2018. június 29., péntek

Hack Péter - KIRÁLYI MENYEGZŐRE VAGYUNK HIVATALOSAK

A Bibliában sok példabeszéd van, köztük a királyi menyegzőről szóló, aminek témája az örökkévalóság, amikor a Vőlegény és a Menyasszony együtt lesz. Az efézusi levél 5. részében azt olvassuk, Jézus Krisztus és az Egyház kapcsolata hasonló a férj és a feleség kapcsolatához.

A példázat arról szól, hogy a király menyegzőt készít a fiának. Az Egyház a mostani korszakban várja az Úr Jézus Krisztussal való találkozást. A jelenlegi világkorszak el fog múlni, ezért az embernek józanul kell meghatározni a céljait; energiáját, tálentumait örökké megmaradó értékek keresésére érdemes csak fordítani. Gyakran megtörténik, hogy küzd az ember valamiért, de mire eléri azt, rájön, hogy nem érte meg harcolni érte.

TERMÉSZETESEN KELL, HOGY LEGYENEK CÉLJAINK, NE CSÚSSZUNK BELE A NIHILIZMUSBA, DE CÉLJAINKAT AZ ÖRÖKKÉVALÓ RENDSZERBE KELL BELEILLESZTENI. AZ IGAZÁN FONTOS CÉL AZ, HOGY AZ ÖRÖKKÉVALÓ MENYEGZŐN OTT LEGYÜNK.

Olyan valóság ez, amelyet az emberi értelem nem képes felfogni. Már a Földön lehet készülni a mennyei életre; ennek legjobb eszköze a dicséret, hiszen a Mennyben állandóan ezt fogjuk cselekedni. A földi boldogság kulcsa az, hogy a mennyei boldogsághoz kapcsolódjunk hozzá, mégpedig oly módon, hogy az üdvösségnek Isten által kijelölt útján járjunk. A földi boldogulás elérhető az Isten akaratával szembenálló embereknek is, amint erről több zsoltár is szól. Ez viszont kevés. Nagyon más Istentől kapni a sikert, ami közelebb visz Őhozzá, mint az ördögtől kapott siker, ami elválaszt Tőle.

ISTEN MA IS ELKÜLDI SZOLGÁIT, HOGY HÍVJANAK EL EMBEREKET AZ Ő MENYEGZŐJÉRE. TUDNUNK KELL, HOGY MI MAGUNK IS EBBEN A SZOLGÁLATBAN ÁLLUNK.

Az Istentől származó meghívás nem egyszeri esemény, hanem folyamatosan hallatszik ez a hang, és nem csak a menyegzőre hív, hanem az Ő munkájára, szolgálatára is. A helyes hozzáállás a hívás hallása esetén, hogy ne másoktól várja ilyenkor a hívő, hogy ők végezzék a munkát. Aki beleáll Isten szolgálatába, az már az Ő ellátásából fog részesedni. Amikor valaki Isten munkájának rendeli alá a céljait, annak a köztes lépések olajozottabban fognak menni, mert nem emberektől érkezik majd az elismerés, hanem Istentől, aki az egyetlen objektív Bíró.

A legfőbb cél, hogy elérjük a lelkünk üdvösségét. Az ördög olyan technológiákat alakít ki, amikkel az emberek figyelmét eltereli erről a legfontosabb célról. Ha nincs tévé, akkor van internet, vagy időpocsékoló számítógépes játékok, filmek sokasága. Milliók élnek a szórakoztatóiparból, és még többen fogyasztják a termékeit, de ezeknek az időtöltéseknek többsége ürességet hoz az emberben létre. Csak az a lényegük, nehogy egy percre elgondolkozzanak az emberek az élet értelmén, vagy keressék azt.

SOKFÉLEKÉPPEN BEOSZTHATJA AZ EMBER AZ IDEJÉT, DE FONTOS, HOGY AMIT TESZ, AZ VIGYE ŐT ELŐRE, TANULJON BELŐLE, JUSSON KÖZELEBB ÁLTALA ISTENHEZ, TELJEN MEG ÉLETTEL.

Akiben több élet van, az többet is tud adni másoknak, az örömmel tesz bizonyságot arról, amit Isten tett vele. A hívőnek is jó, ha bizonyságot tesz, hiszen az erősíti az üdvbizonyosságát. Óriási a tét, hiszen nem a Mennybe jutás vagy a semmi áll az ember előtt, hanem a Menny vagy a pokol lesz a végállomás. Az utóbbi maga a borzalom, amitől Isten minden embert meg akar kímélni. A végeredmény pedig az ember választásán dől el, hogyan reagál a meghívásra. A történetben a szolgák elmentek és meghívták az embereket, de a meghívottak nem törődtek vele, az egyik elment a szántóföldjére, a másik a kereskedésébe. Mások meg bántalmazták a szolgákat.

Jézus arról is beszélt egy helyzetben, hogy válasszuk mindig a jobbik részt, amikor döntéshelyzet elé kerülünk. A jobbik rész pedig az, ami a Vele való közösséget erősíti.

Az választott jól, aki leült Jézus lábaihoz, hogy hallgassa az Igét, és nem az, aki ehelyett egyfolytában dolgozott.

Az első példázatban a király számon kér egy embert a miatt, hogy menyegzői ruha nélkül vesz részt az eseményen. Ennek üzenete, hogy rendezze az ember Istennel a bűnös cselekedeteket, azaz hozza rendbe az életét. Aki igazán gondolja, hogy Istenhez akar menni, és nem embereknek akar tetszeni, az bátran megteszi ezt. A bűnvallás során nem kell kudarctól tartani, mert a bűnbocsánat örömét lehet ezáltal megtapasztalni

AKKOR TÖLTÖTTÜNK EL EGY NAPOT ÉRTELMESEN, HA MEGVIZSGÁLVA ANNAK EREDMÉNYEIT, AZT TALÁLJUK, HOGY KÖZELEBB KERÜLTÜNK ISTENHEZ.

ELHANGZOTT IGÉK:
Máté evangéliuma 22:1-13
Lukács evangéliuma 10:38-42

Hrabovszki György jegyzete

2018. június 25., hétfő

Szünet

Sziasztok, tartunk egy kis szünetet, egy kis ideig csak más oldalakról való híreket, videókat osztok meg. De hamarosan folytatás következik :-)

2018. június 18., hétfő

Sámuel I. könyve 25.

Sámuel halála

1. Meghalt Sámuel, és összegyűlt egész Izrael, gyászt tartottak fölötte és eltemették házában, Rámában. – Fölkelt Dávid és lement Párán pusztájába. 2. Volt egy ember Máónban, gazdasága pedig Karmellben; ez ember igen nagy volt: volt ugyanis neki háromezer juha és ezer kecskéje. És ő Karmellben volt, mikor juhait nyírták. 3. Az embernek neve Nábál s feleségének neve Abígájil; az asszony jó eszű és szép alakú volt, a férfi pedig durva volt és rossz cselekedetű – ő Kálébbeli volt.4. Hallotta Dávid a pusztában, hogy Nábál a juhait nyírja; 5. akkor küldött Dávid tíz legényt, és mondta Dávid a legényeknek: Menjetek föl Karmellbe és midőn Nábálhoz elértek, kérdezzétek meg nevemben békéjéről.

Dávid és Nábál

6. És mondjátok: ekképpen az életre! Te is békében, házad is békében, és minden, ami a tied, békében! 7. Most pedig, hallottam hogy nyírnak nálad; tehát, a te pásztoraid velünk voltak, nem bántottuk meg őket és nem hiányzott nekik semmi mindama napokban, hogy Karmellben voltak; 8. kérdezd meg legényeidet, majd megmondják neked – találjanak hát legényeim kegyet szemeidben, mert szerencsés napra jöttünk; add, kérlek, azt amit talál kezed, szolgáidnak és fiadnak Dávidnak. 9. Odajöttek Dávid legényei és beszéltek Nábálhoz mind e szavak szerint Dávid nevében, és megálltak. 10. Felelt Nábál Dávid szolgáinak és mondta: Kicsoda Dávid és kicsoda Jisáj fia? Manapság sokan vannak a szolgák, akik megugranak kiki ura. elől. 11.Majd veszem kenyeremet és vizemet és levágott marhámat, amit levágtam nyíróim számára, hogy odaadjam embereknek, kikről nem tudom, honnan valók. 12. Erre elfordultak Dávid legényei útjukra; visszatértek, eljutottak és megmondták neki mind e szavak szerint. 13. Ekkor mondta Dávid az ő embereinek: Kössétek föl kiki az ő kardját! És felkötötték kiki a kardját, és felkötötte Dávid is a kardját; és fölmentek Dávid után mintegy négyszáz ember, kétszázan pedig maradtak a poggyász mellett. 

14. De Abígájilnak, Nábál feleségének, tudtára adta egyik legény a legények közül, mondván: Íme, küldött Dávid követeket a pusztából, hogy üdvözöljék urunkat, ő pedig rájuk rontott. 15. Ez emberek pedig igen jók hozzánk, nem bántódtunk meg és nem hiányzott nekünk semmi mind ama napokban, hogy velük jártunk, amikor a mezőn voltunk; 16. fal voltak körülöttünk éjjel is, nappal is, mind a napokban, hogy velük voltunk, legeltetve a juhokat. 17. Most tehát tudd meg és lásd, mit cselekedjél, mert el van határozva a veszedelem urunk ellen és egész háza ellen; ő pedig alávalóbb, semhogy beszélni lehetne hozzá. 18. Ekkor sietett Abígájil és vett kétszáz kenyeret, két tömlő bort, öt elkészített juhot, öt mérték pörkölt gabonaszemet, száz aszuszőlőlepényt és kétszáz fügelepényt, és rátette a szamarakra. 19. És mondta legényeinek: Vonuljatok előttem, íme én utánatok megyek; férjének, Nábálnak pedig nem mondta meg. 20. Volt pedig, amint ül a szamáron és lemegy a hegy hasadékán, íme, Dávid és emberei lejönnek elejébe, és rájuk talált. 21. Dávid pedig mondta volt: Bizony hiába óvtam meg mindent, ami ezé a pusztában, nem hiányzott semmi mindabból, ami az övé, de rosszal fizetett nekem jóért. 22. Így cselekedjék Isten Dávid ellenségeivel és így folytassa: nem hagyok meg mindabból, ami az övé, a reggel virradtáig egy falra vizelőt. 

23. Midőn meglátta Abígájil Dávidot, sietett és leszállt a szamárról: levetette magát Dávid előtt arcára és leborult földig. 24. Levetette magát lábaihoz és mondta: Én rajtam, uram, a bűn; hadd beszéljen, kérlek, szolgálód előtted és halljad szolgálód szavait. 25. Ne fordítsa uram, kérlek, a szívét erre az alávaló emberre, lábára, mert amilyen a neve, olyan ő maga: Nábál a neve és aljasság van vele; én pedig, szolgálód, nem láttam Uram legényeit, akiket küldtél. 26. Most tehát, uram, él az Örökkévaló és lelked életére, miután visszatartott téged az Örökkévaló attól, hogy vérbűnbe essél és hogy tenkezed segítsen magadnak, most tehát legyenek mint Nábál az ellenségeid és akik rosszra törnek uram ellen; 27.most tehát ez az ajándék, melyet hozott szolgálód uramnak, adassék a legényeknek, akik uram nyomában járnak. 28. Bocsásd meg, kérlek, szolgálód vétkét, mert az Örökkévaló uramnak állandó házat fog alapítani, mert uram az Örökkévaló harcait harcolja, valami rossz tehát ne találtassék rajtad élteden át. 29. Fölkelt egy ember, hogy üldözzön téged és hogy lelkedre törjön; de be lesz kötve uram lelke az élők kötésében az Örökkévalónál, Istenednél; ellenségeid lelkét pedig parittyázza a parittya fenekében! 30. És lesz, midőn tesz az Örökkévaló urammal mind aszerint, ami jót beszélt felőled, és majd rendel téged fejedelmül Izrael fölé: 31. akkor ne legyen ez neked megütközésül, se szívbotlásul uramnak, hogy vért ontottál ok nélkül és hogy uram önmagának segített; s midőn majd jól tesz az Örökkévaló urammal, emlékezzél meg szolgálódról.32. Mondta Dávid Abígájilnak: Áldva legyen az Örökkévaló, Izrael Istene, aki küldött téged e napon elémbe; 33. és áldott legyen eszed és áldott légy te magad, hogy meggátoltál e napon, hogy ne essem vérbűnbe és ne kezem segítsen magamnak. 34. Azonban, él az Örökkévaló, Izrael Istene, aki visszatartott engem attól, hogy veled rosszul bánjak: bizony, ha nem siettél és nem jöttél volna elém, bizony nem maradt volna Nábálnak reggel virradtáig falra vizelője. 

35. És elfogadta Dávid a kezéből amit hozott neki; őneki pedig mondta: Menj föl békében házadba, lásd, hallgattam szavadra és tekintetbe vettelek. 36. Eljutott Abígájíl Nábálhoz és íme, neki lakomája volt házában, mint a király lakomája, Nábálnak a szíve vidám volt és őfelette részeg volt; de nem mondott meg neki semmit, sem kicsinyt sem nagyot, reggel virradtáig. 37. Volt pedig reggel, mikor elszállt a bor Nábálból, megmondta neki felesége e dolgokat; erre elhalt benne a szíve, s ő maga kővé lett. 38. És történt mintegy tíz nap múlva, megverte az Örökkévaló Nábált, és meghalt. 39.Midőn hallotta Dávid, hogy Nábál meghalt, mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, aki viselte gyalázásom ügyét Nábál ellenében, szolgáját pedig visszatartotta rossztól és Nábál rosszaságát visszatérítette az Örökkévaló az ő fejére. Erre küldött Dávid és megkérte Abígájilt, hogy magának feleségül vegye. 40. Eljöttek Dávid szolgái Abígájilhoz Karmellbe és beszéltek hozzá, mondván: Dávid küldött bennünket hozzád, hogy téged magának feleségül vegyen. 41. Fölkelt, arccal földre borult és mondta: Itt a szolgálód rabnőül, hogy uram szolgáinak lábait mossa. 42. Ekkor sietett és fölkelt Abígájil, felült a szamárra, meg öt leányzója, kik nyomában mentek; ment Dávid követei után és lett neki feleségül. 43. Achínóamot pedig elvette volt Dávid Jizreélből, és voltak mindketten neki feleségül. 44. Sául pedig adta volt Míkhál leányát, Dávid feleségét a Gallimból való Paltínak, Lájis fiának.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 15., péntek

Rod Parsley - A Kereszt 19.

Most kövessük a gúnyolódó, átkozódó tömeget Pilátus ajtajának küszöbéhez. A római törvény úgy rendelkezett, hogy Olaszországon kívül csak egy római meghatalmazott ítélhetett valakit kereszt általi halálra. Pontosan ezért jegyezték fel az Evangéliumok, hogyan küldte Poncius Pilátus a júdeai tartomány helytartója Jézust Heródes Antipáshoz Jézus szülőföldjének, Galileának regionális vezetőjéhez és Heródes meg vissza. Ez a körút körülbelül négy kilométer gyaloglást jelentett felfoghatatlan mértékű bántalmazások közepette. Jézus semmit sem aludt. Arca tele volt véraláfutással és megduzzadt a verésektől. A haematidrosis miatt bőre valószínűleg fájdalmasan érzékeny volt. Ahogy a római jog azt előírja, ha a vádlottat bűnösnek találják és keresztre-feszítés általi halálra ítélik, akkor a folyamatot egy Carnifix Serarum (szó szerint a "hús átszegező") néven ismert keresztre-feszítő szakembernek kell felügyelnie. A római joggal szigorú összhangban Pilátus arra utasítja Jézust, hogy a tényleges keresztre-feszítés előfutára legyen. 

Ahogy ott megrökönyödve állunk, csendesen nézzük a nézelődők tömegét, akik az Isten Fiát - aki olyan erővel és költőien beszélt arról ahogy Isten szépséggel ruházza fel a mező liliomait - most meztelenre vetkőztetik. Jézus kénytelen szembesülni egy hatalmas kőoszloppal és bőrpántokat erősítenek a csuklójára, amely lehetővé teszi a katonák számára, hogy megnyújtsák szeretett karjait, körbefonván a követ - amelyek elég erősek ahhoz, hogy megállítsák a viharos tengert, és olyan gyengédek, hogy megtartsák a kisgyermekeket az oszlop görbületén, - ezáltal megnyújtva hátán a bőrét. 

Az átkozott ostor több bőrszalagból áll, amelyek egy sor kőgyöngyből vagy fémgolyókból állnak, periodikusan elosztva az egyes szálak hosszában. Az egyes szalagok csúcsán vágott juhcsont szaggatott töredéke látható borotvaélesre faragva. Az ostor forgatója szakértője szörnyű mesterségének - arra van kiképezve, hogy maximális fájdalmat és kárt okozzon, anélkül, hogy megölné az áldozatot. A "bűnözőnek" életben kell maradnia és magánál kell lenni, amikor keresztre feszítik. Csak akkor érheti el a keresztre-feszítés a tervezett hatást a szemlélőknél. Ahogy a korbácsolás elkezdődik nemcsak a hátát és az oldalát verik annak, Akinek az érintése meggyógyította a vakokat, hanem a fenék és a lábak is megfelelő figyelmet kapnak.Néhányan a nézők közül, akik sok ilyen korbácsolást láttak már morogni kezdenek. Ez most valami egészen más - mondják. A korbácsolást végző férfi általában közönyös... majd-nemcsak unatkozik. De ezen a napon egy láthatatlan erő úgy tűnik, hogy kihozta belőle az állatot feltöltve dühvel és bosszúálló örömmel. Néhányan hangosan gondolkodnak, hogy a Hús Átszegezőnek vajon marad-e valami élő, amivel dolgozni tud majd. Végül is hirtelen vége. Az oszlop alapja körül összegyűlt vér mennyisége elképesztő. A több tucat ököllel mért ütéstől felduzzadt átható szemei, részben gyökerestül kitépett szakálla és a korbácsolás pusztító hatása lényegében felismerhetetlenné tette a Názáreti Jézust. De ez még csak a kezdet volt. Látjuk, hogy a tömegből egy néző valamit átad az egyik katonának. Egy bíbor köntöst és egy tövis koronát, mindegyik nevetségessé téve a gondolatot, hogy Dávid király közvetlen leszármazottja anyján, Márián keresztül lehet Júda jogarának jogszerű hordozója.

Fordította: Nagy Andrea

Sámuel I. könyve 24.

Dávid nagylelkűsége Saullal szemben

1. Erre fölment onnan Dávid és maradt Én-Gédi hegyváraiban. 2. És volt, midőn visszatért Sául a filiszteusok üldözésétől, tudtára adták neki, mondván: Íme, Dávid Én-Gédi pusztájában van. 3.Ekkor vett Sául háromezer válogatott embert egész Izraelből és ment, hogy keresse Dávidot és embereit a zergesziklák felé. 4. És eljutott a juhaklokhoz az út mellett, ott pedig volt egy barlang, s bement Sául, hogy befedje lábait; Dávid pedig és emberei a barlang hátuljában ültek. 5. Ekkor szóltak Dávid emberei hozzá: Itt a nap, melyről szólt hozzád az Örökkévaló: íme kezedbe adom ellenségedet s tegyél vele, amint, jónak tetszik szemeidben. Erre fölkelt Dávid és titkon levágta Sául köpenyének szárnyát. 6. Volt pedig azután, furdalta Dávidot a lelke, azért hogy levágta Sául ruhája szárnyát. 7. És mondta embereinek: Távol legyen tőlem, az Örökkévalóért, nem teszem ezt a dolgot urammal, az Örökkévaló fölkentjével, hogy kezemet kinyújtsam ellene; mert az Örökkévaló fölkentje ő. 8. És elhárította Dávid az embereit szavakkal és nem engedte őket Sául ellen támadni; Sául pedig fölkelt a barlangból és ment az úton. 

9. S fölkelt Dávid ezután, kiment a barlangból és kiáltott Sául után, mondván: Uram király! Erre hátratekintett Sául, és meghajtotta magát Dávid arccal a földre és leborult. 10. És mondta Dávid Sáulnak: Miért hallgatod az emberek szavait, ha mondják: íme Dávid vesztedet akarja. 11. Íme, a mai napon látták szemeid, hogy kezembe adott ma téged az Örökkévaló a barlangban, mondták is, hogy megöljelek, de megszánt a szemem és mondtam: nem nyújtom ki kezemet uram ellen, mert az Örökkévaló fölkentje ő. 12. S lásd, atyám, lásd csak a köpenyed szárnyát a kezemben; mert abból, hogy levágtam köpenyed szárnyát és nem öltelek meg, tudd meg és lásd, hogy nincs kezemben gonoszság sem hűtlenség és nem vétettem neked, holott te leskelődsz életemre, hogy elvegyed. 13. Az Örökkévaló ítéljen köztem és közted és az Örökkévaló álljon bosszút értem rajtad: de kezem nem lesz rajtad – 14.amint mondja a régi példabeszéd: gonoszoktól ered gonoszság – de kezem nem lesz rajtad – 15.Ki után vonult ki Izrael királya, kit veszel űzőbe? Holt eb után, egy bolha után! 16. Legyen hát az Örökkévaló bíró és ítéljen köztem és közted; lássa és vigye ügyemet és védje jogomat kezedtől!17. És volt, midőn végzett Dávid azzal, hogy elmondja a szavakat Sáulnak, szólt Sául: A te hangod ez, fiam Dávid? És fölemelte Sául a hangját és sírt. 18. Szólt Dávidhoz: Igazságosabb vagy te nálam, mert te a jót cselekedted velem, én pedig cselekedtem veled a rosszat. 19. Hiszen te megmondtad ma, hogy mi jót tettél velem, hogy kezedbe szolgáltatott engem az Örökkévaló, te pedig nem öltél meg. 20. Vajon midőn valaki ellenségére talál, elbocsátja-e őt jóban az útra? Az Örökkévaló fizessen neked jóval annak fejében, amit a mai napon tettél velem. 21. Most hát, íme tudom, hogy te király leszel és majd fönnáll kezedben Izrael királysága. 22. S most esküdjél nekem az Örökkévalóra, hogy nem irtod ki magzatomat utánam és hogy nem pusztítod ki nevemet atyám házából. 23. Megesküdött Dávid Sáulnak; erre hazament Sául, Dávid és emberei pedig fölmentek a hegyvárba.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 14., csütörtök

Sámuel I. könyve 23.

Dávid Keilában

1. Tudtára adták Dávidnak, mondván: Íme a filiszteusok harcolnak Keíla ellen és ők fosztogatják a szérűket. 2. És megkérdezte Dávid az Örökkévalót, mondván: Menjek-e, hogy megverjem a filiszteusokat? Szólt az Örökkévaló Dávidhoz: Menj és verd meg a filiszteusokat, hogy megsegítsed Keílát. 3. De szóltak Dávid emberei hozzá: Mi itt Jehudában félünk, hát még mikor Keílába mennénk, a filiszteusok hadsorai ellen? 4. Továbbá is megkérdezte Dávid az Örökkévalót; felelt neki az Örökkévaló és mondta: Kelj föl, vonulj le Keílába, mert kezedbe adom a filiszteusokat. 5. Elment tehát Keílába Dávid meg emberei, harcolt a filiszteusok ellen, elhajtotta jószágukat és megverte őket nagy vereséggel; így megsegítette Dávid Keíla lakóit: 6. Volt pedig, mikor elszökött Ebjátár, Achímélekh fia, Dávidhoz Keílába, lekerült az éfód az ő kezében. 7. Midőn tudtára adták Sáulnak, hogy bement Dávid Keílába, mondta Sául: Kezembe szolgáltatta őt Isten, mert elzárkózott, bemenvén ajtós-reteszes városba. 8. S egybehívta Sául az egész népet háborúra, hogy levonuljon Keílába, ostromolni Dávidot és embereit. 9. Midőn megtudta Dávid, hogy rosszat kohol Sául ellene, szólt Ebjátár paphoz: Hozd ide az éfódot. 10. És mondta Dávid: Örökkévaló, Izrael Istene, meghallotta szolgád, hogy Keílába szándékszik jönni Sául, hogy megrontsa a várost miattam; 11. ki fognak-e szolgáltatni Keíla urai az ő kezébe? levonul-e Sául, amint hallotta szolgád? Örökkévaló, Izrael Istene, add, kérlek, tudtára szolgádnak! Mondta az Örökkévaló: Levonul. 

12. És mondta Dávid: Ki fognak-e szolgáltatni Keíla urai engem meg embereimet Sául kezébe? Mondta az Örökkévaló: Ki fognak szolgáltatni. 13. Erre fölkelt Dávid meg emberei, mintegy hatszáz ember, kimentek Keílából és jártak, amerre járhattak; Sáulnak pedig tudtára adatott, hogy elmenekült Dávid Keílából, akkor felhagyott a kivonulással. 14. És letelepedett Dávid a pusztában, a hegyvárakban és maradt a hegységben, Zíf pusztájában; kereste őt Sául minden időben, de nem adta őt Isten a kezébe. 15. Így látta Dávid, hogy kivonult Sául, hogy életére törjön. Dávid Zíf pusztájában volt az erdőségben; 16. akkor fölkelt Jónátán, Sául fia, elment Dávidhoz az erdőségbe és megerősítette kezét Istenben. 17. Szólt ugyanis hozzá: Ne félj, mert nem fog elérni téged Sául atyámnak keze, te leszel király Izrael fölött, én pedig leszek melletted második; Sául atyám is így tudja ezt. 18. És kötöttek ők ketten szövetséget, az Örökkévaló előtt; s maradt Dávid az erdőségben. Jónátán pedig hazament. 

19.Fölmentek Zífbeliek Sáulhoz Gibeába, mondván: Nemde Dávid nálunk rejtőzködik a hegyvárakban az erdőségben, Chakhíla dombján, mely a sivatagtól jobbra van. 20. Most tehát, egészen amint kívánja a lelked, oh király, hogy levonulj, vonulj le és ami dolgunk lesz, őt kiszolgáltatni a király kezébe. 21. Mondta Sául: Áldva legyetek az Örökkévalótól, hogy megszántatok engem. 22.Menjetek, kérlek, állapítsátok még meg, tudjátok és lássátok az ő helyét, ahol lenni szokott a lába, ki látta őt ott; mert azt mondták nekem, hogy ravaszul viselkedik. 23. Lássátok és tudjátok ki mindenikét azon rejtekeknek, ahol rejtőzni szokott, és térjetek hozzám vissza a megállapodás szerint és majd megyek veletek; és lesz, ha az országban van, kikutatom őt mind a Jehuda ezrei között. 24. Fölkeltek és elmentek Zífbe Sául előtt; Dávid pedig és emberei Máón pusztájában voltak, a síkságban, jobbra a sivatagtól. 25. Midőn ugyanis elment Sául meg emberei keresésre, tudtára adták Dávidnak, akkor lement a sziklához és maradt Máón pusztájában; hallotta Sául és űzőbe vette Dávidot Máón pusztájában. 26. És ment Sául a hegynek oldalán innen, Dávid pedig meg emberei a hegynek oldalán onnan; és ment Dávid sietséggel Sául elől, Sául pedig és emberei bekerítették Dávidot és embereit, hogy elfogják őket. 27. De jött egy követ Sáulhoz, mondván: Siess és menj, mert rárontottak a filiszteusok az országra. 28. Ekkor visszatért Sául Dávid üldözésétől és ment a filiszteusok ellen. Azért nevezték ama helyet a szétválasztás sziklájának.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 13., szerda

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 4.

A fiú most megbékült, megújult és minősített lett

A lakoma elkészült, hogy a tékozló apai házba való visszatérését megünnepeljék. És az apa kijelentette: „Be kell mennünk a házba hogy ünnepeljünk.” Szeretteim, ugyanez reánk is tartozik: be kell mennünk az Atya jelenlétébe, önvád és önítélet nélkül és örülnünk kell!

Az apa kijelentése kimutatta igazi örömét abban, hogy fia megint otthon van, szeretettel, békével és örömmel telt házában. Az apa lényegében azt mondja, „Gyönyörködöm abban, hogy fiam visszatért és megint velem él.”

Képzeld el, hogy milyen volt a fiú magatartása mikor átlépte a küszöböt? Ha a sarokba leülne és duzzogna, örömöt okozna apjának? Vagy állandóan visszaemlékezne bűneire és bánkódna az elvesztett évek miatt. Képtelenség csak félelemben ülni az ilyen csodálatos kegyelem jelenlétében és attól félni hogy meg lesz bírálva megint, ha véletlenül rosszat cselekszik. Az ilyen magatartás az apa szívét megsebezné.

A Biblia írja, hogy mi történt azután: „Vigadjunk… és vigadozni kezdtek” (Luk. 15:23-24) Mondhatom, hogy korlátlan öröm és vigasság tört ki abban a házban, énekkel és tánccal. És mindez azért, mert az apa öröme ott volt. Az a fiú bevonult minden kárhoztatás és félelemérzet nélkül, mert tudta, hogy az apa megbékélt vele.

Kérdezlek: Mi adhat örömöt és vidámságot az Atya jelenlétében? Mi szabadítja fel szívemet társaságában? Mi az ami boldoggá tesz mikor az Atyával vagyok? Nemcsak a tudat, hogy biztonságban vagyok, nemcsak az, hogy a kereszt bemenetelt biztosított az Atyához, nemcsak a lelki megkönnyebbülés ezek miatt. Inkább, az Úrnak bennem való örömét látni! Látni, hogy örvendezik nekem és meg van elégedve velem. Az a tudat, hogy az Ő szemében nem vagyok bűnös és hogy Ő érdemesnek tart engem és gyönyörűsége van bennem.

Szeretteim, ez az igazi megfontolandó dolog ebben a történetben. A fiú hazatérése kisebb esemény, mint az Atya gyönyörűsége! Az apa teljes mértékben gyermekének visszatérésére, és társaságára koncentrált. Velünk is hasonlóan van: jelenlétünk az Atya házában az ami az Ő öröme és gyönyörűsége. Emlékezzetek vissza mit mondott az Atya Jézus megkeresztelésekor: „Te vagy az én szeretett fiam, benned gyönyörködöm.” Ugyanígy Ő bennünk is gyönyörködik, mert Fiában vagyunk!

Gyakran kérdezem magamban, miért van olyan sok hívő, még a szolgálatban is, aki letört és kedveszegett. Miért nincs sokaknak örömük és nyugalmuk? Meg vagyok győződve, hogy azért van ez, mert nem látják magukat úgy ahogyan az Atya látja őket. Igazi maradandó béke és öröm akkor jön, amikor mélyen hisszük szívünkben, hogy azok vagyunk akinek az Atya lát minket. És az Ige mondja: „Mert meghaltatok és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.” (Kol. 3:3)

Képzeld el milyen tragikus lett volna, és az Atya szeretetének lekicsinylése, ha a tékozló örömmel lépett volna be az Atya házába, de hamarosan régi félelmei elragadták volna szívét: „Ez nem lehet igaz. Mi lesz, ha az Atyám megváltoztatja a véleményét? Mi lesz, ha holnap megint elesek?” Nem! Ellent kell állani az ilyen gondolatoknak és ehelyett az Atya nyilvánvaló örömére kell fókuszálni abban a pillanatban.

Ismerek egy lelkészt aki nemrégen visszaesett régi életének kábítószer használatába. Azonnal „Jób féle” szolgálók, presbiterek vették körül, hogy „segítsék” őt, vagyis helyreállítsák őt. Állítom, hogy az ilyesmi soha nem fogja Isten munkáját elvégezni. A bűn és kárhozat érzése a testiek munkája; az ilyesmi nem fog senkit visszahozni az Atya szeretetébe.

A tény az, hogy ez a lelkész már bűnbánatot tartott, gyötrelemmel sírt: „Bűnt követtem el Isten ellen, családom ellen és a gyülekezet ellen.” Persze voltak következmények. Most ennek az embernek arra van szüksége, hogy felismerje az Atya szeretetét és ölelő karját, hogy csókjával visszaveszi magához és hallja, „Gyönyörködöm benned. A kereszt győzelméhez járultál. Az én szeretett fiam vagy és Krisztust tanulod.”

Sámuel I. könyve 22.

Dávid menekülése

1. Onnan elment Dávid és menekült Adullám barlangjába; meghallották testvérei és atyja egész háza és lementek oda hozzá. 2. És összegyűlt hozzá minden szorongásban levő ember, minden ember, kinek volt hitelezője, meg minden elkeseredett lelkű ember, és ő vezér lett fölöttük; volt vele mintegy négyszáz ember. 3. Onnan elment Dávid a Móábbeli Miczpébe; és szólt Móáb királyához: Maradjon, kérem, nálatok atyám meg anyám, amíg meg tudom, mit tesz velem Isten. 4.És el is vezette őket Móáb királya elé; és maradtak nála az egész időben, hogy Dávid a hegyvárban volt. 5. És szólt Gád próféta Dávidhoz: Ne maradj a hegyvárban, menj, hogy eljuss Jehúda országába; elment tehát Dávid és jutott a Chéret erdőbe.

Saul bosszúja Nób papjain
6. Meghallotta Sául, hogy mutatta magát Dávid meg a vele levő emberek – Sául pedig ült Gibeában a tamariskfa alatt a magaslaton, dárdája a kezében és mind a szolgái álltak mellette – 7. és mondta Sául a mellette álló szolgáinak: Halljátok csak, Benjámin fiai! Hát nektek is mindnyájatoknak ad majd Jísáj fia mezőket és szőlőket, mindnyájatokat tesz-e majd ezrek tisztjeivé és százak tisztjeivé? 8. Hogy összeesküdtetek mindnyájan ellenem és hogy senki sem nyilvánítja előttem, amikor szövetséget köt fiam a Jísáj fiával és nincs senki közületek, kinek ez fájna és aki nyilvánítaná előttem, hogy leselkedőnek támasztotta fiam a szolgámat ellenem, mint ez a mai napon van! 9. Erre megszólalt az edómi Dóég – ő ugyanis ott állt Sául szolgái mellett – és mondta: Láttam Jísáj fiát, amint Nóbba jött, Achímélekhez, Achítúb fiához; 10. megkérdezte érte az Örökkévalót és eleséget adott neki, meg a filiszteus Goliátnak kardját adta neki. 11. Ekkor küldött a király, hogy hívják Achímélekhet, Achítúb fiát, a papot és atyja egész házát, a Nóbban levő papokat; és eljöttek mindnyájan a királyhoz. 12. És mondta Sául: Halljad csak, Achítúb fia! Mondta: Itt vagyok, uram. 13. És szólt hozzá Sául: Miért esküdtetek össze ellenem, te és Jísáj fia, amikor adtál neki kenyeret és kardot és megkérdezted érte az Istent, hogy leselkedőnek támadjon ellenem, mint ez a mai napon van?14. Felelt Achímélekh a királynak és mondta: Hát kicsoda mind a szolgáid közt oly hűséges, mint Dávid? A királynak veje ő, a szolgálatodhoz tartozik és tiszteletben áll házadban! 15. Vajon aznap kezdtem-e megkérdezni érte Istent? Távol legyen tőlem! Ne vessen a király ilyen dolgot a szolgájára, sem atyám egész házára, mert nem tudott szolgád minderről sem kicsinyt sem nagyot.16. Erre mondta a király: Meg kell halnod, Achímélekh, neked és atyád egész házának. 17. És mondta a király a mellette álló futároknak: Forduljatok és öljétek meg az Örökkévaló papjait, mert az ő kezük is Dáviddal van, és mert tudták, hogy elszökik és nem nyilvánították előttem. De nem akarták a király szolgái kinyújtani kezüket, hogy rátámadjanak az Örökkévaló papjaira. 18. Ekkor mondta a király Dóégnek: Fordulj te és támadj rá a papokra! És fordult az edómi Dóég és rátámadt ő a papokra, és megölt az napon nyolcvanöt embert, len-éfód viselőjét. 19. Nóbot pedig, a papok városát, megverte a kard élével, férfiastul, asszonyostul, kisdedestül, csecsemőstül, ökröt, szamarat és bárányt a kard élével. 20. De megmenekült egy fia Achímélekhnek, Achítúb fiának, neve Ebjátár; és elszökött Dávid után. 21. És elmondta Ebjátár Dávidnak, hogy megölte Sául az Örökkévaló papjait. 22. Ekkor mondta Dávid Ebjátárnak: Tudtam azon a napon, hogy ott van az edómi Dóég s hogy tudtára fogja adni Sáulnak; én vagyok oka atyád háza minden lelke vesztének. 23. Maradj nálam, ne félj, mert aki az én életemre tör, tör a te életedre is; bizony őrizetben vagy nálam.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 8., péntek

Németh Sándor - Szentélek nélkül nincs szabadulás, csak erőlködés

Ha a keresztények megtagadják a kegyesség erejét, amivel ki lehet űzni a démonokat, akkor a 2. Timótheus 3. fejezete alapján kritikus veszélybe kerülnek. A Lukács evangéliuma is arra figyelmeztet a 10. részben, hogy a gonosz szellemek csak akkor engedelmeskednek a Jézus nevére, ha tele vagyunk a Szent Szellem erejével!

Sámuel I. könyve 21.

Dávid menekülése

1. Fölkelt és elment; Jónátán pedig bement a városba. 2. És eljutott Dávid Nóbba Achímélekh paphoz; és elésietett Achímélekh Dávidnak és mondta neki: Mért vagy te egyedül és senki sincs veled? 3. Mondta Dávid Achímélekh papnak: A király parancsolt nekem valamit és szólt hozzám: senki ne tudja semmiképpen a dolgot, melyben küldelek és melyet neked parancsoltam; a legényeket pedig odarendeltem egy bizonyos helyre. 4. Most pedig, mi van kezed alatt, öt kenyér-e, add a kezembe, vagy ami található. 5. Felelt a pap Dávidnak és mondta: Nincs közönséges kenyér kezem alatt, hanem szentkenyér van – hacsak asszonytól óvakodtak a legények. 6. És felelt Dávid a papnak és mondta neki: Sőt inkább, asszony tiltva van nekünk, mint tegnap; tegnapelőtt; amikor elindultam, szentek voltak a legények edényei – pedig ez közönséges út – hát még ma, hogy szentség lesz az edényben! 7. És adott neki a pap szentséget, mert nem volt ott kenyér, csak a színkenyér, mely eltávolíttatott az Örökkévaló színe elől, hogy oda tegyenek meleg kenyeret, amely napon elvétetett.- 8. De volt ott ama napon egy ember Sául szolgái közül, elzárva az Örökkévaló színe előtt; neve Dóég, az edómi, Sául pásztorainak legfőbbje. – 9. Ekkor mondta Dávid Achímélekhnek: Hát nincs itt kezed alatt dárda vagy kard? Mert sem kardomat, sem fegyvereimet nem vettem kezemhez, mert sürgős volt a király dolga. 10. Mondta a pap: Góliátnak, a filiszteusnak kardja, kit megvertél a tölgy völgyében, itt van beburkolva a ruhába az éfód mögött; ha azt vennéd magadhoz, vedd, mert nincs más rajta kívül e helyütt. Erre mondta Dávid: Nincs olyan mint az, adjad nekem! 11. Fölkelt Dávid és elszökött aznap Sául elől; és eljött Ákhíshoz, Gát királyához. 12. Ekkor szóltak Ákhís szolgái hozzá: Nem Dávid-e ez, az ország királya? nemde erről énekelnek körtáncban, mondván: megverte Sául az ő ezreit, Dávid pedig a tízezreit? 13. Szívére vette Dávid e szavakat és nagyon félt Ákhístól, Gát királyától. 14.Elváltoztatta tehát eszét szemük előtt és eszelősködött kezeik közt; rajzolt a kapu ajtóira és lefolyatta nyálát szakállára. 15. Ekkor szólt Akhís a szolgáihoz: Íme, látjátok, őrült ember! Minek hozzátok őt hozzám? 16. Híjával vagyok-e én az őrülteknek, hogy hoztátok ezt, hogy bolondozzon előttem? Vajon ez jöjjön-e be házamba?

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 7., csütörtök

Szokalopulosz Georgisz - A Szent Szellem megújítása

Sámuel I. könyve 20.

Jonatán segít Dávidnak a menekülésben

1. És elszökött Dávid Nájótból, Rámában; elment és szólt Jónátán előtt: Mit cselekedtem, mi a bűnöm és mi a vétkem atyád előtt, hogy életemre tör? 2. Mondta neki: Távol legyen, nem fogsz meghalni! Íme, nem tesz atyám sem nagy dolgot, sem kicsi dolgot, hogy ne nyilvánítaná előttem; miért rejtené tehát atyám el ezt a dolgot tőlem? Nincs úgy! 3. S újra esküdött Dávid és mondta: Jól tudja atyád, hogy kegyet találtam szemeidben, mondta tehát, ne tudja ezt Jónátán, nehogy megszomorodjék; azonban ahogy él az Örökkévaló és lelked életére, bizony, csak egy lépésnyi van köztem és a halál közt. 4. Erre szólt Jónátán Dávidhoz: Mit kíván a lelked? Megteszem neked.5. Szólt Dávid Jónátánhoz: Íme, újhold van holnap, én pedig ülni szoktam a királynál, hogy egyem; bocsáss hát el engem és elrejtőzöm a mezőn a harmadik estig. 6. Ha majd fölemlít engem atyád, akkor mondjad: elkérezkedett tőlem Dávid, hogy futhasson Bét-Léchembe, az ő városába, mert évi áldozatja van ott az egész családnak. 7. Ha így szól: jó – béke van szolgáddal; de ha haragjára lesz, tudd meg, hogy elhatározva van részéről a veszedelem. 8. És cselekedjél szeretetet szolgáddal, mert az Örökkévaló szövetségébe engedted jutni magaddal szolgádat; de ha bűn van rajtam, ölj meg te atyádhoz pedig minek is vinnél. 9. Mondta Jónátán; Távol legyen tőled! Bizony ha megtudom, hogy atyám részéről el van határozva, a veszedelem, hogy rád jöjjön, nem adnám én azt tudtodra? 10. És szolt Dávid Jónátánhoz: Ki adja majd tudtomra, ha talán atyád valami keményet felel neked? 11. Szólt Jónátán Dávidhoz: Gyere, menjünk ki a mezőre. És kimentek mind a ketten a mezőre. 

12. Ekkor szólt Jónátán Dávidhoz: Az Örökkévaló, Izrael Istene – midőn kifürkészem atyámat ilyenkor holnap vagy harmadnapra és íme, jól áll Dávid dolga, vajon akkor nem küldenék hozzád, hogy nyilvánítsam előtted? 13. Így tegyen az Örökkévaló Jónátánnal s így folytassa, ha jónak tetszik atyámnak rád hozni a veszedelmet, akkor nyilvánítom előtted és elbocsátlak, hogy menj békével; és legyen veled az Örökkévaló, amint atyámmal volt. 14. S nemde, ha még élek, nem fogsz-e cselekedni velem az Örökkévaló szeretetével, hogy meg ne haljak? 15. S ne irtsd ki szeretetedet házamtól sohasem, akkor sem, mikor kiírtja az Örökkévaló Dávid ellenségeit, kit-kit a föld színéről – 16. így szövetséget kötött Jónátán Dávid házával és keresse az Örökkévaló Dávid ellenségeinek kezéből! 17. Tovább is megeskette Jónátán Dávidot, mert szerette őt, mert lelke szeretetével szerette. 18. Erre mondta neki Jónátán: Holnap újhold van; hiányozni fogsz, mert üres lesz az ülőhelyed. 19. Harmadnapon pedig menj le hamar, míg eljutsz azon helyre, ahol elrejtőztél az esemény napján, és maradj az Ézel köve mellett. 20. Én pedig — a három nyilat majd ellövöm, célba lőve magamnak. 21. És íme elküldöm majd a legényt: menj, találd meg a nyilakat; ha azt fogom mondani a legénynek: íme a nyilak innen vannak tőled – akkor vedd és jöjj, mert béke van veled és nincs baj – él az Örökkévaló! 22. Ha pedig azt mondom a fiúnak: íme, a nyilak innen vannak tőled, akkor menj, mert elküldött téged az Örökkévaló. 23.Azon szóra nézve pedig, melyet szóltunk én meg te – íme az Örökkévaló van köztem és közted örökké. 

24. Elrejtőzött tehát Dávid a mezőn. Volt pedig újholdkor, leült a király az ebédhez, hogy egyék. 25. És leült a király az ülőhelyére, mint egyszer-másszor a fal melletti ülőhelyre; s fölkelt Jónátán és leült Abnér Sául oldalára; s üres maradt Dávid helye. 26. De nem szólt Sául semmit aznap, mert mondta: véletlen az, nem tiszta ő, bizony nem tiszta. 27. Volt pedig másnap, az újhold második napján, üres maradt Dávid helye; ekkor szólt Sául a fiához, Jonátánhoz: Miért nem jött Jísáj fia sem tegnap sem ma az ebédhez? 28. Felelt Jónátán Sáulnak: Elkérezkedett tőlem Dávid Bét-Léchembe. 29. Mondta ugyanis: bocsáss el, kérlek, mert családi áldozatunk van a városban, és ő parancsolta meg nekem, a testvérem; most hát, ha kegyet találtam szemeidben, hadd siessek el, kérlek, hogy lássam testvéreimet. Azért nem jött a király asztalához. 30. Erre föllobbant Sául haragja Jónátán ellen és mondta neki: Te romlott és fenyíteni való anyának a fia! Hiszen tudom, hogy te kedveled Jísáj fiát, szégyenedre és anyád szemérmének szégyenére! 31.Mert mind azon időben, amíg Jísáj fia él a földön, nem fogsz megszilárdulni sem te, sem királyságod; most tehát küldj és hozasd őt hozzám, mert halál fia ő! 32. Felelt Jónátán atyjának, Sáulnak és szólt hozzá: Mért ölessék meg, mit követett el? 33. Ekkor Sául a dárdáját hajította feléje, hogy leüsse; így megtudta Jónátán, hogy el van határozva atyja részéről, hogy megöli Dávidot. 34. S fölkelt Jónátán az asztaltól föllobbant haraggal; és nem evett az újhold második napján kenyeret, mert megszomorodott Dávid miatt, mert megszégyenítette az atyja. 35. Volt pedig reggel, kiment Jónátán a mezőre Dávidhoz a meghatározott időre, és egy kisfiú vele. 36. És mondta legényének: Fuss, találd csak meg a nyilakat, melyeket ellövök. A fiú futott, ő pedig ellőtte a nyilat, túlhajítva rajta. 37. Mikor eljutott a legény a nyíl helyére, melyet ellőtt Jónátán, kiáltott Jónátán a legény után és mondta: Hiszen a nyíl túlnan van tőled! 38. És kiáltott Jónátán a legény után: Gyorsan siess, meg ne állj! És fölszedte Jónátán legénye a nyilakat és odament urához. 39.A legény pedig nem tudott semmit; csupán Jónátán meg Dávid tudták a dolgot. 40. Ekkor odaadta Jónátán a fegyvereit az ő legényének és mondta neki: Menj, vidd a városba. 41. A legény elment, Dávid pedig fölkelt dél felől, levetette magát arcával a földre és leborult háromszor; megcsókolták egyik a másikát és sírtak egyik a másikával, mígnem Dávid nagyon sírt. 42. És mondta Jónátán Dávidnak: Menj békével! Amit esküdtünk mi ketten az Örökkévaló nevében, mondván: az Örökkévaló legyen köztem és közted, magzatom és magzatod közt mindörökké!

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 6., szerda

David Wilkerson - Bátorság az Isten jelenlétébe való belépéshez 3.

A tékozlóhoz hasonlóan nekünk is szükségünk van komolyabb kibékülésre, megújulásra

A tékozlónak szüksége volt „az értelem megújulására”, amiről Pál beszélt. Jólesik ezeket a szavakat olvasni a történetben: „Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára….hozzátok ki a hízott borjút és vágjátok le! Együnk és vigadjunk.” (Luk. 15:22-23)

A szolgák kihozták a legszebb köntöst amit a házban találtak és a fiúra öltötték, ez pedig szimbolizálja Krisztus Igazságának köntösét. Ezután az apa fiának kezére húzta a gyűrűt mely Krisztusban való egységet jelent, sarut adott a fiú lábára, mely Krisztusban való békesség evangéliumát szimbolizálja. Ez a szerető apa gyermekének megmutatta:

„Dobd ki a testi rongyokat, az öncélú törekvéseket, amelyeket az én kedvemért próbálsz tenni. Hadd mutassam meg mit gondolok rólad. Lépj be házamba és jelenlétembe mint egy új királyi gyermek. Nem mint koldus vagy rabszolga, hanem mint fiam akiben gyönyörködöm! Gyere, lépj be bátran és bizalommal.”

Ugyanez igaz számunkra is. Kell, hogy értelmünkben megújuljunk, hogy lássuk Isten szerető hívását jelenlétébe. Visszatérek az üzenet nyitó verséhez:

„Mivel pedig atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az Ő teste által…járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel” (Zsid. 10:19-20, 22)

A szó gyökerének „bizalmunk” vagy „merészségünk” jelentése: „egy felszabadított rabszolgával kapcsolatos”. Nem vagyunk többé a bűn és halál törvénye alatt, hanem a kegyelem uralma alá tartozunk. Röviden, csakis az Atya szeretetének és kegyelmének köszönhetjük, hogy jelenlétébe beléphetünk. És ez a minősítés a következő: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmától, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába.” (Kol. 1:12-13)

Mi soha nem leszünk képesek magunkat arra érdemesek minősíteni, hogy beléphessünk Isten jelenlétébe. Imádkozhatunk, olvashatjuk a Bibliát ájulásig, ígérhetjük Istennek, hogy jobb emberek leszünk, de a testi munka, igyekezet soha nem lesz elég hogy jelenlétébe jöhessünk. Mi abszolút semmit sem tudunk adni Istennek, ami jelenlétét és gyönyörűségét kiérdemelné. Az egyedül az Ő kegyelme által nyerhető meg.

Sámuel I. könyve 19.

Dávid Sámuelhez menekül

1. Beszélt Sául a fiához; Jónátánhoz és mind a szolgáihoz, hogy megöli Dávidot; Jonátán, Sául fia pedig kedvelte Dávidot nagyon. 2. És tudtára adta Jónátán Dávidnak, mondván: Meg akar téged ölni Sául atyám, most hát óvakodjál, kérlek, reggel, maradj rejtekben és rejtőzz el; 3. én pedig kimegyek majd és állok atyám oldalára a mezőn, ahol te leszel, és én majd beszélek rólad atyámhoz és amit látok, tudtodra adom. 4. És jót beszélt Jónátán Dávidról Sáulhoz, az atyjához és szólt hozzá: Ne vétkezzék a király szolgája ellen, Dávid ellen, mert nem vétett neked, s mert az ő tettei javadra vannak nagyon. 5. Tenyerére tette életét és megverte a filiszteust és az Örökkévaló nagy segedelmet művelt egész Izraelnek – láttad és örültél; miért vétkeznél hát ártatlan vér ellen, megölvén Dávidot ok nélkül? 6. És hallgatott Sául Jónátán szavára; és megesküdött Sául: Él az Örökkévaló, nem fog megöletni! 

7. Ekkor hívta Jónátán Dávidot, és tudtára adta Jónátán mind e dolgokat; erre odavitte Jónátán Dávidot Sáulhoz, és úgy volt előtte, mint tegnap, tegnapelőtt. 8.Tovább is volt a háború; és kivonult Dávid, harcolt a filiszteusokkal és megverte őket nagy vereséggel, és megfutamodtak előle. 9. De lett az Örökkévalónak egy gonosz szelleme Sáulon; ő a házában ült, és dárdája kezében, Dávid pedig hárfázott kezével; 10. ekkor oda akarta Sául a dárdával szegezni Dávidot a falhoz, de elszabadult Sául elől, és odaütötte a dárdát a falhoz, Dávid pedig megfutamodott és elmenekült azon éjjel. 11. És küldött Sául követeket Dávid házához, hogy őrizzék és hogy reggelre megöljék; de tudtára adta Dávidnak a felesége, Míkhál, mondván: Ha nem mented meg lelkedet ez éjjel, holnap meg vagy ölve. 12. És lebocsátotta Míkhál Dávidot az ablakon; elment, megszökött és megmenekült. 13. És vette Míkhál a teráfimot és tette az ágyba, a kecskeszőr párnát pedig tette feje alá; és betakarta ruhával. 14. És küldött Sául követeket, hogy hozzák el Dávidot; mondta: Beteg ő. 15. Erre küldte Sául a követeket, hogy nézzék meg Dávidot, mondván: Hozzátok őt fel hozzám ágyastól, hogy megöljem. 16. Odajöttek a követek, és íme, a teráfim az ágyon; a. kecskeszőr párna pedig feje alatt. 17. Ekkor szólt Sául Míkhálhoz: Miért csaltál meg így, hogy elbocsátottad ellenségemet és megmenekült? Szólt Míkhál Sáulhoz: Ő mondta nekem: bocsáss el, miért öljelek meg? 18. Dávid pedig elszökött és menekült, eljött Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit cselekedett vele Sául. Erre elment ő meg Sámuel és letelepedtek Nájótban. 19. Tudtára adták Sáulnak, mondván: Íme Dávid Nájóthan van, Rámában. 20. Küldött tehát Sául követeket, hogy hozzák el Dávidot; de látták a próféták csoportját, amint prófétálnak, Sámuel pedig ott áll felügyelve rájuk; akkor lett Istennek szelleme Sául követein és prófétáltak ők is. 21. Mikor tudtára adták Sáulnak, küldött más követeket, de azok is prófétáltak; újból is küldött Sául követeket, harmadszor, de azok is prófétáltak. 22. Elment tehát ő is Rámába és eljutott a nagy gödörhöz, mely Székúban van, kérdezte és mondta: Hol vannak Sámuel és Dávid? Mondták: Íme Nájótban, Rámában. 23. Elment tehát oda Nájótba, Rámában; és lett őrajta is Isten szelleme és egyre járva prófétált, míg el nem jutott Nájótba, Rámában. 24. Levetette ő is ruháit és prófétált ő is Sámuel előtt, és feküdt meztelenül azon egész nap és egész éjjel. Azért mondják: Hát Sául is a próféták között van?

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 5., kedd

Sámuel I. könyve 18.

Saul meg akarja ölni Dávidot

1. És volt, amint elvégezte beszédjét Sáullal, Jónátán lelke hozzá volt kötve Dávid lelkéhez; szerette őt Jónátán, mint lelkét. 2. És vette őt Sául ama napon és nem engedte visszatérnie atyja házába. 3. És kötött Jónátán szövetséget Dáviddal, mivel szerette őt mint a lelkét. 4. Levetette magáról Jónátán a köpenyt, mely rajta volt és odaadta Dávidnak, meg ruháit, kardját is, íját is, övét is. 5. És midőn kivonult Dávid, bármerre küldte őt Sául, boldogult, és tette őt Sául a harcosok fölé; és kedves volt az egész nép szemeiben és Sául szolgáinak szemeiben is. 6. Történt pedig, mikor megjöttek, mikor visszatért Dávid megvervén a filiszteust, kivonultak az asszonyok, mind az Izrael városaiból, énekelve és táncolva Sául király elejébe, dobokkal, örömmel és hangszerekkel.7. És megszólaltak a játszó asszonyok és mondták: Megverte Sául a maga ezreit, Dávid meg a tízezreit. 8. De bosszúságára volt ez Sáulnak nagyon és rossznak tetszett szemeiben ez a dolog és mondta: Adtak Dávidnak tízezreket, nekem pedig adták az ezreket – még csak a királyságot neki! 9. És irigy szemmel nézte Sául Dávidot azon napon túl. 10. Volt másnap, rászökött Istennek egy gonosz szelleme Sáulra, és prófétázott a házban, Dávid pedig hárfázott kezével, mint minden napon; és a dárda Sául kezében volt. 11. Ekkor hajította Sául a dárdát és mondta: Hadd szegezem Dávidot a falhoz; de Dávid kitért előle kétszer. 12. És félt Sául Dávidtól, mert vele volt az Örökkévaló, Sáultól pedig eltávozott. 13. Eltávolította őt Sául magától és megtette őt ezredestisztjének; ki- és bevonult tehát a. nép előtt. 14. És Dávid szerencsés volt mind az útjain és az Örökkévaló vele volt. 15. S midőn látta Sául, hogy nagyon szerencsés, rettegett tőle. 

16.Egész Izrael és Jehúda pedig szerette Dávidot, mert ő ki- és bevonult előttük. 17. És szólt Sául Dávidhoz: Íme, nagyobbik leányom Méráb – azt adom neked feleségül, csak legyél nekem derék emberem és harcold az Örökkévaló harcait. Sául ugyanis mondta: Ne legyen a kezem rajta, hanem legyen rajta a filiszteusok keze. 18. Szólt Dávid Sáulhoz: Mi vagyok én és mi az életem – atyám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak? 19. Történt pedig, amely időben oda kellett adni Mérábot, Sául leányát Dávidnak, odaadatott ő a Mechólabeli Adríélnek feleségül. 20. S megszerette Míkhál, Sául leánya Dávidot; tudtára adták ezt Sáulnak és helyesnek tetszett a dolog szemeiben. 21. És mondta Sául: Odaadom neki, hogy legyen neki tőrül és hogy legyen rajta a filiszteusok keze. Erre szólt Sául Dávidhoz: Két módon válhatsz ma vőmmé. 22. S megparancsolta Sául a szolgáinak: Beszéljetek Dáviddal titkon, mondván: íme, kedvet talált benned a király és mind a szolgái szeretnek téged; most tehát vejévé legyél a királynak. 23. Midőn elmondták Sául szolgái Dávid fülébe e szavakat, mondta Dávid: Csekélység-e a ti szemeitekben vejévé lenni a királynak, holott én szegény és csekély ember vagyok 24. És tudtára adták Sául szolgái neki, mondván: E szavak szerint szólt Dávid. 25. Erre mondta Sául: Így mondjátok Dávidnak: nincs kedve a királynak jegypénzre, hanem a filiszteusoknak száz előbőrére, hogy bosszút állj a király ellenségein. – Sául ugyanis úgy gondolta, hogy Dávidot a filiszteusok kezébe ejtse. 26. És tudtára adták szolgái Dávidnak e szavakat, és helyesnek tetszett a dolog Dávid szemeiben, hogy vejévé váljék a királynak. Nem teltek el a napok, 27. és felkelt Dávid, elment ő meg emberei, levert a filiszteusok közül kétszáz embert, és elvitte Dávid az előbőreiket és teljesen átadták a királynak, hogy vejévé váljék a királynak; ekkor feleségül adta neki Sául a leányát, Míkhált. 28. Látta Sául és megtudta, hogy az Örökkévaló Dáviddal van; Míkhál pedig, Sául leánya, szerette őt. 29. S még inkább félt Sául Dávidtól; és Sául ellensége lett Dávidnak minden időben. 30. Kivonultak a filiszteusok vezérei; és volt, ahányszor kivonultak, szerencsésebb volt Dávid mind a Sául szolgáinál és tiszteltté lett a neve nagyon.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 4., hétfő

Ruff Tibor szlovákiai szolgálata, 2018.06.03.

Hack Péter - Mit tehet a szülő a gyermeke szabadulásáért?

HACK PÉTER PRÉDIKÁCIÓJÁNAK RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA:

Jézus földi szolgálata idején a Szent Szellem erejének munkájára mutat rá annak a gyermeknek a meggyógyulása, akinek a betegségét ma talán epilepsziának mondanák. A fiú többször is, váratlanul halálos veszedelembe került, a betegség mögötti erő hol tűzbe, hol vízbe vetette. Apja folyamatosan szorongásban, attól való félelemben élt, hogy mikor kerül a gyereke életveszélybe. Isten az atyákra bízta a gyermekeket. Megtörténhet, hogy betegség, vagy bármi más miatt kerül veszélybe egy gyermek. A szülőknek tudniuk kell, hogy a testi veszedelemnél is nagyobb gondot okoz az a veszély, amely a gyermek üdvösségét fenyegeti. Jézus azt mondta, „ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában.”

Legnagyobb felelősségünk abban áll, hogy mindent tegyünk meg annak érdekében, hogy gyermekünk üdvösségre jusson. Az iskolaválasztás során is annak kell a legfontosabb szempontnak lennie, nem a nagynevű intézmény a fontos, hanem hogy ne szakítsa el a hittől a gyermeket, „mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?”

Nem vagyunk magunkra hagyva a nevelésben.

GYERMEKÜNK SORSÁT MÁR CSECSEMŐKÉNT IS AZ ÚR KEZÉBE TEGYÜK LE, ÉS FOLYAMATOSAN AZON LEGYÜNK, HOGY MINDIG OTT IS MARADJON.

Olyan legyen a nevelő munkánk, hogy ne kényszerből, hanem szeretetből, Isten iránti feltétlen bizalomból keresse gyermekünk az Urat, jöjjön a gyülekezetbe, különben amint maga dönthet, fellázadhat. Fontos az is, hogy a szülők szellemben járjanak. Mózes törvénye megparancsolta, hogy a szülők a gyereket minden helyzetben tanítsák az Igére.

A GYERMEKET TANÍTANI KELL. A TANÍTÁS LEGFONTOSABB MÓDJA A PÉLDAMUTATÁS.

Azt lássa a gyermekünk, hogy nincs különbség a szülők viselkedésében attól függően, hogy otthon vannak, vagy a gyülekezetben. A gyermekeink előtt példaképek vagyunk, hiszen ők mintegy huszonnégy órás felügyeletként vannak hozzánk rendelve. Úgy éljünk, hogy számukra vonzó legyen a keresztény élet.

Vannak helyzetek, amelyek egy beszélgetéssel megoldhatók, de tudni kell, hogy van, amikor szellemi erőre van szükség, mert az értelem, a meggyőzés kevésnek bizonyul. Ellenkező esetben Skéva fiainak sorsára juthat az, aki szellemi erő nélkül próbál szabadítani.

VANNAK OLYAN SÚLYOS PROBLÉMÁK, AMIKRE JÉZUS AZT MONDTA, HOGY AZOK CSAK IMA ÉS BÖJT ÁLTAL OLDHATÓK MEG.

Ahhoz, hogy eredményesen járhassunk közben gyermekünkért, szükséges, hogy hatalmat vegyünk a gonosz erők felett, amihez Isten Igéje adja meg a jogot. Alázattal kell a szülőknek Jézus Krisztus elé vinni a gyermeket, hittel, és Tőle kérni a segítséget. Ezt tette Jairus is, a zsinagógafő, és Jézus fel is támasztotta a leányát. A kananeus asszony is nagyon alázatos volt, nem sértődött meg akkor sem, amikor ezt sokan megtették volna. Ezután ő maga nagy dicséretet kapott hitéért Jézustól, a leánya pedig megszabadult az ördög gyötrésétől.

Nem spórolható meg az alázat, és nem használ mások hibáztatása. Szükséges önvizsgálattal állni a problémákhoz, mert lehetséges, hogy valamelyik éppen a szülőkön keresztül jött be. A család legvédtelenebb tagjai a gyermekek; márpedig tudjuk, hogy a gonosz éppen a leggyengébb pontokon szokott támadni.

JÉZUS KRISZTUSNÁL OTT VAN A GYÓGYULÁS, A SZABADULÁS ÉS A FELTÁMADÁS.

Akkor tudunk hatékonyan szolgálni gyermekeink felé, ha mi magunk már át vagyunk itatva Isten szeretetével, és erősek vagyunk a bűnnel szemben. Szellemben kell hatalmat venni a problémák felett; úgy, hogy a szülők egységben az Úr elé állva kérik az Ő beavatkozását. Ez esetben a családot körülveszi a kenet, és jön a gyógyulás, jön a szabadulás. Amikor Jézus Krisztust behívjuk egy helyzetbe, akkor engedjük, hogy Ő vegye át az uralmat. Ne nézőnek hívjuk meg őt a saját akciónkhoz.

Amit szellemben kezdtünk el, azt szellemben fejezzük is be!

ELHANGZOTT IGÉK:
Máté evangéliuma 17:15-20, 15:21-28
Márk 5:22-24, 35-43, 9:14-29

Hrabovszki György jegyzete
http://pecs.hit.hu/mit-tehet-szulo-gyermeke-szabadulasaert-dr-hack-peter/

Sámuel I. könyve 17.

Góliát gyalázza Istent, de Dávid bízva az Örökkévalóban legyőzi őt

1. Összegyűjtötték a filiszteusok táborukat harcra és összegyűltek Szókhóba, amely Jehúdáé; és táboroztak Szókhó és Azéka között Éfesz-Dammimban. 2. Sául pedig és Izrael emberei összegyűltek és táboroztak a tölgynek völgyében; és harcra sorakoztak a filiszteusok ellen. 3. A filiszteusok álltak a hegynél innen, Izrael pedig állt a hegynél onnan; és közöttük a völgy. 4. És kijött egy párviadalos a filiszteusok táborából, Goliát a neve Gátból; magassága hat könyök és egy arasz. 5. Rézsisak a fején, és pikkelyes páncélba volt öltözve; a páncélnak súlya pedig ötezer sékel réz. 6. Rézvért a lábain, és rézlándzsa a vállai közt. 7. Dárdájának a nyele olyan, mint takácsok zugolyfája, dárdájának a pengéje pedig hatszáz sékel vas, a pajzshordozó pedig előtte járt. 8. Megállt és kiáltott Izrael csatasorai felé és mondta nekik: Minek jöttök ki harcra sorakozni? Nemde én vagyok a filiszteus, ti pedig szolgái Sáulnak! Válasszatok magatoknak egy embert, és jöjjön le hozzám. 9. Ha bír velem harcolni és megver, akkor mi leszünk nektek szolgáitok; ha meg én bírok ővele és megverem, akkor ti lesztek nekünk szolgáink és szolgáltok minket. 10. Szólt a filiszteus: Én gyaláztam Izrael csatasorait e napon; adjatok nekem embert, hadd harcoljunk egymással. 11. S meghallotta Sául meg egész Izrael a filiszteusnak e szavait; arra megrettentek és féltek nagyon. 

12. Dávid pedig, fia amaz Efrátbeli férfinak, a Jehúdabeli Bét-Léchemből, neve volt Jísáj és nyolc fia volt; e férfi Sául napjaiban vén volt, kiválva az emberek között. 13. És elment Jísájnak három idősebb fia, elmentek Sául után a háborúba; neve pedig azon három fiának, kik a háborúba mentek: Elíáb az elsőszülött, másodszülöttje Abínádáb, s a harmadik Samma. 14. Dávid pedig a legfiatalabb volt; a három idősebb elment volt Sául után. 15. És Dávid jönni-menni szokott Sául mellől, hogy legeltesse atyjának juhait Bét-Léchemben. 16. Előlépett a filiszteus reggelenként és esténként és ott állt negyven napig. – 17. És mondta Jísáj Dávidnak, a fiának: Vedd, kérlek, testvéreid számára ez éfa pörkölt gabonaszemet, meg ezt a tíz kenyeret, és vidd el a táborba testvéreidnek; 18. ezt a tíz darab sajtot pedig vidd az ezred tisztjének, tudakold meg testvéreidnél békéjüket és zálogot hozz tőlük. 19. Sául pedig és mind az Izrael emberei a tölgy völgyében vannak, harcolva a filiszteusokkal. 

20. Fölkelt Dávid kora reggel, őrzőre hagyta a juhokat, vitt és ment, amint megparancsolta neki Jísáj; odaért a táborgyűrűhöz, a csapat pedig, amely kivonult a csatasorba, épen riadozott a harcra. 21. Sorakozott ugyanis Izrael meg filiszteusok, hadsor hadsor ellen. 22. És ráhagyta Dávid a rajta volt holmikat a poggyászőrző kezére és futott a hadsorba; odaért és megkérdezte testvéreit békéjükről. 23. Épen beszél velük, s íme feljön a. párviadalos – neve Goliát, a filiszteus Gátból – a filiszteusok hadsorai közül, és beszélt ama szavak szerint; s meghallotta Dávid. 24. Mind az Izrael emberei pedig, mikor meglátták az embert, megfutamodtak előle és féltek nagyon. 25. Mondták Izrael emberei: Láttátok-e ezt az embert, aki feljő? Bizony, Izraelt gyalázni jön fel; majd lesz, azon ember, aki megveri – azt gazdaggá teszi a király nagy gazdagsággal, leányát odaadja neki, atyjának házát pedig szabaddá teszi Izraelben. 26. És szólt Dávid a mellette álló emberekhez, mondván: Mi fog történni azzal az emberrel, aki megveri ama filiszteust és eltávolít gyalázatot Izraeltől? Mert kicsoda ez a körülmetéletlen filiszteus, hogy gyalázta az élő Isten hadsorait? 27. És szólt neki a nép e beszéd szerint, mondván: Így fog történni azon emberrel, aki őt megveri. 28. Midőn hallotta Elíáb, legidősebb testvére, amint beszélt az emberekhez, föllobbant Elíáb haragja Dávid ellen és mondta: Minek is jöttél le és kire hagytad azt a kevés juhot a pusztában? Én ismerem vakmerőségedet és szíved gonoszságát, mert avégett, hogy a háborút lásd, jöttél le! 29. Mondta Dávid: Vajon mit tettem most? Hisz csak beszéd az! 30. És leborult mellőle más oldalra és szólt a beszéd szerint; és választ adott neki a nép az előbbi beszéd szerint. 

31. Meghallatszottak a szavak, melyeket beszélt Dávid, elmondták Saul előtt, és elhozatta. 32. És szólt Dávid Sáulhoz: Ne csüggedjen el senkinek a szíve; szolgád majd elmegy és harcol e filiszteussal. 33. Szólt Sául Dávidhoz: Nem mehetsz a filiszteus ellen, hogy harcolj vele, mert te fiatal vagy, ő pedig harc, embere fiatal kora óta. 34. Erre szólt Dávid Sáulhoz: Szolgád pásztora volt atyjának a juhoknál, s jött az oroszlán, meg a medve és elvitt egy bárányt a nyájból; 35. akkor utána indultam, leütöttem és kiragadtam szájából; de rám támadt, akkor megfogtam a szakállán, leütöttem és megöltem. 36. Az oroszlánt is, a medvét is leütötte szolgád; olyan lesz majd ez a körülmetéletlen filiszteus, mint azok közül egyik, mert gyalázta az élő Istennek hadsorait. 37. Mondta Dávid: Az Örökkévaló, aki megmentett engem az oroszlán hatalmából és a medve hatalmából, ő fog megmenteni a filiszteus kezéből. – Ekkor szólt Sául Dávidhoz: Menj és az Örökkévaló veled lesz!

38. És fölöltöztette Sául Dávidot az ő ruháiba, rézsisakot tett a fejére és felöltöztette őt páncélba.39. Erre felkötötte Dávid a kardját ruháin felül és menni akart, mert még nem próbálta; ekkor szólt Dávid Sáulhoz: Nem bírok járni ezekben, mert még nem próbáltam. És levetette Dávid magáról.40. Vette botját a kezébe, kiválogatott magának öt sima követ a patakból és tette azokat az ő pásztor szerszámába és a tarisznyába, parittyája pedig kezében volt; így lépett oda a filiszteushoz. 41. Ekkor odament a filiszteus, egyre közeledve Dávid fele, a pajzshordozó ember pedig előtte. 42. Oda tekintett a filiszteus, meglátta Dávidot és megvetette őt, mert fiatal volt és piros meg szép ábrázatú. 43. És szólt a filiszteus Dávidhoz: Kutya vagyok-e, hogy botokkal jössz felém? És átkozta a filiszteus Dávidot a maga istenére. 44. Szólt a filiszteus Dávidhoz: Gyere hozzám, hadd adom húsodat az ég madarának és a mező vadjának. 45. Ekkor szólt Dávid a filiszteushoz: Te jössz hozzám karddal, dárdával és lándzsával; én pedig jövök hozzád nevében az Örökkévalónak, a seregek Urának, Izrael hadsorai Istenének, amelyeket gyaláztál. 46. E mai napon átszolgáltat téged az Örökkévaló a kezembe, megverlek és elveszem fejedet rólad és odaadom e napon a filiszteusok táborának dögét az ég madarának és a föld vadjának; és meg fogja tudni az egész föld, hogy van Istene Izraelnek. 47. És meg fogja tudni ez az egész gyülekezet, hogy nem karddal és dárdával segít az Örökkévaló; mert az Örökkévalóé a harc és majd kezünkbe ad titeket. 48. És történt, amint fölkelt a filiszteus és egyre közeledett Dávid elejébe, akkor sietett Dávid és szaladt a hadsor felé, a filiszteus elejébe. 49. És kinyújtotta Dávid a kezét a szerszámhoz, vett onnan egy követ, elparittyázta és homlokon találva megverte a filiszteust: bemélyedt a kő a homlokába, és földre esett arcával. 50. Így legyőzte Dávid a filiszteust parittyával és kővel, megverte a filiszteust és megölte; kard pedig nem volt Dávid kezében. 51. És futott Dávid és megállt a filiszteus mellett, vette a kardját, kivonta hüvelyéből, megölte őt és elvágta vele a fejét. Midőn látták a filiszteusok, hogy meghalt hősük, megfutamodtak. 52. Ekkor fölkeltek Izrael és Jehúda emberei, riadoztak és üldözték a filiszteusokat egészen a völgy felé és Ekrón kapuiig; és elestek a filiszteusok megöltjei Sáarájim útján egész Gátig és egész Ekrónig. 

53. És visszatértek Izrael fiai, miután űzőbe vették volt a filiszteusokat, és kifosztották táborukat. 54. És vette Dávid a filiszteus fejét és bevitte Jeruzsálembe; fegyvereit pedig elhelyezte sátrában. 55. S midőn látta Sául Dávidot, hogy indul a filiszteus ellen, szólt Abnérhez, a hadvezérhez: Kinek a fia ez az ifjú, Abnér? Mondta Abnér: Él a lelked, király, nem tudom. 56. Erre mondta a király: Kérdezd meg te, kinek a fia ez a gyermek? 57.S midőn visszatért Dávid, miután megverte volt a filiszteust, vette őt Abnér és odavezette Saul elé, a filiszteus feje pedig a kezében. 58. És szólt hozzá Sául: Kinek a fia vagy te ifjú? Mondta Dávid: Szolgádnak, a Bét-Léchembeli Jisájnak a fia.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. június 1., péntek

Sámuel I. könyve 16.

Sámuel felkeni Dávidot

1. És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Meddig akarsz gyászolni Sául miatt, holott én őt megvetettem, hogy ne legyen király Izrael fölött! Töltsd meg szarudat olajjal és menj, hadd küldelek a Bét-Léchembeli Jísájhoz, mert fiai közül szemeltem ki magamnak királyt. 2. Mondta Sámuel: Hogyan menjek, meghallaná Sául és megölne engem! És mondta az Örökkévaló: Egy üszőtinót vigyél magaddal és mondjad: az Örökkévalónak áldozni jöttem. 3. Hívd meg Jísájt az áldozásra: én meg tudatom majd veled azt, amit tegyél, hogy fölkend nekem azt, akiről majd szólok hozzád. 4. Megtette Sámuel azt, amit beszélt az Örökkévaló és odament Bét-Léchembe; s elejébe siettek a város vénei és mondták: Béke a jöveteled? 5. Mondta: Béke! Az Örökkévalónak áldozni jöttem, szenteljétek meg magatokat és jöjjetek velem áldozásra; és megszentelte Jísájt és fiait és meghívta őket az áldozásra. 6. És volt, mikor odaértek, meglátta Elíábot; ekkor mondta: Bizony az Örökkévaló előtt van az ő fölkentje! 7. És szólt az Örökkévaló Sámuelhez: Ne tekints ábrázatára és termetének magasvoltára, mert megvetem őt; mert nem úgy, amint az ember néz, – mert az ember a szemre néz, az Örökkévaló pedig a szívre néz. 8. Ekkor szólította Jísáj Abínádábot és elvezette Sámuel előtt; mondta: Ezt sem választotta az Örökkévaló. 9. Erre elvezette Jísáj Sammát; mondta: Ezt sem választotta az Örökkévaló. 10. Így elvezette Jísáj a hét fiát Sámuel előtt; de szólt Sámuel Jísájhoz: Nem választotta az Örökkévaló ezeket. 11. Ekkor szólt Sámuel Jísájhoz: Vége-e már az ifjaknak? Mondta: Még hátra van a legkisebb s íme, a juhokat legelteti. És szólt Sámuel Jísájhoz: Küldj el és hozasd őt, mert nem ülünk asztalhoz, míg ide nem jött, 12. Küldött tehát és elhozta – ő pedig piros volt, meg szépszemű és szép tekintetű- és mondta az Örökkévaló: Kelj föl, kend föl őt, mert ez az! 13. Ekkor vette Sámuel az olajszarut és fölkente őt testvérei közepette; és rászökött az Örökkévaló szelleme Dávidra attól a naptól fogva. Erre fölkelt Sámuel és elment Rámába.
Dávid Saul udvarán

14. Az Örökkévaló szelleme pedig eltávozott Sáultól és ijesztgette gonosz szellem az Örökkévalótól. 15. És szóltak Sául szolgái hozzá: Íme csak, Istennek egy gonosz szelleme ijesztget téged! 16. Szóljon hát ami urunk – szolgáid előtted vannak – hogy keressenek egy embert, aki tud hárfán játszani; és lesz, mikor rajtad lesz Istennek egy gonosz szelleme, akkor hárfázzon kezével és jobban lesz. 17. Szólt Sául a szolgáihoz: Szemeljetek csak ki nekem egy embert, aki jól hárfáz és hozzátok hozzám. 18. Ekkor megszólalt egy a legények közül és mondta: Íme, láttam egy fiát Jísájnak, a Bét-Léchembelinek, aki tud hárfázni, derék vitéz és harc embere, eszes beszédű és szép alakú ember; s az Örökkévaló vele van. 19. Küldött tehát Sául követeket Jísájhoz; és mondta: Küldd el hozzám Dávidot, a fiadat, aki a juhoknál van. 20. És vett Jísáj egy szamarat, kenyérrel, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldte fia Dávid által Sáulhoz. 21. És odajutott Dávid Sáulhoz és állt előtte; megszerette őt nagyon, és neki fegyverhordozója lett. 22. És küldött Sául Jísájhoz, mondván: Álljon, kérlek, Dávid előttem, mert kegyet talált szemeimben. 23. Volt pedig, amikor rajta volt Istennek az a szelleme Sáulon, vette Dávid a hárfát és játszott kezével; akkor megkönnyebbült Sául és jobban lett, és el-eltávozott tőle a gonosz szellem.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)