2012. november 7., szerda

Tom Marshall - A belső sérülés gyógyulása


Ismételten láttuk, hogy Isten válasza az ember szükségeire mindig kétrétű a kereszt műve és a Szent Szellem munkája. Most meg kell látnunk, hogy ez a nagylelkű gondoskodás érzelmi sérüléseinkre és fájdalmainkra is kiterjed.

A KERESZT MŰVE

A Golgotán Megváltónk, Jézus Krisztus, mindazt a romlást elhordozta, amit a bűn zúdított az emberiségre. Szenvedett szellemileg, amikor bűnné lett értünk és elviselte Istennek a bűn és a gonosz fölött kimondott ítéletét. Testileg elszenvedte a kivégzés egyik legkegyetlenebb formáját, amit a bukott ember valaha is kitalált. Az ókori világban a keresztrefeszítés a legyőzött ellenség holttestére kirótt végső megszentségtelenítés volt. A rómaiak találták ki, hogy ugyanezt a még élő áldozattal is meg lehet csinálni.
Jézus érzelmileg is szenvedett; az újszövetségi írók valójában jobban hang­sú­lyoz­zák a kereszt szégyenét mint kínjait.
            Útált és az emberektől elhagyott volt,
            fájdalmak férfia és betegség ismerője!
            mint a ki elől orczánkat elrejtjük,
            útált volt; és nem gondoltunk vele.
            Pedig betegségeinket ő viselte,
            és fájdalmainkat hordozá."  (Ézsaiás 53:3-4.)
            
A Megváltó elvetettsége és bánata nagyobb volt, mint amilyet bárki valaha is el­vi­selt. Eljött saját szeretett népéhez, szeretett városába, és az övéi elvetették Őt annak az Atyának a nevében, akit kinyilatkoztatni eljövetele célja volt. A kereszten Jézus tel­jesen tönkretétetett. Elvesztette méltóságát, megbecsültségét, a követőit. Még en­nél is rosszabb volt, hogy mint bűneink hordozója, bűnné lett értük. Elvesztette saját bel­ső sértetlenségét. Aztán rá kellett döbbennie, hogy legnagyobb szorultságában Aty­ja is hátat fordított Neki. "Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?"
Azért tud azonban a legvégsőkig megmenteni minket, mert a legvégsőkig szen­ve­dett. Ezért írhatja Péter diadalmasan, hogy: "az Ő sebeivel (görögül: trauma) gyó­gyul­tunk meg (lettünk újra éppé)."

A SZELLEM MUNKÁJA

A Róma 8:15. a Szent Szellemet az örökbefogadás Szellemének hívja. Ez nem az örökbefogadás mai, nyugati fogalmát fedi. A zsidó örökbefogadás a fiú érettségbe és felnőttkorba való belépését jelentette. Ezért a Szent Szellem az érettség Szelleme, képessé tesz minket arra, hogy felnőjünk Krisztusba.
Szolgálatához tartozik az, hogy az összetört szívet bekötözze:
            "Az Úr Isten Szelleme van én rajtam azért,
            mert fölkent engem az Úr,
            hogy a szegényeknek örömöt mondjak;
            elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket,
            hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást,
            és a megkötözötteknek megoldást..."  (Ézsaiás 61:1.)

A Szent Szellem szolgálatát különösen az a név fogalmazza meg, amit Jézus adott Neki: A Paraklétosz, vagy Vigasztaló. Lássuk, hogyan hajtja végre szolgálatát!