát már mint a szentség mozgalom egyik ve­zetője, Boardman, A. B. Simpson és mások munkatársa végezte. A CMA-nak még első jegyző titkáraként, majd alelnökeként is dolgozott. Montgomery úr 1906-ban elláto­gatott William J. Seymourhoz az Azuza utcába, és ott betöltekezett Szent Lélekkel, aminek jeleként nyelveken szólt. Két év múlva a férjéhez hasonló­an, Judd is megkeresztelkedett Szent Lélekben, és a pünkösdi mozgalom legjelentősebb gyüleke­zeteit összefogó Isten Gyülekeze­tei alapító tagja lett. Mielőtt 1946-ban elköltözött az Úrhoz, már is­merte a második világháborút kö­vető ébredésnek, a második hul­lámnak a nagy alakjait. Mindig ott volt, ahol a nagy dolgok történtek, mindig arra járt, amerre a Szent Lélek fújt.

Szolgálata csúcsán a gyógyu­lást, a szentséget és a pünkösdi üzenetet prédikálta, amelynek elterjesztéséért rendkívül sokat tett. Emellett nyitott volt a Szent Lélek többi ajándékára is, hiszen egyik legkedvesebb barátnője, Maria B. Woodworth-Etter szolgálatain azok működése mindannyiszor ámulatba ejtette.

De Judd Montgomery isteni küldetése elsősorban a pünkösdi üzenet hirdetése volt. Ennek érde­kében egyik szervezője volt a Lon­donban megtartott első Pünkösdi Világkonferenciáinak, amelyre nem véletlenül az Isteni Gyógyí­tás és Igaz Szentség Nemzetközi Konferencia helyszínén került sor, ezzel is vállalva és kinyilvánítva az egyértelmű közösséget folytonosságot. Barátjának A. B. Simpsonnak köszönhetően a nyelveken szólásról - mint a Szent Lélek keresztség egyetlen bizonyítékéról - még a Nyack Főiskolán is tanított. Ezzel a pünkösdi üzenettel szolgált Old Orchard Beachben a gyógyítók legjelentősebb összejövetelein is.

MARIA B. WOODWORTH-ETTER (1882) szerint az apostolok­nak adott erőt és szellemi ajándékokat soha nem vették el az Egyháztól, csupán a gyülekezetek süllyedtek le a világ szintjére.
A hívőket erről a szintről kell a Szent Lélek ereje által felemelni, hogy az Egyház az üres vallásos­ság helyett a Jézus Krisztus által adott küldetést tudja teljesíteni, „Elmenvén pedig prédikálja­tok, mondván: Elközelített a mennyek országa. Betegeket gyógyítsatok, leprásokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek..." (Máté 10,8)

Etter cselekedetei teljes mérték­ben összhangban álltak mindez­zel. Egész szolgálata ezeket a sza­vakat és ezeket az Igéket demonst­rálta. Az ő különleges szolgálatá­nak ez volt a summája. Még a pün­kösdi ébredés előtt, a Szent Lélek mind a 9 ajándékát használta, szol­gálatán az addigi legnagyobb cso­dák történtek. Tömegesen gyó­gyultak meg a betegek, a jelenle­vők szellemben táncoltak, prófétáltak, nyelveken szóltak vagy el­ragadtatásba estek. Az embereket rendszeresen leterítette a Szellem ereje. Isten azáltal tett bizonyságot arról, hogy Etter valóban a tanítványoknak és az Egyháznak adott feladatot teljesíti, hogy még a vilá­gi újságok is azzal a szalagcímmel számoltak be a szolgálatáról, amit Jézus a Keresztelő János tanítvá­nyainak mondott, és amiből megérthették a Krisztus jelenlétét: „A vakok látnak, és a sánták járnak; a leprások megtisztulnak, és a sike­tek hallanak; a halottak feltámad­nak, és a szegényeknek az evangélium hirdettetik." (Máté 11,5) Amikor az emberek megtérnek újjászületnek, életmódjuk össz­hangba kerül Isten Igéjével, és ahol a prédikált Igét jelek és csodák követik, akkor mutatkozik meg az isten országának és Jézus Krisztus Egyházának valóságos jelenléte. A magukat Egyháznak, sőt kizárólagosan az Egyháznak nevező vallásos szervezeteket ez rendkívül zavarja, mert az emberek szembesülnek az igazsággal és a jelmezbáli felvonulások helyett az üdvösséget, az újjászületést és a gyógyulást választják. A gyógyító mozgalom története azt mutatja, hogy ilyenkor Isten szolgái ellen olyan hajszát indítanak, amilyet a bűn ellen soha. Ettert mindennek elmondták, csaló gazembernek titulálták, „engedély nélküli orvosi tevékenység gyakorlásáért" többször feljelentették és le is tartóztatták.

Woodworth-Etter 1912-től kez­dődően kiemelkedő szerepet töl­tött be a pünkösdi mozgalomban is. Többször szolgált együtt F. F. Bosworth-szal Dallasban, ahol a csodák szinte már természetesek voltak.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1992. 4. évf. 2. sz.