P. Horrobin - Találkozások démoni erőkkel az evangéliumokban 4.

Simon házánál és utána

(Máté 8:14-17; Márk 1:29-34; Lukács 4:38-41.)

            Miután elhagyta a kapernaumi zsinagógát, Jézus tanítványaival Simon házához ment, akinek anyósa lázas beteg volt. Antibiotikumok és modern gyógyszerek nélkül a láz veszélyes volt, és halálos is lehetett. Tehát Simon kérése Jézushoz, hogy segítsen, valószínűleg sokkal több volt, mint valamilyen szellemi gyógyszer iránti igény. Sokkal inkább hasonlított egy olyan helyzethez, ahol élet-halál kérdésről van szó, mint egy futó kisebb betegségről.

Társadalomtudósok hozzáteszik azt is, hogy a helyzet nehéz volt Simon szá­má­ra azoknak a napoknak a szokásai szempontjából is. Jézus egy megbecsült vendég volt. Barátai visszajöttek a zsinagógai istentisztelet után, és a szokások szerint a ház asszo­nyának kellett volna kiszolgálnia őket. Bizonyára nem lett volna helyénvaló, ha Simon kimegy a konyhába ételt készíteni. Tehát a helyzet kétszeresen is nehéz volt. Simon anyósa beteg volt, és gyógyulásra volt szüksége, de abban a percben még ennél is sürgősebb volt az a tény, hogy ha ő nem gyógyul meg, mégpedig azonnal, akkor egy társadalmi válság vár Simonra!

 Az ige különös részletességgel mondja el nekünk, amit Jézus tett. Ennek a gyó­gyí­tásnak a technikája rendkívül fontos, nagy jelentőségű a szabadulás által vég­be­me­nő fizikai gyógyulás témájával kapcsolatban. Jézus világosan felismerte, hogy a be­teg­ség nem egyszerűen egy testi állapot, hanem egy szellemi erő húzódik meg a láz fi­zikai tünete mögött. Tehát ahelyett, hogy meggyógyította volna őt a betegségből, megdorgálta a lázat (a gyengeség szelleméhez beszélve, amelyik a lázat okozta), és megparancsolta neki, hogy menjen el.

Az ige leírja, hogy a láz azonnal elhagyta őt, és minden további késlekedés nél­kül felkelt, hogy elkészítse a vacsorát, és szolgált nekik! Nem volt gyógyulási idő­szak - csak szabadulás és ennek következtében azonnali gyógyulás. De veszélyes egyet­len elszigetelt esetre felépíteni a gyógyítás teológiáját, ezért nem mondhatjuk azt, hogy minden fizikai tünet démonikus.

Úgy tűnik, hogy vannak démonok által okozott tünetek, mint ez is, mások egyszerűen fizikai tünetek közvetlen démoni beavatkozás nélkül, ezenkívül vannak a kettő keverékei - lásd annak az asszonynak a történetét, aki meg volt görnyedve (Lukács 13:10-17.).

            

Bár nem minden betegség démonikus, sokkal több démonok által előidézett tünettel találkozunk, mint amennyit az egyház kész elismerni. S az egyik fő oka annak, amiért emberek nem gyógyulnak meg, az az, hogy a démoni dimenziót nem ismerik fel, még azok sem, akik hisznek a Szent Szellem ajándékaiban és használják azokat.

A helyzet az, hogy bizonyos karizmatikusok között éreztem egy bizonyos mér­té­kű büszkeséget azzal a helyzettel kapcsolatban, amelyet elértek. Nem akarnak fi­gyel­ni azokra, akik a szolgálatnak egy olyan dimenziójában mozognak, amely is­me­ret­len a számukra. Rendszeresen azt tapasztalom, hogy könnyebb szabadító szol­gá­la­tot végezni olyan emberek felé, akiknek korábban nem voltak karizmatikus ta­pasz­ta­la­taik a Szent Szellemmel, mint azok felé, akik azt hiszik, hogy minden választ ismernek! Ismerünk sok embert, sőt egész gyülekezeteket, akik teljesen új életre kel­tek a Szent Szellemben, amikor felismerték a démoni dimenziót, és meglátták Isten ere­jét, amint gyógyulást hoz szabadulás által.

            

Az egyik tanfolyamunkon részt vett egy hölgy, akinek állandóan folyt az orra, és világosan látszott, hogy ez nagyon bántja őt. Amikor megkérdeztem, hogy mióta szenved ettől, megdöbbentett a válaszával: "25 éve"! A betegséget az orvosok rinitiszként diagnosztizálták, ami a sinusitis krónikus formája; emiatt arra kényszerült, hogy naponta két vagy három doboz papírzsebkendőt használjon el. Ráadásul kétszer vagy háromszor fel kellett kelnie minden éjjel, hogy kifújja az orrát, ami azonnal újból eldugult. Ez az állapot valóban átok volt az életén. Többször is imádkoztak már a gyógyulásáért, és az orvosok kipróbáltak minden lehetséges orvosi kezelést, minden eredmény nélkül.

Néhány perces beszélgetés után kiderült, hogy nagynénje 25 évvel azelőtt halt meg, aki szintén sinusitisben szenvedett. Világos volt, hogy a betegség szelleme, amely a nagynénit kínozta, a halálesetkor átszállt az unokahúgra. Megszólítottam köz­vetlenül a betegség szellemét, amely a nagynénjétől jött, nagyon hasonlóan ahhoz, ahogy Jézus foglalkozhatott a "lázzal" Simon anyósának esetében.

A démon azonnal reagált, és a hölgy elkezdte kifújni a sok szennyet az orrából. Néhány perc leforgása alatt teljesen meggyógyult, amint a démon elhagyta őt. A következő éjszakát megszakítás nélkül végig tudta aludni - 25 év óta először. Még abban az évben írt nekem, és elmondta, hogy a napi két-három doboz papírzsebkendő helyett fél év alatt már csak egy dobozzal használt el. Valóban pazar bizonyíték arra, hogy szabadulás által gyógyult meg.

            

Sok orvosi eset van, amelyek gyökerükben az erőtlenség szellemét hordozzák. Bár a gyógyszerezés csökkentheti vagy akár meg is szüntetheti a tüneteket, és bár a gyógyulásért való ima is hozhat javulást, pl. fájdalom esetében, ha a betegség démoni eredetű, nem történhet tartós gyógyulás mindaddig, amíg a démont ki nem űzik.

Az orvosi kezelés látszólag teljesen meggyógyíthat sok, démonok által oko­zott tünetet. De gyakran rövid időn belül a páciens már valami mástól szenved, és rend­szeresen kell járnia az orvosi rendelőbe!

Minden orvos ismer olyan betegeket, akik minden látható ok nélkül mindig va­la­milyen betegségtől szenvednek. Sok ilyen embert a betegségnek egy általános szel­le­me kínoz, és a páciens soha nem fog általános jó egészségnek örvendeni mindaddig, amíg ezzel nem bánnak el. Az "általános" szót használom itt, hogy meg­kü­lön­böz­tes­sem a sokkal gyakoribb, rendkívül speciális démonoktól, amelyeknek az a fel­ada­tuk, hogy egy bizonyos betegséget okozzanak, mint pl. ízületi gyulladás, rák, bénulás stb. Nem szabad azt feltételezni ebből a megjegyzésből, hogy egy orvosi probléma oka mindig közvetlenül egy bizonyos démon jelenlétének tulajdonítható, de mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ez a lehetőség fennáll.

            

A Simon házánál történt eseményeknek drámai hatása volt a falubeliekre. Először elterjedt, hogy mi történt Kapernaumban, aztán az a hír, hogy Simon anyósa felkelt és jól van, miután Jézus imádkozott érte, és ez sok beteg embert vonzott ahhoz a házhoz. Amikor Jézus befejezte az étkezést, már nagy sokaság volt odakint, és arra vártak, hogy láthassák őt.

Több mérföld távolságról jöttek a betegek, vagy elhozták őket, és az ige leírja Jézust, amint meggyógyít sok embert betegségekből, és sokukból démonokat űz ki. A démonok felismerték Jézust. Az ő profilját könnyen felismerték a jelenléte miatt félő és rettegő szellemi erők.

Amint kimentek, sokan felsikoltottak: "Te vagy az Isten Fia!" - mintha Jézusnak nem lett volna joga ott tartózkodni, ami számukra Sátán birodalma volt. De vallomásuk, bár igaz volt (a démonok nem próbáltak meg hazudni Jézus kilétével kapcsolatban), mind idő előtti volt, mind pedig egy olyan forrásból származott, amelyről Jézus nem volt hajlandó elismerni, hogy megfelelő mód lenne arra, hogy kijelentsék az ő Messiás voltát. Tehát akkor Jézus azt parancsolta a démonoknak, hogy ne mondjanak ki ilyen dolgokat, de nem akadályozta meg, hogy sikoltsanak. Úgy tűnik, hogy némely démon számára a sikoltás a távozás módja, és ezért ha meg­aka­dá­lyoz­zuk, hogy sikoltsanak, akkor ezzel megakadályozzuk a szabadulást, és el­vá­lasz­tunk embereket a gyógyulástól.

            

A kapernaumi eseményeknek olyan hatása volt, mintha egy égő gyufát dobnánk egy kanna benzinbe! Az emberek hirtelen lármázni kezdtek mind azért, hogy hallják őt beszélni, mind pedig azért, hogy szolgáljon feléjük; "és prédikál vala Galilea zsinagógáiban" (Lukács 4:44.). Úgy tűnik, hogy a széles körű igény abban az időben legázolta a farizeusok ellenkezését, és bárhová ment, az ajtók megnyíltak előtte.

Ez ma is így van. Amikor az evangélium hirdetői hatásos gyógyító és szabadító szolgálatot végeznek, nincs hiány szükségben lévő emberekből, akik figyelemmel hall­gatják a prédikációt és tanítást. A jó tanítás nagyon erőteljes alapozás az evan­gé­li­zálás, gyógyítás és szabadítás szolgálatának felépítésére. Tanítás nélkül az em­be­rek­nek nincs látásuk arra, hogy mit tud Isten tenni értük, és hogy mit kíván tőlük. És "mikor nincs mennyei látás, a nép elvadul" (Péld. 29:18.). Újra meg újra meg­döb­be­nek azon, ahogyan egy jó tanítás leleplezi a démoni erősségeket emberek és gyü­le­ke­ze­tek életében, és nemcsak lehetővé teszi a Szent Szellem erejében való szolgálatot, ha­nem drámaian hatásossá is.

A gyógyító és szabadító szolgálat az evangélizálás kapcsán hihetetlenül erőteljes módja annak, ahogyan emberek figyelmét az evan­gé­li­um­ra irányítsuk, mert ezáltal a Szent Szellem meggyőző ereje szabad utat kap a szí­vük­be. Evangélisták, jól jegyezzétek meg ezt!