2016. augusztus 31., szerda

Nagyinterjú Németh Sándorral

Mi indította el azon az úton, hogy saját vallási mozgalmat alapítson?

Ez egy nagyon bonyolult és hosszú történet. Katolikus neveltetést kaptam, sokáig követtem is a katolikus vallást. Gyerekkoromban, az ötvenes-hatvanas években a szüleim elvárták, hogy misére járjak. Így mindig is érdekelt a keresztény világ, annak ellenére, hogy a kettős nevelésnek én is áldozata voltam. Kétségtelenül hatással volt rám a hatvanas évek Jézus-mozgalmának kirobbanása – ez a Szabad Európa Rádión és bizonyos egyházi csatornákon keresztül hozzánk is eljutott –, de az igazi fordulópont az volt, amikor megpróbáltam elhagyni az országot, de elfogtak a jugoszláv határon.

Jól gondoljuk, hogy nem Jugoszlávia volt a célja? Hova készült?

Az Egyesült Államokba. Ez a sikertelen emigrációs kísérlet – akkor disszidálásnak hívták – hozott fordulópontot az életemben, amit én akkor isteni meghallgatásnak gondoltam. Azóta vagyok Biblia-olvasó ember, előtte inkább csak a liturgiát követtem, ezt követően iratkoztam be a katolikus hittudományi akadémiára.

Mi történt mikor elfogták?

Megvertek, megkínoztak. Az akkori jogszabályok szerint a jugoszlávoknak vissza kellett adniuk a határsértőket, akikre nyolc hónapos börtönbüntetés várt. Ott imádkoztam Istenhez először spontán módon, azaz nem abban a kötött formában, ahogy a katolikusoknál szokás. Megfogadtam: ha ebből a helyzetből megszabadulok, és nem kell Magyarországon börtönbe vonulnom, az egész életemet az igazság keresésének szolgálatába állítom.

Ennyire rémisztően hatott a börtön gondolata?

A börtönélményeimet most nem akarom megosztani, az hat nap volt csupán. Akkor fordultam Istenhez, mikor világossá vált, hogy nem fogok tudni eljutni az Egyesült Államokba. Egyszer csak aztán behívatott a börtönigazgató, és közölte, én nem vagyok börtönbe való ember, felejtsek el mindent, nem jártam itt soha, mehetek, a börtön ügyvédje elvisz majd Letenyére, folytassam inkább a tanulmányaimat. Ennyi volt. És betartották.

Később sem nyúltak ön után, nem emlékeztették a szívességre?

Nem, legalábbis nekem közvetlenül nem volt ilyen tapasztalatom. Hogy a háttérben mi történt, nem tudom. A kommunizmus egyik fő jellemzője volt, hogy titkos államot működtetett, az elnyomottak nem rendelkezhettek azokkal az információkkal, amik irányították a sorsukat, befolyásolták a helyzetüket. Egy olyan szociológiai háttérrel rendelkező ember, mint én, nem juthattam ezen információk birtokába. Sem a kulák szüleim, sem én nem voltam a rendszer támogatója, sem támogatottja, reakciós figurának voltam elkönyvelve. Mindig is tapasztaltuk a diszkriminációt, gyerekkoromban több házkutatást, zaklatást átéltem, ott lebegett a fejünk felett a kitelepítés jelentette fenyegetés, valami feljelentés mindig volt.

Merrefelé éltek?

Nagykanizsa mellett.

És honnan jöttek az amerikai tervek?

Nagyapám hosszú ideig élt New Yorkban, sokat mesélt, és nekem Amerika lett az álmom.

Elég reménytelen álom volt az akkor.

Annyira nem. Nagykanizsáról nagyon sok fiatal kijutott Nyugatra.

Legálisan?

Illegálisan, Jugoszlávián keresztül. Sok ismerősöm elhagyta Magyarországot.

Említette a katolikus szertartásoktól eltérő, spontán imát. Már akkor is túl szűkösnek érezte az egyház szervezeti kereteit?

Akkor még nem. A célom akkor az volt, hogy egy olyan szisztematikus, világos filozófiai-teológiai rendszer ismerője legyek, ami felkészít engem arra, hogy a marxizmussal szemben meg tudjam védeni a hitemet. Intellektuális szempontból is vonzott a katolikus filozófia és teológia. A hetvenes évek elején hallottam először az USA-beli karizmatikus mozgalomról. A katolikus misztika – az Istenről szóló spirituális tapasztalatok – már ezelőtt is érdekelt, így elkezdtem tanulmányozni ezt az irányzatot. Majd megtudtam, hogy Magyarországon is vannak ilyen kezdeményezések a református egyházban és a szabad keresztény közösségekben, valamint hogy létezik pünkösdi egyház. Ezek a keresztény irányzatok számomra addig ismeretlenek voltak.

Ezek mind underground mozgalmak voltak?

Egy részük igen. A katolikus egyház akkor a titkosszolgálat megszállása alatt állt. Lehetett tudni, kiket rendeltek be kihallgatásra, illetve hogy a teológiai iskolában kik a rendőrség és a szolgálatok informátorai. Budapesten működött már a Bokor-közösség, számunkra tehát nyilvánvalóvá vált, hogy a hitgyakorlatnak csak egy hiteles formája lehet, az underground, illetve házi közösség. De én már azelőtt is ezt preferáltam, hogy a karizmatikus mozgalmat megismertem volna. Akkor az még nem is volt itthon. Olyanok voltak, amelyek a katolikus hitgyakorlatot kívánták megújítani, illetve spirituális tartalommal megtölteni – titkosszolgálati kontroll nélkül. Ezen mozgalmak egyik szimbolikus alakja volt Bulányi György. Nekem ez az irányzat túl merevnek tűnt, túl sok volt benne a racionalizmus, és kevés a spiritualitás. A karizmatikus mozgalom jobban megérintett.

Akkor ez egy lelki-spirituális szabadságharc volt a titkosszolgálatokkal szemben?

Ennél több. Ezekben a közösségekben belső disszidensek éltek, olyan emberek, akik nem tudták vagy akarták elhagyni az országot. Társadalmon kívüliek. Én ezt a helyzetet tudatosan vállaltam. Romantikusnak tűnt akkor. Az egyháznak se a rituális, se a formális, se a hivatalos részéhez sem akartunk kapcsolódni. Az államhoz se nagyon.

Milyen volt a katolikus klérus viszonya önökkel?

El lehet képzelni! A titkosszolgálat folyamatos megfigyelés alatt tartotta a katolikus klérust. Megfagyasztották a levegőt azon emberek körül, akik ilyen jellegű közösségbe jártak. „Levegőkiszívásnak” mondták ezt akkoriban.

Ha jók az emlékeink, kölcsönösen feszült volt a Hit Gyülekezete és a katolikus egyház viszonya később, a kilencvenes években? Itt gyökerezett az ellentét?

Igen.

Mostanra mintha enyhültek volna az ellenérzéseik: sokkal kevésbé téma a katolikus egyház ostorozása a prédikációiban, illetve a Hit Gyülekezete kiadványaiban, mint húsz éve.

Ennek több oka van. Az egyik a kereszténység veszélyeztetettsége az iszlámmal, a modern humanizmus világnézetével vagy a modern szexualitást képviselő mozgalmakkal szemben. Egyre nyilvánvalóbb minden keresztény irányzat számára, hogy alapvető keresztény értékeket veszélyeztetnek ezek a kihívások. Ma sokkal inkább szolidaritásra, mint belső vitákra van szükség. A másik, hogy a Hit Gyülekezete a nyolcvanas években kifejezetten a tradicionális kereszténységgel, így a katolikus egyházzal szemben határozta meg magát, elfoglalva az evangéliumi keresztény világban a helyét. Akkoriban nyilvánvalóan sokkal többet kellett arról beszélnünk, hogy mi a különbség a Hit Gyülekezete és a hagyományos keresztények teológiája és világnézete között.

Hogyan változott a katolikus egyház Hit Gyülekezete-képe?

Miután a hetvenes évek második felétől fokozatosan elszakadtunk a katolikus egyháztól és egy neoprotestáns-evangéliumi irányzat felé mentünk, ők az Állami Egyházügyi Hivatal bánásmódjára bíztak minket. Nem foglalkoztak velünk különösebben, persze az evangélium hirdetése miatt voltak egyes plébániákkal, egyházközségekkel konfliktusaink. De nem csak a katolikusok, hanem reformátusok, evangélikusok és még a szabadegyházak is jelentettek minket fel az állami hivatalnál. A Hit Gyülekezete nemkívánatos szereplője volt a vallási palettának, minden szereplő ideges volt ránk. Ők is gyakoroltak pressziót az Állami Egyházügyi Hivatalra, de a hivatalnak is voltak külön aggodalmai, főleg a gyülekezet demokratikus ellenzékkel való kapcsolata miatt. A kilencvenes években, a rendszerváltás eseményei után mi is bizakodtunk, reménykedtünk, hogy egy olyan jogállam jön létre Magyarországon, amely átfogóan pozitív változásokat hoz Magyarország és a gyülekezetünk életébe egyaránt.

Mennyiben váltotta ez be a reményeket?

A politikai katolicizmussal 1990 és 1994 között voltak a legerőteljesebb konfliktusaink. Szerintem azért, mert szerepet vállaltunk az SZDSZ alapításában, így nemcsak vallási ellenzékként, hanem politikai szereplőnek is láttak minket, ez pedig nyilván ingerültté tette őket.

Mikor volt a legerősebb az SZDSZ-szel való együttműködés?

1989-1992 között.

Később már nem is?

Részt vettünk a Demokratikus Charta szervezésében, sőt, mi biztosítottuk a technikai feltételeit. Utána indult el egy eltávolodás, mivel minket az antikommunizmus és az emberi jogokért való küzdelem vitt közel a demokratikus ellenzékhez. 1992-ig elég antikommunista jellegű volt az SZDSZ, utána alakult ki az együttműködésük az MSZP-vel. Elismerem, abban, hogy tovább támogattuk őket, szerepet játszott az is, hogy Horn Gyula behívatott minket még 1994-ben, pontosabban szólva ajánlatot tett, hogy találkozik velünk. Ott szocialista vezetőkkel együtt bocsánatot kért a minket a szocialista rendszerben ért zaklatásokért és üldözésért. Akkor úgy voltunk vele, hogy jó, próbáljuk meg. Láttuk, hogy van bennük szándék arra, hogy túllépjenek az előző rendszer örökségén.

Ezt követően is erős maradt az SZDSZ-szel való szervezeti együttműködés…

Az alkalmi volt, 1998-ig tartott. Ez abban merült ki, hogy segítettünk nekik a kopogtatócédulák összegyűjtésében.

Az SZDSZ esetében ez élet és halál kérdése volt.

Kétségkívül.

1998 után már nem segítették őket?

Közösségi szinten nem.

De mi vezetett a szakításhoz?

Ez egy folyamat volt. Hack Péter 1996-ban mondta el híres-hírhedt beszédét az SZDSZ színe előtt, hogy ki kéne lépni az MSZP-vel való koalícióból. Utána kezdődött el a mi kemény kálváriánk 1997 és 2001 között. A Hit Gyülekezete a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején kezdett el formálódni. A nyolcvanas évek az illegalitás évei voltak, a kilencvenes évek a diszkrimináció és a megbélyegzés időszaka volt. A kilencvenes évek végén kaptunk először engedélyt ingatlanvásárlásra, előtte azt ilyen-olyan trükkökkel mindig meghiúsították. A konszolidációs időszak 2002 óta tart. Sokak számára úgy tűnik, hogy 2010-ben a Hit Gyülekezete számára új korszak kezdődött azzal, hogy történelmi egyházzá vált, ám ilyen jogi kategória nem létezik. Annyi történt, hogy a mostani kormány – felismerve a Hit Gyülekezete társadalmi befolyását, erejét, nemzetközi kapcsolatrendszerét – nem akart velünk továbbra is konfliktushelyzetet fenntartani.

Ez azért nem minden neoprotestáns egyházra igaz itthon. Több olyan – igaz, önökhöz képest itthon jóval kisebb, ám világszerte jelentős létszámú – neoprotestáns egyház van, ami nem kapta meg első körben az egyházi státuszt. Mi ennek az oka? Csak az számított, hogy kinek volt nagyobb az érdekérvényesítő képessége?

Ezt a törvényalkotóktól vagy Orbán Viktortól kérdezzék meg. A mi álláspontunk az volt, hogy az egyházak regisztrációjával kapcsolatban világos definíciót tartalmazzon a törvény. Konkrét normát, demokratikus követelményeket határozzon meg, és ezek alapján határozza meg az egyházi törvény ezek jogait, és biztosítsa minden tényleges egyház számára az egyházi jogállást.

Látványosan más a Fidesz és a Hit Gyülekezete viszonya ma, mint 1998-2002 között. Volt bármiféle formális kiegyezés a jobboldallal?

Konkrét eseményt nem tudok mondani. A Hit Gyülekezetének az ATV-ben való megjelenése több jobboldali politikus fejében is pozitív változást hozott a gyülekezet megítélésében. De ez már 2001-ben elkezdődött.

Mi változott meg?

Már a pártállam alatt is megkaptuk, hogy a Hit Gyülekezete destruktív, nemzetellenes, családellenes, szétszakítja a családokat, elveszi az emberektől a pénzt, bizniszszekta. Ezek a vádak először talán 1983-ban fogalmazódtak meg a Magyar Ifjúság hasábjain, és kísértenek bennünket azóta is. Ezeket az előítéleteket mindaddig fent lehet tartani, amíg egy közösség nem jön ki a fényre. Mi ezért is tartottuk fontosnak, hogy a társadalom megismerje, mit teszünk és mi az, amit nem.

Amit tehát az ATV-n látunk, az maga a Hit Gyülekezete?

Csak a Vidám Vasárnap, illetve a 700-as klub, mivel utóbbi filozófiai-spirituális-teológiai értékrendje is közel áll hozzánk. Mi 2001-ben, miután a csatorna eredeti tulajdonosa felajánlotta, hogy felvesz minket a programba, ezekben gondolkodtunk.

Aztán már nem csak műsoruk volt, hanem fokozatosan az egész csatorna a kezükbe került.

Az ATV akkor egy sufnitelevízió, napi gondokkal küszködő adó volt. Tulajdonosa, Czikó Gábor háromnegyed éven keresztül győzködött minket...

Mármint nem önök győzködték a tulajdonost?

Egyáltalán nem. Ő keresett meg minket előbb a saját műsor lehetőségével, majd azzal, hogy tulajdonosként is vegyünk részt a televízió működtetésében.

Mennyibe került eddig az ATV a gyülekezetnek?

Ebben több ember is részt vett, nem a gyülekezet vásárolta meg, hanem egy cég. Az én feladatom az volt, hogy a megállapodás emberi részében, alapelveiben megegyezésre jussak a tulajdonossal. A pénzügyi-gazdasági feladatok másra tartoztak.

Nagyságrendileg mennyibe került a tévé? Százmilliókba, milliárdokba?

Erről nem akarok beszélni. De nem volt egy nagy összeg, maradjunk annyiban.

Alighanem találnánk olyat, aki kifejezetten nagynak találná, amit eddig az ATV-re költöttek.

Pedig tényleg nem volt nagy. Eladósodott televíziót vettünk át, rá is ment nyolc-tíz év, amíg rendbe raktuk.

Volt olyan munkatársa a csatornának, aki azért ment el, mert a személyes meggyőződése ellentétes volt a Hit Gyülekezete szellemiségével?

Én ilyenről nem tudok. Olyanról igen, hogy egy menedzser határozta meg, kivel akar dolgozni.

Az ATV stábjának mekkora része kötődik a gyülekezethez?

Fogalmam sincs, én ezzel nem foglalkozom.

Azért csak van valami együttműködés, hiszen számos gyülekezeti tag dolgozik a tévénél.

Igen, de elsősorban műszaki területen.

Nem okoz feszültséget, hogy a karizmatikus kereszténységtől markánsan eltérő világképű műsorok, műsorvezetők is vannak az ATV-n? Mit szólnak ehhez a gyülekezet tagjai?

A Hit Gyülekezete nem bigott emberekből áll. Ma nagyobb probléma a politikai, mint a vallási bigottság. Minden letisztult, spirituális bibliai értékrenddel rendelkező hívő tisztában van azzal, hogy egy szekuláris társadalom plurális, a demokrácia egyik ismérve pedig az, hogy biztosítani kell a véleményszabadságot. Ezt a legtöbb hites messzemenőkig tiszteletben tartja – már csak azért is, mert nekünk is rengeteget kellett küzdenünk azért, hogy legyen ehhez jogunk és olyan eszközeink és intézményeink, amivel ezt megtehetjük és amiken keresztül ezeket közvetíthetjük.

Igénybe vettek ehhez külföldi segítséget a korábban említett nemzetközi partnerektől?

Ez egy legenda. Aki ismeri ezt a világot, tudja, hogy a prosperáló gyülekezetektől a nyugati egyházak elvárják, hogy támogassák őket.

Tessék? Nem Amerikából támogatják, támogatták a Hit Gyülekezetét, hanem épp ellenkező volt a támogatások folyásiránya?

Így van! Én összehasonlíthatatlanul több támogatást nyújtottam amerikai keresztény vezetőknek és szervezeteknek, mint fordítva. Amerikaiakkal máskülönben nincs barátság. Sajnos ezt sok magyar nem tudja, ahogyan azt se, hogyan lehet beilleszkedni egy nemzetközi rendszerbe. Ott nincs érzelem, nincs barátság, ott ha valakit értékelsz és bízol benne, akkor támogatnod kell adományok formájában. Ez önmagában nem rossz, csak a kelet-európai embereknek rendkívül szokatlan. Én a nyolcvanas években rájöttem, hogyan működik ez a rendszer. Amikor 1978-ban autót akartak vásárolni nekem az amerikaiak, hogy azzal evangelizáljam Magyarországot, meg volt döbbenve a missszionárius, hogy azt mondtam, nem, köszönöm szépen, nem kell autó. Nem akartam kiszakadni a magyar közegből. Azt mondták, ez kuriózum, még sosem tapasztalták addig kelet-európai országban, hogy valaki visszautasított volna egy Zsigulit.

Milyen út vezetett az amerikai kapcsolatrendszerig a sikertelen jugoszláviai lelépési kísérlettől?


Rendszeresen jártak Magyarországra amerikai misszionáriusok. A Jézus-mozgalom kapcsán is találkoztunk olyan amerikai fiatalokkal, akik azért jöttek pont ide, hogy népszerűsítsék a Názáreti Jézus Krisztust. Mondtuk nekik, hogy jó, mi akkor meg mennénk Amerikába. Ők azt mondták erre, hogy de nincs ott semmi. Mi meg, hogy de hát itt sincs. Szóval megegyeztünk abban, hogy a Názáreti Jézus Krisztus a legfontosabb, akit bárhol lehet szolgálni.

Kik a Hit Gyülekezete legjelentősebb nemzetközi partnerei?

Nem mindig látom, hogy a magyar sajtó el tudna igazodni a keresztény világban. A 20. században kialakult, hogy a kereszténységnek három fő irányzata van. Az egyik a hagyományos, liturgikus egyház, itt nyilván a katolikus egyház a legjelentősebb, de beletartoznak az észak-afrikaiak, a pravoszlávok, a keletiek. A másik nagy tömb a protestáns egyházaké: evangélikusok és reformátusok elsősorban. A harmadik kategória, amely igazán a 20. század óta a legdinamikusabban fejlődő keresztény irányzat, a neoprotestáns, evangéliumi irányzat. Ennek része a pünkösdi-karizmatikus mozgalom is. Szokták mondani, hogy Amerikában ötvenmillió követője van ennek az irányzatnak, és a republikánus elnökjelöltek általában őrájuk támaszkodnak, mint a választást eldöntő tömbre. Ezen gyülekezetek struktúrája nem olyan, mint a hagyományos egyházaké, sokkal inkább networkszerűen működnek együtt. Nem a piramisalakzat, hanem karizmatikus-hierarchikus tekintély alapján alakulnak a kapcsolatrendszerek. Talán a korai egyházkorszakra jellemző spirituális központok alakulnak ki – ilyen spirituális központ Közép-Kelet-Európában a Hit Gyülekezete. Mint ilyet, tisztelik a világ minden táján.

Említette az amerikai elnökválasztást. Mennyire támaszkodhat erre a szavazótáborra a mostani republikánus elnökjelölt, Donald Trump?

Nem könnyű amerikai barátaink helyzete. Ha szabad egyet idéznem, „két kretén közül kell választani”. Szerintem összeszorítják a szájukat, lenyomják az ellenszenvüket és Trump úrra fognak szavazni. A fekete evangéliumi gyülekezetek pedig Hillary asszonyra. Ahogy hallom, a katolikusok is inkább Trumpot támogatják. A gendermozgalom, a szexuális forradalom új irányzata, a melegházasság, az uniszex WC-k és mosdók sok keresztényt felébresztettek, hogy Obama irányvonalát nem szabad folytatni.

Neoprotestáns protestszavazók.

Persze. És elitellenesek. A keresztények is. Sokan. Legalábbis ezt szűrtem le a beszélgetésekből.

Mennyire érzi hasonlónak személyes meggyőződéséhez Donald Trump migrációval, illetve az iszlámmal kapcsolatos álláspontját?

Európa problémája sokkal nagyobb az Egyesült Államokénál, ezért nem tartom szerencsésnek a kettő összehasonlítását.

A Hit Gyülekezete már jóval azelőtt meglehetősen szigorúan bírálta az iszlámot, mielőtt ez mainstream álláspont lett volna…
Nem szigorúan. A tényeknek megfelelően. Egyszerűen ismerjük a kereszténység és az iszlám közötti viszony közel 1500 éves történetét. Van most egy szinkretista irányzat, hogy a különböző vallási rendszereket közös nevezőre hozzák, integrálva egy egységes rendszerré. De akkora ellentét van a zsidó-keresztény kinyilatkoztatás és az iszlám tanításai között, hogy csak felszínes emberek gondolják azt, hogy ezt a két vallási rendszert integrálni lehet. Ez nem működik. A Biblia egészen máshogy határozza meg az univerzum alapproblémáját – a bűnben, melynek megoldása az engesztelő áldozat, a jom kippur (engesztelés napja) ünnepe tartalmazza ezt az Ószövetségben, az Újszövetségben pedig Jézus Krisztus megváltói műve. Az iszlám másból indul ki, nem tekinti a bűnt az emberiség alapproblémájának, nem hisz az engesztelő áldozatban, nem hisz Jézusnak mint Isten fiának feltámadásában, csak hogy a kereszténység lényegéről beszéljek. Bár voltak csendesebb időszakok, az iszlám a kezdetektől fogva ellenségesen lépett fel a kereszténységgel szemben. A radikális iszlám a hatvanas évek vége óta egyre erősebb ellentétet szít a kereszténységgel és a zsidósággal, a judaizmussal szemben. Ezt egy modus vivendivel kellene megoldani, ragaszkodva a különállás jogához.

Különös tekintettel a közel-keleti keresztényekre.

Az Iszlám Állam megalakulása előtt hárommillió keresztény élt Észak-Szíriában és Észak-Irakban. Ma háromszázezer.

Jelent ez bármiféle meghívót az onnan érkező menedékkérők számára?

A Hit Gyülekezetében több közel-keleti keresztény is van. Komoly csoportot alkotnak.

Így fogalmazott egy éve a migránskérdésről – egy, a Mandineren is megjelent hírből idézünk –: „Az a véleményem, hogy ez a bevándorlás kifejezés már nem írja pontosan azt a jelenséget, ami most zajlik Európában. Ez most már inkább kezd offenzívává válni. Ez egy más probléma. Bevándorlás az eddig is volt, annak megvan a jogszerű menetrendje, hogy hogy kell egy országban letelepedni. Itt nem erről van szó. Sokan beszélnek gyarmatosításról, hódításról, invázióról. Nyilvánvaló, hogy ezek a szavak sem tükrözik pontosan azt, ami itt zajlik, de mindenféleképpen azt gondolom, hogy ezzel a problémával, kihívással szembe kell nézni.” Hogy látja mindezt egy év után? Talált már rá megfelelő szót?

Továbbra sem. Tisztában vagyok azzal, hogy a menekültek döntő többsége áldozat. Az áldozatokat nem akarom megsérteni. De kétségkívül fel fogják használni őket a jövőben, mert mindig is ezt tették. A hidzsra, a hit terjesztése békésebb helyre történő menekülés által nem új dolog, ismert az iszlám történetéből. Jelenleg Európa meghódításáról van szó. Nyugat-Európában kialakultak már a modern kori kalifátus szigetei. Az újságokban no-go zónáknak hívják őket. Sikerült ezekben egy olyan etnikai olvasztótégelyt létrehozni, ahol a marokkói, az afgán, az iraki és szíriai háttérből jövő iszlámhívő számára nem az etnikai, hanem a vallási hovatartozás lesz a fontos.

A brüsszeli Molenbeekre gondol?

Anglia, Franciaország, Belgium, Németország, Svédország, sorolhatnám tovább. Nem véletlen, hogy ezen országok az Iszlám Állam legfőbb utánpótlásbázisai. Sokat jártam a Közel-Keleten. Engem meglep és zavarba is hoz, ami most zajlik. A kilencvenes években azt tapasztaltam, hogy a közel-keletiek számára az etnikai és a vallási hovatartozás ugyanannyira fontos. Csakhogy azóta hatalmas változás történt, az iszlámon belül nagyon erős az a mozgalom, amely ummává, a Koránon és a saríán alapuló egységes néppé akarja tenni az iszlám világot, feloldva az etnikai identitást. Szerencsétlen módon van egy találkozási pont a globalizmus és a kalifátus között, hiszen a globalizmus is a nemzeti identitás felszámolását, kiüresítését, a nemzeti szuverenitás feladását hirdeti. Persze más is szerepet játszhatott ebben, de ki tudott alakulni az iszlám és a balliberális oldal között egy szövetség. Minket, hívő keresztényeket ez olyan helyzetbe hozott, hogy végig kellett gondolnunk politikai világnézetünket.

Lehet ezt szövetségnek nevezni? A véletlenek összjátéka ez, vagy tudatos lépés? Az európai baloldalt gyakran éri a vád, hogy gyakorlatilag potenciális szavazókat lát a muszlim bevándorlókban.

Nem tudom, volt-e konkrét egyezség. A praxist nézem.

Mik lehetnek a következmények?

Ha Magyarországra nézünk, ez a demokrácia végét jelentené. Mi állam és egyház szétválasztásában gondolkodunk, az iszlám számára ez ismeretlen. Növekedni fog az antiszemitizmus, az anticionizmus. Ezek az országok már a második világháború előtt is meg voltak fertőzve a náci eszmékkel. Könyvkiadásuk toplistáján a második világháború után is a Cion bölcseinek jegyzőkönyve, illetve Adolf Hitler Mein Kampfja szerepelt. Növekedni fog a terrorveszély – rengeteget kell majd költeni ennek ellensúlyozására.

Ez az, amit Schmidt Mária Európa izraelizációjának nevez?

Nem tudom, mit ért ezalatt, de Izrael állam esete szintén érdekes. Most úgy tüntetik fel, mintha Izrael földje a cionizmus előtt tele lett volna arabokkal, holott a történelmi tények azt bizonyítják, hogy a nagyobb részt terméketlen és lakatlan országot a cionisták tették lakhatóvá. Természetesen éltek ott arabok is, de miután a fld termékennyé lett téve és ezzel együtt kialakult egy gazdasági rendszer, az iszlám vezetők behívtak jelentős muszlim lakosságot, akik főként a Jordánia által megszállt területeken telepedtek le.

A Hit Gyülekezetét az elejétől fogva erős Izrael-barátság jellemzi. Hogyan változott a közvélemény szemében ennek megítélése?

Az evangéliumi kereszténység egyik közismert jellegzetessége, hogy bibliai próféciákkal igyekszik értelmezni a világ eseményeit. A modern Izrael létezése nagyon fontos kulcs a próféciák értelmezéséhez. Erről nem beszéltem még, de a rabbiképzőnek is vendéghallgatója voltam. A zsidó-keresztény kapcsolat, illetve a megbékélés gyerekkorom óta érdekelt.

Milyen érzéssel követi a Fethullah Gülennel kapcsolatos híreket?

Mire gondol?

Több évtized alatt felépített, erős Kárpát-medencei hálózat, oktatási intézmények, sajtóbirodalom…

Engem nem a hatalom, a befolyás megszerzése motivál.

Ezt mondja Gülen is. Hogy őt csak az iszlám épülése érdekli.

Engem az érdekel, hogy minél több ember megismerje a Szentírást, Isten akaratát. Nagy fegyver a gonosz kezében az Istennel kapcsolatos tudatlanság. A kereszténységnek megújulásra, helyreállításra van szüksége. Nem sok hasonlóságot lehet felfedezni a jelenlegi kereszténység és az apostoli, korai egyház spirituális-doktrinális valósága között. Aki ismeri a globális kereszténységet, tudja, hogy Európában van a legkritikusabb állapotban. Afrikában, Dél-Amerikában, Észak-Amerikában erőteljes megújulási mozgalmak vannak, sőt még olyan ázsiai országokban is át tudott törni, ahol azelőtt évszázadokon keresztül esélye sem volt. Dinamikus kereszténység kell. Át kell gondolni a kereszténység intézményi rendszerét: illeszkedik-e a mai modern életérzéshez, életvitelhez? Vonzó-e a fiatalok számára? Az a véleményem, hogy Európában tartalmilag és formailag az egész kereszténységet meg kell újítani. Ha ennek a Hit Gyülekezete előhírnöke tudna lenni, annak nagyon örülnék.

Az egyik leghíresebb megtértjük, Gera Zoltán sokszor elmondta, hogy a Hit Gyülekezetének köszönheti, hogy megmenekült a teljes lecsúszástól. A labdarúgó Eb-n nyújtott teljesítménye után alighanem minden korábbinál népszerűbb a közösségükben.

Gera Zoltán a Hit Gyülekezetén belül egy a sok hiteles keresztény közül. Tisztelik, szeretik, elismerik.

Nem sztár a gyülekezetben?

Nem. Senki nem sztár. Normálisan, természetesen viszonyulnak hozzá, mint bárki máshoz. A tényleges keresztények azt nézik egy embernél, hogy az evangélium szellemi-erkölcsi értékei és igazságai megvalósulnak-e nála, vagy nem. Nincs semmiféle pozitív diszkrimináció.

Abban sincs hatása Gerának, hogy a példája sok fiatalban keltheti fel az érdeklődést a Hit Gyülekezete iránt?

Biztos, hogy van valami befolyása erre, de hogy milyen, azt nehéz konkrétan meghatározni. A kereszténység és a Hit Gyülekezete szellemi és erkölcsi ereje, történelme és újszerűsége miatt vonzó.

Mennyire optimista a kereszténység mint a politikára hatással lévő eszmerendszer kilátásait illetően?

Az amerikai keresztényeket ugyanez a kérdés izgatja. Obama alatt ébredtek rá, hogy kisebbségben vannak. Egyesek apokaliptikus víziókat festenek a falra a kereszténység hanyatlásáról. Az én álláspontom teljesen más. A kereszténység ideje ugyanis a jövő. A kereszténység ideje nem járt le, hiszen messzemenőkig nem merítette még ki forrásait. Tudom, hogy mit gondolnak a humanisták vagy a materialisták erről a szerepvállalásról. Sajnálom őket, hogy nem lesz igazuk. Jézus azt mondta, ez még nem az én időm.

David Wilkerson - Nem kell a pusztádban meghalnod 6.

2. Elvakultan nem látják, hogy Isten gyönyörködik bennük.

Istenünk nemcsak, hogy szereti népét, de mindegyikünkben gyönyörködik. Élvezete van bennünk és fenntartásunk, megmentésünk gyönyörködteti Őt. Ilyen szülői élvezetet látok feleségemben. Gwen, akármikor egyik unokánk felhív telefonon, fénylik az örömtől mint egy kivilágított karácsonyfa. Senki sem képes elvenni a telefont tőle. Még ha azt mondanám is, hogy az Elnök az ajtónknál áll, csak elkergetne engem és folytatná a beszélgetést.

Hogyan tudnám az én mennyei Atyámat azzal vádolni, hogy kevésbé szeret engem, mint ahogyan én szeretem gyermekeimet? Időnként gyermekeim csalódást okoztak tetteikkel tanításom ellenére. De egyszer sem vontam el szeretetem tőlük és élvezetem bennük. Ha pedig ilyen kitartó szeretetem van nekem, habár nem vagyok tökéletes, mennyivel inkább a mi mennyei Atyánk törődik velünk gyermekeivel?

Ezért találom ezt a jelenetet érthetetlennek Izrael kémjeit illetően. Isten újra és újra bebizonyította szeretetét irántuk, mégis minden alkalommal visszautasították azt. Végül Józsué és Kaleb fel állt és így kiáltott, "Ha az Úrnak kedve telik bennünk akkor bevisz minket arra a földre és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld." (IV. Mózes 14:8) Micsoda egyszerű de erőteljes kijelentés. Mondván, "Istenünk szeret és élvezetét találja bennünk. És minden óriást le fog győzni, mert élvezettel teszi azt értünk. Ezért nem szabad, hogy az akadályokat nézzük. Az Úr nagy szeretetére kell fordítani tekintetünket."

A Szentíráson keresztül olvashatjuk, hogy az Úr kedvesei vagyunk: "...kedvesek pedig ő nála akik az ő útjukban tökéletesek." (Példabeszédek 11:20) "...az igazak könyörgése pedig kedves néki." (15:8) "Megszabadított engem az én ellenségeimtől...akik hatalmasabbak voltak nálamnál...de az Úr volt az én támaszom, és kivitt engem tágas helyre: kiragadt engem, mert kedvét leli bennem." (Zsoltárok 18-20)

Ebben az utolsó versben fedezzük fel a nagy igazságot amit Izrael nem ismert fel: " ...kiragadt engem, mert kedvét leli bennem." Mindegy, hogy milyen erős az ellenségem- mindegy hogy milyen pusztító a megpróbáltatásom vagy milyen reménytelennek tűnik minden- Istenünk meg fog szabadítani minket. Miért? Mert kedvét leli bennünk.!

Isten bőségesen világossá tette Izraelnek, hogy szereti őket. Ezért kérhette népét: "Miért szólsz ekként Izrael: Elrejtettet az én utam az Úrtól és ügyemmel nem gondol Istenem?"(Ézsaiás 40:27) Azt mondá, "Hogyan tudod mondani, hogy nem látom megpróbáltatásod? Hogyan képzeled, hogy nem találom kedvem benned? Kedveltem Jóbot, az én szolgámat még a szörnyű bajain keresztül is. És még most is kedves vagy előttem a nehéz körülményeid közt is. "

Abszolút fontos, hogy higgyük - gyorsan, erősen, ma -, hogy Isten szeret minket és kedvesek vagyunk előtte. Akkor képesek leszünk elfogadni, hogy életünk minden körülménye idővel Atyánk szerető akaratának bebizonyul a számunkra. Ki fogunk kerülni a pusztából Jézus szerető karján és örömöt fog kihozni gyászunkból.

Kedves szentek, ne nézzetek a növekedő számlákra és ne nézzetek a bizonytalan jövőre. A ti részetek az, hogy bízzatok a szerető Atyátokban és az Õ szövetségének ígéreteiben és ismerjétek fel irántatok lévő nagy szeretetét. Ezáltal lesztek győzedelmesek, mert Ő fenntart titeket szerető karjaiban."

Dicsőség az Ő Szent Nevének!

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Megszentelt életet élni kegyelem által 2.

Szent Segítőnk

A Szent Szellem nem véletlenül kapta a nevét. Már olyan sokszor hallottuk ezt a nevet, hogy igazából már el is felejtettük, mit is jelent. Szentnek nevezzük, azért, Aki, és a célja az, hogy lakozást vegyen bennünk és minket is szentté tegyen.

Bár Isten azt akarja, és azt várja el tőlünk, hogy szentek legyünk, tökéletesen tisztában gyengeségeinkkel és képességeinkkel. Tudja, hogy segítség nélkül sosem válhatnánk azzá, és nem tudnánk megcselekedni azt, amit Ő eltervezett számunkra. Ezért elküldte az Ő Szellemét (Gyógyítót, Tanácsadót, Segítőt, Közbenjárót, Megerősítőt, Támaszt) hogy segítsen nekünk beteljesíteni Isten céljait és tervét.

Már említettük, hogy Jézus előrement, hogy helyet készítsen számunkra, a Szent Szellem pedig eljött, hogy felkészítsen minket arra a helyre. Ez nem Szentírás, de bibliai igazság; Isten Igéjén alapuló igazság. Azt a folyamatot, amelyen keresztül a Szent Szellem szentté tesz minket, megszentelődésnek nevezzük.

Megszentelődés

A megszentelődés szó számtalanszor szerepel a Bibliában. Egész egyszerűen arra a folyamatra utal, amelynek során Isten a bennünk lakozó Szent Szellemen keresztül munkálkodik rajtunk, amíg olyanokká nem válunk, mint a fia, Jézus Krisztus.

Ez a folyamat mindaddig nem ér véget, amíg földi pályánkat be nem futjuk, és ebben a testben vagyunk. De ezzel nem is kell most törődnünk. Az egyetlen dolog, amire figyeljünk, a fejlődés. Időről időre tedd fel magadnak a kérdést: közelebb jutottam-e a megszentelt állapothoz, együttműködök-e a Szent Szellemmel, engedem-e, hogy azt cselekedjen az életemben, amit Ő szeretne?

Hívőként nem kell túlságosan sokat aggodalmaskodnunk a megszentelődés folyamata miatt, ám nagyon komolyan kell vennünk. Fel kell ismernünk, hogy ez Isten akarata az életünkkel kapcsolatosan. Teljes szívünkből kívánnunk kell. Teljes erőnkből törekednünk kell arra, hogy együttműködjünk a Szent Szellemmel, aki nap mint nap végzi munkáját bennünk.

Bár nem kell aggodalmaskodnunk a megszentelődésünk miatt, a bűn kérdését mégsem vehetjük félvállról.

Fordította: Berényi Irén

Zsoltárok Könyve 76.

1. A karmesternek, hárfajátékon. Zsoltár Ászáftól. Ének.
2. Ismeretes az Isten Jehúdában, Izraélben nagy a neve.
3. Sálémben van az ő sátora és hajléka Cziónban.
4. Ott törte össze az íj villámait, pajzsot és kardot és a harcot. Széla.
5. Tündöklő vagy, hatalmas, a ragadomány hegyei felől.
6. Kifosztattak az erős szívűek, szendergik álmukat, és nem találták kezüket mind a had emberei.
7. Dorgálásodtól, Jákób Istene, mélyen alszik mind a szekérhad, mind a ló.
8. Te félelmetes vagy, s ki állhat meg előtted, mihelyt haragszol!
9. Az égből hallattál ítéletet, a föld megfélemlett és lecsendesedett,
10. midőn fölkelt Isten a törvényre, hogy megsegítse mind a föld alázatosait. Széla.
11. Mert az emberek dühe magasztal téged, midőn maradékuk dühösségbe övezkedik.
12. Tegyetek fogadást és fizessétek meg az Örökkévalónak, a ti Isteneteknek; mind a körülötte levők vigyenek ajándékot a félelmesnek,
13. a ki leszeli a fejedelmek indulatát, félelmetes a föld királyainak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. augusztus 30., kedd

Ruff Tibor - Egyetek kövért és igyatok édest 2.

A FENTI HÁROM LÉPÉS közül az első: Isten Igéjének hallgatása és befogadása. Ez úgy történik, hogy eljárunk Isten népe közé, ahol a prédikált Ige hirdettetik. A Szent Szellem kenete alatt, Isten akaratának megfelelően hirdetett Ige ugyanolyan tekintéllyel bír az életünkre, életvezetésünkre, mint az írott Ige, a Szentírás, vagy a testté lett Ige, Jézus Krisztus. Az írott Igével a Biblia olvasása közben töltekezhetünk be, a testté lett Igével, Jézus Krisztussal pedig a rendszeres imádkozás által maradhatunk személyes és szoros kapcsolatban. Addig kell táplálkoznunk az Ige mindhárom formájával, amíg teljesen jól nem lakunk, s meg nem szomjazunk, hogy utána igyunk is valamit. Lehetetlen ugyanis az Igét jólesően fogyasztani a Szent Szel­lem nélkül. „Mikor valaki ételáldozatot akar áldozni az Úrnak, lisztlángból áldozzék, és öntsön arra olajat (...) Ez a tűzáldozat kedves illatú az Úrnak. Hogyha pedig ételáldozatot kemencében sültből akar áldozni valaki lisztlángból, olajjal elegyített kovásztalan lepényei, vagy olajjal megkent kovásztalan pogácsái legyenek. Ha pedig a te áldozatod serpenyőben sült ételáldozat, olajjal elegyített kovásztalan lisztlángból legyen...” (3Móz 2,1-5)

A gabona és a liszt a Szentírásban Isten Igéjének jelképe. Az Úr előtt nem kedves illatú az a prédikáció, igetanulmányozás vagy másféle foglalatosság az Ő Szavával, amely nincs elegyítve olajjal. Vegyél a szádba pár marék lisztet csak úgy magában, s megtudod, milyen Igét olvasni, hallgatni vagy prédikálni kenet nélkül!

A második lépés az áldások feltételei között: a hallgatott Ige megtartása. Nem abban az értelemben, hogy megcselekedjük (az csak a megtartás után lehetséges), hanem úgy, hogy a bensőnkben elraktározzuk és megőrizzük. „Te pedig, embernek fia - szól Isten Ezékielhez könyvének 2-3. fejezetében - halld meg, amit én neked szólok! Ne légy pártos, mint ez a pártos ház, nyisd föl szádat, és egyed, amit én adok neked! És látám, és ímé egy kéz nyúlt felém, és íme benne egy könyvtekercs volt (...) És mondá nekem: Embernek fia! Ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a tekercset! (...) Felnyitám azért számat, és megetette velem azt a tekercset. És mondá nékem: Embernek fia! Hasadat tartsd jól és belső részeidet töltsd meg ezzel a tekerccsel, amelyet adok neked! És megevém azt, és lön az én szám­ban, mint az édes méz.”

ISTEN IGÉJE ELSŐSORBAN nem intellektuális valóság, hanem „élet és szellem”, természetfeletti és szellemi dolog (pontosabban nem dolog, inkább „élőlény”). Ezért nem a fejünket, hanem a „hasunkat és a benső részeinket” kell megtöltenünk vele: nem probléma, ha nem értünk belőle mindent pontosan és azonnal, mert az a cél, hogy „jól tartsuk” vele magunkat, állandóan jóllakottak legyünk. Az Ige valódi táplálék: miként a gyomrunkból a fizikai étel, a bensőnkből - szellemünk állandóan működő emésztése folytán - felszívódik, hogy azután, sokszor éppoly öntudatlanul, mint a fizikai táplálékfel­dolgozás során, beépüljön lel­künkbe, testünkbe, életünkbe és életvezetésünkbe, és húsunkká, csontunkká, életté s cselekedetté legyen. Hiszen a testté lett Igének, Jézus Krisztusnak tagjai vagyunk! Ezért van, hogy az Igével való ilyetén táplálkozás testünk számára is gyógyulást hoz. De ez csak akkor működik, ha bensőnket valóban „jól tartjuk”, s nem éheztetjük! „Az igaz pedig eszik az Ő kívánságának megelégedéséig; az istentelenek hasa viszont szűkölködik.”

Elengedhetetlenül szükséges továbbá az egészséges emésztéshez, hogy a kövér és velős eledeleket jóféle - lehetőleg új! - borral öblítsük le, nehogy túlterhelődjön a gyomrunk, vagy a zsíros ételek epeproblémákat („keserűség”) idézzenek elő. Az ilyen egészséges táplálkozás eredménye pedig az lesz, ami Ezékiellel is történt (a héber szöveget követve idézem): „És a Szellem fölemelt és elragadott en­gem, és elmentem szellemem tüzé­ben, az Úrnak keze pedig rajtam erős volt...” (Ez 3,14) Ebben az esetben teljesedhet be életünkben a 119. zsoltár 9. verse: már nemcsak mi őrizzük az Igét, hanem az Ige is megőriz bennünket. Bensőnk lángra lobban a Szent Szellem tüzében, és erős vezetés alá kerülünk. A Szent Szellemmel, az olajjal teljesen elegyített („csomómentesen” összekevert!) liszt, továbbá a tiszta, erős bor áldása életünket kívülről is áthatolhatatlan pajzzsal veszi körül, s megőriz a bűntől; miközben bensőnket teljesen lefoglalja az „emésztés”: Isten gondolatai nagy örömöt fakasztva bennünk érdektelenné teszik a minket körülvevő világ és a bűnök csábítási kísérleteit, s nem esik nehezünkre megtenni az Úr parancsolatait. „Mert akik a testi természetben vannak, a test dolgaival törődnek, akik pedig a Szellemben, a Szellem dolgaival.”

Forrás: Hit Infó IV/8.

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 4.

Az ajándék

Térjünk rá most a gyógyítások ajándékaira! A gyógyítás ajándéka nem szerepel a Bibliában. Ennek ellenére jól használható kifejezés, bár sajnos eléggé kisajátították a spiritualista gyógyítók, metapszichikusok, New Age-esek és a hozzájuk hasonlók. A keresztények azonban már jóval e modern „gyógyító járvány" (ahogy valaki elnevezte) kitörése előtt használták.

Pál mindig többes számban használja: „gyógyítások ajándékai". Háromszor fordul elő: az 1Korintus 12,9-ben 28-ban és 30-ban. Ezek az ajándékok embereken keresztül nyilvánulnak meg olyanformán, hogy a gyógyítások sáfáraként szolgáló személyen keresztül sok gyógyulás adatik át a szükségben lévők és szenvedők számára. Ha ezt szem előtt tartva olvassuk el az idevágó verset, valahogy így kell értenünk: „Másnak pedig gyógyítások ajándékainak megnyilvánulása [adatik]" vagy hétköznapibb kifejezéssel, „a gyógyítások ajándékainak ajándéka". Nem az a megbízatásunk, hogy kivétel nélkül mindenkit meggyógyítsunk, hanem kizárólag akinél és ahogyan a Szent Szellem megnyilvánul.

A gyógyulást jelentő szavak

Vizsgáljuk most meg, hogy a Biblia eredeti szövegében milyen kifejezések jelölik a gyógyulást! Az 1Korintus 12,9-ben található szó fizikai gyógyulásokat jelent (iama/iaomai). A bibliai szöveg néhány metaforisztikus alkalmazástól eltekintve semmi másra nem használja ezt a szót. Ez a fizikai vagy orvosi értelemben vett gyógyulás bevett kifejezése. Legtöbbször Lukács, „a szeretett orvos" használja: 17-szer.

Két további görög szó, a szódzó és a diaszódzó együtt 97-szer fordul elő, és az angol King James fordítás úgy adja vissza őket, mint „gyógyítani". A legpontosabb fordítása talán az lenne, hogy „éppé vagy egésszé tenni" - mind szellemi, mind fizikai értelemben, ahogy a Márk 6:56-ban is olvassuk: „És valahányan csak megértintették őt, éppé lettek" (az angol Amplified Version fordítása).
A szódzó szót a görögök egészségük felől érdeklődő barátaiknak írt válaszleveleikben használták.

Alapvető tény, hogy emberek lévén, nem csupán test, hanem szellem is vagyunk. A kettő szétválaszthatatlanul kapcsolódik egybe, úgyhogy gyakran nem is lehet megmondani, hogy egy bizonyos dolog a test vagy a szellem jellemzője-e. Nem szabad mellékesen kezelnünk a Biblia tanítását erről az egybekapcsolódásról, hiszen ez a Szentírás kijelentésének magvát képezi, az üdvösség egész tárgykörét is beleértve. A megváltás áldásai oszthatatlanok, és minden olyan teológiai megközelítés, mely ezeket testi, illetve szellemi jellegűekként csoportosítja, szükségképpen mesterséges.

Erről a korai egyházatyák is így vélekedtek. Irenéusz, aki annak a Polükarposznak volt tanítványa, aki még személyesen ismerte János apostolt, a következőt jelenti ki "Az eretnekségek ellen" című munkájában: „A test megváltható". Jusztinosz, aki 165-ben halt vértanúhalált, kijelentette, hogy Isten az egész embert üdvözíti, nemcsak egy részét, nemcsak a lelkét, hanem a testét is.

Zsoltárok Könyve 75.

1. A karmesternek. Ne ronts szerint. Zsoltár Ászáftól. Ének.
2. Hálát adtunk neked, Isten, hálát adtunk; hisz közel a neved: elbeszélték csodatetteidet.
3. Midőn kitűzöm a határidőit, én egyenességgel ítélek.
4. Megbomlanak a föld és minden lakói, én megszilárdítottam oszlopait. Széla.
5. Mondtam a kevélykedőknek: ne kevélykedjetek és a gonoszoknak: ne emeljetek szarvat;
6. ne emeljétek a magasba szarvatokat, ne beszéljetek nyakasan dacosat!
7. Mert nem keletről és nyugatról, se nem puszta felől van emelkedés;
8. hanem Isten a bíró: ezt lealázza és amazt fölemeli.
9. Mert serleg van az Örökkévaló kezében és habzik a bor – telve itallal s abból csurgat: bizony a seprűjét szívják, isszák mind a föld gonoszai.
10. De én örökké hirdetem; hadd zengek Jákób Istenének.
11. És a gonoszok szarvait mind levágom, emelkedjenek az igaznak szarui.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. augusztus 29., hétfő

Részlet Ruff Tibor: A Biblia világa 4. kiadványából

"Vajon meg lehet-e egyáltalán parancsolni, hogy szeressünk, lehet-e parancsra szeretni. Nyilván nem lehetne ha az, akit szeretni kell, nem szerethető. Azonban Isten könnyen szerethető, kedves, jó lény; és az emberek is szerethetők, még a bűnösök is, hiszen az emberek túlnyomó többsége nem megátalkodottan gonosz vagy ördögi lény, mindenkiben van valami jó, még ha egyesekben nem is túl sok. Ráadásul a szeretet nem érzelem elsősorban, hanem cselekedet és gyakorlat. Ezért a szeretet parancsai nem egy érzés mesterkélt kisajtolását, eljátszását vagy erőltetését jelentik, hanem életgyakorlatot, cselekvésben való aktivitást."

Derek Prince - Az angyalok miatt - A konfliktus csúcspontja 1.

Kedves Barátaim!
Amikor szembesülünk a Sátánnak és angyalainak Isten elleni lázadásával – amit a Szentírás leplezett le – szeretnénk felkiáltani: „Na, de Isten nem tudta volna megtenni, hogy azonnal leveri azt a lázadást, és a Sátánt és angyalait a tűz tavába küldi, ahová tartoznak?”

Kétség kívül meg tudta volna tenni ezt Isten, de nem ezt választotta. Kifürkészhetetlen bölcsességében Isten úgy döntött, hogy a saját céljai érdekében használt eszközzé teszi a lázadó Sátánt. Az angol krikettjátékosból misszionáriussá vált C.T. Studd megjegyzése szerint: „Isten majdhogynem többet használta fel a Sátánt, mint bármely más teremtményét.”

Isten velünk kötött egyezségének alapelve, hogy a kapcsolatunk ővele nem biztosított, amíg keresztül nem megyünk bizonyos próbákon, amelyeket ő maga jelölt ki. Ez egyaránt vonatkozik angyalokra és emberekre is. A kipróbálatlan kapcsolatok olyanok, mint a tisztítatlan arany. Elfogadhatatlanok a mennyben.

Ezért mondta Jézus a Laodíkeai keresztényeknek: „Azt tanácslom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, ...” (Jel 3:18) Más szavakkal: „Nem állíthatjátok, hogy az én népem vagytok, amíg nem mentetek át a próbán.” Az ilyen minőségű arany nem olcsó. Meg kell vásárolnunk! Árat kell fizetnünk érte!

Sátán, a megpróbáló

Isten egyik fő eszköze, amit a megpróbálásunkra használ: a Sátán. A Szentírásban kétszer is kísértőnek nevezi. (Mt 4:3; 1Tessz 3:5) Ezt fordíthatjuk a szó szoros értelmében megpróbálónak.

Először is Isten felhasználta a Sátánt, mint megpróbálót, a mennyei angyalok között. Csak azok az angyalok mentek át a teszten, akik visszautasították, hogy a Sátán lázadásához csatlakozzanak. A Szentírás három helyen is azt állítja, hogy Krisztus dicsőségben visszatérésekor és az általa végrehajtott ítélkezésben, szent angyalok fogják kísérni. (Mt 25:31; Mk 8:38; Lk 9:26) Ezek az angyalok különböznek azoktól, akik a Sátán lázadásához csatlakoztak és emiatt elveszítették szentségüket.

Isten az ember megpróbálására is használja a Sátánt. Ez az első emberpárral kezdődött: Ádámmal és Évával. Isten egyetlen, egyszerű, tiltó parancsolattal helyezte el őket a kertben: ne egyenek a jó és gonosz tudása fájának gyümölcséből. A Sátán bejutott a kertbe, és arra kísértette őket, hogy megtegyék az egyetlen dolgot, amit Isten megtiltott. Amikor engedtek ennek a kísértésnek, Isten ítéletet mondott ki mindhármukra. A Sátán eljátszotta a rá kiosztott szerepet, a megpróbálót, de Ádám és Éva belebuktak a próbába. Ezért egyedül ők voltak felelősök.

Még magának Jézusnak az életében is engedélyt kapott a Sátán a megpróbáló szerepének eljátszására. Miután Jézus negyven napon át böjtölt a pusztában, a kísértő (megpróbáló) odament hozzá, és három egymást követő kísértésnek (próbának) vetette alá őt. (Mt 4:1-11) De ahol az első Ádám elbukott, ott az utolsó Ádám győzött. Mindhárom próbán győztesen ment át, és a Sátánnak vissza kellett vonulnia.

Három és fél évvel később a megpróbáló újra engedélyt kapott Jézus ellen. Először is a Sátán belement a karióti Júdásba, és felhasználta arra, hogy elárulja Jézust. (Lk 22:3). Aztán a Sátán gonosz emberek tömegét uszította fel, hogy követeljék Jézus keresztre feszítését. Újra csak átment a teszten Jézus. Önként tette le az életét áldozatul az ember bűneiért.

De ez volt az a pont, amikor Isten kikutathatatlan bölcsessége elérte a csúcspontot. Jézus engesztelő halála a kereszten, valójában eltörölte a Sátán minden követelését a bukott emberrel szemben. A Sátán látszólagos győzelme visszafordíthatatlan vereségének oka lett.

Fordította: Marton Katalin

Részlet a megújult Ben Hur könyvből

Gyalog járják az utakat, beszélgetnek; amikor beérnek egy faluba, a Názáreti bárkivel szóba áll. Kedves a gyengékhez, a gyerekekhez, a nőkhöz. Türelmet, alázatot és könyörület hirdet. A közelségében még a legfaragatlanabb emberek is kedvesek egymáshoz. Akármilyen nagy tömeg gyűlik köré, nincs harag, nincs fosztogatás. Az emberek megosztják egymással az ennivalójukat, odafigyelnek egymásra. Balthasar, ez teljes mértékben az ő hatása. És... - szünetet tartott, megcsóválta a fejét. - Gyógyít.

Eszter szólalt meg a terem túlsó végéből.
- Gyógyít? Akkor hát gyógyító?
- Nem a megszokott értelemben - felelt Ben Hur. - Nem gyógynövényekkel vagy főzetekkel. Egyszer láttam... éppen elindultunk Jerikóból, és az út szélén két vak ember koldult. Odakiáltottak neki, ő pedig odament hozzájuk, és megérintette a szemüket. És láttak. Csak úgy.

Néma csend támadt a nagy teremben, még a tűz pattogását is lehetett hallani.
- Aztán meggyógyított egy gutaütöttet. Azt mondta neki: „Kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!”, és a gutaütött, aki addig remegett, rángatózott, és alig tudott megmozdulni... felállt, és a saját lábán ment el.
- De hogyan segít ez rajtunk? - kérdezte Iras. - A gutaütött nyilván boldog, de mivel járul ez hozzá Róma legyőzéséhez?

Ben Hur felemelte egyik kezét.
- Többször is meggyógyított embereket a legsúlyosabb csapásokból. Vele voltam, amikor ez történt: egy leprás jött oda hozzá Galileában. Mi mind elkergettük volna, de a Názáreti nem engedte. Odament az emberhez. Jártatok már leprások közelében? - kérdezte tőlük. - Micsoda átok! Olyan, mintha a tested saját magát emésztené fel! Az az ember koszos rongyokba volt öltözve, mankóval botorkált; az a fajta koldus volt, aki mellett, ha elhaladunk az úton, szorosan összefogjuk a ruhánkat, hogy véletlenül se érjünk hozzá. A Szentírás is ezt írja elő. De ez a leprás azt mondta - bár alig lehetett hallani a hangját - "Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem." És a Názáreti kinyújtotta a kezét, megérintette azt az embert és azt mondta: "Tisztulj meg!" És... megtisztult.

Az árnyékban ülő Eszter érezte, hogy Amra keskeny válla megfeszül és az idős szolgáló felegyenesedik.

- Nem ez volt az egyetlen alkalom, hogy leprásokat gyógyított - folytatta Ben Hur. - Egyszer tízen jöttek hozzá egyszerre. Azt mondta nekik, menjenek el a Templomba a paphoz, a megtisztulásért és mire odaérnek, meggyógyulnak. Így is történt. Ekkora hatalma van! Ezek csodák, nem?

Amra valamit motyogott Eszternek, és kiment a teremből, de úgy tűnt, ezt csak Eszter veszi észre.
- Igen -felelt Balthasar elégedett hangon. - Ezek csodák.
- Egyetértek - mondta Szimonidesz. - De ez az erő - mi mást tud még tenni vele?

Ben Hur a kandallótól a szoba túlsó vége felé lépdelt. Szórakozottan rámosolygott Eszterre, majd visszatért az előbbi helyére. - Habozva mondom nektek, mert annyira különösnek hangzik. - Gyors pillantást vetett Irasra. - Képes legyőzni a halált.

Mind felszisszentek az ámulattól, és Balthasar mormogott valamit egy olyan nyelven, amelyet egyikük sem ismert; egy imát vagy valamiféle varázsigét.

- Saját szememmel láttam. Nain közelében a ravatalról támasztott fel egy fiatalembert. A fiatalember anyja ott sírt, a Názáreti pedig megérintette a testet, és így szólt: „Kelj fel!” A holttest pedig felkelt.
- Egyedül Isten ilyen jó! — kiáltott fel Balthasar, és a feje fölé emelte két kezét. — Egyedül Isten képes ilyet tenni!



Zsoltárok Könyve 74.

1. Oktató dal. Ászáftól. Miért vetettél el, Isten, mindenkorra, füstöl haragod legelőd juhai ellen?
2. Emlékezzél meg községedről, melyet szereztél hajdanában, örökséged törzséről, melyet megváltottál; Czión hegyéről, a melyen lakoztál!
3. Emeld lépteidet az örök romok felé; mindenképpen rombolt az ellenség a szentélyben.
4. Ordítottak szorongatóid gyülekezőhelyed belsejében, tették az ő jeleiket jelekké.
5. Úgy tűnik föl, mint a ki fölfelé viszi a fák sűrűjébe a fejszéket;
6. s most faragványait egyaránt baltákkal és csákányokkal leütik.
7. Tűzbe borították szentélyedet, földig szentségtelenítették meg neved hajlékát.
8. Mondták szívükben: Nyomjuk el egyaránt! Elégették Istennek mind a gyülekező helyeit az országban.
9. Jeleinket nem láttuk, nincs többé próféta és nálunk senki sincs, a ki tudná, meddig?
10. Meddig, oh Isten, gyaláz a szorongató, káromolja az ellenség nevedet mindétig?
11. Mért vonod vissza kezedet s jobbodat? Húzd ki öledből, semmisíts!
12. Hiszen Isten a királyom hajdantól fogva, ki segítséget mível a földön.
13. Te szétmorzsoltad erőddel a tengert, összetörted a szörnyetegek fejeit a vize-ken;
14. te szétzúztad a leviatán fejeit, adod eledelül a pusztalakók népének;
15. te hasítottál forrást és patakot, te kiszárítottál tartós folyamokat.
16. Tied a nappal, tied az éjjel is, te készítettél világítót és napot;
17. te megállapítottad mind a föld határait, nyár és tél, te alkottad őket.
18. Emlékezzél meg erről: ellenség gyalázta az Örökkévalót és aljas nép káromolta nevedet.
19. Ne add a vadnak gerlicéd lelkét, szegényeid életét ne felejtsd el mindenkorra.
20. Tekints a szövetségre; mert megteltek az ország sötét helyei erőszak tanyáival.
21. Ne térjen vissza megszégyenülten az elnyomott, szegény és szűkölködő dicsérjék nevedet!
22. Kelj föl, Isten, vidd ügyedet, emlékezzél gyalázásodról az aljas részéről egész nap.
23. Ne felejtsd el szorongatóid hangját, támadóid zajongását, mely folyton felszáll!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. augusztus 26., péntek

David Wilkerson - Nem kell a pusztádban meghalnod 5.

Mi okozta azt, hogy ez a nemzedék elpusztult a pusztában? Ugyanaz az ok amiért keresztény hívők meghalnak a saját pusztájukban:

1. Soha nem tudták elfogadni Isten szeretetét.

Izráel megpróbáltatásain keresztül, Isten újra és újra próbálta nagy szeretetét kimutatni irántuk. Egyszerűen nem hitték el, hogy megpróbáltatásuk Isten szeretetéből fakadt. Ehelyett állandóan azt ismételték, "Ha Isten szeretne minket miért hozna ide ki a pusztába? Miért engedné meg, hogy szenvedjünk?"

Itt látható minden hitetlenség gyökere: a hit és Istennek gyermekei iránt való szeretetében való megnyugvás megtagadása. Ennek ellenére Isten Izraelt választotta, mert szerette őket: "És mivel szerette a te atyáidat és kiválasztotta az ő magvukat is ő utánok és kihozott téged az ő orcájával Egyiptomból az ő nagy erejével...Nem azért szeretett titeket az Úr sem nem azért választott titeket hogy minden népnél többen volnátok;mert ti minden népnél kevesebben vagytok, hanem mivel szeretett titeket az Úr..."(V. Mózes 4:37, 7:7-8) Izráelnek megmondta, "Isten nem azért választott téged mert valamilyen oknál fogva speciális vagy, hanem egyszerűen, mert szeretett téged." Gondolkozz csak ezen:
- Miért nem engedte Isten, hogy Bálám átkozza Izraelt? "De az Úr, a te Istened nem akarta meghallgatni Bálámot; hanem fordította az Úr a te Istened az átkot néked áldásodra, mivelhogy szeretett téged az Úr a te Istened." (23:5)
- Miért vezette Isten Izraelt a Vörös Tengerhez? Azt akarta látni, hogy bíznak-e az ő mennyei Atyjukban. Azt gondolta; "Milyen Atyának képzelnek engem? Igazán hisznek abban, hogy nem engedem őket az ellenség kezébe esni, mert szeretem őket? Hisznek az én vasszilárdságú ígéreteimben, hogy minden körülmények között át fogom őket segíteni? Tudják, hogy sohasem fogom őket cserben hagyni, még akkor sem, ha a helyzet reménytelennek és sötétnek tűnik?"
- Miért vezette Isten az Izraelitákat a keserű vizekhez Máránál? Megint látni szerette volna, hogy népe hisz szeretetében. Látni akarta, elhiszik hogy szomjúságukat kielégíti, mivel szereti őket.
- Még egy másik próbát látunk az Ígéret Földjének határán állva. 12 embert kiküldtek hogy kikémleljék a földet. De 10-en rossz hírt hoztak vissza. Azt állították, hogy Izráel soha nem fogja tudni legyőzni az ott élő óriásokat, nagy, körülfalazott városokat, várakat és mindenféle akadályokat melyek túl ijesztőek voltak.

És a nép, hogyan reagált erre a hírre? Megint félelemmel és hitetlenséggel kiáltottak fel: "Nem mehetünk fel az ellen a nép ellen, mert erősebb az nálunknál" (IV. Mózes 13:32) Lényegében azt mondták, "Ellenségeink erősebbek Isten szereteténél." Azzal vádolták az Urat, hogy szükségük idején magukra fogja őket hagyni. És egész éjjel panaszkodtak és sírtak, "Inkább halottak lennénk. Miért hozott Isten ilyen reménytelen helyzetbe?" István Apostol mondta erről a népről, "...szívükben Egyiptom felé fordulának." (Apostolok Csel. 7:39)

Újra láthatjuk, hogy minden krízisben az Úr megerősítette népét, mondván; "Hűséggel szerettelek téged". Mégis minden alkalommal, nehézségeik elhomályosították Isten szeretetének tudatát irántuk.

Csak gondolkozzál el ezen: Ha hiszünk, elfogadjuk és bízunk mennyei Atyánk szeretetében, mitől kell félnünk? Megtanultam, például, hogy ha igazán nyugszom Isten szeretetében, nem kell félnem attól, hogy meg leszek csalva. Ha teljesen az Övé vagyok, ha hiszem, hogy szerető karjaiban hordoz engem- akkor nem fogja megengedni, hogy az ördög vagy akármilyen "hang" félre vezessen.

Ugyancsak nem kell félnem egy hirtelen szerencsétlenségtől, vagy elbukástól vagy bizonytalan jövőtől. Az én szerető Atyám nem fogja megengedni hogy akármi is történjen életemben kivéve azokat melyek előzőleg el voltak határozva, hogy az én és a szeretteim előnyére fognak történni. Mindegy, hogy milyen problémám lesz, mindent úgy fog irányítani, hogy kiutam lesz. A szeretet Istene csodákat tud csodák után létrehozni az életemben, ha bízni fogok Benne.

Ez nehéz időkre, tüzes megpróbáltatásokra, még halálra is fel tud engem készíteni. Tudom, hogy ezeken keresztül az Úr meg fogja osztani fájdalmamat és könnyeimet, mint arany olyan drágák lesznek előtte. Nem fogja megengedni, hogy megpróbáltatásaim elpusztítsanak. Hűségesen mindig fog egy kiutat biztosítani számomra.

Talán csodálkozol, "Nem csinálunk bajt a saját életünkben rossz döntéseinkkel? Nem hozunk fejünkre káoszt, mert Isten akaratán kívül esünk? Mi van a bolondos dolgokkal amikbe belekeveredünk?" Légy meggyőződve: Ha egyszerűen bízol az Úr szeretetében, megbánod bűneid, Ő ki fogja tisztítani a zagyvaságot amiben belekerültél. "...ékességet ad a hamu helyett."

Németh Sándor - Eszter könyve 2.

Néha a zsidóknak ma is szemükre vetik azt, hogy elhallgatják származásukat pogány és keresztény környezetben. A történelmi tények azonban azt mutatják, hogy a zsidóknak mindig megvoltak - még konszolidált időszakokban is - a rejtett ellenfeleik. Ha pedig identitásukat előítéletekkel teli közegben vállalták és hangsúlyozták, akkor az ellenségeik úgy terjedtek, mint a pestis.
Ez a történelmi tapasztalat véleményem szerint nem csak a zsidókra igaz.

Pál apostol a galáciabeli és a ró­mai keresztényekhez írt leveleiben kifejti, hogy a hívők a vízkeresztség során Jézus Krisztust, Ábrahám magvát öltötték magukra. Ez a szellemi metamorfózis Ábrahám áldásainak örököseivé teszi a keresztényeket (Gal 3,27-29). Így Istennek két népe van: az ószövetségi Izrael és az újjászületett keresztény Egyház, akik szellem szerint izraeliták (Róm 2,29).

A vallási indíttatású antiszemitizmus arra a sajnálatos és tragikus félreértésre épül, amely azt tartja, hogy Isten Izraelt - az Újszövetség és a názáreti Jé­zus Krisztus, mint Messiás elutasítása miatt - üdvtervéből véglegesen kizárta. E téveszme ismeretének a birtokában Eszter könyvének lényeges momentuma az, hogy a benne leírt események a babiloni fogság ideje alatt zajlottak, pontosan az isteni elutasítottság és ítélet esztendeiben! Előzőleg Nabukodonozor babiloni király - mi­után elfoglalta Jeruzsálemet - a vá­rost leromboltatta, a templomi is­tentiszteletet megszüntette, a zsi­dókat fogságba hurcolta, és így Iz­rael fiai nem tudták az évi egyszeri engesztelő áldozatot bemutatni bűneik bocsánatáért. A bűnbocsá­nat felfüggesztése pedig azt jelen­tette, hogy a zsidóknak a bűnök miatt a fogságban kellett bűnhődniük. Isten ezt az ítéletet a pogányokon keresztül hajtotta végre. A hetvenéves babiloni fogság a Jézus Krisztus elutasítását követő közel kétezer éves diaszpórai lét előképe is.

Az Eszter könyve mindenek előtt a szétszóratásban élő zsidóknak nyújt reménységet. Ahasvérus király uralkodásá­nak idején az Örökkévaló hatalmasan avatkozott be az övéi oldalán a politikai eseményekbe. A könyv profetikus üzenetéből szükségkép­pen következik az, hogy Ábrahám, Izsák és Izrael Istene a történelem végkifejletében szintén be fog avatkozni Izrael oldalán a világ eseményeibe.

Az ellenség a zsidóságban elsősorban a származásukat gyűlölte, azt, hogy létezésüket és néppé való válásukat Isten természetfeletti beavatkozásának köszönhették. Ugyanis az ördög a pusztán „testtől és vértől" való származásra nem reagál intenzív gyűlölettel, mivel a bűnbeesés következtében a bukott ember amúgy is az uralma, befolyása alatt áll. Rendkívül gyűlöli az ördög azt a származást, amelyhez Istennek valamiféle köze van akár az Igéjén, akár más természetfeletti tényezőn keresztül.

Jézus Krisztus a János evangéli­uma harmadik részében éjszakai vendégének, Nikodémusnak azt mondta, hogy „ha valaki nem születik víztől és szellemtől, nem mehet be Isten országába" (János 3,5). Az újjá­születés és a megújulás közötti lé­nyeges különbség abban áll, hogy az újjászületés az ember származá­sának forrásában is változást, illet­ve módosulást hoz létre úgy, hogy a természetes származás tényét nem szünteti meg, hanem az ab­ban meglévő jót (pl. magát a léte­zést) egy magasabb dimenzióba emeli fel, és azt Isten uralma alá helyezi. A megújulás a meglévő természetes állapotokban hoz csu­pán pozitív fordulatot úgy, hogy a származás forrását érintetlenül hagyja. Jézus Krisztus tulajdonképpen Nikodémusnak azt mondta, hogy ha csupán természetes származásod forrásánál maradsz meg, akkor soha nem valósulhat meg életed felett Isten uralma, mert „test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot" (1Kor 15,50).

Isten természetfeletti beavatkozása révén új nép jött létre. Az ószövetségben Izsák fogantatását előkészítő isteni jelenések, szövetségek Ábrahámot és Sárát egy új népnek az alapítására, atyaságára készítették fel, melynek a végső célja az volt, hogy rajtuk kerszttüI Isten az emberiséget megajándékozza a Messiással és a megváltás művével. Emiatt az üdvtörténeti tény miatt szabadul fel a zsidósággal szemben újra és újra engesztelhetetlen gyűlölet és sátáni, pusztító erő.

Élőszóban elhangzott prédikáció alapján. 1992.

Könyvajánló - Ben Hur

Mint tudjátok, az új Ben Hur film eléggé rossz lett, kihagyták belőle a lényeget, az evangéliumot. De ez nem igaz az új könyvre! Az eredeti Ben Hur szerzőjének az ükunokája nagy hangsúlyt fektet a Messiás személyére és a Vele való találkozásra. Írja is a szerző, hogy reméli a megújult Ben Hur sok millió embernek felnyitja majd a szemét... A könyv első fejezetei megelevenítik számunkra Jézus születésének körülményeit (ebből egy kis részletet olvashattok e felvezető alatt), a könyv utolsó fejezeteinek tartalmát pedig kitalálhatjátok a fejezetek címeiből: Getsemáné; Golgota. 
Szóval a filmmel ellentétben a könyv nagyon hitelesen megjeleníti a Megváltó földi életét és Ben Hurral együtt az olvasó is döntés elé áll, hogy elfogadja-e az Ő személyét. 
A könyvet bátran vegyétek, nagyon jó olvasmány és amint látjátok a képen, ezt a nagy formátumú kiadványt a Kiadónál potom 3.192 Ft-ért megvásárolhatjátok.
És akkor jöjjön az első idézet.

"Aznap éjjel, bár a levegő nem mozdult, vad tünemény játszódott le az égen. Kezdetben még minden csillag a helyén maradt, lassan, pislákolva köröztek. Az őr ide-oda járkált, hogy ne fázzon. Sakál vonítást hallott, odament, hogy szétnézzen, bár tudta: a juhok biztonságban vannak. Végül az őrködés vége felé közelebb jött a tűzhöz. A fény erősödött. Aztán még erősebb lett. Mindent beragyogott. A juhok alakját egyenként látta kirajzolódni, mintha fényes nappal lenne. A kutyák felültek, és nyüszíteni kezdtek. Az őr megborzongott. Ugyanolyan félelmet érzett, mint amikor párducot vagy viperát látott. Összeverődött a térde.

- Ébredjetek! - dörmögte oda a többieknek. A kutyák ugatni kezdtek.
A juhok is felébredtek, márpedig ha azok bégetni kezdenek, egyetlen pásztor sem alszik tovább. Felültek, rémülten pislogtak, és felkapták a parittyájukat.

- Mi az? Oroszlán? - kérdezte az egyikük.
- Lángol az ég! - kiáltott az őr. A fényesség olyan erős lett, hogy kezükbe kellett temetniük a fejüket.

Egyszer csak az állatok mind elnémultak. A pásztorok remegve bújtak össze, amikor meghallották a hangot. Később nem tudtak egyetértésre jutni abban, hogy mit is láttak - egy férfi lett volna? Ő is ragyogott? Valami lények voltak a levegőben? - De a szavakat mind egyformán hallották:

- Ne féljetek! Jó hírt hozok nektek az egész nép nagy örömére. Dávid városában ma megszületett nektek a Megváltó; ő a Messiás, az Úr. Ez lesz számotokra a jel: kisgyermeket találtok bepólyázva feküdni a jászolban.

Senki sem mozdult. A hang nem szólt többet. A ragyogás még ott maradt egy darabig, aztán a fény remegni, majd pislákolni kezdett. Aztán angyali hangok kórusa hallatszott:

- Dicsőség Istennek a magasságban, a földön pedig békesség azoknak, akiken megnyugszik az ő jóindulata! - Újra és újra elénekelték az üzenetet. Hangjuk a különös fénnyel egyre halványult. Végül újra sötét volt, a tűz narancssárgán pislogott, a juhok kezdték álomba morogni magukat, a reszkető, nyüszítő kutyák viszont oda jöttek a tűz köré, és szorosan az emberek mellé ültek.

Az egyik pásztor megkérdezte:
- Dávid városa? Az mi?
- Betlehem - felelt egy másik. - Ott, a domb mögött.
- A fogadóban van jászol. Láttam!
- Oda kellene mennünk! - szólt az őr, önkéntelenül is suttogóra fogva a hangját.
Dörmögés hallatszott, aztán az egyik pásztor feltápászkodott.
- Igen, menjünk!
- De... hagyjuk itt a juhokat?
- Hagyjuk itt! - bólintott rá az, aki felállt. - Ez Isten műve. Majd Ő vigyáz rájuk."




Zsoltárok Könyve 73.

1. Zsoltár Ászáftól. Bizony, jóságos Izraélhez az Isten, a tisztult szívűekhez.
2. Én pedig, kevés híja elhajlottak lábaim, semmi híja megcsúsztak lépteim.
3. Mert megirigyeltem a, kevélykedőket, midőn a gonoszok jólétét láttam.
4. Mert nincsenek kínjaik halálukig, hízott az erejük.
5. Halandónak szenvedésében nincsenek benne s emberekkel együtt nem sújtatnak.
6. Azért nyakukat díszíti gőgösség, ruhaként borítja őket erőszak.
7. Kidülledt kövérségtől szemük, túlcsapongtak szívük képzelődései.
8. Csúfolódnak és gonoszul fosztogatásról beszélnek, szinte a magasból beszélnek:
9. az egekbe helyezték szájukat, de nyelvük a földön jár.
10. Azért erre felé tér az ő népe, s tele szürcsölik magukat vízzel;
11. és mondják: Miként tudhatja Isten, s van-e tudás a legfelsőbben?
12. Íme, gonoszok ezek és mint örökkön gondtalanok gyarapítottak vagyont.
13. Bizony, hiába tisztítottam szívemet és mostam ártatlanságban kezeimet;
14. de sújtva vagyok egész nap s reggelenként itt a fenyítésem.
15. Ha mondanám, hadd beszélek olykép, íme gyermekeid nemzedékét elárulnám.
16. Gondolkodtam is, hogy megtudjam ezt, gyötrődés volt az szemeimben
17. míg be nem mentem Isten szentélyébe, s figyelhettem az ő végükre.
18. Bizony, sikamlós térre helyezted őket, ledöntöd őket romokká.
19. Miként lettek pusztulássá egy pillanat alatt; eltűntek, végük lett a rémülettől.
20. Mint álmot ébredés után, Uram, fölserkenvén képüket megveted.
21. Midőn elkeseredett szívem és töprenkedtem veséimben:
22. oktalan voltam és tudásom nem volt, akár a barom voltam veled szemben.
23. De én mindig veled vagyok, megragadod jobb kezemet;
24. tanácsoddal vezetsz engem, és aztán dicsőséggel magadhoz veszel engem.
25. Kim van nekem az egekben? S melletted mit sem kívánok a földön.
26. Elfogyott bár húsom és szívem – szívem sziklája és osztályrészem az Isten örökké.
27. Mert íme a tőled eltávolodók elvesznek, megsemmisítesz mindenkit, ki elparáználkodik tőled.
28. Én pedig – Isten közelsége jó nekem; az Úrba, az Örökkévalóba helyeztem bizalmamat, hogy elbeszéljem mind a te műveidet.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. augusztus 25., csütörtök

Joyce Meyer - Kegyelmed éltet - Megszentelt életet élni kegyelem által 1.

De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok; és az ő hozzám való kegyelme nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.
I. Korinthus 15:10

Pál már a Galata 2: 21-ben kijelentette, hogy nem törlöm el az Isten kegyelmét…, ami alatt azt értette, hogy meg sem próbálja Isten kegyelmét a saját cselekedeteivel helyettesíteni.
Ebben a versben azt mondja, hogy ő az, aki, de nem a saját erejéből, hanem Isten kegyelme által, hozzátéve, hogy ez a kegyelem nem volt hiábavaló.

A „hiábavaló” szó jelentése „haszontalan”, „cél nélküli”. Isten soha nem árasztja ránk kegyelmét feleslegesen, anélkül, hogy azzal valami határozott célja ne lenne. Isten nem csak azért árasztja ránk kegyelmét, hogy élvezzük, hanem azért is, hogy segítségével képesek legyünk cselekedni.

A kegyelmet úgy határoztuk meg, mint Isten meg nem érdemelt jóindulata felénk. Ez a kegyelem egyik aspektusa, valami olyan dolog, amiről elég sokat hallunk, és ami egy igazán csodálatos dolog. De ugyanakkor azt is láttuk, hogy a kegyelem ennél sokkal több. A kegyelem erő - Szent Szellem ereje, ami belép az életünkbe, és segítségével legyőzhetjük gonosz hajlamainkat. Ha ez igaz, akkor mindazok, akik a „kegyelem ajándékának bővölködésében” (Róma 5:17) részesültek, képessé válnak arra, hogy megszentelt életet éljenek.

Legyetek szentek

[Úgy éljetek] Mint [Istennek] engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz [amelyek benneteket vezéreltek], amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek [mivel nem ismertétek a Szentírást];
Hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben;
Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.

1. Péter 1:14-16

Ebben a részben azt olvassuk, hogy Isten azt várja el gyermekeitől, hogy szentek legyenek, mert Ő is szent. A szent szó nagyon egyszerű, de fontos szó.
Mit is jelent szentnek lenni? Mi a szentség? Alapjában véve a szentség „Isten számára lefoglaltat” jelent, egy olyan elválasztottságot, amelynek eredménye „az elválasztottakhoz méltó viselkedés.”

Isten Igéje szenteknek vagy megszentelteknek nevezi azokat, akik hisznek Jézus Krisztusban mint Megmentőben és Úrban. Szentekként az az elhívásunk, hogy képviseljük a Szentet, aki kihívott minket a világból, és elválasztott Magának, mert terve van velünk. (Róma 8:28)

Fordította: Berényi Irén

Gyógyítás teológiája ma: Derek Prince 3.

Hogyan jön a gyógyulás?

Hogyan következik be a gyó­gyulás a kézrátétel eredményeként?
Az írás nem ad semmilyen pontos vagy részletes választ erre a kérdésre. Jézus csak annyit mondott: „betegekre vetik kezeiket, és azok meggyógyulnak". Azt a kifejezést hogy 'meggyógyulnak', úgy is lehet fordítani, hogy: 'jól lesznek'.

Jézus szavai alapján tehát két dolog Isten szuverén döntésén alapszik: egyrészt annak pontos módja, ahogyan a gyógyulás meg fog nyilvánulni; másrészt az az időtartam, amíg a gyógyulás folya­mata tart. Közvetlenül párhuzamba állíthatók ezzel Pálnak az 1Korinthus 12,6-ban olvasható szavai: És különbség van a cselekedetekben (avagy működésekben) de ugyanaz az Isten, aki cselekszi mindezt mindenkiben.

A betegekre való kézrátétel esetében is megvan az, amit Pál a működések különbözőségének nevez, vagyis hogy a gyógyulás folyamata nem mindig azonos módon zajlik le. Az egyik esetben a kézrátétel olyan csatorna lehet, amelyen ke­resztül a gyógyítások termé­szetfölötti ajándéka működik. Ilyenkor a kézrátételt végző sze­mély Isten természetfölötti gyógyí­tó erejét közvetíti annak az embernek a testébe, akire a kezét tette, s ez utóbbi személy nagyon gyakran csakugyan érzi is a testében Isten természetfölötti erejét.

Máskor viszont senki semmilyen erőt nem érez, hanem a kézrá­tétel egyszerűen csak puszta hitből és Isten Igéjének való engedelmességből fakadó cselekedet. Ha azon­ban jelen van az igazi hit, meglesz annak következménye, vagyis a gyógyulás is, még ha nem is volt semmilyen drámai vagy természetfölötti élmény.

Krisztus nem határozta meg az időtartamot sem, amely alatt a gyógyulás folyamata lejátszódik.  Néha a gyógyulás abban a szempillantásban tökéletesen megtörténik, amikor a kézrátételt vég­zik. Máskor viszont a gyógyulás csak fokozatosan következik be. Ez utóbbi esetben rendkívül fon­tos, hogy az a személy, aki gyó­gyulásra vágyik, mindaddig foly­tassa hite tevőleges gyakorlását, amíg a gyógyulás folyamata be nem teljesedik.

Meglehetősen gyakran megtör­ténik, hogy egy beteg, aki kézrátétellel végzett szolgálatban részesült, egy bizonyos mértékben megszabadul, de nem nyer teljes gyógyulást. Ennek általában az az oka, hogy a beteg nem folytatta elég hosszú ideig hitének cselekvő gyakorlását ahhoz, hogy a teljes gyógyulás be tudjon következni. Ha az illető hite megszűnik cselekvő hit lenni, ez berekeszti a gyógyulás folyamatát.

Emiatt rendkívül fontos, hogy igei útmutatásban részesüljenek azok, akik kézrátétel által vágyják elnyerni gyógyulásukat, s hogy már előre hallják a figyelmeztetést: ki kell tartaniuk a cselekvő hitben mindaddig, amíg a gyógyulás fo­lyamata be nem teljesedik.
Tapasztalatból győződtem meg arról, hogy minden egyes esetben, amikor igazi hitet gyakorolva végzik Jézus nevében a kézrátételt, a gyógyulás folyamata elkezdődik, úgy, ahogy azt Krisztus megígérte. Ha azonban a beteg személy ezután elveszti hitét, a gyógyulás teljesen elveszhet, vagy a legjobb esetben is bevégzetlenül marad.

Két fő módja van annak, aho­gyan egy beteg személy cselekvő hitet gyakorolhat, miután a gyógyulásáért kézrátételben részesült. Az első az, hogy folyamatosan hálát ad Istennek gyógyulásának már elnyert mértékéért. A másik az Is­ten Igéjének igazságába vetett hit bizonyosságának állhatatos megőrzése - még a negatív tünetek ellenére is.

Ezen a ponton nagyon kényes az egyensúly a hit és a realizmus között. Ha valaki továbbra is tapasztalja a betegség nyilvánvaló tüneteit, még a kézrátétel után is, nem reális azt állítania, hogy a tü­netek már megszűntek, vagy ah­hoz ragaszkodnia, hogy már meg­történt a teljes gyógyulása. Helyesebb elismerni a tüneteket, ám közben Isten Igéjére összpontosíta­ni.
Az ilyen ember például azt mondhatja: „Érzem, hogy még je­len vannak a betegség tünetei, de hiszem, hogy Isten gyógyítása már felszabadult a testemben az Igéjének való engedelmességem által, és bízom, hogy Ő teljességre viszi, amit elkezdett."

Az is tökéletesen indokolt, ha az ilyen személy további imát is kér. Ezrével vannak olyan emberek, akik ilyen igei módon kapták meg a gyógyulást, s ma is élnek, és jól vannak.

Zsoltárok Könyve 72.

1. Salamontól. Isten, ítéleteidet add a királynak és igazságodat a király fiának;
2. ítélje népedet igazsággal és szegényeidet jog szerint.
3. Teremjenek a hegyek békét a népnek és a halmok igazságot.
4. Jogot szerezzen a nép szegényeinek, segítsen a szűkölködő fiainak és zúzza szét a fosztogatót.
5. Féljenek téged, a meddig nap van, s a míg hold lesz, nemzedéken, nemzedékeken át.
6. Szálljon le, mint eső a kaszáló rétre, mint zápor, mely áztatja a földet.
7. Viruljon napjaiban az igaz, és bővében legyen béke a hold enyésztéig.
8. És uralkodjék tengertől tengerig s a folyamtól a föld végéig.
9. Előtte térdeljenek a pusztalakók, és ellenségei port nyaldossanak.
10. Tarsís és a szigetek királyai ajándékkal adózzanak, Sebá és Szebá királyai adót mutatnak be.
11. És leborulnak előtte mind a királyok, mind a nemzetek szolgálják őt.
12. Mert megmenti a szűkölködőt, ki esedezik és a szegényt, meg azt, kinek nincsen segítője;
13. szánakozik ügyefogyottan és szűkölködőn és a szűkölködők lelkeit megsegíti;
14. elnyomástól és erőszaktól megváltja lelküket, és drága az ő vérük szemeiben.
15. Majd föléled s ad neki Sebá aranyából; imádkozik érte mindig, egész nap áldja őt.
16. Legyen gabonának bősége az országban a hegyek csúcsán, rengjen mint a Libánon a termése és virágozzanak ki a városból, mint a földnek füve.
17. Legyen neve örökre, a míg nap lesz, és áldják magukat vele, mind a nemzetek boldognak mondják!
18. Áldva legyen az Örökkévaló, az Isten, lzraél Istene, ki egyedül művel csodás tetteket!
19. És áldva legyen dicsőséges neve örökre és teljék meg dicsőségével az egész föld! Ámen és Ámen!
20. Vége Dávid, Jísaj fia imáinak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. augusztus 24., szerda

Ruff Tibor - Egyetek kövért és igyatok édest 1.

„NINCS TEHÁT MOST MÁR semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik nem a testet, hanem a Szellemet követve élnek Jézus Krisztusban: mert a Jézus Krisztusban lévő élet Szellemének törvénye felszabadított téged a bűn és a halál törvénye alól! Ami ugyanis lehetetlenség volt a Törvény számára, amiben erőtlen volt a test miatt, azt az Isten megtette: saját Fiát küldve el olyan testben, mint amilyen a bűn teste, és a bűn miatt kimondta a végső ítéletet a testben lévő bűn fölött, hogy a Törvény jogos követelése teljesüljön mibennünk, akik nem a testet, hanem a Szellemet követve élünk. Akik ugyanis a testi természetben élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig a Szellemben, a Szellem dolgaival. Mert a testi gondolkodásmód: halál - a Szellem gondolkodásmódja pedig: élet és békesség. Azért, mert a testi gondolkodásmód ellenségeskedés Istennel szemben, hiszen nem engedelmeskedik Isten Törvényének, s nem is képes erre - és akik a testi természetben élnek, nem képesek elnyerni Isten tetszését. De ti nem a testi természetben éltek, hanem a Szellemben, ha csakugyan Isten Szelleme lakozik bennetek. Ha pedig valakiben nincsen benne Krisztus Szelleme, az nem az Övé! (...) Nos tehát, testvérek, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy a testet követve éljünk, mert ha a testet követve éltek, meg fogtok halni - ha viszont a Szellemmel megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Mert akiket Isten Szelleme vezet, azok Isten fiai.” (Róm 8,1-14, készülő fordítás)

Elmúlt a nyár, beköszöntött az ősz. Régi tapasztalat, hogy ebben az időszakban számos - de nem minden! - keresztény küszködik szellemi és erkölcsi életének hely­reállításával, amely sok esetben bizony romlást szenvedett a forróság hónapjai alatt. Nem törvényszerű azonban, hogy ez így történjen. Mi az oka annak, hogy némelyek életében nincs meg az Igének az az ereje, amely megőrizné őket az eleséstől? Az alábbi írás erre a kérdésre keresi a választ, elsősorban a testi, világi és a szellemi gondolkodásmód, a materializmus és a bibliai világkép különbsége alapján. „Mert a testi gondolkodásmód: halál - a Szellem gondolkodásmódja pedig: élet és békesség.”

„Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?” - kérdi a 119. zsoltár szerzője 9. versében. A bűntől - télen és nyáron egyaránt - egyedül Isten Igéjének megtartása őrizhet meg. De mit jelent az Ige megtartása? Meglehetősen sivár életformát jelentene számunkra, ha ez csak annyiban állna, hogy az élet bizonyos helyzeteiben némely tiltó parancsok rémlenének fel előttünk, s ezek miatt, szomorúan bár, de lemondanánk arról, amit egyébként annyira szerettünk volna megtenni. Nem is csodálhatjuk, hogy akinek az életében az Ige csak ezen a szinten van jelen, nem tudja mindig megtenni ezt a lépést, s bűnökben esik el. Isten beszédének megtartása ugyanis ennél sokkal többet és jobbat jelent, azt, hogy a bensőnket teljesen teletöltjük Isten beszédével. „Ha pedig szorgalmatosan hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, és megtartod és teljesíted minden ő parancsolatát (...) akkor e földnek minden népénél feljebbvalóvá tesz téged az Úr, a te Istened, és reád szállanak mind ez áldások, és megteljesednek rajtad, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára.” (5Móz 28,1-2) Érdemes megfigyelni, hogy a parancsok teljesítése csak a harmadik, utolsó pont az Isten Igéjéhez való viszonyban, amelynek előfeltétele az első kettő: az Ige hallgatása és megőrzése. Ahhoz, hogy a harmadik is megvalósuljon az életünkben, az előzőekre szintén nagy hangsúlyt kell tennünk. Kereszténységünk lényege ugyanis nemcsak erkölcsösségben, hanem elsősorban a szellemi, természetfölötti életben áll. Erkölcsi életünk sikere tehát szellemi hozzá­állásunkon múlik, s nem fordítva.

Nem az az első követelmény, hogy ne paráználkodj, hanem az, hogy eleven, szoros, személyes és mély kapcsolatod legyen Istennel - Ő ugyanis annyira csodálatos, hogy ezt megtapasztalva nem fogsz paráznaságot elkövetni. Ehhez viszont aktív szellemi életet kell élned: ez az erkölcsi megma­radás feltétele.

Forrás: Hit Infó IV/8.

Reinhard Bonnke - Gyógyulás 3.

A gyógyulások Isten országának jelei

A most következő téma tanulmányozásánál a lehető leg­gondosabb körültekintésre van szükségünk. Jóllehet a csodák valóban alátámasztják az evangéliumot, mégsem ez a jelek és csodák fő oka. Nagy tévedés azt feltételezni, hogy Isten azért gyógyítja meg a betegeket, hogy valamit bebizonyítson vagy igazoljon. Ha tényleg ez volna a cél, akkor a gyógyulás elmaradása pontosan ellenkező hatást érne el, és nagymértékben rontaná a kereszténység hite­lét. Semmit nem igazol, és semmit nem cáfol azonban, ha egy beteg beteg marad!

Ez a téveszme részben abból az iskolából származik, melynek tanítása szerint a gyógyulások csak átmeneti jelleggel, a hit kellő megszilárdulása idejéig adattak. Közelebbről megvizsgálva ez egy megdöbbentő és botrányos feltételezés. Csakugyan ilyen volna Isten? A betegeket nem azért gyógyítja meg, hogy segítsen rajtuk, hanem önös érdekekből? A szenvedő embereket Isten csak megfelelő eszközként használta volna - hogy bemutasson néhány csodát rajtuk, míg a kereszténység kellőképpen be nem indul - mint valami öngyújtókat, hogy aztán ne is foglalkozzon velük többé? Ezt hívják szeretetnek? Vagy talán inkább szívtelenségnek?!

Mint korábban már rámutattunk, Pál az 1Korintus 12-ben az Egyházról szóló tanításával összefüggésben beszél a karizmákról. Ez azt jelenti, hogy az ajándékok az Egyház alapvető ismertetőjegyei. A leghalványabb célzást sem látjuk arra nézve, hogy amit Isten kezdetben maga épített be az Egyházba, azt később ki akarná venni. A gyógyítás az eredetileg kinyilatkoztatott igazságnak egyértelműen része volt. A tanítványok a gyógyító Krisztust prédikálták, és Máté, Márk, Lukács, valamint János, az evangéliumok szerzői is így jelentik ki Őt. Hogy veszi magának valaki a bátorságot, hogy olyan Krisztust prédikáljon, aki nem gyógyít - s közben a négy evangéliumra hivatkozzon?

Ha Isten tényleg nem akarta volna, hogy a kegyelemnek ez a formája a mai időkben is megnyilvánuljon, különös, hogy ennek legcsekélyebb nyomát sem találjuk a Szentírás olvasása közben. Olyan állítást pedig végképp nem találunk, ami egyértelműen erre engedne következtetni. Épp ellenkezőleg, minden idevonatkozó igehely azt fogalmazza meg, hogy Krisztus soha nem változik, és tovább folytatja az elkezdett munkát.

Jézus azért küldte ki a tanítványokat, hogy Isten országát hirdessék A gyógyítás csodái az ebből az or­szágból származó erő bizonyítékát jelentették. Hol van azonban Isten országa enélkül a bizonyíték nélkül? Az Egyház évszázadokon keresztül híjával volt az erő meg­nyilvánulásainak. Az Isten országa utáni sóvárgást felváltotta az egyház földi tekintélyének kiépítése, és Isten országa helyett a római pápának királyok és országok fölött megvalósuló elnyomása jött el. Ez lett többek között Szent Ágoston: Az Isten városa című írásának következménye. A csodák tagadásával, amit liberális teológusok, de még evangéliumi keresztények is sokan megtettek és megtesznek a mai napig is, az egész evangélium karaktere megváltozik. A csodáktól megfosztott evangélium egy elszellemiesített, a földi életben teljesen hatástalán vallássá redukálódik. Akik így gondolkodnak, előbb-utóbb szembe kell nézniük azzal, hogy valamiképpen mégiscsak érvényt kéne szerezni az eredeti, mennyből származó tanításnak, hiszen azt a vak is látja, hogy jelenleg az emberiség többségének életében nem sok nyomot tud hagyni a vallás. Az igazi evangélium helyt­állóságát azonban senkinek nem kell bizonygatnia - az önmagáért beszél. A péknek sosem kell bizonygatnia, hogy az üzlete „helytálló". Az evangélium az élet kenyere, életet és gyógyulást ad elmének, testnek és léleknek - csak prédikáld, és előbb vagy utóbb látható nyomokat fog hagyni a világon!

Isten országa bemutatkozott a földön, és ezt a gyógyulások igazolták; ha ez nem így folytatódik, honnan lehet tudni, hogy még ugyanazt az evangéliumot hirdetjük? Az evangélium saját magáról tesz tanúbizonyságot az őt követő jelek állal. Gyógyulás nélkül meg van fosztva önmaga hitelesítésének legerőteljesebb elemétől. A gyógyulás nem valami leszerelhető függelék vagy tartozék, hanem az evangélium szerves része.

Valóban Krisztust prédikáljuk? Igen? Akkor azt is figyeljük meg, hogy Máté szerint ahová csak Jézus ment, ahol csak megfordult, mindig meggyógyította a betegeket! A gyógyítás rendszeres szokásai közé tartozott. Péter is arról tanúskodik, hogy a gyógyítás azok közé a jó cselekedetek közé tartozott, melyek végrehajtására Jézus széjjeljárt. Ez az a Jézus, akit hirdetnünk kell!

Zsoltárok Könyve 71:13-24.

13. Szégyenüljenek meg, fogyjanak meg lelkem vádlói, gyalázat és szégyen burkolja őket, a kik bajomat keresik.
14. Én pedig mindig várakozom, hogy megtoldhassam minden dicséretedet.
15. Szájam elbeszéli igazságodat, egész nap segedelmedet, mert számát sem tudom.
16. Bemegyek az Úrnak, az Örökkévalónak hatalmas tetteivel, említem igazságodat, egyedül a tiedet.
17. Isten, megtanítottál ifjúkoromtól fogva, egész eddig hirdetem csodás tetteidet.
18. De öregségig és vénségig se hagyj el, Isten, míglen hirdetem karodat a nemzedéknek, mind a jövendőknek a te hatalmadat.
19. Hisz igazságod, Isten, a magas égig ér; a ki nagyokat műveltél, Isten, ki olyan mint te?
20. A ki láttattál velem sok szorongatást és veszedelmeket, újra éltess engem, és a föld mélységeiből újra hozz föl engem!
21. Növeljed nagyságomat és fordulj, hogy megvigasztalj.
22. Én is magasztallak majd lantszerrel hűségedért, Istenem; zengek neked hárfán, oh Izraél szentje.
23. Ujjonganak ajkaim, mert zenghetek neked, meg a lelkem, melyet kiváltottál.
24. Nyelvem is egész nap elrebegi igazságodat; mert megszégyenültek, mert elpirultak, kik bajomat keresik!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2016. augusztus 23., kedd

David Wilkerson - Nem kell a pusztádban meghalnod 4.

Vannak keresztények akik Jób könyvét ki akarnák tépni a Bibliájukból

Némely hívők nem tudják elfogadni a tényt, hogy Jób egy igazságos, szent, Isten által szeretett ember volt, aki borzasztó szerencsétlenségeket szenvedett. Azoknak a keresztényeknek csak azt mondom: Lehetetlen számunkra megérteni mi az igazi hit hacsak nem nézünk Jób bajaira és azt mondjuk, "Isten egy bizonyos célból megengedte, hogy azok a bajok megtörténjenek Jóbbal."

Igen, Isten megengedte hogy Jób elveszítse gyermekeit. Megengedte egészsége, tulajdona és jó híre elvesztését. Megszégyenült barátai által és előtt. Még saját felesége is csúfolta. Teste pedig borzasztó, fájdalmas sebekkel volt telve.

Ez az ember kibírhatatlan fájdalommal és szomorú szívvel élt. Csak nézd meg õt életének romjain: Elhagyatva érezve magát, fájdalommal összetörve, az egek pedig látszólag nem válaszoltak imáira. Jób álmatlan, sötét éjszakákat töltött el, és borzasztó fájdalmas nappalokat. Fájdalma olyan nagy volt, hogy kérte az Urat, vegye el életét. Mégis, mindezeken keresztül Isten szerette őt. Ténylegesen Isten szemében sosem volt kedveltebb, mint a megpróbáltatások közepette.

Jób legrémesebb órájában az Úr egy életet megváltoztató felismerést adott neki Magáról. Személyesen vezette ki Jóbot a pusztából. És Jób rettenthetetlen hittel emelkedett ki, vallva, " Ha meg is öl engem, mégis bízom benne!" (Fordítás a King James Bibliából, Jób 13:15)

Ezzel ellenkezőleg némely hívő keserűen és haraggal jön elő a pusztából. Megpróbáltatásuk kételkedőkké, keményekké, vigasztalhatatlanokká teszi őket és Istent megvetik. " És szól Sion: elhagyott az Úr engem és rólam elfelejtkezett az Úr!" (Ézsaiás 49:14)

Láttam szenvedő keresztényeket teljesen az Úr ellen fordulni, akit egyszer szerettek. Azzal vádolják Istent, hogy elhagyta őket bajukban. És ők is abbahagyják az imádkozást. A Bibliát félre teszik és nem járnak többé templomba. Ahelyett rémes haragot és neheztelést éreznek Isten iránt.

Ismertem egy pásztort aki elvesztette hitét, mert egy családtagja meghalt. Ez az ember azt hitte, hogy az õ hite megvédte minden szerencsétlenségtől, amikor pedig tragédia ütött be ez teljesen feldúlta, és teljes mértékben Isten ellen fordult. Barátai meg voltak döbbenve, hogy mennyire megkeményedett a szíve. Azt mondta nekik, ""nem is akarom hallani Jézus nevét még megemlíteni sem."

Tragikusan, némely hívő a pusztában hal meg. Ez történt Izraellel is. Kivéve a hívő Józsuét és Kálebet, az egész generáció - egy nép amelyet az Úr csodálatos módon kiszabadított Egyiptomból - elveszett a borzasztó kietlen pusztában. Meghaltak kétséggel telve, fájdalomban és kínban. Miért? Mert nem akartak Isten esküdt szavában bízni, hogy megtartja őket a bajokban.

Az Úr megígérte nekik, "Ne rettegjetek és ne féljetek... az Úr a ti Istenetek aki előttetek megy Ő hadakozik értetek...az Úr a te Istened úgy hordozott téged amiképpen hordozza az ember az ő fiát...Aki előttetek jár vala az úton, hogy szemeljen ki néktek ahol táborozzatok...hogy megmutassa néktek az utat amelyen járjatok."(V Mózes 1:29-33)

Mégis olvasd el, hogy mi történt ezzel a megkeményedett nemzedékkel: "Az idő pedig melyet eljáránk... 38 esztendő amely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzettsége a táborból amint megesküdt vala az Isten."(2:14-15) Isten várt amíg a legutolsó is meghalt mielőtt beszélt megint Izráellel: "És lõn, hogy amint a hadakozó férfiak mind elpusztultak, kihalván a nép közül. Így szóla az Úr..." (2:16-17)