Rod Parsley - A Kereszt 24.

"Hét szó! A hetes szám szent a Bibliában, a teljességet jelenti. Ez az üdvösség teljes evangéliuma a haldokló Megváltó ajkáról. Bizony, Ó Jézus, "a kegyelem a te ajkaidról jön", és az örökkévalóságig "csodáljuk kegyes szavaidat", amelyek ajkaidról hangzottak el amikor átokká lettél értünk a Keresztfán!" - ROBERT H. IRELAND (1928–2012)

A ZÁRÓ SZAVAK fontosak. Mindig is lenyűgöztek az utolsó szavak, amelyeket a földi élet utolsó pillanataiban mondanak ki az emberek. Ez azért lehetséges, mert mélyen elgondolkodunk azon, milyen érzés a halállal szembenézni? Vajon mi történik az elmében, amikor egy személy tudja, hogy át kell lépnie a következő életbe bármi is vár rá?

Louis B Mayerről egy hatalmas és gazdag filmstúdió "királyáról" feljegyezték, hogy a halálos ágyán az utolsó pillanatokban, mielőtt az örökkévalóságba költözött ezt suttogta: "Semmi sem számít. . . semmi sem számít ". Amikor Joan Crawford film legenda utolsó szavait kimondta, a történet szerint csak a házvezetőnője volt jelen. Crawfordnak szívrohama volt, amikor a hűséges alkalmazott belépett a szobájába. A cseléd, aki keresztény volt, azonnal imádkozott a munkáltatójáért. Crawford meghallotta a könyörgést, káromkodott, és felugrott: -"Ne merészed Istent kérni, hogy segítsen nekem!" A történet szerint ezek voltak az utolsó szavai. A súlyosan beteg, keresztényellenes francia filozófus Voltaire egy csodáért könyörgött orvosához, amit az orvos nem tudott neki megadni. "Engem Isten és ember is elhagyott" - mondta Voltaire orvosának -" Megadom neked a felét amim van, ha adsz nekem hat hónap életet". Amikor az orvos nem adott neki reményt, Voltaire keserűen válaszolt: "Akkor a pokolba megyek és velem jössz te is."

Amint ezek a történetek is bizonyítják az istentelenek elköltözése gyakran nem éppen méltóságteljes. Nem meglepő, hogy Isten szentjei kifejezetten más jellegű szavakat szoktak mondani.

Például Albert herceg, Viktória királynő férjének végső szavai: "Volt gazdagságom, rangom és hatalmam, de ha ezek lettek volna csak, mennyire nyomorult lennék. Korok Sziklája, Jézus ( Rock of Ages - Egy keresztény dicséret), aki megváltottál, rejts el engem"3
John Wesley a nagyszerű prédikátor utolsó szavai voltak: "A legjobb az, hogy Isten velünk van. Búcsú! Búcsú! "4 Charles testvére amikor meghalt, beszélgetett Jézussal. "Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek. "

Ha valakit nagyon szeretünk, az utolsó szavait meg kell becsülni. Tehát mik voltak a mi szeretett Úr Jézusunk szavai? Természetesen minden feljegyzett szó, amelyet Jézus szólt rövid életében a földön, nagy értéket jelent számunkra. Jogosan tanulmányozzuk őket. Megvizsgáljuk és értelmezzük őket a jelentésükért. Irányt keresünk bennük az életünkre vonatkozólag és a lelkünk békéjéért - és soha nem vallunk kudarcot, hogy megtaláljuk mindkettőt.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 23.

"A teológia világában a viták tovább folytatódnak azokról a kereszt típusokról, amelyeket Jézus keresztre feszítésekor használtak. Négyféle volt, amit a rómaiak gyakran használtak. A legkényelmesebb egy élő vagy holt fa lett volna, amelyen a törzs és az ágak biztosítják azokat az eszközöket, amelyekkel az áldozatot át lehet szegezni vagy meg lehet kötözni. Viszont mivel a fák nem mindig elegendő számban vagy megfelelő helyeken nőttek, ezért más eszközöket fejlesztettek ki. Néhány kereszt nem volt több mint egy oszlop vagy egy cövek a földbe állítva, ahova az áldozatot a kezénél és a lábánál átszegezték. A kereszt más változatai a magas tau vagy alacsony tau néven lettek ismertek, nevüket a görög tau vagy t betűhöz hasonlították. A magas tau-nak a függőleges gerenda tetején volt a kereszttartója, míg az alacsony tau a vízszintes gerendával volt összekötve sokkal lejjebb. A függőleges gerendát egy helyen rögzítették, míg a keresztgerendát az áldozat maga cipelte a keresztre-feszítés helyszínére a nyilvános megszégyenítés részeként. Amit a Szentírás leírásából, valamint a kortárs történelemből és a régészeti felfedezésekből tudunk, az valószínű az, hogy Jézus olyan alacsony tau-kereszten halt meg, amely a latin keresztként lett ismert, és amely a kereszténység egyetemesen elismert szimbólumává vált.

Valóban fontos volt, hogyan halt meg a megígért Megváltó? Miért egy kereszten?

Végtére is, Jézust a vallásos gyülekezet eretnekséggel vádolta. És az eretnekeket általában megkövezték. Hiszen, az első gyülekezet első mártírját, Istvánt egy felháborodott csőcselék kövezte meg, mert eretneknek tartották – amit egy Saul nevű tarsusi ember jóváhagyólag végignézett. Miért nem kövezték meg egyszerűen Jézust is? Jézus, a "Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit" (János 1:29, NKJV), a húsvéti bárány élő megtestesülése volt. A húsvéti bárányok tízezreit áldozták fel a Templom-hegyen azon a napon, amikor Jézust megfeszítették, de azokat a lévita papok késsel ölték meg. Vajon ha Jézust hasonlóképpen egy római karddal vágták volna le, akkor az ő vére is ugyanolyan hatékonynak bizonyult volna? Ahogy Neuhaus megfogalmazta, a keresztet feltáró felfedezéseink csak " kísérletek a misztériumok feltárására". De a Biblia útmutatást és betekintést nyújt a legnagyobb és legrettenetesebb rejtélybe.

Először is, Isten Igéje világossá teszi, hogy a Messiás ártatlan vére áldozatának létfontosságú eleme. A római keresztre feszítés folyamata szörnyen véres ügy volt. Ahogy a Zsidóhoz írt levél írója hangsúlyosan kijelenti: „Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat” ( Zsidó 9.22). Halálának előestéjén Jézus szimbolikusan rámutatott egy pohár borra, és azt mondta: "Mert ez az újszövetség vére, amely sokak bűnéért kiontatik " (Máté 26:28)

Ezért, ha a bibliai pontosságra és a hitelességre törekszünk, Jézus kiontott vérének szerepe elengedhetetlen, és nem szabad, sőt nem lehet elbagatellizálni. Ugyanakkor Jézus küldetése. . . amiért elhagyta a menny dicsőségét és a második Ádám lett. . . hogy visszaszorítsa az átkokat, amelyek az egész emberiségen, beleértve a földet rajta voltak, amelyet megörököltek, akkor mikor az első Ádám a kegyelemből kiesett. Ez az ominózus lázadás egy fánál történt - a jó és a rossz tudásának fájánál. És bizonyos okokból nem értjük meg teljes mértékben a dicsőség ezen oldalát, hogy van valami jelentősége egy fán való elhalálozásnak, amely visszamutat az elesésre/kudarcra és az azt követő átkora. A Mózes 21: 22 23 ban (hozzáadott kiemelés) azt találjuk:

„És ha egy férfi halálos bűnt követ el és kivégzik, ne maradjon éjjel az õ holtteste a fán, hanem temesd el azt még azon a napon;(mert átkozott Isten elõtt a ki fán függ) „

A Jézus idejében íródott zsidó levél nagyon illeszkedett e szakasz következményeihez. Úgy tekintették a keresztre feszítést, mint a legrosszabb sorsot, amelyet egy zsidó elszenvedhetett. Az ilyen személy átok alatt volt és nem szabadulhatott. De Pál apostol volt az, aki isteni inspirációval és kinyilatkoztatással megragadta a teljes átok és halál következményeinek hatályon kívül helyezését. Ezeket a következményeket tartotta szem előtt, amikor megírta Galaták 3:13-ot: Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ.”
Igen, annak a makulátlan vérnek a kiontása - a bűn foltjától teljesen romlatlan vér - feltétlenül szükséges volt a megváltás végrehajtásához, amely lehetővé teszi a legális utat a mennyország udvarába. De az áldozati halálnak, amely egyszer és mindenkor megsemmisítené a lázadás által behozott átkot, egy engedelmes halálnak kellett lenni a kereszten. Töviseknek kellett lenniük a fánál, mert a töviseket Isten nyilvánította ki az átok kibontakozásának eredményének. 10. Meztelen és szégyenletes halálnak kellett lennie, mert a leges legelső jele, hogy Ádám és Éva a bűn hatalma alá esett, az szégyen volt, hogy felismerték saját meztelenségüket. Nem volt más halál a "Mag" számára, amelyet Évának ígértek."

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 22.

A másik lábbal is megismétli ugyanezt a műveletet a gerenda másik oldalán. A keresztre feszítés folyamatának ez a része csaknem kétezer évig eltűnt a történelem süllyesztőjében. Húsz századon át a festmények és szobrok úgy ábrázolják a keresztre-feszítést, hogy Jézus lábai a gerenda előtt vannak keresztezve egyetlen szöggel átszúrva. Csak a Jézus egyik kortársának- akit szintén keresztre feszítettek- bokacsontjának vizsgálata hozta napvilágra ezt a téveszmét. Jehohana, Hagakol fia egy fiatal zsidó ember volt, aki egy gazdag és intellektuális családból származhatott, mivel egyik családtagja Heródes nagyszabású templomépítésében vett részt. Jehohana csontjai azt feltételezik, hogy bár nyúlszája volt, szép alakú és jóképű fiatalember volt, és soha nem kellett kemény fizikai munkát végeznie. Ám előnyei ellenére úgy tűnik, hogy Jehohanát elítélték egy politikai bűncselekmény vagy esetleg más a római kormányt sértő tevékenységek miatt. Amikor keresztre-feszítették, az oldalról a jobb bokájába fúrt szög megakadt egy csomón az olívaolaj fa gerenda belsejében, amibe beleszúrták. Ez a csomó annyira kemény volt, hogy a vas szög elhajlott a kalapács ereje alatt. Ennek eredményeként, amikor eljött az ideje, hogy Jehohana gyászoló családja eltávolítsa a testét a kereszttől a temetésre, nem tudták eltávolítani a szöget anélkül, hogy megcsonkítsák élettelen testét. Szóval a bokáját átfúró szöggel együtt temették el. És kétezer évvel később ott van az olajfa darab a fémhez rögzítve.

A keresztre feszítés egyik borzalma, amelyet mind Jehohana, mind Jézus megtapasztalt, az a lehetetlenség, hogy normálisan tudjon lélegezni, miközben a torzított helyzetben lóg. A karokról való függés ilyen módon valóban lehetetlenné teszi a kilégzést. Ez megköveteli, hogy felemelkedjenek abból a szörnyű halálos megereszkedésből, amely az áldozat testtömegét a körmével áttört lábakon hordja, hogy a mellkasi falak izmai lazítsanak ahhoz, hogy a kilégzést lehetővé tegye. De nyilvánvalóan ez is gyötrelmes volt. Az angol gyötör szó valójában ugyanabból a gyökérből származik, mint a keresztre feszítés. A rómaiak korán megtanulták, hogy a férfiak órákon belül, és néha perceken belül megfulladnak, mivel túlságosan gyengének érezték magukat ahhoz, hogy felemelkedjenek. Viszont a rómaiakat nem érdekelték a gyors halálesetek - céljuk a hosszú távú és elhúzódó szenvedés volt. A keresztre feszítés közösség pszichológiai hatása sokkal erősebb és tartósabb volt, ha az áldozat kibírta egy ideig. Annak érdekében, hogy meghosszabbítsák a szenvedést, és ezáltal növeljék a propaganda értékét, a római hóhérok egy olyan funkciót is hozzáadtak a keresztre-feszítéshez, amelyek hosszú ideig életben tartják még a gyötrődő áldozatot - néha napokig. Ez egy ülőke volt (néhányan azt mondják, hogy a "sedulum") , egy kis polc vagy ülés, amely a kereszt elejéhez kapcsolódik, körülbelül a kereszt felénél. Ez az eszköz támogatást nyújtott az áldozat testének, és megmagyarázhatja a rómaiak által használt kifejezést, hogy "a kereszten ülni".A birodalom más tartományaiban a rómaiak zavartalanul otthagyták a keresztre feszített bűnözőket, hogy a fizikai kimerültség, sokk vagy vérveszteség lassan megölje őket. De Júdeában megváltoztatták ezt a szörnyű gyakorlatot. A zsidó hagyomány szerint a halottat a kivégzés napján el kell temetni. Ezért Palesztinában a hóhér eltöri a keresztre feszített ember lábát, hogy meggyorsítsa a halált és lehetővé tegye a temetést még a nap vége előtt. Valójában a Jehohana osszáriumában lévő lábcsontokat is eltörték, és a jobboldali össze volt zúzva.

A rómaiakat nem érdekelték a gyors halálesetek - céljuk a hosszú távú és elhúzódó szenvedés volt. A keresztre feszítés közösség pszichológiai hatása sokkal erősebb és tartósabb volt, ha az áldozat kibírta egy ideig.

Ezzel a gyakorlattal összhangban nézzük, ahogy egy római katona odamegy a Jézus két oldalán függő tolvajhoz valami szánkó kalapácshoz hasonlót hordozva. Hatalmas, gyakorlott ütésekkel mindkét elítélt férfi mindkét lábát eltöri. Most már képtelenek arra, hogy felfelé tolják magukat, perceken belül megfulladnak. Most rosszindulatú szándékkal ugyanaz a katona közeledik a szenvedő Krisztushoz, akit a középső keresztre feszítettek. Felkészül, hogy meglendíti a kalapácsot, de aztán észreveszi, hogy Jézus mellkasa már nem emelkedik fel és süllyed, hogy levegőhöz jusson. Egy gyors lándzsaszúrás az oldalába, ahogy egy döglött állatot megpiszkálnak a földön, megerősíti a valószínűt. Már nem él. De csak néhány pillanattal előtte, ahogy Jézus levegő után kapkodva zihált, néhány utolsó szót suttogott, és ahogy anyja, Mária, aki csodálattal nézte Jézus első lélegzetét most tanúja volt az utolsónak, a jelenlévők közül egy katona észrevette, hogy valami furcsa történik a völgyön túl a templom komplexumban. Őrült zúgolódás és kiabálás volt az udvaron. Először úgy gondolta, túl sok bort ivott, mert úgy nézett ki, mintha a templom bejáratánál lógó masszív kárpit ajtó középső részén kettészakadt volna. Amit nem értett, az az volt, hogy az ajtót maga Isten félig nyitva hagyta, hogy felajánlja ezt a hosszan várt meghívást – hogy mindenki, aki akar, jöjjön.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 21.

A tüskék szőtt gyűrűje brutálisan elakad vérző homlokán, és a köntös a vérét áztatta nyers és szakadt húsára kerül. Tanúi lehetünk még egy démoni-ihletésű újabb köpködési, ütlegelési és gúnyolódási körnek mielőtt a köntös letépik róla, ami feltépi a sebeit és annak helyére egy durva faragott fakeretes keresztgerendát tesznek, amelyet - szánalmas és kimerült állapotában - most hordoznia kell. Megkezdődik a könyörtelen hosszú séta az egyre növekvő hőségben az ősi Jeruzsálem szűk macskaköves utcáin a Juhkapun át a koponyák hegyének csúcsáig miközben rovarok csipkedik, és a legyek zümmögnek körülötte és a kutyák üvöltenek a friss vér illatától. A Bárányt viszik levágni. 

Ugyanakkor Jézus - a masszív vérveszteség, a sérülések és a kiszáradás miatt - sokkot kap. Félúton a keresztgerenda súlya alatt összeesik, és bár követelik Tőle nem tud felkelni. Egy fekete arc jelenik meg a tömegből; egy Simon nevű férfi, az észak-afrikai tengerpart Ciréne nevű városából az elesett Király segítségére siet. Bár a fekete származása miatt sok nehéz terhet kellett viselnie nem volt olyan, amelyik hasonlított volna ahhoz, amelyet a sátán tetteinek legsötétebb napján hordozott el. Majd egy katonát látunk, amint egy fatáblát visz amire néhány szót írtak. Ezt is a római törvény írja elő. A feliratot titulusnak nevezik, és az írás rajta a bűnös nevét és bűneit jelzi. Később ezt a feliratot a keresztre feszített ember feje fölé szegezi. Megpillantjuk a titulust, és először olvashatjuk az odaírt szöveget. Három nyelven írták fel: a názáreti Jézus. 

Egy örökkévalóságnak tűnő idő után eljutunk a keresztre feszítésre kijelölt helyre. A szemünk sarkából éppen csak a Juhkapun kívül közvetlenül a völgyre nézünk és meglátunk egy masszív "fátyol" szőtt szövetet, amely lefedi a templom bejáratát. Ma a Pészách előestéjén a templom kertje egy nyüzsgő kaptárhoz hasonlít. Két másik ember keresztre feszítése - két közönséges tolvaj - már folyamatban van. Sikolyuk visszhangzik a Tyropeon-völgyben. Szenvedő tanúi vagyunk ahogy Jézust a földre taszítják és durván kifeszítik a keresztgerendára, amelyet Simon szállított oda és helyezte a földre. A kalapács veri a 13 cm-es szöget ahogy az inakon és húson áthaladva tör előre. Ahogy kezei szörnyű görcsbe rándulnak a szegek nagy pontossággal mindegyik csuklón kéz alapja alatt megtalálják a helyüket és mélyen a fagerendába süllyednek. Ezután a kötelek és a szíjtárcsák segítségével a gerendát a hozzászegezett emberrel felemelik és a függőleges oszlop tetejére helyezik. A gerenda ereje ahogy beesik a helyére és kihúzza mindkét kart a váll csatlakozásból. Jézus, a Megváltónk pillanatnyilag rángatózik, de a Hús Átszegezőnek még két szög van a kezében. Megragadja Jézus egyik lábát és elhelyezi, nem a függőleges gerenda elejére, hanem az oldalára. Azután oldalról üti a szögeket a boka csont legvastagabb részén keresztül bele a gerendába.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 20.

Most kövessük a gúnyolódó, átkozódó tömeget Pilátus házához. A római törvény úgy rendelkezett, hogy Olaszországon kívül csak egy római meghatalmazott ítélhetett valakit kereszt általi halálra. Pontosan ezért jegyezték fel az Evangéliumok, hogyan küldte Poncius Pilátus a júdeai tartomány helytartója Jézust Heródes Antipáshoz Jézus szülőföldjének, Galileának regionális vezetőjéhez és Heródes hogyan küldte az Urat vissza. Ez a körút körülbelül négy kilométer gyaloglást jelentett felfoghatatlan mértékű bántalmazások közepette. 

Jézus semmit sem aludt. Arca tele volt véraláfutással és megduzzadt a verésektől. A haematidrosis miatt bőre valószínűleg fájdalmasan érzékeny volt. Ahogy a római jog azt előírja, ha a vádlottat bűnösnek találják és keresztre-feszítés általi halálra ítélik, akkor a folyamatot egy Carnifix Serarum (szó szerint a "hús átszegező") néven ismert keresztre-feszítő szakembernek kell felügyelnie. A római joggal szigorú összhangban Pilátus arra utasítja Jézust, hogy a tényleges keresztre-feszítés előfutára legyen. Ahogy ott megrökönyödve állunk, csendesen nézzük a nézelődők tömegét, akik az Isten Fiát - aki olyan erővel és költőien beszélt arról ahogy Isten szépséggel ruházza fel a mező liliomait - most meztelenre vetkőztetik. 

Jézus kénytelen szembesülni egy hatalmas kőoszloppal és bőrpántokat erősítenek a csuklójára, amely lehetővé teszi a katonák számára, hogy megnyújtsák szeretett karjait körbefonván a követ - amelyek elég erősek ahhoz, hogy megállítsák a viharos tengert, és olyan gyengédek, hogy megtartsák a kisgyermekeket az oszlop görbületén, - ezáltal megnyújtva hátán a bőrét. Az átkozott ostor több bőrszalagból áll, amelyek egy sor kőgyöngyből vagy fémgolyókból állnak, periodikusan elosztva az egyes szálak hosszában. Az egyes szalagok csúcsán vágott juhcsont szaggatott töredéke látható borotvaélesre faragva. Az ostor forgatója szakértője szörnyű mesterségének - arra van kiképezve, hogy maximális fájdalmat és kárt okozzon, anélkül, hogy megölné az áldozatot. A "bűnözőnek" életben kell maradnia és magánál kell lenni, amikor keresztre feszítik. Csak akkor érheti el a keresztre feszítés a tervezett hatást a szemlélőknél. 

Ahogy a korbácsolás elkezdődik nemcsak a hátát és az oldalát verik annak, Akinek az érintése meggyógyította a vakokat, hanem a fenék és a lábak is megfelelő figyelmet kapnak. Néhányan a nézők közül, akik sok ilyen korbácsolást láttak már morogni kezdenek. Ez most valami egészen más - mondják. A korbácsolást végző férfi általában közönyös... majd-nemhogy unatkozik. De ezen a napon egy láthatatlan erő úgy tűnik, hogy kihozta belőle az állatot feltöltve dühvel és bosszúálló örömmel. Néhányan hangosan gondolkodnak, hogy a Hús Átszegezőnek vajon marad-e valami élő, amivel dolgozni tud majd. Végül is hirtelen vége. Az oszlop alapja körül összegyűlt vér mennyisége elképesztő. A több tucat ököllel mért ütéstől felduzzadt átható szemei, részben gyökerestül kitépett szakálla és a korbácsolás pusztító hatása lényegében felismerhetetlenné tette a Názáreti Jézust. De ez még csak a kezdet volt. Látjuk, hogy a tömegből egy néző valamit átad az egyik katonának. Egy bíbor köntöst és egy tövis koronát, mindegyik nevetségessé téve a gondolatot, hogy Dávid király közvetlen leszármazottja anyján, Márián keresztül lehet Júda jogarának jogszerű hordozója.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 19.

Most kövessük a gúnyolódó, átkozódó tömeget Pilátus ajtajának küszöbéhez. A római törvény úgy rendelkezett, hogy Olaszországon kívül csak egy római meghatalmazott ítélhetett valakit kereszt általi halálra. Pontosan ezért jegyezték fel az Evangéliumok, hogyan küldte Poncius Pilátus a júdeai tartomány helytartója Jézust Heródes Antipáshoz Jézus szülőföldjének, Galileának regionális vezetőjéhez és Heródes meg vissza. Ez a körút körülbelül négy kilométer gyaloglást jelentett felfoghatatlan mértékű bántalmazások közepette. Jézus semmit sem aludt. Arca tele volt véraláfutással és megduzzadt a verésektől. A haematidrosis miatt bőre valószínűleg fájdalmasan érzékeny volt. Ahogy a római jog azt előírja, ha a vádlottat bűnösnek találják és keresztre-feszítés általi halálra ítélik, akkor a folyamatot egy Carnifix Serarum (szó szerint a "hús átszegező") néven ismert keresztre-feszítő szakembernek kell felügyelnie. A római joggal szigorú összhangban Pilátus arra utasítja Jézust, hogy a tényleges keresztre-feszítés előfutára legyen. 

Ahogy ott megrökönyödve állunk, csendesen nézzük a nézelődők tömegét, akik az Isten Fiát - aki olyan erővel és költőien beszélt arról ahogy Isten szépséggel ruházza fel a mező liliomait - most meztelenre vetkőztetik. Jézus kénytelen szembesülni egy hatalmas kőoszloppal és bőrpántokat erősítenek a csuklójára, amely lehetővé teszi a katonák számára, hogy megnyújtsák szeretett karjait, körbefonván a követ - amelyek elég erősek ahhoz, hogy megállítsák a viharos tengert, és olyan gyengédek, hogy megtartsák a kisgyermekeket az oszlop görbületén, - ezáltal megnyújtva hátán a bőrét. 

Az átkozott ostor több bőrszalagból áll, amelyek egy sor kőgyöngyből vagy fémgolyókból állnak, periodikusan elosztva az egyes szálak hosszában. Az egyes szalagok csúcsán vágott juhcsont szaggatott töredéke látható borotvaélesre faragva. Az ostor forgatója szakértője szörnyű mesterségének - arra van kiképezve, hogy maximális fájdalmat és kárt okozzon, anélkül, hogy megölné az áldozatot. A "bűnözőnek" életben kell maradnia és magánál kell lenni, amikor keresztre feszítik. Csak akkor érheti el a keresztre-feszítés a tervezett hatást a szemlélőknél. Ahogy a korbácsolás elkezdődik nemcsak a hátát és az oldalát verik annak, Akinek az érintése meggyógyította a vakokat, hanem a fenék és a lábak is megfelelő figyelmet kapnak.Néhányan a nézők közül, akik sok ilyen korbácsolást láttak már morogni kezdenek. Ez most valami egészen más - mondják. A korbácsolást végző férfi általában közönyös... majd-nemcsak unatkozik. De ezen a napon egy láthatatlan erő úgy tűnik, hogy kihozta belőle az állatot feltöltve dühvel és bosszúálló örömmel. Néhányan hangosan gondolkodnak, hogy a Hús Átszegezőnek vajon marad-e valami élő, amivel dolgozni tud majd. Végül is hirtelen vége. Az oszlop alapja körül összegyűlt vér mennyisége elképesztő. A több tucat ököllel mért ütéstől felduzzadt átható szemei, részben gyökerestül kitépett szakálla és a korbácsolás pusztító hatása lényegében felismerhetetlenné tette a Názáreti Jézust. De ez még csak a kezdet volt. Látjuk, hogy a tömegből egy néző valamit átad az egyik katonának. Egy bíbor köntöst és egy tövis koronát, mindegyik nevetségessé téve a gondolatot, hogy Dávid király közvetlen leszármazottja anyján, Márián keresztül lehet Júda jogarának jogszerű hordozója.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 18.

A Gecsemáné volt az epicentruma (ground zero-ja) a korok legnagyobb csatájának. Mint ahogy Jézus esetében megtörtént, így van azokkal is, akik követik Őt - a legnagyobb sátáni ellenállás mindig az áttörés előtt jön. Fájdalmában és haláltusájában azt a szót kiálltja, amelyet minden gyermek először kimond az arámi nyelvet beszélő országokban: -Atyám! Ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal ne úgy legyen a mint én akarom, hanem a mint te." Válaszul erre az imára egy angyal érkezik - akit a meggyötört Atya egyenesen a mennyei trónteremből küldött -, hogy erősítse a Fiút a démoni támadásokkal szemben. Mégis a harcnak messze nincs vége. 

"És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak." Lukács 22.24. A szakorvosok beszélnek egy ritka haematidrosis nevű állapotról. Ez akkor fordul elő, amikor a verejtékmirigyeket tápláló kapilláris vérerek megszakadnak és a vér így szabadon keveredik a verejtékkel. Az érintett személy szó szerint vért izzad. Ezt az állapotot általában szélsőséges mentális szenvedés vagy életveszélyes stressz okozza. És valóban, ebben a pillanatban Jézus bevallja az Ő mennyei Atyjának: - Felette igen szomorú az én lelkem mind halálig! 

Mai nyelvre lefordítva: Azt mondja "Halálosan félek!" Nem a haláltól félt, hiszen azért született, hogy meghaljon -, de nem itt kellett meghalnia. Éppen ezt mondta tanítványainak, amikor Péter nem értett vele egyet és Jézus megdorgálta őt, sátánnak nevezve. Miután másodszor is egyedül imádkozott, nyilvánvalóvá vált, ahogy a jó öreg pünkösdiek szokták mondani, hogy "átimádkozta". 

Az első krízisnek vége volt. Bár Jézus fizikailag teljesen kimerült, lélekben és szellemben megerősödött. Így felkeltette álmos barátait éppen időben ahhoz, hogy ők és mi is lássuk hogyan veszi őrizetbe egy felfegyverzett tömeg, akiket a vallásos status quo korrupt és kiváltságos védelmezői küldtek Jézusra. Elvitték a főpap házába és az egyre súlyosabb verések közül, amelyeket az elkövetkezendő órákban kapni fog, az elsőket itt kapta. Érezte Péternek a vele való szövetség megtagadásának fullánkját is. Péternek Jézust való megtagadása, komolyan elkezdődött, annak aki "a barátja volt és közelebb állt hozzá, mint egy testvér". A kereszt volt Jézus egyetlen célja, mert a kereszt az egyetlen rendeltetési hely, amely kielégíti az isteni igazságosságot.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 17.

Most, nem túl messziről, kövessük Jézust a feltámadás előtti életének magányos, fáradságos végső óráiban. Látjuk, ahogy Jézus barátai és követői egyenként hátrálnak meg és erőt vesz rajtuk a félelem. Össze kell szednünk minden bátorságunkat, ha követni akarjuk Jézust annak a hegynek a csúcsára, amit csak koponyahegynek neveznek. 

A páska ünnep tele holdjának hideg, kísérteties fényében Jézus magával viszi belső köréhez tartozó tanítványait az Olajfák hegyén lévő jól ismert szentélybe. Ez egy kert, amit csak Gecsemánénak neveznek és ami gyakori menedékhelye volt imádkozni. Itt érezte magát Jézus a legjobban, itt tudott megnyugodni. Ma este azonban ahogy közelednek a kert felé Jézus egyre nyugtalanabb lett – sokkal zaklatottabbá vált, mint ahogy a tanítványok valaha is látták azt leszámítva, amikor néhány nappal azelőtt egymaga kiűzte a rasszistákat, szélhámosokat és a csalókat a Templom udvaráról. Az egy nyilvánvalóan igazságos feldúltság volt. Ez viszont más ma este. Ez inkább úgy néz ki, mintha rettegne. 

Megkéri tanítványait, hogy imádkozzanak vele, de azok túlságosan zaklatottak. Túlterheltek személyes napirendjük miatti aggodalmukban. Túl fáradtak és kimerültek. Gyorsan keresnek egy helyet, ahova lefeküdhetnek aludni. Így Jézus egész éjjel teljesen egyedül birkózik a pokol összes erejével. A térdein imádkozva erőteljes szellemi harcot folytat a fülébe suttogó, gúnyos démon légióval és a saját emberi akaratával. Természetesen tisztában van vele, hogy elképzelhetetlen, kimondhatatlan fizikai fájdalom vár rá az elkövetkező órákban, de nem a lélek gyötrődése és nem a fizikai fájdalom kilátása, ami miatt megtelik a szíve félelemmel. Az az ember, aki negyven napig étel nélkül élt a sivatagban, már szembesült a fizikai fájdalommal és legyőzte azt. Ismeri a szégyen összenyomó lavináját, amely éppen arra készül, hogy eltemesse... de nem a szenny szökőárja és ordítása az, ami félelemmel tölti el. Tudja, hogy minden egyes ember bűne, vétke és szégyene készül elárasztani tiszta lelkét … minden egyes pedofil, erőszaktevő és önző kihasználó, minden kegyetlen visszaélő, büszke, öntelt, gyilkos, szadista és ferde hajlamú emberé - az enyémé és a tiedé is a legrosszabb állapotunkban. Az, aki sohasem követte el a legkisebb bűnt sem, bűnné készül válni értünk. A kánaáni Királyunk ezektől nem fél, hanem attól gondolattól fél és azért folytat haláltusát, hogy nehogy meghaljon ott a kertben, ahol az első Ádám meghalt. Görcsbe rándul a valóságtól, ha a halál jeges marka alatt összerogy és legyőzötté válik, akkor sosem fogja betölteni a megprófétált sorsát és az Atya terve és célja sohasem valósul meg. 

Ez a kert volt a Sátán utolsó lehetősége, hogy elpusztítsa a Teremtés könyvének 3 részében említett Magot és attól a naptól kezdve, hogy Isten megígérte az engesztelő áldozatot a 15. versben, Lucifernek csak egyetlen célja volt, az, hogy Jézus bárhol meghalhat, csak a kereszten nem! Ha a kertben meghalna, akkor az emberi faj elnéptelenedne és örökre elválna minden élet forrásától. Nem halhatott meg, nem szabadott meghalnia itt. Túl kell ezt élnie, hogy azon a ronda, gyűlöletes, hitvány és kegyetlen kereszten haljon meg az egész Ádámi faj megváltásáért. Abban a kertben imádkozik és a Zsidókhoz levél írója ennek az imának a jelentését a következőképpen írja le: "Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, a ki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért." Zsidókhoz 5:7.

Szóval imádkozik. Menjünk egy kicsit közelebb és figyeljünk. Melyik szó hagyja el először a száját? -Atyám!

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 16.

A rómaiak számára a keresztre feszítés nem egy kivégzési formaként kezdődött, hanem egyfajta büntetési módszerként. A kínzás olyan formájának tervezték meg, amelyet egy adott típusú személynél használtak, egy adott cél miatt. Az adott típus? Rabszolgák. A cél? A rabszolgaságban élő népességet meg kellett félemlíteni. Röviddel Jézus Betlehemben való megszületése előtt, Augustus császár uralkodása alatt a rómaiak a keresztre feszítést hivatalos büntetésként fogadták el, de csak a rabszolgák és a külföldiek számára, akik lázadtak a római tekintély ellen, viszont soha nem használták rómaiak esetében. A hivatalos római állampolgársággal rendelkező személyek bizonyos polgári jogokat élveztek, amelyeket Cézár más alattvalói nem. Talán emlékszel az Apcsel 22-re, ahol Pált egy római százados meg akart ostoroztatni. Kikötözik Pált és éppen rá akarnak csapni az ostorral, hogy felszabdalják a húsát, amikor Pál megemlíti, hogy ő római polgár. Ennek a hírnek drámai hatása van:

24 Az ezredes elrendelte, hogy vigyék a várba, és meghagyta, hogy korbáccsal vallassák ki: hadd tudja meg, miért kiáltoztak így ellene. 25 Amikor pedig szíjakkal lekötötték, ezt kérdezte Pál az ott álló századostól: „Szabad-e római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolnotok?” 26 Amikor ezt meghallotta a százados, az ezredeshez ment, és jelentést tett neki: „Mit akarsz tenni? Hiszen ez az ember római polgár.” 27 Erre az ezredes odament, és megkérdezte tőle: „Mondd meg nekem: csakugyan római polgár vagy?” Mire ő így felelt: „Az vagyok.” 28 Az ezredes erre így szólt: „Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot.” Pál ezt mondta: „Én pedig már benne is születtem.” 29 Ekkor azonnal félreálltak mellőle azok, akik vallatni akarták. Sőt az ezredes is megijedt, amikor megtudta, hogy római polgár, akit megkötöztetett. - Apcsel. 22: 24-29. 

Ugyanez igaz volt a keresztre feszítésre is. Igazából csak bizonyos bűntettet elkövető rabszolgákat büntettek keresztre feszítéssel. A keresztre feszítés korábbi módozataiban a lázadó rabszolgának a nyakára vízszintesen egy nehéz fagerendát helyeztek és a kezeit kinyújtva a gerendához kötözték. A rabszolgát arra kényszerítették, hogy a városon végig vonulva hirdesse, hogy milyen bűncselekményt követett el. Ennek az volt a célja, hogy fájdalmat és megaláztatást okozzon miközben más rabszolgának figyelmeztetésként szolgáljon. Az ilyen jellegű büntetésnek kulcseleme volt a rendkívül nyilvános megszégyenítés és megalázás. Mivel a korábbi gyakorlat célja a büntetés, a megszégyenítés és a lázadó rabszolgák megfélemlítése volt, ezért nem volt halálos kimenetelű. Természetesen sejthető volt végül, hogy ha egy kis fájdalom és megaláztatás jót tett, akkor talán mindegyikből egy kicsit több, még jobbat tenne. Így a keresztre feszítés gyakorlata még kegyetlenebb formát öntött. A végén a verést és a korbácsolást is hozzáadták a folyamathoz. Később ahogy a rabszolga vonulni kényszerült az utcán, általában egy forgalmas kereszteződésben a gerendát felállították. Gyakran a kereszt felfelé irányuló oszlopát (a kereszt szimplex) egy végleges helyre állították és sokszor használták ezután, mivel a fa rendkívül drága volt Izráelben abban az időben. Csak a később, valószínűleg a Kr. E. első században, változott meg a keresztre feszítés, hogy a kegyetlen büntetésből a legkegyetlenebb kivégzési formává váljon. Ahogy már eddig is észrevettük egy bűnöző kivégzésnek vannak sokkal hatásosabb módjai is. A bűnöző kivégzése azonban nem volt a keresztre feszítés egyetlen, vagy akár elsődleges célja. Arra tervezték, hogy, megrémítsék és megfélemlítsék a lakosságot, hogy azok engedelmes alávetettségben éljenek. 

Mire Isten Fia, Jézus belépett az emberiség történetébe Róma az egész akkori ismert világ számára megszálló hatalom volt. A rómaiak addigra már rég megtanulták, hogy a híres Pax Romana fenntartásának a kulcsa a lázadás kíméletlen azonnali összezúzása, amint az bizonyítást nyert. A leigázott népek sokkolásának és megfélemlítésének ezt volt preferált módja. Nagyon kevés dolog volt, ami sokkolóbb lehetett, mint egy népnek a vezetőjét félholtra verve egy oszlopra feszítve látni. A látvány egyfajta groteszk reklámtáblája volt a római állam ellenállhatatlan erejének. Mivel a rómaiak egy bizonyos Názáretből való vándor próféta-prédikátort feszítettek keresztre, a huszadik században sok ellentmondás és spekuláció született, arról hogyan is végezték ki őt. Ennek az az oka, hogy a rómaiak nagyszerű kreativitást, rugalmasságot és leleményességet mutattak a kivégzések különböző módszereiben és eszközeiben. Háború vagy lázadás idején, amikor szükségessé vált, hogy néhány száz, vagy több ezer embert rövid idő alatt keresztre feszítsenek, a szükségszerűség volt az úr. Békeidőben a rómaiaknak viszont megvolt az a luxusa, hogy időt szánjanak arra minél módszeresebben és kifogástalanabb módon tudják kidolgozni a szenvedés minden egyes mogorva részletét. Ugyanaz a technikai virtus, amely a római utakon elárasztotta a világot... ugyanaz a műszaki géniusz, amely elképesztő viaduktokat és vízvezetékeket hozott létre, amelyek még ma is működnek... olyan feladatot is teljesített, hogy példát mutasson és megszüntesse a mindenható államra leselkedő fenyegetéseket. Így a keresztre feszítés bizonyos szabályok szerint történt és csak azokat alkalmazták, akik fizikailag, mentálisan és érzelmileg felkészültek voltak erre a részben demens szakmára. "Normális" körülmények között a keresztre feszítés csak meghatározott helyeken történt. Jeruzsálemben, a Júdeai római tartomány fővárosában, ez a hely a városfalon kívül és a kapu közelében volt - egy Golgota nevű helyen.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 15.

"Jézust nem két gyertya közé feszítették meg egy székesegyházban, hanem két tolvaj közé egy kereszten, egy városi szemétdombon, a politika kereszteződésében, ami olyannyira kozmopolita volt, hogy héberül, latinul és görögül is ki kellett Jézus titulusát írni. Egy olyan helyen, ahol a cinikusok trágáran beszéltek, a tolvajok átkoztak, és a katonák szerencsejátékot játszottak." 

GEORGE MACLEOD (1895-1991) 

1968 őszén Hershel Shank Jeruzsálem archeológus egy olyan telefonhívást kapott, amely megváltoztatta az egész életét. Egy új ház építkezésén földmunkát végeztek a régi város északi oldalán egy HaGiv'a HaTzarfatit nevezetű helyen. 

-Az egyik buldózer feltárt néhány ősi temetési kamrának tűnő helyet - mondta a vonal túlsó végén az izgatott hang. Shanket, aki az izraeli régiségek és múzeumok részlegének a munkavállalója volt, kirendelték a helyszín vizsgálatára. Amit a fiatal archeológus a helyszínen talált az egy sor sír volt, amelyről később kiderült, hogy a második templom időszakából származó hatalmas zsidó temető komplexum részét képezi. Az első sír, amelyet Shank megvizsgált egy barlangszerű nyílás volt lágy, fehér mészkőből kifaragva, amely mindenütt jelen van a jeruzsálemi dombokon. Két kamrából állt, mindegyik kamra falára temetkezési képet faragtak. Ami viszont az egyik kamrában várta, az a bibliai régészet egyik legjelentősebb leletének bizonyult. Belépéskor egy osszáriumot talált, amely egy kőből készült temetési doboz benne az elhalálozott csontjaival. A doboz oldalába egy nevet véstek. Ez olvasható rajta: "Jehohana (a J -t Y-nak kell ejteni) Hagakol fia."

Jehohana huszonnégy és huszonnyolc éves közötti lehetett. Ez a temetkezési forma gyakori volt az első században. A család először is eltemette az elhunyt szerettük testét, majd vártak egy évet vagy még többet, míg a test teljesen elbomlott. Majd visszatértek a sírhoz, óvatosan szétszedték a csontváz maradványait és belehelyezték egy osszáriumba, amelyben tartósan raktározták a csontokat. Ilyen csonttal teli osszáriumokat gyakran tárnak fel Izráelben. De valami miatt ennek a Jehohana nevű ember csontjainak egyike más volt. Különösen a férfi jobb lábának sarokcsontja foglalkoztatta a történelem és a régészet tudományos világát. A sarokcsontnak több mint négy és fél centiméter hosszú vaskosodása volt. Jehohanat megfeszítették. A felfedezés futótűzként terjedt tovább az archeológia világában, mert bár meglepőnek tűnhet, a keresztre feszítés gyakorlatának régészeti bizonyítékait addig a napig nem találták meg. Ennek ellenére egyetlen komoly tudós sem kételkedett abban, hogy a rómaiak és más kultúrák sok száz éven keresztül használták ezt a kivégzési módot a gyakorlatban. Túl sok írásbeli bizonyíték volt erről a kegyetlen gyakorlatról. Például a Spartacus vezette lázadásra (K.e. 71-ben) vonatkozó római katonai nyilvántartások, mely szerint a római hadsereg Capuától Rómáig hatezer lázadót feszített keresztre. Ez egy keresztet jelent minden 500 méteren 150 kilométeren keresztül. Heródes király halála után egy zsidó kisebbség fellázadt és a római helytartó Quintilius 2000 zsidót feszített meg Jeruzsálemben megtorlásképpen. És ahogy Titus rómaihadvezér seregei körbevették Jeruzsálemet 70-ben, ahogy Jézus megjósolta (Lukács 21.20) a római katonák több hónapon keresztül nagyjából ötszáz júdeait feszítettek naponta keresztre. 

Nemcsak egy szeg, amely átszegezte egy férfinak a boka csontját, aki körülbelül akkor élt és halt meg, mikor a Názáreti Jézus, miatt lett ez úttörő felfedezés. Nem, hanem a szegnek az útja, ahogyan átfúrta a csontot ragadta meg a bibliai archeológusok figyelmét, ami azt feltételezte, hogy minden festmény vagy ábrázolás, ami a keresztre feszített Jézusról készült rossz volt egy kulcsfontosságú szempont miatt. A szeg a férfi bokáját oldalról szúrta át és nem elölről a lábfejét. Rövidesen feltárjuk ezt a kérdést. De e tények fényében több kérdés is felmerül. Először is, ha a keresztre feszítés ilyen általános volt és ilyen kiterjedten használták miért Jehohana testét fedezték fel először, aki ilyen módon szenvedett halált? És milyen célt szolgált a keresztre feszítés a rómaiak számára? 

Az a problémás kérdés, hogyan és miért alkalmazták a rómaiak ezt a kivégzési módszert, több releváns kérdéshez vezet. Vagyis: Hogyan vitte véghez az Isten Báránya, az egész emberiség megváltója a végső áldozatot? Hogyan halt meg Jézus? A legjobb tudásunk szerint mit élt át a kereszten? És miért kellett ezt végig csinálnia? Nem lehetett volna, hogy a Fiú másképpen hal meg és mégis betölti a szerepét és az isteni igazságot? Számít az, hogyan hal meg a világ Megváltója? Igen, a biblia ezt világossá teszi, hogy azok az alapelvek, amelyekre alapozva a szent és igazságos Isten megalkotta az univerzumot azt követelték, hogy az emberiség bűn nélküli képviselőjének meg kell halnia. De sokféle módja van a halálbüntetésnek. Miért éppen a kereszt? Ez egy nem éppen kellemes téma, amit most fel fogunk tárni. De ígértem neked egy utazást fel a Kálvária dombján egyenesen a kereszt lábáig. Amit ott látni fogunk nehéz lesz végig nézni, de örökre megváltozunk utána. Jobbak, erősebbek és hálásabbak leszünk. Többet tudunk adni és fittebbek leszünk a Mester szolgálatára. Ezért kell ennek a kereszt nélküli keresztény generációnak visszatérnie a Kálvária lábához. 

Amikor megvizsgálom a csodálatos keresztet 

Amin a dicsőség Hercege meghalt, 

A leggazdagabb nyereségem is veszteség 

És megvetéssel nézek minden büszkeségemre. 

Látod a fejéből, kezéből és lábából folyó 

Szomorúság és szeretet összekeveredett 

Találkozott-e valaha ilyen szomorúság és szeretet 

Vagy a tövisek olyan gazdag koronát alkotnak? 

Igen szükséges megnéznünk. Egyszerűen meg kell néznünk. De ahhoz, hogy valóban felfogjuk ezt a jelenetet meg kell értenünk a római keresztre feszítés általi kivégzés természetét és módját. A miértek és hogyan-ok legalább annyira felvilágosítanak, mint amennyire felkavarnak. Amit a Kálvária keresztjén látunk, arra nehéz felnézni, de örökre megváltozunk, ha megnézzük. Ezért kell ennek a kereszt nélküli keresztény generációnak visszatérnie a Kálvária lábához.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 14.

Jézus Krisztus megfeszítése Isten történelem idővonalának egy nagyon specifikus pontján történt meg a földbolygó egy nagyon specifikus helyszínén. A legtöbb hívő meg tudja neked mondani, hogy a Nagypéntek eseményei Krisztus után 33. körül történtek Jeruzsálem ősi városában. Amit viszont a hívők nem értenek az, hogy a kereszt és annak következményei átlépték az időt és a helyet. Emlékezz csak arra, amikor János apostol Patmos szigetén bepillantást nyert a mennyei birodalomba. Szemtanújává vált, ahogy Jézust bemutatták a mennyei házigazdának: "a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta." ( Jelenések 13.)

Van itt egy titok, amelyet kevesen értenek meg. Ebben rejlik a kulcsa annak a sajátosságnak, hogy egy önpusztítással hajlított kultúrát önfelszívódás útján átalakítson. Meg kell értenünk, hogy a kereszten feltárt elveket a Teremtő kezdetektől fogva a világegyetem szövetébe szőtte. Más szóval: "itt lent is van egy kereszt." Már hallottuk, hogy Jézus megfogalmazza az egyik alapelvet, amikor azt mondta: "Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." ( János 12.24) Majd újra rámutatott az útra, amikor azt mondta: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért." (János 15.13) Jézus újra és újra elmondta és bemutatta a kereszt lényegét a tanítványainak.

"Ha vezetni akarsz, szolgálnod kell." - hangsúlyozta a tanítványoknak. De azok nem tudták megérteni, így végső óráiban a mennyek Koronahercege derékig vetkőztette őket és megmosta a koszos lábukat úgy, mintha Ő lett volna a ház legutolsó cselédje: "Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a mellyel ti mértek." ( Lukács 6.38) De nem értették, így aztán Jézus ezt mondta: "Rejtőzz el és figyelj!" Majd odaadta az életét és helyet kapott az Atya jobbján.

Van egy kereszt itt lent is. Szeresd a szomszédod. Tegyél jót azokkal, akik megvetnek. Ezeknek az elveknek nincs értelme a posztmodern, racionalista, materialista Amerikában. Ezek a darwini önfenntartás ellentétei. A Wall Street és a Hollywood Boulevard és a Pennsylvania Avenue földi hercegeivel ellentétben fenntartják az igazságot.

A kereszten feltárt elveket a Teremtő kezdetektől fogva a világegyetem szövetébe szőtte.

Van egy kereszt itt lent. Az egyház viszont elfelejtette a szelídséget és az alázatosságot a hűvös büszkeség és önelégültség korában. Szem elől veszítettük az igazságot, amelyet a Kálvária dombtetőről egy megvert, vérző férfi kiabált, akinek a feje fölött az volt írva, hogy "Király" ….hogy a szolgálat és az önfeláldozás, és leginkább a szeretet a befolyás és a győzelem kulcsa. Igen, van ott fent egy kereszt. Hála a szerető Istenért, aki nem tartotta vissza drága Fiát, hanem szabadon átadta nekünk. De itt is van egy kereszt. Jézus ott lógott az ég és a föld találkozásánál. És bizonyos értelemben, mi is.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 13.

A sárkány, a régi kígyó, nem tudta megakadályozni a megjövendölt, megígért Mag születését, ezért arra törekedett, hogy megölje őt, amint megszületik. Megpróbálta elpusztítani a Magot, úgy, hogy egy egész tartományban minden két év alatti fiúgyermeket megöltek. Amikor ez meghiúsult, megkísérelte megvesztegetni az Ígéret Fiát a leggyengébb és legsebezhetőbb pillanatában, egy negyven napos böjt végén. Az is kudarcot vallott. Amikor a Mag éretté vált, mint férfi, és szűretlen, nem álcázott igazsággal beszélt, a sárkány vallásosságával teli emberi szívek dühösen keresték, hogy letaszítsák egy szikláról. Végül hónapig tartó csalás és manipuláció után... amikor a kígyó irigységgel és féltékeny dühvel sikeresen betöltötte a vallási intézmény szívét... amikor még Jézus saját belső körének egy tagjának elméjét is átprogramozta... a Sátánt végül a saját hazugsága mérgezte meg, és elhitte, hogy győzhet. Azt hitte, sikeres volt, amikor Isten Fiát letartóztatták, meghurcolták, megverték, megcsalták és bűnözőként keresztre feszítették - teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy tettei a Mindenható mesteri tervét segítették elő. 

Mire a Nap azon a szent és történelmi pészachi pénteken lenyugodott, addigra Isten Hercegének tiszta és megtört szíve megállt. Két napkeltével később a megígért és megszentelt Mag csodálatosan élve jelenik meg és az övére csatolva hordozza a halál, a pokol és a sír kulcsait. Mattot adott! "Sakk" - gondolta vidáman az önelégült sátán. "Ezt a meccset végül én nyertem" - sziszegte, ahogy a démon hordák tapsoltak. "Az a Mag, akit megígértek... annak az asszonynak... már ezer évvel ezelőtt kudarcot vallott. A legrosszabb dologtól a legjobbig, amit a menny felajánlhatott megtettem és most az a szánalmas próféta elnémult, és a Mag szeme megvakult, a szelek és hullámok Parancsnoka, az emberek fiainak Gyógyítója most élettelenül fekszik ott egy hideg, őrzött, kölcsönzött sírban a dombon túl. És a hódításom következményeként az emberek soha többé nem érzik a szeretet melegét és nem járnak a kegyelem fényében. Hazugnak fogják tartani Istent, és a bűn fog uralkodni örökké ártatlan szívükben." 

Most már tudjuk, hogy a Sátán, az ősi Nagymester csaló a saját csapdájába esett bele. Mint ahogy a gonosz Hámán az akasztófán végezte úgy dolgozta ki a Sátán saját végzetét. Ez Isten bölcsességét mutatta meg, mert … "Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát (I Korinthus 2.8 kiemelés tőlem). Az a hely, amiről lelkünk ellensége úgy gondolta, hogy a legnagyobb győzelmét jelenti valójában az abszolút megsemmisítésének helyszíne lett. A saját hatalma és büszkesége rettenetes, túlzottan felfúvódott véleménye miatt nem értette meg, amit Jézus tanítványainak mondott a Jeruzsálemen kívüli úton ahogy mentek a páska ünnepére: " Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem." ( János 12.24). Két napkeltével később egy angyal kiáltott. Két napkeltével később megrengett a föld. Két napkeltével később a kő elgördült. Két napkeltével később a megígért és megszentelt Mag csodálatosan élve jelenik meg és az övére csatolva hordozza a halál, a pokol és a sír kulcsait. Matt! Harmadszor és legvégül pedig a Kálvária keresztjének megfeszített Báránya, az ahol a megbukott faj csődbe ment kultúrája találkozik az áldozati szolgaság átformáló erejével. Más szóval, a Golgota a Sátán vereségének nem egyedülálló helyszíne. Ez a hely több mint, ahol Te és én örökbefogadást és helyreállítást találunk, ez több annál. Ebben a kereszteződésben egész nemzetek és ember csoportok tudnak teljesen megújulni. A Kálvária fájának levelei a nemzetek gyógyulására szolgálnak. 

William E. Sangster, egy tüzes metodista prédikátor a múlt század elején elmondott egy történetet egy vidéki fiúról, akit először vitt el Anglia egyik legnagyobb gótikus székesegyházába. Miután a szeme hozzászokott a homályos világításhoz és felnézett az oltárra, megdermedt: "Egy kereszt van ott fent!" Az öreg prédikátor egy pillanatra elhallgatott, majd a székesegyház padlójára mutatott. " Itt lent is van egy kereszt." - mondta. A fiú egy kicsit zavartan pillantott a padlóra, körülnézett a hatalmas helyiségben, ahol minden részletet áttanulmányozott, majd végül széles mosoly futott végig az arcán. "A székesegyház a kereszt." - mondta csodálkozva. Ez így volt. A padok közötti folyosó, amelyet az oltárnál mindkét oldalán kis zúgok szegélyeztek és a kopott struktúra lábnyoma egy tökéletes kereszt alakját formálta meg. Akárhányszor is ezt egy prédikációban megemlítette, a következőt mondta: "Elvihetsz engem a Golgota keresztjéhez és mondhatod: 'Ott van fent egy kereszt.' De én a földre mutatnék és azt mondanám: 'A kereszt itt van lent'. 

A kereszt ott van az élet minden területén. Itt van a földön is. Ez az élet alapja.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 12.

Másodszor a Kálvária keresztje az a hely, ahol Isten végső győzelme metszi Lucifer pusztulását. Valójában Jézus halála és feltámadása a több ezer éve játszott kozmikus sakk-játszmában Isten a Sátánra mért győztes mattját képviseli. Ez egy olyan játszma volt, amelyet az emberiség lázadó, büszke tüzelésű bukása tett szükségessé a földi uralom irányításának megszerzéséért. A kertben a paradicsom közepén tévelygő emberpárt ördögien megtévesztették, hogy átadják Istentől kapott tekintélyüket és a királyság kulcsait. Ennek a szörnyű és tragikus eredménye az lett, hogy az emberiséget elzárta az Istennel való intim kapcsolatától. A Sátán korrupciójához a bűn fertőző állapotának való kitettség vezetett, amely megfertőzte az ádámi faj teljes vérvonalát. Az egész földet kitette a degenerációnak, a bomlásnak és a halálnak. Egy szennyező és kegyetlen átok vette kezdetét. 

A korszakok sakk-meccsének Istentől való megnyitása az volt, hogy profetikusan kijelentse kígyó ellenfelének: egy napon az első asszony leszármazottja, az asszony "magja" felkel és a lábával a kígyó fejére tapos - még akkor is ha a kígyónak Isten megengedte, hogy a mag "sarkát mardossa" (1. Mózes 3.15) A következő több-ezer éves emberi történelem és az Ótestamentum teljes könyve leginkább úgy értelmezhető, mint Isten stratégiai szándéka, hogy ezt a "magot" elvesse a földbe, és a kígyó hiábavaló erőfeszítései, hogy ennek a forgatókönyvnek a megvalósulását megakadályozza. Jézus halála és feltámadása a több ezer éve játszott kozmikus sakk-játszmában Isten a Sátánra mért győztes mattját képviseli. Előre mozdulás után ellentámadás, így bontakozott ki a meccs. Káin meggyilkolta Ábelt; az igazságos Séth születése Ábrahám gyáván odaadta szép feleségét egy külföldi uralkodó háremébe; egy álomban Isten figyelmezteti az uralkodót, hogy ne vigye Sárát a hálószobájába Egy egész generációnyi héber csecsemő meggyilkolása; egy egyiptomi hercegnő csodálatos módon megmenti a csecsemő Mózest Saul király ismételt kísérletei Dávid meggyilkolására; Dávid fennmaradása és Izrael trónjára való emelkedése Heródes "ártatlanokat gyilkolt meg" Betlehemben; egy álom, amely arra figyelmeztette Józsefet, hogy a feleségét és csecsemő fiát kimenekítse Egyiptomba Mindezek és számtalan más esemény is, amelyek a Kálvária útkereszteződéséhez vezetnek jól kalibrált mozdulatok ebben a fárasztó sakk-partiban.

A "hadviselés" az egész emberiség lelkéért és a föld bolygó címéért megy. Ez a "megváltás vörös szálának" jelentősége, amely a Biblia csodálatos narratíváján keresztül fut és olyan, mint egy vörös folyó, amely az eredettől, "a teremtéstől" a végkifejletig "az elvégeztetettig" halad. Minden kiszabott mozdulat, minden stratégia egy szerető, megváltó és ragyogó tervet mutat be, hogy ezt a "magot" a föld termékeny talajába ültesse be és a halálos kígyó kétségbeesett, félelmetes és dühös törekvéseit, hogy megakadályozza a magot kihajtani a nyilvánvaló dicsőségben. 

Ennek a fényében új szemmel kell nézni ahogy János a Jelenésekben megpróbálja közölni ezt a csodálatos igazságot, amelyet Isten jelentett ki neki leírva ezt a kozmikus versenyt: Jelenések 12.1-5. 

"1. És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; 2 Aki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. 3 Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, akinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; 4 És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye. 5 És szűle fiú-magzatot, aki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez."

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 11.

Bebizonyította nekünk, hogy az Ő szeretete határtalan volt és lehetetlen volt megmérni azt, amikor imádkozott értünk. A János Evangéliumának 17. fejezete egy kivételes lehetőséget ad nekünk, hogy csendben, lélegzetvisszafojtva odakússzunk Jézushoz és hallgatódzunk, ahogy kiönti a szívét közbenjárva értünk. Azért imádkozik, hogy mi örömet leljünk. Specifikusan imádkozik a védelmünkért. Azért is imádkozik, hogy az erő és az áldás kedvezményezettjei legyünk, amely az Atyával és egymással való egységben jön létre. Majd később a kertben is imádkozik, ahol az önakaratával folytatott harcot, amikor a hajszálerek megpattantak az arcán a gondolatra, hogy esetleg nem tudja beteljesíteni Atyja akaratát, ha ott meghal és soha nem éri el a kereszthez. Vérzett a bőrén keresztül. Bebizonyította szeretetét, amikor kimondta megszentelt ajkán a mi nyomorúságos neveinket. Szeretettel felbátorodva, magától értetődő természetességgel testvéreinek nevezett bennünket. Reményünket saját céljává tette. Szeretete tapintható és kézzelfogható volt a próféciáiban és tanításaiban. Minden nyilatkozata világosságot és életet hozott. De talán a tanítás, ami leginkább leírja a Küldetését és Motívumát az az egyszerű hárompontos üzenet volt az elveszett pénzről, az elveszett bárányról és az elveszett fiúról. 

Az asszony (nem tudjuk a nevét) elveszítette a pénzérméjét. A nappali órákat a pénz keresésével töltötte átkutatva szerény otthonának minden zugát. Teljesen kifáradt a padló újra és újra seprésében. Feltekerte a szőnyegeket és kivitte őket a kertbe és most ott sorakoznak egymás mellett a füvön. A szoba egyik oldalára felhalmozta a bútorokat. Az érme nagy értékű ezért fontos, hogy megtalálja. Már sötétedni kezd. Állva nem tudja tovább folytatni a keresést. Így hát leguggol és a kezein és térdein araszolva keres tovább - átkutatva a padló és a fal minden egyes hasadékát. Jézus sztorija egy allegória. Megérted, hogy ott sosem volt szó asszonyról? Megérted vagy esetleg nem, hogy Önmagáról beszél? És persze rólad? Ha tovább lépünk pár hetet azután, hogy elmondta ezt a mesteri üzenetet, láthatod Jézust amint vérző térdén és kezén kúszik és egy nehéz fából készült keresztgerenda belemar a hátába. Látod a dicsőség Királyát amint kezein és lábain araszol és a Kálvária zord hegyoldalán minden egyes résben és hasadékban keres valamit? Valakit keres, és nem valamit. Habár "elvégeztetett" még sincs vége. Pár óra múlva vasárnap reggel lesz. Mi lenne, ha lehajolnánk Hozzá és megkocogtatnák a vállát ebben a monumentális pillanatban megkérdezve: "Mester, hogyan lehetséges, hogy ilyen helyzetbe kerültél? Remegő, de határozott hangon ezt válaszolná: " Elvesztettem egyet. Meg kell találnom. Mert azért jöttem, hogy megkeressem és megtaláljam, ami elveszett." 

Igen, Jézus bebizonyította a barátságát azzal, hogy egy lett velünk, hajlandó volt velünk lenni, és abban a megnyilvánulásában is, hogy a küldetése célja visszaszerezni bennünket, legfőképpen az, hogy az a szeretetét és barátságát bebizonyította egyszer és mindenkorra minden kétség nélkül ott kereszten. Látod Őt? Sápadtan ott lóg testének minden egyes pórusa vérzik, olyan vérontás következtében, amellyel magának Istennek a vénái ürültek ki. És minden egyes vörös csepp, amely felhasított oldalán folyik ki és szabadon lefut meztelen oldalán és lecsöpög a lábujjairól vértócsát hozva létre a földön... mindegyik csepp csobbanása ezt mondja: "Érted teszem ezt." Igazabb szavakat sohasem írtak, mint ezek: "Milyen nagyszerű barátunk Jézus!" Itt a magányos útkereszteződésben hatalmas agóniával és szorongással szenved. Itt hal meg. Itt jelenti ki: " Elvégeztetett!" Habár "elvégeztetett" még sincs vége. Pár óra múlva vasárnap reggel lesz.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 10.

"Sose legyél olyan bolond, hogy megmérd az Én könyörületemet és összehasonlítsd azt a te mások felé való könyörületeddel. Sose legyél olyan tudatlan, hogy összehasonlítod a te gyér, sápadt, hullámzó és kiegyensúlyozott körülményeken függő emberi könyörületed az Enyémmel, mert Én Isten vagyok, ugyanakkor ember is." 

Amikor olvasod az evangéliumokban, hogy Jézus együttérzésre indult, azt mondja a Biblia összeszorult és összetört a szíve, a legsebezhetőbb része csupasszá, meztelenné vált. A föld összes lényét megrázta, minden élet forrása remegett, a szív minden szeretete kitört és a kitartó gyengédség kifürkészhetetlen mélységei mutatkoztak meg ott. Keresztény életünknek semmi értelme, ha a legmélyebb énünkben nem hiszünk abban, hogy Jézus nemcsak azt tudja mi bánt bennünket, hanem ismeri, kutatja, hogy mi a bánatunk és mi a fájdalmunk. Népéhez szóló védőbeszédje a következő: "Gyere te sérült, megfélemlített, mérges, magányos és üres ember és ott találkozom veled, ahol élsz. És szeretni foglak, olyannak amilyen vagy, nem olyannak amilyennek lenned kellene ...mert sosem leszel olyan amilyennek lenned kellene." Valóban hiszed ezt? Minden rossz fordulattal, amit elkövettél a múltban, a hibáiddal, az önzőségeddel, a becstelenségeddel és a romlott szereteted pillanataival? Igazán hiszed, hogy Jézus Krisztus szeret téged? Nem az illetőt melletted, nem az egyházat és nem a világot, hanem Téged szeret, ha megérdemled, ha nem, ha hűséges vagy ha nem. Szeret Téged reggel, mikor feljön a Nap és szeret Téged este mikor esik az eső. Elővigyázatosság, sajnálat és határok nélkül szeret. Nem számít mi történt veled sosem fog az irántad érzett szeretete megszűnni. Ez az Evangéliumok Jézusa. 

Az élő Krisztus egyértelműen túláradóan demonstrálta irántunk érzett hatalmas szeretetét. Bebizonyította nekünk - megtestesülésében- készségesen lemondva kiváltságairól és mennyei dicsőségéről átvánszorogva ennek az átkozott bolygónak a sarán, trágyáján és mocsarán. Levetette Dicsőségét és örök fenségét, mint egy kabátot és megszületett egy marha bőgéssel és báránybégetéssel teli, szalma illatú istállóban fekvő földi jászolba. Istállóba született, hiszen egy báránynak végül is ott kell megszületnie. Megtestesülésében azt mondta: Bebizonyítom, hogy a barátod vagyok, mert olyanná válok, ami te vagy." Nem egy humanizált istenség. És nem is egy istenített emberi természet. Teljesen Isten ugyanakkor teljesen ember. A szövetségével is bizonyította szeretetét. A vallásos tömeg megvette azért a szokásáért mert "rossz hírű" emberekkel vacsorázott. Nem volt hajlandó tartani a távolságot. Nyíltan megengedte a parázna asszonynak, hogy megmossa a lábát. Szabadon elfogadta a vámszedők vacsora meghívását. Mennyei kezét tisztátalan leprásokra helyezte. Mindennap felkelt és nyakig belemászott a mosatlan, tisztességtelen, szennyezett, fertőzött, korrupt, összetört, megfélemlített és megsérült emberiség hordáiba. Nem hátrált meg megrökönyödve taszító és iszonyatos gonoszságunkat látván. Ő felénk futott és átölelt a karjaival bennünket. Ő a jogfosztottakhoz jött. A sérülteket kereste fel. Felkarolta a társadalom perifériájára szorított embereket. Így szeretett bennünket "annyira"!

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 9.

2. A menny és föld kereszteződésénél

A kereszt a világ történelmének központja; Krisztus megtestesülése és Urunk keresztre feszítése a forgópont, amely körül minden kor eseménye forog. Alexander Maclaren ( 1826- 1910) Néhányan azt mondják, hogy a világ legforgalmasabb közlekedési kereszteződése az indiai Bangalore város központjában helyezkedik el. Mások azt mondják, ha meg akarod találni ezt a kereszteződést el kell menned Shenzen belvárosába, Kína déli részének nyüzsgő pénzügyi központjába. Sokan azonban megvannak győződve arról, hogy a legforgalmasabb közlekedési kereszteződés titulusát ezen a kék márványbolygón az Avenue Ipiranga és az Avenue Rio Branco kereszteződése São Paulo belvárosát illeti Braziliában. Ezen a helyen egyszer a forgalmi dugó legendás 165 mérföldes kocsisort hozott létre. Mások viszont azt állítják, hogy az embereket kell megszámolni, hogy megdöntsük ezt a rekordot. Ennek érdekében a tokiói Hachiko teret kellene megnézni, amely egy négyszögletű tér és körülbelül egy millió ember megy át rajta naponta, ami azt jelenti, hogy egy zöld lámpa alkalmával tízezer ember halad át az úton. (És én az gondoltam, hogy ha tíz gyerek áll előttem sorban hot-dogért szombat este a Mrs Bailey-nél, akkor sokat várok). Azok, akik a városi élet folyását tanulmányozzák viszont azt mondják, hogy a győztest Banglades fővárosában Dhakában találták meg, ahol 11 millió ember él. Ott van egy pont, ahol a South út a Zahir Raihan utat keresztezi a város forgalmas buszpályaudvarával az autókkal tömött utak ölelésében. Bármelyik adott nap bármelyik percében ez a kereszteződés tele van érkező és induló buszok tömkelegével. Azokon a részeken, ahol nincsenek buszok több ezer taxis és autós halad. Ahol még maradt hely ott megszámlálhatatlan számú motorbicikli és motorizált riksa (úgynevezett tuk-tuk) jön megy. Most képzeld el, hogy a járművek vezetői figyelmen kívül hagyják a kijelölt sávokat és a jelző lámpákat. Valóban ez lehet a legforgalmasabb útkereszteződés a világon, de a vitának még nincs vége. 

Ami viszont nem vita tárgya az a történelem legmagányosabb útkereszteződése - ahova senki sem kívánt eljutni és mégis az a hely, amire az egész emberiség figyelmét fel kell hívni, hogy az emberek megjelenjenek ott. Ez a kozmikus útkereszteződés egy koponya alakú hegy tetején van egy szemét lerakó mellett, a hatalmas római birodalom perifériáján lévő zavaros holtágú tartomány fővárosának falain kívül. Nézd meg. Ennek a fa kereszteződésnek a közepén egy magányos alak lóg- a menny hercege, elhagyatottan a magány börtönében csak a csend és a cellatársakért való szenvedés van vele. A legközelebbi barátai félelmükben és szégyenükben elfutottak. Igazából a meztelen önfenntartás egy gyáva aktusában a két legjobb barátja közül az egyik még azt is tagadta, hogy ismeri. A tömegek, akik követték Őt és csüngtek minden egyes szaván, akik szabadon részesültek gyógyító erejében vagy visszakapták halottjaikat a sírból egyetlen parancsára, akik csoda étkezéseken vettek részt azáltal, hogy Ő hálát adott - mind hazarohantak és magukra zárták az ajtót és csak azok maradtak ott, akik gúnyolták és csúfot űztek Belőle.

Ennél az útkereszteződésnél egy férfi volt megfeszítve, teljesen egyedül lógott ott a keresztfán még a Mindenható Atyja is elfordította Róla a tekintetét és megvonta Tőle megnyugtató jelenlétét. “Eloi, Eloi, lama Sabachthani?” - kiáltotta arám nyelven a fán függő férfi. Én Istenem, Én Istenem, miért hagytál el engem? " (Márk 15:34) Azóta, hogy ez a gyötrődő kiáltás átszelte a kopasz júdeai hegyeket a huszadik században számtalan ember spekulált azon, hogy miért monda ezt Jézus. Úgy tűnik, mintha Jézus meglepődést és zavaradottságot sejtetett volna - ez két olyan dolog, amelyet sohasem mutatott korábbi harminchárom éves földi pályafutása alatt. Valójában azonban Jézus nem meglepődést mutatott, hanem az Írást vallotta meg. Kifejezetten a 22. zsoltár 1. versszakát idézte - ez egy messiási szakasz, amely nemcsak Dávid szívfájdalmát mutatja meg egy pillanatra, hanem prófétikusan előre is jelzi leszármazottja, a megígért Messiás évszázadokkal későbbi szenvedéseit, amivel megváltja az egész világot. 

Az útkereszteződésben függő férfi az Ige Embere. Ugyanis a biblia piros betűs szavainak (az angol nyelvű bibliákban, piros betűvel szedték Jézus szavait) nagy része közvetlenül utal az Ószövetség bizonyos szakaszaira. A názáreti Jézus teljes egészében Isten Igéjének szempontjából határozta meg saját életét, szolgálatát, üzenetét. Úgy tűnik, hogy minden egyes körülményre és kihívásra volt egy Igéje. Amikor az ördög konfrontált Vele, Jézus Igékkel válaszolt. Igéket idézett amikor a tanítványai végtelen kérdéseire válaszolt. Igével cáfolta és hozta zavarba a farizeusokat, a szadduceusokat és a szanhendrint. És most egyedül, kiknek idéz halhatatlan szavakat megváltásunk szerzője? Senki sem maradt, aki meghallgatná örökkévaló kijelentéseit. Mivel egy egész faj felhalmozódott bűne és romlottsága (minden betegség és erőtlenség, sátáni varázslat és démoni romlottság) egy Férfira hárult, a tiszta és szent Atya nem tehetett mást, mint visszavonni életet adó, megnyugtató jelenlétét egyszülött Fiától. Ahogy Jézus megérezte Apja távolodását - ahogy először tapasztalta meg örökkévaló Létében, hogy mit jelent távol lenni az Atyától - egy Ige jött fel Benne. Csak egy. Jézus tudta, hogy a sötét pillanatokban ragaszkodnunk kell az örök igazsághoz és Isten Igéjének örök diadalához. És a legsötétebb és legkétségbeesettebb pillanatában ennek a személynek a megkínzott lelke - aki felé isteni igényeket támasztanak - kinyúl, hogy megragadja a megnyugvás horgonyát. Ekkor idézi ezt messiási próféciát, hogy emlékeztesse saját magát, hogy kicsoda Ő valójában, mit csinál éppen és miért kell ezt megtennie.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 8.

A rendőrség a kereszteket tartó gyermekeket az utcára hajtotta. A gyerekek magasra emelték kézzel készített keresztjeiket és elmasíroztak egy közeli templomba, hogy ott védelmet kapjanak. Meglepetésükre azonban nemsokára több, mint 2500 diák csatlakozott hozzájuk más iskolákból is, és együtt elkezdtek imádkozni és dicséreteket énekelni a megfeszített Megváltóról. Hamarosan katonák kerítették be az óvóhelyet, de még előttük megérkezett a nemzetközi sajtó is. Nemsokára a keresztet a fejük fölé emelő, dicséreteket éneklő gyerekekről készült fotók özönlötték el világszerte a televízió képernyőjét és az újságokat. Öt év múlva Lengyelország megtartotta első szabad elnökválasztását, azután, hogy a II. Világháború befejezésekor a vasfüggöny mögé került. Egy évvel később Lech Walesa a Szolidaritás Mozgalom atyját elnökké választották – így Lengyelország totalitarializmusának hosszú, sötét éjszakája véget ért. Természetesen a Szolidaritás Mozgalom már ezelőtt is egy változást összegyűjtő erő volt. Ennek a szelíd forradalomnak a lángját 1979-ben gyújtották meg, amikor is egy lengyel katolikus, név szerint Karol Wojtlya akkor már II. János Pál pápaként megtette 9 napos zarándokútját vissza szülőföldjére Lengyelországba. Az ország csaknem egyharmada jelent meg az ország különböző részein, ahol a pápa megállt. És amikor előadta történelmet átformáló tanítását a varsói Győzelem téren június 2.-án az összegyűlt lengyel tömegnek, az emberek egy 14 percig tartó tapsviharral válaszoltak, ami spontán átalakult egy gyülekezeti dicséretté. Egy szívvel énekelték “Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat" (Jézus győz, Jézus uralkodik, Jézus kormányoz.) Öt évvel később a Garlowin keresztjeivel való leszámolás arra szolgált, hogy reflektorfénybe helyezze ugyanazt a pontot, amelynél a szovjet birodalom gyengülő Marxista fala elkerülhetetlenül a legnagyobb mértékben omladozni látszott. 

Nem létezik győztes, kultúrát átformáló kereszténység a kereszt nélkül. Azon a napon a televízió kamerái bemutattak a világnak egy bátor helyi lelkészt, aki így szólt a templomban síró tömeghez: "Lengyelország nem létezik kereszt nélkül." Egy dolog biztos. Nem létezik győztes, kultúrát átformáló kereszténység a kereszt nélkül. Egy útkereszteződésnél állunk - a történelem egy szó szerinti keresztútjánál- amelynél sokaknál, még azoknál is akik valóban szeretik Istent és az Ő Szavát, a kereszt elveszítette központi szerepét. Csendben, észrevétlenül néhány kéz elemelte a keresztet a gondolkodásunkban, az imáinkban, a szeretetünkben és a szolgálatunkban elfoglalt jogos helyéről. És mégis.... egy félreérthetetlen, fényes körvonal jelzi a helyet, ahol egykor ott lógott a kereszt. Igen, a modern teológusok és az elvilágiasodás erői megtettek minden tőlük telhetőt, hogy eltávolítsák a keresztet, de annak bizonyítékát, hogy a kereszt valaha ott lógott nem tudják kiradírozni - éppen úgy ahogy azokban a lengyel oktatótermekben a kereszt alakú árnyék üres maradt. Ez egyfelől áldást jelent. Mert az üres hely megmutatja pontosan hová való. Gyere velünk ahogy felfedezzük a kereszt erejét, méltóságát és szépségét. Tanuljuk meg újra hogyan alkalmazzuk ezt az erőt az életünkbe. Itt egy olyan utazás kezdődik el, amely helyreállítja azt, amit elloptak tőlünk. És ahogy oly sokszor előfordul az utazásoknál ez a történet is egy útkereszteződésnél kezdődik.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 7.

A könyv olvasása során eljutunk a misztériumok felségterületére, amelyet a Biblia úgy hív, hogy a „kereszt bolondsága” és Jézus áldozatának „botránya”. Az úton haladva meg fogod érteni, hogy Jézus engesztelő szenvedése és halála sokkal többet vásárolt meg számodra pusztán egy belépőjegynél a mennybe. Valójában hét dicsőséges „cserét” fogsz felfedezni. Ennek a tudásnak a birtokában nem akarsz majd egy napot is úgy tovább élni, hogy az Isten gyermekeként kapott jogaidat nem használod ki. Halkan csatlakozni fogunk Jézus anyjához, Máriához és a hőn szeretett Jánoshoz a keresztnél és egyszerűen csak figyelünk. Hallani fogjuk Jézus hét utolsó „szavát” és kiaknázzuk minden egyes drága szótag jelentését, lényegét és bátorítását. A végén otthon találjuk magunkat, hogy meghozzunk egy monumentális döntést. Fel fogjuk fedezni, mit ért Jézus az alatt, amikor azt kérte: „Vedd fel a kereszted és kövess Engem.” Figyelmeztettelek! Az utazás egy része nem lesz könnyű. De milyen erő, kinyilatkoztatás és békesség vár azokra, akik vállalják ezt a zarándokutat a Golgota csúcsára!

Most viszont térjünk vissza az évekkel ezelőtt elkobzott lengyelországi keresztekhez. Mi volt a történet vége? Paul Harvey a néhai rádiós bemondó legenda megfogalmazásában fontos, hogy megismerd a „sztori többi részét”. Az egyik iskolába katonák léptek be és eltávolítottak hét nagy feszületet a falról, amelyek 1920 óta ott voltak az osztályteremben. Ez az iskola azok közül a lengyel iskolák közül való volt, amelyeket „megtisztítottak” a keresztektől azon az 1984-es késő délutánon Garlowin kis városában. Fontos megérteni, hogy Garlowin macskaköves utcáinak nem volt idegen az elnyomás, a zsarnokság és a katonák csizmájának a visszhangja. A tizenhetedik században a város lakosságának mintegy 90%-át meggyilkolták egy Svédországból érkező masszív invázióban, amelyet a túlélők csak egyszerűen „Áradatnak” neveztek el. Majd 300 évvel azután Hitler villámháborús bombázói sötétítették el az eget Lengyelország felett, majd azokat a Panzer tankosztagok és a náci vihar katonák követték legyalulva a város struktúrájának 70%-át. A garlowini polgárok nagyon jól tudták mit jelent a kívülállók akarata, amelyet erővel és fegyverrel érvényesítettek rajtuk. 

Ugyanakkor ismerték a nyers, lázadó ellenállás erejét is. Így a következő reggelen az iskolába érkező diákok új kereszteket találtak a régiek helyén. A sötétség leple alatt a szüleik bementek az épületbe és a saját otthonukból hozott kereszteket raktak ki. Így később azon a napon a dráma újrajátszotta önmagát. Megjöttek a katonák és leszaggatták a kereszteket. A csupasz falakon lévő fényes kereszt alakú körvonalak csendesen tettek bizonyságot az ott elkövetett erőszakról. A következő napon a tanulók két harmada összesen 600 tanuló jelent meg az iskolában egy tiltakozó akcióra. A legtöbben keresztet hoztak magukkal, bár ezeknek egy része csak két fadarab volt sietve T-alakban összekötve. De kétségkívül keresztek voltak. Majd megérkezett a felfegyverzett rohamrendőrség is.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 6.

Egy kimondhatatlan szépséget lehet meglátni a keresztnél, - de csak ha van szemünk meglátni azt. Egy kereszt nélküli generációt hoztunk létre. Paradox módon keresztek mégis mindenhol ott vannak. Ott fityegnek az istentelen, pörgő popsztárok csillagképes nyakláncain. Elit profi atléták keresztekkel díszítik a testüket úgy, hogy olyan tetoválást csináltatnak, amely néha befedi az egész felsőtestüket. Néhányan ezek közül a festékfoltos harcosok közül valóban ismerik Jézus keresztjét, amelyet magukra tetováltattak. Sokan közülük viszont nem - csak egyszerűen kisajátították ezt a szent szimbólumot, mint afféle hippi színlelést. Ugyanakkor, ha a kereszt megjelenik egy város főterén vagy egy iskolai programban, erőtlenséget és pereskedést vált ki. 2012-ben a Freedom From Religion Foundation (a Vallástól Szabadon Alapítvány) egy több részből álló kampányt kezdett el, hogy eltávolítsa a kereszteket egész Amerikában. Ez a lengyel Jaruzelskit biztosan büszkévé tette volna.

Ezek között az erőfeszítések között voltak olyan nyomásgyakorlások, amelyek pl. arra fókuszáltak, hogy a Rhode Islandi Woonsocketben távolítsák el a II. Világháborúban megölt katonák fehér kereszt alakú emlékművét. Ez a monumentum, amelyet a híres I. Világháborús éra a „ Flandria mezői”című verse világosan inspirált, több mint 91 évig állt ott háborítatlanul. „Flandria mezőin nyílnak a mákvirágok/ sorról sorra a keresztek között”. Mindeközben egy férfi vizeletbe merít egy keresztet, készít róla egy fényképet és „művészetnek” kiáltja ki. Majd az emberek ünneplik a „bátorságáért”. Hogyan lehetséges, hogy a kultúránk utat talált a legfontosabb embléma elbagatellizálására és a társadalom perifériára szorítására, hogy kilábaljon a rohanó történelem folyójából? Hogyan tudjuk egyszerre száműzni a keresztet és megszentségteleníteni azt? Hogyan lehetséges az első alkotmánymódosítás értelmezése, hogy közszemlére tegyünk egy úgynevezett művészetet, amely beszennyezi a keresztet, ugyanakkor nem védjük meg azt a pedagógust aki kereszt alakú kitűzőt visel? Hogyan lehet valójában azt vitatni, hogy ugyanez a módosítás történetesen megfosztja azt a pedagógust a jogaitól? Bármely társadalom, amelyik sikeresen menedzsel ilyen vadul disszonáns, teljesen összeegyeztethetetlen nézetet, az egyszerre csak belecsúszik az őrület egy nagyon speciális formájába. Őrület… de van rá gyógyszer.

Mint az ítéletnek, ennek orvoslása is az Isten házában kell, hogy elkezdődjön. Az egyház nem tud szólni az elveszettekhez és a remény nélküli világhoz anélkül, hogy először visszatenné a kereszthez a jogos helyére, a saját szívében és az üzenetében. Ez a hely a középpont. "De mi a helyzet a feltámadással?” – kérdezik néhányan. „Nem annak kellene lenni az középpontban?" Kétség nélkül Krisztus feltámadásának jelentőségét a hitünkben és üzenetünkben nem lehet eléggé hangsúlyozni. A kereszt nélkül azonban nem lett volna feltámadás. Nem lehet örülni a Húsvét vasárnapnak a Húsvét péntek fájdalma nélkül. De a keresztnél megmutatkozik Isten szeretete a föld és menny csodálkozó szemei előtt. Ez a könyv, amelyet a kezedben tartasz most arra a magasztos célra törekszik, hogy segítsen neked az olvasónak a keresztény hited újrakalibrálni és visszahelyezni a keresztet, ahova az való. Ez egy neked készült meghívó, hogy elindulj egy csodálatos, de nehéz utazáson - egy utazáson, amely a Golgotára vezet. Némely látvány félelmetes lesz, hiszen ez az epikus expedíció a szellemi királyság magaslataira visz el, ahol meg fogod látni azt, amit az emberi szem nem foghatott fel azon a napon, amikor Jézus felajánlotta önmagát - a kozmikus, színfalak mögötti mennyben zajló csatában az egész emberiségért. Egyéb dolgokat is látni fogsz, amelyeket nehéz felfogni, ahogy konfrontálódsz azzal a zord valósággal, amit a római keresztre feszítés valójában jelentett. A horrorért cserébe egy életet átalakító megértést fogsz kapni arról az árról, amit kifizetett érted Jézus, hogy teljes legyél és egészen az Övé legyél.

Fordította: Nagy Andrea

Rod Parsley - A Kereszt 5.

Isten esküdt ellensége mindig minden más üzenetnél jobban megvetette a keresztről való tanítást, mégis a Golgota volt a Sátán végső és teljes vereségének színtere. Ezért minden olyan prédikátor, aki elhajlott, hogy más témára fókuszáljon rengeteg finom bátorítást fog kapni attól a keserű, legyőzött csalótól, aki mindent elvesztett a Golgota hegyén.

Dr. Martin Llyod-Jones egy erőteljes wales-i prédikátor volt, aki elég korán (1899-ben) született ahhoz, hogy a nagy wales-i ébredés utolsó esőcseppjeiben megmártózzon. Fiatalemberként szolgálata kezdetén egy dél wales-i gyülekezetben prédikált egy este. Az alkalmat követően a gyülekezet egy régi diakónusa, aki szemtanúja és résztvevője volt Isten nagy beavatkozásának félrehívta a fiatal prédikátort és egy óvatos megjegyzést tett. „Llyod-Jones tiszteletes! Bár sok alkalommal hallottam beszélni számomra úgy tűnik, hogy az Ön tanításaiban a keresztnek nagyon kevés hely jutott." Évekkel később Llyod-Jones visszaemlékezett, hogy ennek az idős embernek az intése igencsak a lelkébe hatolt. Válaszul felkutatott két könyvet Krisztus a kereszten való munkájáról és megvásárolta őket. Egy egész napot és éjszakát töltött olvasva és újra elolvasva a könyveket anélkül, hogy bármilyen ételt vagy italt vett volna magához. A következő reggelen felkelt és közölte a feleségével, hogy felfedezte „az evangélium valódi lényegét és a keresztény élet jelentőségének kulcsát”. Dr. Martin Llyod-Jones a következő hatvan évet a keresztről és Jézus kiöntött véréről való prédikálással töltötte Nagy Britanniában és azon túl a brit prédikátorok egy egész nemzedékét befolyásolva. Késői éveiben ősz hajjal és érdes hangon még mindig azt az üzenetet mennydörögte, amelyet sok évvel azelőtti tanulmányozásából nyert ki: Csakugyan itt van az egész Szentírásban. Milyen jogod van neked vagy bárki másnak, milyen joga van egy egyházi vezetőnek megvetni Jézus vérét vagy azt mondani, hogy a kereszt nem számít semmit? Ez az a tanítás, amelyet mi akarunk vagy ez az a személy utánzata, akire szükségünk van? 

Az egész Újszövetség Krisztus vérét és a kereszten való halálát hirdeti. Ez a lényege és a középpontja a keresztény evangéliumnak, a megváltás üzenetének. A kereszt lábánál és csakis ott csodálkozhatunk rá megdöbbenten Isten egy bukott faj felé való szeretetének nyers vadságára. Manapság az arra való kísértés, hogy „kevés helyet adjunk a keresztnek” a tanításokban egyre nagyobb teret nyer. Ezzel ellentétben Pál apostol ezt mondja a Galátákhoz írt levél 6.14-ben: „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak." Pál nem irtózott a kereszttől. És nem is kereste, hogyan tudná „újragondolni” azt, hogy az illeszkedjen a saját preferált világnézetéhez. Ő inkább dicsőítette azt. Persze, hogy így tett, hiszen a kereszt az emberiség történelmének csatlakozási pontja. Isten nagy, briliáns karjának a támaszpontja - 4000 ezer évig volt gyártás alatt - majd egy szimpla nap alatt kiszabadítja a bukott világot a Sátán lélekgyilkos szorításából. 

A kereszt lábánál és csakis ott csodálkozhatunk rá megdöbbenten Isten egy bukott faj felé való szeretetének nyers vadságára. Azt hogy ezt elfogadjuk és dicsőítsük – az egyetlen igazából racionális válasz. Van egy csodálatot ébresztő szépség a koponya alakú hegyen kiömlött vérben. De sokan ezt nem látják. Nem tanították meg őket rá. A 19. században élt anglikán püspök J.C. Ryle ezt modja: Bevallom, tudom, hogy nincs nagyobb bizonyítéka az Ember elvetemültségére, mint annak a ténye, hogy magukat keresztényeknek nevezők ezrei nem látnak semmi szépet a keresztben. Nos nevezhetjük a szívünket kőkeménynek, az értelmünk szemeit vaknak, az egész természetünket betegnek, vagy mindannyiunkat halottnak, amikor Krisztus keresztjéről való üzenetet hallunk és nem veszünk tudomást róla? Krisztust keresztre feszítették a bűnösökért, mégis sok keresztény úgy él, mintha Jézust soha nem feszítették volna keresztre!

Fordította: Nagy Andrea