2012. november 22., csütörtök

Tom Marshall - Az akarat szabadsága 1.


Miután felismertem, hogy a megváltás több mint a bűnök bocsánata, még nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy életünknek van egy területe, ahol Istennek ránk kellett hagynia a küzdelmet, s ez az emberi akarat birodalma. Tudtam, hogy az elme megújulhat, az érzelmek felszabadulhatnak, de nem tudtam felfogni, hogyan nyúlhat be Isten az akaratba. Hogy segítsen anélkül, hogy beavatkozna alapvető erkölcsi szabadságomba? Ennek ellenére azt is tudtam, hogy éppen akaratom szorul rá a legnagyobb segítségre. Hogyan lehetek igazán engedelmes Isten akaratával szemben? Még ha ma sikerül is, van valódi reményem arra, hogy holnap is engedelmes maradok? Úgy tűnt, sorsom olyan, mint azé a szülőé, akinek javíthatatlanul akaratos és engedetlen gyermeke van, akitől nem várható el megfelelő magatartás, hacsak nincs folyton a sarkában valaki.
            
Amikor a Róma 7-et olvastam, úgy tűnt, ez a rész igazolja legrosszabb gyanúimat.
"Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem." (Róma 7:15.).

Úgy látszik Pált ugyanez a gond gyötörte...valószínűleg némi szenvedésébe került, hogy biztonságosan a koporsóra szegelje tetejét.
"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti." (Róma 8:7.)
Igaz, Pál arról is beszélt, hogy "Krisztussal együtt megfeszíttettem" és "magunkat holtnak tekintjük a bűn számára és elevennek Isten számára", mintha a válasz ebben rejlene, de ez is újabb témákat vet fel. Ha történetesen olyan tapasztalatokon mennénk át, hogy Pálhoz hasonlóan Krisztus rabszolgái lehessünk, akkor mi lenne az eredmény: szabadság, vagy csupán a szabadság illúziója? Azt mondja a Biblia, hogy szabadok lennénk, miközben végig tudjuk - és Isten is tudja, hogy valójában egyáltalán nem vagyunk szabadok? Feladtuk akaratunkat, és talán még szabadnak is érezzük magunkat, mégis Isten titkos kötele van állandóan a sarkunkon, hogy valahányszor kóborlunk, Ő visszahúzzon minket a helyes pályára.
Aztán elkezdtem megtanulni valamit, ami azóta is lázban tart: felfedeztem, hogy Istennek roppant érdeke fűződik a szabadságunkhoz. Ő végtelenül messze ment el ahhoz, hogy megszabadítson minket; és minden velünk kapcsolatos céljának megvalósulásához szabadnak kell maradnunk. Meg kell látnunk ennek az okát.

            
Először is: Isten Szeretet; s mivel ez a természete, a Vele való kapcsolatunk is szereteten és bizalmon alapszik.
Másodszor: ahhoz, hogy a szeretet és bizalom egyáltalán létezzen, a szabad akarat szabad döntése szükséges.

Ez még emberi szinten is igaz. John szereti Jane-t és nagyon izgatja, hogy Jane viszont szereti-e őt. John viszont azt is tudja, hogy Jane válasza csak akkor valódi szerelem, ha önkéntes. Ha John valahogyan megszabhatná Jane-nek, hogy szeretnie kell őt, tudja, hogy ebben semmi jó nem lenne. Más szavakkal John-nak vállalnia kell a kockázatot, hogy Jane-t szabadon hagyja, s így a lány szabadon visszautasíthatja őt, de igent is mondhat neki. A szeretet csak így lehetséges.

Isten ezt sokkal jobban tudja, mint az ember, mert Ő Maga a Szeretet és arra vágyik, hogy az ember csak ezen az alapon viszonyuljon Hozzá. Ezért velünk való minden foglalkozásakor újjászületésünk előtt és után Ő szabadon hagyja az ember akaratát.
Ide majd többször vissza kell térnünk, mert ez létfontosságú, de először fedezzünk fel néhány alapvető tényt, amit tudnunk kell magáról az akaratról és arról, mit értünk a szabadság fogalmán.