Derek Prince - A győzelem stratégiája - Diadalmas dicsőítés

I. A dicsőítés Isten jelenlétének a helye

A. Zsolt. 22:3—Isten szent és nem tud szentségtelen helyeken vagy szentségtelen légkörben lakozni. A dicsőítés megszenteli a légkört.


II. A dicsőítés az út Isten jelenlétébe

A. Zsolt. 100:4—A dicséret és a hálaadás az út, amelyen keresztül átmegyünk a Mindenható Isten jelenlétének kapuján és belépünk a tornácaiba

B. Ézs. 60:18—Istent körbeveszi a „szabadulás” kőfala, de a dicséret útja keresztül visz ennek a falnak a kapuin


III. Isten áldásának a célja az életünkben

Zsolt. 30:12–13—Isten azért avatkozott közbe Dávid élethelyzetébe, hogy Dávid ajkai dicséretet zenghessenek Neki (vesd össze: Zsolt. 16:9; ApCsel 2:26)


IV. A dicsőítés a Szellem palástja

A. Ézs. 61:1–3—Az evangélium hirdetésének célja, ahogy azt az Úr Jézus Krisztus is megerősítette, hogy ékességet adjon a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett (lásd még: Lukács 4:18–19)

B. Ézs. 52:1–2—Isten üzenete az egyházhoz:

1. Serkenj fel!
2. Öltözd fel az erősségedet!
3. Öltözz fel ékességed ruháiba!
4. Rázd ki magad a porból!
5. Rázd le magadról az elnyomást, a sötétséget, a vádlásokat, a kárhoztatásokat, a félelmeket és hitetlenséget! Kelj fel, ülj fel!
6. Ülj trónodra, mint királynő!
7. Oldj le magadról minden terhet és megkötözöttséget! És legfőképpen: legyen a dicsőítés a központban!


V. A dicsőítés olyan, mint egy szellem fegyver

A. A szabadulás eszköze

1. Zsolt. 50:23—Amikor elkezdjük Istent dicsőíteni egy szörnyű helyzet közepén, szabadulás és megmenekülés fog érkezni

2. Jónás 2:1, 9—Amikor Jónás dicsőíteni kezdte Istent a nagy hal gyomrában, Isten megszabadította őt
3. ApCsel 16:25–26—Az éjszaka közepén a dicsőítés megnyitotta a börtöncellák ajtajait, és leoldotta Pálról és Silásról a bilincseket

B. az ördög elhallgattatásának eszköze

1. Zsolt. 8:3—Isten a szellemi ellenségeink miatt a dicsőítést rendelte arra, hogy elnémíthassuk a Sátánt (vesd össze: Máté 21:16).
2. A szellemi fegyverek, akár jóra, akár rosszra használják őket, az emberek szájából indulnak ki (lásd még: Jel. 16:13)

C. A dicsőítés az út Krisztus győzelmébe

1. Zsolt. 106:47—Isten beavatkozása népe érdekében arra szolgál, hogy dicséretet és dicsőséget fakasszon fel az emberekből az Ő nevére
2. Kol. 2:15—Akkor képesek vagyunk arra, hogy Krisztussal együtt diadalmaskodjunk
3. 2 Kor. 2:14—Nincsen olyan időszak vagy hely, ahol Jézus egyháza ne tudna diadalmas lenni


VI. A dicsőítés áldozata

A. Jer. 33:11—Az áldozat valamibe kerül nekünk. Nem feltétlenül azért dicsőítünk, mert úgy érezzük, hanem azért, amit Isten tett értünk.

B. Zsidó 13:15–16—Háromféle áldozat lehetséges:

1. dicséretnek áldozata
2. a jó megcselekvése akkor, amikor az kerül valamibe
3. anyagi javaid megosztása másokkal


VII. Mikor helyes az Istent dicsérni?

A. Zsolt. 34:1—Soha nem szabadna abbahagynunk az Isten dicsőítését!

B. Zsolt. 145:2—Végig az egész örökkévalóságon át


VIII. Hogyan dicsőítsük az Urat?

A. Zsolt. 111:1—A dicsőítés teljes szívből kell, hogy történjen

B. Zsolt. 47:8—Istent „bölcsességgel”, vagyis tudatosan kell dicsőítenünk


IX. Az Úr dicsőítésének módjai

A. Zsolt. 63:4–5—Kezeink felemelésével dicsérjük Őt

B. 1 Tim. 2:8–9—Ez az egyetlen fizikai (formai) módja a dicséretnek, amelynek megtételére felszólítást kaptunk

C. Zsolt. 141:2—Az imádságunk mint jó illatú füst jut el Isten elé, és a felemelt kezünk mint esti áldozat

D. Zsolt. 149:3, 150:4—A táncot az Isten iránti tiszteletünk, dicséretünk és imádatunk kifejezésére használhatjuk


X. Kinek kell dicsőíteni az Urat?

A. Zsolt. 150:6—Mindenki, aki lélegzik

B. Zsolt. 148:2–12—Ebben a részben hét égi (mennyei) és huszonhárom földi dolog van felszólítva arra, hogy Istent dicsőítse


XI. Ki nem dicsőítheti az Urat?

Zsolt. 115:17—A meghaltak

Derek Prince - A győzelem stratégiája - A személyes bizonyságtétel ereje

I. Bevezetés

A. ApCsel 1:5, 8—A Szent Szellembe való bemerítkezés elsődlegesen azért van, hogy hatékonnyá tegyen minket a (Jézus melletti) tanúskodásra. Ebben a korszakban a kereszténység fő csapásiránya az kellene, hogy legyen, hogy az evangéliumot személyes bizonyságtétel által elvigye a világ minden részére.

„Az az ember, akinek tapasztalata van, előnyben van azzal szemben, akinek csak érvei vannak.”

B. János 9:5; Máté 5:14—Amíg Jézus a világban volt, Ő volt annak a világossága, de most, hogy Ő elvétetett a világból, mi lettünk annak világossága.

C. 2 Móz. 26:35—A lámpatartó (amely az egyházat jelképezi—Jel. 1:20) adta az egyedüli fényt, amely megvilágította a szent kenyerek asztalát (amely Jézust jelképezi—János 6:48– 51).

A lámpatartóban olíva olaj volt (amely a Szent Szellemet jelképezi), amelyet meg kellett gyújtani (a bemerítkezés).

D. János 12:31–32—A kereszten Jézus halála által e világ fejedelme, a Sátán legyőzetett. Most, miután Jézus felemeltetett, magához vonz mindenkit.



II. Hűséges tanúbizonyságok

A. Keresztelő (vagy Bemerítő) János

1. János 1:5–8—A világosság mindig diadalmaskodik a sötétség fölött. János azért jött, hogy tanúskodjon Jézusról

2. János 5:33–35—János azért volt „fénylő szövétnek”, mert bizonyságot tett a világosságról

B. Az apostolok

1. ApCsel 4:17–20—Ahhoz, hogy tanúk legyünk, megköveteli tőlünk:

a. hogy folyamatosan elmondjuk azokat a dolgokat, amiket láttunk és hallottunk
b. hogy inkább Istennek engedelmeskedjünk, mint embereknek (ApCsel 5:28–32)

2. ApCsel 10:39–41—Az apostolok Jézus földi életének és szolgálatának, és a halálból való feltámadásának voltak a tanúi

3. ApCsel 1:21–22—Az apostoli bizonyságtételnek a János Jordánba keresztelésétől Jézus feltámadásáig és mennybemeneteléig tartó időszakot kellett lefednie

4. ApCsel 4:33—Az a kötelességünk, hogy elmondjuk a világnak, hogy Jézus él

C. Pál

1. ApCsel 20:20–21—Pál Isten teljes üzenetét hirdette, semmit nem tartott vissza. Nyilvánosan és személyesen tanított és bizonyságot tett az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusban való hitről

2. ApCsel 22:14–15—A bizonyságtételed valójában az, amit előbb látsz és hallasz, majd elmondod minden embernek, amit láttál és hallottál

3. ApCsel 26:16—Pál elhívása az volt, hogy szolgává és bizonysággá legyen azokban a dolgokban, amiket látott, és amiket Isten még ki fog neki jelenteni

4. ApCsel 26:19–23—Ezek a versek a személyes bizonyságtétel tökéletes mintáját adják:

a. rendelkezett egy látással, egy közvetlen személyes megtapasztalással Jézus Krisztus felől
b. engedelmeskedett annak
c. egyre szélesedő mértékben kiterjedt
d. évről évre, folyamatosan bizonyságot tett róla
e. mindenkinek egyformán tett bizonyságot, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt
f. a bizonyságtétele kapcsolatba hozta az embereket a Szentírással, a Szentíráson keresztül pedig magával Jézus Krisztussal

Derek Prince - A győzelem stratégiája - Az Isten országának evangéliuma minden nemzetnek

I. Mikor lesznek meg ezek a dolgok?

A. Máté 24:1–2. És kijõvén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az õ tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kõ kövön, mely le nem romboltatik.

—Éppen úgy, ahogy a fizikai templom, amely a judaizmus szimbóluma volt, leromboltatott, a kereszténység látható intézményeire is ez a sors vár. Minden, ami mozdítható, el lesz mozdítva.

1. 3. v.  Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?

—A tanítványok három különböző kérdést tettek fel Jézusnak:

a. Mikor fog megtörténni a templom lerombolása?
b. Mi lesz a jele a te eljövetelednek?
c. Mi lesz a jele a világ végének?

2. 4–6. v. És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jõnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Messiás; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreirõl: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég.

—Attól kezdve sok hamis messiás volt, és gyakorta robbantak ki háborúk

3. 7–13. v. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyûlöletesek lesztek minden nép elõtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyûlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.

—Ezzel a verssel kezdődik a végső idők kezdetéről szóló rész.

Nemzetközi konfliktusok, pusztító éhínségek, járványok, földrengések, üldöztetések, árulások, hamis próféták és törvénytelenség fogja jellemezni ennek a korszaknak a végét (lásd: Júdás 14–21)

4. 14. v. És az Isten birodalmának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jõ el a vég.

—Krisztus eljövetelének jele az Isten birodalma evangéliumának hirdetése lesz minden nemzetnek

5. 15. v. Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyrõl Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg).

—Ez a vers az izraeli hívőknek szóló speciális üzenet bevezetése

II. Az Isten országának ez az evangéliuma

A. ApCsel 17:6–7. Mikor pedig õket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város elõljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek; Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust.

—A „botrányos” üzenet, amely a világot felforgatta, az volt, hogy Jézus a Király

B. Máté 2:1–3. A mikor pedig megszületik vala Jézus a júdeai Bethlehemben, Heródes király idejében, ímé napkeletrõl bölcsek jövének Jeruzsálembe, ezt mondván: Hol van a zsidók királya, a ki megszületett? Mert láttuk az õ csillagát napkeleten, és azért jövénk, hogy tisztességet tegyünk néki. Heródes király pedig ezt hallván, megháborodék, és vele együtt az egész Jeruzsálem.

—A politikai és a vallási vezetőket felzaklatta a Király születéséről szóló üzenet

C. Préd. 8:4. Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz?

—A királytól senki nem kérdezheti meg, hogy „mit művel”

D. Máté 4:23–24. És bejárá Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangyéliomát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erõtlenséget. És elterjede az õ híre egész Siriában: és hozzávivék mindazokat, a kik rosszul valának, a különféle betegségekben és kínokban sínlõdõket, démonizáltakat, epilepsziásokat és gutaütötteket; és meggyógyítja vala õket.

—Az Isten országa evangéliuma a teljes üzenet, amely teljes gyógyulást hoz az egész ember számára (lásd még: Máté 9:35; 10:6–8)

E. Máté 12:28. Ha pedig én Istennek Szelleme által ûzöm ki a démonokat, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa.

—Isten országát demonstrálni kell erőben (Lukács 9:1, 2, 11; 10:8–9)

F. ApCsel 8:5–7, 12. És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust. A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmeze azokra, a miket Filep mondott, hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedék. Mert sokakból, kikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimenének; sok gutaütött és sánta pedig meggyógyula. De miután hittek Filepnek, a ki az Isten országára és a Jézus Krisztus nevére tartozó örvendetes dolgokat hirdeti vala, megkeresztelkedének mind férfiak, mind asszonyok.

—Nem tudunk úgy prédikálni az Isten országáról anélkül, hogy ne demonstrálnánk annak erejét

III. Jézus missziós parancsa

A. Máté 28:18–20. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén õket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, Tanítván õket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

—Minden hatalom Jézusnak adatott, és parancsunk van rá, hogy ezt demonstráljuk. A tanítványság egy olyan életút, ahol megtanuljuk mindazt, amit az első apostolok megtanultak Jézustól.

B. Márk 16:15–20. És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik. Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben démonokat ûznek; új nyelveken szólnak. Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak. Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára. Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerõsítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!

—Jézus ígérete szerint ezek a jelek követik mindazokat, akik elmennek

Derek Prince - A győzelem stratégiája - Isten Igéje: A Szellem kardja

I. Bevezetés

A. Efé. 6:10–17.  Végezetre, atyámfiai, legyetek erõsek az Úrban, és az õ hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elõ, körül övezvén derekatokat igazlelkûséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsarúzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvevén a hitnek paizsát, a melylyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Szellemnek kardját, a mely az Isten beszéde.

1. 10. v.—Minden egyes keresztény közvetlenül és személyesen vesz részt a Sátánnal való konfliktusban

2. 11. v.—Ennek a konfliktusnak a természetéből adódóan fel kell öltöznünk magunkra a szellemi fegyverzetünket

3. 12. v.—A harcunk természetét tekintve olyan, mint egy bírkózás—a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak

4. 13. v.—Nekünk kell felvenni a fegyverzetet. Nem fog magától ránk csatolódni.

5. 14–17. v.—A fegyverzetünk tartozékai:

a. az igazlelkűség öve
b. az igazság mellvasa
c. a békesség evangéliuma hirdetése készségének saruja
d. a hit pajzsa
e. az üdvösség sisakja
f. a Léleknek (Szellemnek) kardja (vesd össze: 1 Thessz. 5:8)

B. János 10:35. Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lõn (és az írás fel nem bontható).

—A teljes Szentírás az Isten Igéje, és „fel nem bontható”.

1. 2 Tim. 3:16–4:2. A teljes írás Istentõl ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe elõtt, a ki ítélni fog élõket és holtakat az õ eljövetelekor és az õ országában. Hirdesd az ígét, állj elõ vele alkalmatos, alkalmatlan idõben, ints, feddj, buzdíts teljes béketûréssel és tanítással.

—A Biblia minden egyes könyve hasznos és mindenestől azért adatott, hogy felkészítsen minket.

2. Zsidó 4:12. Mert az Istennek beszéde élõ és ható, és élesebb minden kétélû fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velõknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.

—Az Isten Igéje élő és energikus, élesebb minden kétélű kardnál. Behatol az emberi természet legbelsőbb részeire is.

3. Máté 4:4, 7, 10. Õ pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

—Jézus az írott Isten Igéje fegyverét használta a Sátán elleni harcban.

4. Jel. 1:13–16. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érõ ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve. Az õ feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tûzláng; És a lábai hasonlók valának az izzó fényû érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélû éles kard jõ vala ki; és az õ orczája, mint a nap [a mikor] fénylik az õ erejében.

—Mint a feltámadt Krisztus, a Szellem kétélű kardját használja

(vesd össze: Jel. 2:12, 16; 19:15–21).

5. Ézs. 40:6–8. Szózat szól: Kiálts! és monda: Mit kiáltsak? Minden test fû, és minden szépsége, mint a mezõ virága! Megszáradt a fû, elhullt a virág, ha az Úrnak szele fuvallt reá; bizony fû a nép. Megszáradt a fû, elhullt a virág; de Istenünk beszéde mindörökre megmarad!

—Az egyetlen maradandó, változhatatlan, állandó és örökkévaló dolog, amink van, az az Isten Igéje.

6. Ézs. 55:11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.

—Amikor Isten Igéje kijön a szájából a Szellemmel, akkor elvégzi a feladatát.

7. Zsolt. 33:6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

—Amikor Isten Igéje kijön a Szellemmel, az tekintéllyel és teremtő erővel teljes, dolgokat megváltoztató.

8. Jer. 1:4–10. Szóla pedig az Úr nékem, mondván: Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé. És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én! Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd [ezt:] Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked. Ne félj tõlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr. És kinyújtá az Úr az õ kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba! Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!

—Jeremiás azért változott át beszédre képtelen gyermekből nemzetek és királyok előtt szolgáló prófétává, mert Isten Jeremiás szájába adta az Ő Igéjét.

C. Jer. 15:16–19. Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedrõl neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene! Nem ültem a nevetgélõk gyülekezetében, és nem ujjongtam [velök; ]a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem. Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan vizû, csalóka patak! Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, elõttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Õk térjenek meg te hozzád, de te ne térj õ hozzájok!

—Az Isten Igéje átadásának elsődleges feltétele, hogy mi magunk belőle táplálkozzunk.

1. 1 Pét. 4:11. Ha valaki szól, mintegy Isten ígéit [szólja:] ha valaki szolgál, mintegy azzal az erõvel [szolgáljon,] a melyet Isten ád: hogy mindenben dícsõíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsõség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.

—A szolgálatban Isten rendelkezésére kell bocsátanunk a szánkat, amelyen keresztül megszólalhat az Igéje (lásd: 5 Móz. 4:2; 12:32; Péld. 30:5–6; Jer. 1:17–19, 26:2; Jel. 22:18–19).

2. 3 Móz. 19:19/Máté 13:38.  Az én rendeléseimet megtartsátok: Barmodat másféle állattal ne párosítsd, szántóföldedbe kétféle magot ne vess, és kétféle szövetû ruha ne legyen rajtad.
A szántóföld pedig a világ; a jó mag az Isten országának fiai; a konkoly pedig a gonosznak fiai.

—Be kell vetnünk a földet, ami a világ, a maggal, ami az Isten Igéje, és nem szabad ehhez a maghoz kevernünk semmilyen más magot!

3. 1 Tim. 1:3–4. A miképpen Maczedóniába menetelemkor kértelek téged, hogy maradj Efézusban, hogy megmondjad némelyeknek, ne tanítsanak más tudományt, Se mesékkel és végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokkal ne foglalkozzanak, a melyek inkább versengéseket támasztanak, mint Istenben való épülést a hit által.

—Ha elhagyjuk az evangélium prédikálását, akkor végül már csak „mesékről” és „végehossza nélkül való nemzetségi táblázatokról” fogunk prédikálni.

4. Zsolt. 68:12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

—Isten dolga szót adni a szánkba, de a mi dolgunk kihirdetni azt.

5. ApCsel 6:2–4. Annakokáért a tizenkettõ egybegyûjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten ígéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. Válaszszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek [jó] bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcseséggel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk.

4 Mi pedig foglalatosok maradunk a könyörgésben és az ígehirdetés szolgálatában.

—A szellemi vezetők fő feladata az imádkozás és az Igével való szolgálat kell, hogy legyen.

6. Kol. 1:23–25. Ha ugyan megmaradtok a hitben alaposan és erõsen, és el nem távoztok az evangyéliom reménységétõl, a melyet hallottatok, a mely hirdettetett minden teremtménynek az ég alatt; a melynek lettem én, Pál, szolgájává. Most örülök a ti érettetek való szenvedéseimnek, és a magam részérõl betöltöm a mi híja van a Krisztus szenvedéseinek az én testemben az Õ testéért, a mi az egyház; A melynek lettem én szolgájává az Isten sáfársága szerint, a melyet nékem adott ti rátok nézve, hogy betöltsem az Isten ígéjét.

—Pál, elsősorban az evangélium szolgája volt. Másodsorban az egyház szolgája volt, hogy teljesen feltárja az Isten Igéjét.