2012. november 19., hétfő

Scofield - Ezékiel könyve 7-9. fejezet

(7,27) Az isteni igazságosság egyik bizonyítéka annak, hogy van élő Isten. Miként akkor az Úr kijelentette Ezékiel által, hogy a büntetés eléri majd Izrael gonosz vezetőit, és megtudják, hogy Ő az Úr („hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr”), így lesz a gonoszok végső igazságos ítéletekor is, ami kétségtelenné teszi majd hogy Isten valóság.


(8,3) Több mint egy év telt el a parancs óta, hogy Ezékiel borotválja le haját és szakállát, s ez elég idő volt arra, hogy haja ismét hosszúra nőjön. Vö. Ez 1,1; 5,1.
(8,3) A 8. fejezet négy látomása megmutatja Isten megszentségtelenítését az Ő valódi templomában, amely az Ő imádására volt fenntartva. Beköltözött a bálványimádás és folyt akadály nélkül (Ezék 5,10-11); asszonyok részt vettek Tammuz erkölcstelen kultuszában; a napimádók szemtelenül hátat fordítottak az Úr szentélyének (Ezék 8,16. v.). Habár Ezékiel akkor már valójában a Kébár folyónál volt (Ezék 1,1.3; 3,23; 10,15.20; 43,3), látomásában visszajutott Jeruzsálembe. Isten azért mutatta meg a prófétának a szentségtelen dolgokat, amelyek a templom területén történtek, hogy igazolja az Asszíriában és Babilóniában született és felnövekedett új nemzedék előtt, hogy Isten igazságosan ítélt, amikor most megbünteti őket. A múlt és a jelen hasonló bűnei miatt volt szükség a fogságra. Ez a vonal folytatódik a 33,21-ig. Különböző látomások közben Isten ígéreteket tesz Izrael helyreállításáról és azokról az áldásokról, melyeket kiáraszt majd a megtérő Izraelre.


(9,3) Figyelemre méltó, hogy Ezékiel mint pap kapott egy látomást, amint Isten dicsősége eltávozik
(1) a kerubokról a templom küszöbéig (3. v.; 10,4);
(2) el a küszöbről (10,18);
(3) a templomtól és a város közepéből a Jeruzsálemtől keletre levő hegyre, az Olajfák hegyére (11,23); és
(4) hogy miként tér majd vissza az ezeréves birodalom templomába, hogy betöltse azt (43,2-5).