(1,3) Minthogy Ezékiel pap volt, papi jelek figyelhetők meg végig a prófécián. Látomásai Isten dicsőségéről (1. és 10. fej.) emlékeztetnek Isten dicsőségének felhőjére, a sekinára, a mózesi időkből. A dicsőség eltávozásának mozzanatait (8-11. fej.) olyasvalaki írta le, aki jól ismerte a papi szolgálat rendjét. A 40-48. fejezetben kétségtelenül olyan kifejezéseket használ, amelyeket csak a lévitai előírások keretében lehet megérteni. A papi tisztség felől még olyan részleteket is találunk benne, mint: a papok tisztátalanságának (4,13 kk.) és a szombat megszentségtelenítésének (20,12 kk; 22,8) tilalma.
(1,4) Ezékielnek a fogságban, ahol nem láthatta Isten földi templomának dicsőségét, ahol a bálványimádás pompája vette körül, látomása volt: látta Isten dicsőségének fenségét és csodáját. Isten megmutatta neki, hogy Ő magasztosabb mindannál, amit a pogányság nyújthat, és bevéste szívébe Izráel láthatatlan Istenének nagyságát. A látomás tudatta vele, hogy a világ dolgait nem a természet személytelen törvényei intézik, hanem egy élő Szellem (20-21. v.). Az emberi tervek zűrzavara fölött a Mindenható hangja szól (24. v.). A látomás négy arca (10. v.) annak a négy módnak a kiábrázolása, ahogy Isten majd kinyilvánítja magát, amikor mint Messiás emberi testben megjelenik. Jobb felől van az oroszlán, a királyság jelképe (Mt). Balról a bika, a Szolga jelképe (Márk). Az emberi arc az Ő tökéletes ember voltát jelképezi (Lk). A szárnyaló sas az Ő istenségét szimbolizálja (Jn).
(1,5) Ezek a lények azonosak a Ezék 10,20 kerubjaival. A kerubok Isten szent jelenlétét és megközelíthetetlenségét ábrázolják ki. Mennyei lények ezek, akik Isten igazságosságát őrzik és igazolják (vö. 1Móz 3,24; 2Móz 26,1.31; 36,7.34), hirdetik Isten kegyelmét (vö. 2Móz 25,22; 37,9) és Isten uralmát (vö. 1Sám 4,4; Zsolt 80,2; 99,1; Ez 1,22.26). A szentek szentjében Isten dicsősége a kerubok között lakozik (Zsolt 80,2; vö. 2Móz 25,10-22). Egyesek úgy gondolják, hogy a Jel 4 lelkes lényei szintén kerubok (bizonyos hasonlóságok mellett figyeljük meg a szárnyak számában mutatkozó különbözőségeket; Ez 1,6; 10,21; Jel 4,8; vö. Ézs 6,2). Ez a különbség talán annak a jele, hogy van hatalmuk különböző alakban megjelenni attól függően, hogy mi a célja jelképes megjelenésüknek.