Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 15.

Miért nem szabadulnak meg egyesek?

Ha valaki nem szabadul meg, annak oka általában az, hogy nem tölti be a feltételeket. Fontos tudnotok, hogy a szabadulás nem annyira a ti szellemi erőtöknek a próbája, hanem sokkal inkább azé, hogy a szabadulni kívánók betöltötték-e a feltételeket. Soha ne magadra összpontosíts tehát, hanem arra, hogy az emberek betöltsék a feltételeket. Ha ugyanis ezt megtették, meg fognak szabadulni. Lehet, hogy te kissé törpének fogod érezni magad, de ne feledd: a győztes Krisztust képviseled! Mik lehetnek hát az okok, amelyek miatt elmarad a szabadulás?

1. A megtérés hiánya. Semmit sem ígérhetünk annak, aki nem akar megtérni.

2. Az elszántság hiánya. Azt szoktam mondani, hogy a szabadulás az elszántaké. Gyakran mondom bizonyos embereknek: majd ha elszántan visszajössz. Az elszántságnak ezt a hiányát röviden passzivitásnak is nevezhetjük. Ez különösen azokra jellemző, akik valamilyen keleti vallásban voltak, mivel azok arra ösztönöznek, hogy kapcsold ki, kapcsold üres járatba magad. Az ilyen embereket sokszor fel kell rázni valamivel. Krisztus a gonosz szellemek fölött adott nekünk hatalmat, az emberi akarat fölött viszont nem. Nem akarhatsz más helyett, neki magának kell akarnia. Ez a szabadulásra is vonatkozik.

3. A rossz motívumok. Erről szól a Jakab 4:3: „Kéri­tek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt." Nem pusztán azért szabadulunk meg, hogy kilábaljunk valami szorult helyzetből. A szabadulás nem öncélú. Azért szabadulunk meg, hogy az Urat szolgáljuk. Aki csak önző indokok miatt szeretne megszabadulni, az még nem töltötte be az igei feltételeket.

4. Az önközpontúság. A mások figyelmére való áhítozás. Sokan azért nem tudnak megszabadulni, mert a problémájuk nélkül már nem állnának a figyelem középpontjában. Vannak krónikus esetek is: olyan személyek, akik igazából soha nem is akarnak szabadok lenni, csak azt akarják, hogy foglalkozzanak velük. Ezek általában szegény, megvetett, kiközösített emberek, akik számára a szabadulás az egyetlen lehetőség és alkalom, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek. Megfigyelhető, hogy valamilyen módon minden démoni befolyás alatt álló személy önközpontú. Az önközpontúság ugyanis szinte vonzza a démonokat.

5. Az okkultizmussal való szakítás hiánya. Ebbe az okkult tárgyaktól való megszabadulás is beletartozik, ilyenek például a kis Buddha-szobrok, a talizmánok, az amulettek, szerencsepatkók, szóval minden, aminek a babonasághoz köze van. Minden ilyesmi démonikus. Mózes azt mondta Izrael népének, hogyha átkozott dolgot visznek a házukba, maguk is átkozottakká lesznek. A legtöbb kereszténynek alaposan át kellene vizsgálnia és megtisztítania az otthonát. Életem egyik nagyon pozitív változását a nagyapámtól örökölt kínai faliszőnyegekkel kapcsolatban tapasztaltam meg. Ezen a négy gyönyörű faliszőnyegen sárkányok voltak, mégpedig császári sárkányok, ötkarmúak. Gyönyörűek voltak. Soha nem szolgáltak imádás tárgyául, de minél többet gondolkoztam a dolgon, annál inkább arra a meggyőződésre jutottam, hogy a sárkány valójában Sátán egyik ábrázolása, én pedig nem engedhetem magamnak, hogy Sátánt „reklámozó" faliszőnyegek legyenek otthonom falán. Így hát levettem őket és megszabadultam tőlük. És elmondhatom, hogy amint kitettem a sárkányokat az otthonunkból, a jólét egy teljesen új szintjére jutottam.

6. A gonosz, lelki kapcsolatok megszakításának elmulasztása. Vannak bizonyos kapcsolatok amelyeket meg kell szakítanod, ha azok gonoszak, ha kötelékben tartanak, ha olyan „nyúlósak", érzelgősek és nem őszinték.

7. Amikor valaki átok alatt van. Egyesek átok alatt vannak, s nem tudnak megszabadulni vagy meggyógyulni addig, amíg az átok nincs megtörve.

8. Valamilyen konkrét bűn elhallgatása. Ennek egyik jellemző példája az abortusz. Aki szántszándékkal abortuszt követett el, az Isten szemében gyilkosságban vétkes. Vagyis az abortuszt mint gyilkosságot meg kell vallania. Előfordult, hogy próbáltam hozzásegíteni embereket a szabaduláshoz, s a démon nem jött ki. Ilyenkor meg kell állni, s ellenőrizni kell bizonyos dolgokat. Emlékszem egy tizenhat év körüli lányra, akit az anyja hozott el. Egy idő után azt kellett mondanom neki:
- Nézd, van az életedben valami, amit meg kell vallanod ahhoz, hogy a gonosz szellem kimenjen. A lány végül megvallotta, hogy volt egy abortusza, amiről az anyja sem tudott. Abban a pillanatban, ahogy ezt megvallotta a démon kijött. Megindító volt látni az anyát és lányát, ahogy átölelték és elfogadták egymást.

9. Egy sokat vitatott téma: ha az illető életében nem történt meg a vízkeresztség általi elválasztás. Izrael szabadulását a bárány vére jelentette Egyiptomban. Elválasztani azonban a víz, a Veres-tenger vize választotta el őket Egyiptomtól. És ez ugyanaz a víz volt, amely meggátolta az egyiptomiakat Izrael üldözésében. Egészen a vízig tudták ugyanis üldözni őket. Véleményem szerint azok, akik elutasítják a vízkeresztséget, nem jutnak el abba az állapotba, hogy szabadok maradhassanak. Ezt a kérdést Isten nem a mi döntésünkre bízta.

10. Nagyobb küzdelmekben közös cselekvésre van szükség. Néhány ember élete Sátán harcmezeje. Az ördög nem hagyja békén őket, s ez nem önmaguk miatt van, hanem képviselnek valamit. Vannak emberek, akikért az egész gyülekezetnek kell vállalnia a felelősséget. Ismertem például egy fiatalembert, aki Hodgkin-kórban szenvedett. Az orvosok ezt gyógyíthatatlannak tartják. Az ilyen betegek napjai meg vannak számlálva. Nos, ez a fiatal ember egy keresztény közösséghez tartozott, s amikor minden rendben ment, ő is jól volt. Ha azonban szellemi bajok voltak a közösségben, a fiatalember is újra megbetegedett. Sátán végül beférkőzött a szóban forgó gyülekezetbe, szétszakította és tönkretette azt, a fiatalember pedig meghalt. Azt lehet mondani, hogy egészségi állapota a gyülekezet szellemi állapotának fontos barométere volt. Vannak ilyen emberek.

Végül ne feledjétek: a szabadulás áldását Isten azért adta nekünk, hogy még szorosabb kapcsolatba lehessünk Vele, Aki a Szeretet!

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 14.

Hogyan tudunk megszabadulni?
Ezt mindannyiunknak tudnunk kell. Egyszerű alapvető lépéseket fogok felsorolni. Nem állítom, hogy ezek mindegyikét meg kell tenned, de azt tapasztaltam, hogy ezek a döntő fontosságúak.

1. Légy alázatos! A következő lépésnél mindjárt kiderül az is, hogy ez miért fontos.

2. Légy őszinte! Bizony az őszinteséghez alázat kell. Ne találjatok ki magatoknak cifra, pszichiátriai neveket a problémáitokra, hanem nyíltan nevezzétek meg őket. Az ásót hívd ásónak, s ne mezőgazdasági eszköznek. Vagyis ha bujaság a problémád, akkor nevezd nyíltan bujaságnak, ha pedig gyűlölet, akkor gyűlöletnek. (Feleségeknek azt szoktam tanácsolni, hogy hívják úgy a problémát, ahogy a férjük esetében neveznék, s akkor megvan a pontos neve.) Ehhez azonban alázatra van szükség. Nem fogsz tudni szembenézni az igazsággal, ha előbb meg nem alázod magad. A Biblia mindig a mi felelősségünkké teszi a megalázkodást. Az ige mindig azt mondja, hogy alázzátok meg magatokat. Ne imádkozz Istenhez, hogy ő tegyen alázatossá, mert ez a te feladatod, amihez a te saját döntésed kell. Így van ez akkor is, ha szeretnél megszabadulni.

Elérkezhet a pillanat amikor választanod kell két dolog közül: méltóság vagy szabadulás. Ha a méltóság fontosabb számodra, mint a szabadulás, akkor tudod, mi a problémád? A büszkeség. Ilyenkor mindig eszembe jut az az alabamai orvosfeleség, aki egy igazán előkelő hölgy volt. Hallotta a tanításomat és utána megkérdezte:
- Mr. Prince, ha jól értem a szavait, lehet, hogy szabadulás közben sikítani fogok?
Azt feleltem: - Ez előfordulhat. 

- De hát engem úgy neveltek - mondta -, hogy egy hölgy társaságban ne sikoltozzon.
- Nézze - válaszoltam -, tegyük fel, hogy egy folyóban fuldoklik, s már éppen harmadszor van lemerülőben, amikor eszébe jut, hogy talán van valaki a parton, aki ki tudná menteni. Akkor is a nőiességével ellenkezőnek tartaná, hogy sikoltson? Ilyenkor el kell dönteni, hogy inkább megfullad-e vagy pedig öt percre lemond a nőiességéről.

Azt szoktam tanácsolni a hallgatóimnak, hogy inkább hagyják eltűnni a méltóságukat, mert az úgyis vissza fog jönni. Sőt, miután megszabadultak, sokkal méltóságteljesebbek lesznek, mert már nem lesz ott az a gyötrő valami a belsejükben. A lényeg tehát az, hogy az alázatosság a kulcs.

3. Valld meg hitedet Krisztusban, mivel Ő a mi megvallásunk főpapja! Amikor helyes megvallást teszünk, Ő segítségünkre siet. De ha nem a helyes meg­vallást tesszük, akkor hiába várunk rá.

4. Valld meg minden ismert bűnödet! S itt nem csak a saját bűneidre gondolok, hanem az őseidéire is. Sokszor azonosulnod kell családod előző nemzedékeinek a problémáival, és azokat saját problémáidként kell megvallanod, s úgy kell kérned rájuk a bűnbocsánatot. Még ha a nagymamád, a nagynénéd vagy más rokonod követte is el azt a bűnt.

5. Térj meg minden bűnből! Megtérés nélkül nincs szabadulás. A Példabeszédek 28:13-ban azt olvassuk: „Aki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; aki pedig meg­vallja és elhagyja, irgalmasságot nyer." Irgalmasságot akarsz? Két dolgot kell akkor tenned. Megvallani és elhagyni a bűnöket. Ez régi recept, de hát Isten nem változik. Sokan azt képzelik, hogy ha elhallgatják a bűneiket, Isten soha nem szerez róluk tudomást. Csakugyan sok ilyen emberrel találkoztam. Persze ők tévednek, hiszen Isten mindent tud. Ő nem azért várja el tőled a bűneid megvallását, hogy végre tudomást szerezzen róluk, hanem azért, hogy megkegyelmezhessen neked. Istent nem tudod megdöbbenteni. A legrosszabb dolgokat is elmondhatod neki magadról, mivel Ő már úgyis tudja azokat, és mégis, még mindig szeret. De ha magadban tartod a bűneidet, akkor tovább kell hordoznod a problémáidat is.

6. Szakíts az okkultizmussal és az okkult titkos társaságokkal! Legfőképpen a szabadkőművességgel! Az ugyanis a legdrámaibb démoni problémák oka lehet amelyek nemzedékről nemzedékre öröklődnek. Olyasmikre gondolok, mint például a testi vagy értelmi fogyatékosság. Tulajdonképpen ezeknek a dolgoknak az elhagyása már a megtérésbe beletartozik, de fontosságuk miatt külön is megemlítem őket.

7. Bocsáss meg mindenkinek! Don Bashamnek és nekem, volt évekkel ezelőtt egy közös barátunk, egy állatorvos. Neki is szabadulásra volt szüksége, de mindaddig nem tudott megszabadulni, amíg meg nem bocsátott az egész adóhivatalnak. Neki ez volt a fő problémája. Jézus azt mondta a Márk 11:25-ben, hogy amikor imádkozva megálltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van. Ez mindenre és mindenkire kiterjed. A megbocsátás a te feladatod. Ne várj arra, hogy majd megalázkodnak, és bocsánatot kérnek tőled. Elsősorban nem őmiattuk, hanem saját magad miatt kell megbocsátanod. A másoknak való megbocsátás nem szuper-szellemiség, nem is érzelgősség, hanem jól felfogott önérdek.

8. Engedd ki magadból a démont! Erre még vissza fogunk térni, de már most elmondom, hogy passzivitással semmire sem jutsz, cselekedned kell. A legegyszerűbb amit megtehetsz az az, hogy elkezdesz kilélegezni. Mind a héber, mind a görög nyelv ugyanazt a szót használja a szellemre mint a leheletre.

Élénken emlékszem arra a kisfiúra, akit az édesanyja hozott hozzám, hogy imádkozzam érte. Négy vagy ötéves lehetett. Amikor megkérdeztem, hogy mi a baja, a mamája azt felelte, hogy ételallergia, sok élelmiszertől allergiát kap. Mire azt mondtam, hogy mint gonosz szellemmel fogok elbánni ezzel a betegséggel, ha beleegyeznek. A mama készséggel hozzájárult. Ekkor a kisfiúhoz fordultam, és egyszerű, gyermeki szavakkal elmagyaráztam neki, hogy egy gonosz szellem van benne, amelyik olyan mint egy lehelet. Mondtam neki, hogy Jézus nevében meg fogom parancsolni ennek a szellemnek, hogy jöjjön ki, tőle pedig azt várom, hogy engedje ki, vagyis amikor Jézus nevét mondom, akkor fújja ki. A legényke ott állt mint egy kis katona, amíg imádkoztam érte, s amikor azt mondtam, hogy Jézus nevében, ő nagyokat fújt. Ez volt minden. Három nap múlva visszajött a mama és arra kért, hogy érte is imádkozzam. Megkérdeztem, neki milyen problémája van.

- Szintén allergia - felelte.
- Előbb azonban mondd el, mi lett a fiaddal? - kértem. Erre elmondta, hogy hazamentek, s a fia egyenesen odament a hűtőszekrényhez, összeszedett minden addig tiltott ételt, mindegyikbe belekóstolt, és egyik sem ártott meg neki.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 13.

5. Nyomások a korai gyermekkorban

Egy gyerek szellemi és érzelmi ereje általában nem elég erős ahhoz, hogy távol tudja tartani magát egy állandó démoni nyomástól. A Jakab 3:16-ban olvasunk egy nagyon figyelemre méltó dolgot: „Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van." Ahol tehát veszekedés és diszharmónia van a szülők között, ott ez démoni befolyásnak teszi ki a gyerekeket. Megfigyeléseim szerint a démoni problémák nyolcvan százaléka ötéves kor előtt kezdődik az emberek életében. Ez pedig a szülők felelőssége.

6. Érzelmi vagy testi gyengeség

Például egy asszony ott áll az útkereszteződésnél, s a szeme láttára történik egy rettenetes karambol. Anélkül, hogy ez tudatosulna benne, megnyitja magát a félelem szellemének. Hasonló hatással lehet egy anyának egyetlen gyermeke elvesztése (közelmúltban találkoztam egy ilyen esettel). A kisfiú ötéves korában meghalt, és az anya megnyitotta magát a félelem szellemének, amely nagyon erős szellem. Vagy például egy lány már az esküvőjére készül, s akkor az utolsó pillanatban felbomlik a jegyessége, ő pedig átadja magát a csalódottság szellemének, és sérült személyiséggel éli le egész hátralévő életét.

Emlékszem egy esetre, amikor egy összejövetelen tanítottam, s az első sorban ott ült egy hölgy, nagyon igei módon. Beszéd közben megemlítettem a csalódottság szellemét. Láttam, hogy teljesen eltorzul az arca. Az egész lénye teljesen elváltozott, s ez mindaddig tartott amíg a csalódottság szelleme el nem hagyta. A tanulság mindezekből az, hogy ha ráépíted valamire a reményeidet s az a dolog nem jön létre, ez gonosz erők hatásának szolgáltathat ki.

Hasonló ehhez a testi gyengeség esete. Jó néhány éve feleségemmel együtt szolgáltunk egy összejövetelen, amikor odajött hozzánk egy tizennyolc éves lány, aki kazettán hallotta egy tanításomat. Diagnosztizált epilepsziája volt, amivel kezelték is, de ő hitte, hogy a betegségét egy gonosz szellem okozza. Szabadulásért jött tehát hozzánk. Imádkoztunk érte, s éreztük, hogy a szellem elhagyta. De aztán úgy tűnt, hogy az Úr azt mondja:

- A munkád még nincs befejezve.
Megkérdeztem hát a lányt:
- Testi sérüléssel kezdődött ez a betegség?
Azt felelte:
- Igen. Egyszer eltalálták egy baseball-labdával, s azt követően kezdődtek a rohamok.
- Látod - mondtam - ez csupán testi sérülés volt, mégis megnyitotta az ajtót az epilepszia szelleme számára. Az agysérülés jelentette ennek a lánynak az esetében a gyenge pontot. Azt mondtam hát neki:
- Hiszem, hogy a szellem már elhagyott, most már csak az ajtót kell bezárni.

Ezután rá tettük a kezünket, és imádkoztunk agyának gyógyulásáért is. Az eset után még mintegy három évig voltunk kapcsolatban ezzel a lánnyal, s attól a naptól fogva nem volt többé szüksége gyógykezelésre, és rohamai sem voltak.

7. Bűnös cselekedetek vagy szokások

Ha ragaszkodsz valamilyen bűnös szokáshoz, az előbb vagy utóbb démonikussá válik. Egyszer egy olyan fiatalasszonyért kellett imádkoznom, aki megnézte az „Ördögűző'' című filmet. Tudta, hogy nem kellene ezt tennie, de mégis megtette, s valami belépett az életébe. Szüksége volt arra, hogy megvallja mint bűnt, hogy tiltott területre lépett. Miután ezt megtette, megszabadult.

Vagy például valaki megnéz egy pornófilmet és közben belemegy valamilyen szexuális démon, például a kéjvágy démona. Csak akkor fog tudni megszabadulni, ha megvallja azt a bűnt, amely megnyitotta az ajtót a démon számára.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 12.

3. Születés előtti hatások

Azok a dolgok, amelyek azalatt történtek, amíg az ember az anyaméhben volt. Sok ember életének ebben az időszakában démonizálódott. A leggyakoribb ok az elutasítás, az elvetettség. Az anya nem akarja azt a kisgyermeket, akit a méhében hordoz. Talán azért, mert nincs férjnél, és a terhesség szégyen számára. Vagy talán azért mert nem jön ki jól a férjével, és nem akar újabb terhet a családban. Vagy az is lehet, hogy az anyagi helyzetük miatt nehéz a gyerekekről gondoskodni. Akárhogy is van, az anya nem akarja azt az életet, amely bent a méhében már megfogant, az a kis személy pedig nagyon érzékeny mindenféle magatartásra. Ő nem csupán "magzat", ő egy élő, valóságos személy, és így az elvetettség szellemével jöhet világra.

Az is előfordulhat, hogy egy asszony terhes, és ebben az időszakban sokkot vagy félelmet él át, s átadja magát a félelemnek. A félelem szelleme belemegy, és akkor két lehetőség van: vagy az anyában, vagy az anya méhében levő gyermekben marad. Talán célszerűbbnek találja azt, hogy a gyermekben maradjon. Így aztán mikor megszületik a baba, a félelem szellemével jön a világra.

Hadd mutassak egy igét az 1 Péter levél 3. fejezetében amelyet a legtöbb ember nem vesz észre. Itt a feleségeknek ad tanácsot az ige. Ennek most csak az egyik oldalát szeretném kiemelni. „Miként Sára engedelmeskedett Ábrahámnak, urának nevezvén őt, akinek gyermekei lettetek, ha jót cselekesztek, és semmi félelemtől nem rettegtek. "

Megismétlem, semmi félelemtől nem rettegtek. Ábrahám lányaként képesnek kell lenned arra, hogy ellenállj a hirtelen, sokk-szerű félelemnek. Azt hiszem elég nyilvánvaló, hogy a nők hajlamosabbak a hirtelen félelemre és a pánikra mint a férfiak. Sok olyan esettel volt már dolgom, ahol azért volt szükséges a szabadulás, mert az illető személy anyját érte a terhesség idején valamilyen sokk.

Van egy másik érdekes dolog is, amit észrevettem. Egy bizonyos korosztály tagjai között az Egyesült Államokban nagyon sokaknak volt szükségük az elvetettségből való szabadulásra. Rájöttem, hogy valószínűleg ugyanabban az időszakban születtek. Mit gondoltok, melyik időszak volt ez? A nagy gazdasági válságé. Amikor például egy anyának már hat éhes szájat kellett etetnie úgy, hogy nem volt elengedő pénz a háznál. És most itt jön a hetedik. S bár meglehet. hogy jó anya volt, bensejében mégis elutasította a következő gyerekkel járó felelősséget, s így a gyerek az elvetettség szellemével született meg.

Ezzel kapcsolatban hadd mondjam el még azt is, hogy ha jövendőmondóhoz vagy hasonló személyhez mégy, hogy megtudd, mi fog történni a kisbabáddal születésekor, akkor ezzel eleve hátrányos helyzetbe hozod gyermekedet, még mielőtt megszületett volna.

4. Lelki befolyásolás

Különbség van a szellem és a lélek között. Sok olyan ember van, aki másokat lelki gondolatokkal és elnyomással irányít és manipulál. A jelenlegi amerikai kultúrában az a leggyakoribb példa az elnyomásra; amikor az anya uralkodik a gyermekei fölött, különösen a fiai fölött.

Talán hallottátok már a történetet arról a hölgyről, aki felállt egy hatalmas színházban és felkiáltott:

- Van itt orvos?
Mire egy férfi felállt és így szólt:
- Igen.
A hölgy erre odaszólt neki:
- Fiam, micsoda nagyszerű lányom van a számodra!

Ennek az anyáskodásnak vannak sokkal súlyosabb esetei is. Találkoztam már sikeres üzletemberekkel, bankigazgatókkal és hasonló rangú emberekkel, akik soha nem jutottak el az érzelmi érettségre, mert még mindig oda voltak kötözve az anyjukhoz. A szellemi köldökzsinór még soha nem lett elvágva. Az uralkodó anyák manipulálási módszerei kifogyhatatlanok. Emlékszem egy anyára, aki úgy uralkodott a családja fölött, hogy ahányszor csak rosszul mentek a dolgok, ő mindig migrént kapott. Az egész családnak lábujjhegyen kellett járnia, nem volt szabad beszélni és zajt csapni, mert az anyukának újra megfájdult a feje. Ő ezt nem tudatosan csinálta, de ezzel megakadályozta a családját mindenben, ami neki nem tetszett, egyszerűen azzal, hogy mindig migrént kapott.

Néha felnőtt embereknek kellett azt mondanom, miután megszabadultak: Nincs még elegendő szellemi erőd ahhoz, hogy szabad tudj maradni attól az elnyomó, manipuláló befolyástól, amely a szüleid házában ér. Jobb lenne számodra, hogy tőlük függetlenül élj. Szüléidet természetesen továbbra is tisztelned kell.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 11.

Ezt a részt a téma legfontosabb gyakorlati kérdésének megválaszolásával kezdjük. Nagyon sok embert foglalkoztat: Hogyan jutnak be a démonok az ember személyiségébe és életébe? Válaszom saját tapasztalataimon alapul és semmiképpen nem állítom, hogy tökéletesen teljes. Hét különböző módot fogok felsorolni, ahogy a démonok betudnak jutni az emberbe.

1. Okkult „háttér"

Valahol a családod történetében jelen volt az okkultizmus. Amikor okkultizmusról beszélünk, tudnunk kell hogy hamis istenekről van szó. Ez tehát az első két parancsolat megszegését jelenti: "Ne legyenek né­ked idegen isteneid Énelőttem, és ne csinálj magadnak faragott képeket és ne imádd azokat." A bálványimádás minden formája automatikusan démonokkal kapcsolja össze az embert, s az első két parancsolattal kapcsolatban azt mondta az Úr, hogy megbünteti az apák vétkét harmad- és negyedíziglen. Nem hiszem, hogy ez a többi parancsolattal kapcsolatban is érvényes lenne. Tehát ha apád, nagyapád, dédnagyapád vagy más közeli rokonod okkultizmussal, hamis vallással vagy bálványimádással volt kapcsolatban, akkor ez ajtót nyitott a gonosz szellemek számára a te életedben is.

Most talán azt mondod, hogy ez nem igazságos. Valóban, az ördög nem igazságos. Szeretném, ha megértenéd, hogy senki sem kárhoztat téged azért, mert problémában vagy. A kárhoztató ítélet csak akkor jön rád, ha visszautasítod a megoldást. A kárhoztatásnak ez az oka.

2. Ha te magad voltál kapcsolatban okkultizmussal

Van egy angol mondás: annak, aki az ördöggel eszik egy tálból, hosszú nyelű kanálra van szüksége. Az igazság azonban az, hogy nincs olyan kanál amelynek elég hosszú lenne a nyele ahhoz, hogy megőrizzen téged az ördögtől, ha egy tálból eszel vele. Odaadod neki a kisujjad, és mielőtt észrevennéd, bekapja az egész karod. Nem lehet biztonságban az ember, ha okkultizmussal van kapcsolata.

Mózes ötödik könyvének tizennyolcadik fejezetéből a tizedik versszakból olvasok: „Ne találtassék teközötted; aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön." Ez a pogány isteneknek bemutatott gyermekáldozatot jelenti, azt, amikor az élő gyerekeket bevetették a tűzbe. Nagyon fontos meglátnunk azt, hogy a többi dolgot, ami ez­után következik, Isten ugyanabban a kategóriában, ugyanabban a felsorolásban említi, mint a gyermekek tűzön való feláldozását pogány isteneknek. „Ne talál­tassák teközötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló, se bűbájos, se ördöngösöktől tudakozó, se titokfejtő, se halottidéző." Ez meglehetősen átfogó lista. Azt hiszem, az okkult praktikák mindegyike benne foglaltatik. „Mert mind utálja az Úr aki ezeket míveli."

Sok keresztény játszadozik horoszkópokkal, s azt gondolják, hogy ezek ártalmatlanok. Hadd mondjam el, hogy ha Mózes idejében játszadoztál volna ho­roszkópokkal, a mózesi törvény szerint halál várt vol­na rád. Ez Isten válasza az efféle foglalatosságokra.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 10.

A hatodik dolog: az okkultizmus minden válfaja.

Óriási terület, amelynek minden egyes része démonikus. Még a látszólag tisztességesek is. Nem tanácsolom például, hogy jógagyakorlatokat végezz. Hidd el, tudom, miről beszélek, mert benne voltam. Rendszeresen jógáztam. És elmondhatom, hogy semmi nincs benne, amit akárcsak távolról is hajlandó lennék ma már megérinteni. Nincs szükséged jógára ahhoz, hogy egészséges légy. Az Úr ad neked anélkül is egészséget. A lényeg tehát az, hogy az okkultizmus egy mély, sötét verem, hasonló az olyan barlanghoz, amelybe csak befelé vezetnek lábnyomok. Kifelé egyetlen egy sem jön.

A hetedik csoportot a hamis vallások alkotják.

Az iszlám, a mormonizmus, a Jehova tanúi, a buddhizmus, a hinduizmus és az összes többi. Egyetlen olyan hamis vallás sincs, amely fölött ne démonok lennének. A Sátán igazi vallási szakértő. Ez a fő működési területe.

A nyolcadik: mindenféle eretnekség.

Eretnekség alatt a keresztény hittől való eltérést értem. Olvassuk el az 1 Timótheus 4 első mondatait:

„A Szellem pedig [a Szellem, nagy Sz-szel, vagyis a Szent Szellem] nyilván mondja, hogy az utolsó időben [vagyis abban az időben, amelyben mi most élünk] némelyek elszakadnak a hittől [milyen hittől? A keresztény hittől. És hogyan?] hitető szellemekre és démonok tanításaira figyelmezvén." Ez ma széles körben bekövetkezett. Az Ige pedig ad néhány konkrét példát is ezekre a tévelygésekre:

„Hazug beszédűek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve saját lelkiismeretükben, akik tiltják a házasságot, sürgetik az eledelektől való tartózkodást, melyeket Isten teremtett hálaadással való élvezésre."

Főleg az Egyesült Államok nyugati partvidékén lakók közül százezrekre érvényes ma ez a leírás. Szuperszellemivé váltak, elhatározták, hogy nem házasodnak meg, vagy ha mégis megteszik, nem élnek házaséletet, és az étkezési szokásaikban is szuperszelle­miek. Én magam is hiszem, hogy bölcsen kell táplálkozni, de nem csinálok ebből vallást. Amikor valaki vallási kérdést csinál az étkezésből, már ott is van a démonizáltság határán. Az is nyilvánvaló, hogy akik vallási kérdést csinálnak az ételekből, azok másról nem is tudnak beszélni. Ez egyébként a démonizáltság másik jele. Teljesen mindegy, hogy honnan indul el a beszélgetés, mindig az ételeknél lyukadnak ki. Ne egyél ezt, ne edd meg azt. Van sok dolog, amit én sem eszem meg, de nem csinálok vallást ebből.

A kilencedik: a saját testünk.

Végigvettünk elég sok példát az evangéliumokból.
Vannak dolgok, amik szerintem általában démonikusak, bár kivételek is mindig vannak. Ebben a felsorolásban az epilepsziát tenném az első helyre. Rengeteg embert láttam már szabadulni ebből a betegségből. Körülbelül két évvel ezelőtt a Kentucky-állambeli Lexingtonban voltunk Ruth-tal együtt, s kaptam ott egy áldást. Egy körülbelül negyvenéves hölgy jött el hozzánk a lányával együtt, aki olyan 18 éves lehetett. A hölgy azt mondta: "Mr. Prince! Tíz évvel ezelőtt imádkozott értem. És én akkor megszabadultam az epilepszia szellemétől. Elhoztam most a lányomat, mert ugyanez a problémája. Kérem, imádkozzon érte."

Nagyon örültem ennek a bizonyosságnak. Imádkoztunk a lányáért, és semmi kétségem sincs afelől, hogy megszabadult. Rengeteg embert láttam már szabadulni epilepsziából, amikor mint gonosz szellemmel szálltunk szembe ezzel a betegséggel. Ha valaki odajön hozzám egy összejövetelen, azt szoktam neki mondani: Hiszem, hogy ez egy gonosz szellem, és kész vagyok, hogy kiparancsoljam belőled. Akarod, hogy megtegyem? Kész vagy rá? Lehet ugyanis, hogy harc következik. Lehet, hogy küzdelmes lesz. Ha nem akarod, nem csinálom. Ilyenkor aztán van, aki igent mond, van, aki nemet.

Ezzel tehát végigvettük a démonok fő tevékenységeit, és a tevékenységük legfontosabb területeit is. Előfordulhat tehát, hogy valaki például szexuális területen teljesen tiszta, de benne van egy hamis vallásban. Vagy lehet, hogy egy embernek egyetlen démon sincs az elméjén, viszont az érzelmét erősen befolyásolják a gonosz szellemek. Vagy az is előfordulhat, hogy valaki eretnek, de teljesen egészséges. Tehát a démonok rengeteg helyen lehetnek. 

A következő részek fő irányvonala: Hogyan lehet megszabadulni az ellenségtől?

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 9.

A negyedik terület: a szex.

Mivel az egyházakban gyakran hallgatnak erről, akinek a nemiség terén van problémája, az pszichiáterhez fordul. A pszichiáter pedig közli: "Asszonyom, Önnek a bűntudat a problémája. S ezt az Ön vallása okozza. Hagyja ott a vallását, és meg fog szűnni a bűntudata." (Persze, azért nem mindegyik pszichiáter mondja ezt. Viszont én magam is azon a véleményen vagyok, hogy ha már ott ülsz tíz éve egy gyülekezetben, és még mindig bűntudatot érzel, akkor csakugyan a vallásoddal van baj. A helyedben ilyen esetben áttérnék egy másik vallásra, ha az eddigi vallásod csupán annyit tudott adni, hogy meghagyott a bűntudatodban.)

A szexualitásról is kell tehát beszélni. A legfontosabb tudnivaló az, hogy ez nem valami gonosz dolog. A nemiség jó. Legelőször ezt az alapvető félreértést kell tisztázni. Isten nemiséggel rendelkező lénynek teremtette a férfit és a nőt. S a teremtés befejeztével azt mondta Isten, hogy minden igen jó. Ebben pedig a nemiség is benne volt. Az egyház egyik nagy problémája az, hogy kevés őszinte szó esik a szexről. Szégyenlősködünk, prűdek vagyunk, s ez a magatartás táptalaja a problémáknak.

Véleményem szerint minden kényszerítő erejű szexuális tévelygés démonikus. Kivétel nélkül. Az önkielégítés, a házasságtörés, a paráznaság, a férfi és női homoszexualitás, a férfiatlanság és minden undorító perverzió. Ezek mindegyike démonikus. Nem szégyenkezned kell miattuk, hanem légy azon, hogy megszabadulj tőlük. 

Az ötödik: a szenvedélyes vágyak és kívánságok csoportja.

Ebbe a csoportba vehettük volna a szexualitást is, azonban az egy olyan fontos terület, hogy külön választottam. Perverz vágyak és vonzalmak. Hiszem, hogy eredetileg minden kívánság egészséges volt. A bűn és a démoni erők miatt azonban ezek eltorzultak, egészségtelenné és pusztítóvá váltak. Az 1János 2:16-ban van szó a test kívánságáról és a szemek kívánságáról. Van olyan démoni erő, amely a szemet uralja. Egyes férfiak csak egyféleképpen tudnak a nőkre nézni, s egyszerűen képtelenek ezen változtatni. A démon a szemükre összpontosít.

Ahogy arról már volt szó, a falánkság nagyon világos példája az eltorzult kívánságoknak. Imádkoztam egyszer egy hölgyért Chicagóban, aki 70 mérföldet autózott hóviharban, csak azért, hogy végre megszabadulhasson. Egy pünkösdi pásztornak a lánya volt. Mint sokan mások az övéhez hasonló helyzetben, ő is fellázadt a szülei és azok vallása ellen, hozzáment egy hitetlen férfihoz, és nagy nyomorúságba jutott. Három gyermeke volt. Eljött és megszabadult a falánkság démonától. Utána azt mondta nekem: "Mister Prince! Nekem senki nem mondhatja, hogy ez nem valóságos. Ez ugyanolyan valóságos, mint a terhesség. Meglehetősen hasonlít is hozzá. Én pedig tudom, hiszen háromszor is voltam terhes." Aztán elmesélte, hogy ez a falánkság olyan elemi erővel kényszerítette, hogy még a saját gyermekeinek a tányérjáról is elvette, és megette az ételt, pedig tudta, hogy azoknak nagyobb szükségük lenne rá, mint neki.

Beszélnünk kell ezekről a függőségekről. Ezek általában valamilyen csalódásból, frusztráltságból nőnek ki. Olyanok, mint az ágak egy fa törzsén. És ha csak a függőségekkel foglalkozol, azzal még nem oldottad meg a problémát. Vegyük például az alkoholt, és a falánkságot. Adva van egy templomba járó feleség, akit rendszeresen megcsal a férje, aki még a családjával sem törődik, nem ad haza elég pénzt a feleségének, és így tovább. Az asszony frusztrálttá válik. Valamilyen feloldódást keres, és így odamegy a bárszekrényhez, és inni kezd, s végül alkoholista lesz. Egy másik feleség viszont az Isten Egyháza nevű, újjászületett keresztényekből álló felekezetbe jár. Az ő férje is ugyanezt műveli, mint az előző asszonyé, csakhogy a bárszekrény nála szóba sem jöhet. Hova megy tehát? A hűtőszekrényhez. És bánatában elkezd enni. Ez alig különbözik az alkoholizmustól. És mind a két esetben csak akkor tudsz rajtuk segíteni, ha elbánsz az alapproblémával, amit a férjükhöz való viszonyuk jelent.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 8.

Az első terület: az érzelmeké.

Itt a 'bandák' szót használom, mert ezen a területen démonbandák vannak jelen. Minden egyes démon utat készít egy következő számára. Ha találkozol eggyel, már kezdheted is keresni a következőt. Az a véleményem, hogy minden negatív érzelem és viselkedés mögött gonosz szellem áll. Düh, félelem, magányosság, szerencsétlenség, önsajnálat, büszkeség, irigység - a lista igen terjedelmes. Pusztán az a tény, hogy dühös vagy, nem jelenti szükségszerűen azt, hogy benned van a harag démona. De ha a dühödre ráillik a korábban felsorolt szavak valamelyike, akkor valószínű, hogy a harag démona már benned van.

Vannak bizonyos gyökérproblémák, amelyből az összes többi kinő. Az egyik legjelentősebb gyökérprobléma az elvetettség, amelyből egy egész sorozat nő ki. A magányosság, a szerencsétlenség, az önsajnálat, a depresszió, a kétségbeesés. Amikor már valaki idáig eljutott, akkor kétféle folytatás lehetséges. A halál a passzív, az öngyilkosság pedig az aktív folytatás. Nem hiszem, hogy lett volna valaha is valaki, aki nem egy gonosz szellem befolyása alatt követett el öngyilkosságot. Ez persze csak a személyes véleményem, amit nem tudok bizonyítani.

Egy másik nagyon jellemző probléma a lázadás. Ami azután nehezteléshez, gyűlölethez, haraghoz és erőszakhoz vezet. Ezek a démonok csinálnak aztán bandavezért, és hasonlókat az emberekből.

A második ilyen terület: az elme

Bizonyos értelemben az elme a harcmező, a csatatér. Jellegzetesen az elmét támadó szellemek például a kételkedés, a hitetlenség, a zavarodottság, a határozatlanság és az őrültség. Észrevettem, hogy akik okkultizmusban voltak, szinte kivétel nélkül küszködnek a zavarodottsággal és a depresszióval. Teljesen mindegy, hogy érzelminek, vagy értelminek nevezzük, a lényeg az, hogy jelen van az életükben.

A következő: a nyelv területe.

Sok jellegzetesen nyelvdémon van. A legfontosabb a hazugság. A Biblia beszél a hazugság szelleméről. Vannak emberek, akiknél kényszer, hogy hazudjanak. Észre sem veszik, hogy hazudnak.
Volt egy ilyen barátom. A Teljes Evangéliumi Üzletemberek elnöke volt egy bizonyos városban. (Jellemző egyébként, hogy ügynök volt.) Vonzó keresztény életet élt, és nagyszerű mesélő volt. Előfordult, hogy ott ült a nappalinkban, és elkezdett mesélni, és a szavai egyre érdekesebbek, de egyre hihetetlenebbek is lettek. Elkezdett zsongani a fejem, és azon töprengtem, vajon a barátom maga elhiszi-e, amit mond. És én elhiszem? Az egész valahogy átúszott a természetesből a természetfelettibe. Aztán arra is rájöttem, hogyan került be ez a szellem a barátom életébe.

Jó módú szülők fogadott fia volt, egyetlen gyerek a családban. A szülei mindent tőle vártak el. Belévetették minden reményüket, ő pedig rájött, hogy a szülei nincsenek megelégedve azokkal a jegyekkel, amiket hazavisz az iskolából, mivel jobb eredményeket várnak tőle, s ezért csalódottak. S amikor csalódottságukat kifejezésre is juttatták, a barátom elhatározta, hogy a továbbiakban hazudni fog az iskolai eredményeit illetően. így kezdődött el nála a hazudozás. Hiszem, hogy végül megszabadult belőle, de esete felért számomra egy kinyilatkoztatással. A beteges hazudozók azért nagyon megtévesztőek, mert ők maguk sem tudják, hogy hazudnak. A hazugságvizsgáló gép semmit sem jelezne náluk.

Vannak azután olyan démonok is, amelyek szívesen járnak istentiszteletre: például a kritizálás, és a pletyka démonai. Egyszer odajött hozzám egy hölgy szabadulásért. Azt mondtam: Te, kritizálás démona, menj ki belőle! Egyszerre négyen is elkezdtek szabadulni a körülöttünk állók közül.

Aztán ott van a túlzás. Vagy a káromkodás. Megtérésem előtt az istenkáromlás rabszolgája voltam. Képtelen voltam káromló szavak nélkül beszélni. Hasonló démonok okozzák a tisztátalan és a negatív beszédet is.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 7.

A hatodik: beszennyezni.

Szennyesnek, tisztátalannak érzed magad miattuk. Különösen olyankor, mikor Istent imádod. Éppen az Úr jelenlétébe készülsz bekerülni, s akkor egy tisztátalan szó vagy kép jelenik meg az elmédben. Ami ilyenkor megpróbál a gondolataidba beférkőzni és megakadályozni Isten imádásában, az szinte biztosan démonikus. Vagy amikor a Bibliát akarod olvasni. Gyakori példa az alvás démona. A Biblia beszél a szunnyadás szelleméről. Láttál már olyan embereket akik, ha este 10-kor Bibliát akarnak olvasni, negyed 11-kor már alszanak? Ha viszont tv-t akarnak nézni, könnyedén fenn tudnak maradni éjfél után is. Ez nem természetes. Egy természetfeletti erő az, amely élvezi, ha televíziót néznek, de gyűlöli, ha Bibliát olvasnak.

A hetedik: becsapnak.

Hiszem, hogy a szellemi megtévesztésnek alapvetően minden formája démonikus. A megtévesztésnek és csalásnak a büszkeség nyitja meg az ajtót. Kétlem, hogy lenne a megtévesztésnek bármilyen formája, amely nem a büszkeség útján jut be az emberbe. A büszkeség elkerülhetetlenül megcsalattatáshoz vezet.

A nyolcadik: elgyengítenek, megbetegítenek, vagy elfárasztanak.

Emlékszem egy asszonyra, aki azt mondta: Nem bírom tovább hallgatni ezt a tanítást. Túl fáradt vagyok. Már éppen kezdtem megsajnálni, amikor rájöttem, hogy ezt egy démon okozza. Megszólítottam a démont, és az azt felelte: Igen, ő mindig fáradt. Fáradtan kel fel, és fáradtan fekszik le, túl fáradt az imához, túl fáradt az igeolvasáshoz. Ez egy olyanfajta démon, amely mögött még mások is rejtőznek.

Néha ölnek is a démonok.

Ne felejtsd el: Sátán - gyilkos. Megöli az emberek testét. Van szelleme a halálnak is, amelyet azért küld ki Sátán, hogy gyilkolja az embereket.

Ha most mindezeket egyetlen szóban akarnánk összefoglalni, a legmegfelelőbb szó a nyugtalanság lenne. Általában minden démonizált ember nyugtalan valahol. Annak, aki teljesen el tudja engedni magát, és képes nyugton maradni, valószínűleg nincs szüksége szabadulásra.

Most pedig rátérünk arra, hogy hol lakoznak, hol tartózkodnak ezek a démonok. A Példabeszédek 25:28 szerint:

„Mint a megromlott és kerítés nélkül való város, olyan a férfi, akinek nincs birodalma (uralma) az ő szellemén."

Ez a vers városhoz hasonlítja az ember személyiségének belső természetét. És ha egy személyt nem vesz körül szellemi védelem, akkor ez a város nyitott szinte minden gonosz szellem számára, amelyik csak be akar menni. Vegyünk például egy narkomániást. Ez a leírás pontosan ráillik. Bármi hozzá tud férni, belé tud menni, mert a falai leomlottak. Egy városon belül azonban sok különböző negyed van. Ott van a gazdagok negyede, aztán a nyomornegyedek, az üzleti és kereskedelmi negyedek, a sportterületek, a különböző etnikumok által lakott városrészek és így tovább. Bensőnkben is van egy város, amelynek különböző negyedei vannak. S minden negyedben azonos fajta lakók élnek. Szeretnék most egy rövid felsorolást adni ezekről a városrészekről. Nem vagyok pszichológus, viszont amit elmondok, sokéves tapasztalaton alapul.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 6.

A negyedik: a kényszerítés.

Amikor valami kényszerítő erővel tör rád, szinte mindig démonikus. A dohányzás vagy a szeszfogyasztás kényszere - de ne álljunk meg itt. Az evéskényszer ugyanilyen démonikus. A falánkság ugyanakkora probléma, mint az alkoholizmus. Csak ez egy 'tiszteletreméltó' démon. Alkoholistaként nem járhatsz gyülekezetbe, de ha falánk vagy, attól még igen.

Vannak aztán a kényszerítésnek más fajtái is. Például a beszéd kényszer, a szószátyárság. Komoly probléma, ha valaki nem tudja abbahagyni a beszédet. Sőt, az ilyen ember maga is problémát jelent - a környezete számára!

Az ötödik: a démonok leigáznak, rabszolgává tesznek.

Tegyük fel például, hogy elkövettél egy szexuális bűnt. Megbánod, Jézushoz járulsz, elfogadod a bűnbocsánatot és a megtisztítást, megigazulsz, mintha soha nem vétkeztél volna. Ezzel a dolog le van zárva. De ha mindezek után még mindig erős kísértést érzel, hogy újra elkövesd ugyanazt a bűnt, jóllehet gyűlölöd, akkor le vagy igázva. Ennek az egyik leggyakoribb példája az önkielégítés. Vannak pszichológusok, és mások, akik azt állítják, hogy az önkielégítés egészséges. Semmi baj nincs vele. Erről felesleges lenne vitát nyitni - azt azonban tudom, hogy emberek ezrei végeznek önkielégítést, miközben gyűlölik magukat miatta. Újra és újra elhatározzák, hogy soha többet..., de ez sose sikerül. Le vannak ugyanis igázva. Az önkielégítésnek is van démona. Igen gyakori. Annyit hadd mondjak még el, hogy jellegzetes megnyilvánulásai vannak. Az emberek keze elkezd bizseregni. Mennyien kérdezték már tőlem: Prince testvér, mi történt velem, mitől bizsereg és remeg a kezem? Néha aztán az ujjaik is megmerevednek, és hátrahajlanak. Ilyenkor a fülükbe súgom: Az önkielégítés a problémád. Tagadd meg, kérd Jézus vérének a tisztító erejét, és szabadulj meg tőle. Ez azonban egy nagyon makacs démon. Többször arra van szükség, hogy az emberek a szó szoros értelmében kirázzák ujjaikból Jézus nevében, s így szabaduljanak meg tőle.

Ha most az előző kettőt, vagyis a negyediket és az ötödiket Összeadjuk, a végeredmény: a szenvedély, a függőség. A kényszer és a leigázás együtt démonikus függőséget eredményez. Ennek sok fajtáját ismerjük, de vannak egészen szokatlan válfajai is. Feleségemmel együtt foglalkoztunk egy hölggyel, egy fiatalasszonnyal, aki a Pünkösdi Egyház tagja volt, s aki a körömlakkal volt megkötözve. Mindig körömlakkot akart szagolni. Elmondta nekünk, hogy ha bemegy egy illatszerboltba, csupán két lehetősége van. Vagy vásárol körömlakkot, vagy kirohan az üzletből. Más megoldás nincs - amikor a démon kijött belőle, ez a fiatalasszony végérvényesen megszabadult ettől a szenvedélyétől.

Vannak persze más függőségek is. Leggyakoribb és legújabb a televízió. Sokak számára a tv ugyanolyan szenvedély, ugyanolyan függőség, mint az alkohol. Ha bemennek egy olyan szobába, ahol van tv, nem bírják ki, hogy be ne kapcsolják. Nem gondolkoznak, nem tudják, mit fognak látni, egyszerűen kényszeríti őket valami, hogy a kapcsolóhoz nyúljanak. Ugyanúgy, ahogy az alkoholista nyúl a pohárért. Ráadásul azt hiszem, hogy hosszú távon a tv még több kárt is okoz, mint az alkohol.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 5.

Szeretném ezután a démonok tevékenységének néhány jellegzetességét felsorolni. Kilenc olyan szót fogok megadni, amelyek tipikus démoni tevékenységet írnak le. Ha ezek közül egynél több jelen van az életedben, vagy ha bármelyik nagyon erőteljes, akkor el kell kezdeni megvizsgálni, vajon nem szabadulásra van-e szükséged? És mindeközben ne felejtsd el, hogy ezek személyek cselekedetei, test nélküli személyekkel van dolgod.

Először: a csábítás.

A démonok kísértenek. Gonoszra csábítják az embert. És ha végiggondolod saját élményeidet, rájössz, hogy ez a csábítás sokszor szavakban fogalmazódik meg. Például valaki leejtett egy gyönyörű arany ceruzát a földre, te pedig ott állsz, és nézed. S akkor valami azt mondja: 'Vedd fel. Senki se fogja megtudni. Más is ugyanezt tenné. Ha a tiéd lenne, más bezzeg elvenné.' Ismerősen hangzik? Tudod, mi ez? Ha hangja van, személynek kell lennie. Az ilyen hang mögött mindig egy csábító démon van.

A démonok zaklatnak is.

Tanulmányozzák az életedet, követnek, ismerik a gyenge pillanataidat és a gyengéidet. Azt is tudják, hogyan és mikor tudnak a legkönnyebben beléd költözni. Annak az üzletembernek az esetét szoktam példaként megemlíteni, akinek rettenetes napja volt az irodában. Minden félresikerült. A titkára sem jutott semmire. A légkondicionáló is elromlott, és mindezek a tetejébe a hazafelé vezető úton még dugóba is került. Egy órán át csak lépésben tud haladni. És amikor végre hazaér, bármilyen hihetetlen is, a felesége még nem készült el a vacsorával, a gyerekek pedig üvöltözve rohangálnak a lakásban. S akkor, ahogy belép az ajtón, s felfogja mindezt, egyszerre csak kitör. Felrobban. Mi váltotta ki ezt? A harag démona. Amely már egész nap ott ólálkodott körülötte, hirtelen beleugrik. S ezután a feleség bizonyos változásokat figyel meg a férjén. Még mindig szerető férj és apa, de vannak pillanatok, amikor valami a hatalmába keríti. A felesége ilyenkor szokatlan dolgokat vesz észre a tekintetében, s bár ez a férfi továbbra is szereti a családját, amikor ez a valami rájön, elviselhetetlenné teszi az életüket. Utána aztán nagyon restelli az egészet, szánja-bánja, s maga sem tudja megmagyarázni, mi késztette őt minderre? Mi azonban tudjuk. A harag démona.

A démonok kínoznak is.

A Bibliában a Máté 18-ban van szó a kínzókról [a magyarban hóhérokról - a ford.], hiszem, hogy a démonok ezek a kínzók. A meg nem bocsátó szolgáról szóló példázatban Isten a kínzók kezére adta a szolgatársa jelentéktelen adósságát elengedni nem akaró szolgát. Százával találkoztam olyan keresztényekkel, akik a kínzók kezében voltak - s tudjátok, miért? Azért, mert nem bocsátottak meg. Ha bárkivel szemben neheztelés van a szívedben, jogot adsz a kínzóknak arra, hogy gyötörjenek. Sátán pedig jogi szakértő. És pontosan tudja, mikor van joga beköltözni.

A gyötrésnek, avagy kínzásnak számos formája van. Az egyik a testi gyötrelem. Ilyen például az ízületi gyulladás. Amikor arthri­tisben szenvedő embert látsz, az ördög művét látod. Eltorzít, kifacsar, megkötöz, megnyomorít.

A másik fajta az értelmi gyötrés. Az egyik meglehetősen gyakori formája: a megőrüléstől való félelem. Hasonló ehhez az a hazug, vádló szellem is, amely elrabolja békességedet, és megfoszt az üdvbizonyosságodtól.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 4.

Az Újszövetség Jézuson kívül csupán egyetlen személyt nevez evangélistának. Mindössze egyet. Huszonnyolc olyan személyt számoltam meg, akiket az Ige apostolnak nevez. Evangélistát viszont csupán egyet találtam. Nem figyelemre méltó? Manapság egyáltalán nem fukarkodunk az evangélista cím osztogatásával. Aki nem pásztor, annak a mai egyházban evangélistának kell lennie. Mintha más lehetőség nem is lenne. Filep (avagy Fülöp) szolgálatát az Apostolok cselekedeteinek 8. fejezete írja le. Az 5. vers így szól:
„És Filep, lemenvén Samaria városába, prédikálja vala nékik Krisztust." Filep üzenete nagyon egyszerű volt. Egyetlen szó. Szamáriában Krisztust prédikálta, a gázai úton pedig Jézust.

A bibliai beszámoló ezután így folytatódik: „A sokaság pedig egy szívvel-lélekkel figyelmezett azokra, amiket Filep mondott [mivel jól szervezett stábbal és kórussal érkezett? Nem!], hallván és látván a jeleket, melyeket cselekedett. Mert sokakból, akikben tisztátalan szellemek voltak, nagy hangon kiáltva kimentek. Sok gutaütött és sánta pedig meggyógyult."

Evangélista szolgálatának első része a gonosz szellemek kiűzése volt. Ezért nyugodtan állíthatjuk, hogy sem Filep példája, sem Jézus parancsa nem teszi lehetővé Isten szolgái számára, hogy úgy kezdjenek el evangelizálni, hogy nincsenek felkészítve a gonosz szellemekkel való elbánásra. Nem hiszem, hogy találnál erre példát az igében.

Most pedig a démonok természetéről sorolok fel néhány általános tudnivalót. A továbbiakban megmaradok a 'démon' elnevezésnél, majd megvizsgáljuk, hogyan állapíthatod meg, hogy ők vannak-e je­len az életedben vagy másnak az életében. Ehhez persze mindig szükség van két szellemi ajándékra is, a szellemek megkülönböztetésére és a tudomány (avagy ismeret) beszédére. De ezek mellett a természetfeletti bizonyítékok mellett van nagyon sok más, egymással összefüggő jel is, amelyek démonok jelenlétére kell, hogy figyelmeztessenek bennünket. Akár magunkban, akár másokban.

Legelőször is azt kell tudni a démonokról, hogy ők - amint már említettem - test nélküli személyek. Tehát személyekkel van dolgunk, olyan test nélküli személyekkel, akik nagyon vágynak arra, hogy testben lehessenek. Testen kívül ugyanis teljesen elégedetlenek. Leginkább emberi testre vágyakoznak, de ha nincs más lehetőségük, beérik egy disznó vagy egy kutya testével is, csak ne kelljen test nélkül maradniuk. Az ugyanis gyötrelem számukra.

Sátán két fő feladatot adott nekik. Az egyik: annak megakadályozása, hogy megismerd Krisztust, mint Megváltódat. De ha ebben kudarcot vallanak, akkor a másik feladatuk az, hogy megakadályozzanak Krisztus hathatós szolgálatában. Fontos látnunk, hogy ha az első területen kudarcot vallanak, nem adják fel, hanem átváltanak a második feladatra.

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy különbség van a test és a démonok között. A test a régi, testi természetet, vagyis az óembert jelenti. A démonok pedig azok, akik beköltöznek az emberbe, és elfoglalják a személyisége egyes területeit. Ezt azzal a hasonlattal szoktam kifejezni, hogy a test a dög, a démonok pedig a dögre gyűlő keselyűk. Ha nem lenne dög, a keselyűk sem jönnének. Azt hiszem, ez egy nagyon szemléletes hasonlat. Ha éltél olyan országban, ahol vannak dögkeselyűk, akkor tudod, hogy valahányszor egy állat haldoklik, a horizonton megjelenik egy kis pont, amely egyre közelebb jön. Ha kicsit később újra odanézel, már három vagy négy dögkeselyű is van ott, s ahogy az állat közeledik a kimúláshoz, úgy jönnek egyre közelebb. Jézus azt mondta, hogy ahol a dög van, oda gyűlnek a keselyűk. Ahol az ember meg nem újult, testi természete nyilvánul meg a maga bűnösségében, ott, biztos lehetsz, hogy meg fognak jelenni a keselyűk.

Ahogy különbség van a test és a démonok között, ugyanúgy eltérő a gyógyítás módja is. A test számára mi a megoldás? A kereszt. Ahogy a Galata 5:24 megfogalmazza: „Akik pedig Krisztuséi, testet megfeszítették, indulataival és kívánságaival együtt."

A démonok számára pedig mi a megoldás? Ki kell űzni őket. A kétféle gyógymód azonban nem cserélhető fel. Se a testet nem lehet kiűzni, se a démonokat nem lehet megfeszíteni. Ahhoz tehát, hogy a megfelelő megoldást alkalmazd, először tudnod kell, hogy mivel is állsz szemben. Általánosságban elmondható, hogyha elkötelezett, őszinte keresztény vagy, olvasod a Bibliát, imádkozol, rendszeres közösségben vagy más keresztényekkel, az Urat akarod szolgálni, és mégis van valami különleges problémád, amely gyötör, hátráltat, megaláz, kötelékben vagy szolgaságban tart, és már mindent megpróbáltál, imádkoztál is, böjtöltél is, az énedet is halottnak tekintetted, s a probléma mégsem szűnt meg, akkor szinte biztos lehetsz abban, hogy démonnal van dolgod. Hosszú évek tapasztalata alapján ki merem ezt jelenteni.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 3.

Egy másik szakasz a Lukács evangéliumából, a 13. fejezetből. Itt van szó a meggörnyedt asszonyról. Ez egy másik zsinagógában, egy másik alkalommal történt. „És ímé, volt ott egy asszony, kiben betegség szelle­me volt, tizennyolc esztendeje, és meg volt görbedve, és tel­jességgel nem tudott felegyenesedni." A bajt tehát a betegség szelleme okozta. Egy olyan gonosz szellem, amely úgy összegörnyesztette a testét, hogy nem tudott felegyenesedni.

„És mikor látta őt Jézus, előszólította, és mondta neki: Asszony, feloldattál a te betegségedből." A 'feloldás' szó egy megelőző megkötözésre utal. Jézus ezt a feloldást hitben jelentette ki, hiszen akkor még semmi nem történt. „S reá vetette kezeit, és az azonnal felegyenesedett, és dicsőítette Istent." Gonosz szellem volt benne, a betegség szelleme, Jézus mégis rátette a kezét.

„Felelvén pedig a zsinagógafő, haragudva, hogy szombat­napon gyógyított Jézus, mondta a sokaságnak: Hat nap van, amelyen munkálkodni kell, azokon jöjjetek azért, és gyógyíttassátok magatokat, és ne szombat napon. Felelt azért néki az Úr, és mondta: Képmutató! Szombat napon nem oldja-e el mindenitek az ő ökrét, vagy szamarát a jászoltól? És nem viszi-é itatni? Hát ezt, az Ábrahám leányát, kit Sátán meg­kötözött, íme tizennyolc esztendeje, nem kellett-é feloldani a kötélből szombatnapon?"

Ez az asszony hívő volt, egy zsidó nő. A zsinagóga tagja. S borzalmas testi problémája volt. A háta teljesen meg volt görbülve. Problémája elsősorban mégsem testi jellegű volt, hanem a betegség egy szelleme okozta. Ezért abban a pillanatban, mikor a szellem elhagyta, fel tudott egyenesedni. Természetesen a szellemek megkülönböztetésére van szükség ahhoz, hogy valaki biztosra mehessen egy ilyen helyzetben, azonban megállapíthatjuk, hogy egyes, testinek látszó problémákat valójában gonosz szellemek okoznak. Jézus a némasággal, a süketséggel és a vaksággal is, mint gonosz szellemek hatásával foglalkozott. Sokszor úgy gyógyította meg ezért az ilyen embereket, hogy megszabadította őket a némaságukat, a süketségüket vagy a vakságukat okozó szellemektől. Anélkül, hogy részletesebben kitérnék most erre, elmondhatom, hogy hasonló eseteket én magam is tapasztaltam a szolgálatomban, a most felsorolt területek mindegyikén.

Valamivel később, a Lukács 13:31-32-ben azt olvassuk: „Ugyanazon a napon jöttek őhozzá némelyek a farizeusok közül, mondván néki: Eredj ki, és menj el innét, mert Heródes meg akar téged ölni. És mondta nekik: Elmen­vén mondjátok meg annak a rókának [vagyis Heródesnek]: íme, démonokat űzök ki és gyógyítok, ma és holnap és har­madnapon elvégeztetem."

Ez a kifejezés, hogy 'ma és holnap és harmadnap', egy hebraizmus, amely azt fejezi ki, hogy 'mostantól fogva mindaddig, amíg a munka el nincs végezve'. Vagyis Jézus azt mondta: 'Két dolgot fogok csinálni. Démonokat űzök és gyógyítok'. Ezzel kezdte a szolgálatát, ezzel folytatta, és ezzel is fejezte be. Egész szolgálatának, elejétől a végéig, szerves része volt mindkettő. Valószínűleg ideje egyharmadát a betegek gyógyításával és a démonok kiűzésével töltötte, s ez a két dolog olyan szorosan kapcsolódott egymáshoz, hogy csakugyan lehetetlen volt szétválasztani őket Jézus szolgálatában.

A következő fontos tény pedig az, hogy az Újszövetségben soha senki nem küldetett ki evangélizálásra anélkül, hogy meg ne parancsolták volna neki a gonosz szellemek kiűzését is. Erre egyetlen példát sem találok az Újszövetségben, igeellenes, ha valaki mégis ezt teszi. Nézzük meg az első tizenkét tanítvány kiküldetését, ahogy azt a Máté 10:1 leírja. „És előszólítva tizenkét tanítványát, hatalmat adott nekik a tisztátalan szellemek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget, és minden erőtlenséget."

Jézus legelőször is hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött. A következő verseket átugorva az 5. versben azt olvassuk: „Ezt a tizenkettőt küldte ki Jé­zus." A 6. és 7. vers pedig így szól: „Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pe­dig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyek országa. [De ne csak prédikáljatok, csináljatok is valamit. Mit?] Betegeket gyógyítsatok, leprásokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, démonokat űzzetek."

Jézus tehát fel is készítette őket erre a szolgálatra, de ugyanakkor kötelességükké is tette a démonűzést.

A Lukács 10-ben olvasunk azután to­vábbi hetven tanítványról, akiket ugyancsak kiküldött Jézus. „Ezek után pedig rendelt az Úr másokat is, hetvenet, és elküldte azokat, kettőnként, az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahová me­nendő volt."

Nézzük meg most ennek a fejezet­nek a 17. versét, amely e hetven tanítvány visszatérését és beszámolóját írja le. „Visszatért pedig a hetven tanítvány örömmel, mondván: Uram, még a démonok is engednek nekünk a Te neved által." 

Mi volt rájuk nagy hatással? Az, hogy hatalmuk van a démonok fölött. És itt nem a tizenkettőről van szó, ha­nem a hetvenről! Nézzük meg ezután Jézus utolsó parancsát az Evangéliumok végén. Először a Márk 16-ból olvassuk el a 15. verssel kezdődő részt: „És mondta nekik: elmenvén a széles világ­ra hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül. Aki pedig nem hisz, elkárhozik. Azokat pedig, akik hisznek, ilyen jelek követik [s mi az első jel?]: Az én nevemben démonokat űznek..."

Tehát Jézus úgy küldte ki szolgálatra a tanítványait, hogy előzőleg felkészítette őket arra, hogyan bán­janak el a démonokkal. A Máté 28-ban pedig így van leírva Jézus nagy parancsa a 19. és a 20. versben: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népe­ket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok min­den napon, a világ (e kor) végezetéig."

Jézus tehát azt mondta nekik, hogy tanítsák meg tanítványaikat mindarra, amire Ő tanította őket. Az egyik legfontosabb dolog pedig, amire Jézus meg­tanította tanítványait, az volt, hogyan kell bánni a dé­monokkal. S aztán azt ígérte: „Veletek vagyok a világ (vagyis e kor) végéig". Tehát semmivel nem utalt arra, hogy ennek a folyamatnak valaha is meg kellene szakadnia. Ugyanezt a szolgálatot kell folytatni Jézus elmenetelétől a visszajöveteléig. Ez magának, Jézusnak a programja. A tragédia az, hogy az Egyház eltért ettől. Nem továbbfejlesztették, hiszen képtelenek rá. A valóság az, hogy szánalmassá silányították.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 2.

Ugyanennek a napnak a leírásában, a 32-34. versekben olvassuk aztán ennek a szolgálatnak a folytatását. Hadd mondjam el, hogy nem szeretem sem az 'ördöngös', sem a 'démon által megszállt' kifejezést. A görögben itt a 'daimonidzomai' szó szerepel. Ez egy olyan szó, aminek a töve a 'démon' főnév. Az '-izomai' képző pedig a szenvedő alakot jelenti, vagyis hogy 'démonizált'. Az tehát a legjobb fordítás, hogy démonizált. A 'démon által megszállt' kifejezés vagy az 'ör­döngös', - sajnálatos módon - milliók számára tette érthetetlenné a témát, mivel nem tudták elfogadni, hogy az ördög megszállhatna egy keresztényt. Nos, én is azt mondom, hogy egy igaz keresztényt az ördög nem tud megszállni. Egy igaz keresztény ugyanis Jézus uralma alatt van. Mégis, sok igaz keresztény életének vannak olyan területei, amelyek démonizáltak, vagyis amelyek démoni hatás és befolyás alatt vannak. Olyan területek ezek az életükben vagy a jellemükben, ahol nem tud­nak teljesen uralkodni maguk felett. Az ilyen keresz­tények démonizáltak, de nem a Sátán által megszállottak. Ha ki tudnánk küszöbölni ezt a rossz fordításból eredő félreértést, sokkal jobban látnánk és értenénk a valós helyzetet. A továbbiakban ezért az eredeti szö­veg értelmét legpontosabban visszaadó 'démonizált' szót használom.

„Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind őhozzá vitték a betegeket, s a démonizáltakat..." Az Újszövetség csakugyan alig tesz különbséget - és Jézus maga se tett. Szinte mindig egyszerre, ugyanazon szolgálat alatt foglalkozott a betegekkel és a démonizáltakkal. „És az egész város odagyűlt az ajtó elé. És meggyógyított sokakat, akik különféle betegségben sínylődtek, és sok démont kiűzött, és nem hagyta szólni a démonokat, mivelhogy ismerték őt." (A 'kiűzni' szó helyett használhatjuk a 'kivetni', 'kilökni' kifejezéseket is, mivel ezek jobban érzékeltetik ennek a cselekedetnek a gyakorlati tartalmát. Mit csinálsz ugyanis akkor, ha például füst kerül a tüdődbe? Kiköhögöd, kilököd magadból. Ez egy akarati döntés, de egy gyakorlati cselekedetet is jelent. Ezért használom szívesen - ha nem is mindig - a 'kivet­ni' szót. Mert talán ez a legkifejezőbb.) Jézus tehát sok démont kivetett, kiűzött, s nem hagyta őket beszélni, mivel ismerték Őt.

Szeretnék most még egy verset felolvasni ebből a fejezetből, a 39-et. „És prédikált azok zsinagógáiban, egész Galileában, és démonokat űzött" Az Újszövetség görög szövege itt egy olyan igeidőt használ, amely a folyamatosságra utal, vagyis a kapernaumi démonűzés nem egy egyszeri, elszigetelt esemény volt, amely csak egyetlen zsinagógában fordult elő, hanem Jézusnak szokása volt, hogy ezt a két dolgot művelje a zsinagó­gában: tanítson, és démonokat űzzön. És Ő egész Gali­leában ezt tette. Márpedig Galileában több száz zsinagógának kellett lennie!

Mint tudjátok, sokan úgy gondolkoznak, hogy ta­lán itt-ott előfordulhat, hogy ma is szükség van démonok kiűzésére, de ez meglehetősen ritka és kivételes eset. Mindamellett azt is képzelik, hogy még ha vannak is ilyen démonizált emberek, azok biztosan börtönben vagy elmegyógyintézetben vannak. Fel kell hívnom a figyelmeteket arra a tényre, hogy Jézus egyáltalán nem ilyen emberekkel foglalkozott, ö olyan ortodox zsidókból űzött ki démonokat, akik szomba­tonként elmentek a zsinagógába, a hét többi napján pedig a családjukról gondoskodtak, a mezőn dolgoz­tak, halásztak vagy a boltjukban tevékenykedtek. Alapvetően tehát átlagos, tiszteletreméltó, vallásos em­berek voltak, csak éppen voltak bizonyos problémáik. Ahogy már mondtam, voltak olyan területek az életük­ben, amelyek felett nem tudtak uralkodni. Ne gondold tehát, hogy akinek szabadulásra van szüksége, az automatikusan vagy bűnöző, vagy őrült. Lehet ugyanolyan átlagember, mint amilyenekkel naponta találkozunk. Még akár jóra való, tiszteletreméltó, vallásos ember is, aki templomba jár, és helyénvaló dolgokat mond - csakhogy van valahol egy terület az életében, amely démonizált, amely felett nem tud uralkodni. Ezek lehetnek érzelmek, lehetnek testi vágyak, s lehet­nek elmebeli problémák is. (Az egyes területekkel majd később foglalkozunk.)

Furcsa dolog, mégis tény, hogy egy adott nemzet fiai könnyen el tudják fogadni, hogy egy másik nemzet tagjainak valóban szükségük van szabadulás­ra. A múltkor például Dániában tanítottam a szabadu­lásról. A dánoknak semmilyen nehézséget nem oko­zott annak elfogadása, hogy az amerikaiaknak szüksé­gük van szabadulásra. Az amerikaiak pedig azt hiszik el könnyen, hogy az afrikaiaknak van szükségük sza­badulásra. Nos, életemből nyolc évet töltöttem Afriká­ban, s elmondhatom, hogy ott soha nem találkoztam annyi démonnal, mint Amerikában. Kulturális különbségek persze vannak, mivel a démonok is alkalmazkodnak a környezetükhöz.

Nézzünk meg most egy másik evangéliumi sza­kaszt, amely ugyanazt az eseményt írja le. Ez a Lukács 4:40-41-ben van. Ugyanarról a szolgálatról van szó, amelyet a Márk 1-ben is látunk: „A nap lementével pedig mindenek; akiknek különféle betegeik voltak, őhozzá vitték azokat, ő pedig mindegyikőjükre rávetve kezeit, meggyógyította őket. Sokakból pedig démonok is mentek ki, kiáltozva..." A gyógyítás és a szabadítás szolgálata tehát teljesen összefonódott. Betegeket vittek Jézushoz, de a gyógyulásukhoz sokszor gonosz szellemeket is ki kel­lett űzni. Azt is fontos megjegyeznünk, hogy Jézus mindegyikükre rátette a kezét. Nem tudom, él-e még az a régebbi pünkösdi felfogás, amely szerint igeellenes olyan valakire ráten­ni a kezedet, akiben gonosz szellem van. Ha ez így lenne, akkor maga Jézus is igeellenesen cselekedett volna. Én azonban inkább követem Jézus példáját, mint a tradíciókat.

Derek Prince - A szabadulás alaptanításai 1.

1. rész. Az ellenség azonosítása 

Hiszem, hogy akkor járunk el a leghelyesebben, ha először magának Jézusnak a szolgálatában figyeljük meg ezt a területet. Sokszor elmondtam már, hogy én a magam részéről nem kívánom túlszárnyalni Jézus szolgálatát. Azt hiszem, sokan úgy vélekednek, hogy ma már lehetne mindezt jobban is csinálni, mint ahogy Jézus csinálta, de én nem osztom ezt a nézetet. Amikor Jézus elkezdte nyilvános szolgálatát, az embereket az döbbentette meg a legjobban, ahogy a gonosz szellemekkel bánt. És fontos felfigyelnünk arra, hogy ez Jézusnak olyan csodája volt, amiről az Ószövetség sehol nem tudósít. Majdnem minden más csodájához találunk hasonló eseteket az Ószövetségben is: ott is volt gyógyítás, étellel való csodás ellátás, a természet erői felett való uralom. Gonosz szellemek kiűzéséről azonban sehol nem tudósít az Ószövetség. Azokat az embereket pedig, akik látták, azonnal megragadta és tűzbe hozta Jézusnak ez a szolgálata.

A Márk 1:23-ban azt olvassuk: „ Volt pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt..." (A görög itt azt a kifejezést használja, hogy 'tisztátalan szellemben' volt, ami szinte lefordíthatatlan. Mai nyelven ezt úgy tudnánk a legpontosabban kifejezni, hogy 'egy tisztátalan szellem hatása alatt állt'. A Biblia három olyan kifejezést használ, amelyek többé-kevésbé felcserélhetők egymással: démonok, gonosz szellemek és tisztátalan szellemek. Van szó azután a szellemek bizonyos fajtáiról is, mint például az erőtlenség vagy a félelem szelleméről.) Tehát azt olvassuk, hogy „Volt pe­dig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan szellem volt és felkiáltott. És mondta: Hah, mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus. Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te. Az Isten szentje." A gonosz szellemek azonnal tudták, hogy kicsoda Jézus. A tanítványainak - úgy tűnik - egy évnél is több időre volt szükségük ahhoz, hogy elkezdjék felfogni, valójában ki is Jézus. A démonok viszont azonnal tudták - és féltek tőle. (Amikor Jézus megkérdezte a gadarénustól, hogy: mi a neved, ami egyes szám, az azt felelte: Légió a nevem, mert sokan vagyunk, ami már többesszám. Az egyes és többes számnak ez a váltakozása nagyon jellemző a démonokra.)

A Bibliában így folytatódik a leírás (25., 26. vers): „És megdorgálta őt Jézus, mondván, némulj meg és menj ki belőle. És a tisztátalan szellem megszaggatta őt, és fennszóval kiáltva kiment belőle." Ebből a leírásból látható, hogy nagyon drámai, nyilvánvaló esemény történt. Ez nem a szokványos zsinagógai viselkedés volt. Valaki azt mondta egyszer: „a legtöbb gyülekezetből kitették volna ezt az embert." Jézus azonban a démont tette ki az emberből, s így maga az ember ott maradhatott a zsinagógában.

A következő versszakokban azután azt olvassuk: „És mindnyájan elálmélkodtak, annyira, hogy egymás között kérdezgették, mondván: mi ez? Micsoda új tudomány ez? Hogy hatalommal parancsol a tisztátalan szellemeknek is, és engedelmeskednek neki. S azonnal elment az ő híre Galilea egész környékére." Ez nagyon jellemző, s ez így van még ma is: ha a gonosz szellemek elkezdenek megnyilvánulni, és kiűzik őket, akkor annak azonnal elterjed a híre. Ez olyasmi, ami mindmáig nagy hatással van azokra, akik szemtanúivá válnak. Amit ki szeretnék emelni, hogy Jézus nem a férfival foglalkozott, hanem a benne lévő gonosz szellemmel. Vagyis azzal a másik személlyel, aki a férfiban volt. Semmi jel nem utal arra, hogy ez az ember előzőleg ne viselkedett volna normálisan. Jézus jelenléte és a Szent Szellem rajta lévő kenete volt az, ami nyilvánosságra hozta abból a férfiból az addig láthatatlanul benne rejtőző démont.