Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 7.

5. Az evolúció nem tudományos tény

A modern tudomány az evolúciós elméletet általában a tudományos elméletek közé sorolja, annak ellenére, hogy a világ kezdeteire vonatkozó bármilyen elméletet lehetetlen tudományosan bebizonyítani. Ez azért van így, mivel a tudományos módszernek éppen az a lényege, hogy megfigyeléseken és kísérletezésen alapszik és lehetetlen megfigyeléseket vagy kísérleteket végezni az Univerzum keletkezésére és az élet létrejöttére vonatkozóan . Erre a kérdésre mutat rá a brit biológus, L. Harrison Matthews, Darwin: A fajok eredete c. művének 1971-es kiadá­sához írt előszavában:

„Az evolúció ténye a biológia gerince, és a biológia így egy olyan tudomány sajátságos helyzetében van, amely egy nem bizonyított elméleten alapszik. Ez akkor tudomány vagy hit? Az evolúció elméletében való hit tehát pontosan párhuzamos a külön teremtésben való hittel - mindkettő olyan elképzelés, amelyet a hívők igaznak ismernek el, de mindeddig sohasem voltak képesek a bizonyításra."

Huse találóan állapítja meg, hogy a tudósok elmélkedhetnek a múltról vagy a jövőről, de valójában csak a jelent figyelhetik meg. Ebből és a tudományosság kritériumaiból tehát nyilvánvaló, hogy az a széles körben elter­jedt feltételezés, amely szerint az evolúció megalapozott tudományos tény, abszolút hamis. Így tehát az evolúció helyesen csak hitként jelölhető meg, a világ kez­deteinek egy szubjektív filozófiájaként, sok természettudós vallásaként.

Összefoglalva, álláspontunk a következő:

(1) Mind az evolúcióelmélet, mind a bibliai teremtéselmélet hozzáférhetetlen a tudományos módszerek szá­mára, közvetlenül bebizonyíthatatlan és mindkettő elfogadásához másfajta hit szükséges.

(2) Ez távolról sem azt jelenti, hogy az ismert tudományos tények és meg­figyelések haszontalanok és azokat el kell vetni vagy figyelmen kívül kell hagyni. Éppen ellenkezőleg, a tudo­mányos tényeket fel kell használni ar­ra, hogy segítsék tisztázni: a világ kez­deteire vonatkozó melyik elmélet (mo­dell) valószínűbb. Ezért a beléjük he­lyezett hit intelligens és nem vak.

A tudomány tényei - jóllehet, ezt még nem publikálják kellően szé­les körben, hazánkban különösen nem - sokkal jobb egyezést mutatnak a bib­liai teremtéselmélettel, mint az evolúcióelmélettel. E cikksorozat további ré­szeivel célunk: először, hogy felfedjük az organikus evolúció elméletének tudományos szempontból téves következtetéseit; másodszor, hogy tudo­mányos bizonyítékokat sorakoztas­sunk fel a bibliai teremtéselmélet alátá­masztására a források feltüntetésével: harmadszor, hogy bebizonyítsuk; az evolúció és a bibliai teremtéselmélet egymást kölcsönösen kizáróak és összeegyeztethetetlenek.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.

Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 6.

4. A bibliai teremtéshit

A bibliai teremtéshit - homlokegyenest ellenkezőleg az evolúcióba vetett hittel - egy, az Isten által történt kezdeti, külön teremtést tekint kiindulási alapnak, amely során a természet összes törvénye, folyamata és lényeges tulajdonsága létrejött, miként a Teremtés Könyvében (Genezis, 1. Mózes 1) meg van írva.

Az evolúcióelmélet hívei Darwin eredeti módszerét az elmúlt százharminc évben több irányban kísérelték meg továbbfejleszteni. A részleteket illetően sok a nézeteltérés, abban azonban egyetértenek, hogy az evolúció „valahogyan" végbement. Bizonyos párhuzamot jelent ezzel a bibliai hitre támaszkodó teremtéselmélet képviselőinek álláspontja, akik valamennyien egyetértenek abban, hogy Isten a Teremtő, de Isten pontos módszerét illetően számottevő véleménykülönbség van a teremtéshívők között. (Hallgatólagosan feltételeztük, hogy mind az evolúcióelmélet, mind a teremtéselmélet képviseletét, védelmét kiválóan képzett természettudósok és más szakemberek látják el.)

Scott M. Huse-nak The Collapse of Evolution c. könyve beszámol arról, hogy a teremtésben hívő szakemberek túlnyomó többsége három elmélet valamelyikét támogatja. Ezek a következők:

(a) A „nap-korszak" elmélet (The Day-Age Theory);

(b) A „rés-elmélet" (The Gap The­ory);

(c) A „szószerinti teremtéstörténet" elmélete (The Literal-Historical The­ory).

A „nap-korszak" elmélet azt javasolja elfogadni, hogy a teremtés hat napja időperiódusokat, korszakokat képvisel, nem betű szerint vett 24 órás napo­kat.

A ,,rés-elmélet", amely a „pusztítás-­helyreállítás" (Ruin-Reconstruction Theory) néven is ismert, lényegében véve kétszeri teremtést tételez fel. Az eredeti tökéletes teremtés szerintük egy azonnal ható, szörnyű természeti katasztrófa következtében elpusztult (főként Lucifer bukásával hozzák összefüggésbe), s ezt kővetően a második teremtésig az ős-öreg Földnek sok geológiai korszaka volt. Azt tartják, hogy formailag ez az 1. Mózes 1,1. és 1. Mózes 1,2. versek közötti „résben" történt. 

A „szószerinti teremtéstörténet" elmélete a teremtés 6 napját valóban 24 órás napoknak te­kinti, amelyek közvetlen sorrendben követték egymást. A Földet nagyon fiatalnak (általában 6-12 ezer évesnek) hiszik; a geológiai korszakokat és az organikus evolúciót teljes egészében elutasítják. Indítványozói nagy hang­súlyt helyeznek a Genezis-beli Vízözönre, amikor értelmezik a Föld történetét és a geológiai jellemzőket. 

Ebben a cikkben nincs lehetőség részletes összehasonlítást tenni a há­rom elmélet között, de néhány, a tájé­kozódást elősegítő észrevételt minden­képpen szükségesnek látok. A legegyszerűbb a helyzet a „rés-elmélettel", mivel ennek támogatói főként az exegézis és a teológia érveire támaszkodnak. A másik két elmélet az Istenben hívő szakemberek, tudósok körében övez komoly támogatást. A „nap-korszak" elméletet főként az International Bible Students Association, a „szószerin­ti teremtéstörténet" elméletét pedig az USA-ban 1963-ban megalakult Nem­zetközi Teremtéskutató Társaság (In­ternational Creation Research Society) képviseli és terjeszti világszerte. Ez utóbbinak ma már mintegy hétszáz, teljes jogú tagja van. E tagok olyan tu­dósok, akik legalább egy természettudományos vagy alkalmazott tudományszakos akadémiai fokozattal rendelkeznek (pl. Ph. D., D. Sc.) és a következő hitet vallják;

* a Biblia Isten írott szava: minden történelmi és tudományos kijelentése igaz;

* az élőlények minden alaptípusa Isten közvetlen teremtési aktusa nyomán jött létre. Azóta minden biológiai változás csak az eredetileg teremtett fajokon belül történt meg;

* a Mózes első könyvében leírt özönvíz történelmi, az egész világra kiható esemény volt.

A „nap-korszak" elmélet hívei a "szószerinti teremtéstörténet" tanításait (az ún. „tudományos kreacionizmust) a 6-12 ezer éves Föld és a 24 órás, betű szerinti teremtési napok miatt bírálják. A „tudományos kreacionizmus" képviselői viszont azt kifogá­solják a „nap-korszak" elméletben, hogy a teremtés sokmillió évre való elnyújtásával kompromisszumot kínál fel az evolucionizmusnak.

E nézeteltérések azonban számunk­ra kevéssé lényegesek, ha azt a tényt tekintjük, hogy mindkét elmélet nagyon meggyőzd érveket és bizonyítékokat sorakoztat fel az evolúció-elmélet cáfolatára.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.

Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 5.

3. A teista evolúció

A „teista evolúció" elnevezéssel azokat a filozófiai-világnézeti eszmerendszereket szokás egybefoglalni, amelyek megkísérlik, hogy a Biblia Is­tenét (a keresztény hitet) és a fejlődés-elméletet egy kompromisszumos gon­dolati konstrukció keretében összekapcsolják. Feltételezik, hogy Isten az evolúció okozója, ezáltal az ateista evolúció leggyengébb láncszemét, a józan ész számára teljesen felfoghatatlan „ősnemzést", az élettelen anyagból természetes úton, magától létrejövő élet problémáját kiiktatják; ezután az evolúciót magát Isten munkamódszerének elfogadva minden olyan ponton Isten természetfeletti beavatkozását tételezik fel, ahol az ateista evolúció magyarázata hiányos, nem meggyőző vagy bizonyítottan hibás.

Ez a megközelítés jóllehet kényelmes, látszólag illeszkedik a keresztény hithez és „rugalmas lavírozást" tesz lehetővé mind a kemény ateizmus, mind a megalkuvás nélküli bibliai teremtéshit követői felé, valójában reménytelen zsákutca.

Ezt az állításunkat a következőkkel indokoljuk:

(1) A teista evolúció és az ateista evolúció között kibékíthetetlen ellentmondást állandósít, hogy az előző elfogadja, az utóbbi elutasítja Istent, mint a térben és időben létező világ Teremtő­jét. Ebből számtalan további, feloldhatatlan ellentmondás következik, elég ha a csodák és általában a természetfeletti jelenségek különböző megítélését állítjuk szembe egymással.

(2) A teista evolúció és a bibliai keresztény hit (valamint a ráépülő teremtési elmélet) között szintén kibékíthetetlen ellentmondások feszülnek. Ezek vilá­gos felismeréséhez elegendő a teista evolúció két, talán legismertebb képvi­selőjének, Pierre Teilhard de Chardin jezsuita lelkésznek és az őt fenntartás nélkül követő és dicsőítő J. Illies biológusnak néhány publikációját áttekinteni. Miután Illies a természettudós, számunkra főként az általa kifejtett „ta­nok" félreérthetetlenek. Szerinte ugyanis:
„Az élő anyag e fejlődésének csúcs­pontján végül is egy olyan élőlény ke­letkezik, amelyben kezdetét veszi a fölfelé fejlődés világfolyamatának új, harmadik szakasza; előáll az ember, pontosabban a még állati előember vagy bárhogyan nevezzük ezt az élő­lényt, amely néhány millió évig tartó 'állat-ember átmenet' alatt megtette a legvalószínűtlenebb, legváratlanabb fejlődési lépést, az emberré válást..."

E kijelentések durván semmibe ve­szik a Biblia alapvető tanításait. Meseszerű történetté degradálódik a terem­tési beszámoló, hiszen Illies azt állítja, hogy „Nem csupán Isten akarta, ha­nem az Ő megbízásából maguk az élő szervezetek is akarják az evolúciós változást... A teremtmények az isteni üdvtervben lévő evolúcióban való köz­vetlen együttműködés szerepét kapták." Az isteni üdvterv ilyen sajátságos átértelmezése után Illies könnyedén kijelenti, hogy Ádámnak „állatszerű anyja volt". Ehhez a kijelentéshez képest már egyáltalán nem meglepetés az sem, amikor Illies egy másik írásában a hat napos teremtéssel kapcsolatban megjegyzi, hogy ha ez igaz len­ne, akkor „... egyszerűen hamisnak bi­zonyulna minden jól megalapozott is­kolai tudásunk". Vagyis az iskolai tu­dás a Bibliával szemben felléphet az igazság tekintélybélyegével: ez Illies nyilvánvaló üzenete.

A teista evolucionisták - mint röviden érintettük - az ellentmondások széles frontján ütköznek a Biblia tanításaival vagy igen gyengén támaszkodnak a bibliai kijelentésekre.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.

Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 4.

A darwinizmus százéves évfordulójának chicagói ünnepségén Sir Julian Huxley biológus kijelentette: „A darwinizmus az ésszerű viták köréből száműzte azt az elgondolást, hogy Isten az élő szervezetek teremtője. Darwin kimutatta, hogy nem volt szükség természetfölötti tervezőre. Miután a természetes kiválasztódás minden ismert életformára megpróbált magyarázatot adni, azok fejlődésében nem maradt már hely egy természetfölötti hatalom számára."

George Gaylord Simpson, a Harvard Egyetem őslénytanprofesszora a keresztény hitet nyíltan elfogadhatatlannak, „magasabbrendű babonának" minősíti. Idézzük: „Az ember egyedül áll a világmindenségben, és hosszú, öntudatlan, személytelen materialista folyamatok terméke, amely egységesen megérthető fejlődési lehetőségekkel rendelkezik. E lehetőségeket csak magának köszönheti és csak önmagának tartozik felelősséggel. Az ember nem egy ellenőrizhetetlen vagy kiszámíthatatlan erő teremtménye, hanem önmaga mestere. Sorsát saját magának kell eldöntenie és irányítania."

A Nobel-díjas Jacques Monod (1910-1976) a Teremtő helyett a véletlen szerepét abszolutizálja. Írásaiban az evolucionizmus magasztalása és az ember reménytelen, céltalan egyedüllétének, védtelenségének pesszimisztikus világképe keveredik. Így ír: „A puszta véletlen, semmi más, mint a véletlen, az abszolút, vak szabadság, mint az evolucionizmus csodálatos épületének az alapja..." Egy másik helyen pedig ezt mondja: "nincsen olyan terv, természetes erkölcs, természetes etika, természeti törvény, amelynek engedelmeskednünk kellene". Szerinte az embernek, mint a véletlen termékének „el kell ismernie totális elhagyatottságát, gyökeres idegenségét", aki érte­lem és cél nélkül „cigányként vándorol a világmindenség peremén."

W. J. Ouweneel súlyos kritikával ille­ti a modern evolucionizmust, megállapítva, hogy az „... nem tiszta tudo­mányos eredményekre épül, hanem az Isten által kijelentett igazsággal szembeni gyűlöletre. Ez igen fontos té­nyező, mert ha a neodarwinizmust (azt az elméletet, mely az evolúcióhitet tu­dományos alapokra igyekszik helyez­ni) tökéletesen megcáfolnák is, maga az evolúcióba vetett hit egészen biz­tos, hogy nem szűnne meg. Vagyis tu­dományos bizonyítékok nélkül is tovább hinnének benne."

Teljesen hasonló álláspontra jut Mo­re professzor is a „The Dogma of Evolu­tion" c. művében: „a mi evolúcióba vetett hitünk azon az ellenszenven ala­pul, amit az egyedi teremtés tanítása vált ki."

Werner Gitt az ateista evolucionizmust „tudományosnak álcázott ideoló­giának minősíti", amelynek minden változatát három fő ok miatt el kell utasítani.
Ezek az okok a következők:

(1) Az evolucionizmus értelmetlenségbe (kilátástalanságba) vezeti az em­bert;
(2) Az evolucionizmus eltávolítja az embert Istentől;
(3) Az evolucionizmus nem természettudományos.

Mindhárom megjelölt ok valós és rendkívül meggyőzően alátámasztha­tó. Maga Werner Gitt is ad egy eléggé részletes elemzést e témakörről és ne­ves szerzők (evolucionisták és teremtéshívők) tucatjainak véleményét ütközteti „Logosz vagy Káosz?" című kitűnő könyvében. Ebben a cikkben fő­ként a harmadik megállapítás hátteré­vel szeretnék foglalkozni, de ezt meg­előzően röviden szólni kell még az ún. „teista evolúcióról" és a bibliai teremtéshitről.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.

Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 3.

Amióta Darwin 1859-ben megjelentette "A fajok eredete" (Origin of Species) című könyvét, az elméletet - éppen könnyen felfedezhető gyengeségei mi­att - sokféle irányban kísérelték meg finomítani, továbbfejleszteni. Ez a munka azonban egyre világosabban érvényre juttatta az evolucionizmus ateista és keresztényellenes jellegét. Ma­ga Darwin még óvakodott teljesen kizárni egy természetfeletti Teremtő létezésének lehetőségét, feltehetően több okból is. Az egyik ok bizonyára természettudósi becsületességével függ össze: Darwin maga is igen jól látta elmélete korlátait. Nemcsak az élet keletkezésére nem volt pontosabban körvonalazható hipotézise, hanem a ma­gasabb komplexitású szervek létrejöttére sem. Tudta, hogy elmélete képte­len magyarázatot nyújtani olyan bo­nyolult szervek kialakulására, mint a szem, a fül és főként az agy. Az evolúcióelmélet máig megoldatlan problémája, hogy e szervek egyes részeinek összhangban kell együttműködniük ahhoz, hogy az olyan összetett fizikai, kémiai, biológiai és szellemi folyama­tok, mint a látás, a hallás és a gondol­kodás megvalósulhassanak. Vagyis: a szervek mindaddig használhatatlanok lennének, amíg minden egyes részük kifogástalanul ki nem alakul. A mo­dern rendszerelmélet még inkább kiélezi azt a kérdést, hogy egy bonyolult rendszer összfunkciója az alaprendszerek (részrendszerek) funkcióinak nem egyszerű összegzése, hanem minőségileg magasabbrendű együttese, uniója. Roppant valószínűtlen tehát, hogy a bonyolult rendszerek minden kritériumát kielégítő szervek egyes elemeit, egységeit a puszta, irányítatlan vélet­len - amit az evolúció egyik motorjá­nak, hajtóerejének tekintenek - egyesí­tette volna a megfelelő időben (szinte azonnal?) kiválóan működő, fejlett or­ganizmussá.

Darwin tisztában volt e probléma rendkívüli nehézségeivel. Idézzük sa­ját szavait: „Az a feltételezés, hogy szemünket... a természetes kiválasztó­dás alakította ki, őszintén megvallom, a legnagyobb mértékben képtelenségnek látszik." Azóta több, mint száz év telt el és a probléma változatlanul megoldatlan. A kiváló csillagász és magfizikus, Robert Jastrow, aki az álta­lános evolúcióelmélet egyik legna­gyobb tekintélye, ezt mondta: „Min­den arra mutat, hogy a szem tervezőmunka eredménye; egyetlen teleszkópkészítő sem tudta volna jobban megalkotni."

A klasszikus evolúcióelmélet korlá­tait és a Teremtő létezésének lehetősé­gét Darwin a következő módon kapcsolta össze a A fajok eredete c. művé­nek utószavában: „Nagyszerűség van ebben a felfogásban, amely szerint a Teremtő az életet a maga különböző erőivel eredetileg csupán néhány vagy csak egyetlen formába lehelte be­le." Ezzel nyíltan elismerte, hogy az élet keletkezését illetően nem tud ál­lást foglalni.

Darwin életrajzírója, Robert Clark to­vábbi érdekes adalékokkal szolgál az evolúcióelmélet „atyjának'' személyes vívódásairól. Azt írja, hogy Darwin rengeteg energiát ölt abba, hogy azt a látszatot (érzetet) keltse könyvének ol­vasóiban, mintha a közel húsz évi ku­tatómunka során felhalmozott tudományos anyag győzte volna meg az evolúciónak a természetes kiválasztódás segítségével történt tényszerű leját­szódásáról. Egész életútját áttekintve és együtt értékelve viszont az derül ki, hogy maga az elképzelés már 29 éves korában (főként Malthus műveinek ol­vasása után) végérvényesen, kemény prekoncepcióként megfogalmazódott benne. A következő húsz év alatt min­den bizonyítékot megkísérelt felderíte­ni, amely elképzeléseit alátámasztotta és gondosan elkerült minden olyan tapasztalati tényt vagy elgondolást, amely elméletét gyengítette, esetleg alapjaiban cáfolta volna. W. J. Ouweneel holland biológus ehhez a következő kommentárt fűzi:

„Hosszadalmas küzdelem volt ez azért, hogy kikerülje az egyházat és az Istent. Ez a harc lehetett az oka az ő titokzatos és megmagyarázhatatlan pszichoszomatikus betegségének, amely élete folyamán olyan gyakran próbára tette. Darwin nagyszerű és nagyon szeretetreméltó ember volt; és noha, szinte az egész világ tisztelte, magányos tragikus harcában sajnos, tönkrement. Hívőkkel volt körülvéve; saját felesége, kertésze, házvezetőnője mélyen hívő keresztények voltak. Ő maga írja halála előtt: »Ami a jövendő életet illeti, mindenkinek magának kell választania a homályos elképzelések közül.«."

Az evolucionizmus teljesen ateista és keresztényellenes jellegét jól bizonyítja néhány világszerte ismert képviselőjének állásfoglalása, amelyek nyilvános szakmai fórumokon hangzottak el vagy publikációkban kerültek nyilvánosságra.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.

Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 2.

2. Az ateista evolúció

Közismert dolog, hogy az angolok nagyon kedvelik a statisztikákat. Különféle ilyen jellegű kiadványaik nemcsak érdekesek, hanem számos területen nagyon hasznosak is. Az egyik ilyen jeles tájékoztató mű, az "1990 Bri­tannica Book ofthe Year" például rámu­tat, hogy a Föld lakosaiból 230 millión felül becsülhető azoknak a száma, akik ateisták. Elemzésünk szempontjá­ból ez az adat azért súlyos tényező, mivel az evolúciós feltevések alapvető­en ateisták, teljességgel elutasítva mind a Teremtő létezését, mind a bibliai üzenetet.

Külön tanulmányt igényel, hogy miért fogadják el olyan sokan az evolúciót annak ellenére, hogy ebben az elképzelt folyamatban annál súlyosabb és megmagyarázhatatlanabb nehézségek bukkannak felszínre, minél nagyobb erőfeszítéseket tesznek hívei a ráépülő elmélet tudományos alátámasztására.
Fontos egyértelműen hangsúlyozni, hogy az evolúció elmé­letét naponta érő támadások nem kizá­rólag „kívülről", a teremtésben hívők oldaláról hangzanak el, hanem „belül­ről", az evolúcióelmélet hívei - közöt­tük kiválóan képzett termé­szettudósok - részéről is.

Mielőtt kicsit részletesebben bemu­tatnánk az evolúcióelmélet belső ne­hézségeit és az azokra rávilágító tudo­mányos tényeket, érdemes röviden összefoglalni az elmélet alapvető vo­násait. Mint ismert, a materialista alapgondolat - a természetnek az alacsonyabbrendűektől a magasabb rendűek felé irányuló fejlődése - már az ókori Kínában felbukkant, bizonyos elemei a régi görögöknél is felmerültek, mo­dern változatát pedig Charles Darwin alapozta meg. Darwin kezdetben teológiai tanul­mányokat folytatott, de a botanikus Henslow a geológus Sedwick hatásá­ra érdeklődése a természettudományok felé fordult. Részt vett egy tudományos kutatóexpedícióban a Beagle nevű hadihajón és főként a Galápagos-szigeteken szerzett megfigyelései alapján érlelődött meg benne az evolúció alapgondolata. Abból indult ki, hogy a fajokon (species) belüli fejlődés, sőt az egyik fajtól a másikig vezető fejlődés is az úgynevezett ter­mészetes kiválasztódás útján megy vég­be. Megállapította, hogy minden faj­tán (kind, variety) belül is különbsé­gek vannak, így nincs két egyforma egyed ugyanazon fajon belül sem. A külső körülmények kedvezőtlen ala­kulása, mint pl. az élelem hiány, hi­deg, meleg, szárazság és nedvesség, el­lenségek, betegségek bizonyos válto­zásokat hozhatnak létre, amelyek ki­sebb túlélési esélyt biztosítanak, mint más egyedeknél, akik kedvezőbb életfeltételek között élnek. Így jön létre Darwin szerint a természetes kiválasz­tódás, amely ha elegendően sokszor ismétlődik, új fajták, sőt új fajok létrejöttéhez vezet.

A spekulatív konstrukció egyik bá­zisaként a kövületek (fosszíliák) vizs­gálatából levont paleontológiai (őslénytani) következtetések szolgálnak. Számos paleontológusban bizonyos le­letek már a múlt század elején azt a gondolatot ébresztették, hogy az egy­szerűbb élőlények fosszíliái a Földnek egy-egy régebbi geológiai korából va­lók, mint a bonyolultabbak. A klasszi­kus evolúciós elképzelés ezt oly mó­don foglalta átfogóbb rendszerbe, hogy pl. a gerincesek törzsének külön­böző osztályai: a halak, a kétéltűek, a hüllők, a madarak és az emlősök egy­mást követő sorozatot alkotnak és evolúciós összefüggés van közöttük. Az egyik a másikból jött létre, mondjuk a madár egy kígyótojásból. Lefelé és fel­felé kiterjesztve az evolúció „hatókö­rét", egyfelől azt a következtetést von­ják le, hogy az élet legalacsonyabb rendű formái az élettelen anyagból fejlőd­tek ki, másfelől azt, hogy a fejlődési folyamatban az ember az utolsó fok.

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.

Dr. Tóth Tibor - Tudományos tény-e az evolúció? 1.

1. Bevezetés

Ahhoz, hogy a kérdés és a rá adandó válasz jelentőségét érzékeltetni lehessen, szükségesnek látszik bizonyos szabatossággal meghatározni, hogy ebben a cikkben és a hozzá kapcsoló­dó későbbi folytatásokban mit értünk evolúción és a vele rokon, önálló fogal­mak megjelölésére használt kifejezése­ken.

A latin eredetű „evolúció" szó általá­nos értelemben véve fejlődést, kibonta­kozást jelent és a fokozatosan végbe­menő változásokra utal, szemben a „revolúció" (forradalom) szóval, amely hirtelen változást fejez ki. Az újabbko­ri fejlődéselméletek ezen a szón a legki­sebb kezdetektől kiinduló és mindig a nagyobb képződmények irányába elő­rehaladó fejlődést értenek, amely so­rán a vizsgált objektumok és/vagy folyamatok bonyolultsága is egyre növekszik. A fejlődéselméletek - mint Werner Gitt megállapítja - lényegileg négy nagy területtel foglalkoznak, ezek:

(1) A Világegyetem fejlődése
(2) A Föld geológiai fejlődése
(3) Kémiai fejlődés
(4) Biológiai fejlődés.

A Carsten Bresch-féle felosztás más­fajta rendező elvek szerint három evolúciós szakaszt különböztet meg:

(a) Az anyag fejlődése,
(b) Az élő szervezetek fejlődése,
(c) A szellem fejlődése.

Az evolúció tágabb értelemben te­hát mindaz, amit felsoroltunk, szűkebb értelemben azonban a mindkét osztályozásban megtalálható biológiai evolúció jelenti a fogalom „kemény magját". A biológiában azokat a folya­matokat jelölik az evolúció kifejezéssel, amelyek az idők folyamán a termé­szetben játszódtak le. Emellett különb­séget szokás tenni makró- és mikró- evolúció között. A mikróevolúció szó­val az adott fajon belül a fajtákkal kap­csolatos változatosságot, egyes értel­mezések szerint a fajtákon belül lehet­séges kisebb-nagyobb változások meg­történtét jelölik. A makróevolúció az egyik fajnak a másik fajból való létre­jöttét jelenti. Míg a mikróevolúció két­ségtelen létezését az állattenyésztésben és a növénytermesztésben tényszerűen el kell ismerni, hiszen mindennapos jelenségről van szó, addig az ún. makróevolúcióval szemben sú­lyos kétségek merülnek fel. Az egysze­rűség kedvéért a továbbiakban - ha­csak az ellenkezője nincs kiemelve - evolúción a makróevolúciót értjük.

Scott M. Huse szerint: „az evolúció úgy definiálható, mint egy elképzelt folyamat, amely által élő dolgok alakulnak ki önmaguktól, teremtő nélkül, és valamilyen módon javítják, fej­lesztik önmagukat. E hit szerint az összes baktérium, növény, állat és em­ber puszta véletlen folytán keletkezett egyetlen távoli őstől, amely valahogyan létrejött. Mindez a feltételezések szerint véletlenszerűen alakult ki, bármiféle intelligencia és tervezés hasznosítása nélkül."

A Világegyetem ősanyaga, amelyből a természetben található to­vábbi elemek megfelelő körülmények között létrejöttek, a hidrogén. Talán meghökkentő, de ehhez illik Huse további megállapítása. Idézzük: „Az alapvető premisszája ennek a 'moleku­lától az emberig' ívelő elméletnek, hogy a hidrogéngáz, amennyiben elegendő idő áll rendelkezésre, emberekké változik."

Huse, mint látjuk, nem választja el élesen az „evolúciót" az „evolúcióelmélettől". Ebben rejtett formában az az állásfoglalás tükröződik, hogy az evolúció egy „elképzelt folyamat", amely hipotézisekre (előfeltevésekre) alapozott elmélet alapjául szolgál. Vagyis: ellenkezőleg számos természettudós meggyőződésével és széles körben hangoztatott véleményével, nem tény, hanem elmélet. Szándékosan nem használja a „tudományos" jelzőt. Hogy miért, azt a későbbiekben szándékozunk kifejteni. Elöljáróban csak annyit jegyzünk meg, hogy tényen a valóság valamely mozzanatát, eseményét értjük, amely van, megtörtént, létrejött. 

A bevezetőben röviden szólnunk kell még az evolucionizmusról. Mint J. Van der Graaf tömören jellemzi, ez lényegében életszemlélet és világnézet. Életszemlélet, amely abban hisz, hogy a dolgoknak önálló, belső hajtóerőtől előmozdított és törvényszerű fejlődése van. Egyben világnézet, eszmerendszer, amely egyetlen feltevésen alapszik: nincs Isten, ennek következtében csak olyan magyarázatot fogad el, amely materialista. Más szavakkal: a természet erői, a természet törvényei és a természetes fejlődés autonóm, s mint Laplace mondotta Napóleonnak: "ebben a világképben... Isten számára már nem maradt hely."

Forrás: Új Exodus Magazin, 1991. 3. évf. 3. sz.