John Bevere - Megtévesztett emberek, akik kereszténynek tartják magukat 3.

Isten igazi kegyelme

Júdás azt állítja, hogy ezek az emberek eltorzítják az Isten kegyelméről szótó üzenetet. Ez nagyon elterjedt ezekben az utolsó napokban, mert a tanításaink ajtót nyitottak ennek a jelenségnek. Úgy tanítottunk a kegyelemről, mint Isten védelmező takarójáról, ami befedezi a világ szerinti, sőt az istentelen életmódot is. Gyakran, sokaktól hallani ezt a nézetet az egyházban, akik olyan megszokott kijelentéseket tesznek, mint például: „Tudom, hogy nem úgy élek, ahogy kellene, de hála Istennek az Ő kegyelméért.” Ez komoly megtévesztettség. A Szentírás nem úgy tanít a kegyelemről, mint egy nagy ragtapaszról, hanem mint Isten bennünk lévő jelenlétéről, mely képessé tesz minket arra, hogy megtegyük, amit az igazság megkíván tőlünk.

A kegyelemről egyszerűen azt tanították, hogy Isten ki nem érdemelt jóindulata. A kegyelem valóban Isten jóindulata, és nem lehet megvásárolni vagy kiérdemelni. Azonban arra is képessé tesz minket, hogy engedelmeskedjünk Neki, és annak bizonyítéka, hogy valóban elfogadtuk az ő kegyelmét, az istenfélő életünk. Isten Igéjének való engedelmességünk igazolja a kegyelem valóságát az életünkben. Jakab azt mondja:

"A hit, ha nincsenek cselekedetei (az engedelmesség tettei és tevékenységei, amelyek támogatják azt), önmagában nélkülözi az erőt (hatástalan, holt). De valaki azt mondja [neked akkor]: neked hited van [mondod te], nekem pedig [jó] cselekedeteim vannak. Nos, mutasd meg nekem a te [állítólagos] hitedet [jó] cselekedetek nélkül [ha tudod], és én [az engedelmesség szülte] [jó] cselekedeteim által megmutatom majd neked a hitemet. Hiszed, hogy Isten egy, és jól teszed. A démonok is hiszik, és reszketnek..." (Jakab 2:17-19, az angol fordítás alapján)

Jakab itt egy hatalmas hiányosságra mutat rá, ami manapság a tanításainkat jellemzi. Olyan igéket húzunk elő, mint például: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz...” (ApCsel 16:31). Ha csupán annyi szükséges az üdvözüléshez, hogy hisszük, hogy Jézus létezik, és ő Isten Fia, akkor, ahogy Jakab megmutatja, a démonok is üdvözülni fognak, mert hisznek. Ez nevetséges! Hogy még jobban nyomatékosítsa mondanivalóját, Jakab rámutat hogy a démonok reszketnek Isten előtt. Más szóval, a démonok jobban félik Őt, mint néhányan, akik azt mondják, hogy van hitük, de híján vannak az engedelmesség megfelelő cselekedeteinek.

Ha valóban megtértünk Jézus Krisztus kegyelme által, annak az ezt igazoló életmódunk a bizonyítéka. Ezért mondja János apostol:

"És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk; aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt. (1 János 2:3-6)

János világosan állítja, hogy annak a jele, hogy valóban ismerjük Jézus Krisztust az, hogy megtartjuk az ő parancsolatait. Ha valaki azt mondja, hogy ismeri Jézust, de nem tartja meg az ő Igéjét, az megtévesztett, az igazságtól elidegenedett hazug, még akkor is, ha szájával megvallja Isten Igéjének ismeretét. Ezért mondja János: „Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1 János 2:1).

Figyeljük meg, hogy János nem azt mondja: „Ezeket azért írom néktek, hogy amikor valaki vétkezik, van Szószólónk.” Nem, a cél az, hogy ne vétkezzünk. Rendelkezésünkre áll Isten kegyelmének ereje, tehát Krisztuséhoz hasonló életet tűzhetünk ki célul magunk elé (ahogy az I.János 2:6 mondja: „annak úgy kell járnia, ahogy Ő járt”), hiszen szabadok vagyunk az engedetlen természet fennhatóságától. De ha mégis engednénk a bűnnek, akkor van Sószólónk.

https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8022&search=bevere

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 11.

Elérkezett a próba utolsó napja. Akik az ítéletre vártak, tudták, hogy ez valahol az elkövetkezendő öt évben meg fog történni, hiszen az első öt év már eltelt. De senki sem gondolta volna, hogy ilyen hamar eljön.

A nap ugyanúgy kezdődött, mint máskor, azonban máshogy ért véget. Késő éjjel Affabel Királyi Őrsége elragadta a kétezer végzőst. Mialatt a többi endelita aludt, megtörtént a titkos kivonulás.

Ezt a kétezer fiatal polgárt egy titkos folyosón kísérték keresztül. Ez a mély alagút az Andoga folyó alatt vitte őket végig. Miután végigértek, még két további napot utaztak a sivár pusztaságon keresztül. Az utazás egész időtartalma alatt az őrök vezetője minden szükséges ivó-és ételkészlettel ellátta őket. Az őrök visszafogottak voltak. Minden erejükkel az ellátandó feladatokra összpontosítottak. Ugyan néhány kérdésre válaszoltak, az endeliták azonban feltételezték, hogy nem kaptak engedélyt a válaszadásra. Az őrök állandó felelete ez volt: „Minden ki fog derülni időben”. Ez persze mindinkább fokozta kíváncsiságukat. Az endeliták mintha észre sem vették volna az utazás alatti pusztaság okozta kényelmetlenségeket ami a régóta várt városba vezetett. Harmadnapra virradóra elérték a dombokat. Ott, a reggeli nap fényében kirajzolódott a felséges város. Affabel sokkal csodálatosabb volt annál, mint amit valaha el mertek képzelni. Ahogy a városhoz közeledtek, csodálkozásuk egyre csak nőtt. Még a síkság felől való megközelítése is összehasonlíthatatlan volt. A város külvárosához képest Endel aprónak tűnt.

Ahogy Endel fiai és lányai átléptek a központi részen, felfedezték, hogy Affabelben minden vibrálóan él. Olyan varázslatos hely volt ez, ahol a madarak nemcsak hogy énekeltek, de a nyelvek ajándékával is rendelkeztek. Csodálatos és fülbemászó dallamaikkal tolmácsolták mindazt a szépséget amit láttak és a város dicsőségét szolgálták tovább. Ez nem teljesen lepte meg az endelitákat, akik hallották már az őrök lovait beszélni. Ezek a nemes jószágok nemcsak egymással, hanem lovasaikkal is folytattak beszélgetést. Egyértelmű volt a bensőséges viszony ló és lovasa között. Nyilvánvaló volt tehát, hogy Affabel minden teremtménye a beszéd ajándékával rendelkezett, akik képesek az örömre, meghittségre. A levegő maga csak úgy pezsgett. Tiszta értelmet és erőt adott adott az utazástól megfáradt testnek. A városon keresztülfolyó víz kíváncsivá tette őket. Olyannyira valósnak tűnt, minta az élet csillogna benne. Varázslatos zene szőtte át az atmoszférát és a béke maradandó érzésével csillapította lelküket. A legkisebb növénytől a levegőn át minden élettel telinek tűnt, mintha az élet adás képességével rendelkeznének. Minden alkotóelem túláradó volt ezen a csodás helyen.

A fiatalok kinyújtották kezeiket,meg akarván érinteni mindent, ahogy a nagyszerű város előcsarnokán végighaladtak. Arra vágytak, hogy szabadon végigfuthassanak és felfedezhessenek mindent de valahol tudták, hogy most nem ennek van itt az ideje. Egy hatalmas előadóterem előszobájába kísérték őket. Itt a férfiak és nők el lettek különítve. Olyan hatalmas volt ez az építmény ahová kísérték őket, hogy szinte végtelen kapacitásúnak tűnt. Legalább százezer ember befogadására volt képes a márvány falakon belül, minden probléma nélkül. Az előcsarnokban az endeliták illatos fürdővel vagy zuhannyal frissíthették fel magukat és új köntöst kaptak a királlyal való találkozásra. Mindannyian boldogok voltak, hogy megválhattak koszos ruháiktól. Régi ruhájuk kínosnak tűnt és nem illett ehhez a sugárzó városhoz. Az endeliták minden elemi szálát az Affabelben való élés mély vágya szőtte át. A hazaérkezés furcsa érzése öntötte el őket.

A tisztálkodás és felöltözés után a csoport újra összegyűlt az étkezésre. A reggeli bankett a varázslatos udvaron lett felállítva ahol egy kis időt együtt töltöttek. Az étkezés után a csoport ismét külön lett választva, ezúttal nevek szerint. Jótékonyság, Önzés és még körülbelül ötszáz másik a jobboldalon levő szomszédos teremebe lett víve. Jószívűség, Megtévesztés, Függetlenség a maradék ezerötszázzal egy másik, baloldali terembe lett bevezetve. Ahogy beléptek a szobába, mindegyikük neve feljegyeztetett a küszöbön átlépve. A nevek furcsák voltak és a fiatal endeliták számára a nyelv ismeretlen volt. Az egyik terem neve az Élet Csarnoka volt, a másiké pedig az Ítélet Csarnoka.

Ahogy átlépte a baloldali terem küszöbét, Függetlenség furcsa zavarban érezte magát, majdhogynem rettegett. Iskolai emlékei visszatértek és megpróbálta magát mindazzal vigasztalni amit röviden Jalynről hallott. Most azonban minden olyan zavaros volt. Sajnálta, hogy annyi órát kihagyott.

Nyilvánvalóan rosszul ítélte meg a dolgokat; mind a város, mind a király létezett. Megpróbálta félelmét féken tartani és azokra az emlékeire összpontosítani amik Jalyn szeretetéről és kegyelméről megmaradtak. Ebben a pillanatban nem Jalyn igazságosságáról és szentségéről akarta gondolkodni, ennek ellenére figyelme ezért harcolt. Azzal próbálta nyugtatni önmagát, hogy emlékeiben jó polgár volt és a város önkéntes szolgálatát támogatta.

Mély levegőt vett, és elkezdett a körülötte levő emberek társaságára tekinteni. Néhányan közülük Endel legrosszabb emberei voltak. Tolvajok, csalók, iszákosok. Ők voltak azok, akik alig dolgoztak vagy mindent a saját előnyeikre kovácsoltak. Félelme elhatalmasodott rajta és a pánik majdnem erőt vett rajta, mikor pillantásával elkapta Jószívűséget. Függetlenség behunyta szemét és megkönnyebbülést érzett. Azonnal emlékezett rá az osztályból, ő volt a legőszintébb és legszenvedélyesebb követője Jalynnek. Úgy hallotta, az iskolában dolgozott. Ha ő egy teremben van vele, akkor minden jóra fog fordulni.

Ahogy Jószívűség felé vette az irányt, Megtévesztettségbe ütközött. Egy másik jó jel! Habár Jószívűséggel elvesztette a kapcsolatot, tudta, hogy Megtévesztettség erősen hívő. Vitatkozni szoktak Jalynről. Ahogy megölelte öreg barátját, Függetlenség kedve teljesen megváltozott.

Megtévesztettség egyszerre volt féktelen és pozitív is viselkedésében. Ahogy elkezdetek beszélgetni, Függetlenség félelme alábbszállt. Jalyn kegyelme sokkal nagyobb kell, hogy legyen, mint ahogy gondolták. Nézték milyen szabadon megbocsátott azoknak akikről Függetlenség ezt nem is gondolta volna. Ez vajon tényleg igaz volna? Dehát Kettős Élet nem tért le kissé az útról? Függetlenség biztosan érezte, hogy minden rendben lesz. Habár kissé zavarta Önzőség és Jótékonyság távolléte. Nehezére esett elutasítania azt a tényt is, hogy néhányan a terem sarkában sírtak. Talán csak Jalyn túláradó jósága miatt.

A másik terem is zsúfolásig tele volt érzelmekkel. Barátok, akik az iskola végezte után elvesztették egymással kapcsolataikat, izgatottak voltak, hogy újra együtt lehetnek. Túláradó izgatottság jellemezte a beszélgetéseket: hamarosan meglátják Jalynt! Elérkezett az idő, hogy igazi céljukat és ígérteiket betöltsék.

Minden csodálattal zümmögött a városban. Mindig is tudták, hogy ez a hely jobb, mint Endel, de kezdeti benyomásaikat minden várakozás felülhaladta. Több volt ez, mint amit képesek voltak befogadni. Lehetséges volna, hogy életük hátralevő részét ilyen csodálatos helyen fogják eltölteni? Bárki közülük a legnagyobb tisztességnek venné, ha a padlóját súrolhatná! Mindannyian, akik ebben a teremben várakoztak, Jalyn követői voltak, de ahogy az idő telt egyre ünnepélyesebb hangulat lett úrrá a helyen. Hűségesek voltak? Az idő hamarosan eldönti. Izgatottság és félelem fonódott össze ezeken az alázatos szolgákon, míg arra vártak, hogy megláthassák a királyt.

Először azokon volt az ítélet, akik az Élet Csarnokában voltak. Ennek ellenére rájuk, később térünk vissza. Történetünk most az Ítélet Csarnoka felé visz.

Dél volt. A teremben levők visszanyerték komfortérzetüket és meg voltak győződve arról, hogy minden rendben lesz. Mindent pillanatnyi zavarodottságuknak tekintettek csupán, vagy Jalyn kegyelmének, titokzatos, kiszámíthatatlan útjának véltek. Ez az érv megnyugtatta őket.

Az első, akit az ezerötszáz endelita közül szólítottak, Függetlenség volt. Négy királyi őr kísérte őt az Ítélet Nagy Termébe. Hogy könnyed és ünnepélyes hangot üssön meg, mosolygott és rákacsintott az őrök egyikére mikor azok elhagyták a termet. Meglepetésére nem érkezett válasz.

Amint az ajtók bezáródtak mögötte, kérdései visszatértek. Úgy dobogott a szíve mellkasában akár egy dob. Olyan hangosan, hogy szerinte az őrök is hallották, de ha hallották is, nem adták jelül. Azt kívánta, bárcsak Megtévesztettség is vele lenne. Hamarosan az Ítélő elé áll és jobb szeretett volna nem egyedül lenni. Függetlenség nagyon gyorsan veszíteni kezdett önbizalmából. Mielőtt a Nagy Terembe léptek volna az őrök egyike tájékoztatta Függetlenséget a megfelelő protokollról. Ő bólogatott ugyan, bár attól tartott, félelmében semmire sem fog emlékezni abból, amit mondtak. Pulzusa fülében dobogott, azzal fenyegetve, hogy halláskárosodást szenved. Az őr fejbiccentéssel jelezte, hogy Függetlenség megértette a procedúrát és a terem ajtajai hatalmasra nyitódtak.

Ahogy Függetlenség megtette első lépését a hatalmas terem felé, érezte, hogy teste remeg. Homlokán a verejték gyöngyözve folyt. Teljesen meg volt zavarodva, nem volt képes felfogni mindazt, amit látott.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

A könyv folytatását nem készítette el Dia, mert idén megjelenik magyarul és kapható lesz a könyvesboltokban.

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 10.

A próbaidő eltelte után Jószívűség egy sértett és megkeseredett nő volt már, bár ha megkérdezték volna őt erről, nyomatékosan elutasította volna ezt. Hátralevő napjait azokkal próbálta eltölteni, akik olyan mélyen megbántották őt.

És most nézzük meg Önzést. Egyszerűen el volt ámulva a kapott megbízatások összegétől. Meg is ünnepelte, ugyanakkor elég ismerettel is rendelkezett Jalynnek, a tiltott mulatozásokról való tanításáról. Néhány napi szünet után nekilátott a beruházásoknak. Kereskedelme jövedelmezőnek ígérkezett és kezdőtőkéjét hamar megsokszorozta. Ahogy pénzügyei növekedtek, népszerűsége is fokozatosan növekedett köreiben.

Önzés, Endel egyik legszebb környékén vett házat és befolyásos, nagyhatalmú embereket hívott meg házába. Kormányhivatalnokok, profi atléták, üzletemberek élvezték bőkezű vendéglátását. Gyorsan vált az egyik legnagyobb kapcsolatokkal rendelkező emberré a közösségben. Három év után Önzés úgy döntött, hogy jelölteti magát Endel polgármester választásán és anyagi, valamint társadalmi helyzete miatt ezt könnyen meg is nyerte. A hivatalba lépésekor sok döntéssel került szembe. Az egyik ilyen, az iskolával volt kapcsolatos. Mivel a lakosság megnövekedett, sürgősen több helyre volt szükség. Ez azt jelentette, hogy földterületet kellett vásárolni, és biztosítani kellett vállalkozókat, építési költségeket és minden mást, amire egy iskolai berendezkedéshez szükség van.

A közösség első lépése a pénz előteremtése volt. A város heti gyűlésén Önzés hallotta, hogy még több pénzre van szükség. Az adománygyűjtés végén Önzés kevesebb, mint ezer megbízatást adott.

Ezután következett a nehezebb döntés. Az iskolának végül lett annyi pénze, hogy területet vásároljon. Egy nagyszerű üzleti lehetőség adódott, ami ráadásul árban is belefért a keretbe. Ugyanakkor, egy nagy bevásárlóközpont is ugyanazt a területet akarta megvásárolni. A városi tanács tagjai megosztottak voltak az ügyben. Mivel az iskola egy nonprofit szervezet volt, így nem jelentett adóbevételt a város számára. Másfelől a bevásárlóközpont óriási adóbevétel forrásnak számított, ráadásul a város polgárainak munkaerőforrásul is szolgált volna.

Mivel a tanács megosztott volt, a polgármesternek kellett meghoznia a végső döntést. Önzés konfliktushelyzetbe került. Az áruház tulajdonosa jókora összeggel támogatta Önzést polgármesteri kampánya során, és gyakori vendég is volt házában.

Önzés az áruház javára szavazott. Azzal igazolta döntését a közönség előtt, hogy ez Endel polgárainak érdekeit szolgálja. Ez nemcsak hogy utat készít több munkahely megteremtésére, de bevétel növekedést is terem a város számára. Az iskola számára pedig azt ajánlotta, hogy kutassanak más lehetőség után létesítményük bővítéséhez, holott tudta, ez nem lehetséges. Döntése csalódást váltott ki Jalyn néhány követőjéből, de a közösség nagy része üdvözölte döntését.

Önzés két éves időszakának végéhez közeledett, és ideje volt az újraválasztásért kampányolni.Mivel kissé bűntudata volt, ezúttal ötezer megbízatással járult Endel iskolájához. Ezzel együtt ígértet tett egy megfelelő földterület találásához amelyre építkezhetnek. Ez segített abban, hogy Jalyn követőinek többsége visszanyerje belé vetett bizalmát. Úgy nézett ki, a fiatal vezető könnyen nyer másodszorra is.

Az iskola végeztével Jótékonyság háromezer megbízatást adott Endel iskolájának vezetősége számára a kapott huszonötezerből. Nagyon hálás volt tanárainak mindazért amit tanult és ki akarta fejezni háláját. A megmaradt huszonkettőezer elég volt arra, hogy elindítsa saját éttermét.

Jótékonyság nagyon szeretett mindent ami a kulináris művészetekhez tartozott. Társítva mindezt azzal a ténnyel, hogy nagyon okos üzletasszony volt, a legjobb útnak látszott, hogy kamatoztassa tehetségét és szolgálja a közösséget. Még azt is elérte, hogy néhányat a legjobb séfek közül az országba hozzon. Tudásukkal összhangban kiváló menüsort állítottak össze. Az étterem azonnali siker volt.

Habár az étterem díjnyertes lett, sikerét Jalyn bölcsességének írta jóvá. A vele készített interjúkban ismételten volt tanárainak mondott köszönetet és felemelte beosztottait. Nem volt hajlandó dicsekedni erőfeszítéseivel vagy azt állítani, hogy sikerét önmagának köszönheti. Tudta, hogy mindez csak Jalyn miatt lehetséges.

Gazdagságát mind az iskola, mind a közösség megsegítésére használta. Étellel járult hozzá a Szegények Iskolai Konyhájához. Gyakran félretett mindent, hogy este ételt oszthasson. Jó érzés töltötte el, hogy a szegények számára meleg ételt oszthat. Elkötelezte magát, hogy az étterem minden bevételéből huszonöt százalékot az iskola részére adományoz. Öt év elteltével több, mint kettőszázezer megbízatást adott.

Jótékonyság mindig szívesen segített azokon akik keményen dolgoztak, de képtelenek voltak anyagilag helyreállni. Anyagi segítségen kívül, Jalyn bölcsességről és sikerről való elveit is sebesen megosztotta. Folyamatosan elmondta azoknak akiknek segített, hogy Jalyn nélkül soha sem lett volna képes sikeres lenni.

Habár Jótékonyság étterme nagyon sikeres volt, soha nem volt részese az Önzés otthonában zajló társadalmi eseményeknek. Közösségi vezetői szerepekre sem kérték fel. Túlságosan radikális volt Jalynhez való hűségében. A befolyásos endelitáktól való kizárása nem akadályozta vagy bátortalanította el Jótékonyságot. Ő a terjeszkedésre fókuszált nem pedig a szerencsére. Szerette az iskolai heti gyűléseket és mindig felajánlotta segítségét vagy szolgálatát különböző feladatokban. Jótékonyság egy hűséges fiatal hölgy volt.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 9.

Közvetlenül az iskola végeztével, Jószívűség hétvégi bevásárlásra indult néhány barátnőjével. Ezt két részről is jó ötletnek tartotta: először is, közeli barátaival időt tud tölteni az ünneplésre, másodszor, be tud szerezni néhány ruhát és kiegészítőt amire az új karrierjéhez szüksége van. Jószívűség minden vágya az volt, hogy Endel Iskolájának tanári asszisztense legyen. Nem emlékezett rá, hogy volt-e valaha más, amit ennyire szeretett volna. Az interjú következő hét péntekén volt.

A vásárlás második napján Jószívűség barátnője, Fecsegés elmondta, hogy barátjuk Rágalmazás azt mondta az iskolaigazgatónak, hogy Jószívűség lefeküdt egy osztálytársával. Jószívűség forrt a dühtől amikor meghallotta a hírt. Ez súlyosan akadályozhatta lehetőségét tanári asszisztensé válásában. Ez egy abszurd hazugság volt, szemernyi igazság sem volt benne. Az iskola egész ideje alatt megőrizte tisztaságát. Úgy érezte, hogy Rágalmazás mindezt merő irigységből és utálatból tette ezt vele.

Jószívűség dühös volt. Mélyen meg volt sértve és a hétvége hátralevő részében gondolatai a barátjának hitt árulása körül forogtak. Megesküdött, hogy Rágalmazás még megfizet ezért.

Az interjú napja elérkezett és Jószívűség meglepettségére, őt választották az állás betöltésére. Az igazgató informálta őt, hogy hallott a szóbeszédről de néhány vizsgálódás után meg volt győződve, hogy ezek hazugságok.

Jószívűség nemcsak hogy megkapta az állást, de ráadásul kedvenc tanára mellé jelölték ki. Az ő neve Kettős Élet és egyike volt a legtehetségesebb tanároknak az iskolában. Huszonöt éves volt és évek óta oktatta a fiatal endelitákat. (A tanárok feletti ítélet nem húsz éves korukban történt mint másoknál, hanem harminc éves korukban.) Jószívűség el volt ámulva, hogy ilyen dinamikus tanárral dolgozhat együtt.

A szemeszter elkezdődött és a dolgok nagyon jól haladtak, bár Jószívűség még mindig hordozta sértődöttségét volt barátjával szemben. Nem számított, hogy a dolgok milyen jól mentek, nem igazán tudta túltenni magát Rágalmazás árulásán.

Még ha úgy is nézett ki minden, hogy minden rendben van, a felszín alatt problémák gyülekeztek. Kettős Élet neve jelezte azt,aki ő valójában volt. Egyrészt úgy élt mint egy tanár, másfelől azonban, magánéletében egy teljesen más ember volt. Az ő, tanárként való ítélete lesz a legszigorúbb, hiszen abban a megtiszteltetésben lehetett része, hogy személyesen láthatta Jalynt.

Egy este, mikor Kettős Élet egyedül maradt Jószívűséggel, kikezdett vele. Jószívűség döbbentségében és felháborodásában azonnal távozott. Ő azonban nem adta fel, hanem az elkövetkező hetekben kitartóan folytatta próbálkozását. Jószívűség elkezdte megkérdőjelezni reakcióit és mivel ő olyan nagyszerű és értelmes ember volt, hallgatni kezdett a meggyőzéseire. Élvezte a figyelmét. Olyan kedves volt és az egyik legsármosabbnak gondolt férfi a közösségben. Hosszú belső harc után Jószívűség végül Kettős Életnek adta szüzességét és szenvedélyes kapcsolatba kerültek egymással.

Jószívűség még soha nem érezte a szenvedély és a szerelem eme üdítő érzését. Minden egyes alkalommal elállt a lélegzete, mikor meglátta Kettős Életet. Minden pillanatát felemésztette az esténkénti vele való randevúk gondolata, így ez bizonyos időre elterelte figyelmét arról a mélyen elrejtett sértettségről, amit még mindig Rágalmazás irányában érzett.

Azonban négy hónap után Kettős Élet dobta őt. Jószívűség kétségbeesett és dühös volt; tudni akarta miért. Minden találkozásukat újból lejátszotta a fejében és kényszerítette őt a válaszadásra. Kettős Élet végül elmondta, hogy hallotta Rágalmazás beszámolóját a néhány tanulóval való kapcsolatáról a múltban. Igazából azonban mégsem ez volt a valós ok a felé érzett vonzalom megváltozásának; Jószívűség egyszerűen már nem volt többé érdekes. Már más fiatal lányokkal kezdett flörtölni a közösségből. Fiatal hölgyek próbáltak ellenállni a prominens tanár csábító és meggyőző erejének.

Jószívűség meggyalázva érezte magát. Nem bírta elviselni Kettős Élet mindennapi látványát. Mivel képtelen volt túltenni magát a történteken, lemondott iskolai pozíciójáról.

Néhány napi duzzogás után, Jószívűség, a kapott negyvenezer megbízatásának a maradékából szépségszalont nyitott. Már nem járt többé a heti iskolai gyűlésekre, annak ellenére, hogy Jalyn arra utasította alattvalóit, hogy ne hagyják el a gyűléseket. Jószívűség nem akart képmutatók társaságában lenni, márpedig az ott összegyűlt emberek többsége annak látszott.

Jószívűség napról napra megkeményedett. Már alig említette az iskolát vagy Jalynt. Közönyösség és cinizmus vette át a helyét az egykori szenvedélynek melyet olyan szabadon fejezett ki. Mikor kérdezték, a hűségét vallotta Jalynnek, de valahol mélyen őt hibáztatta azért, hogy ilyen korrupt embereket enged tanítani az iskolájában.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 8.

Mind az öt endelita betöltötte tizenötödik életévét. A kijelölt idő elérkezett és a többi kétezer diákkal együtt elvégezték az iskolát. Minden egyes tanuló egy különleges megbízatást és egy annak megfelelő kezdő tőkét kapott. Ezt az összeget Jalyn előre meghatározta és az igazgató osztotta szét a diákok között. Az öt diákunknál ez a kiosztás a következőképpen nézett ki: Függetlenség ötvenötezret, Megtévesztettség és Tiszta Szívűség negyven-negyven ezret, Önzőség a legtöbbet, hetvenötezret és Jótékonyság huszonötezer kapott. Ezzel az összeggel a kezükben lettek útnak eresztve, néhány pénzügyi utasítás kíséretében.

Habár Függetlenség alig vett részt az órákon, mégis néhány tanítás ott lebegett a feje fölött. Volt idő mikor azon gondolkodott, hogy vajon az a sok iskolai bolondság igaz lehet-e. Ha igen, akkor abban reménykedett, hogy viselkedése nem fogja befolyásolni a kapott összeget az iskola lejártával.

Függetlenség keze reszketett a boríték átvételekor. Szinte el kellett nyomnia meglepettségét és megkönnyebbülését, mikor kinyitotta azt. Nagyon nagy izgalomba jött, mikor rájött arra, hogy tizenötezerrel többet kapott mint Tisztaszívűség és majdnem kétszer annyit mint Jótékonyság. Azt gondolta, ’Micsoda pazarlás! Jótékonyság és Tiszta Szívűség minden idejüket a haszontalan órákra járással töltötték és olyan sok extra órákat fektettek be, mindezt ezért a kevésért’.

Ez a tapasztalat megerősítette Függetlenséget abban a hitében, hogy Jalyn nem létezik. Mindezt azzal magyarázta, hogy a tanulók évekkel ezelőtt eltűnt szülei hagytak hátra pénzt rájuk. Ez még inkább támogatta azt a nézetét, hogy ez az egész Jalyn királyos történet csak átverés az iskola részéről, hogy kontroll alatt tarthassa őket fiatal éveikben és megakadályozza őket szabad gondolkodásukban.

Néhány héttel az iskola végeztének ünneplése után Függetlenség rádöbbent, hogy fel kell építenie az üzletét. Elkezdett pánikba esni attól a gyors ütemtől, amellyel indult, hogy keresztülvigye megbízatását.

Függetlenség egy autókereskedést indított el és észrevette, hogy nagyszerűen tud eladni. Az üzlet jól ment. Sok végzős diák használta kezdőtőkéjét arra, hogy használt vagy új autót vásároljon Függetlenségtől. Ahogy bevételeit megsokszorozta, új vállalkozási területekbe kezdett és azokban is sikereket ért el. Ahogy tőkéje növekedett, úgy emelkedett életszínvonala is. Gyorsan rájött arra, hogy a pénz a befolyásnak egy csodálatos forrása, egy olyan erő, mellyel megvásárolhatja a boldogságot. A jólét, a tőke és a gyorsan emelkedő életszínvonal a hölgyeket is vonzotta ami az életet még inkább felpezsdítette.

Függetlenség nem vett részt a közösség heti gyűlésein, de a legtöbben nagyon jó helyi lakosként ismerték mivel méltányolták a közösségi projektek felé tett támogatását. Úgy tűnt, az élet nem is mehetne jobban a keményen dolgozó endelita számára.

Megtévesztettség boldogan ünnepelt együtt Függetlenséggel néhány hétig. Habár kevesebbet kapott mint mások, mégis boldog volt, hiszen ez több volt annál, mint amennyit Jótékonyság kapott. Ez megerősítette azt az eltorzult felfogását Jalyn király túlzott kegyelméről, hogy bizonyos dolgok igazán nem számítanak.

Megtévesztettségnek volt néhány laza szexuális kapcsolata azokkal a lányokkal az iskolából akikkel randizott, még ha ez ellentétes is volt mindazzal a tanítással amit az iskolában kapott. Nem látott ebben semmi összeütközőt, hiszen erősen hitt Jalynben és a királyságában. Így közelítette meg saját ezt saját életére vonatkozóan: mindaddig, amíg hűségesen hiszek Jalynben és másokat nem bántok meg, jó eséllyel megállok majd a király előtt. Mindezt azzal magyarázta, hogy Jalyn megérti mindenki szükségét és senki sem tökéletes. Biztos volt abban, hogy minden hibája el lesz fedezve az ítéletkor Jalyn kegyelme által, mivel teljes szívével hitt a királyban.

Néhány héttel az iskola végeztél Megtévesztettség elindította saját üzletét. Építési vállalkozó lett. Kezdetben nehezen talált vevőket. Habár a ház modelljei minden tekintetben kitűnőek voltak, mégsem talált elkötelezett vásárlókat. Néhány azt mondták, hogy túl magasak az árak; mások egyszerűen nem engedhették meg maguknak, hogy ilyen szép házat vegyenek. Kétségbeesésében Megtévesztettség lejjebb vitte árait.

Megtévesztettség továbbra is ezeket a szép házmodelleket használta arra, hogy vevőket szerezzen. Továbbra is azokat az ígéreteket tette meg, mint korábban, azonban silányabb anyagokat kezdett használni ígéretével ellentétben. Tulajdonképpen néhány anyag használatával megszegte Endel törvényeit és szabványait. Megtévesztettség mindezt azzal magyarázta, hogy a törvényhozók túlságosan is óvatosak voltak a védjegyek meghozatalánál. Biztos volt abban, hogy azok az anyagok, melyeket ő választott, képesek minden nyomásnak és időjárási viszontagságnak ellenállni. Mivel Megtévesztettség házai nagyon jó üzletnek tűntek, az endeliták gyorsabb ütemben kezdtek el szerződéseket aláírni, mint ahogy felépíthette volna őket. Az üzlet szárnyalt.

Néhány évvel később Megtévesztettség vidékfejlesztésbe kezdett. Belefáradt a vevők panaszkodásaiba. Azt gondolta, ha egy területet egyszer elad, azzal végzett is. Nem akart többé garanciás ügyekkel foglalkozni.

Megtévesztettség eksztatikus állapotba került, mikor ezer „megbízásért” talált egy hold földet. Túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen. További vizsgálódásai során kiderült, hogy ez egy árterület. Ezt csak néhány maréknyi ember tudta, mind Megtévesztettség barátai voltak. Rábeszélte a város tanácsosát, aki Függetlenség cimborája volt, hogy mindenféle földtani tesztek megtétele nélkül hagyja jóvá a fejlesztést. Végül is, az ő életében soha nem volt ott árvíz, szóval mi a probléma? Az üzlet minden nehézség nélkül végbement. Mindezek után az élet nem is mehetett volna jobban a fiatal vállalkozó számára.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 7.

Affabel földjének nyugati részén terül el a Külső Vadon, amely körülbelül száz kilométerre terjed a Nagy Adonga folyóig. Az Adongán átkelve a királyság egy teljesen más területén találod magadat, melyet Endelnek hívnak. Affabel polgárainak gyermekét születésükkor azonnal Endel tartományába hozzák. Még a születésük utáni első hét előtt a királyi dajkák gondos kezére bízzák őket. Amikor ezek a fiatal kispolgárok – Endeliták - öt évesek lesznek, az Endeliták Iskolájába viszik őket, ahol egy tíz éves időszakra kapnak oktatást. Itt Affabel útjairól és a nagy Jalyn Királyról tanulnak.

Csak a királyi dajkáknak és tanítóknak van lehetőségük a Jalynnel való személyes találkozásra. Úgy minden ötödik évben titokban meglátogatja Endelt, hogy megossza szívét az iskolával és a gyerekekkel. Soha senkinek nem adta tudtul jelenlétét, de még így is, az ő jósága Endel minden területén nyilvánvaló volt.

Az iskolában eltöltött tíz év előkészítette a tanulókat az előttük álló életre. Tizenötödik életkorukban egy rövid időszakra, minden amit addig tanultak, alkalmazniuk kellett. Ebben az időtartamban egy bizonyos összegű vagyont és felelősséget bíztak rájuk. Ahogy életüket és erőforrásaikat igazgatták, meghatározta hátralevő életüket, ami az ő világukba százötven esztendőt jelentett. Habár a próba ideje pontosan öt év volt, a tanulók ennek az időtartamnak nem voltak tudatában. Egyedül annyit mondtak nekik, hogy nem lesz több tíz évnél. Az idő végeztével mindannyiuknak számot kellett adniuk az életükben hozott döntéseikről a király előtt.

A próbának ez ideje meghatározta a tanulók hűségét. Azokat, akik Jalyen rendeleteit mind szavaikkal mind cselekedeteikkel követték, a vezetőség elismerte. Ők bebocsátást nyertek Affabel lakossága közé. Választásuk ilyenformán bizton megjutalmaztatott.

Ha azonban a tanulók lázadtak és a próba ideje alatt csak önmaguknak éltek, Lone földjére száműzték őket. Lone a sűrű sötétség sivatagos helye volt, ahol a magány és a reménytelenség uralkodott. Itt a lázadók gyötrelmeket szenvedtek el és életük végéig be voltak börtönözve.

Az első számkivetett Dagon volt ezen a pusztaságon, aki Lone sötét uralkodójává vált. Habár sok évvel ezelőtt Jalyen ellen lázadt, befolyása sokáig megmaradt Endel földjén. Endel lakosai, akik elismerték Jalyn vezetését, kitörtek Dagon sötét ereje alól, azonban azok, akik megtagadták a Jalynnek való szolgálatot, ennek a bukott uralkodónak a befolyása alatt maradtak.

Hogy minden további sötétség el legyen választva a királyságtól, Jalyn Király kénytelen volt rendeletet hozni, hogy megvédje Affabel integritását és társadalmi infrastruktúráját. Azok, akik Dagon útját követték és megtagadták szavaikkal és cselekedeteikkel Jalynt, mint királyt, örökre száműzték őket Lone földjére.

Itt kezdődik a mi történetünk. Endel öt tanulójának életét fogjuk követni. Neveik: Függetlenség, Megtévesztettség, Tiszta Szívűség, Önzőség és Jótékonyság.

Függetlenség folyamatosan megkérdőjelezi Affabel létezését. Nem igazán tud hinni abban, akit Jalynnek hívnak, akit ő soha nem ismert vagy látott és aki nemcsak az őiránta való hűségét követeli meg, de „szabályok listájának” szigorú betartását is. Az a gyanúja, hogy ez egyfajta rendszer, ami őt és másokat is a tanárok ellenőrzése alatt akarja tartani. Megvetéssel utasítja vissza az órákon való részvételt és a királyság képéről való tanulást.

Függetlenség nevetségesnek tart másokat az ő ostoba hitükért. Ő Jalyn király törvényeitől függetlenül szándékozik élni. Az egyetlen kivétel az volna, ha a király rendeletei az ő céljait szolgálnák. Azokhoz akkor ragaszkodna, de csak azért, mert ez az ő elképzelése. Nincs lelkiismeret furdalása amiatt, hogy tudatja másokkal, hogy ő nem rendeli alá az életét más akaratának.

Megtévesztettség nem kérdőjelezi meg Affabel létezését. Ő hisz Jalyn királyban és gyönyörködik az ígéretekben. Mind mentálisan mind szavaiban egyetért az iskola tanításával és rendelkezéseivel, mégis életstílusának nagy része ellentétes ezekkel a tanításokkal. Ünnepli hűségét a királynak és tanításainak, az elbűvölő iskolai feladatokban részt vesz, de ha ezeknek nem látja előnyét, kilátásai rögtön megváltoznak. Életstílusa ellentétes Jalyn igaz követőivel szemben és erős személyiséget követel meg, mellyel finoman vonz magához másokat az ő útjára. A próba és az ítélet ideje alatt igazából soha nem hagy fel a fontolgatással.

Megtévesztés együtt jár Függetlenséggel, még ha nézeteltérésük is van Jalyn létezésének kérdésében. Megtévesztés vicces, és mivel hasonló az érdeklődési körük, Függetlenség kedveli társaságát.

Tiszta Szívűség a leglelkesebb minden tanítvány közül. Gyakran szólal fel az osztályban és folyamatosan a legjobb jegyeket kapja. Nagyon aktív és rendszeresen kezdeményez tanórán kívüli tevékenységeket, hogy a tanulók közösségre való befolyását népszerűsítse. Azok, akik a tanulókat értékelik azt mondják, ő a legszenvedélyesebb Jalyn ügyéért.

Önzőség szintén hisz Jalyn tanításaiban. Nem kételkedik Affabel létezésében és ennek hangot is ad. Hiszi, hogy Jalyn csodálatos vezető és olyan bíró, aki kegyes lesz mindazokhoz, akik hűséget vallottak neki. Ő csak Jalyn bizonyos tanításaira és karakterére fókuszál és elfelejti, hogy ő igazságos és szent vezető, csakúgy mint szerető és kegyelmes. Így Önzőség egy eltorzult képet alakított ki Jalynről, hogy ki is ő valójában. Hiszi, hogy Megtévesztettség, Tiszta Szívűség és Jótékonyság Jalyn dicsőséges királyságának részesei lesznek, habár aggódik Függetlenség puszta ellenállása miatt.

Önzőség hiszi, hogy akik szavaikkal elismerik Jalynt és olyan életet élnek, ami semmilyen nagyobb törvényt nem szeg meg, bejutnak Affabelbe. Azonban összhangban a nevével nagyrészt magával törődő és a jó cselekedetei is a személyes haszonszerzés céljából motiváltak. Időnként együtt érző, de ha jön egy lökés csak a saját érdekeit keresi.

Az utolsó fiatal hölgy Jótékonyság, akinek szíve engedelmeskedik Jalyn Király törvényeinek. Nemcsak az elveit tanulta meg, hanem a rendeletek mögött levő szívet is kutatja a megismerésre. Sok időt tölt el Jalyn akaratának a megismerésére és megértésére. Ez tanulmányok hosszú óráját jelenti, valamint Endel közösségének és az iskolának való önkéntességet. Tudja, ha betölti a tizenötödik életévét egy rövid időre szolgálhatja a nagy király akaratát. Teljes életét Jalyn dicsőségére szánja és semminek nem enged teret ami elsődleges célja útjába állhat.

Jótékonyság szereti Jalynt és vágyódik arra a napra, hogy megismerje őt. Buzgón engedelmeskedik neki és gyakran beszél másokkal jóságáról. Ezért gyakran kinevetik és elkülönülnek tőle. Habár gyakran szenved Jalyn törvénye iránti rendíthetetlen hűsége miatt, semmi sem rettenti el a királyhoz való hűséges voltát.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 6.

Ha úgy gondolkodunk, hogy végül minden sikerül majd az ítélőszék előtt, az nem elég. Nincs kifogásunk arra, amit Isten az Ő akaratában meghozott számunkra. Rengeteg ember lesz az ítélet során akik hiszik majd, hogy jót cselekedtek, összehasonlítva magukat másokkal, mégsem engedték, hogy életüket az örökkévalóság igazgassa és töltse be. Ezért lett ennek a könyvnek a címe: Az örökkévalóság vezéreljen.

Az a szó, hogy vezéreljen azt jelenti: hajt, mozgat. Azt is jelenti, hogy vezet, irányít, visz. Egy másik meghatározás szerint „hajtóerővel lát el.” Mi hajtja és motiválja életünket itt a földön? Az örök lét vagy az ideig való? Isteni bölcsességen alapul-e mindez? Vagy másokhoz hasonlítjuk önmagunkat? Hallgatunk-e hízelgésekre, tradíciókra vagy mítoszokra amelyek bizonyos pulpitusokon vagy iskolákban hangzottak el? Megfog-e állni mindaz, amit életünkben felépítettünk Isten ítélőszéke előtt vagy erőfeszítéseink mindörökre elvesznek? Emlékezz rá, hogy már tudjuk mi alapján fog történni az ítélet:” A beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon.” (János 12:48)

Sok, magát hitvalló keresztény fog ledöbbenni, mikor Jézus Krisztus előtt áll az ítéletkor. Ők lesznek azok, akik biztonságot merítettek azokból a részekből amelyeket az Újszövetség tanít, azonban elhanyagolták a teljes kép gondos kikutatását. A kérdésem hozzád ez: azután akarod kitalálni az igazságot miután az örök ítélet már meg lett hozva és túl késő változtatni, vagy inkább most szeretnéd megtudni azokat az alapvető dolgokat ami alapján meg leszel ítélve?

A következő fejezet egy allegóriával nyit, ami az azt következő fejezetben folytatódni fog. Gondosan olvasd el és emlékezz a részletekre amikre gyakran vissza fogunk utalni. A történet a nyolcadik fejezetben ér véget, de az azokat tartalmazó igazságokat a könyv fennmaradó részében keresztültárgyaljuk. A könyv ekörül az allegória körül forog, tehát arra kérlek, hogy ne suhanj át rajta. Talán te magad is hivatkozol erre, mint tanítási folyamatra.

A legtöbb dolog amit ebben a könyvben megosztottam, arról Isten megegyezett velem. Sok, saját magam által elkövetett hibákat is megosztok, amelyeket a Szent Szellem az Ő igazságának mikroszkópja alatt megvizsgált. Remélem, hogy ez arra indít majd téged, hogy gondosan kutasd az Írásokat amelyeken az ítélet napján erőteljesen megállsz majd. Meg fogok osztani néhány nagy tévhitet arról ami a társadalmunkban van, ami férfiakat és nőket tart távol attól, Akit mi a Megmentőnknek hívunk. Le fogsz döbbenni, meg fog rázni és fenyíteni is fog időnként, de mindezt ígéretek, remény és vigasz fogja követni.

Ha bátor vagy és vágysz az igazságra és van egy Isten felé való szíved, akkor folytasd. Örülni fogsz, hogy megtetted! Vésd a szívedbe a következő buzdítást:

„Isten ajándéka az, hogy helyreállította a Vele való kapcsolatunkat és visszaadta életünket. És még több élet vár ránk – örökkévaló élet! Biztos lehetsz ebben. Azt akarom, hogy helyezd erre lábaidat. Erősen állj meg ezen, mert azok akik Istenben bíznak, azokra a lényeges dolgokra összpontosítanak, amik mindenki számára jók. (Titus 3:7-8 MSG fordítás alapján)

Affabel királysága: Élet Endelben

„És [Jézus] sokat tanítja vala őket példázatokban (szemléltetésben, egymás mellé való összevetésben, hogy az igazságokat elmagyarázza nekik)…(Márk 4:2)

Volt egyszer egy világ, hasonló a mienkhez, mégis sok mindenben különböző. Ebben a világban nem voltak független nemzetek, csak egy nagy királyság, amelyet Affabelnek hívtak. Habár ez a királyság, az egész ismert világra kiterjedt, egyetlen fővárosa volt, ahonnan a vezetőség irányított. Ez volt Affabel Nagy Városa, amire innentől csal Affabelként utalunk.

Ezen az elbűvölő városon a nevezetes király, Jalyn uralkodott. Jalyn királyt szerették és csodálták az alattvalói, ő pedig olyan mély szeretettel árasztotta el őket, mely kimeríthetetlennek tűnt. Erős volt és bölcs, ugyanakkor gazdag humorérzéke is volt. Habár magatartása uralkodói volt, Jalyn kellemes megjelenésű volt. Vele lenni olyan volt, mintha a jóság atmoszférája vette volna körül őt. Jelenléte, az élet minden területét egy magasabb színvonalra emelte. Látomása és előrelátása meghökkentő volt és rejtélyes képességével az emberek cselekedetei mögé, szívük motivációjába tudott látni.

Jalyn apja, Affabel alapítója Királyi Alapító Atyaként volt ismert. Miután elkészült az alapítással, a királyság vezetését fia kezébe adta. Ennek a nagyszerű városnak a lakosai segítettek Jalyn uralkodásának igazgatásában a királyság kívül eső részein. Ezt az uralkodói város hierarchikus hatalmi rendszerén és vezetésén keresztül valósították meg.

Ez egy hatalmas város volt, megközelítőleg kétszáz négyzetmérföldön terült el. Olyan jól megtervezett volt, hogy habár sűrűn lakott volt, soha sem tűnt túlzsúfoltnak. Külvárosokból, városi rezidenciákból, villákból tevődött össze.

Affabel nyugati részén, síkságon helyezkedtek el a munkások szerény otthonai. (Az ő szerény otthonaikat a mi világunkban extravagánsnak tekintenénk.) Annak ellenére, hogy feladataik munkaigényesek voltak, a lakosok nagyon hálásak voltak, hogy a királyi városban élhettek.

A hegyes területek északi és déli határain éltek a kézművesek. Ők olyan kreatív művészetekre szakosodtak, mint a zene, írás, művészi munkák, formatervezés. Otthonaiknak gyönyörű kilátásaik voltak és sokkal drágábbak voltak, mint a munkásoké.

A város leghívogatóbb része a keleti kerületben volt, ahol csodálatos villák voltak bőségesen. Ez a terület Királyi Központként volt ismert. Ezen a környéken tartózkodott a király és itt töltötte legtöbb idejét. Itt volt azok otthona is, akik a király legközelebbi dolgozói voltak; adminisztrátorai és vezető munkatársai gyűltek itt össze és dolgoztak együtt.

A Királyi Központ ékkőként lebegett a sziklán a Nagy Tenger partjára való kilátással. A folyamatos lágy szellő megfújta az azúrkék óceánt és felfrissítette a várost. Ezek a vizek szegélyezték az ősi fehér partokat, melyeket szépségében csak a királyi kertek múltak felül. A Királyi Központot ezek a kertek szőtték körül, minduntalan színeket és vibrálást adva neki. Kétségkívül, ez volt a legkívánatosabb hely Affabel rezidenciájában. A király uralkodói palotája minden helyet felülmúlt eleganciájában.

Affabel közepén állt az élet fája. Csak a király kiváltsága volt szakítani ezekből a rendkívüli gyümölcsökből. A gyümölcs nem-kevésbé volt ízletes és kívánatos; húsa, a csoda erejétől illatozott.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 5.

Emlékezzünk rá, hogy ez Isten tökéletes (kiforrt) szeretete, mely megadja számunkra azt a magabiztosságot, mellyel megállhatunk a mi Bíránk előtt. János egyértelművé teszi, hogy Isten szeretete abban lett teljessé, ha megtartjuk az Ő parancsolatait, nem pedig a módon cselekedve, ami a társadalom szemében a helyes út. Tartsuk észben, hogy Évát sem a jó és gonosz tudásának a fájának a gonosz oldala vonzotta; sőt, sokkal inkább a jó oldala vonzotta! „És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre” (Mózes 1:3-6). Az emberi érvelés képes olyan szépség és jóság megformálására, mely Isten örökkévaló szeretetével ellentétes.

Az Ige azt is kijelenti, hogy képtelenek vagyunk Isten minden parancsolatát betartani és hinni, hogy bizodalmunk van az Ítélet Napjához. Ha gondosan megfigyeljük a teljes Szentírást, látjuk, hogy egyedül Isten szeretete tökéletes. Ezért adott Isten számunkra kegyelmet: ez tesz bennünket képessé, hogy teljességgel engedelmeskedjünk az Ő beszédének a módon, ami számára elfogadható.” Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.” (Zsidó 12:28)

A kulcs az, hogy tudjuk, mi az amit Isten kíván és néz, nem pedig az, ami az emberek vagy a társadalom szerint jónak látszik. Ezért Isten azt mondja nekünk

„És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.” (Róma 12:2) Ami a mi kultúránk számára tetszetős, Isten örökkévaló kívánsága számára talán gyalázat.

Hadd illusztráljam. Jelenleg éppen Szingapúrban ülök a hotelszobámban, és közel húszezer ember előtt fogok prédikálni ezen a hétvégén. Többször voltam már ebben a nagyszerű országban. Hollandiában is prédikáltam már néhányszor. Hollandiában a törvény nem tiltja a marihuána birtoklását. Az emberek nyugodtan szívhatják anélkül, hogy bármiféle büntetéstől félniük kellene. Szingapúrban azonban, ha egy bizonyos mennyiségű droggal elkapnak (és ez egy nagyon kis mennyiség), letartóztatnak és szigorúan megbüntetnek. Egy bizonyos mennyiségű drog birtoklásáért akasztás általi halálbüntetés jár! Mikor Szingapúrba érkezel, a következő felirat van a beléptető kártyán: „A Szingapúri törvény értelmében a drogkereskedelem halállal büntetendő”

Na most, el tudod képzelni azt a fiatal hollandot aki rendszeresen szív marihuánát, Szingapúrba utazik és cigarettáját meg akarja osztani egy szingapúrival? Örömmel mondja új barátjának, „Hé, barátom, ez egy igazán jó cucc. Lenyugszol tőle, ellazulsz, minden frusztrációd eltűnik. Kipróbálod? Szívesen adok belőle”

A fiatalembert azonnal letartóztatják. Ő sokkot kap.Első kérdése a rendőrökhöz, „Miért tartóztattak le?” Elérkezik a tárgyalás napja. A fiatal holland a bíróság előtt áll abban a hitben, hogy szerencsésen megússza a dolgot. A bíróság kimondja a bűnösség ítéletét és a büntetést. A fiatal férfi megdöbbenve mondja, „Bíró úr, ahonnan én jövök meg lehet osztani a marihuánát a barátoddal.”

A Bíró így felel, „Ön nem Hollandiában van. Ön Szingapúrban van és ebben az országban ez törvénybe ütközik.”

A fiatal férfi minden magabiztossága elszáll; semmi sem tud mondani ami megállna. Nincs újratárgyalás. Az ország legmagasabb fokú bírósága előtt áll kudarcra ítélve, védekezésre képtelen.

Sok évvel ezelőtt, mikor Szingapúrban voltam egy fiatal amerikait fogtak el autó rongálásért. Letartóztatták, bűnösnek ítélték és rattannal való botozásra büntették. Ez a fajta büntetés maradandó fizikai károsodást okoz a megkorbácsolt embernél, mivel a bambusz növényt vegyi anyaggal kezelik. Az ítélethozatal extrémnek tűnt. Még maga az Egyesült Államok elnöke is megpróbált közbenjárni, hogy az ítéletet enyhítse, de sikertelenül. Ez a fiatal férfi megszegte a szingapúri törvényt és le kellett töltenie a büntetést.

Mindnyájan az univerzum legmagasabb fokú bírósága előtt fogunk állni. A bíróság ítélete örök érvényű lesz. Sokan megdöbbenek majd az életük felett hozott határozattól, de ez nem kell hogy így történjen. Nem kell, hogy veled is ugyanígy legyen.

Készen állsz? Isten Igéje szerint bizalommal járulhatunk az univerzum Bírája elé. Ez a könyv azért íródott, hogy segítsen neked felkészülni. Ha ez a fiatal holland férfi elég időt szánt volna arra, hogy tanulmányozza Szingapúrt és felkészüljön, elkerülhette volna a büntetést. Mennyivel fontosabb tehát számunkra a saját ítéletünk napjára való felkészülés, arra az örökkévaló döntésre amely a Bíró Székében kerül meghozatalra.

Nemcsak egyfajta ítélet lesz hozva. Lesz egy ítélet a hitetlenek egy másik a hívőknek, sőt lesz egy az angyalok számára is. Változatos döntések lesznek meghozva. Lesznek veszteségek, büntetések de jutalmazások is. Ezekbe a következő fejezetekben fogunk mélyebben belemenni de hadd mutassak rá ismét arra, hogy ezek a döntések örökösek lesznek. Nem lehet eléggé hangsúlyozni; próbáld meg mentálisan megérteni, véget nem érő! Isten akarata az, hogy tudjuk mindezek előre meg vannak tervezve és nekünk azon kell munkálkodnunk, hogy megjutalmaztassunk amely az Ő igéjéhez való ragaszkodásból származik. Pál mondja:

„Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de [csak] egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok [a versenyeteken], hogy elvegyétek [jutalmatokat]. Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra (nem cél nélkül); úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet [keményen bánok vele, a nehézségekben fegyelmezem] és szolgává teszem.” (1 Kor. 9:24-27)

Pál világosan mondja, „Nem bizonytalanra futok (nem cél nélkül)”. Egy másik fordításban így hangzik: ”Egyenest nekidőlve futok, hogy minden lépésemmel elérjem célomat” (NLT fordítás 26. vers). Ez az, amit miden embernek tennie kellene – bizonysággal és szándékkal nyerni. Nem másokkal versengve, hanem saját magunkkal.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 4.

Ezek közül az elgondolások közül egy sincs, amit az újszövetség kinyilatkoztatna vagy tanítana. Ezek az elképzelések és még sok ilyen más amit az emberek a saját képzelőerejükkel gondoltak ki, múlandóak és nem fognak megállni azon a napon. Férfiak és nők fognak döbbenten állni és én személyesen úgy gondolom, hogy több lesz a hívő keresztény mint a hitetlen, akiket sokkolni fog az Ítélet Napja.

Nem kell félelemmel járulnunk az Ítélet Napjához. Bizalommal tegyük ezt:

„Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.” (1.János 4:17)

Jegyezd meg ezeket a szavakat: „Ha Istenben maradunk (mozgunk, élünk) a szeretetünk egyre inkább tökéletességben nő” (NLT fordítás alapján – a fordító megjegyzése). A kulcs, amely az önbizalmat adja az Ítélet Napján számunkra, az az Isten szeretete, amely teljessé (éretté) lett bennünk.

Ez az a pont, ahol néhányan a gyülekezetben akadoznak. Ők Isten szeretetét csak földi megvilágításban látják, nem pedig, mint örökkévalót. A szeretetnek és jóságnak van egy olyan értelmezése, amelyet mind a társadalomban, mind sokan a gyülekezetben tisztelnek, de ezek mind emberi mértékkel vannak meghatározva. Ezek az elképzelések tulajdonképpen Isten szeretetével ellentétesek. Hadd mutassam ezt be néhány egyszerű példával.

„Annyira szeretjük egymást, hogy azt tervezzük, összeházasodunk.” Ezt gyakran mondják azok, akik házasságon kívüli szexuális életet élnek. Ez akkor is bűn, ha megházasodnak, de gyakran voltam tanúja azoknak, akik habár tettek efféle kijelentéseket, mégsem házasodtak meg. Elfelejtették ezeket a világos, intő szavakat: „Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.” (Zsidó 13:4). Figyeld meg, hogy a Zsidó levél nem azt mondja, hogy „Azok a házasságtörők és paráznák, akik nem járnak gyülekezetbe”. Nem, ez mindenkire vonatkozik, aki ilyen életstílust követ.

„Tudom, hogy nem egészen ez az igazság, de ez közelebb hoz az egyezséghez és biztosíthatlak arról, hogy igazságos bánásmódban fognak részesülni.” Gyakran halljuk ezt üzletemberektől, akik biztosítani akarják az eladásukat és őszintén hiszik, hogy ez a vevő számára előnyös, csak éppen egy picit csavarniuk kell a tényeken, hogy előmozdítsák az üzletet. Ez nemcsak a hazugság bűne, de az üzlet majdnem, hogy minden esetben annak kedvez, aki a megállapodást akarja kötni. Ők a következő intést felejtik el:” …..És minden hazugoknak (azok, akik tudatosan adják át hazugságaikat szavaikkal vagy cselekedeteikkel), azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.”

„Az igazat mondtam róla.” Gyakran mondják ezt azok, akik valakiről negatív megvilágításban beszélnek (pletykálás vagy rágalmazás) munkatársakról, barátokról, főnökről stb. Tény, hogy lehet, hogy száz százalékig jogos amit mondasz, az örök normákhoz képest még sincs igazad. Ha emlékszel Khámra, Noé legkisebb fiára, ő, mikor meglátta apját részegen és meztelenül, jelentette testvéreinek. Apja iránt mutatott tiszteletlenségének eredményeképp átok szállt leszármazottaira, ami generációkon át tartott. Azok, akik pletykálnak és rágalmaznak, elfelejtik azt a hívőkre vonatkozó figyelmeztetést, amely ezt mondja:„Ne sóhajtozzatok egymás ellen, atyámfiai, hogy el ne ítéltessetek: íme a Bíró az ajtó előtt áll.” (Jakab 5:9)

A példák sora végtelen, de ami mindezekben a közös nevező, az, hogy ezek Isten örökkévaló akaratával ellentétesek. Az ijesztő tény az, hogy sokan azok közül akik így élnek és látszólag ilyesféle ártalmatlan kijelentéseket tesznek, talán gyülekezetbe járnak, nagyon kedvesek és mint mintapolgárokra néznek fel rájuk. De vajon ők hogyan felelnek meg az örökkévalóságnak?

János megadja a választ levelében:

„Aki ezt mondja: Ismerem őt, [felismer, elismer, megért, ismeretségben áll vele (Jézus Krisztussal)]és az ő parancsolatait (tanításait) nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az [evangélium] igazság[a].

Aki pedig megtartja (gondosan megőrzi) az ő beszédét,[akik bevésik elméjükbe tanait, akik teljességgel megjegyzik üzeneteit] abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk….”(1 János 2:4-5)

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 3.

Másodszor, állj meg és gondolkodj el, tűnődj azokon a dolgokon, amik szívedet egy igazság kijelentésekor megfogja és nyugodttá teszi. Ne fuss át ezen a könyvön; ha így teszel, csak bizonyos mértékig származik előnyöd belőle.

Ahhoz, hogy Isten örök szava teljes hatással legyen rád, alkalmazd ezt a két lépést és örökre megváltozol. Dávid azt mondja, „Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsoltárok 119:11) Ne csak úgy olvass, hogy azt az értelmeddel megértsd, ami aztán könnyen elfelejthetővé válik, hanem hagyd, hogy Isten Igéje elrejtőzzön a szívedben az elmélkedés és az ima által.

Az örökkévalóság örök; nincs vége. Ez nemcsak egy folytonos idő kérdése, ahogy nem is tárgya az időnek. Az örökkévalóság túllép az időn. Ha az örökkévalóságról csupán,mint szüntelen időtartamról beszélünk, elveszítjük a teljes képet.

Hogy a leginkább meg tudjuk ragadni az örökkévalóság képét, meg kell néznünk Istent, Önmagát. Ő nem korlátolt erőben, tudásban, bölcsességben, felfogásban vagy dicsőségben - hogy csak néhány dolgot említsek. Ő önmagában létező; mindöröktől fogva mindörökké Ő Isten. „Örökkévalóság Atyjának” hívják. A Young féle irodalom így fordítja „Időtlenség Atyja” .(Ézsaiás 9:6) „Örökkévaló Király”-nak is hívják (1.Thimotheus 1:17). Minden, ami örökkévaló, benne fundáltatott; valójában az örökkévalóság maga van Őbenne. Minden, ami Őrajta kívül van időleges és változni fog. Nem számít mennyire jónak, nemesnek, erőteljesnek vagy tartósnak látszik, meg fog szűnni, de Ő nem fog: „Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek; Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.” (Zsidó 1:10-12)

Nemcsak, hogy Ő nem fog megszűnni, de Ő örökre ugyanaz marad. Az Ige kijelenti: „Mert minden test olyan, mint a fű, és az embernek minden dicsősége olyan, mint a fű virága. Megszárad a fű, és virága elhull: De az Úr beszéde megmarad örökké. Ez pedig az a beszéd, amely néktek hirdettetett.(1 Péter 1:24-25)

Isten örökkévaló; következésképpen az Ő beszéde is örökkévaló. Ő nem tud hazudni, sem nem változtat azon amit mond. Ha ez nem így volna, minden teljes sötétségbe omlana össze, mivel Ő maga a világosság és szavával tartja fent a mindenséget. Nem eshetnek változások azokon a dolgokon amiket kimondott, vagy többé nem volna Ő örökkévaló. Ez egy olyan biztos alap amire ráépíthetjük életünket.

Ma az életüket sokak sokkal inkább az Istenről kialakított kulturális gondolkodásukra, tradícióikra, hipotéziseikre és érzéseikre alapozzák, semmint az örökkévalóságra ( Isten Igéje). Ez nemcsak azokra érvényes akik nem keresztények, de sok hívőre is. Ijesztő dolog azt hinni valamiről ami csak múlandó, hogy örök igazság. Mert ha valaki így tesz, az hibára alapoz. Önmaguk okozzák biztos bukásukat. Hazugságokban hisznek és megtévesztett állapotban vannak.

Elképesztő, hogy hány olyan embert ismerek, akiknek az életük nem az örökkévalóságon alapszik. Néhányuk beszél nekem Istenről, meg a Fiúba vetett hitről, de Ő, akiről ők bármit is állítanak nem ugyanaz az Ő, akit az Ige kinyilatkoztat. Ez egy nagyon mélyen folyó megtévesztés. Hogyan tudnak hinni olyasvalamiben amit egyszerűen csak a saját gondolataikban képzeltek el, vagy olyan eszmékben amit a társadalom formál, miközben már kijelentetett, hogy ezek Isten természetével ellentétesek? Jézus mondta:

„Aki megvet engem és nem veszi be az én beszédeimet, van annak, aki őt kárhoztassa: a beszéd, amelyet szólottam, az kárhoztatja azt az utolsó napon. Mert én nem magamtól szóltam; hanem az Atya, aki küldött engem, ő parancsolta nékem, hogy mit mondjak és mit beszéljek.” (János 12:48-49)

El fog jönni az ítélet napja, ami már a világ megalapításakor el lett rendelve (Apcsel 17:31). Ez a nap nem az igazság egy újabb kinyilatkoztatását hozza el, sokkal inkább a már elmondott dolgok alapján fog mérni. Az Isten Igéje, amely most a birtokunkban van, fog megítélni bennünket az utolsó napon. Ez örökkévaló lesz. Végleges. Nem lesznek kivételek, módosítások, felülvizsgálatok. Hát nem volna inkább előnyösebb számunkra mindazt tudni és aszerint is élni amit Ő mond, mint feltételezni dolgokat arról amit Ő mondott?

Az ítélet végrehajtásának a napját az örök ítélet napjának hívják (Zsidó 6:2). Más szavakkal élve, az azon a napon hozott döntés - ami az Isten Igéjéhez viszonyított életünkön alapszik - meghatározza azt, hogyan fogjuk eltölteni az örökkévalóságban a további életünket. Az azokhoz viszonyuló döntéseinket már semmi sem változtathatja meg, azok már örök ítélet alá kerültek.

Olyan sok ember, hívő és nem hívő ember egyaránt tudatlanul sietteti az ítélet napját anélkül, hogy utánajárnának.

Olyan hamis reményben élnek, amiről nem beszél a Biblia.Vannak, akik azt gondolják, hogy Isten minden jó cselekedeteiket számításba veszi,és ha az többet nyom a latba, mint rossz cselekedeteik, akkor kegyelmet nyernek. Mások azt vallják, hogy mivel újjászülettek, nem fognak Jézus, mint Bíró elé állni, mivel Ő a Megváltójuk. Azt gondolják, hogy ők mentesek az ítélet alól. Ők lesznek a leginkább meglepődve. Aztán pedig vannak azok, akik úgy gondolkodnak, hogy a végén csak sikerül majd valahogy. Az ő bizodalmuk egy igeietlen kegyelemben van.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 2.

És mi a helyzet Istennel magával, az ember Alkotójával? Álljunk meg egy pillanatra és gondolkodjunk el az Ő kezdetéről – illetve azt kellene mondjam, kezdetlenségéről. Az Ige kijelenti Róla, hogy „öröktől fogva való”. Ha nem született – ha senki nem alkotta meg Őt – akkor hogyan vált azzá akivé lett? Hogyan fejlődött?

Az igazság az, ahogyan a zsoltáros mondja, Ő nem lett Istenné, hanem „Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten.” (Zsoltárok 90:2) Gondolkozzunk el ezen egy kicsit. Ha így teszel, ez az intellektuális gondolkodásodat frusztrálni fogja, hiszen ahogyan a zsoltáros mondja „Senki sem foghatja fel az örökkévalóságot.”

Az igazságnak ez a kijelentése, ami a mi természetes értelmünk számára felfoghatatlan, azt a mi Teremtőnk a szívünkbe helyezte. Az örökkévalóságot a szívünk ismeri. Ez minden egyes emberrel vele születik. Ez az amiért „Azt mondja a balgatag az ő szívében: Nincs Isten.”. Jegyezd meg, hogy az Ige nem azt mondja „az ő elméjében”. Sok olyan ateista van, akik határozottan elutasítják Isten létezését, szívükben mégis tudják, hogy Ő van, mivel ez örökre oda plántáltatott. Az ő szívük még nem keményedett meg annyira, hogy az teljesen eltorzult állapotba legyen.

Volt egy barátom, aki évekkel ezelőtt hűséges ateista volt - vagyis, ő úgy gondolta. Senki sem tudta őt meggyőzni. Egy napon, fogta és kitépett egy Bibliát munkatársa kezéből, a földre dobta, rátaposott, átkozva azt az embert és a Bibliát. Azzal vádolta ezt a keresztény embert, hogy agyatlan és gyenge. Később, évekkel azután, hogy ateistának vallotta magát, mellkasi fájdalmakban szenvedett. Az orvosok egy felderítő műtétet hajtottak végre rajta, mikor azonban felnyitották azonnal vissza is zárták és elmondták neki, hogy kevesebb, mint huszonnégy órája van hátra.

Azon az éjszakán, miközben az ágyon feküdt, rádöbbent, hogy egy örökkévaló helyre fog távozni és ez közel nem az a hely volt, ahol végezni szerette volna. Hogyan tudta mégis mindezt, ha soha senkinek nem engedte meg, hogy a Szentírásból meggyőzze? Lehetséges, hogy az örökkévalóság a szívébe plántáltatott? Ahogyan az Ige az emberiségről állítja „Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennök, Isten az ismeretét a szívükbe helyezte” (Róma 1:19 – TLB fordítás alapján).

Azon az éjszakán a barátom szíve leállt. Elhagyta a testét és egy mély, sötét helyre ereszkedett le. Olyan vastag volt a sötétség, hogy úgy érezte, mintha felöltözte volna azt; egy pislákoló fény se volt látható. Miután úgy tűnt, hogy valahová lezuhant, gyötört lelkek szörnyű kiáltásait kezdte hallani. Egy hatalmas erő a pokol kapujához húzta, amikor hirtelen visszatért a testébe. Újraéledt.

A következő nap felhívta az egyetlen keresztény embert akit ismert. A barátja eljött hozzá, és kihirdette Jézus Krisztus megváltásának jó hírét. Ez az ember befogadta Jézus Krisztust az életébe, elfogadta mint Urát és Megváltóját, majd a barátja imádkozott a gyógyulásáért. Három héttel később, kisétált a kórház ajtaján. Még évtizedekig élt, mielőtt az örök jutalom helyére távozott volna. Egy két lábon járó csoda volt.

Ateistaként ez az ember azt állította, hogy nincs Isten, mégis az örökkévalóság el volt ültetve a szívébe. Másrészről a bolond az, aki nemcsak mentálisan utasítja el Istent, hanem aki szívében ellenkezik is, megkeményedett lelkiismerete miatt. Az elérhetetlenné válik.

Az egy dolog ha keményen ragaszkodunk a saját intellektusunkba vetett hithez. Ezen lehet változtatni. Azonban az egy más dolog, ha teljesen megkeményítjük szívünket. A The New Unger`s Bible szótár így határozza ezt meg: „A Szentírásban a `bolond` elsődlegesen az a személy, aki minden istenfélelmet elűz és úgy gondolkodik és cselekszik, mintha nyugodtan figyelmen kívül hagyhatná Isten igazságának örökkévaló elveit.”

Lehet, hogy a bolond tulajdonképpen mentálisan elismeri Istent, de szívében elutasítja létezését, és ez reflektálható arra, ahogyan ő él. Isten félelme az, ami elérhetővé tartja szívünket a Szent Szellem számára. Ha ez elveszett, nem marad remény. Pál azt mondja, ”Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.” (Apcsel 13:26) Csak azok, akik félik Istent, képesek meghallani az örökkévaló élet szavait.

Az örökkévalóság tehát a szívünkbe lett ültetve, mégis lehetetlen azt az elménkkel felfogni. Ahhoz, hogy definiálni tudjuk, arra kérlek, hogy a szíveddel kezdj el hallgatni. Hogy ennek az egész könyvnek a hasznából részesülj, ugyanazon dolgok szükségesek számodra is. Mit kell ehhez tenned? Először is, ismerd el, hogy szükséged van a Szent Szellem segítségére és kérd Őt, hogy támogasson. Ő a te belső emberedhez fog szólni, nem pedig a fejedhez.

Fordította: Diana En Arnoud Jan

John Bevere: Az örökkévalóság vezéreljen 1.

„Taníts minket meg arra, hogy napjainkból a legtöbbet tudjuk kihozni... és a mi erőfeszítéseinket tedd sikeressé. Igen, a mi erőfeszítéseinket tedd sikeressé!” (Zsolt.90:12;17 – NLT fordítás alapján – a fordító megjegyzése)

A legtöbb ember úgy akar élni, hogy az számítson. Ez egy jó és isteni vágyódás. Ez volt Mózes kérése is a fenti imában. Gyakran kezdte kérését bölcsességért való kiáltással. Sok minden, amit elveszítünk helyreállítható, de az elvesztegetett idő soha nem szerezhető vissza. Ha a nap egyszer lemegy, az a nap örökre elmúlik.

Mózes imája így fejeződik be: „A mi erőfeszítéseinket tedd sikeressé.” Ezt a kifejezést megismétli. Miért? Mózesnek nem volt problémája sem a nyelvtannal, sem a memóriájával. Ez sokkal inkább a héber írás egy irodalmi formáját mutatja be. Az ismétlés a nyomatékosítás egy formája. Az angolban, ha egy szót vagy kifejezést hangsúlyozni szeretnénk, többféle módon is megtehetjük. Kivastagítjuk, dőlt betűvel írjuk, aláhúzzuk, nagy betűt vagy felkiáltójelet használunk. Ezek mind felhívják az olvasó figyelmét valami fontosra. Mindamellett, hogy a héber írók kétszer írtak le egy szót vagy kifejezést, hogy jelentőséget tulajdonítsanak neki, és ők nem a túlzásukról ismertek – mindig nagyon óvatosan bántak szavaikkal. Az a tény, hogy egy kifejezés kétszer is megismétlődik a Szentírásban, nemcsak azt mutatja, hogy Isten áldásokat akar a számunkra, de azt is, hogy Ő ezt mennyire szenvedélyesen akarja. Ő maga az, aki hangsúlyt fektet erre.

Sikerre lettünk teremtve. Isten azt akarja, hogy jelentőségteljes életet éljünk. Ez Isten kívánsága volt mindenekelőtt, a mienk csak azután. Ezt az Igéjén keresztül tudatja velünk. Hadd mutassak két példát. Az első: „És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában” (V.Mózes 30:9) Jegyezd meg azt a szót, hogy mindenben, nem pedig néhány dologban!

Majd azt olvassuk: „El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, amint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.” (Józsué 1:8)

Isteni bölcsességre van szükség ahhoz, hogy jó szerencsések legyünk. Azt mondja az Ige, „Aki értelmet szerez, szereti az életét, aki megőrzi az értelmességet, jót nyer.” (Példabeszédek 19:8) A Bölcsesség adja számunkra a tudást és képességet ahhoz, hogy jó döntéseket tudjunk hozni a lehetőségek idején.

A bölcsesség nemcsak egyfajta élesítése az elmének; ez mindazok számára adott, akik félik az Urat és akik Krisztusban fundáltattak. Ha célodul tűzted ki, hogy úgy építed fel az életedet, hogy annak örökkévaló jelentősége legyen, azt isteni bölcsességgel kell tenned – és ez az üzenet erről szól. A bölcsesség sikert szül, ami pedig tartós megelégedettséget és jutalmat hoz: „Ha bölcs vagy, a bölcsességed megjutalmaz téged” ( Példabeszédek 9:12 – NIV fordítás alapján). Az Úr nemcsak azt akarja, hogy sikeres legyél, de meg is jutalmaz. Újból csak azt olvassuk, „Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségük mindörökké meglesz.” (Zsoltárok 37:18)

Isten azt szeretné, hogy sikeresek legyünk és ez az utóbbi években jól látható a gyülekezetekben is, ahogy annak lennie is kell. Mindamellett sokszor inkább tekintünk úgy a sikerre, ahogy a társadalom azt definiálja, nem pedig ahogyan azt maga Isten látja. Inkább múlandóként látjuk, semmint örökkévalónak. Ez az elhomályosodott látás és felfogás elhibázott célokat eredményez.

Egy napon mindannyian az univerzum Bírája, Jézus Krisztus előtt fogunk állni. Ha életünk napjai isteni bölcsességgel számláltattak, örökre megjutalmaztatunk, ha azonban dolgainkat elhibáztuk, megbüntettetünk, vagy örök veszteséget szenvedünk. Bölcs dolog tehát néhány órát eltölteni azzal, hogy kikutassuk, mi az amit Ő valójában néz.

Ennek a könyvnek a fókuszpontja ez: ne csak a mának élj, de az örökkévalóságnak is. A Biblia világossá teszi, hogyan teheted ezt meg. Ha az örökkévalóság által vagyunk motiválva, induljunk ki annak megértéséből.

Figyelmesen olvasd el ezt a két Igeverset:

„Senki sem értheti meg az örökkévalóságot” (Jób 36:26 TLB )
„...Ő örökkévalóságot helyezett szívükbe” (Prédikátor 3:11)

Örökkévalóság. Mi is ez valójában? Hogyan határozhatjuk meg? Hogyan tehetnénk érthetővé? Az egyik szótár végtelen időként definiálja, míg egy másik időn kívüli létezés állapotaként. Hogyan lehetséges az, hogy míg az egyik szótár az örökkévalóságot egy időn belüli állapotként definiálja, a másik ezt egy időn kívüli tartózkodásként? Kétségbe vonhatatlanok-e ezek? Nem tennénk-e fel kérdéseket akkor, ha egy vagy két tudományos könyv különböző módon határozna meg dolgokat a világunkban? Tegyük fel, az egyik könyv szerint a hal olyan gerinces élőlény, amely vízben él, míg a másik szerint víz nélküli környezetben él. Szóval miért nem kérdezünk és vetjük el az egyik szótári meghatározást az örökkévalóságról?

Az igazság az, hogy az örökkévalóságot mentálisan felfogni, nem lehet. Értelmünk véges, nem tudja megragadni az örökkévalóság lényegét.

Hadd illusztráljam. Álljunk meg egy pillanatra és képzeljük el azt a helyet, ahol véget ér az univerzum. Próbálj meg határok nélkül gondolkodni. Ha sikerült elképzelni, mit találtál a külső határ szélén? Egy falat? Miből készült? Milyen vastag volt? A fal külső része pontosan az univerzum szélén áll? Ha igen, mi van a fal külső része mögött? Még több hely? De akkor ez nem az univerzum folytatását képezné? Hol van a vég? Képes az elméd egy végtelen univerzumban gondolkodni? Álljunk meg és gondolkodjunk el ezen.

És mi van ha ez egy feneketlen gödör? El tudod képzelni milyen lehet beleesni egy lyukba amelyben soha nem ér véget az esés? Soha nem érkeznél meg, nem látnád meg a padlót. Csak zuhansz és zuhansz. Rövidre zárva két dolog is van amin gondolkodhatunk: először is egy feneketlen lyuk, másodszor egy végtelen időkig való zuhanás megtapasztalása. Nehéz felfogni és úgy hangzik mint egy sci-fi elgondolás, mégis hét helyen találunk erre utalást az Igében.

Fordította: Diana En Arnoud Jan