John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 16.

3:18-19. Tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.
19 Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!

A Messiás arra biztatja őket, hogy ne közönséges, hanem tűzben izzított aranyat vásároljanak. Ezzel arra utal, ami dicsőíti Istent és valóban gazdaggá teszi őket. Pénzintézeteik miatt a város anyagi jólétnek örvendett. Azonban a gyülekezet szűkében volt a szellemi gazdagságnak. Bár gyönyörű ruháik voltak, Krisztus arra ösztönzi őket, hogy fehér ruhát hordjanak. Ez jelképes utalás a megigazulásra, ami szellemi meztelenségüket eltakarná. A gyapjú a vidék híres terméke volt, Laodicea pedig különösen is híres volt fekete gyapjúból készült fekete ruhájáról. Ám ehelyett tiszta fehér öltözékre volt szükségük.

Felszólította őket a Messiás: végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed! Laodiceában működött egy orvosi iskola Asclepiusz templomában, amely különle­ges kenőcsöt árult a Közel-Keleten jellemző szembetegségek gyógyítására. A gyüle­kezetnek azonban nem erre a kenőcsre volt szüksége, hanem szellemi látásra. A laodiceai gyüle­kezet állapota nagyon jellemző a mai gyülekezetre, mely nem tudja, hogy milyen szellemi szükségekben szenved, és elégedett a szép épületekkel és azokkal az anyagi dolgokkal, amiket pénzen meg lehet venni. Ez szívhez szóló és kemény üzenet. Min­den ilyen állapotban lévő kereszténnyek szól a felhívás: igyekezz tehát, és térj meg! Krisztus azért feddte, mert szerette őket, és ez a szeretet fenyítésben nyilvánult meg.

3:20-21. Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.
21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.

Krisztus megrázóan mutatja be önmagát, amint kívül áll és kopog az ajtón. Egy híres képen nem látszik a kilincs, de feltételezhető, hogy belül van. Krisztus kéri azokat, akik hallják ezt az üzenetet, hogy nyissák ki az ajtót. Aki megteszi, annak Krisztus megígéri: bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. Ha Krisztus kinn marad, akkor nem lehetünk vele közösségben, és nem lehetünk igazán gazda­gok. De ha Krisztust beengedjük, ott vagyunk csodálatos közösségében, és Isten óri­ási kegyelmében részesülünk. Ez a felszólítás a keresztényeknek szól és nem a hitet­leneknek. Ez felveti azt a fontos kérdést, hogy milyen mély közösséget élhet át az egyén a Messiással. Akik beengedik őt, azoknak Krisztus megígéri: velem együtt, az én trónusomon ülve osztozik majd győzelmemben.

3:22. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!

Újból elhangzik a figyelésre és a helyes feleletre szóló felhívás: Akinek van füle, hallja meg, mint mond a Szellem a gyülekezeteknek! A hét gyülekezetnek szóló levelek kiemelkedően egységesen kezelik azokat a problémákat, amelyekkel a mai gyülekezet is szembetalálja magát. Újra és újra felmerül a veszély, hogy elveszí­tik első szeretetüket (2:4), félnek a szenvedéstől (2:10), eltévelyednek az igaz hittől (2:14-15), erkölcsileg eltávolodnak (2:20), a szellemi halál állapotába jutnak (3:1-2), nem tartják meg, amijük van (11. v.) és langyosak lesznek (15-16. versek). Ezek a veszélyek éppen olyan valóságosak ma, mint az I. századi gyülekezetekben. Az itt tárgyalt levelek személyesen Krisztustól erednek, ezért Istennek az évszázadok során a gyülekezeteknek mondott utolsó írásos buzdítását tartalmazzák. A végső felszólítás minden egyénre vonatkozik, akinek van füle a hallásra. A mai gyülekezetekben lévő emberek jól teszik, ha meghallják ezt.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 15.

3:14. A laodíceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete.

Laodicea városa a Kolosséba vezető úton feküdt, délkeleti irányban nagyjából 60 km-re Filadelfiától. A levél keletkezése előtt úgy 35 évvel egy földrengés elpusztí­totta Laodiceát, de rendelkezett a szükséges gazdagsággal és képességgel az újjáépí­téshez. Fő tevékenysége a gyapjúipar volt. Nincs feljegyzés arról, hogy Pál bármikor is meglátogatta volna ezt a várost, de törődött vele (Kol 2:1-2; 4:16).

Amikor a Messiás megszólítja a gyülekezetet, így mutatkozik be: "Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete". Az „ámen” szó jelentése: „úgy legyen”, ami Istennek az emberi események mögötti szuverenitására mutat (pl. 2Kor 1:20; Jel 1:6). Amikor Krisztus azt mondja magáról, hogy „hűséges és igaz tanú”, akkor megismét­li, amit korábban mondott (1:5; 3:7). Mint „Isten teremtésének kezdete” a Messiás már a teremtés előtt létezett, és szuverén ura annak (Kol 1:15, 18; Jel 21:6). Ez az önmagáról adott leírás előkészíti azt, ahogy Krisztus szigorúan megfeddi a laodiceai gyülekezetet.

3:15-16. Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.

Az Úrnak nem voltak dicsérő szavai a laodiceai gyülekezet számára. Olyan kép tárul fel róluk, ami teljesen utálatos Krisztusnak, mert langyosak voltak. Ez az üzenet szólt a gyülekezetnek és a hírnöknek vagy pásztornak is, akiről egyesek azt tartják, hogy Arkhipposz volt (Kol 4:17). Mindazonáltal nem valószínű, hogy ha korábban Arkhipposz volt a gyülekezet pásztora, még mindig élt. Amikor Krisztus azt mondta a gyülekezetre, hogy „langyos”, folyamatos állapotra utalt. Az ókori vi­lágban a vallási áldozatok vagy ünnepek alkalmával az emberek szokás szerint vagy forró vagy hideg italt ittak, de sohasem langyosat. Ez a feddés különösen sokatmon­dó volt a gyülekezetnek, mert a város a néhány km-re északra fekvő Hierápoliszból kapott vezetéken keresztül vizet. Mire a víz Laodiceába ért, langyossá vált!

3:17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen.

Szellemi langyosságuk bizonyítéka az volt, hogy megelégedtek anyagi gazdag­ságukkal, és figyelmen kívül hagyták szellemi szegénységüket. A Messiás erős szavakat használt rájuk: nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen. Mivel a környék legfőbb terméke a gyapjú volt, Laodiceát messziről ismerték fekete gyapjúból ké­szült fekete ruháiról. Ehelyett a gyülekezetnek tiszta fehér ruhára volt szüksége.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 14.

3:10. Mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet, én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak.

A Messiás nem intette meg a filadelfiai gyülekezetet. Ehelyett az Úr megdi­csérte és ígéretet adott neki, "mivel megtartottad állhatatosságra intő beszédemet." Az ígéret így hangzik: én is megtartalak téged a kísértés órájában, amely el fog jönni az egész világra, hogy megkísértse azokat, akik a földön laknak. (Az angol szövegben: „én is megőrizlek téged a kísértés órájától...”) Ez kifejezett ígéret arra, hogy a filadelfiai gyülekezet nem fog keresztülmenni a próba óráján, melynek leírása a 6. résztől kezdődik. A Messiás azt mondja, hogy a filadelfiai gyülekezet nem lesz jelen a végidők nyomorúságaiban. Krisztus ennél világosabban nem fogalmazhatta vol­na meg ezt. Ha Krisztus azt akarta volna mondani, hogy végig megőrzi őket a baj idején, vagy kimenti a nyomorúság kellős közepéből, akkor más igét és más prepozí­ciót kellett volna használnia.

A teológusok egy része megpróbálja elkerülni ezt a következtetést, hogy megma­radhasson poszttribulácionista álláspontja mellett. A „megtartani” (téréin) igének a „ból-ből” (ek) elöljáróval való párosítása nem egyeztethető össze azzal a feltételezett jelentéssel, hogy megtartani a gyülekezetet „valamin keresztül” (dia). Ez az elöljáró nem szerepel itt. A „kísértés órája” vagy „próba órája” (egy időszak) világossá teszi, hogy Isten távol tartja őket ettől az időszaktól. Ezek után nehéz belátni, hogy a Messiás hogyan adhatott egy gyülekezetnek ilyen ígéretet, ha Istennek az egész egyházzal az a terve, hogy átmenjen a nagy nyomorúságon, ami eljön az egész világra. Annak ellenére, hogy a filadelfiai gyülekezet a halál által jóval a végidők nyomorúsága előtt a dicsőségbe jutott, ha a mai egyház Krisztus teste, mely hű marad a hithez, akkor ez az ígéret túlmutat a filadelfiai gyülekezeten mindazok számára, akik Krisztusban hisz­nek (Walvoord, Revelation, 86-88. old.).

3:11. Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.

A Messiás újabb ígéreteket ad: Eljövök hamar. Ez a gondolat gyakran megjelenik a Jelenések könyvében. Nem egyszerűen arra utal, hogy Krisztus hamar eljön, hanem arra is, hogy hirtelen vagy gyorsan (1:1; 2:16). Eljövetelének fényében bátorítja a gyülekezetet: tartsd meg, amid van.

3:12. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.

"Mindenkit, aki győz, oszloppá teszem az én Istenem templomában." Ez természetesen jelképesen a hívők állandó mennyei helyére utal, amit itt Isten templo­mának nevez az Ige. Az egész új Jeruzsálem lesz a végső templom (21:22). A földi templomokkal és oszlopokkal ellentétben, amelyek összedőlnek, a hívők örökre meg­maradnak a templomban. Krisztus pontosítja, hogy az én Istenem városának temp­lomáról van szó, vagyis az új Jeruzsálemről (vö. 21:2). Megismétli ígéretét: felírom rá... az én új nevemet (vö. 2:17; 14:1; 19:12). A hívők azonosultak Krisztussal hit által, ezért ő is azonosulni fog velük.

3:13. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!

A levél ismét felhívással zárul: Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! A filadelfiai gyülekezetnek adott ígéret és a hű­ség folytatására való felhívás nyilvánvalóan Isten szava a mai egyháznak is.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 13.

3:7. A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki.

Filadelfia városa 40 km-re volt Szárdisztól délkeleti irányban. Környékét mezőgazdasági termékeiről ismerték, de földrengések sújtották, melyek többször is elpusztították a várost, legutoljára Kr.u. 37. körül. A várost Pergamon Attalus Philadelphus nevű királyról nevezték el, ő építette. A „Philadelphus” név hasonló a görög philadelphia szóhoz, aminek jelentése: „testvérszeretet” és hétszer fordul elő a Bibliában (Róm 12:10; IThessz 4:9; Zsid 13:1; lPt 1:22; 2Pt 1:7 kétszer, Jel 3:7).

Csak ebben az esetben vonatkozik magára a városra. A városban a keresztény tanúságtétel ebben az évszázadban is folytatódik.

A Messiás úgy jellemzi önmagát, mint aki a szent, az igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és aki képes kinyitni vagy becsukni egy ajtót, amit senki más nem tud kinyit­ni vagy becsukni. Krisztus szentsége gyakori igazság a Szentírásban (lPt 1:15), és mert Ő szent, méltó is arra, hogy megítélje a filadelfiai gyülekezet szellemi életét. A „Dávid kulcsa” kifejezés valószínűleg az Ézs 22:22-re utal, ahol Dávid házának kul­csát Eljákimnak adták, aki ezután hozzáférhetett a király minden gazdagságához. János úgy jellemezte korábban a Messiást, hogy nála vannak a „halál és pokol kulcsai” (Jel 1:18). De az itteni leírás mintha szellemi kincsekre vonatkozna.

3:8. Tudok cselekedeteidről. Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

A többi gyülekezethez szóló üzenethez hasonlóan Krisztus kijelenti: tudok cselekedeteidről. Összhangban azzal a hatalmával, amivel ajtókat nyithat ki és zár­hat be (7. v.), kijelenti: íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki nem zárhat be. Nincs feddő beszéd, bár Krisztus ezt mondja: kevés erőd van. De ez a megállapítás lesz az alapja a dicséretének, mely így szól: mégis megtartottad az én igéimet, és nem tagadtad meg az én nevemet.

3:9.  Íme, neked adok némelyeket a Sátán zsinagógájából, azokból, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem hazudnak: íme, megteszem velük, hogy eljöjjenek, és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged.

Úgy nevezi a Messiás az ellenségeit, hogy a Sátán zsinagógája (vö. 2:9). Feltehetően olyan zsidók voltak ezek, akik ellene álltak a hívő keresztény bizonyságtételének. A ha­mis vallás mindig félelmetes ellentétben állt az igazi keresztény hittel. De akkor is eljön az a nap, amikor a hit minden ellenségének el kell ismernie az igazságot (vö. Ézs 45:23; Róm 14:11; Fil 2:10-11). Aztán Krisztus kijelenteti: megteszem velük, hogy eljöjjenek és leboruljanak a te lábad előtt, és megtudják, hogy én szeretlek téged.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 12.

3:1b.  Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.

Az egyetlen dicsérő szó igazából feddés, amikor a Messiás így szól: az a neved, hogy élsz. Ez a megállapítás egyértelműen a kortársak véleményét tükrözi a gyülekezet hatékonyságáról.

3:2-3. Ébredj fel, és erősítsd meg a többieket, akik halófélben vannak, mert nem találtam cselekedeteidet teljesnek az én Istenem előtt.
Emlékezzél tehát vissza, hogyan kaptad és hallottad: tartsd meg azt, és térj meg! Ha tehát nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod, melyik órában jövök el hozzád.

A Messiás hamar eloszlatja az élő valójukról szóló tévhitet, amikor kimondja, hogy halott vagy. A farizeusokhoz hasonlóan külső megjelenésük eltakarta az élettelenségüket. Krisztus még hozzáfűzi: "nem találtam csele­kedeteidet teljesnek az én Istenem előtt." Messze nem tettek eleget hívő kötelességeiknek.

A Messiás felszólítja a gyülekezetet: ébredj fel a szellemi szunnyadásból, és erősítsd meg az életnek azt a néhány bizonyítékát, amivel még rendelkezel! Majd folytatja a felszólítást: emlékezzél tehát vissza,... tartsd meg azt és térj meg! Figyelmezteti őket, hogy ha nem tartják be az utasítását, akkor eljön, mint a tolvaj vagyis hirtelen és váratlanul.

3:4-6. De vannak nálad néhányan Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruhájukat, és fehérben fognak járni velem együtt, mert méltók rá.
Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!"

Miközben ez a gyülekezet egészében véve halott vagy haldokló volt, Krisz­tus látta az istenfélő maradékot Szárdiszban, akik nem szennyezték be a ruháju­kat bűnnel. Krisztus megígéri, hogy "az igazi hívők fehérben fognak járni, ami Isten igazságának jele, továbbá annak a nevét nem törlőm ki az élet köny­véből, és vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt."

Az a megállapítás, hogy nem törli ki nevüket az élet könyvéből, nehézséget jelent egye­seknek. De aki igazán megtért, az újjászületett marad, amint János mondja máshol (Jn 5:24; 6:35-37, 39; 10:28-29). Igaz, hogy ez az igeszakasz utalhat arra, hogy vala­kinek a neve ki lehet törölve az élet könyvéből, de valójában annak a megerősítése, hogy a nevük nem lesz kitörölve (ez nem feltétlenül így van, az Ige az ellenkezőjéről is beszámol - a szerk.). János hat alkalommal utal az élet könyvére [Jel 3:5; 13:8; 17:8; 20:12, 15; 21:27].

Ez a levél is azzal a felszólítással fejeződik be, hogy akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A szárdiszi levél szívhez szóló üzenet azoknak a mai gyülekezeteknek is, ahol sokféle tevékenység folyik szép épületekben, de olyan gyakran hiányzik az örök élet bizonyítéka. Krisztus szavai ma is ezek: „em­lékezz”, „térj meg” és „engedelmeskedj”, ahogy a szárdiszi gyülekezetnek is üzente.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 11.

2:26-27. Aki győz, és megtartja mindvégig az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányok felett, hogy legeltesse őket vasvesszővel, törje őket össze, mint a cserépedényeket;

A Messiás azt ígéri a hűséges hívőknek, hogy csatlakozni fognak hozzá ezeréves uralmában (Zsolt 2:8-9; 2Tim 2:12; Jel 20:4-6). A „legeltesse” szó a 27. versben a poimanei, melynek jelentése „pásztorolja”, és azt jelzi, hogy ezek az embe­rek nem csupán az igazságszolgáltatásban fognak részt venni, hanem amint a pásztor használja pálcáját, ugyanúgy fognak törődni a juhokkal és megvédik őket. Bár a Zsolt 2:9. Krisztus uralmára utal, János ezen idézete annak a hívő embernek az uralmával (pásztorolásával) kapcsolatos, aki győz. A hívőknek hatalmuk lesz, ahogy a Messiásnak is van (lKor 6:2-3; 2Tim 2:12; Jel 3:21; 20:4, 6). Krisztus mondja: hatalmat kaptam erre az én Atyámtól (vö. Jn 5:22).

2:28. Ahogyan én is hatalmat kaptam erre az én Atyámtól, és annak adom a hajnalcsillagot.

Ráadásul a hűségesek megkapják a hajnalcsillagot, amely közvetlenül a naplemente előtt tűnik fel. A Biblia nem magyarázza meg ezt a kifejezést, de utal­hat arra, hogy a gyülekezet részt fog venni az elragadtatásban, mielőtt leszállnának a sötét órák az ezeréves királyság előtt.

2:29. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek!

A thiatirai levél ismerős buzdítással záródik: Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek. A korábbi levelektől eltérően ez a felszólítás nem megelőzi, hanem követi a győzteseknek szóló ígéretet, és ez a sor­rend megmarad az utolsó három gyülekezetnek szóló levélben is.

3:1a. A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét szelleme és a hét csillag van.

A fontos kereskedő város, Szárdisz kb. 50 km-re délkeletre volt Thiatirától egy forgalmas kereskedelmi útvonal mentén, mely kelet-nyugat irányban húzódott Lídia országán keresztül. Fontos iparágak tették gazdaggá ezt a várost, idetartozott az ékszerkészítés, valamint a kelmefestés. Vallási szempontból a pogány istentisztelet egyik központja és egy Artemisz-templomnak helyet adó város volt, ennek romjai még ma is láthatók. Ma csupán egy kis Sart nevű falu található ennek a valamikor fontos városnak a helyén. A régészek megtalálták egy keresztény templom romjait az Artemisz-templom közelében. Amikor a Messiás üzen ennek a gyülekezetnek, úgy mutatkozik be, mint akinél az Isten hét szelleme és a hét csillag van. Ez a leírás hasonló az 1:4-hez. Itt Krisztus azt mondja, hogy nála van az Isten hét szelleme, és ezzel a Szent Szellemmel való kapcsolatára utal (Ézs 11:2-5; vö. Jel 5:6). Amint az 1:20-ban a hét csil­lag, itt is a gyülekezetek pásztorait jelenti, akiket Krisztus szintén kezében tart (vö. 2:1).

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 10.

2:18. A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez.

Thiatira Pergamontól 60 km-re délkeletre feküdt és lényegesen kisebb város volt. Thiatira olyan területen helyezkedett el, amelyet bőséges gabonaterméséről és kelmefestő iparáról volt híres. A gyülekezet kicsi lehetett, de mégis előtérbe került ebben az éles hangú feddő levélben.

Az üzenet későbbi tartalmával összhangban a Messiás úgy mutatkozik be, mint aki az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az arany­érchez. Ez a bemutatás hasonlít az l:13-15-ben leírtakhoz, de itt az Isten Fia név szerepel, és nem az Emberfia. A helyzet megkívánta istenségének és bűneik miatti igazságos felháborodásának hangsúlyozását. Az „aranyérchez hasonló láb” egy ritka görög szó, a chalkolibanó fordítása, ami szerepel még az 1:15-ben is. Úgy tűnik, hogy számos fém ötvözetéből állt, ami nagyon csillogott, ha kifényesítették. Amikor János azt írja, hogy „szeme, mint a tűz lángja” és lába fényesen csillog, akkor Krisz­tus felháborodását és igazságos ítéletét emeli ki.

2:19. Tudok cselekedeteidről, szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról, és arról, hogy az utóbbi cselekedeteid többet érnek az elsőknél.

Bár sok minden rosszul ment a thiatirai gyülekezetben, Krisztus mégis megdicséri a hívőket, amikor azt mondja, hogy tudok... szeretetedről és hitedről, szolgálatodról és állhatatosságodról. A thiatirai keresztények utolsó cse­lekedetei többet értek az elsőknél (ellentétben az efézusi gyülekezettel). De a ke­resztény életnek és bizonyságtételnek e bizonyítéka ellenére a thiatirai gyülekezet komoly nehézségekkel küzdött.

2:20-23. De az a panaszom ellened, hogy eltűröd Jézabelt, azt az asszonyt, aki prófétának mondja magát és tanít, és eltántorítja szolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozati húst egyenek; pedig adtam neki időt, hogy megtérjen, de nem akar megtérni paráznaságából.
Íme, betegágyba vetem őt, és a vele paráználkodókat nagy nyomorúságba, ha meg nem térnek cselekedeteikből; gyermekeit pedig megölöm döghalállal, és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint.

Jézus legfőbb kifogása Jézabel asszony ellen irányult, aki prófétá­nak mondja magát, és azt tanítja, hogy paráználkodjanak - ami kísérő jelensége volt a pogány vallásnak -, és bálványáldozati húst egyenek. Ami a helyi társada­lomban elfogadott volt, az utálatos Krisztus szemében. Az erkölcsös élettől már jó ideje eltávolodtak (21. v.). Elképzelhető, hogy a thiatiraí gyülekezet először Lídiától hallotta az evangéliumot, aki Pál szolgálatára tért meg (ApCsel 16:14-15). Érdekes, hogy most egy nő, egy önjelölt „próféta”, hatással volt az egész gyülekezetre. A „Jézabel” név arra utal, hogy megrontotta a thiatirai gyülekezetet, mint Akháb felesége, Jézabel, aki megrontotta Izraelt (I.Kir 16:31-33). Krisztus hirtelen és azonnali ítéletet ígért, paráznaságnak nevezte az asszony bűnét, és megígérte, hogy mindenki, aki követi őt, nagy nyomorúságba fog kerülni. Azt is megígérte, hogy "gyermekeit pedig megölöm halállal", ami azt jelenti, hogy a szenvedés kiterjed követőire is. Az ítélet olyan drámai lesz, hogy megtudja valamennyi gyülekezet, hogy Krisztus a vesék és a szívek vizsgálója.

2:24-25.  Nektek pedig, a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit - amint azt nevezik -, ezt mondom: nem vetek rátok más terhet, de amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök.

Miután Krisztus megítélte a thiatirai gyülekezetei, bátorító szóval fordul az istenfélő maradékhoz, akik szintén ott voltak a gyülekezetben; amiből az követke­zik, hogy a gyülekezet nagyobb része eltért az igazságtól. A maradékot így nevezi: a többi thiatirainak, akik nem fogadjátok el azt a tanítást, akik nem ismertétek meg a Sátán mélységeit. Ennek az istenfélő maradéknak egyszerű útmutatást ad: amitek van, azt tartsátok meg, amíg eljövök. Talán, mivel a gyülekezet kicsi volt, Krisztus nem parancsolta, hogy hagyják ott, hanem éljenek benne istenfélő, bizony­ságtevő életet. Jézabelre és követőire hamarosan eljön az ítélet, és ez az ítélet meg­tisztítja a gyülekezetet. A mai idők keresztényei, akik hitehagyó gyülekezetekben élnek, általában elmehetnek onnan, és csatlakozhatnak egy másik közösséghez. De ez nem volt helyes a thiatirai körülmények között.

A thiatirai és más hitehagyott gyülekezetek közti párhuzam világosan látszik az egyháztörténelem során. Egyesek Thiatirát a középkorban élő hívőkhöz hasonlítják, amikor a protestantizmus elvált a római katolicizmustól, és megpróbált visszatérni az élet és tanítás tisztaságához. Jézabelnek, mint nőnek az elsőségét néha Mária nem biblikus tiszteletéhez hasonlítják. A parázna ünnepeken való részvétel példázhatja azt a hamis tanítást, hogy az úrvacsora Krisztus újabb feláldozása. A középkori gyü­lekezetekben való tévtanítások ellenére mégis voltak akkor is olyan gyülekezetek, amelyek a thiatirai gyülekezet egy részéhez hasonlóan fényesen világítottak az élet és a tanítás hűségében.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 9.

2:12. A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van.

A harmadik gyülekezet Pergamon vagy Pergamosz volt, Szmimától nagyjából 30 km-re a szárazföld belső irányába. Efézushoz és Szmimához hasonlóan gazdag, de gonosz város volt. Pogány kultuszaiban az emberek Athénét, Asclepiuszt, Dionüszoszt és Zeuszt imádták. Pergamon híres volt egyeteméről, melynek könyvtára 200.000 köte­tet számlált, és pergamen iparáról, melynek eredménye a pergamenpapír volt. E a városnak a légköre ellenséges volt bármilyen hatékony keresztény élettel és bizonyságtétellel szemben. A Messiás feddésére számítva a gonosz és az erkölcstelen­ség miatti engedékenységük következtében János úgy mutatja be az Urat, mint aki­nél a kétélű éles kard van (említi még az 1:16; 2:16; 19:15, 21-ben). A kard Isten Igéjének jelképes képviselője, melynek kétirányú képessége van: elválasztani a hívőket a világtól, és megítélni a világot bűnei miatt. Az Ige az üdvösség és a halál kardja egyaránt.

2:13. Tudom, hol van a lakóhelyed: ahol a Sátán trónusa van, de ragaszkodol a nevemhez, és nem tagadtad meg az én hitemet Antipász napjaiban sem, aki hű tanúm, akit megöltek nálatok, ahol a Sátán lakik.

A két előző levélhez hasonlóan először a dicséret hangzik el. A Messiás látja, hogy milyen nehéz helyzetben vannak. Ott élnek, ahol a Sátán trónja van. Ez lehet utalás Asclepiusz nagy templomára, aki a gyógyítás pogány istene volt, és akit egy kígyóként ábrázoltak. További utalás történik a Sátánra a vers végén. Pergamon az a város, ahol a Sátán lakik. Krisztus megdicséri a szenteket, mert iga­zak maradtak, még akkor is, amikor Antipászt („minden ellen”) megölték. Erről az esetről semmit sem tudunk. A pergamoni keresztények hűségesek maradtak Istenhez a kemény próbák alatt, de megalkudtak bizonyságtételükben más módokon, amint a következő két versből látszik.

2:14-15. De egy kevés panaszom van ellened; mert vannak nálad olyanok, akik Bálám tanítását tartják, aki arra tanította Bálákot, hogy tőrbe csalja Izráel fiait, hogy bálványáldozati húst egyenek és paráználkodjanak.
Így nálad is vannak olyanok, akik szintén a nikolaiták tanítását tartják.

Belekerültek a megalkuvás bűnébe azzal, hogy Bálám tanítását és a nikolaiták tanítását tartották. Bálám azt a bűnt követte el, hogy olyan tanácsot adott Báláknak, ami a pogány nőkkel való összeházasodás és a bálványimádás által bűnbe vitte Izraelt (vö. 4Móz 22-25; 31:15-16). A pogány nőkkel való házasságkötés problémát jelen­tett Pergamonban, ahol bármilyen társadalmi kapcsolattartáshoz hozzátartozott a bál­ványok imádása is. Általában a piacon vásárolható húst is felajánlották már bálvá­nyoknak (vö. 1Kor 8).

Krisztus azt is felrója nekik, hogy a nikolaiták tanítását követik. Korábban az efézusi gyülekezetet megdicsérte, mert elutasították azt, ami erkölcsi elhajlásnak tű­nik (vö. Jel 2:6). Egyes görög kéziratok hozzáteszik itt, hogy Isten gyűlöli a nikolaiták tanítását, amint a 6. vers is állítja. A világi erkölcsiséggel való megalkuvás és a po­gány tanítás eluralkodott az egyházban, különösen a III. században, amikor a kereszténység népszerűvé vált. Ezért a pogány erkölccsel való megalkuvás és a bibliai hit­től való eltávolodás hamarosan megrontotta az egyházat.

2:16. Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.

Krisztus váratlan utasítással élesen megfeddi a gyülekezetet: térj meg te­hát! Aztán így figyelmezteti őket: különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. Megígérte, hogy „hamar” (tachys) bekövetkezik az ítélet, ami azt is jelenti, hogy „hirtelen” (vö. 1:1; 22:7, 12, 20). A Messiás harcolni fog ellenük szájának kardjával (vö. 1:16, 2:12; 19:15, 21). Ez ismételt utalás arra, hogy Isten Igéje élesen elítél minden megalkuvást és bűnt.

2:17. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek! Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja.

Az utolsó személyeknek szóló felszólítás, hasonlóan a többi gyülekezetnek írt levélhez, annak szól, aki kész meghallani az üzenetet. A győztesek kapnak az elrej­tett mannából, és Krisztus ad nekik fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet. Az „elrejtett manna” utalhat Krisztusra, aki a mennyből jött kenyér, a hívők láthatatlan táplálékának és erejének forrása. Izrael a testet tápláló ételt kapott, a man­nát. A gyülekezet viszont lelki ételben részesült (Jn 6:48-51).

A teológusok véleménye eltér a „fehér kő” jelentését illetően. Alfordnak valószí­nűleg igaza van, amikor azt mondja, hogy az a fontos, ami rá lesz írva a kőre, mert „új nevet” ad a hívőnek, ami jelzi, hogy Isten elfogadta és dicséretre méltónak tartja őt (The Greek Testament, 4:572). Ez lehet utalás arra az ószövetségi gyakorlatra, amikor a főpap 12 követ viselt efódján, melyekre Izráel 12 törzsének nevei voltak felvésve egyenként. Bár a pergamoni hívők nem rendelkeztek e világ drágaköveivel, de volt valamijük, ami sokkal fontosabb ezeknél, magának Krisztusnak az elfogadása és az eljövendő végtelen áldások bizonyossága. Egészében véve a pergamoni gyülekezet­nek szóló üzenet figyelmeztetés arra, hogy ne alkudjanak meg az erkölcsi életben vagy a tanításban, és ne távolodjanak el a tanítás tisztaságától, melyet Isten elvár az övéitől.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 8.

2:8. A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt.

A 2. levél Szmirna városába lett címezve, amely nagy és gazdag vá­ros volt Efézustól 50 km-re északra. Efézushoz hasonlóan kikötővel rendelkezett, de Efézussal ellentétesen - melynek helyét ma már csak elhagyatott romok jelzik - Szmima ma is nagy kikötőváros, melynek lakossága kb. 200.000 fő. A Messiás úgy mutatkozik be, mint "aki az első és az utolsó, aki halott volt és életre kelt".

A Messiás úgy áll előttünk, mint aki örökkévaló, aki halált szenvedett üldözőitől, de feltámadt a sírból. Krisztusnak ezek a jellemzői különösen időszerű­ek voltak a szmirnai keresztényeknek, akik Krisztushoz hasonlóan nagyon nehéz ül­dözések között éltek.
A város neve, Szmirna, melynek jelentése „mirha”, ami általános illatszer volt. Ezt használták a szent sátor felkenésére is, valamint a halottak bebalzsamozására (vö. 2Móz 30:23; Zsolt 45:8; Énekek 3:6; Mt 2:11; Mk 15:23; Jn 19:39). Miközben a szmirnai gyülekezet keresztényei a szenvedés keserűségét élték át, hűséges bizony­ságtételük olyan volt Istennek, mint a mirha, vagy finom illatszer.

2:9. Tudok nyomorúságodról, és szegénységedről, pedig gazdag vagy, és azok káromlásáról, akik zsidóknak mondják magukat, pedig nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.

Milyen vigasztalás lehetett a szmirnai hívőknek arra gondolni, hogy a Messiás tud minden szenvedésükről: "tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pe­dig gazdag vagy!" Amellett, hogy üldözést szenvedtek, nagyon nagy szegénységben is éltek. Bár nagyon szegények voltak, mégis gazdagok csodálatos ígéretekben, melyeket Krisztus adott nekik (vö. 2Kor 6:10; Jak 2:5. Mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük, és akiké mégis minden. Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért.). Nemcsak a nemzetekből valók üldözték őket, hanem az ellenséges zsidók és maga a Sátán is. Az egyháztörténelemben a legkeményebb üldözés mindig a vallásos emberek részéről történt.

Érdemes megfigyelni azt a tényt, hogy e hűséges szenvedő keresztényeket a Messiás egyáltalán nem feddi meg. Ez éles ellentétben áll azzal, ahogy Krisztus a másik hat gyülekezet közül ötöt értékel és megfedd. Bár a szmirnaiak szenvedései igen nehezek voltak, mégis segítettek tisztán megmaradni a hitben és az életben.

2:10a. Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni.

Ezeknek a szenvedő keresztényeknek a Messiás szava biztatás volt arra, hogy legyenek bátrak: "ne félj (szó szerint: állj le a félelemmel) attól, amit el fogsz szenvedni!" Továbbra is folytatódni fog nehéz megpróbáltatásuk - "nyomorúságotok lesz 10 na­pig" -, ami bebörtönzéssel is együtt jár. Egyesek a „10 napig” kifejezést átvitt értelemben az egyház teljes üldözésére értelmezték, mások szerint római uralkodó alatti 10 üldö­zésre utal. A legvalószínűbb jelentése az, hogy a szenvedés korlátozott ideig fog tartani. Scott párhuzamot lát a Bibliában arra, hogy a 10 nap korlátozott időszakot jelez. Idézi az lMóz 24:55; Neh 5:18; Jer 42:7; Dán 1:12; ApCsel 25:6-ot. Alford ugyanezen a nézeten van, hivatkozva a 4Móz 11:18; 14:22; lSám 1:8; Jób 19:3-ra (The Greek Testament, 4:567). Az akár csak kis ideig tartó emberi szenvedés mindig is nagy kérdés volt a hűséges keresztényeknek. Vár­ható, hogy az istentelen emberek szenvedni fognak, de miért kell az istenfélőknek is szenvedniük? A Szentírás számos indokot említ erre. A szenvedés lehet (1) fegyel­mező (lKor 11:30-32; Zsid 12:3-13), (2) megelőző (mint Pál tövise a testében, 2Kor 12:7), (3) az engedelmesség tanítója (mint Krisztus szenvedése, Zsid 5:8 vö. Róm 5:3-5) vagy (4) a Messiásról szóló jobb bizonyságtétel előmozdítója (mint az ApCsel 9:16-ban).

2:10b-11. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.
Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál.

A szmirnai hívőket így bátorítja Jézus a szenvedéseik között: "légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." Üldözőik elvehették ugyan életü­ket, de ez csak azt eredményezte, hogy a hívők megkapták az élet koronáját. Úgy tűnik, hogy eddig az időpontig senki sem halt meg közülük, de erre számíthatnak a jövőben. Később Polükarposz lett a gyülekezet püspöke Szmimában, aki vártanúhalált szenvedett, és biztosan másokat is megöltek a gyülekezetből. Az „élet koronája” egyike a többféle koronának, amit az Ige megígér a keresztényeknek (vö. lKor 9:25; IThessz 2:19; 2Tim 4:6-8; lPt 5:4; Jel 4:4. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. Ki is volna a mi reménységünk vagy örömünk, koronánk és dicsőségünk, ha nem ti, a mi Urunk Jézus Krisztus színe előtt az ő eljövetelekor? Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje. Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését. És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. A trónus körül láttam huszonnégy trónt, és a trónusokon huszonnégy vént, amint ott ültek fehér ruhába öltözve, és a fejükön aranykorona.). Az élet koronájára utal a Jak 1:12 is. A hívőket azzal bátorítja a Messiás hűségre, hogy gon­doljanak arra, ami haláluk után vár rájuk, nevezetesen az örök életre.

Mint minden levélben, itt is bátorítás szól azoknak, akik odafigyelnek rá. A győz­teseké az az ígéret, ami általában érvényes minden hívőre, biztosítva őket, hogy aki győz, annak nem árt a második halál (vö. Jel 20:15). Krisztus Szmirnába küldött biztató szavai minden szenvedő és üldözött keresz­ténynek szólnak. Amint a Zsid 12:11 mondja: „pillanatnyilag ugyan semmiféle fe­nyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 7.

2:5-6. Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg, és tedd az előbbiekhez hasonló cselekedeteidet, különben elmegyek hozzád, és kimozdítom gyertyatartódat a helyéből, ha meg nem térsz.
Az viszont megvan benned, hogy gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit, amelyeket én is gyűlölök.

A Messiás először is így figyelmezteti az efézusiakat: emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg ahhoz a szeretethez, amit elhagytál. Az első szeretet az Úrnak a szeretete. Az Isten iránti mély szeretetre való buzdítás sűrűn előfordul az Újszövetségben (Mt 22:37; Mk 12:3; Lk 10:27; Jn 14:15,21, 23; 21:15-16; Jak 2:5; lPt 1:8). Krisztus azt állította, hogy az Isten iránti szeretetünknek nagyobbnak kell lennie, mint a legközelebbi rokonunk iránti szeretetnek, beleértve szüleinket és gyermekeinket is (Mt 10:37. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám). Pál még azt is hozzáfűzte, hogy az Isten iránti szeretetünknek házastársunk iránti szeretetünket is felül kell múlnia (lKor 7:32-35. Azt szeretném, hogy gond ne terheljen titeket. Aki nőtlen, az az Úr dolgaival törődik: hogyan legyen tetszésére az Úrnak. Aki viszont megházasodott, az a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a feleségének; ezért élete megosztott. A nem férjes asszony és a hajadon az Úr dolgaival törődik, hogy szent legyen testében is, lelkében is, aki pedig férjhez ment, a világi dolgokkal törődik: hogyan legyen tetszésére a férjének. Ezt pedig éppen a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlenül élhessetek, és osztatlan szívvel ragaszkodjatok az Úrhoz.). Amikor a Messiás a bűn megbánására és megtérésre hívja az efézusi hívőket, arra kéri őket, hogy változtassák meg hozzáállásukat, gondolkodásmódjukat és érzelmeiket. Folytassák szolgálatukat, de ne egyszerűen csak azért, mert az helyes, hanem azért, mert szeretik a Messiást. Felhívja a figyelmüket, hogy ha nem engedelmeskednek neki, akkor kialszik bizonyságtételük világossága Efézusban: kimozdítom gyertyatartódat a helyéből. A gyülekezet tovább élt, és később egy döntő fontosságú egyházi zsinatnak adott helyet, de azután az V. században hanyatlásnak indult a várossal együtt. Közvetlen környezete lakatlan a XIV. század óta.

Krisztus még egy dicséretet mondott nekik: gyűlölöd a nikolaiták cselekedeteit. Több elképzelés látott már napvilágot a nikolaiták kilétét illetően, de a Szentírás nem teszi világossá, hogy kik voltak. Nyilvánvalóan egy olyan szekta lehetett, amelyiknek hamis volt a tanítása és az életvitele.

2:7. Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Szellem a gyülekezeteknek! Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van.

 Krisztus az efézusi gyülekezetnek is adott ígéretet a többi gyülekezetnek írt leveléhez hasonlóan. Ez azoknak a személyeknek szól, akik meghallják. Ezt mondta: Aki győz, annak enni adok az élet fájáról, amely az Isten paradicsomában van. Az élet fáját említi az lMóz 3:22 (Azután ezt mondta az Úristen: Íme, az ember olyanná lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ne nyújthassa ki kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyék, és örökké éljen). Ez az Éden kertjében volt. A későbbiek folyamán újra felbukkan az új Jeruzsálemben, ahol bőségesen termi gyümölcsét (Jel 22:2. A város főútjának közepén, a folyó két ága között van az élet fája, amely tizenkétszer hoz termést, minden egyes hónapban megadja termését, és a fa levelei a népek gyógyítására szolgálnak.). Akik erről a fáról esznek, soha nem halnak meg. Ezt az ígéretet nem lehet úgy értelmezni, hogy csupán egy különleges keresztény csoportra vonatkozik, hanem természetes várakozása minden kereszténynek. 

Az igazi szeretetre való biztatás újra emlékeztette őket Isten jóindulatára és kegyelmességére, hogy gondoskodott üdvösségükről mind az időben mind az örökkévalóságban. Az Is­ten iránti szeretetet nem a törvények aprólékos betartásával lehet kimutatni, hanem azzal, ha az ember nagyra értékeli és viszonozza Isten szeretetét.

Forrás: Bible Knowledge Commentary: Revelation

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 6.

2:1. „Az efezusi gyülekezet angyalának ezt írd: Ezt üzeni az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, és aki a hét arany olajmécs-tartó között jár.

A levél írásának idején, Efézus Kis Ázsia egyik tengeri kikötőjével rendel­kező városa volt. Itt állt a nagy Artemisz-templom, az ókori világ hét csodájának egyike. Pál kb. Kr. u. 53-ban járt Efézusban, ami nagyjából 43 évvel a Jelenések könyvében szereplő levél megírása előtt történt. Pál néhány évig Efézusban maradt, és olyan eredményesen hirdette az evangéliumot, hogy „mindazok akik Ázsiában laktak, meghallották az Úr igéjét, mind a zsidók mind a görögök” (ApCsel 19:10). Ezt a nagy várost teljesen felkavarta Pál üzenete (ApCsel 19:11-41), és az lett az eredménye, hogy az ötvösök zavargást szítottak, mert veszélyben érezték az Artemisz-kegytárgyak árusításából származó bevételüket. 

Emiatt a gyülekezetnek hosszú története volt, és a környék legjelentősebb gyülekezete lett. A gyülekezet pásztorát vagy hírnökét az Úr a gyülekezet angyalaként (angelos) szólítja meg. A Biblia ezt a szót elsősorban mennyei angya­lokra használja. E mellett emberi hírnökökre is utal vele a Szentírás (lásd. Mt 11:10; Mk 1:2; Lk 7:24, 27; 9:52).

A Messiás jobb kezében fogja a hét csillagot és a hét arany gyertyatartó között jár. A „csillagok” a hét gyülekezet angyalai vagy hírnökei, a „gyertyatartók” pedig maguk a gyülekezetek (1:20. A jobb kezemben levő hét csillag és a hét arany olajmécs-tartó titka pedig ez: a hét csillag a hét helyi gyülekezet angyala, a hét olajmécs-tartó pedig maga a hét helyi gyülekezet).

2:2-3. Tudok cselekedeteidről, fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat, és próbára tetted azokat, akik apostoloknak mondják magukat, pedig nem azok, és hazugnak találtad őket.
Tudom, hogy van benned állhatatosság, terhet viseltél az én nevemért, és nem fáradtál meg.

A Messiás dicséretben részesíti az efézusi gyülekezet tagjait: "tudok... fáradozásodról és állhatatosságodról, és arról, hogy nem viselheted el a gonoszokat." Ez a gyülekezet felismerte a hamis apostolokat. (Az első négy gyülekezet mindegyikében voltak hamis tanítók) Ráadásul a Messiás folytatja a dicséretet: "terhet viseltél... és nem fáradtál meg Isten szolgálatában." Gyakorlatilag ez a gyülekezet több mint 40 éven át folytatta Istennek végzett hűséges szolgálatát.

2:4. De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.

Annak ellenére, hogy az efézusi gyülekezet sok területen dicséretet kapott, alapos feddésben is részesült: "De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet." A görög nyelvben a szavak sorrendje hangsúlyos. Ez a tagmondat így is fordítható: „elhagytad első szeretetedet.” Krisztus az agapén szót használja, amely azt a mély szeretetet jelzi, amivel Isten fordul az emberek felé. Ez a feddés ellentétben áll azzal, amit Pál az efézusiaknak 35 évvel korábban írt, mármint, hogy szüntelen hálát ad értük a Messiásba vetett hitükért és minden szent iránti szeretetükért (agapén, Ef 1:15-16. Én tehát, miután hallottam az Úr Jézusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, szüntelenül hálát adok értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban;). Az efézusi keresztények legnagyobb része ekkor már második generációs hívő volt, és bár megtartották az élet és a tanítás tisztaságát, valamint sokat szolgáltak, mégis híjával voltak az Úr iránti mély odaadásnak. Mennyire szük­sége van Isten mai népének is ugyanerre a figyelmeztetésre! A tiszta tanítás és a szolgálat nem elég. Jézus Krisztus a hívők szívét szeretné felmelegíteni, nem csak a kezüket és a fejüket.

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 5.

1:19-20.  Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet."

A Messiás dicsőséges megjelenése után János újra ezt a parancsot kapja: írd meg. Írása három időszakot mutat: (a) amit már eddig átélt: amiket láttál; (b) a jelenlegi tapasztalatok: amik vannak; és (c) a jövő: amik történni fognak ezek után. Úgy tűnik, hogy ez a Jelenések könyvének Istentől meghatározott vázlata. Já­nosnak először is azt kellett leírnia, amit átélt (1. rész). Ez ma már történelem. Azután Krisztus jelenlegi üzenetét kellett leírnia hét gyülekezetnek (2-3. rész). Végül következett a könyv fő célja, hiszen prófétai könyvről van szó: be kellett mutatnia a Messiás második eljövetelét megelőző, annak tetőpontját jelentő és az azt követő esemé­nyeket (4-22. rész).

A Jelenések könyvének kronológiai felosztása messze meghalad minden más vázla­tot, amelybe a magyarázók gyakran beleerőltetnek bizonyos esetleges kifejezéseket, vagy addig csűrik-csavarják a könyvet, amíg bele nem illik saját értelmezési mintá­jukba. Ez a vázlat teljes összhangban áll azzal a felfogással, mely szerint a Jelenések könyvének legnagyobb része (a 4. résztől kezdődően) a jövőt írja le, és nem történel­mi vagy csupán jelképes mondanivalója van, de nem is egyszerűen bizonyos alapel­vek kijelentése. Fontos, hogy a Jel 4-22-nek csak a jövőben bekövetkező értelmezése következe­tes. A könyv allegorikus megközelítését követő értelmezők ritkán értenek egyet né­zeteikkel kapcsolatban. Ugyanez érvényes a jelképes és a történelmi megközelítést vallókra is.

A Jelenések könyve gyakran egy jelképes kinyilatkoztatást említ meg először, amit annak értelmezése követ. Itt is ez a helyzet: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet. A Jelenések könyve nem jelké­pes kinyilatkoztatások átláthatatlan szövevénye, hanem gondosan megírt lejegyzése annak, amit János látott és hallott, ezek teológiai és gyakorlati jelentésének gyakori magyarázatával.

A Jelenések könyve más jelképes könyvek segítségével, mint amilyen Dániel és Ezékiel könyve, azért íródott meg Isten akarata szerint, hogy az Isten teljes Igéjét alaposan kutatók megértsék mondanivalóját. A Dániel könyvéhez hasonlóan egyre érthetőbbé válik, amint a történelem előre halad. Bár e könyv igazsága és alkal­mazása időtlen, mégis sajátos vigasztalást nyújt azoknak, akiknek vezetésre van szük­ségük a Messiás második eljöveteléhez vezető időkben.

Mielőtt a 4-22. részek óriási prófétai eseményei kibontakoznának, a Messiás elő­ször személyes üzenetet küldött a hét gyülekezet mindegyikének, nyilvánvaló gya­korlati alkalmazásokkal mai egyháza számára. 

Amint az 1:11-ben olvasható, Krisztus üzenetet küldött egyenként mind a hét kis- ázsiai gyülekezetnek. A sorrend földrajzi. Egy hírvívő is ezen az útvonalon menne az efézusi tengeri kikötőtől 50 km-re a szintén tengeri kikötővel rendelkező Szmimába, majd tovább északra és keletre Pergamonba, aztán tovább keletre és délre a másik négy városba (1:11).

Sok vita folyt már ezeknek az üzeneteknek a mai mondanivalójáról. Ezek a gyü­lekezetek nyilvánvalóan különleges módon lettek kijelölve, és gondosan elrendezve úgy, hogy bennük olyan jellemző helyzetek adódjanak, amelyekkel az egyház mindig szembetalálta magát későbbi történelme során is. Ahogy Pál levelei egy-egy gyüle­kezetnek íródtak, ugyanakkor az egész egyháznak is szólnak, ez a hét üzenet is vonat­kozik az egész mai egyházra, amennyiben hasonló helyzetben találja magát. Volt sok más gyülekezet is, pl. Kolosséban, Magnéziában és Trallesben, amelyek közül egyesek nagyobbak voltak, mint a Kis-Ázsiában említett hét gyülekezet, de ezek nem szerepelnek a címzettek között.

A levelek tartalmának közelebbi vizsgálatából egyértelművé válik, hogy ezek először is ennek a hét első századi gyülekezetnek szóltak. Másodszor, üzenetet tartalmaznak a mában élő hasonló gyülekezeteknek. Harmadszor, az üzenetekben rejlő egyéni intések, melyek sze­mélyekre vagy csoportokra vonatkoztak, világossá teszik, hogy mai személyeknek is szól­nak. Negyedszer, néhányan úgy hiszik, hogy a hét gyülekezet sorrendje követi az egyház­történelem különböző korszakait az első századtól mostanáig.

Figyelemreméltó hasonlóságok találhatók e hét gyülekezetnek szóló levél és az egyháznak az apostoli egyház kezdete óta zajló történelme között. Például úgy tűnik, mintha Efézus az apostoli egyházat egészében jellemezné, míg Szmima az első üldö­zés időszakát mutatná be. Ugyanakkor a Szentírás nem kifejezetten hatalmaz fel erre az értelmezésre, és csak ott szabad alkalmazni, ahol ez természetesen megtehető. Mindenesetre ezek a gyülekezetek egymással egy időben léteztek.

Bár mindegyik üzenet eltérő, a levelekben mégis vannak hasonlóságok. A Messiás mindegyikben kimondja, hogy ismeri tetteiket, mindegyikben szerepel egy ígéret azoknak, akik győznek, mindegyik inti azokat, akik hallgatják; és mind­egyik levél sajátosan úgy írja le a Messiást, hogy a leírás kapcsolódik az utána követ­kező üzenethez. Mindegyik levélben van dicséret (kivéve a laodiceait), intés (kivéve a szmimait és a filadelfiait), buzdítás és bátorító ígéret azoknak, akik komolyan ve­szik üzenetét. Általánosságban ezek a hét gyülekezetnek szóló levelek olyan problé­mákat tárgyalnak, melyek végigkísérték a gyülekezeteket az egyháztörténelem folya­mán, és egyértelmű, átfogó kinyilatkoztatást adnak arról, hogyan értékeli Krisztus az egyes gyülekezeteket.

A Bibliának ezt a részét furcsa módon elhanyagolják. Miközben sokan olvassák Pál leveleit és az Újszövetség más részeit a gyülekezeti élet igazságait keresve, sok esetben figyelmen kívül hagyják a hét gyülekezetnek szóló leveleket, amelyek pedig közvetlenül a Messiástól származnak és határozott hangvételűek. Ez az elhanyagolás is hozzájárul ahhoz, hogy a mai gyülekezetek nem Isten tökéletes akarata szerint formálódik.

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 4.

1:12-16. Megfordultam, hogy lássam, milyen hang szólt hozzám, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a gyertyatartók között az Emberfiához hasonlót: hosszú palástba volt öltözve, mellén aranyövvel körülövezve; feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a tűz lángja; lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez; hangja olyan, mint a nagy vizek zúgása; jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles kard jött ki, és tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével fénylik.

Amikor János meghallotta a mögötte megszólaló hangot, megfordult, hogy lássa honnan ered. Hét arany gyertyatartót pillantott meg. Úgy tűnik, hogy ezek egymástól különálló lámpatartók voltak és nem egy hétágú lámpatartó, mint amilyen a szent sátorban és a templomban volt.

A gyertyatartók között János az Emberfiához hasonlót látott. A Dán 7:13 is ezt a kifejezést használja a Messiásra történő utalásként. Ez a személy olyan volt, mint egy pap, hosszú palástba öltözve, mellén aranyövvel körülövezve. Fehér haja megfelel az „öregkorú” leírásának (Dán 7:9. Azután ezt láttam: Trónokat állítottak föl, és egy öregkorú helyet foglalt, ruhája fehér volt, mint a hó, fején a haj, mint a tiszta gyapjú. Trónja olyan volt, mint a lángoló tűz, s annak kerekei, mint az égő tűz.), ez az Atya Istenre való utalás. A Fiú Isten éppen olyan tiszta és örökkévaló, mint az Atya Isten, amit az jelez, hogy feje és haja fehér volt. Az a jellemzés, mely szerint szeme, mint a tűz lángja, minden bűnt leleplező ítéletére utal (vö. Jel 2:18. A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez.). 

A leírás folytatódik: lába hasonló volt a kemencében izzó aranyérchez, más fordítások szerint „bronzhoz”. A templomban lévő bronzoltár a bűnért való áldozattal és a bűn isteni elítélésével állt kapcsolatban. Hangja hasonlított a nagy vizek zúgásához. Tekintete olyan volt, mint amikor a nap teljes erejével ragyog. János azt is megfigyelte, hogy jobb kezében hét csillagot tartott. Ez a kép a 20. vers szerint a hét gyülekezet angyalát vagy hírnökét, küldöttjét ábrázolta. Jelentősége van annak, hogy a Messiás a jobb kezében tartotta őket, ami azt jelenti, hogy szuverén tulajdonai. A Messiás bírói szerepével kapcsolatban János látott egy kétélű éles kardot, amely szájából jött ki. Ezt a fajta kardot (rhomphaia) használták a rómaiak az olyan szúrásra, aminek az ellenfél megölése volt a célja. 

Rhomphaia előfordul még a 2:12,16; 6:8; 19:15, 21-ben is: A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van. 

Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával. 

És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt; és hatalom adatott nekik a föld negyedrészén, hogy öljenek karddal, éhínséggel és döghalállal, és a föld vadállatai által. 

Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját. 

A többiek pedig megölettek a lovon ülő kardjával, amely a szájából jött ki, és a madarak mind jóllaktak az ő húsukból.

Jézus Krisztus már nem betlehemi kisbaba volt, nem a fájdalmak férfia, akit töviskoronával koronáztak meg. Itt már a dicsőség Ura. 

1:17-18. Amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott, ő rám tette jobbját, és így szólt: "Ne félj, én vagyok az első és az utolsó, és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.

János ezt mondja: amikor megláttam, lába elé estem, mint egy halott. Pált is hasonló módon a földre sújtotta, amikor dicsőségében látta a Messiást (ApCsel 9:4. És amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: "Saul, Saul, miért üldözöl engem?"). Korábban János Jézus mellére hajtotta fejét. De most János nem lehetett ilyen közvetlen a dicsőséges Messiással. 

János bátorítást kapott Krisztus szavaiból: Ne félj! Krisztus ezt mondta: Én vagyok az első és az utolsó, vagyis az örökkévaló (vö. Jel 1:8; 2:8; 21:6; 22:13: Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt. És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.) és a feltámadott, az élő, aki halott volt ugyan, de most él örökkön örökké! Itt Krisztus megerősíti, hogy egyedül nála vannak a pokol és halál kulcsai, vagyis a halál és a halottak helye feletti hatalom. Lásd ezzel kapcsolatban még:

Jn 5:21-26.  Mert ahogy az Atya feltámasztja a halottakat, és életre kelti őket, úgy a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem is ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta át, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, ahogyan az Atyát tisztelik. Aki nem tiszteli a Fiút, az nem tiszteli az Atyát sem, aki őt elküldte. Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. Bizony, bizony, mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának a hangját, és akik meghallották, élni fognak. Mert ahogyan az Atyának van önmagában élete, úgy a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában.

l.Kor 15:54-57. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: "Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!

Zsid 2:14. Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt.

Jel 20:12-14. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint. És a Halál és a Pokol belevettetett a tűz tavába: ez a második halál, a tűz tava.

A megdicsőült Messiást tisztelni kell, de a hűséges hívők, mint amilyen János is volt, biztosak lehetnek abban, hogy Isten Fia elfogadja őket. A keresztény ember halála és feltámadása egyaránt az Ő kezében van. A megdicsőült Messiásnak ez a képe eltér a négy evangélium ábrázolta Messiás emberi képétől (vö. Fil 2:6-8. Mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult; megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.), nem számítva megdicsőülését (Mt 17:2; Mk 9:2-3. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény. Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, felvitte csak őket külön egy magas hegyre, és szemük láttára elváltozott. Ruhája olyan tündöklő fehérré lett, amilyenre nem tud ruhafestő fehéríteni a földön.).

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 3.

1:9-11. Én, János, testvéretek és társatok Jézussal a szenvedésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam az Isten igéjéért és Jézus bizonyságtételéért.
Szellemben elragadtattam az Úr napján, és hátam mögött hatalmas hangot hallottam, mintha trombitáltak volna, amely ezt mondta: "Amit látsz, írd meg egy könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek: Efézusba, Szmirnába, Pergamonba, Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodíceába".

Ez a szakasz az "én, János" kifejezéssel indít. Ez a harmadik utalás ebben a részben Jánosra, az emberi szerzőre, és az első a könyvben szereplő három eset közül, amikor úgy utal magára, hogy "én" (21:2; 22:8). Ez ellentétben áll a 2János 1-ben és a 3János 1-ben szereplő önmagára, mint presbiterre történő utalással, és azzal, ahogy a János 21:24-ben tanítványként írt magáról.

Ebben az ázsiai hét gyülekezetnek címzett nyitó részben János úgy ír magáról, mint aki "testvéretek és hűséges társatok Jézussal a szenvedésben". Isten Igéjéért és Jé­zus hűséges bizonyságtételéért szenvedett. (Egyes görög kéziratok hozzáteszik a „Jézus” névhez a „Messiás” nevet is.) A „Jézus bizonyságtétele” kifejezés János Jézusról és Jézusért tett bizonyságtételére utal, nem pedig olyan bizonyságtételre, amit Jézus mondott el. A Szentírás sok más jól ismert írójához (Mózeshez, Dávidhoz, Ézsaiáshoz, Ezékielhez, Jeremiáshoz és Péterhez) hasonlóan János is szenvedések között írt, melyeket az Istenhez való hűsége miatt kellett elszenvednie.

János elragadtatása az Úr napján történt, miközben ő Szellemben volt. Egyesek úgy gondolják, hogy „az Úr napján” kifejezés a hét első napjára utal. Ám az „Úr” szó ebben a kifejezésben melléknévként szerepel, és ez a kifejezés sehol sem jelenti a Bibliában a hét első napját. Valószínű, hogy János az „Úr napján” kifejezéssel egy olyan fogalomra utalt, ami közismert volt mind az Ó-, mind az Újszövetségben: 

Ésaiás 2:12; 13:6, 9; 34:8. Mert jön a Seregek Urának napja minden kevély és magas ellen, mindenki ellen, aki nagyra tartja magát, de majd megalázott lesz.
Jajgassatok, mert közeledik az Úr napja, a Mindenható pusztításaként jön el.
Jön már az Úr napja kegyetlenül, féktelen, izzó haraggal. Pusztává teszi a földet, kipusztítja róla a vétkeseket.
Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás éve Sion perében.

Jóel 1:15; 2:1, 11. Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól!
Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már!
Az Úr mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas parancsának a végrehajtója. Nagy és igen félelmetes az Úrnak a napja! Ki bírja ki azt!?

Ám 5:18, 20. Jaj azoknak, akik az Úr napját kívánják! Minek nektek az Úr napja? Sötét lesz az, nem világos!
Bizony, sötét lesz az Úr napja, nem világos, vaksötét lesz, fénysugár nélkül!

Sof 1:7-8,14,18; 2:3; Csend legyen az én Uram, az Úr előtt! Mert közel van az Úr napja, amikor áldozatot rendez az Úr, és megszenteli azokat, akiket meghívott.Az Úr áldozatának napján ez történik: megbüntetem a főurakat, a királyfiakat és mindazokat, akik idegen ruhába öltözködnek.
Közel van az Úr nagy napja, közel van, igen hamar eljön. Keserves hang hallatszik az Úrnak napján, kiáltozik akkor még a hős is!
Sem ezüstjük, sem aranyuk nem mentheti meg őket az Úr haragjának napján, amikor felindulásának tüzében elpusztítja az egész földet. Bizony, hamarosan végezni fog a föld összes lakójával!

Keressétek az Urat mind, akik alázatosan éltek a földön, és teljesítitek a törvényt! Törekedjetek az igazságra, törekedjetek az alázatra, talán oltalmat találtok az Úr haragjának napján!

Zak 14:1. Eljön az Úrnak a napja, amikor osztozkodnak a tőled elvett zsákmányon.

IThessz 5:2. Mert ti magatok is jól tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.

2Pt 3:10. De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.

A „Szellemben” kifejezés úgy is fordítható, hogy „az (én) szellememben” (pl. Jel 4:2; 17:3. Azonnal elragadtattam szellemben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki. És szellemben elvitt engem egy pusztába, és láttam egy asszonyt ülni egy skarlátvörös fenevadon, amely tele volt istenkáromló nevekkel, amelynek hét feje és tíz szarva volt.), vagyis nem testben, hanem bensejében előre vetítve látott egy látomást (de az is elképzelhető, hogy a szelleme valóban felment ekkor a Mennybe - a szerk.), az Úr jövőbeli napjára vonatkozóan, amikor Isten kiönti majd ítéletét a földre.

A Jel 4-ben kezdődő mozgalmas események az Úr napja és az azzal kapcsolatos isteni ítéletek kibontakozását jelentik. Nem valószínű, hogy az egész Jelenések köny­vét János 24 óra alatt kapta, különösen, ha közben az egészet le kellett írnia. Amikor profetikusan meglátta az Úr jövőbeli napját, feljegyezte, amit tapasztalt.

Hatalmas hangot hallott, mintha trombitáltak volna. János azt az utasítást kapta, hogy írja le egy tekercsre, amit látott és hallott, és küldje el hét kis-ázsiai gyülekezetnek. Ez az első a 12 parancs közül, mely ebben a könyvben Jánosnak szólt arra vonatkozóan, hogy írja le, amit látott. Ez olyan parancs, ami feltehetően mindegyik korábbi látomására vonatkozott. Pl.:

1:19-20. Írd meg tehát, amiket láttál: amik vannak, és amik történni fognak ezek után; a hét csillag titkát, amelyet jobb kezemben láttál, és a hét arany gyertyatartót: a hét csillag a hét gyülekezet angyala, a hét gyertyatartó pedig a hét gyülekezet."

2:1, 8, 12, 18. "Az efezusi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, aki a hét arany gyertyatartó között jár.

A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt.

A pergamoni gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél a kétélű éles kard van.

A thiatirai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme, mint a tűz lángja, és a lába hasonló az aranyérchez.

3:1, 7, 14. A szárdiszi gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az, akinél az Isten hét lelke és a hét csillag van: Tudok cselekedeteidről, hogy az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.
A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél van a Dávid kulcsa, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki.
A laodíceai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete.

14:13. És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: "Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva. Bizony, ezt mondja a Szellem, mert megnyugszanak fáradozásaiktól, mert cselekedeteik követik őket".

19:9. Így szólt hozzám: "Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!" Ezt is mondta nekem: "Ezek az Isten igaz igéi".

21:5.  A trónuson ülő ezt mondta: "Íme, újjáteremtek mindent". És így szólt: "Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!"

Ez alól egy látomás volt kivétel, amit nem szabad volt leírni: 10:4. Amikor megszólalt a hét mennydörgés, írni akartam, de hallottam egy hangot az égből, amely így szólt: "Pecsételd le, amiket a hét mennydörgés mondott, és ne írd le".

E gyülekezetek mindegyike önálló gyülekezet volt. Földrajzilag olyan félhold alakzatban helyezkedtek el, mely Efézussal kezdődött a tengerparton, továbbment északra Szmimába és Pergamonba, majd keletre és délre fordult Thiatirába, Szárdiszba, Filadelfiába és végül Laodiceába. (E hét gyülekezettel kapcsolatos további tudnivalókat később tárgyaljuk.)

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 2.

1:4-6. János, az Ázsiában levő hét gyülekezetnek: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét szellemtől, akik trónusa előtt vannak; és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme; aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká az Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.

Ez az üdvözlet - mint Pál üdvözlete leveleiben és magának Jánosnak az üdvözlete második levelében - megfogalmazza a könyv rendeltetését. Ennek az üze­netnek a címzettjei a római provinciában található Ázsiában lévő hét gyülekezet (Jel 1:11; 2. és 3. rész). A kegyelem és békesség szavak tömören összefoglalják a hívő ember Isten előtti állapotát és tapasztalatát. A „kegyelem” az Isten hívők iránti hozzáállásáról szól; a „békesség” az Istennel való helyzetüket és az isteni békességgel kapcsolatos tapasztalatukat mutatja.

Az üdvözlet úgy mutatja be az Atya Istent, mint aki van, aki volt és aki eljövendő. A hét szellem valószínűleg a Szent Szellemre utal. Lásd ezzel kapcsolatban: 

Ézs 11:2-3. Az Úr szelleme nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme.
Az Úr félelme lesz a gyönyörűsége. Nem a látszat után ítél, és nem hallomás után dönt.

Jel 4:5; 5:6. A trónusból villámok törtek elő, hangok és mennydörgések; a trónus előtt pedig hét lámpás égett lobogó lánggal: az Isten hét szelleme.
És láttam, hogy a trónus és a négy élőlény közelében, a vének között, ott áll a Bárány: olyan volt, mint akit megöltek; hét szarva volt, és hét szeme: az Isten hét szelleme az, akiket elküldött az egész földre.

Ez szokatlan módja a Szentháromság harmadik személyére történő utalásnak. A Szentháromság három személye közül Jézus Krisztust említi utoljára, valószínűleg ebben a könyvben játszott kiemelkedő szerepe miatt. Az író úgy jellemzi őt, mint aki a hű tanú, vagyis a következőkben leírt kinyilatkoztatás forrása, aki elsőszülött a halottak közül, ami utal történelmi feltámadására. 

Kol 1:18. Ő a feje a testnek, az egyháznak is, ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

A föld királyainak fejedelme, második eljövetele utáni prófé­tai szerepét jelzi (19. rész).

Krisztus a „halottak közül” támadt fel. Mint „elsőszülött” ő az első, aki feltámadt a halálból örökkévaló testtel, ami záloga az emberek feltámadásának, beleértve azo­kat a kiválasztott szenteket, akik a gyülekezet korszakában halnak meg, (Fil 3:11. ...hogy valamiképpen eljussak a halottak közül való feltámadásra.) ill. a nagy nyomorúság vértanúit (Jel 20:5-6. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.); és minden korszak gonosz halottait (20:12-13. És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsinyek a trónus előtt állnak, és könyvek nyittattak ki. Még egy könyv nyittatott ki, az élet könyve, és a halottak a könyvbe írottak alapján ítéltettek meg cselekedeteik szerint. A tenger kiadta a benne levő halottakat, a Halál és a Pokol is kiadták a náluk levő halottakat, és megítéltetett mindenki cselekedetei szerint.).

Kereszthalálával a Messiás, aki szeret minket, az, aki vére által megszabadított minket bűneinktől (egyes görög kéziratok szerint „megmosott” a „megszabadított” helyett). A hívők most birodalma népe és papok, hogy most és mindörökké Istent szolgálják. Ez arra késztette Jánost, hogy dicsőítő és magasztaló áldást írjon, melynek tetőpontja az Ámen (szó szerint: „úgy legyen”).

1:7-8.  Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

János arra bátorítja az olvasókat, hogy íme (lássátok), eljön a felhőkön. Ez a második eljövetele a felhőkön (Ap. Csel 1:9-11. Miután ezt mondta, szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől. Amint távozása közben feszülten néztek az ég felé, íme, két férfi állt meg mellettük fehér ruhában, és ezt mondta: "Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe."). Meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték. Bár a Messiás egykori kivégzői és elutasítói már halottak, és csak az ezeréves birodalom letelte után fognak feltámadni, Izrael istenfélő maradéka „rátekint arra, akit átdöftek” (Zak 12:10). Ez az istenfélő maradék fogja képviselni a nemzetet.

De a Messiás második eljövetele látható lesz az egész világ számára, beleértve a nem hívőket is, ellentétben első eljövetelével, amikor megszületett Betlehemben, és ellentétben az egyház jövőbeli elragadtatásával, ami valószínűleg nem lesz látható az egész föld számára. Az „eljön” jelen idejű kifejezés előre mutat az egyház elragadtatására (Jn 14:3. És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.). János megint hozzáteszi az Ámen szót. Az üdvözlet azzal fejeződik be, hogy emlékeztet a Messiásra, aki az örök Alfa és Ómega, a görög ábécé első és utolsó betűi. 

Jel 21:6. És ezt mondta nekem: "Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.

22:13. Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

Valamint úgy írja még le őt, mint aki van és aki volt és aki eljövendő: a Mindenható. 

4:8. A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"

11:16-17. Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt ülnek trónjaikon, arcra borultak és imádták Istent,
és így szóltak: "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

A „Mindenható” kifejezés görögül pantokratór, „minden erővel rendelkező”. Ez a szó tízszer szerepel az Újszövetségben, melyek közül kilenc a Jelenések könyvében található.

2Kor 6:18. Atyátokká leszek, ti pedig fiaimmá és leányaimmá lesztek, így szól a mindenható Úr.

Jel 1:8. Én vagyok az Alfa és az Ómega így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.

4:8. A négy élőlény, amelynek egyenként hat szárnya volt, körös-körül és belül tele volt szemekkel, és szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!"

11:17. És így szóltak: "Hálát adunk neked, Urunk, mindenható Isten, aki vagy, és aki voltál, hogy kezedbe vetted nagy hatalmadat, és uralkodsz.

15:3. És énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Bárány énekét: "Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya.

16:7, 14. És hallottam, hogy így szólt az oltár: "Igen, Uram, mindenható Isten, igazak és igazságosak a te ítéleteid".
Ezek a gonosz szellemek békákhoz hasonlítottak, akik jeleket tesznek, és elmennek az egész földkerekség királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindenható Isten nagy napjának harcára.

19:6, 15. És hallottam valami nagy sokaság hangját, mely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: "Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!
Szájából éles kard jött ki, hogy megverje vele a népeket: mert ő vasvesszővel fogja pásztorolni őket, és fogja taposni a mindenható Isten búsult haragjának borsajtóját.

21:22. Nem láttam templomot a városban, mert az Úr, a mindenható Isten és a Bárány annak a temploma.

Az egész könyv fő kinyilatkozására utalnak ezek az üdvözlő versek.

John F. Walvoord - Jelenések könyvének áttekintése 1.

1:1. Ez Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet Isten adott neki, hogy közölje szolgáival mindazt, aminek hamarosan meg kell történnie, és amelyet angyalával elküldve kijelentett szolgájának, Jánosnak.

A kezdő szavak - Jézus Krisztus kinyilatkoztatása - mutatják az egész könyv témáját. A ,.kinyilatkoztatás” a görög apokalypsis szó fordítása, és jelentése „felfe­dés” vagy „közzététel”. Ebből ered az „apokalipszis” szó. János azért kapta a kinyi­latkoztatást hogy tudassa azt másokkal, Isten szolgáival, próféciák révén, aminek hamarosan meg kell történnie. Ez a könyv nem történelmi beszámoló, mint a négy evangélium.

A „hamarosan” kifejezés (en tachei) azt jelenti, hogy az esemény, amikor bekövetkezik, hirtelen lesz és nem feltétlenül azt, hogy azonnal megvalósul.

Az "en tachei" előfordulásai még:

2:16. Térj meg tehát, különben elmegyek hozzád hamar, és harcolok ellenük számnak a kardjával.
22:7. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.
22:12. Íme, eljövök hamar, velem van az én jutalmam, és megfizetek mindenkinek a cselekedete szerint.
22:20. Így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: "Bizony, hamar eljövök". Ámen. Jöjj, Uram Jézus!

Lk 18:8. Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

ApCsel 12:7. És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: "Kelj fel gyorsan!" Erre lehulltak a bilincsek Péter kezéről.
22:18. És láttam őt, aki ezt mondta nekem: Siess, és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te rólam való bizonyságtételedet.
25:4. Fesztusz azonban azt felelte, hogy Pál Cézáreában van őrizetben, ő maga pedig hamarosan odautazik.

Róm 16:20. A békesség Istene pedig összezúzza a Sátánt lábatok alatt hamarosan. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek!

Amikor a végidők eseményei elkezdődnek, akkor azok gyorsan követik egymást.

A közölje ige a görög "esémanen" szó fordítása, melynek jelentése: „ismertté tenni jelekkel vagy szim­bólumokkal”, de a szó jelentésébe beletartozik a szóbeli közlés is. Az angyali hírnök neve nem kerül említésre, de egyesek úgy vélik, hogy Gábriel volt, aki hozott már üzeneteket Dánielnek, Máriának és Zakariásnak.

Dán 8:16. És emberi hangot hallottam az Úlaj felől, amely így kiáltott: Gábriel, magyarázd meg neki ezt a látványt!
9:21-22. Még mondtam az imádságot, amikor Gábriel, az a férfi, akit azelőtt láttam a látomásban, sebesen hozzám repült, és megérintett engem az esti áldozat idején.Magyarázni kezdett, és így beszélt hozzám: Dániel, azért jöttem ide, hogy megértésre tanítsalak.
Luk 1:26-31. A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve.
Az angyal belépve hozzá így szólt: "Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!"
Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés.
Az angyal ezt mondta neki: "Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.

Az a megjelölés, hogy szolgájának (doulos) - mely általában rabszolgát jelent, ugyanaz az a szó, amit Pál, Jakab, Péter és Júdás is használt, amikor úgy írtak magukról, mint akik Isten szolgái.

1:2. Ő pedig bizonyságot tett Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről; mindenről, amit látott.

János hűségesen leírta, amit látott, Isten igéjéről és Jézus Krisztus bizony­ságtételéről. Amit János látott, magától Jézus Krisztustól és őróla való üzenet volt.

1:3. Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van.

Az előszó megáldja mindazokat, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt. Ebből következik, hogy egy olvasó hangosan fogja felolvasni a könyv üzenetét hallgatóságának. Az áldás nem csak a felolvasónak és a hallgatóknak szól, hanem azoknak is, akik engedelmesen hallgatják a könyv üzenetét.

János azzal fejezi be előszavát, hogy az idő közel van. Az „idő” (kairos) szó egy bizonyos időszakra, vagyis a végidőre utal.

Dán 8:17. Ő odajött, ahol álltam, én pedig megrémültem jöttére, és arcra borultam. Akkor ezt mondta nekem: Értsd meg, emberfia, hogy a végső időről szól ez a látomás.

11:35; 40. Az értelmesek közül is elesnek néhányan, hogy kipróbáltak, tiszták és fehérek legyenek a vég idejére, mert még nincs itt a megszabott idő.
A vég idején összecsap vele a déli király. Az északi király forgószélként tör rá harci kocsikkal, lovasokkal és sok hajóval. Behatol az országokba, és elözönli őket, mint az áradat.

12:4; 9. Te pedig, Dániel, zárd be ezeket az igéket, és pecsételd le ezt a könyvet a végső időkig. Sokan tévelyegnek majd, de az ismeret gyarapodik.
Ő így válaszolt: Menj el, Dániel, mert ezek az igék le vannak zárva, és le vannak pecsételve a végső időkig.

A végidőt, mint egy bizonyos időszakot a Jel 11:18 és a 12:12 említi: Haragra lobbantak a népek, de eljött a te haragod és a halottak felett való ítélet ideje, hogy megadd a jutalmat szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek; és azoknak, akik félik a te nevedet, a kicsiknek és a nagyoknak, hogy elpusztítsd azokat, akik pusztítják a földet.

Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van.

A 12:14-ben az „idő szó jelentése: év (vö. ); és az „idő, idők és félidők” kifejezések azt jelentik, hogy egy év („idő”) meg két év („idő”) meg hat hónap („fél idő”), ami együtt három és fél év - ennyi ideig tart „a vég”.

Jel. 12:14. De az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve.

Dán 7:25.  Sokat beszél majd a Felséges ellen, és gyötörni fogja a Felségesnek a szentjeit. Arra törekszik, hogy megváltoztassa az ünnepeket és a törvényt. Hatalmába kerülnek a szentek egy időszakra, meg két időszakra és egy fél időszakra.

A Jel 1:3 tartalmazza a könyv hét boldogmondása közül az elsőt, lássuk a többit is.

14:13. És hallottam egy hangot az égből, amely ezt mondta: "Írd meg: Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg, mostantól fogva.
16:15. Íme, eljövök, mint a tolvaj: boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháját, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.
19:9. Így szólt hozzám: "Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!"
20:6. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.
22:7. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.
22:14. Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba.

Az előszó tömören bemutatja az alapvető tényeket, melyek végigvonulnak az egész könyvön: témáit, célját valamint angyali és emberi csatornáit. A legfontosabb annak megfigyelése, hogy a könyv elsődleges célja gyakorlati tanítást adni azoknak, akik olvassák és megtartják tartalmát.