Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 15.

A Szellem ajándékainak gyalázása

Még olyan körökben is, ahol hisznek az írások tévedhetetlenségében, vannak olyanok, akiknek nagyon torz nézeteik vannak az újszövetségi egyházról és a Szellem ajándékairól, és tagadják, hogy ezek az ajándékok ma is valóságosak. Azt állítják például, hogy Istennek az volt az akarata, hogy a Szellem ajándékai szűnjenek meg, miután a keresztények első generációja felhasználta azokat a Jézussal kapcsolatos igazságok demonstrálására. Attól kezdve minden kereszténynek csak hitre van szüksége (nem látásra) azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy az ilyen dolgok valamikor megtörténtek. Úgy érvelnek, hogy ha valaki ma szeretné megkapni az ajándékokat, akkor annak az embernek nincs hite!

Az ilyen jellegű felfogás a hagyományos konzervatív evangéliumi és a liberális álláspont – vagyis a keresztény hagyományok két olyan szálának – meglehetősen furcsa házasságát hozza létre, amelyekben szinte semmi közös sincs. Az ember kísértést érez azt mondani, hogy ha valami képes egységbe hozni két, ennyire eltérő hagyományt, akkor az vagy Istentől van, vagy pedig a gonosztól! Mivel ez a felfogás tagadja Isten igéjének egy részét (amelyet a Szent Szellem írt), nem nehéz felismerni a megtévesztés forrását.

Ám az az egyik fontos különbség a merev konzervatív evangéliumi nézőpont és a liberális felfogás között, hogy a konzervatívok időnként még azt is állítják, hogy a Szellem ajándékainak használata (és különösen a nyelveken szólás) tulajdonképpen démonok igénybevételét vagy az okkultizmusban való tevékenykedést jelenti. A liberálisok, akik nem hisznek a démonok létezésében, nem hoznak fel ilyen súlyos vádakat, és egyszerűen az illúziók világába sorolják ezt a kérdést.

C. Fred Dickason, amikor konzervatív nézőpontból megírja – egyébként kiváló – tanulmányát Démoni megszállottság és a keresztények címmel, sajnálatos módon erre a következtetésre jut (189. oldal): „a szellemi ajándékok és a nyelveken szólás a korai egyházban (csak) bizonyíték volt a zsidók számára arra nézve, hogy Mózes helyét Jézus foglalta el és hogy az evangélium igaz”. Továbbmegy, és azt mondja, kételkedik abban, hogy: „létezik-e ma bármilyen nyelveken szólás újszövetségi értelemben”. (Kurt Koch a gyógyulásról és a szabadulásról írt könyvében ugyanezt a hibát követi el.)

Nézetét alátámasztó bizonyítékként Dickason kijelenti, hogy megszabadított embereket a nyelveken szólás démonaitól, amelyek kézrátétel útján hatoltak beléjük. Egy alkalommal, amikor egy hölgy felé szolgált – mondja ő –, a démon bevallotta, azért lépett be az életébe, hogy „megadja neki azt, amire vágyott és hogy félrevezesse őt”. Hitem szerint a kulcs annak megértéséhez, hogy mi történt ebben az esetben, a fentiekben idézett mondatban rejlik. A hölgy az ajándékot akarta, nem az ajándékozót. Ez csak azt hangsúlyozza ki, mennyire fontos, hogy hitünk minden szempontból Jézusra összpontosítson, ellenkező esetben nagyon nagy a megtévesztés veszélye. Az ehhez hasonló esetekben a Sátán mindig lesben áll, hogy megtévesztéssel rávegye az embereket a valós ajándék démoni utánzatának elfogadására.

Az ilyen jellegű megtévesztés bizonyítékai nem tagadják a nyelveken szólás valóságát, hanem ennek pont az ellenkezője az igaz. A Sátán csak a valóságos dolgokat próbálja meg leutánozni, különben a megtévesztés nem jelentene kísértést, mert nem lenne semmi jelentősége! Én is megszabadítottam már embereket a démoni nyelveken szólástól, de ez nem jelenti azt, hogy minden nyelveken szólás démonikus.

Amikor egy közösségben az emberek nyelveken szólnak vagy énekelnek, nem nehéz felismerni azokat, akik nem Istentől kapott nyelveken beszélnek. A démoni nyelveken szólás gyakran szellemileg durvának vagy bántónak tűnik, és az ember a szellemében érzi, mi is ennek a nyelveken szólásnak a forrása. Isten azért adta nekünk a szellemek megkülönböztetésének ajándékát, hogy képesek legyünk megkülönböztetni a tőle származó dolgokat azoktól, amelyek nem tőle származnak (1Korinthus 12:10). Nem lenne szükségünk erre az ajándékra, ha nem kellene különbséget tennünk az igaz és a hamis dolgok között.

Ha kijelentjük, hogy minden nyelveken szólás hamis, akkor tagadjuk egy csodálatos ajándéknak a valóságát, amelyet Isten azért adott, hogy megáldja az ő népét. Jóllehet az ilyen hitrendszerek lehetnek kényelmesek, ártalmatlanok, minden erőszaktól és kockázattól mentesek, nincs semmi igei létjogosultságuk vagy tapasztalati alátámasztásuk az egyház korai történetéből.

Hasonló érvekkel állhatnánk elő a Szellem többi ajándékának használatáról, amelyeket Pál felsorol az 1Korinthus 12-ben, az Efézus 4-ben, a Róma 12-ben stb. De minden ilyen érvelés konklúziója ugyanaz lenne. Ha nem fogadjuk el azt, hogy Isten meg akarta áldani az ő népét ezeknek az ajándékoknak a használatán keresztül, és hogy a hívőknek használniuk kell ezeket minden keresztény szolgálatban és a szellemi hadviselésben, akkor ez a nézőpont démoni belépési ponttá válhat, amely vallásos szokások uralma alatt tartja a helyi gyülekezetet, ellentétben a Szent Szellemben élt élet felszabadító dinamizmusával.

Az az érzésem, hogy vannak olyan gyülekezetek, amelyek erős harcos férfiakból állnak, akik le vannak láncolva és láncaikat a hitetlenség lakatjával lezárták. Az emberek gyakran annyira félnek vezetőiktől, akik annyira szemmel tartják őket, hogy észre sem veszik a láncokat vagy a lakatot, nem is beszélve a hit kulcsáról, amely megnyithatná a zárakat és felszabadíthatná a közösséget arra, hogy valóban a Krisztus teste legyen.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 14.

Az igéhez való helytelen hozzáállás

A Sátán és a démonok gyűlölik az igét, mert tudják, hogy az ige Isten ihletett és hiteles beszéde, amelyet a Szent Szellem írt le embereken keresztül. Tudják, hogy Isten igéje igaz, és hogy ezt a tényt minden hívő ösztönösen tudja. Ez az oka annak, hogy a Sátán néha még az igét is megpróbálja felhasználni – megfelelően eltorzítva célkitűzéseinek elérése érdekében – emberek megkísértésére, amint Jézussal is tette a pusztában. Ugyanis valószínűbb, hogy a keresztények reagálnak olyan kísértésekre, amelyek biblikus köntösbe vannak öltöztetve, mint egy olyan kísértésre, amely nyilvánvaló módon az ellenségnek valamilyen durva hazugsága.

Sok szolgálat során megláttuk, hogy a démonok kitűnően ismerik az igét, és jól felkészültek az ige érveinek megcáfolására. Ennek legvégletesebb formáját a sátánizmus démonaiban látjuk, amelyek annyira eltorzították Isten igéjét, hogy a sátánista bibliát tartják a színtiszta igazságnak és a keresztényekről állítják azt, hogy a saját céljaikból eltorzították az igazságot. Egyszer egy démon még arról is meg akart minket győzni, hogy egy napon majd a keresztényeknek kell megállniuk a Sátán előtt, nem pedig a Sátánnak Jézus előtt!

Az embereket megtéveszthetik a démonok érvei (hazugságai), de maguk a démonok nagyon jól ismerik Isten igéjét és nem kell őket meggyőzni annak igazságáról.

A Sátán királysága a félelem királysága. A büntetéstől való félelem tartja meg a démoni erőket a saját helyükön a sátáni ellenőrzés hierarchiájában. A bukott angyalokat a Sátánnal együtt kiűzték a mennyből, és valamennyiükre a tűznek tavában eltöltendő örökkévalóság vár, amelyet a Jelenések könyve leírt.

Jézus második eljövetelének gondolata rettenetes rémületet kelt a démonokban, mert tudják, hogy amikor Jézus másodszor eljön erre a világra, akkor megkezdődik örökkévaló gyötrelmük. A démoni erőket ebben a korban a Sátántól való félelem kényszeríti arra, hogy abban a rendszerben végezzék munkájukat, amelyet a Sátán olyan alaposan felépített az elmúlt korszakokban annak érdekében, hogy minél több embert csapdába csaljon és a démonokkal együtt magával rántson az örök büntetésre. Jézus neve önmagában szabadságot jelent azoknak, akik hisznek.

Azoknak, akik megkérdőjelezik Isten igéjének igazságát, látniuk kellene a rémületet a démonizált emberek arcán, amikor a démonok lelepleződnek és a szabadulás folyamatának részeként felolvassuk a Jelenések könyvének 20. és 21. részét, vagy Jézus szavait: „Távozzatok... az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett” (Máté 25:41). Nem kétséges, hogy a démonok (amelyek természetfeletti szellemi lények és ismerik a valódi igazságot Jézusról és Isten igéjéről) tudják, hogy az igének minden egyes szava igaz és hogy azok, akik bíznak Isten igéjének igazságában, valós fenyegetést jelentenek a számukra!

Érdekes megfigyelni, hogy az Isten igéjéhez való nem igazán hűséges hozzáállás általában kéz a kézben jár olyan keresztény felfogásokkal, amelyek vagy vallásos jellegűek (és nem helyeznek hangsúlyt az Istennel való személyes kapcsolat szükségességére, amely Krisztus által lehetséges), vagy liberálisak (és nem ismerik fel a gonosz személyes természetét, ezért valószínűleg nyíltan elutasítják a Sátán és a démonok tényleges létezését).

Az az egyetlen helyes viszonyulás az igéhez, amely Istentől való félelmet kelt a démonokban, ha teljes mértékben megbízunk abban, hogy a Biblia a Szent Szellem ihletésére született. Azt láttuk, hogy teológiai képzettséggel nem rendelkező emberek egész démoni seregeket képesek megfutamítani, ha bíznak Isten igéjében, amelyet Pál a Szellem kardjaként ír le (Efézus 6:17). Ugyanakkor azt is láttam, hogy vannak olyan emberek, akik egy egész sor teológiai diplomával rendelkeznek, mégis teljesen tehetetlenek az ellenséggel szembeni harc megvívásában!

Ha valaki részt akar venni a gyógyító és a szabadító szolgálatban, akkor feltétlenül tisztáznia kell a saját hozzáállását Isten igéjéhez. Ha nem hisz az igazságban, az ige tekintélyében vagy szerzőjében, akkor szélesre tárja az ajtót a démonok számára.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 13.

Eretnek hitbeli felfogások

Az eretnek hitbeli felfogások és a hamis vallások közötti határvonal nagyon vékony, de azért felismerhető. Például: számomra teljesen egyértelmű, hogy a szabadkőművességet a hamis vallások közé kell sorolni (a szabadkőművesség egy olyan istent imád, amelynek neve: Jahbulon, tartalmazza Baál, valamint a termékenység egyiptomi istennőjének nevét!), a Jehova tanúi, a mormonizmus és sok egyéb hamis vallás közé. Viszont nem szívesen sorolnék a hamis vallások közé olyan keresztény szervezeteket, amelyek nem fogadják el az ige tekintélyét, viszont a kereszténység fő irányvonalát képező többséghez tartoznak.

Láttuk, hogy az az elképzelés, hogy a keresztények nem lehetnek démonizáltak, egy démonok által előidézett megtévesztés, amelynek az a célja, hogy az embereket az ellenség kötelékeiben tartsa és megfossza őket a szabadulás általi gyógyulás reménységétől. Ha nem ismerjük fel az ellenség módszereit, akkor védekezni sem tudunk a támadásai ellen. Vannak azonban más hamis hitek is, ezek egy része széles körben elterjedt, amelyekre ebben a vonatkozásban szintén fel kell hívnunk a figyelmet.

Ennek a könyvnek a céljaiból úgy határozom meg az eretnek keresztény hitbeli felfogásokat mint a hitnek egy olyan aspektusát, amelyről a szolgálatunk során megállapítottuk, hogy jogokat biztosítanak vallásos démoni szellemeknek és amelyektől aztán az embereknek szabadulásra van szükségük. Elismerem, hogy ez a meghatározás a gyakorlati tapasztalatokra épül, viszont rendkívüli jelentőségű, különösen akkor, ha megértjük azt, hogy hatalmas mennyiségű gyakorlati tapasztalatról van szó, amelyre sok-sok olyan ember tett szert, akik a keresztény szolgálat különféle területein tevékenykednek, szerte a világon.

Ha egy hitbeli felfogás jogokat ad egy gonosz szellemnek (vagyis démoni belépési ponttá válik), és nem a Szent Szellem kenete számára nyitja meg az ajtót, akkor meglehetősen szilárd alappal rendelkezünk ahhoz, hogy megkérdőjelezzük annak a felfogásnak az eredetét és természetét. Magától értetődik, hogy résen kell lennünk a megtévesztéssel szemben, mert a Sátán arra törekszik, hogy megtévessze a Krisztus testét ezekben a kérdésekben. Ezért hangsúlyozom, hogy mindaz, amiről itt írok, nem egyetlen embernek a tapasztalata, aki valamiféle szellemi elszigeteltségben tevékenykedik, és aki ezért ki van téve a megtévesztés veszélyének. Ezt a tapasztalatot sok ember felé végzett szolgálat eredményeként szűrtük le és információinkat sok különféle forrásból és szolgálattól gyűjtöttük össze.

A következő oldalakon részletesen megvizsgálok olyan hitbeli felfogásokat, amelyek az igére, a Szent Szellem ajándékaira, a keresztségre és az univerzalizmusra vonatkoznak. Van még sok más olyan felfogás, amelyre érdemes lenne felhívni a figyelmet, de miután a kedves olvasó megtanulta felismerni az alapelveket, saját maga is felismerheti az egyéb eretnekségeket. Például a Jézus második eljövetelével, a teremtéssel, a mennyel és a pokollal, a szentségekkel, a felszenteléssel stb. kapcsolatos olyan hitbeli felfogások, amelyek ellentétesek az ige átfogó tanításával, elkerülhetetlenül démoni belépési pontoknak fognak bizonyulni azoknak a számára, akik ezeket a nézeteket képviselik. Nagyon oda kell figyelnünk arra, nehogy felfogásunk és gyakorlataink fontosabbakká váljanak mint a Jézussal való személyes kapcsolatunk vagy Isten igéjének tekintélye. Miután valaki igazságként elfogadott valamilyen igeellenes nézetet, nyitva áll az út a megtévesztés szelleme számára, hogy belépjen az elméjébe és még jobban eltérítse őt az igazságtól és egyre jobban megtévessze.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 12.

5.         Vallásos bűn

Az egyik barátom egyszer megjegyezte: „Úgy látom, hogy a keresztény démonokat a legnehezebb kiűzni!” Micsoda megállapítás! Hogy létezhet egyáltalán keresztény démon? A barátom ezzel nem azt akarta mondani, hogy a démonok megtérhetnek, hanem azt állította, hogy azokat a vallásos szellemeket a legnehezebb azonosítani, amelyek felöltötték magukra a keresztény viselkedés utánzatát annak érdekében, hogy megtévesszék az embereket, és az ezekkel történt démonizálódást ismerik be a legnehezebben az emberek!

Ésaiás azonban, amikor elmondja az Úr üzenetét kora vezetőinek (Ésaiás 1), és Jézus, a farizeusokhoz intézett szavaiban, rendkívül keményen beszélt azokról, akik vallásosak voltak, de akiknek szíve nagyon távol volt az Úrral való kapcsolattól.

„Halljátok az Úrnak beszédét, Sodoma fejedelmei, és vedd füleidbe Istenünk tanítását, Gomora népe! Mire valók nékem véres áldozataitoknak sokasága, ezt mondja az Úr? Megelégeltem a kosok egészen égő áldozatait és a hizlalt barmoknak kövérét, s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm. Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok?

Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illattétel útálat előttem, újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem, terhemre vannak, elfáradtam viselni. És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előletek, sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom, vérrel rakvák kezeitek.

Mosódjatok, tisztuljatok meg, távoztassátok el szemeim elől cselekedeteitek gonoszságát, szűnjetek meg gonoszt cselekedni. Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, vezessétek jóra az erőszakoskodót, pártoljátok az árvák és özvegyek ügyét. No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr. Ha bűneitek skarlát-pirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek. És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg, mert az Úr szája szólt” (Ésaiás 1:10-20).

Az Úr itt azt mondja Ésaiáson keresztül, hogy ha a szívünk nincs harmóniában Istennel, akkor a sok vallásos szokás nem egyéb, mint képmutatás, és ezért terhet jelent az Úr számára, amelyet nem tud elviselni. De az Úr ennek ellenére is jó dolgokat ígér, ha a nép hajlandó rendezni az életét Isten előtt és kész engedelmeskedni az Úrnak. Ez az üzenet azóta sem változott. Isten még mindig türelmesen várja, hogy szellemben és igazságban odaforduljunk hozzá. Amikor Jézus elmondta ezeket a szavakat az asszonynak a kútnál, akkor rátapintott annak a kapcsolatnak a lényegére, amelyre Isten vágyakozik az ő népével.

Isten szellemi lény, és ha mi csak testünkkel vagy lelkünkkel próbálunk kapcsolódni hozzá, akkor hiába próbálkozunk, vallásos cselekedeteink mindig elégtelennek bizonyulnak majd ahhoz képest, amit Isten nekünk szánt. A Sátán minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy elfoglalja ezt a szellemi dimenziót, hogy szellemünk ne Istennel, hanem a sötétségnek a Sátán ellenőrzése alatt álló erőivel álljon kapcsolatban. Annak érdekében, hogy ebben sikerrel járjon, a Sátán gyakran vallásos szellemeket küld az emberekre, amelyeknek az a feladatuk, hogy a keresztény életnek egy olyan formáját ösztönözzék, amely nem szellemi, hanem sokkal inkább lelki jellegű.

Amikor tehát Jézus a kútnál elmagyarázott néhány dolgot az asszonynak, akkor nemcsak azt mondta, hogy szellemben kell imádnunk Istent, hanem azt is mondta, hogy igazságban is kell ezt tennünk. Nem lehet ebben semmi képmutatás. Amit Istennek mondunk, annak igaz vágyunk jogos kifejezésének kell lennie, nem pedig annak, amit véleményünk szerint Isten hallani akar. Ésaiás ezt nagyon pontosan összefoglalta.

Ezért volt képes Jézus úgy tekinteni az adószedőre, mint akinek szíve igaz volt Isten előtt, miután megvallotta bűneit, és ezért dicsérte meg őt őszinteségéért. Utána élesen szembeállította őt azzal a vallási vezetővel, aki képmutatásában csak azért tudott hálát adni Istennek, amiért ő nem olyan, mint mások, pedig a valóságban sokkal rosszabb volt! (Lukács 18:9-14). Lehetséges, hogy pontosan betartotta az összes vallásos rituálét és elmondta az előírt imákat, de szíve nem volt igaz Isten előtt. Vele ellentétben találkoztunk olyan emberekkel, akik annak ellenére, hogy súlyosan démonizáltak voltak és küszködve próbálták legyőzni problémáikat, szívük mégis nyitott volt Isten felé, vágyaik és szándékaik pedig teljesen tiszták voltak.

Annak a vallásos embernek, akit vallásos szellemek irányítanak, és aki aprólékosan betartja vallásos szokásainak minden előírását, ugyanolyan nagy szüksége van szabadulásra, mint annak az embernek, aki megvallja, hogy egész életében okkultizmussal foglalkozott. Ugyanis a valóságban nincs sok különbség az ember szellemi életét irányító okkult szellemek, valamint a vallásos szellemek hatásai között, amelyek szintén meghatározzák az ember szellemi életét, csak éppen keresztény viselkedési minták megtanulása útján teszik ezt!

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az említett kategóriákba tartozó emberek között nem lehetnek olyanok, akik annak ellenére, hogy vannak ilyen démonaik, mégis újjászületett emberek. Ugyanakkor egészen biztosan van nagyon sok olyan ember, aki azt hiszi, hogy újjászületett, mert annyira jártas a keresztény nyelvezet használatában és a keresztény viselkedésmódban, csak éppen nincs személyes kapcsolata Jézussal.

A Sátán erősen vallásos lény. Amikor a mennyben volt, megpróbálta megszerezni magának azt az imádatot, amely az Atyát illeti meg, és ez volt az a lázadás, amelyért Mihály és az ő angyalai kivetették őt a mennyből. Nem szabad tehát meglepődnünk azon, hogy a Sátán fegyverzetét alkotó leghatékonyabb démoni erők között ott vannak azok a vallásos szellemek is, amelyek körmönfont módon eltérítik az embereket Isten imádásától, és arra késztetik őket, hogy egy utánzat előtt hódoljanak.

Amikor olyan emberek között szolgálunk, akik valami súlyosabb okkult tevékenység gya­kor­lá­sa által, vagy azáltal démonizálódtak, hogy mélyen belekeveredtek valami hamis vallásba, vagy akik olyan emberek leszármazottai, akik az említett dolgokban érintve voltak, akkor viszonylag gyakran azt tapasztaljuk, hogy még olyan démonok is vannak bennük, amelyeknek kifejezetten az a feladatuk, hogy Atyaistent, a Fiúistent, vagy a Szent Szellem Istent imitálják.

Ez azt jelenti például, hogy ezek a démonok nagyon boldogok, amikor ezek az emberek olyan énekeket énekelnek, amelyek Jézus úr voltáról szólnak, mert ha van bennük egy démon, aki felvette Jézus nevét, és ezek az emberek nem ismerik a valódi Jézust, akkor teljessé válik a megtévesztés.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 11.

Nem kétséges, hogy sok olyan gyógymód, amelyeknek erejét a démonok adják meg, valóban működik. Ha nem működne legalább valamilyen mértékben, akkor nem tudná felkelteni az emberek figyelmét és érdeklődését. Az ige világosan kimondja, hogy az ellenség nagy megtévesztő, és hogy képes felhasználni démoni erőket egy bizonyos mértékű gyógyulás elérése érdekében, távolabbi céljainak elérése céljából. De megfigyeléseink szerint ilyenkor egy körmönfont csere történik. Lehetséges, hogy a tünetek megszűnnek, de az érintett személy sokkal erőteljesebb démoni kötelékek alá kerül.

Például valaki, aki betegségével elment egy spiritualista gyógyítóhoz, meglehetősen drámai módon meggyógyult betegségének tüneteiből, de röviddel ezt követően más tünetek jelentkeztek nála. Sok éven keresztül egyik műtéten a másik után esett át problémáinak egész sora miatt, de továbbra is megmaradtak azok a különös tünetek, amelyek csak azt követően kezdődtek, hogy felkereste a spiritualista gyógyítót.

Miután ezt megvallotta és megtért, meg kellett szabadulnia a betegség szellemétől, amely a médium útján lépett be az életébe, és amely attól kezdve gyötörte őt. Általános jelenség, hogy ilyenkor visszatérnek az eredeti tünetek, amelyeket a démonok tovább már nem fojtanak el. Utána lehetővé válik a további szolgálat, amely által ez az ember valóban meggyógyult az eredeti betegségéből.

Hasonló módon, számos esetben meg kellett szabadítanunk embereket olyan szellemektől, amelyek az akupunktúra során jutottak be az életükbe. Időnként, amint a Szent Szellem leleplezte a sötétséget, heves fájdalmat éreztek azokon a pontokon, ahova az akupunktúrás tűket beszúrták, és ez a fájdalom meghatározta azokat a helyeket, ahol a démonok beléptek.

A démoni erők által működő alternatív gyógymódok útján megszerzett gyógyulás gyakran állandónak tűnik, amíg az érintett személy hitetlen marad. Ha azonban keresztény lesz, a Szent Szellem fokozatosan világosságot hoz a sötétségbe, hogy leleplezze a démonokat, és sor kerülhessen a szabadulásra és a valódi gyógyulásra.

Gyakran azt látjuk, hogy a démoni gyógymódok szellemi pusztaságba vezetik az embereket. Az okkult módszerek használata után az egyén elveszíti bizalmát Istenben, nem akar többé tőle függeni, és az Úrtól való függetlenség magatartását veszi fel. Már nem vonzza őt az evangélium egyszerűsége. Olyan emberekkel is találkoztunk, akik az alternatív gyógymódok igénybevétele után babonásak lettek, ami nagyon jellemző az okkult háttérrel rendelkező emberekre.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 10.

4. Bizonyos alternatív orvoslási gyakorlatok 

Amikor valaki megbetegszik, mindent hajlandó kipróbálni, ami megcsillantja előtte a reménységet. Azt tapasztaltuk, hogy az emberek gyakran csak akkor kérnek segítséget imádságon keresztül, amikor már minden más lehetőséget kipróbáltak, és arra a következtetésre jutottak, hogy csak Isten tud rajtuk segíteni. Először szinte mindig a hagyományos orvostudomány jut az eszükbe, de miután kimerítették az orvostudomány lehetőségeit, mégsem múltak el vagy nem enyhültek a tüneteik, csak akkor kezdenek el távolabbra tekinteni, és csak akkor teszik fel a kérdést: van-e valamilyen más út, amelyet ki kellene próbálniuk

Amikor megvizsgálják az alternatív gyógymódokat, azt tapasztalják, hogy nagyon sok különféle választási lehetőségük van. A sokféle gyógyító ígér fűt-fát, aztán busásan megfizettetik az emberekkel azt a kiváltságot, hogy hozzájuk fordulhattak. Az alternatív gyógyászat hatalmas üzlet. Ezek egy része teljesen tiszta és becsületes ügy. Van azonban ennél sokkal több olyan, amelyik vagy egyszerűen szélhámosság (még ez a legjobb eset), vagy amelyik démoni erőkre támaszkodik (ez a legrosszabb lehetőség). Óriási károkat okozhat, ha rábízzuk magunkat olyan gyógyítókra, akiknek tevékenységét sokkal inkább az okkultizmus, mint a gyógyítás kategóriájába lehet besorolni. Különválasztottam az okkultizmustól ezeket az alternatív gyógyítási gyakorlatokat annak érdekében, hogy felhívjam a figyelmet ezeknek veszélyeire, amelyek egyébként elvesznének a sokkal hosszabb okkult ellenőrző listán, és elkerülnék azoknak az embereknek a figyelmét, akik egészen biztosak abban, hogy soha nem keveredtek bele semmiféle okkultizmusba.

Készségesen elismerem, hogy azoknak egy része, akik bizonyos alternatív orvoslást vagy ál-gyógyítási gyakorlatot folytatnak, semmit sem tudnak arról, hogy milyen erők rejtőznek az általuk felkínált gyógymódok mögött. Ezeknek a gyakorlatoknak a mellékletben történő felsorolásával távolról sem az a célom, hogy kritizáljam azokat az embereket, akiknek a becsületességéhez nem fér semmi kétség. De helytelen lenne, ha az olvasókat nem figyelmeztetném a potenciális démoni veszélyekre.

Ha valaki részt vett bármelyik felsorolt alternatív gyógymódban, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy ennek következtében démonizálódtak és ezért szabadulásra van szükségük. Nagyon sok olyan ember felé szolgáltunk már, aki ilyen módon megszabadult, és aki komoly gyógyulást élt át valamilyen gyanús alternatív gyógyítási módszeren keresztül, amelyet kipróbált.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 9.

A szabadsághoz vezető lépések a következők:

a)         Hajlandóság a bűn természetének elismerésére: bálványimádás, amely végeredményben a Sátán imádása.

b)         Az okkultizmusban való mindenfajta részvétel megvallása (amint a szolgálat folyik, az Úr leleplezheti, hogy az érintett személy mélyebben belekeveredett valamibe, amelynek emléke már el van temetve.)

c)         Szívünkből és akaratunk döntésével meg kell térnünk. (A sajnálkozás nem elegendő, az akaratnak tudatosan részt kell vennie abban a döntésben, hogy elfordulunk az összes ilyen jellegű tevékenységtől a jövőre nézve.)

d)        Szabadulás azoktól a démonoktól, amelyek az okkult tevékenység által beléptek (vagy kívülről irányították az életünket).

e)         A szellem, a lélek és a test gyógyulása azokból a sérülésekből, amelyek a démonikus tevékenységben való részvétel eredményeként bekövetkeztek.

A kezelésnek radikálisnak és határozottnak kell lennie. Az nem elég, ha csak tessék-lássék csinálunk valamit. A Sátán tisztában van azzal, hogy őszintén megtértünk-e, és ha bármilyen kétely van a szívünkben, akkor a saját döntésünk feljogosítja a démonokat arra, hogy ott maradjanak, és hiába kiabálunk velük, mindez teljesen eredménytelen lesz. Jakab nagyon világosan fogalmaz: „Amikor imádkoztok, hinnetek kell, és egyáltalán nem szabad kételkednetek. Aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél űz és hajt. Az ilyen ember, aki képtelen elhatározásra jutni és eltökélni magát abban, amit tesz, ne gondolja, hogy bármit is kap majd az Úrtól” (Jakab 1:6-8).

Ha teljes mértékben megtérünk, akkor ezzel megszüntettük a Sátán jogait, és a démonok kény­te­lenek eltávozni, amikor erre felszólítjuk őket. (Általában nem távoznak el saját jószántukból, csak akkor, ha utasítjuk őket erre. Ne felejtsük el, hogy a Sátán arra utasította őket, hogy tart­sa­nak ki a helyükön és teljesítsék feladatukat!)

Sok ember semmit sem tud az okkultizmus veszélyeiről, vagy arról a tényről, hogy az, amit ő teljesen veszélytelennek vél, az okkultizmus kategóriájába tartozik. A 3. mellékletben felsoroltuk és kifejtettük a legáltalánosabb okkult tevékenységek ellenőrző listáját. Erősen javaslom, hogy a könyv minden kedves olvasója imádkozva olvassa végig a felsorolást, és kérje meg Istent, hogy mutassa meg neki: nem keveredett-e bele bármilyen okkultizmusba akár személyesen (tudva vagy tudatlanul), akár őseinek bűnein keresztül, amelyek hatással vannak rá úgy, hogy észre sem veszi.

Volt valaki, akit lelkigondozásban részesítettünk, aki nem tudott továbblépni az ellenőrző listában szereplő „kabbala” szón. Fogalma sem volt arról, mi az hogy kabbala, és nem tudott senkiről a családjában, aki ebbe belekeveredett volna. De a Szent Szellem azt mondta neki, hogy meg kell tagadnia őseinek bűneit, amit ezen a területen elkövettek. Meg is tette, mire azok a szellemek, amelyek a kabbala gyakorlásán keresztül beléptek a családjába, azonnal erőszakosan megnyilvánultak a szemünk láttára. Isten a titkok nagy leleplezője, mert „az egész teremtett világban minden leplezetlen és nyitott a szemei előtt” (Zsidók 4:13), és „Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja, mi van a sötétségben, őt magát pedig világosság veszi körül... van Isten a mennyben, aki kijelenti a titkokat” (Dániel 2:22, 28).

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 8.

3.         Okkult bűn

Az „okkultizmus” egy átfogó kifejezés, amely azokat a – gyakran vallásos természetű – gyakorlatokat jelenti, amelyeknek erőforrása egyértelműen nem Isten. Az okkult gyakorlatokat folytató emberek köre azoktól, akik világosan tudják, hogy az általuk gyakorolt okkultizmus ágazata démoni erőkre támaszkodik (például a boszorkányság) egészen azokig terjed, akik nem is ismerik fel a démonok jelenlétét, de megtévesztés folytán valamilyen démoni erő rendszerének hatása alá kerültek, amely az ellenőrzése alatt tartja őket (például a jóga tanfolyamok tudatlan résztvevői).

Az „okkult” szó egyszerűen annyit jelent, hogy rejtett, és nagyon pontosan leírja azt a módot, ahogyan a Sátán megpróbál ezen a világon tevékenykedni – titokban, – és ahogyan ráveszi az embereket arra, hogy imádják őt, néha anélkül hogy felismernék azt, hogy ő létezik. Ugyanis ha imádják a Sátánt, akkor igent mondanak a démonoknak, és ha valakinek az életében okkult erők működnek, akkor a Sátánnak van egy olyan kapaszkodója, amit nem könnyű eltávolítani. A szabadító szolgálat nélkül egész életükben megmaradnak ebben az állapotban, és Isten igéje szerint gyermekeik három vagy négy nemzedéken keresztül szenvedhetnek ennek követ­kez­mé­nyei­től (2Mózes 20:5).

Az ige sokszor és sokféle módon figyelmeztet minket erre a veszélyre. Az 5Mózes 18:9-14-ben az Úr Mózesen keresztül figyelmezteti Izrael népét, mielőtt belépnének az ígéret földjére, hogy ne folytassanak jövendőmondást, ne beszéljenek a halottak szellemeivel és ne csináljanak semmiféle olyan utálatos dolgot, amelyeket az Úr megvet.

A 2Királyok 21:6-ban Manassé, Júda királya, újra bevezet számos gonosz szokást, köztük a jövendőmondást, a mágiát, valamint a médiumok és a jövendőmondók igénybevételét. Ez az engedetlenség végül Jeruzsálem elestéhez vezetett Krisztus előtt 598-ban.

Azt tapasztaltuk, hogy a Sátán csak ritkán várja meg, amíg másodszor is meghívást kap valakinek az életébe az okkultizmus valamilyen formájában való részvétel útján. Sok ember, akit lelkigondozásban részesítettünk, úgy démonizálódott, hogy csak egyszer ment el egy jövendőmondóhoz vagy egy cigány tenyérjóshoz, egy ábécés deszkalappal való szellemidézési szeánszra, csak egyszer hallgatta meg egy asztrológus „próféciáját”, vagy csak egyszer keveredett bele a sok száz lehetőség egyikébe.

Az okkultizmusban való részvétel súlyos és veszélyes, és sok problémának ez a gyökere. Újra meg újra meglepődöm azon, hogy azok közül az emberek közül, akik hozzánk fordulnak, milyen sokan belekeveredtek az okkultizmus valamilyen formájába, vagy milyen sok embernek voltak olyan szülei, nagynénje, nagyszülei stb., akik – akár még kicsi gyermek korukban – elvitték őket valakihez, aki az okkultizmus valamelyik válfaját gyakorolta.

Egyetlen kivezető út létezik, ez pedig a Jézus nevében rejlő hatalom.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 7.

Minden egyes alkalommal, amikor ellenállunk annak a démoni nyomásnak, amely valamilyen bűn elkövetésére akar minket kényszeríteni, egyre jobban a felszínre kényszerítjük a démonokat, és szorításuk fokozatosan csökkenni fog. A „Ne engedj a kísértésnek” kezdetű régi himnusznak van egy sora, amely kifejezi a démonok elleni harcnak egy rendkívüli jelentőségű és nagyon erőteljes igazságát:

            Minden egyes győzelem segít a következő kivívásában.

A bűnök teljes megvallása és a szívből átélt megtérés mindig aláássa a démonok jogait. Ezek nélkül azonban napestig is parancsolhatunk a démonoknak, hogy menjenek ki, minden fáradozás eredménytelen marad. Valószínű, hogy Jézus ezért számolt le a béna ember bűneivel (Lukács 5), mielőtt megkísérelte volna, hogy meggyógyítsa őt bénaságából. A megvallás és a megtérés elmulasztása valószínűleg a sikertelen szabadító szolgálatok legfontosabb oka.

A személyesen elkövetett bűnök általi démonizálódás ellen a legjobb védelem az azonnali megvallás és megtérés. Ha rajtakapnak minket egy bűn elkövetésén, akkor természetes reakciónk az, hogy megpróbálunk elrejtőzni (lásd például 1Mózes 3) arra irányuló kísérletként, hogy eltitkoljuk az ügyet Isten elől, az emberek elől, akik ellen vétkeztünk, vagy mindenki elől. De ha vétkezünk, és utána azonnal odamegyünk az Atyához igaz megvallással és megtéréssel, és kérjük az ő bocsánatát, akkor folyamatosan megszüntetjük azt a helyzetet, amelyet a démonok ki tudnának használni. Minél tovább várunk azzal, hogy odamenjünk Istenhez, annál mélyebben meggyökereznek a démonok az életünkben, és annál nehezebb lesz kiszabadulni az ellenség karmai közül.

Vannak emberek, akiknek az a gondjuk a személyesen elkövetett bűneikkel, hogy a bűnös életstílus annyira az életük részévé vált, hogy nincsenek is tisztában azzal, hogy bűnt követnek el, nem is beszélve arról a tényről, hogy a bűnök elkövetése által démonizálódhattak!

A 139. zsoltár utolsó két versében, amikor Dávid felkiáltott az Úrhoz, hogy próbálja meg őt és vizs­gálja meg, van-e benne valami gonoszság, leírt egy nagyon fontos imádságot, amelyet min­den­kinek bele kell foglalnia az imádságaiba, aki arra törekszik, hogy engedelmeskedjen az Úr­nak. Mert a szívünk kétségbeejtően gonosz (Jeremiás 17:9), és ha a saját értelmünkre vagyunk utal­va, akkor soha nem leszünk képesek pontosan megkülönböztetni magunkban az igazságot a té­vedésektől. Ehhez csak Isten ismer minket elég alaposan. Csak ő az, akire rá lehet bízni azt, hogy leleplezzen bennünk minden rosszat (hogy aztán megfelelő módon leszámolhassunk vele) és megáldhasson minden olyan dolgot, ami jó.

Az elmúlt években nagyon sok idősebb keresztény felé szolgáltam, akik között voltak jól ismert és megalapozott szolgálatok tagjai is. A lelkigondozói szoba bizalmas légkörében megosztották velünk belső problémáikat. Néhányuk szívét összetörte az, hogy folyamatosan harcolniuk kellett a – gyakran szexuális jellegű – kísértésekkel, amelyekkel szemben tehetetlennek bizonyultak. Ezek az emberek sok esetben soha nem értették meg, hogy nem egyszerűen olyan kísértésekkel har­colnak, amelyek kívülről vagy bukott testi természetükből származnak, hanem a bennük lévő dé­monokkal küszködnek, amelyeket soha nem ismertek fel. Lehetetlenség olyan ellenséggel meg­küzdeni, amelynek még a személyét sem ismertük fel!

Mennyire örülhet a Sátán, amikor a keresztényeknek azt tanítják, hogy ők nem lehetnek dé­mo­ni­záltak! Nincs még egy tanítás, amely ekkora jogokat adna az ellenségnek ahhoz, hogy ész­re­vét­lenül és ellenállás nélkül járjon Isten szentjei között. Micsoda megkönnyebbülést jelent, ami­kor valaki felismeri, hogy azok a gondolatok és kísértések, amelyekkel már évek óta küsz­kö­dik, olyan forrásból származnak, amellyel szabadulás útján le lehet számolni!

Amikor ezek az emberek elmondják életük egész történetét, általában kiderül valamilyen szexuális bűn, amelyet korábban elkövettek, és amellyel leszámoltak megvallás és megtérés által („minden a vér alatt van” – mondják ők!), de amellyel soha nem foglalkoztak a megtisztulás és a szabadulás szempontjából. Csak nagyon ritkán fordul elő, hogy olyan embert részesítek lelkigondozásban, akinek nincs semmiféle szexuális problémája. Az ajtó felnyitása nagyon fájdalmas lehet, és ehhez nagyon nagy alázatra és őszinteségre van szükség, de ilyen radikális szolgálat nélkül az érintett személynek a belülről származó démoni nyomás alatt kell élnie élete egész hátralévő idejében.

Jézus azt parancsolta az egyháznak, hogy űzzék ki a démonokat. Milyen szomorú lehet az Úr, amikor azt látja, hogy Isten szentjei fel nem ismert démonokkal küszködnek, pedig Jézus kiontotta az ő vérét azért, hogy meg lehessen törni mind a bűntudatot, mind pedig a bűn hatalmát. Azzal a ténnyel is gyakran találkozunk, hogy az emberek testi betegségeinek nagy része azon démonok tevékenységének hosszú távú következménye, amelyek még fiatal korukban bejutottak az életükben valamilyen bűn miatt, és mivel nem ismerték fel őket, szétmorzsolták létük alapjait.

Minden bűnnel ugyanolyan módon kell leszámolni, de rájöttünk arra, hogy vannak a bűnöknek olyan területei, amelyek annyira fontosak a démonizálódás szempontjából, hogy ezekkel külön címszavak alatt foglalkozunk.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 6.

2.         Személyes bűn

A Sátán és démonai azzal foglalkoznak, hogy előmozdítják a bűnök elkövetését! Ezzel azonban nem azt akarom mondani, hogy minden egyes alkalommal, amikor valaki elkövet egy bűnt, akkor belép az életébe egy újabb démon. Ez nem így van. A meg nem vallott és ezért meg nem bocsátott bűn folyamatos gyakorlása azonban jogot ad a démonoknak arra, hogy belépjenek és életének bizonyos területein irányítsák az embert. Ezért egyáltalán nem szokatlan, ha egy bűn látszólag elszigetelt elkövetése megnyitja az utat a démonizálódás számára. A Sátán nem tiszteli az embert, és minden egyes elé táruló lehetőséget kihasznál arra, hogy elnyomja és irányítása alá vonja az embereket, és különösen azokat, akik arra törekednek, hogy Jézusért éljenek!

De van orvosság a bűnre. Ez az 1János 1:9-ben van részletesen leírva. Ezek a szavak a keresztényeknek szólnak. Megvallás, megbocsátás, megtisztulás. Ebben a sorrendben. Ha megvalljuk bűneinket Istennek, akkor ő hűséges az ígéretéhez. Ezenkívül igazságos is, és az az ár, amelyet Jézus már megfizetett, elégséges minden bűn eltörlésére. Ezért ő meg fog bocsátani, mert mindig betartja azt, amint mond. De az ígéret ennél tovább megy, és azt mondja, hogy ő nemcsak megbocsát nekünk, hanem meg is tisztít bennünket minden hamisságtól. Ha a bűn által démonok is bejutottak, akkor a megtisztulási folyamatnak tartalmaznia kell a szabadulást is.

Vajon miért válhat a bűn a démonok belépési pontjává? A válasz egyszerű, ugyanakkor mélyértelmű. A bűn lázadás Isten ellen. A Sátán kezdte el ezt a lázadást a mennyben, amikor megpróbálta megszerezni magának azt a dicsőséget, amely egyedül az Atyát illeti meg. A földön pedig azzal folytatja ezt a lázadást, hogy arra csábítja az embereket, hogy bűnök elkövetésével csatlakozzanak lázadásához. Azok a dolgok számítanak bűnnek, amelyek ellentétesek Isten akaratával, terveivel és céljaival. Azért követünk el bűnt, mert bűnös természetet örököltünk.

Amikor elkövetünk valamilyen bűnt, akkor nem egyszerűen fellázadunk az élő Isten ellen, hanem egyben imádatot ajánlunk fel a Sátánnak. Minden bűnt bálványimádásnak lehet tekinteni, mert ezek által a Sátánt Isten elé helyezzük az életünkben. Miután megértettük, hogy ilyen a bűn természete, innen már nem nehéz megtenni a következő lépést annak megértése felé, hogy amikor a Sátán imádjuk, akkor sebezhetővé tesszük magunkat arra, hogy a Sátán egyik ügynöke, egy gonosz szellem belénk költözzön.

Miután egy ilyen szellem valamilyen bűn által bejutott, állandó nyomást helyez ránk belülről, és a bűn további elkövetésére akar minket kényszeríteni. Változott a felállás. Korábban kívülről tapasztaltuk meg a kísértést, mint Jézus a pusztában, amikor folyamatosan visszaverte a Sátán támadásait. Ha azonban a bűneink által megnyitjuk az ajtót a démonok előtt, akkor a támadások ezután már belülről érkeznek, és ezeket sokkal nehezebb elhárítani. Mivel a démonok beférkőztek a gondolatainkba, megpróbálnak megtéveszteni minket és elhitetni velünk, hogy az ő gondolatainkat a saját gondolatainknak tartsuk, és megpróbálják elérni, hogy úgy véljük, mi akarjuk elkövetni azokat a dolgokat, amelyeket meg akarnak velünk csináltatni.

A démonok, miután bejutottak, megpróbálják megerősíteni pozíciójukat. Minden egyes al­ka­lom­mal, amikor megadjuk magunkat egy újabb hasonló kísértésnek, az olyan, mintha a démonok újabb gyökerek kibocsátásával még jobban belekapaszkodnának az életünkbe. Minél jobban kitaposott útja van a bűnnek, annál nehezebb megszabadulni az ahhoz kapcsolódó démonoktól. A szabadulás folyamatával a későbbiekben részletesebben foglalkozunk, de nem akarom, hogy azok az emberek, akik ebben a pillanatban is démoni szorítást éreznek életük bizonyos területein, azt gondolják, hogy ők nem szabadulhatnak meg. De igen, ők is megszabadulhatnak.

Az azon démonoktól való szabadulás legfontosabb kulcsa, amelyek a személyesen elkövetett bűnök által jutottak be az életünkbe és építették ki az állásaikat, mindig a bűn megvallása és a megtérés. A megvallás nem egyszerűen annyit jelent, hogy elmondjuk Istennek: hibát követtünk el, amikor újból beleestünk valamilyen bűnbe. A megvallás azt jelenti, hogy a bűnt bűnnek tekintjük és egyetértünk Istennek a bűn felett kimondott ítéletével mind általánosságban, mind pedig a személyes életünk vonatkozásában.

Úgy tudunk egyetérteni Istennel valamilyen kérdésben, hogy kimondjuk: Isten szempontjai az adott ügyben fontosabbak, mint a mi sajátjaink, és hogy hajlandók vagyunk félretenni a saját szempontjainkat Isten szempontjainak kedvéért. Ez része az igazi imádatnak. Amint Jézus mondta az asszonynak a kútnál: „Az Isten szellem, és azoknak, akik őt imádják, szellemben és igazságban kell őt imádniuk” (János 4:24). Nem imádhatjuk igazságban Istent, ha megengedjük, hogy a bűnös megtévesztés határozza meg a vele való kapcsolatunkat.

A megtérés azt jelenti, hogy mostanra és a jövő alkalmakra nézve is határozottan elfordulunk a bűn­től. Mindig van választási lehetőségünk arra nézve, hogy vétkezünk-e vagy sem, bármennyire is démonizált valaki. A Sátán nem képes megfosztani minket a szabad akaratunktól. De minél több­ször vétkezünk, annál nagyobb befolyást szereznek a démonok a döntéshozási ké­pes­sé­ge­ink felett, és annál nehezebb lesz nemet mondanunk. Az az egyik legerőteljesebb és leghatásosabb szabadulási taktika, ha a Szent Szellem által inspirálva nemet mondunk a bűnre! A Szent Szellem ereje nélkül azonban már eleve vereségre vagyunk ítélve!

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 5.

A védelem alapelve

Istennek az volt a szándéka, hogy a gyermekek szüleik védelme alatt álljanak és „az Úr félelmében és intése szerint” növekedjenek fel. Ez azt jelenti, hogy a szülőknek Isten helyi képviselőinek kell lenniük, és úgy kell felnevelniük gyermekeiket, hogy megismerjék őt mint Atyát.

Az a védelem, amelyet a szülőknek biztosítaniuk kell gyermekeik számára, olyan mint egy esernyő. Bármennyire is zuhog az eső, ha valaki az esernyő védelme alatt áll, akkor száraz marad. Ha azonban az esernyő lyukas, akkor az ember el fog ázni azon a részén, amely éppen a lyuk alatt van, máshol azonban száraz marad.

Ha tehát az apa tudatosan bűnt követ el, akkor ezzel lyukat üt a védelmen (kilyukasztja az esernyőt), és így azok, akik az esernyő alatt állnak, sebezhetővé válnak ugyanazon a területen. Vagy – hogy még pontosabban fogalmazzunk – ha az apa egy bizonyos bűn miatt démonizálódik, akkor a gyermekek is sebezhetővé válnak ugyanazon démoni erők számára.

Amikor az apa, akinek ősei négy generáción keresztül házasságtörő életmódot folytattak, ránéz a fiára és ezt kérdezi: „Vajon van-e remény az ő számára?”, akkor el tudjuk neki magyarázni, mi történt a démoni világban és biztosíthatjuk őt afelől, hogy fiának lehetősége van úgy dönteni, hogy elfordul a bűntől, megbocsát őseinek és utána megszabadulhat attól a szellemtől, amely nemzedékről nemzedékre kiváltotta a házasságtörő életmódot. Van remény, de a szabadítás szolgálata nélkül minden egyes generációra átokként nehezedik az a bűnös magatartási minta, amelynek forrása a dédnagypapa bűne volt.

Nem csoda, hogy a Jeremiás siralmainak írója ezt mondja: „A mi őseink vétkeztek, most már nincsenek, és nekünk kell szenvednünk bűneik miatt” (Jeremiás siralmai 5:7). Mózes harmadik könyvében pedig ezt olvassuk: „Utódaitok megvallják bűneiket és az ő őseik bűneit, akik szembeszegültek velem és fellázadtak ellenem” (3Mózes 26:40).

Fontos azt is emlékezetben tartanunk, hogy az Isten szerinti fedezék biztos védelmet nyújt, amely alatt a gyermekek felnövekedhetnek „az Úr félelmében és intése szerint”. Nem csoda, hogy a Sátán minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy a szülőket bűnbe vigye, hogy a generációs védőernyőn ütött lyuk által megpróbálja magának követelni a gyermekeket. A tízparancsolat ugyanennek a kérdésnek a másik oldalát is kifejezi: „Megmutatom az én szeretetemet ezer nemzedéken keresztül azok felé, akik engem szeretnek és az én parancsolataimat megtartják” (2Mózes 20:6).

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 4.

Egyszer eljött az egyik gyógyító istentiszteletünkre egy tizennyolc éves lány, és elmondta nekem, hogy az orvosok szerint egy éve sincs hátra valamilyen vírusfertőzés miatt, amely mindkét veséjét megtámadta. Már imádkoztak a gyógyulásáért, de nem lett jobban. Amint ott állt, éreztem, hogy a Szent Szellem azt mondja nekem, hogy érdeklődjem az édesanyja felől. Elmondta, hogy örökbe fogadták őt. Az édesanyja nem volt férjnél, amikor teherbe esett vele, ezért örökbe adta őt. Fogalma sem volt arról, kik lehetnek az igazi szülei.

Miután megtudtam, hogy szülei szexuális bűnt követtek el, megkérdeztem tőle, hajlandó-e megbocsátani vér szerinti édesanyjának és édesapjának viselkedésük miatt és hálát adni Istennek az életéért. Miután mindkét dolgot megtette, megtörtem azt az átkot, amely szüleinek bűne miatt volt rajta. Hatalmat vettem a fölött a szellem fölött, amely fogantatásakor jutott be az életébe, és megparancsoltam neki, hogy menjen el. A lány azonnal azt érezte, hogy valami történik a gyomrában, mert a szellem megmozdult és kijött. Feljött a mellkasába, és egy ideig erősen köhögött, miközben a démonok elhagyták a testét.

Aznap este ott volt velem az ifjúsági szolgáló csoportból egy tizennyolc éves lány, hogy szolgálati tapasztalatokat szerezzen. Korábban még soha nem imádkozott betegekért. Megkértem, hogy tegye rá a kezét a lány veséjére és imádkozzon a gyógyulásáért. A beteg azt érezte, hogy valami történik a veséjével. Néhány perc múlva lehajolt és megérintette a lábujjait. Ezt néhány perccel azelőtt még nem tudta volna megtenni a fájdalom miatt. Hat héttel később levelet kaptam tőle, amelyben azt írta, hogy visszament a kórházba. Az orvosok újból megvizsgálták őt, majd azt mondták neki, hogy éljen normális életet és felejtse el a korábbi diagnózist.

Ez a generációs démonizáltságnak egy klasszikus példája volt, amelyben a gyermekben lévő dé­mo­nok a szülők szexuális bűne miatt nyerhettek belépési jogot. A lány betegsége annak a szel­lem­nek a közvetlen következménye volt, amely a következő generációra nehezedő átokhoz kap­csolódott. A szabadító szolgálat nélkül nem gyógyulhatott volna meg, és ha nem fog­lal­ko­zunk a konkrét belépési ponttal, akkor nem történhetett volna meg a szabadulás!

Ebben az esetben a generációs démonizáltság csak egy generációra adódott át, de az ige azt mondja, hogy a következmények még a harmadik vagy a negyedik generációt is érinthetik. És ha a négy generáció közül az egyik újból elkövet valami hasonló természetű bűnt, akkor újra kezdődik a három vagy négy generációra kiterjedő ciklus. Ezért a gyakorlatban a generációs következményeknek soha nincs vége, mivel az egymást váltó nemzedékek újra meg újra elkövetik őseik bűnét.

Nagyon sok olyan ember felé szolgáltunk, akiknek az esetében úgy láttuk, hogy a démonok több száz évvel korábban léptek be az áldozat családjának életébe. Ez a tapasztalat egyáltalán nem szokatlan azok számára, akik komolyan foglalkoznak a foglyok megszabadításával. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az 5Mózes 23:2 a jelek szerint arra utal, hogy ha valahol szexuális bűnt követtek el, akkor ennek következményei akár tíz generációra is kiterjedhetnek, mert ezeket az embereket ilyen hosszú időre kirekesztették Isten gyülekezetéből.

Az evangéliumokban azt olvassuk, hogy a tanítványok egyszer megláttak egy vak embert, és ezt kér­dezték Jézustól: „Ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” (János 9:2). Jézus ebben az esetben így válaszolt: „Egyikük sem”, de a kérdésnek nem lett volna sem­mi értelme, ha a Jézussal folytatott beszélgetéseikben nem fogadták volna el annak lehetőségét, hogy az ember szenvedhet szüleinek bűnei miatt.

A generációs démonizáltság esetében gyakran azt látjuk, hogy a következő nemzedéknél megismétlődnek a démonok által kiváltott, hasonló jellegű tünetek, amelyeket az előző nemzedék megtapasztalt. Ezek lehetnek testi tünetek, bizonyos érzelmi állapotok, fiziológiai vagy pszichiátriai állapotok, szellemi vakság bizonyos területeken stb.

Például találkozhatunk olyan családdal, amelyben emberemlékezet óta minden nő asztmás volt. Vagy egyszer egy férfi ezt mondta nekem: „A dédapám nagyon parázna életet élt, és a nagyapám is. Aztán a saját apám is ilyen volt, és most én is ilyen lettem”. Ezzel a házasságtörés szellemének tevékenységét írta le, amely az egyik generációról átadódott a következőre, és mindegyiknek az életében kiváltotta ugyanazt a házasságtörő életmódot.

Minden egyes generáció szabad akarattal rendelkezett arra, hogy ezt mondja: „Nem, én nem fogok házasságtörést elkövetni”, de a bennük lévő démonok állandó nyomása miatt az emberek csak nagyon nehezen tudnak a végtelenségig ellenállni, és eljöhet az az idő, amikor végül összeomlik az akaratuk és engednek a kísértésnek, aminek az ember saját akarata ellenére elkövetett bűn miatti kétségbeesés lesz a következménye.

A sok szolgálati tapasztalattal a hátunk mögött könnyű megértenünk, mennyire bölcsek voltak az emberek a korai egyház bizonyos köreiben, amikor ragaszkodtak ahhoz, hogy a megtérés után, de még a bemerítés és a gyülekezet tagjává válás előtt mindenki átessen a szabaduláson. Vannak a világnak olyan részei, ahol ez még ma is általános gyakorlat. Ők tudták, hogy ha a megtérők nem szabadulnak meg mind azoktól a démoni erőktől, amelyek a saját pogány életüket irányították, mind pedig azoktól, amelyek a generációs vonalon keresztül átadódtak rájuk, akkor ennek egy démonizált gyülekezet lesz az eredménye, amely nagyon gyorsan felveszi a világgal való megalkuvás hozzáállását, és szellemi halálba és vallásos szokásokba hanyatlik. Hiszem, hogy a mai egyház sokkal erősebb lenne, ha ez ma is általános gyakorlat lenne a kereszténységben.

Hiszem, hogy ha az egyház vezetői nem végeznek aktívan és folyamatosan szabadító szolgálatot, akkor a démoni nyomás előbb vagy utóbb elfojtja Isten Szellemének minden megmozdulását. Ezért nem is csoda, hogy a Sátán annyira szembeszegül a szabadító szolgálattal és mindenáron meg akarja azt fosztani hitelétől, mert ha az egyház engedelmeskedik annak a parancsnak, hogy hirdesse az evangéliumot, gyógyítsa meg a betegeket és űzze ki a démonokat, akkor a Krisztus teste olyan erőt fog képviselni, amelyet sem belülről, sem pedig kívülről nem lehet megállítani.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 3.

d)           Az ige azt mondja, hogy „ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak” (2Kor 5:17). Ez vajon nem azt jelenti, hogy miután valaki keresztény lesz, akkor többé nem maradhatnak meg atyái bűneinek következményei?

A válasz egyszerre igen és nem.

Igen, abból a szempontból, hogy az Istentől való elidegenedettség régi korszaka elmúlt, mert az ember szelleme újjászületett Istentől. De abból a szempontból nem, hogy abban a pillanatban, amikor valaki keresztény lesz, akkor nem kap új testet és lelket a régi helyett. A múltban bekövetkezett sérülések következményei ilyenkor még mindig megvannak. Kizárólag a gyógyító és szabadító szolgálat tudja lerombolni az ellenség munkáját az ember életében, az üdvösség ajándékának elfogadása után. A helyreállás csak akkor kezdődhet meg, amikor valaki új teremtés lesz Krisztusban.

Ezenkívül az is elég, ha egy pillantást vetünk a lelkigondozói szoba bizonyítékaira és ha őszin­ték vagyunk azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik belépnek az ajtón. Újra meg újra lát­nunk kell az atyák bűneinek következményeit azokban az emberekben, akiket cse­cse­mő­ko­ruk­ban elhagytak a szüleik, vagy akinek az anyja prostituált volt, vagy akinek a nagyszülei be­le­ke­ve­redtek a boszorkányságba, vagy... Száz és száz különféle lehetőséget tudnék felsorolni lel­ki­gon­dozói tapasztalataink alapján.

Most pedig fel kell tennünk egy sokkal alapvetőbb kérdést. Miután elfogadtuk, hogy Isten az atyák vétkét megbünteti a fiakban: mindez hogyan működik?

Könnyen megérthetjük a gyermekek bántalmazásának testi, vagy annak szociális kö­vet­kez­mé­nyeit, ha valaki alkoholista vagy kábítószerfüggő szülők gyermekeként nő fel. De ha újból elolvassuk a 2Mózes 20:5-öt, akkor azt látjuk, hogy Isten megbünteti az atyák vétkét a fiakban a bálványimádás bűne esetén, vagyis ha nem az igaz és élő Istent imádják, hanem valami vagy valaki mást. Ennek a bűnnek a következményei már nem annyira nyilvánvalóak. Ha valaki felszínesen nézi ezt a kérdést, könnyen abba a kísértésbe eshet, hogy ezt mondja: hogyan lehet ennek bármilyen kö­vetkezménye a rosszindulatú Isten bosszúállásán kívül, aki örömét leli abban, hogy meg­bün­te­ti az embereket olyan dolgokért, amelyeket el sem követtek?

De valóban ilyen lenne Isten? Ha meg akarjuk ismerni Isten, az Atya jellemét, akkor meg kell néznünk, hogy Jézus milyen. Mert ő ezt mondta: „Aki látott engem, az látta az Atyát” (János 14:9). Jézusban nem látunk semmi rosszindulatot vagy bosszúvágyat. Ennek pont az ellenkezőjét látjuk benne. Egyértelmű tehát, hogy kell lennie valami más módnak, amelyen keresztül az atyák bűnei hatással vannak a gyermekekre.

Ezen a ponton be kell vezetnünk a démoni tevékenységek lehetőségét, mert az összes bálványimádás végeredményben a Sátán imádása a démonok imádásán keresztül. Démonok állnak minden hamis vallás és minden olyan tárgy, kapcsolat vagy tevékenység mögött, amelyek bálvánnyá válnak.

A Sátán utánzó, nem pedig teremtő. Ahhoz hasonlóan, hogy amikor valaki imádja az egy igaz és élő Istent, akkor Isten a Szent Szellem ereje által az ő népének dicséretei között lakozik (Zsoltárok 22:4), ha valaki hűséget fogad egy hamis istennek, akkor annak a gonosz szellemnek a befolyása alá kerül, amelyik a hamis isten mögött meghúzódik, és amely arra törekszik, hogy „imádóiban” lakozzon.

Az ilyen imádat tárgya nem látszik minden esetben egyértelműen bálványnak. Van nagyon sok tárgy, tevékenység (különösen a szexuális tevékenységek), kikapcsolódás, vagy akár kedvenc háziállat, amelyek bálványokká válhatnak a miatt a rajongás miatt, amellyel ezeket körülveszik. Amint Pál mondja a pénzről, hogy annak szeretete, nem maga a pénz okozza a problémákat (1Timóteus 6:10). Ugyanez igaz a szexualitásra is. A helytelen szexuális kapcsolatok utáni vágyakozás okozza a problémákat, nem pedig maga a szex, amely Istentől származó helyes és csodálatos ajándék.

A bálványimádás tehát (és a legtöbb bűn végeredményben a bálványimádás egy formája) jogot ad a démonoknak a belépésre. És miután a démon bejutott, kizárólag megtérés és szabadulás útján lehet tőle megszabadulni. Ezenkívül a démon nem korlátozza magát arra a személyre, aki vétkezett, hanem arra törekszik, hogy a generációs vonalon keresztül megfertőzze a következő nemzedékeket is. Az egyik generáció bűne a következő generációt is kiteszi a démonok támadásainak, és a gyermekek védtelenek lesznek velük szemben az ősök által elkövetett bűnnek a területén.

Ezért a generációs vonalon keresztül történő átadódás egész területe a szabadító szolgálat egyik fontos szempontja. Ezenkívül fennáll az átadódás lehetősége arra a személyre is, aki felé a démonizált személynek lelki kötődése van.

Ezzel tehát bevezettük mind az átadódás problémáját, mind pedig a lelki kötődések jelentőségét. Ezek nélkülözhetetlen kulcsok annak megértésében, hogyan lehet maradandóan megszabadulni a démonoktól. Ezzel a későbbiekben részletesebben fogunk foglalkozni.

A generációs démonizáltság esetében a következő nemzedékre történő átadódás megtörténhet a fogantatáskor, a szülő halálakor, vagy a két szélső időpont között bármikor, annak ellenére, hogy a jelek szerint a születés és a halál az átadódás legáltalánosabb pillanata.

Tehát az atyák által elkövetett bűnök természetes következményein kívül (például bántalmazás, nyomor, erőszak, nélkülözés) azt is meg kell látnunk, hogy létezik egy szellemi (démoni) dimenzió is, amelyet figyelembe kell vennünk, amikor a szükségben lévők felé szolgálunk. Ugyanis gyakran démonokkal van dolgunk, amelyek a családon belül öröklődtek, és most átokként nehezednek a jelenlegi és a későbbi nemzedékekre.

Még az orvosok is fel szokták tenni ezt a kérdést: „Nem volt ilyen betegsége az apjának vagy a nagyapjának?” Az orvosok tudják, hogy egyáltalán nem szokatlan, ha egy bizonyos egészségi probléma jellemző a generációs vonalra. Azt viszont már csak nagyon ritkán ismerik fel, hogy bizonyos esetekben a generációs démonizáltság következményeivel állnak szemben, nem egyszerűen egy testi állapottal, vagy valamilyen genetikus problémával.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 2.

b)           Nem létezhet semmiféle generációs démonizáltság, mert nem igazságos, hogy az emberek a szüleik bűnei miatt szenvedjenek.

Sajnálatos módon a világnak az igazságról alkotott felfogása nem igazán érvényes erre a hely­zet­re. Igazságos, vagy sem, az emberek akkor is szenvednek őseik bűnei miatt. Ellentétes lenne a tapasztalatokkal az a feltételezés, hogy ez nem így van, csak azért, hogy legyen egy teológiai érv a kezünkben. A brit újságok mindennap tele vannak olyan történetekkel, amelyek azzal foglalkoznak, hogy a gyermekeknek milyen dolgokat kellett elszenvedniük amiatt, amit szüleik műveltek velük. Ha egy apa úgy dönt, hogy bántalmazni fogja a leányát, akkor ez a gyermek szörnyű dolgokat fog átélni apjának bűne miatt. A legszélsőségesebb naivitás lenne azt sugalmazni, hogy ez a gyermek nem szenvedett apjának bűne miatt.

Egy bukott világban élünk, és a Sátán már a bukás óta piszkos játékot űz. Azt is mondhatnánk, hogy nem tisztességes, hogy a legelső emberpár vétkezett és jogokat biztosított ezzel a Sátánnak az Isten által teremtett világ felett, amibe valamennyien beletartozunk. De mégis megtették, és ennek következményeitől valamennyien szenvedünk!

Ugyanennek a fordítottját is állíthatná valaki: nem volt igazságos, hogy Jézusnak meg kellett halnia a kereszten, és büntetést kellett elszenvednie olyan dolgokért, amelyeket el sem követett. Egyértelmű, hogy ez nem volt igazságos, Jézus mégis vállalkozott rá, és én nagyon hálás vagyok Istennek azért, amiért ő annyira szeretett minket, hogy megengedte, hogy fia meghaljon helyetted és helyettem.

c)           És mi a helyzet Ezékiel és Jeremiás próféciáival? Talán az ő próféciáik, amikor azt mondják, hogy a fiak foga nem fog megvásni, nem azt jelentik, hogy a gyermekeket nem érheti kár az atyák bűneinek következtében? (Jeremiás 31:29; Ezékiel 18:1-4).

Nem, ezek a próféciák nem ezt jelentik. Ezek a szakaszok arra utalnak, hogy a gyermekek nem felelősek az atyák bűneiért, nem azt mondják, hogy nem szenvedhetnek a bűn következtében. Ezékiel ezt nagyon világosan megfogalmazza. Ezt mondja: „a fiú nem osztozik az atya bűnösségében, és az atya sem osztozik a fiú bűnösségében” (Ezékiel 18:20).

Az a gyermek tehát, akit az apja bántalmazott, nem bűnös, és Isten nem fogja megbüntetni őt ap­já­nak bűne miatt. Az apát fogja elítélni a saját maga által elkövetett bűn miatt. Az Ezékiel 18:4 ezt nagyon egyértelművé teszi: „Az a lélek hal meg, amelyik vétkezik”. Egyértelmű, hogy Ezé­ki­el nem az azonnali testi halálról beszél, különben nagyon rövid időn belül nem maradt volna élő ember Izraelben azt követően, hogy Ezékiel kimondta ezeket a szavakat! Az örökkévaló ha­lálról beszél, amely a bűn és Isten ítéletének következménye.

Ha figyelmesen elolvassuk Ezékiel könyvének 18. részét, ott azt látjuk, hogy a próféta össze­té­veszt­hetetlen szavakkal kiterjeszti tanítását, és elmagyarázza, hogy a bűn elkövetője fog íté­let­ben részesülni, nem pedig az, aki a bűn következményeként kárt szenvedett. Ezékiel kifejti: tel­je­sen mindegy, milyen gonosz volt az atya, ha a fia úgy dönt, hogy igaz életet él Isten és em­be­rek előtt, akkor nem kerül ítélet alá. Ezékiel azonban arról nem beszél, hogy azok az emberek, akik szüleik bűnei által megsérültek, sokkal nehezebben tudnak engedelmeskedni Istennek.

Jeremiás könyvének ide vonatkozó szakaszában egy kicsit máshova esik a hangsúly. A teljes szakasz Isten népének jövőbeni virágzásával foglalkozik, és teljesen egyértelmű, hogy a próféta arra a korra utal, amikor Jézus fog uralkodni a földön. A 34. vers ezt mondja: „És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig...”. Ez nem vonatkozhat arra a korra, amelyben most élünk, mert csak nagyon kevés ember ismeri az Urat. Ez egy­ér­tel­mű­en Krisztus ezer éves uralkodására utal (Jelenések 20:1-6), amikor a Sátán és az összes démon meg lesz kötözve. Akkor nem létezhet majd semmiféle generációs démonizálódás, mert nem lesznek majd démonok! A próféciák értelmezése során ügyelnünk kell arra, hogy a pró­fé­ciát arra a korszakra vonatkoztassuk, amikor beteljesülnek.

Peter Horrobin - Hogyan lépnek be a démonok 1.

1.         A generációs vonal

Van sok olyan igehely, amelynek üzenete nagyon népszerűtlen. Az egyik ilyen szakasz a 2Mózes 20:5: „Megbüntetem az atyák vétkét a fiakban a harmadik vagy a negyedik nem­ze­dékig”. Miért? – teszik fel sokan a kérdést. – Ez nem igazságos. Elvégre nem azt mondja Je­re­mi­ás, hogy a fiak foga a továbbiakban már nem fog megvásni attól az egrestől, amit a szüleik meg­ettek? (Jeremiás 31:29).

Rendkívül erőteljes és heves kérdéseket és indulatokat válthat ki az emberekből az, amikor elő­ször találkoznak azzal a lehetőséggel, hogy őseik bűnei miatt démonizáltak lehetnek. Ennek el­le­nére ez a tanítás sok ember számára a hajnal világosságát jelenti. Hosszú idő után végre hal­la­nak egy hiteles magyarázatot problémáikra, amelyeket oly sok éven keresztül el kellett vi­sel­ni­ük, és gyakran első ízben hallanak olyan üzenetet, amely magában hordozza a megoldás re­mény­ségét.

Az ellenérvek megcáfolása

Vizsgáljuk meg tehát annak néhány okát, amelyek miatt az emberek ezt a tanítást tévesnek, vissza­tetszőnek tartják, vagy azt állítják, hogy napjainkban már nem érvényes.

a)           Ez a tanítás a törvényben szerepel. Mi a kegyelem korában élünk, nem a törvény alatt, és ezért nem vonatkozik a keresztény korban élő hívőkre.

Ez azonban a Tízparancsolat része, amelyet Isten Mózes által adott népének, és örök időkre szól. Jézus egyértelművé tette, hogy a törvényből semmi el nem múlik, amíg az egész be nem tel­jesedik (Máté 5:18), ami csak Krisztus visszajövetele után fog megtörténni. Ezért mi továbbra is olyan időben élünk, amikor a törvény érvényben van.

Amikor azonban ezt állítjuk, világosan különbséget kell tennünk azon törvények között, ame­lyek étkezésekre vagy a ceremóniákra vonatkoztak, amelyek kizárólag a zsidó imádási szer­tar­tá­saival kapcsolatosak és amelyeket Isten az Új Szövetségben eltörölt (Márk 7:19; Apostolok cselekedetei 10:14-15), valamint az erkölcsi törvények között, amelyeket az Új­szö­vet­ség megerősített és amelyek még ma is érvényesek (Máté 5:27-28; Márk 7:21-23).

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az erkölcsre és a viselkedésre vonatkozó alapvető pa­ran­cso­la­to­kat. Ha elkezdünk válogatni ezek közül, hogy melyek érvényesek ma ránk nézve, hol fogunk meg­állni? Ha elutasítjuk azt a parancsolatot, amely következményeket is tartalmaz a gyer­me­kek­re nézve, ha megszegik azt, akkor nem kellene elutasítanunk ugyanennek a parancsolatnak a má­sik oldalát is, amely áldásokat ígér azoknak a gyermekeknek, akik egy istenfélő családban szü­letnek? Vagy nem kellene elutasítanunk az olyan parancsolatokat, mint „Ne paráználkodj”?

Ha ezen parancsolatok bármelyikét elfogadjuk, akkor valamennyit el kell fogadnunk, és aztán meg kell birkóznunk a következményekkel, és hinnünk kell, hogy Isten a mi javunkra illesztette be azokat a törvénybe. Lehet, hogy a kegyelem korában élünk, de ez nem jelenti azt, hogy a Jézus után született összes ember üdvösséget nyer. Továbbra is alkalmazni kell a bűn ellen felírt or­vosságot. Ha valaki úgy dönt, hogy nem hisz Jézusban, akkor hiába hivatkozik a kegyelem korára, semmi sem változtathat örökkévaló sorsán.

Az a tény azonban, hogy a kegyelem korában élünk, magában hordozza azt, hogy az atyák bű­nei­nek a gyermekek életében jelentkező következményeivel a kereszt által le lehet számolni. Mert annak a büntetésnek az útján gyógyulhatunk meg, amelyben Jézus részesült. De amint a ke­reszt munkáját személyesen alkalmazni kell minden egyes hívő életében, ugyanúgy a gyógyulás és a szabadulás munkáját is alkalmazni kell azoknak az életében, akikben kárt okoztak őseik bűnei. Ez nem fog automatikusan megtörténni.

Nem csoda, hogy Jézus a prédikálás mellett a gyógyítás és a szabadítás szolgálatával is meg­bíz­ta az egyházat. Tudta, hogy a gyermekek, akiket annyira szeretett, csak akkor fognak az általa ki­vívott szabadságra eljutni, ha az egyház a teljes üdvösség szolgálatát végzi.

Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 12.

26.       Diagnosztizálhatatlan tünetek

Egyáltalán nem szokatlan jelenség, hogy valaki különféle fájdalmakat érez, de az orvosi vizsgálat semmiféle ismert okot nem tud feltárni. A tünetek minden kezelés vagy akár az előírt műtétek ellenére is megmaradnak, és ezért az az ember továbbra is betegnek érzi magát.

Sok esetben azt tapasztaltuk, hogy az ilyen jellegű, szűnni nem akaró tünetek démoni eredetűek lehetnek, és a betegség szellemei okozhatják ezeket, amelyek vagy öröklődtek, vagy sokkhatások, traumák vagy akár szexuális bűn útján léptek be.

A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy ez különösen általános akkor, ha valamikor a múltban történt egy baleset. A testi sérülések többé-kevésbé meggyógyultak, de tartósan megmarad valamilyen szűnni nem akaró tünet. A balesetek traumája sebezhetővé teszi az embert a démonok számára, és az ilyen baleseteket követően az embereknek szabadulásra is szükségük van a testi gyógyulás mellett.

Azt is megtapasztaltuk, hogy ha valaki mélyen belekeveredett az okkultizmusba, de aztán megtér és arra készül, hogy igénybe vegye a gyógyító és a szabadító szolgálatot, akkor lehetnek az életén olyan démoni átkok, amelyek nyilvánvaló testi tüneteket okoznak, még akkor is, ha annak az embernek nincs semmi diagnosztizálható betegsége.

A testi fájdalmaknak egy másik lehetséges forrása az érzelmi fájdalom. A test visszatükrözi a lélek fájdalmát. A testi kezelés ilyenkor teljesen eredménytelen marad, mivel az érzelmeknek kell felszabadulniuk és meggyógyulniuk.

27.       Erőszakos hajlamok

A másik ember elleni erőszak a lázadás egy másik formája. Az erőszak megfosztja szabad akaratától az áldozatot, és ellentétben áll az Isten által teremtett renddel. Az a személy, aki erőszakos cselekményeket követ el, megnyitja magát arra, hogy démonok használják őt, az erőszak áldozatát pedig az eseménnyel kapcsolatos trauma teszi kiszolgáltatottá a démonok számára, amelyet a támadás során átél.

A démonok közvetlenül is átadódhatnak az áldozatra az erőszakos cselekmény elkövetőjéről azon az Isten-ellenes lelki kötődésen keresztül, amely a támadás által létrejön, vagy azon a félelmen keresztül, amelyet a megtámadott személy a támadás természetes következményeként átél. Ha valaki rendszeresen erőszakos magatartást tanúsít, akkor egyáltalán nem szokatlan, ha azt állapítjuk meg, hogy életének korábbi szakaszaiban nagyon sok haragot eltemetett magában, gyakran bántalmazás vagy eltúlzott testi büntetés miatt.

Azt is láttuk, hogy az élet valamely területén tanúsított erőszak lehet a démonok ellen­őriz­he­tet­len tevékenységének megnyilvánulása, amelyek olyan ellenőrzött erőszakos tevékenységek által kaptak jogokat, mint például a harcművészetek. A legtöbb ember nem tudja, hogy sok harc­mű­vé­szetnek az okkultizmus az alapja, és hogy nagy szellemi veszélynek van kitéve, ha részt vesz ilyen rendezvényeken. Azok a gyülekezetek, amelyek megengedik, hogy harcművészeti képzést tartsanak (vagy jógagyakorlatokat vagy más, okkultizmusra épülő tevékenységeket folytassanak) gyülekezeti termükben, egész szolgálatukat megnyitják a démoni erők előtt.

28.       Visszahúzódó antiszociális magatartás

Az ember társas lény. Isten arra teremtett bennünket, hogy élvezzük az egymással való kap­cso­la­tokat, ettől növekedjünk és kihasználjuk előnyeit. Nem az volt a szándéka, hogy az emberek kénytelenek legyenek visszahúzódni önmagukba, és életük legnagyobb részét a magány el­szi­ge­telt­ségében éljék le. Azok, akik visszahúzódóan élnek, csak nagyon kis mértékben tudják ellenőrzésük alatt tartani a vágyaikat, és annak ellenére, hogy nem akarnak így viselkedni, tudják, hogy akaratuk nem elég erős ahhoz, hogy érzelmeik fölé emelkedjenek.

Ennek oka általában az, hogy van bennük egy idegen akarat, amely befolyásolja vagy irányítja az érzelmeiket, és nagy csata dúl bennük az elsőségért. Ha valaki egy titkos ellenséggel harcol és még csak a jelenlétéről sem tud, akkor nincs sok esélye a győzelemre!

A gyógyuláshoz szabadulásra van szükség, de feltétlenül ki kell derítenünk, mi volt az oka annak, hogy az érintett személy valamikor úgy döntött, hogy egyedül akar maradni. A démonok általában az érzelmeken és azokon a döntéseken keresztül jutnak be, amelyeket az ember abban az időben meghozott, amikor a válság nyilvánvalóvá vált. Ha ez az ember nem gyógyul meg, akkor az ajtó nyitva marad a további démonizálódás előtt.

Ennek az állapotnak a gyökerei minden egyes esetben egy olyan kapcsolatban keresendők, amelyek sérüléseket és fájdalmakat okoztak, általában a gyermekkorban. Időnként előfordul, hogy azok, akik a „károkat” okozták, nincsenek is tisztában azzal a ténnyel, hogy valami olyan dolgot tettek, amely befolyással van a gyermek jólétére. Még az is megtörténhet, hogy az ellenség azokat az eseményeket használja ki, amelyek csecsemőkorban, vagy a születés előtt történtek, amikor a gyermek még az anyaméhben volt. Ez különösen igaz például akkor, ha egy férjezetlen lány teherbe esik, és terhessége alatt végig gyűlöli a méhében fejlődő gyermeket. A gyermek szelleme érzékeli az anya szelleméből áradó érzelmeket, és úgy jön a világra, hogy tudja: az a személy, akire a jóléte rá van bízva, azt szeretné, ha ő nem létezne. Az elutasítottság már az első lehetséges pillanatban kialakult, és a démonok abból az érzelmi károsodásból fognak táplálkozni, amelyet a gyermeknek okoztak.

Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 11.

23.       Önközpontúság

Vannak emberek, akik csak úgy tudják fenntartani a beszélgetés fonalát, hogy saját magukról beszélnek. Életüket önmaguk bálványozása és tömjénezése határozza meg. A bálványimádás minden formája bűn, és önmagának bálványozása volt az az alapvető bűn, amely miatt a Sátánt kidobták a mennyből. Amikor tehát valaki mindig saját magát tolja az előtérbe és ha a mások iránti érdeklődése csak beszélgetési taktika, amellyel újból saját magára tereli a témát, akkor gyanakodnunk kell arra, hogy erőteljes démoni tevékenységgel állunk szemben.

Nem könnyű segítenünk az ilyen embereknek abban, hogy ugyanúgy lássák magukat, mint ahogyan mások látják őket. Annyira mélyen gyökeret vert bennük az arrogancia és saját fontosságuk tudata, hogy teljesen érzéketlennek tűnnek minden olyan dolog meglátására vagy megértésére, amelyre nem ők gondoltak először! Az ilyen emberek esetében egyáltalán nem szokatlan, ha arra kell rájönnünk, hogy ősei hasonló természetű emberek voltak, és hogy a valódi csatát egy családi szellemmel kell megvívni, amely az egész családot generációk óta a kötelékében tartja.

24.       Szexuális aberrációk

Isten a szexuális életet az emberiség szaporodási eszközének szánta. Ha részt veszünk Isten teremtő munkájában, akkor ezzel az Alkotót imádjuk. A zsoltáríró azt mondja, hogy Isten az ő népének dicséreteiben lakozik (Zsoltárok 22:4). Ha részt veszünk a Teremtő dicséretében és imádatában, akkor ezzel megnyitjuk magunkat arra, hogy áldásokban részesüljünk. Isten megáldja a szexuális élet Isten szerint való módját, mivel örömét leli abban, ha gyermekei teremtő munkát végeznek.

Ezzel ellentétben azonban nem számíthatunk arra, hogy egy Isten ellenes kapcsolatban is Isten marad a trónon, mivel ő nem tudja megáldani azokat a dolgokat, amelyek ellentétesek az ő beszédével és törvényével. Van azonban valaki más, aki nagyon szívesen „megáldja” az ilyen jellegű tevékenységeket és elfoglalja a trónt az ilyen kapcsolatok felett. Ha valaki Isten ellenes módon él szexuális életet, akkor ott megjelenik a Sátán, nem azért, hogy áldásokat osztogasson, hanem azért, hogy megpróbálja elfoglalni Isten helyét, megszerezze magának az imádatot, és megátkozza a résztvevőket.

Ez az oka annak, hogy olyan sok szexuális tevékenység és rituálé szerepel a sátánizmusban és a boszorkányságban. A Sátán nagyon szereti, ha dicséretben részesül, mert a résztvevőket ezáltal a hálójába keríti és kötelékei alá vonja.

Kiterjedt tapasztalatok mutatnak rá arra a tényre, hogy az Isten-ellenes szexuális kapcsolatok útján létrejött lelki kötődések a démonok egyik elsődleges belépési pontját alkotják. Ha a lelkigondozás során kiderül, hogy az érintett személy részt vett a szexuális élet valamilyen Isten ellenes formájában, akkor ésszerű dolog arra számítani, hogy démoni erők kapcsolódnak ahhoz a szexuális bűnhöz. A Sátán arra használja fel ezeket a lelki kötődéseket, hogy egész életükben démoni láncokban tartsa az embert. A gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy ha valaki rendbeteszi életének ezt a területét és engedi, hogy Isten megtisztítsa őt, akkor hatalmas gyógyulások és szabadulások történhetnek.

25.       Öngyilkossági hajlam

Ha valaki eldobja magától az életet, az a teste ellen elkövethető legsúlyosabb bűn: a leg­vég­le­te­sebb lázadás a Szent Szellem ellen, mert testünk az ő temploma. Ha a Sátánnak sikerül rávennie valakit arra, hogy önkezével vessen véget az életének, akkor ezzel hatalmas győzelmet aratott. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy az öngyilkossági kísérleteknek vagy öngyilkossági vágyaknak mindig van egy démoni dimenziója. Az érintett személy a legtöbb esetben olyan mélyen megsérült az átélt bán­tal­ma­zá­sok­tól, vagy attól, ahogyan bántak vele, hogy jövőjét teljesen reménytelennek látja. És ha nincs remény a holnap számára, akkor innen már csak egy kis lépést kell megtenni ahhoz, hogy valaki így szóljon: „Akár már ma is meghalhatok”. Az ilyen esetekben a démonok belépési pontja mindig az a trauma vagy fájdalom, amely az ilyen emberek által átélt tapasztalatokhoz kapcsolódik.

Az öngyilkossági hajlamtól szenvedők között azonban vannak olyanok is, akiknek az életében nem volt semmiféle nyilvánvaló trauma, bántalmazás vagy tragédia, amely arra késztethetné őket, hogy ilyen módon meneküljenek el az élet kihívásai elől. Van bennük egy belső sötétség, és kényszert éreznek arra, hogy meghaljanak. Az ilyen esetek mögött lehet valami mélyen elrejtett bántalmazás, amely soha nem került a felszínre a tudatos emlékezetben, mégis megnyitotta az ajtót a démonok előtt, amelyek erőteljes hatást gyakorolnak az adott személy életére. Vagy az is lehetséges, hogy az érintett ember az őseitől, vagy egy hozzá nagyon közel álló, elhunyt személytől kapta a halál szellemét, amely tovább űzi és motiválja őt, még akkor is, ha neki, személyesen, semmi oka nem lehet arra, hogy meg akarjon halni.

A halálvágy egy másik lehetséges forrása az lehet, hogy az édesanya abortuszt kísérelt meg, amivel a felnövekvő gyermekből kiváltotta azt az érzést, hogy senki sem akarja őt és nem is kellene ott lennie. Az ilyen érzések mindent elborító feketesége szinte elkerülhetetlenül elvezet az alkalmanként megjelenő öngyilkossági gondolatokhoz.

Öngyilkossági hajlamok esetében mindig tisztában kell lennünk annak lehetőségével, hogy jelen lehetnek ott démonok. A közelmúltban, egy keresztény összejövetelen, ahol több országból voltak jelen résztvevők, amikor feltettem a kérdést, hogy élete során kinek voltak már valaha öngyilkossági gondolatai, a jelenlévőknek csaknem a fele felemelte a kezét. Az öngyilkossági vágy még a Krisztus testében is sokkal gyakoribb, mint gondolnánk.

Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 10.

21.       Az ellenőrzés alól kicsúszott beszéd

Jakab úgy beszél a nyelvről, mint valami tűzről, amelynél fennáll annak veszélye, hogy kicsúszik az ellenőrzésünk alól. Amikor a szolgálat során a démonok beszélnek, akkor valakinek a nyel­vét használják fel erre a célra. Az ilyen alkalmak során könnyű észrevenni a démonok te­vé­keny­sé­gét. Sokkal nehezebb felismerni azt, amikor egy hétköznapi beszélgetés során valakinek a száján keresztül démonok beszélnek. Tapasztalataink szerint ez sokkal gyakoribb, mint azt az emberek gondolnák.

Ha egy démon befolyást akar gyakorolni másokra, akkor ezt csak annak a személynek a beszédén vagy viselkedésén keresztül teheti meg, akiben él. Jakab szerint ennek a világnak a bölcsessége démonikus (Jakab 3:15), és ha arra gondolunk, hogy jelenleg a Sátán ennek a világnak az istene, akkor nem nehéz megértenünk Jakab érvelésének igaz voltát.

Keresztény összejöveteleken, és különösen a gyülekezeti tanács ülésein, sokszor hallok olyan beszédeket, amelyek a látszat szerint bölcsességből fakadnak. Ugyanakkor azonban valami kellemetlen érzés van a gyomrom mélyén. Ilyenkor ennek a világnak a bölcsessége próbálja meg eltéríteni Isten népét Isten terveitől és céljaitól. Nagyon kell ügyelnünk arra, hogy gyakran az ellenség szól keresztények ajkain keresztül azért, hogy aláássa a Szellem munkáját.

Ha valakinek a beszéde nem áll a Szent Szellem irányítása alatt, akkor fennáll a veszélye annak, hogy kicsúszik az ember ellenőrzése alól. Jelen könyv legtöbb olvasójának az eszébe fog jutni legalább egy, de az is lehet, hogy több olyan ember, akinek a beszéde időnként ellenőrizhetetlenné válik. Ilyenkor nagyon könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy lábujjhegyen osonunk az ilyen emberek körül, nehogy keresztezzük a dolgaikat és magunkra zúdítsuk átkozódásaikat. Nem szabad ettől félnünk, különösen akkor nem, ha keresztények vagyunk. Tapasztalati tény azonban, hogy sok keresztény nem szabadult meg azoktól a démoni erőktől, amelyek megtérésük előtt irányították őket. Átvitték keresztény életükbe ugyanazt az istentelen módot, ahogyan másokhoz viszonyultak, amelyekről azt tapasztalták, hogy a világban teljes mértékben működött.

Nyelvünk képes arra, hogy kimondja Isten csodálatos igazságait, képes áldást mondani és bátorítani másokat, ugyanakkor a nyelv „...tűz, a gonoszságnak összessége. Megrontja az egész embert, és lángba borítja életünk folyását...” (Jakab 3:6). Nem csoda, hogy a démonok annyira szeretik az ellenőrzésük alá vonni a nyelvet, mert ennek használata által nagyon sok kárt tudnak okozni. És ha valaki nem engedi meg, hogy a Szent Szellem irányítsa a beszédét, akkor biztosak lehetünk abban, hogy mindaz, ami kijön a száján, démonok befolyása alatt áll és alkalmanként közvetlenül a démonok szavait mondják.

22.       Ismétlődő vagy hosszú távú betegségek

Vannak olyan emberek, akik a jelek szerint minden betegséget elkapnak! Bármilyen járvány törjön ki a környezetükben, ők biztosan elkapják. Amint telnek-múlnak az évek, mindig újabb és újabb betegségeket állapítanak meg az orvosok a testükben. Miközben vannak olyan emberek, akiknek egész életükben csak jó tapasztalataik vannak, ezek az emberek csak úgy emlékeznek vissza, hogy „abban az évben, amikor elkaptam a mirigylázat”, vagy „abban az évben, amikor elkaptam az agyhártyagyulladást”.

Ha valaki ennyire hajlamos arra, hogy egymás után mindenféle betegségbe beleessen, akkor ennek oka gyakran egy szellem, amely rendszeres időközönként behívja a betegségek szellemeit. Egyszer imádkozni akartam valakiért, aki rendszeresen beteg volt. Nem mondtam meg neki előre, hogyan fogok imádkozni, egyszerűen csak hatalmat vettem a betegség szelleme fölött. Addig a pontig úgy tűnt, hogy valóban áldásban részesül az imádságon keresztül, de mihelyt halkan imádkozni kezdtem a démon ellen, amelyről tudtam, hogy jelen van, hirtelen észbekapott, felegyenesedett, és így szólt: „Soha többé ne imádkozz így értem!” A démon felkelt, átvette fölötte az uralmat, és ezzel vége is szakadt az imádkozásnak!

Ez a démon általában nagyon örült annak, amikor valaki egy bizonyos időt imádságban eltöltött ezzel a férfival. Tudta, hogy a szokásos imádságok nem jelentenek veszélyt rá nézve. De mihelyt gyakorolni kezdtem Istentől kapott hatalmamat, a démon azonnal védekezni kezdett és gondoskodott arról, hogy az az ember azonnal véget vessen az imádkozásnak!

A betegségek ilyen jellegű szellemei általában bizonyos múltbeli események által kapnak jogot arra, hogy ilyen erős uralmat gyakoroljanak. Például amikor valaki örült egy betegségnek és felhasználta azt a saját céljaira, vagy arra, hogy magára vonja a figyelmet, vagy arra, hogy a saját utait járja. A betegségek ilyen jellegű felhasználása nagyon veszélyes, mert ezzel az ember lényegében azt mondja, hogy a betegség, amely a bukás közvetlen következménye, jó és örömmel kell azt fogadni.

A Sátán nagyon szereti, amikor az emberek eltorzítják az ige igazságát és besétálnak a táborába. Amikor valaki felhasználja betegségét mások manipulálására, vagy bármilyen más cél elérésére, akkor ezzel démoni irányításra nyitja meg magát, amelytől csak mélységes megtérés által lehet megszabadulni.

Mindig azt érzem, hogy nagyon sok ember, aki eljön hozzánk azért, hogy imádkozzunk a testi gyógyulásáért, valójában csak betegségének tüneteitől szeretne megszabadulni, de nem hajlandó megtérni abból, hogy ezeket vagy más tüneteket felhasznált saját akaratának érvényesítésére. Nem meglepő, hogy nem is gyógyulnak meg. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy aki nem gyógyul meg, az mind ebbe a kategóriába tartozik, csak azt állítom, hogy ha valaki beteg, akkor meg kell vizsgálnia saját magát és kérnie kell az Urat, hogy mutassa meg neki, volt-e olyan helyzet a múltjában, amelyet az ellenség ki tudott használni.

Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 9.

19.       Rémálmok

Amikor alszunk, a tudatalatti állapotba kerülünk. Az alvás órái alatt nem tudjuk teljes mér­ték­ben ellenőrizni, mi játszódik le a tudatunkban, és nagyon fontos, hogy a keresztények lefekvés előtt megkérjék az Urat arra, hogy vigyázzon elméjükre és őrizze meg őket a gonosz tá­ma­dá­sai­tól. Az Úri Imádság különösen érvényes az alvással töltött időre: „Ne vigyél minket a kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól” (Máté 6:13).

A rémálom olyan álom, amely félelmeket, pánikot vagy frusztrációt hoz magával. Amikor valaki egy rémálomból ébred, akkor általában szorongást érez, és eltart egy ideig, mire újból el tud aludni. Vannak ismétlődő, vagy azonos tárgyú rémálmok. Amikor a rémálmoknak van egy állandó mintája, akkor ezeket démonok idézik elő, amelyek behatolnak a tudatalattiba és gyötrik az embert, amikor alvás közben védelem nélkül marad.

A rémálmok forrása lehet valamilyen trauma, bántalmazás, vagy a korai gyermekkornak valamilyen rémületes élménye. A tudatos elme gyakran nem is fér hozzá a tényleges eseményhez, de azok a démonok, amelyek az esemény kapcsán bejutottak a gyermek életébe, soha nem felejtik el, hogyan tudtak bejutni, és amikor csak lehetőségük nyílik erre, gyötörni fogják azt az embert.

A rémálmokat időnként olyan démonok okozzák, amelyek még az anya vagy az apa életébe jutottak be valamikor, és aztán átadódtak a gyermekre. A gyermekek néha olyan rémálmokról számolnak be, amelyek nem kapcsolhatók életük egyetlen eseményéhez sem, ám az általuk elmondott események mégis nagyon valóságosak és sokkal korábban történtek. A démonok nem felejtenek, és ha az atyák bűnei miatt be tudnak hatolni a következő nemzedék életébe, akkor továbbra is újra meg újra át fogják élni azt az eseményt, amelyen keresztül bejutottak, bárki is volt az az ember, akibe akkor beléptek.

Amikor az álmoknak és a rémálmoknak van egy szellemi dimenziója, akkor a rémálmokat okozó szellemektől való szabadulás a gyógyulás szerves része. Nem az altató tablettákban van a megoldás!

20.       Okkult tevékenységekben való részvétel

Az „okkult” szó jelentése: elrejtett. A legelrejtettebb dolog az okkultizmusban az, hogy minden okkult tevékenységen keresztül a Sátán részesül imádatban. Vannak olyan emberek, akiket az okkult dolgok bűvölete egymás után vonz az okkult tevékenységek különféle fajtáihoz. Miután megnyitják az ajtót valamelyik gyakorlat számára, csak egy rövid lépés választja el őket egy következő megtapasztalására, bármelyik legyen is az. Jelen könyv egyik melléklete: Az okkult kifejezések gyűjteménye.

Minden ilyen jellegű tevékenység mögött démoni erők találhatók, annak ellenére, hogy azok, akik ezeket a tevékenységeket űzik, meg vannak győződve arról, hogy valamilyen semleges erővel van dolguk, vagy hogy az élő Istent imádják a saját maguk által kiválasztott módon. A Sátán rendelkezik hatalommal, és ezt arra használja fel, hogy az irányítása alá vonja az embereket. Ez az oka annak, hogy amikor az emberek okkult tevékenységeket folytatnak, akkor valóban történnek különféle dolgok. Az a tény, hogy valamilyen szellemi természetű dolog történt, nem azt jelenti, hogy Isten tette azt. Az ige arra figyelmeztet minket, hogy eljön egy olyan kor, amikor még a kiválasztottak egy része is megtéved. Arra is figyelmeztet minket, hogy a Sátán el tud jönni a világosság egyik angyalának formájában, hogy azt gondoljuk: Istennel kerültünk kapcsolatba.

Amikor valaki belekeveredik az okkultizmusba, akkor elengedhetetlen, hogy teljes mértékben megtagadjon minden démoni erőt, amely cselekedetének következtében befolyásolta, irányította vagy elfoglalta őt. Pál korában azok, akiknek mágikus könyveik voltak, elégették azokat (Apostolok cselekedetei 19:19). A megtérésnek fontos része azoknak az okkult tárgyaknak a megsemmisítése, amelyek azokhoz a tevékenységekhez kapcsolódnak, amelyekbe az emberek belekeveredtek. Ha valaki nem hajlandó megszabadulni okkult tárgyaitól, akkor kételkednünk kell bűnvallásának őszinteségében.

A szabadulást nem lehet megkerülni, mert ellenkező esetben az emberek kereszténységgel kapcsolatos tapasztalatait állandóan el fogják torzítani korábbi okkult tapasztalataik. Valamilyen okkult keretbe fogják helyezni Jézust és a Szent Szellemet, ezért a számukra Jézus olyan lesz, mint egy démon megnyilvánulása, akit felhasználhatnak a saját céljaik elérése érdekében. A valóságban a démonok használják az embereket, de az okkult gyakorlatokat űző emberek meg vannak győződve arról, hogy ők irányítják és használják azt az erőt, és legtöbbször nincsenek is tisztában a dolog démoni dimenziójával.

Peter Horrobin - A lehetséges démoni jelenlét néhány megfigyelhető tünete 8.

17.       Az érett kapcsolatok hiánya

Vannak emberek, akik rendkívül nehéznek tartják az érett, felnőttekre jellemző kapcsolatok fenntartását. Rendszeresen előfordul, hogy gyerekes módon viselkednek, és magukhoz hasonló emberek közül választják ki a barátaikat, akik bizonyos mértékben gyermekkori tapasztalataik csapdájában vergődnek.

Ennek a könyvnek nem célja, hogy bármilyen mélységben is megvitassa azokat a problémákat, amelyekre bizonyos emberek „a belső gyermek felé végzett szolgálat” meghatározással hivatkoznak. Amivel ekkor foglalkoznunk kell, az egy összetört személyiség. Ez lehet a gyermekkori bántalmazások következménye. Ennek a különleges szolgálatnak a megértése kívül esik ennek a könyvnek a témáján. Azt azonban le kell itt szögeznünk, hogy mindaz, amit ezek az emberek átélnek, nem kitalált, hanem valós problémák. A saját tapasztalataink szerint az ilyen helyzeteknek mindig van egy démoni dimenziója, de nem lenne bölcs dolog szabadító szolgálattal próbálkozni annak mélységes megértése nélkül, hogy mi volt az az ok, ami eredetileg összetörte az érintett ember személyiségét, mert ellenkező esetben csak még további sebeket ejthetünk a már amúgy is összetört emberek lelkében.

Az éretlen kapcsolatoknak egy másik dimenzióját az az ember jellemzi, aki mintha soha nem lenne valóságos. Soha nem tudhatjuk, kihez beszélünk, vagy hogy valaha is megismertük-e annak az embernek a valódi lényét. Az is előfordulhat, hogy más és más alkalmakkor különféle hangon beszélnek. Ha a személyiség különféle oldalai jól kifejlődtek, akkor általában összetett démoni erősségek lapulnak minden egyes megtévesztő viselkedési minta mögött. Az ilyen emberek problémájának a gyökere általában egy meglehetősen általános okban keresendő, mert vagy azért vette fel megtévesztő viselkedését, hogy eltitkoljon valamit, vagy pedig azért, hogy mások elvárásainak megfelelően tudjon viselkedni.

Ha egy gyermeket szülei csak akkor tudnak elfogadni, ha egy bizonyos módon viselkedik, akkor ez nyomásként nehezedik a gyermekre, amely valamilyen teljesítmény elérésére kényszeríti, jóllehet a megkövetelt viselkedésmód nem áll összhangban az Istentől kapott ajándékaival és személyiségével. Ha már egyszer kialakult egy viselkedésminta, akkor nagyon könnyen megismétlődik ugyanaz a trükk a felnőtt élet különféle helyzeteiben. A gyógyulás ebben az esetben is a múlt következményeiből való gyógyulás és a jelenben megvalósuló szabadulás elegye.

18.       Törvénykezés és szellemi kötelékek

Jézus a Bibliában olvasható legkeményebb szavak egy részét a farizeusok számára tartogatta, akik korának vallási vezetői voltak, és akik oda-vissza ismerték a törvényt. Fehérre meszelt síroknak nevezte őket, amivel arra utalt, hogy az ő vallási életük is ugyanilyen halott. Elárasztották az embereket a törvény apró részleteivel, de szívük fényévnyi távolságra volt az Istennel ápolt tartalmas kapcsolattól.

A farizeusi szellem korántsem halott, csak ma törvénykezésnek nevezzük. Ugyanaz a szellem hajtja a mai törvénykező embereket, mint régen a farizeusokat. Pál ezt tömören így fogalmazta meg: „a betű öl, de a Szellem megelevenít” (2Korinthus 3:6).

Ugyanez a szellem az, amely a vallásfelekezeti előírásokat Jézus úr volta fölé helyezi. Annak ellenére, hogy a vallásfelekezeti vezetők talán nem is látják, hogy ezt teszik, ha leültetjük egymással szemben két, egymástól radikálisan különböző vallásfelekezet egyformán őszinte vezetőit, akkor ők hasonló meggyőződéssel egymással szöges ellentétben álló dolgokat fognak állítani. Ilyenkor nem nehéz észrevenni, hogy mindkét félnek nem lehet igaza! A Sátán nagyon szereti a megosztást, és ha valamilyen törvénykező szellem követelményein keresztül sikerül szembefordítania egymással a keresztényeket, akkor már sikerült is elválasztania az egyházat a Szent Szellem által élt, erővel teli élettől.

Sok helyi gyülekezet a hagyományok foglya. Ez a törvénykezés kötelékének egy másik meg­nyil­vá­nulása. „Mi mindig így csináltuk a dolgokat, és nem áll szándékunkban változtatni ezen!” Ez a hozzáállás az a kő, amelybe sok vállalkozó szellemű fiatal szolgáló belebotlik, és amely miatt elveszíti jövőképét. A hagyományok átka gondoskodik arról, hogy a valós szellemi élet szikrája, amely által Isten mindig új dolgokat tesz, soha ne kaphasson lángra.

Amikor démonokkal foglalkozunk, mindig emlékezetben kell tartanunk azt, hogy a démonok emberek csoportján keresztül ugyanolyan könnyen tudnak tevékenykedni, mint egyetlen személyben és személyen keresztül. Amikor a helyi gyülekezeti közösség ellenállást tapasztal, mindig fel kell tenniük a kérdést: lehetnek-e saját múltjának olyan aspektusai, amelyekből meg kell térni és amelyekkel le kell számolni. Lehetséges, hogy a halál (a törvénykezés átka) szellemeivel kell megküzdeni, amelyeknek a gyülekezet korábbi vezetőinek törvénykezése biztosított jogokat a közösségben.