Heidi Baker - A csoda születése 13.

Élet a sötét helyeken

"És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. És mikor visszatértem, ímé a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement." Ezékiel 47,6-9.

A Szent Szellem egy nagy kitöltetése a nemzetemben, Mozambikban, egy olyan árvíz közepén kezdődött, amely hatalmas pusztítást hozott. Olyan rossz volt a helyzet a falvakban, hogy voltak asszonyok, akik fák tetején adtak életet babájuknak. Helikopterekkel, dzsippekkel és hajókkal mentünk ki, hogy olyan sok embernek segítsünk, amennyinek csak lehet. Ha kellett, gyalog gázoltunk át a vízen.

Ahogyan ezt tettük, emberek százezrei kezdtek el Jézushoz jönni. Az iszonyú árvíz a legnagyobb szellemi ébredést hozta el ennek a földnek, amit az valaha csak látott. Isten azt mondta, hogy ha engedjük, hogy nekünk adja szívét és elméjét, akkor mi is el tudjuk kezdeni cselekedni azt, amit Jézus cselekedett. Jézus csak azt tette, amit az Atya tett. Azt mondta:

"Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát, mert a miket az cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszik.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat néki, a miket ő maga cselekszik; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd néki, hogy ti csudálkozzatok." János 5,19-20

Az Ő folyója a titkos helyi bensőséges szeretet következményeként folyik át rajtunk. Be kell lépnünk magunknak is ebbe a folyóba, hogy ezt a szeretetet szétvigyük, ami itt található. Mikor elmerülünk folyójában, élet követ majd minket, valahová csak megyünk - akár a legsötétebb helyekre is.

Mikor Isten folyójában élünk és teljesen belemerülünk szívébe, gyógyulás szabadul fel rajtunk keresztül. Gazdag élet fakad föl életünk partjain. Isten tiszta vize megváltoztat és megtisztít minden zavaros vizet, amivel csak találkozunk. A sós vagy keserű vizeket frissé teszi.

Mikor három gyülekezetről gyülekezetek ezreire fejlődtünk néhány rövid év alatt, ez azért történt, mert Isten bemártott minket a Szellemébe egy olyan módon, amit azelőtt nem ismertünk. Sokan kérdezik, hogyan történt. Csak annyit tudok mondani, hogy ezt Isten tette. Nem tudok mást mondani. Ő ránk nézett - kicsi emberek a porban, olyan alacsonyan, hogy akár a legkisebb áramlata képes lett volna arra, hogy átcsapjon a fejünk fölött - aztán megáldott minket. Kitöltötte ránk szellemét, és gyönyörű szolgálók seregét küldte a mozgalmunkba. Ahogy a fönti Ezékiel - szakasz mondja, élőlények és halak nyüzsögnek ebben a folyóban.

Isten erőteljes ígéretet tett nekünk: Ahová ez a folyó folyik, ott élet fog növekedni. Képzelj el bővölködő életet, gyógyulást és örömöt mérték nélkül felszabadulni, ahová csak betesszük a lábunkat. Hiszem, hogy pontosan ez fog történni, ha együtt tanuljuk meg, hogyan maradjunk a folyóban.

A mozambiki árvizek előtt időnként vezettünk néhány embert az Úrhoz. Most tömegével jönnek. Gyakran majdnem egész falvak fogadják el Jézust egy éjszaka alatt. Emlékszem egy falura, ahol egyetlen keresztény sem akadt. Mikor arra készültem, hogy ott először beszéljek, a fenti Ezékiel-szakasz jutott eszembe. Teljes szívemből hittem, hogy az Atya szeretete által élő vizet fogunk aznap abba a faluba vinni.

Általában az éjszaka koromsötétet hoz a falvakba, de mi vittünk generátort. Annak a falunak a szellemi atmoszférája különösen baljós volt, de elhoztuk a gyerekeinket a központból, és őket elég nehéz elcsüggeszteni. Világítást és hangosítást állítottunk fel. A gyerekek beszéltek, énekeltek és doboltak a szertelen dicséret hosszú áradásában. Én is beszéltem. Mikor végeztem, azt mondtam: Hozzátok ide a vakokat és süketeket!

Nem voltak süketek - ritkaság Afrikának ezen a részén. De valaki hamarosan odajött, és azt mondta, ismer egy vak, mozgássérült embert. A kunyhójában maradt, mert nem tudott eljutni oda, ahol mi voltunk.

Tökéletes volt. Kölcsönkértem egy zseblámpát, és útnak indultam a gyerekek imacsoportjával a férfi kunyhójába. Ahogy megérkeztünk, megtaláltuk a vak embert. Be volt burkolózva egy takaróba, amit Hupikék Törpikék borítottak! Csodálkoztam, hogyan jutott a törpikés takaróhoz, és, hogy abban a faluban egyáltalán bárki is tud a Törpikék létezéséről. Azt hiszem, neki nem sokat számított ez akkor.

Körülültük, imádkozunk érte, majd megöleltük őt. Vak maradt. Aztán azt mondta, fáj a feje. Imádkoztunk a fejfájásáért, az elmúlt, de még mindig vak volt. Megkérdeztem, hogy meg akarja-e ismerni Jézust. Azt mondta, hogy ő és egész családja kész átadni az életét Jézusnak. Emlékszem, arra gondoltam: Nem is lát, mégis akarja Jézust. Ez fantasztikus hit! Az ember és családja még azon az éjszakán találkozott Jézussal. Mielőtt kimentem a kunyhóból, azt mondtam neki: Mikor holnap megjön a látásod, küldj egy futárt Pembába a hírekkel!

Pemba, ahol élünk, több órányi távolságra van attól a falutól. Akkor éjjel biztos, nem úgy gondolkodtam, ahogy egy normális ember. Be voltam merülve Isten jelenlétébe, így másképp gondolkodtam és beszéltem, mint egy természetes ember. És ez jó is volt, mert az este hátralevő része figyelemreméltó kihívást tartogatott számunkra. Ugyanis néhány falusi elkezdett köveket dobálni ránk és a gyerekekre. A látogatóink, akiket magunkkal hoztunk, bezárkóztak a Land Roverbe. Azt mondták, közben járnak értünk.

Egy, a fiatal lányaink közül figyelmen kívül hagyta a köveket, és arra kérte a vakokat, hogy jöjjenek, és gyógyuljanak meg. Néhányan a barátságosabb falusiak közül hoztak elénk még egy vak embert. Imádkoztunk a kislánnyal, és az ember egyből visszanyerte a látását. Gyógyulás előtt át kellett mennie néhány hit-percen, de végül felkiáltott: - Hallelujah!

Megragadta a legközelebbi mikrofont, és Jézusról kezdett beszélni a tömegnek. Azt mondta:

- Az Egyetlen, akiről beszélünk, valóságos! Vak voltam, és most látok!

Ezután a faluban sokan elfogadták Jézust.

Mindez egy csütörtök estén történt. Vasárnapig nem jött futár Pembába, a hírekkel, hogy a vak meggyógyult. Egy kicsit zavarodott voltam. Teljesen azt vártam, hogy meggyógyul. Hétfőn egy barátunkkal beszélgettem. Ez az ember történetesen befolyásos üzletember volt Pembában. Más vallást gyakorolt.

A kocsijával parkoltunk a Glory Base-en , mikor egy idegen hirtelen odajött a teherautóhoz, és megütögette az üveget. Barátunk egy kicsit gyanakodni kezdett, és azt akarta, kérdezzem meg az ismeretlent, mit csinál. Nem mindig biztonságos idegenekkel beszélgetni Pembában.

Nem értettem, mi ez az egész, de lehúztam az ablakot, hogy megkérdezzem. Ahogy az ablak legördült, az idegen azt mondta:

-Én vagyok a követ!

Aztán egy másik bukkant fel, lelkendezve:

-Ő már lát! Járni is tud! A földjén van, és gazdálkodik!

Az üzletember barátunk arra kért, hogy imádkozzak érte akkor és ott. Megfogta a kezem, és a szemére tette. Akármim is volt, kellett neki.  Néha Isten megengedi, hogy várj és csodálkozz, miért is nem pontosan úgy cselekszik, ahogy gondolod, hogy kéne. Néha Isten arra kér, hogy várj hétfőig. Tudja, mit csinál. Mivel a futárok pontos időben érkeztek, a más-hitű barátom meggyőződhetett, hogy szüksége van arra, hogy megtapasztalja Jézust.

Isten tökéletes ellenőrzést tart fenn, még ha az, ahogyan ezt teszi, szokatlan is. Ez az, ami miatt a folyó vizében kell maradnunk.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése 12.

MÉG MÉLYEBBRE ÉS LEJJEBB MENNI

Ezékiel tudta, mit jelent mélyebbre menni. A vizek, ahová meghívatott, egyenesen Isten templomából folytak, és mi is meghívattunk arra, hogy belépjünk.

A folyó forrása isten maga. Az Ő trónjából folyik, és megvidámítja a mennyei várost. Ugyanúgy, ahogyan a természetes folyók mindig alacsonyabban fekvő helyekre folynak, úgy Isten folyója is az alsóbb helyekre folyik le. Annak érdekében,hogy beléphessünk, egyre mélyebbre és mélyebbre kell mennünk. Mikor meghajlunk, letérdelünk, leborulunk, lefekszünk-ekkor találjuk meg Őt. Mikor a Szellemben eléggé lent vagyunk, Isten jelenlétének egészen kis darabkáját is fel fogjuk ismerni egy szobában. Nem fog érdekelni minket a pozíciónk, a helyzetünk, vagy bármi más, ami akadályozhatna minket. Túláradó vágyakozásunk teljesen be fog meríteni minket a folyóba.

Megtanultam a “ még mélyebbre” helyen élni. Tudom, hogy képes vagyok kimenni ide a szobámból, egy erdőbeli sétából vagy egy repülőgépből. Majdnem mindenhonnan ide tudok jutni. Minél lejjebb megyek, annál mélyebbre jutok Isten szíve felé, ahol megtalálom önmagam. Mikor olyan lent vagyok, hogy Szellemének vizei teljesen ellepnek engem, Isten minden szó és minden belátásom fölé visz engem.

Mindannyiunk számára az a kérdés: milyen mélyre akarunk menni? Mennyire akarjuk letenni, átadni az életünket? Hiszem, hogy van választásunk, milyen mélyre akarunk merülni Istenbe. Akár kálvinista, örmény katolikus, görögkeleti vagy pravoszláv a teológiánk, el kell döntenünk, valójában milyen mélyen vágyakozunk az egyesülésre Vele.

Isten azt kérdezi, melyikünk akar mélyebbre menni. Folyamatosan nagyobb és nagyobb mélységekbe szólít, hogy merüljünk, míg a folyó teljesen ellep, és megvidámítja a szívünket.

Az Úr angyala Ezékielt arra hívta, hogy jöjjön még mélyebbre és mélyebbre a vízbe.
Szabott egy mértéket.

"Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vízen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala."
Ezékiel 47,3-4.

Ezékiel valószínűleg eléggé megijedhetett ettől a hívástól. Ki tudta, tud-e úszni, vagy sem?

Mikor bokáig érő vízben vagyunk, mindent az ellenőrzésünk alatt tarthatunk. Mozdulhatunk, körbejárhatunk és megtarthatjuk az egyensúlyunkat. Odacsaphatjuk a sarkunkat, ha azt szeretnénk. Megcsinálhatjuk a minisztrinket a magunk módján. Kedvünk telhet ebben, hiszen szeretjük felügyelni a dolgokat. Néhány embert zavar például, mikor a szónok elveszti az önuralmát és zokogni kezd, mikor az lenne a dolga, hogy megossza az üzenetet. Megértem ezt. Tudom, milyen ijesztő, mikor azt érezzük, mintha megfulladnánk.

De én több, mint harminchét évig megállíthatatlanul és szenvedély nélkül hirdettem az evangéliumot, és ez alatt megtanultam, hogy nem túl sokat tehetek bokáig érő vizében Isten folyójának. Attól még, hogy bokáig érő vízben vagy, ismerheted a Szent Szellemet. Magasztos elképzeléseid lehetnek. Karizmatikus ajándékaid lehetnek. Lehet, hogy láttál már valamit Isten erejéből. Mégis, az idő nagy részében behatárolhatod magad olyan tevékenységekkel, amikről tudod, hogyan kell létrehozni és ellenőrizni azokat. A magad útján haladhatsz, és a saját terveidben bízhatsz.

Tudom, milyen bokáig, vagy akár térdig érő vízben rúgkapálni évekig, nem értve, hogy vannak mélyebb helyek is. És aztán megtanultam, hogy megcsinálhatjuk a minisztrinket a magunk módján, bokáig érő vízben, ha így akarjuk. De megtanultam azt is, hogy választhatjuk azt is, hogy olyan mélyre megyünk, amilyen mélyre csak akarunk. Isten ereje és jelenléte sokkal hatalmasabb, mint a saját képességünk a helytállásra a magunk erejéből. Mélyebb helyei vannak Istennek számunkra, amit valaha is felfoghatnánk.

Most mindig törekszem, hogy mélyebbre menjek. Folyamatosan arra kérem Istent, hogy fogjon meg, és borítson a folyójába. Isten felajánl egy meghívót mindenkinek, aki szomjas, hogy merüljön bele teljesen Isten szeretetének dicsőségébe.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése 11.

Éhesnek maradni Isten jelenlétére

Legtöbbünk kapott egy látomást, álmot, vagy hívást Istentől az élete egy szakaszában. Valószínűleg nem minden teljesült abból, amit Isten mutatott nekünk. Ha azon vagyunk, hogy mindent elvégezzünk, amit Ő akar az életünkben, muszáj mindig többre vágyakoznunk Belőle. Mindig van több tere a bizalmas kapcsolatnak, az Ő jelenlétének és dicsőségének. Szenvedély kell, hogy folyamatosan éljen és égjen bennünk, míg ki nem fejlesztünk egy szent éhséget, ahogy az árnyéka alá húzódunk újra és újra, mélyen belenézve Jézus szemeibe, és minden nap táplálkozva Belőle.

Imádkozom, hogy be tudj vonódni Isten jóságának az ünneplésébe, ahogy a titkos helyen tartózkodsz, és meg tudj nyugodni Benne olyan mélyen, ahol az önátadás Isten akaratának könnyűvé válik. Hogy olyan légy, aki sehová sem hajlandó menni az Ő jelenléte nélkül.

Imádkozom, hogy minden kihívásban és győzelemben keresd és megtaláld Őt. Imádkozom, hogy az Ő szívéből láthass, és meg tudj állni mindenkinek, akit Ő hoz eléd. Imádkozom, hogy olyan túláradóan prosperáló életet élhess, ami a titkos helyi bizalomból fakad.

Még mélyebbre

"És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól."
Ezékiel 47, 1-2

"Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait."
46. Zsoltár 5.

"És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utcájának közepén."
Jelenések 22,1-2

Mit jelent beárnyékolva lenni a titkos helyen? Mit jelent legyőzetni és teljesen a Szent Szellemnek átadottan élni? Mit jelent mélyebbre merülni az Isten szívéből eredő folyóba?

Azt jelenti, hogy az életünk nem a miénk. Azt jelenti, hogy többé nem a saját vágyaink számára létezünk, hanem az Övéinek. Semmi sem lehetetlen egy olyan életben, ami teljesen át van adva Neki. Beárnyékolva lenni azt jelenti, hogy elmerülünk az élet folyójában, ami az Ő Szellemében hömpölyög.

Isten arra hív el minket, hogy mélyre menjünk. Arra kér minket, hogy engedjünk Neki, hogy teljesen átvegye a kormánykereket. Arra hív, hogy mélyebbre merüljünk az Ő jelenléte folyójában, hogy igazi életet tapasztalhassunk meg.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 10.

A titkos helyen maradni

Fontos, hogy szomjas maradj, és emlékezz arra, hogy Isten használni akar Téged. Fel akar szerelni az Igével és a jelenlétével. Ez nem valamiféle egyszeri alkalom. Nem annyi, hogy elmész egy előre megbeszélt találkozóra, és elhozod onnan mindazt, amire valaha is szükséged lehet. Ismerőjévé válni Isten szavának és jelenlétének egy életre szóló utazás. Minél inkább megtapasztalod ezt a kettőt, annál kétségbeesettebben lesz rájuk szükséged. Isten elégedett volt Mózessel, mert ő nem egyezett bele, hogy Isten jelenléte nélkül vezesse Izraelt. Hasonlóképpen minket David barátunk hite érintett meg- az emberé, aki várakozott a Jelenlétben, hogy a Szent Szellem megmutassa neki, hogyan kell összeraknia a fúrótornyokat.

Adtunk neki egy tiszteletbeli mérnöki doktori címet. Óriási öröm volt, hogy neki ajándékozhattuk. Könnyek patakzottak le az arcán. Így tüntettúk ki Isten emberét, aki hitt, és az alapján a stratégia alapján cselekedett, amit a mennyből kapott, míg mások, az összes megfelelő képesítéssel még a megérintését a szerkezeteknek is visszautasították.

Isten elégedett azzal, hogy akárkit használ, aki hisz Benne. Vágyik arra, hogy kibocsássa a kulcsokat és a haditerveket a mennyből a titkos helyen. Az eszköze a a nemzeted megváltoztatására te vagy. Te vagy a só. Te vagy a fény. Te vagy az az ember, akit használni akar. Mikor Isten jelenlétében maradunk, a lelkünkből a háború és a félelem eltávozik.

Mózes azt mondta Istennek: Ha kedves vagyok Neked, tanítsd meg nekem az utaidat, hogy megismerhesselek Téged, és mindig jókedvet találjak Nálad. Emlékezz arra, hogy ez a nemzet a Te néped (II. Mózes 33,13). Az Úr azt válaszolta neki: Jelenlétem veled fog menni, és én pihentetlek meg (14. vers). Aztán az Úr azt mondta Mózesnek, hogy azt mondja minden odaszánt, letett életű szerelmesnek, hogy pontosan azt a dolgot fogja megadni, amit kértünk, mert kedvesek vagyunk Neki, és név szerint ismer minket ( 17. vers).

Nem vagyunk névtelenek Isten számára. Ismer minket, és vágyik arra, hogy halljuk, mikor a nevünkön szólít minket.

Egy nap ezt tanította meg nekem, ahogy egy, a bázisunkhoz közeli falun mentem át. Órákat töltöttem a szomszédaink látogatásával, és késésben voltam egy tanítványképző összejövetelről. Ahogy a dombon lefelé siettem, egy nagyon idős, rongyokba öltözött asszonyt vettem észre, ahogy egy sárkunyhó átellenében ült a porban. Vak volt. A szemei teljesen fehérek voltak. Éreztem, hogy az Úr arra kér, álljak meg a kedvéért. A helyi dialektusban megkérdeztem a nevét. Azt mondta, nincs neki. Azt gondoltam talán valami másféle törzsből való, és nem érti az én makua beszédemet. Ismét megkérdeztem őt egy másik nyelven, de a válasza ugyanaz volt: Vak vagyok. Nincs nevem.

Volt ott a közelben egy másik, üldögélő asszony. Megkérdeztem, hogy tudja-e a vak asszony nevét, de ő is azt mondta, hogy vak, és nincs neve.

Meg voltam döbbenve. Átöleltem az idős, vak asszonyt, és egyből elhatároztam, hogy Utaliyának fogom hívni. Azt jelenti: “létezel”, vagy “ te vagy”. Mikor először szóltam hozzá, ráncos arca élni kezdett. Hatalmas, csaknem teljesen fogatlan vigyort villantott rám. Megkértem a másik asszonyt, hogy szólítsa őt új nevén. Utaliya odafordította vak, fehér szemeit az ismeretlen hangra, és kuncogott. Ezután imádkoztam a szemeiért. Az orrom előtt barnultak meg.

Utaliya látott!

Beszéltem neki arról az emberről, akit Jézusnak hívnak, és éppen most nyitotta meg a szemeit. Beszéltem Apa Istenről, aki mindig a nevén szólítja őt. Utaliya azon a napon találkozott Istennel. Órákat késtem az összejövetelről, de úgy tűnt nekem, éppen a jó időben vagyok.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 9.

Álmok a kútásásról

Egy nap, ahogy a titkos helyen pihentem, az Úr egy látást adott nekem friss vizű kutakról, és egy adott gyülekezetről. Aztán éreztem, hogy Ő arra hív, hogy kutakat ássak gyülekezetek mellé.

Mikor Isten valamit mond nekünk, amikor az Ő jelenlétében vagyunk, válaszolnunk kell. El kell mennünk, és megtenni, amit Ő mond. Jézus azt mondta: A Fiú semmit sem tehet önmagától, hanem ha látja cselekedni az Atyát ( János 5,19 ). Jelenlétében Isten megtöri a szívünket, és felnyitja a szemeinket, hogy lássuk, mit is cselekszik körülöttünk. Ez az, ami miatt sehova sem mehetünk az Ő jelenléte nélkül az életünkben. A titkos helyen elsősorban azért maradunk, mert szeretjük Őt, de azért is, mert olyanok vagyunk, mint a kisgyerekek, és látnunk kell, ahogy Isten megmutatja nekünk, mit is kell tennünk.

Miután hallottam, amit Isten mondott nekem a kutakról, vettünk két, kútásáshoz való fúrót. Az a gyülekezet, amit a látomásban láttam, fizette az egyiket. Mikor a fúrók megérkeztek, szinte azonnal elvesztettük az egyik kulcsait. A másik fúrót és a robbanótöltetet két hatalmas konténerben szállították. A robbanótöltet ahhoz kellett, hogy átjusson a gép különösen kemény talajon is. Prófétikus helyzet volt, mert a következő két évben mindkét fúró csak hevert ott. Elvesztettük az egyetlen, megfelelően képzett mérnökünket, mert a hatóságok bevonták a vízumát. Az egyik barátunk foglalkozott a projekttel, de nemsokára ő, a felesége, és két gyermeke is ki lettek utasítva az országból. Megpróbáltunk segítséget szerezni a fúrók működtetéséhez, de ez Dél-Kelet Afrikában finoman fogalmazva, nehéznek bizonyult.

Szóval így álltunk, néhány helyes, kútfúró berendezéssel, amit senki nem tudott működtetni. Szánalmas volt. A nagy vízió eszközei megvoltak, de csak semmittevően csücsültek ott. Nem volt technikai segítségünk, még kulcsok sem, hogy beindítsuk a fúrókat.
Két évig küzdöttünk, hogy a kutak víziója valósággá váljon.

Mondtam Istennek, hogy nem tudom egyedül csinálni, ahogy Mózes is tudta, hogy nem tudja egymaga végezni, amire Isten elhívta őt ( II. Mózes 33,12 ). Megkérdeztem Istent, mit tegyek. A fúrók ott voltak, de nem volt műszaki képesség a használatukhoz. Tudtam, hogy igaz látásom van, de nem tudtam, hogyan kéne a darabokat összerakni. Fordulatra volt szükségünk. Akartuk, hogy azok a kutak ki legyenek ásva. Vizet akartunk minden szomjazónak a nemzetben. Továbbra is Isten ígéretébe - mely fizikális és anyagi természetű vizek feltörésére vonatkozott - vetettük a bizalmunkat.

Végül érkezett egy kis remény, mikor egy barátunk azt mondta, hogy ismer egy mérnököt, akinek az a szándéka, hogy idejön Georgiából és segít. David-nek hívták. Mikor David megérkezett, felfedeztük, hogy egy másik készlet kulcsot is elvesztettünk - ez volt a hozzáférés eszköze a második fúró konténeréhez. Rávettük az egyik fiatal emberünket, hogy hegesztőpisztollyal vágja át a konténert! Hamarosan ezután kihajtottam, hogy lássam, hogyan boldogul az új mérnökünk. Amikor megálltam a fúrók előtt, és kiszálltam a kocsiból, azt mondta:

- Helló, bébi. Látni akarod fúrni ezeket a gépeket?
-Persze - válaszoltam.
- Nagy csoda lesz ez. El sem tudom mondani, milyen nagy csoda. Akarod látni ezeket a gépeket fúrni, bébi?

Ezen a ponton tanakodni kezdtem, ez az ember vajon hova járhatott iskolába. Aggódni kezdtem. Mindenkinek azt mondtam, hogy egy kútfúrás-szakértő mérnök érkezett,és már azon a ponton vagyunk, hogy beindítjuk a fúrókat. Ahogy ránéztem az emberre, hirtelen elgondolkoztam, vajon csak megközelítő mértékben képzett-e a munkára.

Természetesen Isten bárkit képes kiképezni, aki tetszik Neki, és akkor, amikor tetszik Neki. Bármelyik átadott életű szerelmest vagy edényt képes használni. Emiatt látta jónak, hogy használja Mózest - hiszen ő megmondta Istennek, hogy sehová sem megy Jelenléte nélkül. Isten embert keres, aki nem a saját képességeitől függ, és Mózes tudta, hogy a feladata lehetetlen Isten segítsége nélkül. Alávetette magát Isten vezetésének, mert tudta, hogy nincs más mód teljesíteni azt.

Makacs imáinknak ugyanilyeneknek kell lenniük: - Isten, bármit meg fogok tenni, amit mondasz, de velem kell jönnöd. Nem fogok a képességeim hiánya miatti megelégedett lemondásban élni. Átadom magam Neked. Bízom Benned, hogy képessé teszel engem.

A következő pénteken David megkérdezte, vajon nem tudnék-e jobban prédikálni vasárnap, ha a fúrók a gyülekezeten kívül parkolnának. Tetszett az ötlet, és mondtam, hogy valószínűleg jobban prédikálnék. Vasárnap két óriási teherautó vontatta el a fúrókat a gyülekezeti ház elől. David elfordította a kulcsot, és a fúrók járni kezdtek. A szemem előtt törték fel a földet. Szédelegtünk az örömtől. Két év után végre látjuk az álmunk beteljesülését!

Az istentisztelet után meghívtuk Davidet arra, amit én "szent káosz éjszakának" hívok. Minden vasárnap temérdek gyereket hívok meg, hogy az éjszakát a házunkban töltse. Csirkét eszünk, kólás üvegeket verünk csapra, és nézzük a gyerekeket késő éjszakáig játszani. Nagyon hangos, nagyon vidám, és mindig különösen vad időtöltés ez, bármelyik látogatónk számára.
Miután a zaj és fesztivál közepette letelepedtünk, David hozzánk fordult, és azt mondta:

- Na, most elmondom nektek az igazat, oké? Sosem fejeztem be a középiskolát. Még csak kutat sem láttam. Sosem láttam vizet kijönni semmilyen lyukból. De volt egy álmom. Hittem, hogy Isten használni fog engem, hogy kutakat ássak ki Afrikában. Hittem Istenben, hogy össze fogom rakni azokat a fúrókat. Hittem, hogy Isten mondta, hogy én vagyok a megfelelő ember erre a munkára! Van egy cégem, és fúrunk, de csak oldalról. Sosem fúrtam semmit egyenesen lefelé! De volt egy álmom!

Csak néhány nap alatt, ahogy Isten használta Davidet, beteljesítette a küldetést, ami évekre megakadt. Két képzett mérnök azt mondta, nem lehet megcsinálni. Még a kormány is próbálta megakadályozni a fúrást. Ennek ellenére Isten küldött egy embert, aki hitt abban, amit hallott a titkos helyen. Bízott Istenben, hogy Isten meg fogja adni a képességet neki, hogy összerakja azokat a fúrókat. Hallotta Istent, és cselekedett. Emberek ezrei most friss, tiszta vizet isznak, mert egy átadott edény igent mondott.

Ma egy odaszánt kútásó csapatunk van, köztük egy fantasztikus, képzett, mozambiki mérnök, és folytatjuk az új kutak kiásását Mozambikban.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 8.

Az isteni stratégia titka

Be kell vallanom valamit. Fogalmam sincs, hogyan kell konferenciákat és összejöveteleket előkészíteni. Egyszerűen csak közösségben élek Istennel, és ebből fakad az eredmény. Előkészíteni az életemet a Szent Szellem kiáradására az egyetlen módja az előkészületnek. Mielőtt a mozgalomban bármilyen akciót végrehajtanánk, az Úr kijelenti a stratégiát nekünk. Egyetlen dolog sincs, amit megtennénk, vagy amivel próbálkoznánk, amit ne találnánk meg az Igében vagy az Ő jelenlétében. Nem ülünk le egy digitális tábla elé és vázoljuk fel, hogyan fogjuk elérni a nemzeteket. Ehelyett Isten egy látást adott, hogyan viseljünk gondot egymillió gyerekre.

Mikor Isten először mutatta meg az ébredést, ami Mozambikban történni fog, úgy terveztem, csak néhány százzal több gyerekre kell gondot viselnie a szolgálatnak. Azt gondoltam, ez lesz a legjobb, amit tehetünk, mert nem voltak apáink a számukra, csak anyák, és más fiatal felnőttek. Nem sokkal ezután Isten egy friss stratégiát adott, hogy eszerint a látás szerint járjunk. Szólt hozzánk, és azt mondta, hogy meg fogja érinteni az apák szívét, hogy úgy viseljenek gondot a gyerekekre, hogy a saját otthonaikba fogadják be őket.

Hittünk Istennek, és megjelent egy természetfeletti mozgalom. Azokból a közösségekből, melyek gyülekezeteket tápláltak, sok pásztor szükségben lévő gyerekeket fogadott be. A gyerekek többsége ezeknek a pásztoroknak, özvegyeknek, vagy a közösségek otthonaiban talált gondozást. Nem állítjuk, hogy tökéletes a modellünk. Ugyan követünk el hibákat, de megtesszük, amit Isten adott nekünk, és tanuljuk, hogyan kell járnunk. Egyre több gyereket látunk el minden nap, ahogy keressük Isten szívét Mozambikkal és más nemzetekkel kapcsolatban, megtéve minden erőfeszítést, hogy folyamatosan az Ő jelenlétében maradjunk.

Az igazság az, hogy nem tudunk kilépni, vagy átformálni helyeket Istennek, amíg azt nem hordozzuk, amit az elhívásunk szerint hordoznunk kell. Mikor a jelenlétében élünk, a nemzetek egy emberként kezdenek el megváltozni. Akár egy hatalmas tömeghez küld Isten, akár huszonöt emberhez, arra hívott el, hogy meghatározó légy. Arra hívott el mindnyájunkat, hogy a jelenlétében éljünk, és megálljunk azoknak, amiket Ő tesz elénk minden nap. Isten használni akar minket, de hinnünk kell, és a kijelentések alapján cselekedni, amiket Ő ad nekünk a titkos helyen.

Például Rollandnak és nekem volt egy látásunk, hogy elmenjünk egy nemzethez. De mi történt volna, ha nem vesszük meg a repülőjegyet? Mi lett volna, ha nem akartuk volna letenni az életünket? Ha nem éltünk volna Isten jelenlétében? Ha átadtuk volna ezt a nagyszerű látást a szegényeknek és betegeknek, de nem tettünk volna semmit? Ha nem ültünk volna be a Land Roverbe és nem töltöttük volna azokat a napokat, heteket, hónapokat a megközelíthetetlen falvakba autózva, időnként beragadva a sárba? Ha nem akartuk volna felajánlani annak a víziónak a munkáját sok száz másik embernek? Ha magunknak akartuk volna?

A szívünk tele lehetett volna szép kijelentésekkel, de semmi sem történt volna, ha mi, és az Iris- család nem hittünk volna Benne, és az imáink nem lettek volna megválaszolva.

Hit nélkül, ami tettekben jelenik meg, azokból a víziókból egy sem vált volna valóra a mi életünkben, és a mozgalomban résztvevők életében sem. Muszáj válaszolnunk arra, amit Isten mutat nekünk a titkos helyen - nem csak magunk miatt, hanem azok miatt is, akiket Ő rajtunk keresztül akar elérni.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 7.

A titkos hely

“Ahogy Mózes bement a sátorba, a felhőoszlop leszállt és ott maradt a bejáratnál, mialatt az Úr beszélt Mózessel… Az Úr szemtől­-szembe beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszélget… Az Úr azt válaszolta: Jelenlétem veled fog menni, és én nyugtatlak meg. Akkor Mózes azt mondta: Ha jelenléted nem jön velünk, ne küldj minket tovább innen.” II.Mózes 33,9 11. 14­15.

Mózes ismerte az Isten jelenlétében való megnyugvás fontosságát. Vágyódott arra, hogy időt töltsön a titkos helyen. Annyira éhezett Isten jelenlétére, hogy egy tapodtat sem mozdult előre nélküle. Azt mondta Istennek: Honnan tudják meg, hogy kedvesek vagyunk neked, ha nem jössz velünk ? (II.Mózes 33,16 )

Józsué is ismerte a fontosságát a titkos helyen való Istenben való megpihenésnek. Ezt látjuk abban is, hogy mikor Mózes visszatért Izrael táborába miután Isten beszélt vele, “ahogy az ember a barátjával beszélget”, hogy Józsué nem hagyta el a sátrat. Isten jelenlétében maradt. Nekünk is ugyanúgy észre kell vennünk, hogy az Istentől kapott sorsok végig vitelének egyetlen módja az, hogy elsőként Isten jelenlétét építjük fel az életünkben. Az elhívásunkhoz szükséges kulcsok akkor szabadulnak fel, mikor időt töltünk ott. Muszáj mindig Hozzá futnunk, hogy megtaláljuk életünk igazi forrását.

Sőt, mikor elidőzünk a titkos helyen, a vágyódásunk és éhségünk Jézus iránt nőni fog. Kizárólag akkor születnek meg legértékesebb kincseink, mikor az Ő jelenlétében tartózkodunk. És ez sokkal jobb, mint a munka! Sokkal többet végezhetünk el, mikor Isten jelenlétében vagyunk, mintha bármi mást csinálnánk. Ha teljesen végig akarjuk járni a pályánkat, amit az Úr helyezett az életünkbe, muszáj időt töltenünk Vele, és ápolni a bensőséges kapcsolatot a titkos helyen.

A megmaradás titka

Ideje van a szeretgetésnek, és ideje a munkának. Fontos tudni a különbséget. Mindannyiunknak kell dolgozni. Mégis, mikor Isten elkezd magához vonni minket, fontos, hogy felismerjük, hogy itt az ideje abbahagyni a munkát, és belépni az Ő dicsőséges jelenlétébe.

Nagyon keményen dolgozom. Felettébb kötelességtudó ember vagyok. Mégis vannak pillanatok, mikor Isten közelebb húz magához és azt kéri, hogy jöjjek el a tevékenykedéstől, egyedül Vele töltsek időt. Válaszolnom kell. Minden mást el kell felejtenem ilyenkor. Olyan közel akarok menni Istenhez, hogy teljesen el legyek rejtve Benne. Folyamatosan többre vagyok éhes és szomjas a Szelleméből. Semmi másra nincs étvágyam, csak Rá. Az egyedüli dolog, ami engem igazán megelégít az az, hogy az Ő jelenlétében vagyok, és az Ő ölelése az, ami az átadottság helyére visz engem. A szent önmegadásban találok olyan erőt, amire szükségem van, hogy fussam a pályát.

Valójában nem tudom, hogyan maradjak versenyben e nélkül az ölelés nélkül. Romantika nélkül nem tudnék szolgálni. Persze próbáltam azelőtt, de nem megy. Még csak nem is akarom. De mikor szerelmes vagyok, egy nap tizennyolc órát tudok futni. Egész lényemmel futok utána, és pihenek, még ha közben futok is. Az életben a végkimerülésig hajszolhatjuk magunkat, hogy többet és többet tegyünk Istenért, úgy, hogy közben fel sem fogjuk, mit is kíván Ő igazából tőlünk. Isten szeretné, ha az étvágyunk növekedne Iránta. Ha eszünk és iszunk Belőle, abba a kapcsolatba fog bevinni, ami az Ő képmására változtat át minket. Olyan sokat kezdünk majd enni és inni Jézusból minden nap, hogy többé nem éhezünk meg, és nem fáradunk el, ahogy a pályánkat futjuk. Egyszerűen csak megtanuljuk, hogyan éljünk folyamatosan az Ő szívének titkos helyén.

Az emberek gyakran azt kérdezik tőlem, mi a fennmaradás titka. A titkos hely a titok. Ott kell laknunk. Ahogyan az Úr jelenlétében tartózkodunk, az étvágyunk nőni fog, és egy dicsőséges, új élet kihordásában találjuk magunkat. Ha azt gondolod, tudod, hogyan kell a titkos helyen élni, de nincs gyümölcs az életedben, akkor te még nem voltál ott. Prosperálni fogunk az Isten szívével való egyesülés és Jézus iránti szeretet magasabb szintjén.
Mikor a munkatársaimmal beszélgetek, mindig ugyanezt a dolgot hangsúlyozom. Újra és újra azt mondom: a gyümölcstermés a bensőséges kapcsolatból fakad. Mindig emlékeztetem a csapatomat, hogy a bensőséges közösség Istennel az egyedüli módja a maradandó gyümölcs megtermésének.

Mikor új szolgálók jönnek Afrikába vagy Ázsiába, néhányan közülük azt hiszik, értik ezt, de amikor a szegények dörömbölnek az ajtajaikon segítséget igényelve; nézem azokat, akik odafigyelnek arra, hogy gyakran megálljanak, és időt töltsenek a titkos helyen, és nézem azokat, akik nem. Akik nem figyelnek erre, néhány hónapig nagyon keményen dolgoznak. Figyelem őket munka, mozgás és törtetés közben, és elfeledve azt, hogy minden nap megálljanak és kenyeret egyenek a mennyből. Aztán látom őket, ahogy repülőre szállnak, és visszamennek Nyugatra a kimerültség miatt.
Figyelem azokat is, akik megtanulták a titkos hely rejtélyét. Ők megértették, hogy mikor több időt keresnek Istennel, messze több gyümölcsöt teremnek, és megkapják a kegyelmet, hogy futásban maradjanak még nagy nyomás közepette is. Prosperálnak éveken át, mert megtanultak abban a birodalomban tartózkodni, ahová élni elhívattunk.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 6.

Szeretni Jézust bármi áron

Több ízben éreztem az életemben, hogy a Szent Szellem beárnyékol engem. Az első alkalommal tizenhat éves koromban. Közép- Mississippiben, egy indián rezervátumban lévő baptista gyülekezetben találkoztam Jézussal. A rákövetkező éjjel megkeresztelkedtem a gyönyörű Szent Szellemben egy Pentecostal Holiness gyülekezetben.

Öt hónappal később éppen imádtam az Egyetlent, aki teljesen méltó erre. A Szent Szellem megérkezett, és újra éreztem, hogy beárnyékol. Az imádás alatt Isten tündöklő fénye szállt le, és én elragadtattam egy látomásban. Nem hallottam már a prédikációt vagy bármi mást magam körül. Ez a gyülekezet elképesztően hangos volt, de mikor az Úr jelenlétét éreztem leszállni rám, a rengeteg hang megszűnt. Megdermedtem, a kezeim fenn a levegőben, aztán Isten hallható hangját hallottam- életemben először és utoljára.

Úgy tűnt, Jézus beszél hozzám, megcsókolta a gyűrűsujjamat a bal kezemen, míg olaj folyt le a karomon. Hallottam, hogy azt mondja nekem: Hozzám jössz. Szolgálónak és misszionáriusnak rendeltelek Afrikába, Ázsiába és Angliába. Ugyanebbe a testhelyzetbe ragadva maradtam három teljes órán át, az Úr előtt térdelve mozdulatlanul, elveszve a látomásban.

Azon a napon sorsom egy új szakaszát fedeztem fel. Mikor Isten nyomasztóan nehéz jelenléte felszállt, darabokra hullottam. Zokogtam és nevettem. Azóta is, több, mint három évtizede ezt a látomást kergetem. Semmi mást nem tettem. Arra mozdultam egyenesen előre, ahova Jézus küldött, mert Ő megsemmisített engem a szeretetével. Az a látogatás úgy megérintett engem, hogy azt mondtam Jézusnak, hogy nem érdekel, mibe kerül.

Elviseltem annak a szégyenét, hogy míg Kaliforniában, Laguna Beachben éltem, egy Pentecostal Holiness gyülekezet tagja voltam. Évekig nem hordtam nadrágot., és nem vágattam le a hajam, mert azt gondoltam, ez nem lenne szent. Abban az időben nem tudtam, hogy nem kell ilyen áldozatokat hoznom, hogy szent legyek- de így tanítottak, úgyhogy ezt tettem. Kész voltam hordozni az ígéretet, mindegy, mibe kerül nekem.
Azok az értékes, gyönyörű emberek a Pentecostal Holiness gyülekezetben megtanítottak engem, hogy örömmel viseljem a szégyent az evangéliumért, és kifizessem az árát. Örökké hálás leszek azért, hogy megtanítottak engem, hogy szeressem Jézust bármi áron.

Amikor éreztem, hogy az Úr beárnyékol engem, akkor belém plántált egy ígéretet. Azon a napon elkezdett növekedni bennem valami- egy elhívás és egy szolgálat. Bár húsz évig tartott, hogy eljussak Afrikába, már a legelső napon a látomás után elkezdtem kilépni a sorsom felé.

Mikor Isten elhívott engem, hogy szolgáljak, addig sosem láttam nőket prédikálni. Nem tudtam, hogy tudnak.Megkereszteltek és konfirmáltam egy formális gyülekezetben, ahol nem voltak női szolgálók. Sosem láttam vagy hallottam női szolgálatról. De én azt hallottam az Úrtól, hogy arra vagyok rendelve, hogy szolgáljak, úgyhogy a rákövetkező nap elkezdtem beszélni bárkinek, aki meghallgatott.

Nem vártam valakire, hogy meghívjon egy konferenciára vagy egy gyülekezetbe, hogy beszéljek. Akkoriban senki nem hívott meg tizenhat éves lányokat, hogy ilyesmit tegyenek, így Alzheimer-kóros betegeket találtam, hogy szolgáljak feléjük.Ők nem emlékeztem arra, hogy jöttem, és nem tudták, mikor mentem. Nem nézték az órájukat. Olyan hosszan tudtam feléjük szolgálni, amilyen hosszan csak vezetésem volt erre.

Drogfüggők felé is szolgáltam. Ott ültem velük és megosztottam velük a jó hírt, míg ők ki voltak ütve. Arra kértem Istent, hogy engedje, hogy kiöntsem rájuk az Ő szeretetét. És bár nekem azt mondták, a nők nem prédikálnak, senki sem próbálta azt mondani, hogy nem lehet szeretni és megszólítani a drogosokat.

Bementem a sötétségbe és bevittem Isten bennem lévő világosságát. Helyeket kerestem, ahol az emberek szomorúak, összetörtek, betegek, haldoklók és kétségbeesettek voltak. Ezt csinálom most már harminchét éve. Az ilyen fajta helyek azóta is a kedvenceim. Észrevettem, hogy az összetörtek és a haldoklók mindig éhesek. Mindig kétségbeesettek. Tudják, hogy szükségben vannak.

“Boldogok a szellemben szegények, mert övék a mennyeknek országa.“
Máté 5,3

Lehet, hogy néhányan közületek prófétikus szavakat hordoztok évek óta, és még sosem léptetek ki, mert túl költségesnek, túl bolondnak, vagy túl lehetetlennek tűnnek. Lehet, hogy nem érzed magad eléggé felkészültnek, vagy félsz, hogy valaki megtudja mit is érzel avval kapcsolatban, amit Isten mondott neked, hiszen aztán felelősségre vonhatnak, hogy Isten beszéde szerint cselekszel-e.

Talán az ígéretei olyan súlyos társadalmi stigmával járnak, hogy nem vagy biztos benne, hogy akarod-e hordozni azokat igazából.

Lehet, hogy túlzott ára van annak, amit Isten beléd helyezett, de ha akarod Őt, azt kell választanod, hogy kifizeted azt. Lehet, hogy egész zsáknyi ígéreted van, de mit fogsz tenni velük? El fogod-e viselni a lehetséges szégyent és teljességre viszed-e, amit Isten beléd helyezett? Könnyű meghallgatni egy nagyszerű prófétikus szót, de ez gyakran költséges és kihívást jelent szülésig vinni azt.

Isten mindnyájunkat gyümölcstermésre rendelt ( l. János 15. ). Ismernünk kell a meghitt együttlét helyét, ahol annyira emészt minket a Szent Szellem, hogy emiatt tápláljuk és védelmezzük azt a magot, amit Isten belénk belyezett. Ki kell lépnünk félelem nélkül és aktiválni az Ő ígéreteit. Ez a közösség Istennel ad kegyelmet és erőt, amire szükségünk van, hogy áttörjünk szenvedésen fájdalmon és kényelmetlenségeken.

Miután az indián rezervátumban találkoztam Istennel, visszatértem Laguna Beachbe, Isten ígéretének a magvával a bensőmben. Minden egyes barátom -beleértve a családomat is-azt gondolta, megbolondultam. Úgy tűnt, mindenkit elvesztettem, aki közel volt hozzám, de én átnyomtam magam, hogy többet kapjak Isten jelenlétéből. Azt mondtam Jézusnak, hogy bízni fogok benne és folytatom a dolgom, hogy kapjak szeretetéből és továbbadjam azt.

Isten embereket keres, akik szívesen látják jelenlétét, hogy szabadon körözzön fölöttük. Mikor Isten jelenléte kering fölötted, az életedben növekvő gyümölcs termés következik be. Ez szükségszerű. Gyümölcsök következnek az Istennel való meghitt együttlétből, és Isten növekvő “terméshozamra hívott el minket. Arra hívott el, hogy olyan emberek legyünk, akik abszolút rabjává lettek Jézus szépségének.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 5.

Csak annyit mondj: Igen!

"És Mária azt mondta: Íme, én az Úr szolgája vagyok. Legyen velem a te szavad szerint. És az angyal eltávozott tőle." Lukács 1, 38

Költséges lehet igent mondani Isten ígéreteire. Mária is tudta, hogy ára lesz. A magam részéről azt hiszem, hogy mondhatott volna nemet is. Mondhatott volna valami ilyesmit: Félelmetes vagy. Gyönyörű vagy. De megijesztesz engem. Kérlek, szűz vagyok még. Nem akarom ezt. Keress valaki mást. Legyűrhette volna a szégyen és a nevetségessé válás lehetősége, vagy azé, hogy elveszti a jegyességét.

Sokan közülünk végül ilyesféle félelmekkel felelünk Istennek. Isten megnyilvánuló jelenlétében mélységes érzelmekkel lelkesedhetünk, fennkölt ígéreteket fogadhatunk, de mi történik azután?

Mikor a Szent Szellem beárnyékolta Máriát, az élete végérvényesen megváltozott. Életét végigkísérő nehézségeket kellett elfogadnia. Hiszem, hogy Isten még mindig keresi azokat, akik minden költséget állni fognak, hogy az ígéreteket a beteljesülésükig vigyék. Keres egy gyülekezetet, egy népet, imádókat, aki nem törődnek a szégyennel, hogy kihúzzák-vonják őket, hogy kényelmetlen helyzetbe kerülnek, akik engedik, hogy az Úr mindezt megtegye velük.

A terhesség súlytöbblettel, kellemetlenségekkel és kényelmetlenséggel jár. Mit mondasz majd, mikor Isten ígéreteinek hordozása deformálni kezd téged? Azt fogod-e mondani: Isten, vedd el az ígéretet! Nem tudom tovább csinálni. Túl nehéz. Nem tudok tovább menni. Megterhelő! Add a sorsomat valaki másnak. Vagy megadod magad azok között a radikális változások között, amit az ígéret hozott, mégha az mindent egy új formára nyújt és feszít ki benned?

A világon az emberek gyakran elvetetik a babáikat, mert nem akarják meghozni azokat az áldozatokat, amelyeket a gyerekek igényelnek. Ezek az áldozatok túl nagy kényelmetlenségnek tűnnek nekik. Az ár túl nagynak látszik.

Az egyház néha ugyanezt tette az ígéretekkel, a próféciákkal és azzal, ahogy Isten magához von minket. Igent mondtunk imádáskor, mikor fellelkesedtünk, aztán elvetéltük azt, amit Isten kért tőlünk, mikor a dolgokat kezdtük túl nehéznek vagy kényelmetlennek érezni.

Isten nem szereti az abortuszt! Összetöri a szívét, mert mikor véghez visszük, amit belénk helyezett, akkor elveszett fiai és lányai - akiket terve szerint a mi letett életünkön keresztül akar elérni - haza tudnak jönni. Isten nagyon szereti az embereket kihozni a sötétségből. Nagyon szereti begyűjteni a haldoklókat, elveszetteket, betegeket és a megtörteket.

Isten keresi azokat, akik annyira a szerelmében vannak, hogy akkor is igent mondanak, mikor dédelgeti és magához vonja őket Isten, és akkor is, mikor áldozathozatal szúkséges.

Hiszem, hogy Mária, mikor beárnyékolta a Szent Szellem, el lett árasztva Isten szeretetével, ezt mondhatta magában:” Bár ez az egész nekem rettenetes fájdalmat fog okozni, bár a jóhíremet teljesen lerombolja majd, bár a völegényem valószínüleg nem fogja megérteni, és lehet, hogy a családom kitagad engem, én teljességre viszem az ígéretedet, Isten. Elviselem a szégyent, mert szeretlek. Hordozni fogom azt, amit csak belém helyeztél, a szeretet kedvéért. “

Mi volt Mária válasza egy látszólag lehetetlen ígéretre? Önátadás.
Az Úr bárkit használni tud, aki úgy felel Neki, ahogy Mária tette, aki azt mondta: “Legyen velem a te szavad szerint.” Ő tud használni bárkit, akinek készséges a szíve. És hiszem, hogy bensőséges kapcsolatban Istennel, meg tudjuk találni az átadott szeretet helyét, ahol minden félelem elmúlik, egy helyet, ahol hajlandóvá válunk elvégezni bármit, és elmenni bárhová, a szeretet miatt.

Ez az a hely az egyetlen ok, amiért oda megyek, ahová. A szeretet kedvéért megyek. Abszolút szerelemben vagyok Istennel. Ki vagyok tárva szeretete által. Egyszerűen csak valaki vagyok, aki arra kérte az Urat, hogy legyen vele az Ő szava szerint. Minden reggel, mikor felkelek, az első, amit kérek a Szent Szellemtől, hogy ragadjon meg. Állandóan ezt imádkozom. Azt akarom, hogy teljesen birtokoljon engem. Nem tudom, hogyan kell bonyolult dolgokat imádkozni. Csak annyit mondok: Ragadj meg, Szent Szellem! Hadd szeressek úgy, mint Jézus ma. Hadd legyek a jóillata. Hadd legyek az élete. Hadd hordozzam, amit Te belém helyeztél ma. Szeretlek, Szent Szellem. Szeretlek, Jézus. Szeretlek, Papa Isten!”

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 4.

Ezután hét nap és hét éjjel olyan erősen éreztem Isten jelenlétét, hogy mozgásképtelenné váltam. Képtelen voltam járni, beszélni vagy mozogni. A Szent Szellem azt mondta az embereknek, hogy hébe-hóba öntsenek le vizet a torkomon, hogy inni adjanak. A mosdóba úgy kellett kivinni.
Sokan kinevettek. Az egész dolog mulatságosnak tűnt nekik. Hát számomra semmi mulatságos nem volt benne. Ez egy erőteljes és szent időszak volt. Ez után az "átadási szertartás" után visszatértünk Mozambikba.

A következő év során a körülményeink embert próbálóbbak lettek, mint valaha. Rolland és a lányunk kidőltek a súlyos malária visszatérő rohamai miatt. Nálam szklerózis multiplexet diagnosztizáltak. Az anyagi helyzetünk még rosszabbá vált. A mozambiki gyerekeink sátrakban laktak férgekkel és patkányokkal együtt, amik éjjel összeharapták a lábujjaikat.
Én továbbra is hittem a nekem adott szóban. Az egész év során az összes vak ember gyógyulásáért imádkoztam, akivel csak találkoztam Mozambikban. Mindegyikük találkozott Jézussal, de egyikük sem kezdett látni.

Aztán, egy év után, Isten megnyitotta a mennyet. Az ige elkezdett valósággá válni. A vakok elkezdtek látni. A süketek hallani. A sánták elkezdtek járni. Hárman a mozambiki pásztoraink közül embereket támasztottak fel. A gyülekezeti növekedés robbanásnak indult. A történetünk csordultig telt vad és csodálatos mesékkel.

A prófétikus szó akkori idejében egy gyülekezetet plántáltunk Hong Kongban, egyet Angliában, kettőt pedig Mozambikban. Ez volt a szolgálatunk látható gyümölcse oly sok év után. Két kis mozambiki gyülekezetünk volt - az egyik kötelező részvétellel a gyermekközpontban, ahol a gyerekeinknek meg kellett jelennie a gyülekezetben vasárnaponként ebéd előtt. A másik gyülekezetünk egy szeméttelepen gyűlt össze.

Azóta a mozgalmunk több mint tízezer gyülekezet alapítását látta Mozambikban, és körülötte. Munkánk ágai több mint harminc nemzetre terjedtek ki világszerte. Néhány ezer ezek közül az új gyülekezetek közül Cabo Delgado Provinciában van a messzi északi részén Mozambiknak, örökbefogadott hazánkban, és a Makua és Makonde törzsek otthonában- korábban a legnagyobb el nem ért embercsoportnak Afrika dél-keleti részén.

Amikor az Úr beszélt nekem a vágyáról, hogy Mozambik egész népét elérje, hogy megismerje Őt, bizarrnak éreztem a részéről, hogy engem kér meg, hogy segítsek.
A világ mércéjéhez képest korlátozott szolgálati sikert tapasztaltunk. Láttunk néhány csodát, de ez az ígéret túl nagynak hangzott ahhoz, hogy fontolóra vegyük. Minden porcikájában ugyanannyira furcsának tűnt nekem, ahogy Mária számára annak tűnt Isten szava.

Tudom, csak egy kicsi lény vagyok Isten Mozambikkal kapcsolatos dicsőséges szándékának nagy ábrájában. Csak egy kis anyuka vagyok a porban szolgálva. De hiszem, hogy ha Isten tud egy szamarat használni, akkor engem is tud. Isten dicsőségének a katalizátora akarok lenni. Akarom hinni, hogy Isten el tudja érni, hogy szeretete és dicsősége átragyogjon az én kis letett életemen-és a te kis letett életeden. Nem számít mennyire lehetetlennek tűnik Isten egy ígérete, válaszolhatunk úgy, ahogy Mária tette, egy átadott kiáltással: "Igen!"

Még a legkisebb igen is számít Istennek.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 3.

Isten egy várost ad nekem!

Amikor tizennyolc éves voltam, ellátogattam egy összejövetelre a Southern California Főiskolára- ma Vanguard Egyetem- ami még intenzívebben összpontosította az életemet. Emlékszem, nagyon ideges és bosszús lettem a szónokra ezen az összejövetelen, mert amit mondott, annyira arrogánsnak tűnt. Az egyetlen dolog, ami miatt ott maradtam, hogy hallgassam, az az volt, hogy az őt vendégül látó szolgáló csoport tagja voltam. Ott kellett maradnom az első sorban. De amit mondott, annak nem sok értelme volt számomra. Túl hihetetlen volt, túl félemetes. Ott állt az az ember, és azt állította, hogy Isten azt mondta neki, hogy ad neki egy várost. Kétszer is elmondta: Isten azt mondta, ad nekem egy várost!
Ahogy azon gondolkodtam éppen, milyen arrogáns is ez az ember, hirtelen két angyalt pillantottam meg, egyet a jobb oldalán, a másikat a balon. Aztán, pont mögötte, megláttam Jézust, magát. Fényes és ragyogó volt.

Nyílt látomás volt, teljesen ébren voltam, képesen arra, hogy lássam a hétköznapi dolgokat és embereket körülöttem. Jézus egyenesen rám mutatott, és azt mondta: Hallgass rá! Az igazat mondja!

Nem tudtam bemenni az előadásra ezután. Kivánszorogtam az első sorból, egészen egy kis, a kápolna hátuljában lévő imaszobáig, a lelkem mélyéből dicsőítve Istent egész nap. Zokogva azt kiáltottam Istennek, hogy ha ez az egész igaz, azt akarom, hogy adjon nekem egy nemzetet.

Úgy tűnt nekem, hogy ha Isten adhat valakinek egy várost, akkor adhat neki egy nemzetet is. Ez a találkozás örökre megváltoztatott engem.

Egy egymillió dolláros konferencia

Majdnem húsz évvel később egy konferenciai összejövetelen rám tette a kezét Randy Clark a Toronto Airport Christian Fellowship gyülekezetben ( ma Catch the Fire ), és azt mondta: Isten azt akarja tudni- Mozambik népét akarod?

Rolland, a férjem és én azért jöttünk erre az ébredési összejövetelre Kanadában, mert kétségbeesettek és éhesek voltunk, hogy Istenből többet kapjunk. Felettébb költséges volt ez a látogatás, mert egy másik nagy gyülekezet azt mondta, ha visszatérünk Torontóba, el fogjuk veszíteni egy új gyermek-központ felépítésére vonatkozó egymillió dollárról szóló ígéretüket. Ennek a bizonyos gyülekezetnek komoly teológiai ellenvetései voltak azzal szemben, ami Torontóban történt. Ők semmilyen módon nem akartak összevegyülni ezzel a mozgalommal, még ilyen indirekt módon sem, rajtunk keresztül.

Kétségbeesetten szükségünk volt erre a pénzre. A közelmúltban vesztettük el majdnem mindenünket, amink volt Afrikában, mert a helyi kormány tisztviselői összeverték a gyerekeinket és elvették az első gyermekközpontunkat és a telket egy hétvégén. A családunk, a stábunk és háromszázhúsz gyerek otthon nélkül maradt.

Ez a gyülekezet alá akart íratni velünk egy okiratot, megígértetve velünk, hogy sosem térünk vissza a torontói vagy pensacolai ébredési gyülekezetekbe, máskülönben feladhatjuk bármilyen várakozásunkat, hogy megkapjuk azt a pénzt, amit előzőleg felajánlottak.
Jóllehet nagy szükségben voltunk, nem volt nehéz a választás. Bármi áron többet akartunk Isten jelenlétéből. Még úgy is, hogy mélyen átéreztük az árát a következő torontói konferenciára való elmenetelünknek- egymillió dolláros belépti díja volt!
A pásztor, aki visszatartotta a pénzt, nagyon értékes maradt számunkra, és továbbra is becsüljük a szolgálatát. Végül kibékültünk vele, de ő egyszerűen nem értett akkor sok olyan megnyilvánulást, ami Torontóban történt, ahogy Isten Szelleme megérintette az embereket.

A konferencián Randy Clark nagy tűzzel és meggyőződéssel prédikált a kenetről, az erőről és a sorsról, amit Isten ránk akar ruházni. Az üzenete közepén akkora odaszántságot éreztem Isten iránt, hogy képtelen voltam a válaszadástól visszatartani magam.
Nem volt előre hívás, vagy akárcsak szünet az üzenetben, de emberek ezrei előtt arra éreztem késztetést, hogy előre rohanjak. Ott letérdeltem, felemeltem a kezeimet és üvölteni kezdtem.

Még én is csodálkoztam, mit művelek. Nem tudtam elhinni, hogy ilyen vadul cselekszem. Természetesen, én sosem viselkedtem volna ilyen módon, de a Szent Szellem olyan nagy vágyódással emésztett az Ő jelenléte iránt, hogy többé nem törődtem azzal, ki mit gondol.

Randy abbahagyta a prédikálást. Rám tette a kezét és azt mondta: Isten azt akarja tudni - Mozambik népét akarod?
Mindenemmel együtt azt sikítottam: Igen!!
Folytatta: A vakok látni fognak, a süketek hallani fognak, a sánták járni fognak, a halottak fel fognak támadni, és a szegények hallani fogják az evangéliumot.
Isten ereje villámlásként ütött meg. Vibráltam és ordítottam. Komolyan azt gondoltam, meg fogok halni. A benyomás, amit Isten irányából éreztem, az volt: Rendben. Holtan akarlak.

Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy meghaljunk. Viszont nem akar minket holtan hagyni. Azt akarja, hogy meghaljunk, hogy így feltámadjunk az Ő dicsősége ereje által. Egy új életet akar nekünk adni, ami többé nem a miénk, hanem teljesen át van adva Neki. Emlékszem egy "Igen!" kiáltásra, ami az én szívemből egyenesen az Övébe ment. Nem gondoltam végig. Ha végiggondoltam volna, valószínűleg azt sikoltom: "Nem!"

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 2.

Milyen fajta jókedv ez?

Ha vágyunk Isten jókedvére az életünkben, fontolóra kell vennünk, hogy is nézhet ez ki. Nem mindig lesz ez pénz, előléptetés, vagy valami hasonló. A Mária iránti jókedv az volt, hogy egy egyszerű zsidó lány hirtelen terhesen találta magát. Minden valószínűség szerint a közösség irányából jövő rettenetes pletykával, kritikával és helytelenítéssel kellett elbánnia. Az első dolog viszont, amit meg kellett tennie az az volt, hogy táplálja, védelmezze és szeresse a benne növekvő életet a nagymértékű megnemértés és fájdalom ellenére is. Ha Isten szokatlan módon szól hozzánk, egy furcsa feladatot ad, vagy valami váratlan helyre küld, lehet, hogy habozni kezdünk, hogy elmondjuk a barátainknak, vagy a családunknak. Természetesen aggódni fogunk, hogyan reagálnak rá az emberek. Képzeljük csak el egy pillanatra, hogyan érezte Mária magát, mikor el kellett mondania a családjának a meglátogatást és fantasztikus ígéretét Istennek a benne növekvő életről, nemcsak azt, hogy ő szűz, hanem, hogy a benne lévő gyermek Isten Fia, Izráel Messiása.

Néha azt is szeretnénk tudni, hogyan fogunk ennél messze egyszerűbb dolgokat elmagyarázni az embereknek. Nem mindenki lát abban értelmet, hogy mindenünkön túladunk, mielőtt elmegyünk, hogy együtt üljünk a nincstelenekkel harmadik világbeli, kibombázott utcákon. Nem mindenki érti a negyven napos böjtöt. Nem mindenki érti, hogy olyan helyekre mész el, hogy Jézust prédikáld, ahol ezért megkövezhetnek. Nem mindenki érti, hogy az egész életedet odaadod azért, hogy a szexrabszolga-kereskedelem áldozataival törődj Indiában, vagy büntetésnek tedd ki magad olyan helyeken, mint a Harvard vagy a Yale, az evangélium kedvéért.

Az az igazság, hogy a családunk és a barátaink néha nem értik azt a sorsot, amit hordozunk. De még ha meg is teszik, ez tíz vagy húsz évvel azután történhet, hogy mi megragadtuk azt.

Amikor tizenhat éves voltam, a Szent Szellem beárnyékolt engem. Az első ami történt velem, hogy elvesztettem az összes barátomat. Amikor elmondtam a családomnak az elhívást, amit kaptam, hát nem voltak túl megértők. Meg voltak győződve róla, hogy egy szektába kerültem. Hamarosan fel kellett adnom egy férfit, akit teljes szívemből szerettem. Az Úr azt mondta, hogy nem ő a jövendőbeli férjem.

Néhány évvel később találkoztam a férfival, akihez hozzámentem, Rollanddal. Amikor végül összeházasodtunk, egyből a szolgálat mezejére távoztunk. Volt egy egy útra szóló jegyünk és harminc dollárunk a számlánkon. Azóta is a szegényeknek és megtörteknek szolgálunk Ázsiában, Angliában vagy Afrikában, "beszeretve" őket egyenként a királyságba.

És ez sok évvel azelőtt történt, hogy a szüleim egyáltalán hajlandóak lettek volna velem arról beszélni, hogy mit is csinálok az életemmel. De azért, mielőtt elköltöztek, részem lehetett abban a hihetetlen örömben, hogy mindkettőjüket Jézushoz vezessem. Apám olyan messzire ment, hogy felkent szolgáló lett hetvenkét éves korában! Mikor elköltözött, anyám néhány hónapra Mozambikba jött, hogy velünk éljen, angolra tanítsa a gyerekeinket, és nagy kedvvel segédkezzen a szolgálatunkban.

Isten mindent helyreállít!

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Ragadd meg az ígéretet! 1.

"A hatodik hónapban Isten elküldte Gábriel angyalt Názáretbe, egy galileai városba, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy József nevű embernek, Dávid leszármazottjának. A szűz neve Mária volt. Az angyal odament hozzá, és azt mondta: Üdvözlet neked, igen kedvelt! Az Isten veled van. Mária felettébb megzavarodott a szaván, és csodálkozott, miféle köszöntés ez. De az angyal azt mondta: Ne félj Mária, kedvet találtál Istennél. Gyermeked lesz és életet adsz egy fiúnak, nevezd őt Jézusnak. Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának fogják hívni. Az Úristen neki fogja adni az ő atyjának Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákób házán örökké, és királyságának sosem lesz vége."

Észak-Mozambikban élek. Minden hetem egy részét azzal töltöm, hogy Isten háta mögötti falvakat látogatok. Ismerem az egyszerű falusi életet, ahol nincs áram, vezetékes víz, vagy túl nagy kapcsolat a külvilággal. Gyakran azt gondolom, hogy Mária olyan helyről származott, ami nem sokban különbözött ezektől a kis afrikai településektől. Azon gondolkodom, mit is csinálhatott éppen, mikor megjelent neki az angyal. Úgy képzelem, valami hétköznapi tevékenységgel volt elfoglalva: vizet hozott a kútról, a ruháját mosta egy agyaggödörben, vagy a tűz fölött halat sütött. Nem hiszem, hogy azon a napon azt az angyali látogatást várta, ami fel fogja forgatni az ő kis világát. Vajon mi lenne a te reakciód, ha egy angyal megjelenne, és azt mondaná: felettébb kedvelt?

Láttam angyalokat. Éreztem Isten jelenlétét leszállni, ami a szobában lévőket a térdükre kényszerítette. Azt hiszem, a legtöbben arcra borulnánk félve, és rettegnénk. Remegnénk egy szent Isten előtt. Mária reakciója is ez volt. Egy kicsit több történt vele, mint hogy érdeklődni kezdett. Rettegett. A Biblia azt írja, nagyon gondterheltté vált. A magam részéről nem gondolnám, hogy ő elkápráztatóan ügyes, vagy látványos lett volna a szellemi életben. Valószínűleg egy hétköznapi tinilány volt, aki csak úgy egyszerűen szerette Istent. Olyannak képzelem őt, mint bármelyikünket: egy kis agyagedénynek.

Honnan is tudná egy fiatal lány, mit válaszoljon, ha egy angyal felbukkan a szobájában, és közli, hogy Isten jókedvéből terhes lesz? Mit tenne? Hogyan mondaná el a szüleinek? Mami, örülj kicsit! Annyira izgatott vagyok! Egy angyal eljött, és azt mondta, terhes vagyok! Bulizzunk egy jót!

És a vőlegénye? József, alig várom, hogy elújságoljam! Annyira izgatott vagyok! Isten kedvét leli bennem - kisbabám lesz! Ugyan nem a tiéd, de sose aggódj. Ez egy csodálatos ajándék. József, örülj már!

Mindannyian úgy gondoljuk, hogy szeretnénk, ha Isten szólna hozzánk, de akarnánk-e ehhez hasonlót kapni? A legtöbben akarunk csodákat látni az életünkben. Mária példája viszont arra tanít minket, hogy a lenyűgöző csodák néha ugyanannyira lenyűgöző bajba visznek minket. Mária ajándéka kemény következényekkel járt. Nem tudta csak addig elrejteni, míg végül az ígérete elkezdett megmutatkozni, és számot kellett adnia róla. Kíváncsi lennék, hányan hittek neki, mikor azt mondta, hogy attól terhes, hogy a Szent Szellem beárnyékolta.

Néha Isten ígéretei bizarrnak, valószínűtlennek, egyenesen őrültnek tetszhetnek. Időnként a nagy ígéretek félreértést váltanak ki a körülöttünk lévőkből - egészen akár a megszégyenülés pontjáig.

Fordította: Mihályi Dorottya

Heidi Baker - A csoda születése - Előszó

"A csoda születése" olyan könyv, amit kevés ember tudott volna megírni - legalábbis jól megírni. Ahhoz, hogy egy ilyen könyv átütő legyen, a szerzőnek egy természetfeletti életvitelből kell merítenie, ami nemcsak a modern időkben ritka, hanem az egész egyháztörténelemben az. Ezen szerző esetében az életstílus a Bibliával való összhang csodabirodalma. Ezt elsőre láttam.

Rolland és Heidi Bakerrel való barátságom mintegy tizenhat évre nyúlik vissza. Figyeltem, ahogy ezek a “kifogyott” típusú istenszeretők az áttörések olyan országába lépnek be, amiről kevesen álmodnak is akár. Nem felejtem el az egyik látogatásomat Mozambikba, mikor is két vak ember meglelte az útját az Iris Global-táborba Pembában. Miután röviden imádkoztunk felettük, hallottam, hogy Heidi azt mondja: Gyertek vissza holnap és látni fogtok! A rákövetkező nap vasárnap volt.

Ahogy egy új nap hajnalodott, a bázisuk aktivitási szintje drámaian megnőtt, ahogy sokan a közösségükből elkezdtek összegyűlni, hogy ünnepeljék Isten jóságát a vasárnapi dicsőítő szolgálat alkalmával. Krisztus teste ezen híveinek a dicsérete szenvedélyes volt és csaknem időtlen. Minden volt, csak rituális vagy jelképes nem az Isten iránti ragaszkodásukban.

A vakok visszajöttek az instrukciónak megfelelően. Az állapotukat az tette különlegessé számomra, hogy egyiküknek eredetileg fehér szemei voltak. Se pupilla, se szivárványhártya, se semmi. Egy nagyon rövid ima után mindkét ember látott. Az eredetileg fehér szeműnek ekkor már vadonatúj, gyönyörű, barna szemei voltak. Mindketten örvendezve jutottak hitre Jézusban aznap, és csatlakoztak az új hívők menetéhez az utcán át az óceánig, ahol megkeresztelték őket. Gyönyörű volt. Tökéletes volt.

Mivel Bakerék a világnak ezen az oly kétségbeesett részén laknak, és mert a legnehezebb eseteket keresik, amiken keresztül be lehet mutatni Isten szeretetét, többet tapasztalnak mint a részvételüket a tragédiában és bánatban. Senkit nem ismertem, aki a hitének nagyobb kihívásával szembesült volna, mint Rolland és Heidi Baker. De az öröm uralkodik mindenek felett. Láttam, ahogy az elviselhetetlen veszteségeket túlhaladták az elsöprő találkozások és áttörések, amik csak Isten jóságából fakadhatnak.

Azért említem ezt, mert fontos, hogy az olvasó tudja, hogy ez a könyv nem egy jó találkozásból, vagy egyetlen jó élményből bukkant elő. Sem nem osztályterem-teoretikusoktól nyerte a keletkezését. Sok-sok könnyel kovácsolódott ki, a hányattatások tüzében. De mindezek után a királyság evangéliumának eljövetelét látjuk, azzal a szépséggel és erővel eljönni, ami megmondatott az Írásokban. És abban az esetben, ha azt gondolnád, ez az egész csak különösen tehetséges embereknek való, ott van a Baker-szolgálat által ellátott gyerekek serege, ami egyike a legjobbaknak abban, hogy egy lehetetlen helyzetből csodát hozzon elő.

A háttér ismeretében valószínűleg jobban értékeled majd, ahogy Heidi át tudja adni azt az ingyen való éleslátást, és az értékes kulcsát annak, hogyan kell Isten ígéreteiből élni a saját életedet. Ez a könyv bátorítást és bölcsességet fog Neked adni, bárhol is tartasz az utadon. Saját élettörténetén keresztül mutatja meg az Istentől kapott ígéret megragadásának a fontosságát, amíg az a beteljesüléséig jut. Évek óta érzem, hogy Mária, Jézus anyja, szokatlan bepillantást nyújt nekünk az utolsó napok életvitelébe, hogyan is hozhatjuk el a csodát a világnak. Heidi éppen ezt teszi - briliánsan. Közelről nézi, hogyan igazgatta Mária szívét és életét oly sok kihívást jelentő körülmény közepette. Akár egy lehetetlennek tűnő ígéret elfogadásának állomásán vagy a környezeted reakciói között navigálsz, mint Mária, vagy bölcsességet keresel valami azelőtt sosem látottban, ez a könyv közelebb fog vonni téged az Atyához, és nagyszerű eszközöket fog adni az utadon való boldoguláshoz.

Heidi megvilágítja a központi kulcsát, hogyan tartsuk a bensőséges kapcsolatot utunk középpontjában, és arra hívja az olvasót, hogy tegye le az életét, adja át magát, és vesszen el Isten szeretetében. Figyelem ő és Rolland életét évek óta, és meg vagyok győződve róla, hogy ez van az Istenben való sikerük szívében.

Az Úr azt mondta Heidinek: csak ha együttműködsz, akkor fogsz betakarítani az aratáskor. Heidi elmagyarázza a Krisztus testével való partnerség örömét és erejét, és megosztja a látását arról, hogy a következő generációt felnőve és saját sorsa felé futva lássuk ígéreteket hordozva, amik túlmutatnak egy generáción, és így lássuk Isten szeretetének a megsokszorozódását a világban.

Ez a könyv inspirálni, bátorítani fog téged, és nagyfokú világosságot fog nyújtani neked a következő életszakaszodban Istennel.

Bill Johnson
Bethel Church,
vezető lelkész

Fordította: Mihályi Dorottya