Reinhard Bonnke - A közbenjárás faltörő kosai 6.

A KÖZBENJÁRÓ TITKAI

Az Úr adhat nekünk olyan feladatokat is, amelyeket nekünk kell elvégeznünk, például beszélnünk kell valakivel valami személyes ügyéről. A közbenjárás fő célja azonban nem az, hogy titkokat halljunk másokról Istentől. Nem az a dolgunk, hogy jöttünkben-mentünkben "helyreigazítsuk" a testet, megmondjuk embereknek, mit gondol Isten, és mindenkivel megosszuk Isten bizalmas közléseit. (Suzette ezt "szellemi pletykának" hívja, és figyelmeztet, hogy Isten titkai szentek az Úr szemében.) Isten ad nekünk bizonyos információkat, hogy közbenjárhassunk másokért, és ezáltal Ő elérhesse a céljait az illető életében. Úgy tűnik azonban, hogy az Úr az időnek csak 2%-ában beszél ezekről a titkokról. A közbenjárási idő 98%-át azzal töltjük, hogy a világot visszafordítjuk Istenhez a Szellem vezetése szerint.

Ha belépünk a közbenjárás munkájába, ez a tapasztalat megváltoztatja az életünket, de csak Isten tehet valakit közbenjáróvá. Ha az Úr olyan élményeken visz téged keresztül, amelyek vágyat ébresztenek benned, hogy Isten trónja előtt elveszett világunkért kiálts, akkor nem fogod ezt bánni, akármilyen nehéz legyen is a felkészítő munka.

A közbenjárás megváltoztatja az élethez való hozzáállásodat, olyan beteljesülést hoz számodra, amit előzőleg senki sem tud ábrázolni előtted, mert oly gazdag ez az átélés. Állítsd szívedet Isten rendelkezésére, ne csak az idődet, akkor olyan helyen gyűjtesz kincset, ahol a moly nem érheti el.

Az evangélizálást minden értelemben a Szent Szellem munkájának kell látnunk. Az evangélizációs hadjárat minden mozzanatát Neki vetjük alá: a prédikálást, az éneklést, az összejövetel rendjét, minden szolgálatnak és a Szellem ajándékainak a használatát. Az evangélizáció egyetlen nagy erőfeszítés, amit helyi hívők épp úgy támogatnak, mint az egész Egyház. Az evangélizáció eltávolít minden gátat, minden akadályozó önérdeket és minden olyan eszközt, ami távol tarthatja az embereket Istentől. Az evangélizációban a Szent Szellem működik a közbenjáráson és a szolgálaton keresztül is. Ez az összetétel hozza létre a világot meghódító ébredést!

Reinhard Bonnke - A közbenjárás faltörő kosai 5.

JOGOS ÖRÖKSÉGED

Amálek támadása a pogányok próbálkozása volt arra, hogy távol tartsák Izraelt az örökségétől. Ez rávilágít a közbenjáró erőfeszítés megfelelő témájára, amit a Zsolt. 2:8. állít elénk: "Kérjed tőlem és
odaadom néked a pogány okát örökségül, és birtokodul a föld határait.”

Megjegyzés: először kérünk (közbenjárunk), aztán birtokolunk. A közbenjárást evangélizáció követi - ezzel megyünk be ténylegesen a földre, hogy elfoglaljuk. Ugyanezt az alapelvet mutatja az 1. Timóteus 2:1., ahol azt az utasítást kapjuk, hogy járjunk közben minden emberért. A 4. vers szerint azonban az imának határozott célpontja van. A cél az, hogy "mindenki üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson”. Figyeld meg a "mindenki" szót! így menekülhet meg a világ - a közbenjárás és az evangélizáció által.

Azt is észre kellene vennünk, hogy Mózes leült. Nem keresett kifogásokat azzal, hogy: "fáradt vagyok", mert "mindig imádkozni kell és meg nem restülni" (Lk. 18:1.) és "a jócselekedetben ne restüljünk meg" (Gal. 6:9.). Mózes eldöntötte, hogy imádkozik, amíg a győzelem el nem jön, nem érdekelte az idő. Ez azt jelenti, hogy belépünk a csata egy bizonyos területére, nem csak úgy általánosan imádkozunk, vagy minden különös ok nélkül böjtölünk. Helyénvaló kötelességünk, hogy bizonyos időt imával töltsünk, de a közbenjárásba beletartozik az, hogy egy felismert ellenségre lövünk.

Továbbá az is nagyon fontos, hogy Mózes nem csak elmondott egy imát. A karjai felemelve maradtak, amíg Józsué meg nem szalasztotta Amáleket. A közbenjárás és a kitartás biztosította a győzelmet. Suzette "vajúdásnak" hívja ezt. Ilyen meghatározásokat ad ő a közbenjárásra:

Ima, hogy Isten akarata legyen meg a világban.
Behatolás, közbelépés és együttműködés Istennel.
Részesülés Isten cselekedeteiből, az Ő szolgálata ima által.

Nem saját véleményünk szerint való imádkozás, hanem olyan, ami az Isten vállán levő terhet tartja szem előtt. Azért kell imádkoznunk, amit Isten akar, nem azért, amit mi gondolunk. Ezáltal felvesszük Krisztus gondolkodásmódját.
Fontos annak a meglátása, hogy szükség van Isten cselekedeteire, és akkor bátran és bizalommal kérhetjük az Urat, hogy cselekedjen.

MEGHATÁROZÁSOK

Suzette rámutat, hogy a "közbenjárás" szó ténylegesen az Ézsaiás 53:12-ben fordul elő először a Bibliában, amikor Krisztusról van szó, aki "imádkozott a bűnösökért". Ez a héber baga szó alapvetően azt jelenti: "kegyetlenül összeütközni". Vine szótára leszögezi, hogy a baga azt jelenti: "ellene indul, kegyetlen vele, behatol, közé áll, könyörgésre kényszerít, találkozik és imádkozik".

Tehát itt két különböző szempontot látunk: háborút és vajúdást. Először is, a baga a Sátánnal való valódi szembenállást jelent. Jézus nevében az emberek javára ezáltal "ellene indulunk" és összeütközünk vele. Ez a szó a vajúdásra is utal, ami enyhébb kifejezés - "közé állás", vagyis az Atya elé állás az emberek érdekében. A közbenjárásnak tehát két vonása van: szembe áll a Sátánnal, és Isten elé is áll.

Suzette felhívja a figyelmet az Újszövetségben is a közbenjárásra használt szavakra. Az egyik ilyen görög szó két részből áll. Az egyik rész jelentése: "túlhaladni", a másiké: "találkozni valaki javára, vagy érdekében". Más szavakkal, átnyúlunk a másik emberhez, és megtesszük érte a tőlünk telhető legtöbbet. Egy másik a közbenjárásra használt szó erre is utal: "eljutni a Király füléhez valaki érdekében". Ez azt mutatja, hogy szoros kapcsolatra van szükség a szóló és a Király között.

Suzette egy közönséges szótárhoz is elirányít minket (ez esetben Websteréhez). Ez a közbenjárást úgy írja le, mint "közvetítés, könyörgés, ima, vagy kérés valaki más javára" és a "közbenjárni" igét így határozza meg: "cselekedet két fél között azzal a szemponttal, hogy kibékítsék a köztük levő különbségeket, vagy vitapontokat; követni, ügyet védeni, vagy beavatkozni más érdekében". Könyörgés, kérés, ügy védése, beavatkozás, közbelépés - ez a legmagasabb hőfokra emelt ima.

Fineás beavatkozott, amikor Izrael nagyot vétkezett és csapás következett az egész országra. A terjedő borzalom véget ért, és ezt még nemzedékekkel később is igazságul tudták be Fineásnak. A közbenjáráshoz tartozik, hogy békét csinálunk, embereket eljuttatunk Isten békességéhez. Ez az igazság aratását növeli, ami az örökkévalóságig érvényes. Ez a közbenjárásban rejlő erő.

Suzette hangsúlyozza, fontos, hogy Isten irányítsa az imánkat. Az Ő céljára kell lőnünk. Istennek csatornákra van szüksége az akarata megvalósításához. Suzette erősen ragaszkodik ahhoz, hogy tudnunk kell, mi érdekli Istent, mert Ő tudja, mi történik, amikor mi nem tudjuk, és pontosan tudja, hol készül támadásra a Sátán.

Reinhard Bonnke - A közbenjárás faltörő kosai 4.

HOGYAN TÖRTÉNIK?

Az evangélizációk előtt 6-8 héttel Suzette Krisztus testének a lehető legtöbb tagját bevonja az erőteljes közbenjárásba. Nem egyedül egy bajnok imádkozik, hanem az egész egyház csatlakozik a súlyával a támadáshoz. Megrohamozzuk a pokol kapuit, és zörgetünk a menny ajtaján könyörgéssel. Ezt kifejezetten a lelkek megmeneküléséért és Isten Szellemének a mozdulásáért tesszük.

Az ilyen közbenjárás erőssége nem csúcsosodik ki és nem fejeződik be az evangélizáció kezdetével. Folytatódik egészen a megtérésre való felhívásig. Több száz, néha több ezer ember imádkozik és foglalkozik szellemi hadviseléssel az evangélizációink alatt. Miközben az evangélista dolgozik, prédikál és szolgál, a színfalak mögött az emberek szellemi erőkkel foglalkoznak, hogy segítsenek az evangélistának győzelmet aratni. Olyan ez, mint amikor Mózes imádkozott Józsuéért, aki a csata sűrűjében volt. Mikor van szükség közbenjárásra, ha nem akkor, amikor a legnagyobb a sátáni támadás?

A 2. Mózes bibliai beszámolójában a két csapat: Izrael hadserege és Mózes társasága különböző helyeken volt, mégis egy időben, együtt, ugyanazt a csatát vívták. A mi evangélizációs összejöveteleinken a közbenjárók is talán távol vannak az összejövetel helyszínétől, a fő területtől, messze egy másik téren, vagy egy másik csarnokban. Ezek az imaharcosok azonban tevékeny részesei magának az istentiszteletnek, emelik az evangélistát, és csatlakoznak a menny seregeihez a sötétség erőinek visszaverésében.

Ennek a módszernek a hatékonysága immár kétségtelenül bebizonyosodott. Ez elől a közbenjárás erőtöbblettől az ellenségnek vissza kell vonulnia, így a még meg nem tért emberek nyitva maradnak Isten Igéjének az ereje számára. Sok lelket aratunk le így, nagyban épül a Krisztus teste, és beteljesedik Isten Igéje. Így mindnyájan Krisztus partnereivé válunk, és az Ő aratásának a részvényeseivé. Közbenjáróink visszatartják a Sátán seregeit, amíg a lelkek biztonságba nem kerülnek Isten országában. Ez az eljárás Istennél kezdődött, ezért Ő meg is áldja ezt. Ez hat az egyéni
keresztényre, a gyülekezetekre, a városra, az országra és mindenek fölött a hitetlenekre. A közbenjárás országutat épít a világot megnyerő evangélizáció számára.

MIT JELENT?

Ahogy Mózes és Józsué is összedolgozott a csatában, úgy az Úr szándéka mindig az volt, hogy a közbenjárás és az evangélizáció együtt működjön. A közbenjárás és az evangélizáció egyesül a csatában. Olyan ez a kettő, mint a kéz a kesztyűben, vagy a víz a folyó ágyában, vagy a szőlővesszők a tőkén.

A lélekmentéshez nem kötődő közbenjárás olyan, mint a cél nélküli lövés, mintha az atléta célvonal nélkül futna versenyt, vagy mint egy focimeccs kapu nélkül. Ha ébredésért imádkozunk, tennünk kell valamit az ébredésért. A közbenjárás előkészítő munka is; eke, ami felszántja a talajt a vetés és aratás előtt. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell közbenjárnunk, amíg egy evangelizációt, vagy valami hasonlót nem kezdenek el szervezni, hanem feltétlenül azt, hogy látást, vagy tervet kell kapnunk a világ elérésére.

Aztán itt a másik mulasztási lehetőség: az evangélizáció közbenjáró ima nélkül. Ez olyan, mint egy kézzel kurblizott motor, amihez nincs üzemanyag, vagy mintha háló nélkül halásznánk, és a halakat egyenként, a farkuknál fogva próbálnánk kifogni.

Reinhard Bonnke - A közbenjárás faltörő kosai 3.

A MENNYEI ERŐ FÖLDI ÉRINTKEZÉSI PONTJA

Harmadszor, Amálek sátáni, ellenséges érzülettel volt Izrael iránt, és ez az ellenségesség az ima szellemi erőivel találkozott. Úgy tűnik, Amáleknek nem volt oka a támadásra. A rohamot az ördög sugallta, egészen ésszerűtlen volt. Csak egy szellemi erő szállhatott szembe vele.

Ma ugyanebben a helyzetben vagyunk. Az evangélium ellenségei "a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint" járnak, "mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik" (Ef. 2:2.). Ez ennek a korszaknak a szellemisége. Ezt meg kell ragadnunk szellemileg, hogy megtörjük azt az erőt. Pusztán a jó prédikációk és tárgyalások sosem végzik el a feladatot. A gonosz mélyen rejlik. Űzd ki őt a rejtekéből az ima és könyörgés mindig győztes fegyverével! Lépj be a Kálvária győzelmébe! "Az én Szellememmel" - mondja az Úr." A közbenjárás olyan, mint a villámhárító, a mennyei erő földi érintkezési pontja.

AZ IMA ÉS AZ ESEMÉNYEK KÖZÖTTI KAPCSOLAT

Negyedszer, a csatát Mózes, Áron és Húr is megnyerte a hegytetőn a völgyben levő Józsuával és embereivel együtt. A csata állása nem Józsué módszerei szerint fordult jobbra vagy rosszabbra, hanem a három férfi közbenjárása szerint. Az elbeszélésből úgy tűnik, hogy Mózes alkalmanként leeresztette karjait, és akkor Amálek kerekedett felül, amíg Mózes karjai újra fel nem emelkedtek. A hegytetőn harcolók egyek voltak a völgyben küzdőkkel. Itt világosan megmutatkozott az ima és az események közötti kapcsolat.

A TENYERÉBEN

Ötödször, Mózes emelte fel a kezét. Rámutattam, hogy nem egyedül ő járt közben. Itt azonban még több mondanivaló rejlik, valami, ami Mózes ujjaival kapcsolatos. Suzette Hattingh szokta mondani, hogy egy napon hirtelen rájött: az Efezus 4-ben megnevezett öt hivatal olyan, mint egy kézen az ujjak. Minden ujj magától működik, de csak akkor, ha a tenyérhez kapcsolódik. A tenyér jelképezi Krisztus testét. A közbenjárás a test működése, minden hívőre kirótt feladat, nem csak a kéz egy ujjának a dolga, vagy olyan emberek különleges ajándéka, akiket Jézus ad az egyháznak. A Krisztus teste minden tagjának kell közbenjárnia - ezt az alapelvet alkalmazzuk az evangelizációinkon.

Reinhard Bonnke - A közbenjárás faltörő kosai 2.

ISTEN SZÍVÉNEK ELÉRÉSE

Először is, a közbenjárás Mózes szívében született. Valójában ebben az esetben nem jegyeztek fel Mózestől való szavakat. Az imája nem szabott formájú litánia volt, vagy szóról szóra ismétlendő szöveg.
Mózes egy szót se szólt, de szelleme Istennel harcolt, és ezt a karja felemelése fejezte ki. Áron és Húr Mózes kezének az emelésével részesült ebben a győzelemben. Isten szívét a szívünk éri el, nem csupán az ajkunkat elhagyó hangok. Mindazáltal ki kell fejeznünk magunkat, és Mózes valóban fizikailag is odaadta magát ebben a könyörgésben. Pál apostol ezt írta: "Akarom azért, hogy imádkozzanak a férfiak minden helyen, tiszta kezeket emelvén föl" (I.Tim. 2:8.).
Mózes talán olyan erőteljesen könyörgött, hogy ezt szavakkal nem lehetett kifejezni, de mi általában nem tudunk csendben könyörögni. Ugyanebben a fejezetben Pál ezt írja: "Intelek azért..., hogy tartassanak könyörgések, imádságok, esedezések. hálaadások minden emberekért"
(1. Tim. 2:1.).

A KÖZBENJÁRÁS FALTÖRŐ KOSAI

Másodszor, egy ember emelte fel kezeit, de ketten segítettek neki ebben. Sokat hallottunk már arról, hogy "valaki álljon a gátra", de telnek az évek. Ki tud rámutatni egy ilyen emberre? Ha bárki is azt állítaná magáról, hogy ő az, az illetőt bizonyára egyedülállónak tekintenék. Másoknak is benne kell lenniük az akcióban. Valójában ez a történet mutatja, hogy ez így van. Nem hagyhatjuk az imádkozást egy férfira, vagy egy nőre, vagy néhány úgynevezett imaharcosra. Ne mondd azt: "Ez csak egy imaösszejövetel."! Gyűljenek össze a milliók, hogy megrohamozzák a bűn fellegvárát!

Ezt az alapelvet követjük a CfaN evangélizációs hadjáratain. Suzette Hattingh a CfaN csapat létfontosságú kulcsembere. E fejezet sok gondolatát neki kell köszönnünk. Az ő kifejezett szolgálata nem csak az imapartnereink összeírása, hanem az is, hogy ténylegesen összegyűjtsön ezreket, oktassa és vezesse őket az igazi közbenjárásban. Itt nem dalok elénekléséről, vagy áldásért való imádkozásról van szó, hanem a Sátán erősségeinek lerombolásáról. A közbenjárók hatalmas páncélöklök.

Minket nem szép szavak érdekelnek, hanem a szív kifejezése. Az emberek térdelhetnek, ülhetnek, állhatnak, lefekhetnek az Úr előtt, vagy járkálhatnak, mindezt általános felügyelet mellett. Senki sem vár arra, hogy a pásztor megszólaljon: "Kérem, valaki vezessen minket imában!" Ehelyett mindenki együtt imádkozik, ahogy az Apostolok Cselekedeteiben. Szabadság van, de nem szabadosság. Szabadság, de nem szertelenség. Minden összejövetelen rendnek kell lenni, és azt tisztelni kell. Mi viszont nem félünk attól, hogy az emberek Istenhez kiáltanak, és akár könnyezve is segítségül hívják az Ő nevét.

Reinhard Bonnke - A közbenjárás faltörő kosai 1.

SZÍNFALAK MÖGÖTT

Milyen kiváltságos evangélista az, aki mögött közbenjárók állnak! A közbenjárók a tüzérek, akik a dinamitot adják a pokol elleni evangéliumi bombázásunkhoz. A közbenjárók többek, mint imapartnerek, amint majd meglátjuk. Ők Mózes fajta emberek.

Bizonyos értelemben sosem lehetünk olyanok, mint Mózes. Ő fejedelem volt, törvényadó, nemzetalkotó és zseni. Ő azonban még valami nagyobb is volt, amik mi is lehetünk! Közbenjáró. Egyiptomi fejedelemként Mózest tanították háborúzni, valószínűleg még katonáknak is parancsolt. Amikor viszont Izrael léte veszélybe került, maga Mózes kezdett közbenjárni. Úgy védte a népét, hogy Istennél védte az ügyüket. Nem a test karjában bízott, hanem az Úr előtt borult arcra.

Negyven évvel korábban Mózes magára vont néhány dolgot, miközben megpróbálta megszabadítani Izraelt. Megtette az első ökölcsapást népe szabadsága érdekében, de ez hiba volt. Mózesnek menekülnie kellett. Pályafutása végén újra oly módon nyilvánult meg, amit a Biblia hitetlenségnek nevez. A nép elégedetlensége szélsőségekbe vitte Mózest. Felállt, és támadólag megkérdezte: "Avagy e kősziklából fakasszunk-é nektek vizet?" Aztán Isten félretette őt. Mózes túllépte a hatáskörét, és lemondott a titkáról.

A világnak vannak módszerei a tömegek befolyásolására. Nagy sokaságok gyűlnek össze a szolgálatainkon. De bízom abban, hogy ezer mérfölddel alattunk vannak a tömegpszichológia módszerei és a demagóg népvezérek fogásai. Nekünk más módszerünk van, Mózes titka - a közbenjárás. Abban az ősi világban ki volt olyan hatékony, mint Mózes - vagy ki olyan ma? Egyik példa a másik után ábrázolja Mózes erejét. Mózes látta Istent, és ezzel a látással élte le az életét. Ma némelyek primitívnek tekinthetik őt. Háromezer év telt el, de kinek volt nagyobb befolyása az emberiségre, mint neki? Az ő hatása a történelemre nagyobb, mint bárki másé, kivéve Krisztust. Ezek a gazdag eredmények arra késztetnek, hogy menjek vissza Istennek ehhez a fejedelméhez, és figyeljem őt. Vegyünk csak egy példát a 2. Mózes 17:8-l4-ből:

"Eljőve pedig Amálek és hadakozik Izrael ellen Refidimben. És monda Mózes Józsuának: Válassz nekünk férfiakat és menj el, ütközzél meg Amálekkel. Holnap én a halom tetején állok és az Isten pálczája kezemben lesz. És úgy cselekedék Józsué, a mint mondotta vala néki Mózes, megütközék Amálekkel: Mózes, Áron és Húr pedig felmenének a halom tetejére. És lőn, mikor Mózes felemelé kezét, Izrael győz vala; mikor pedig leereszti kezét, Amálek győz vala. Mikor azért Mózes kezei elnehezedének, követ hazának és alája tevék, hogy arra üljön: Áron pedig és Húr tartják vala az ő kezeit, egy felől az egyik, más felől a másik, és felemelve maradónak kezei a nap lementéig. Józsué pedig leveré Amáleket és az ő népét fegyver élivel. És monda az Úr Mózesnek: írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuának, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól."

Némelyek nem imádkoznak. Titoknak hívják az imádságot, és túllépnek rajta. Mégis: feltétlenül használnak más olyan dolgokat is, amelyeket nem értenek. Miért győzött Amálek, amikor Mózes karja elnehezült? Ez furcsának tűnhet. Az ima azonban nem logika kérdése, hanem kinyilatkoztatásé. Végig a történelem folyamán az ember úgy találta, hogy Isten felel az imára. Nincs értelme a dolgok mibenlétén vitatkozni. Csak élvezzük a dolgok hasznát! Az Úr elrendelte, hogy ezt az esetet (hogy Mózes kezeit tartották Isten előtt) írják meg könyvben, és ebből a könyvből, a Bibliából vehetjük a nekünk szóló utasításokat.

Reinhard Bonnke - Becsület: A Sátán célpontja 6.

A HARMADIK KULCS - FELKENT LÁBNYOMOK

Íme, a harmadik kulcsigém:

"Mint a drága olaj a fejen, amely aláfoly a szakállon, az Áron szakállán; amely lefoly köntöse prémjére "(Zsolt. 133:2.)

Ilyen bőséges kenettel! Az a megszentelt olaj lefolyt Áron ruháján, rácsöpögött lábára és a földre. Ezt a kenetet kifejezetten csak a Főpapnak készítették, és megvolt a maga egyedülálló illata. Amerre Áron járt, a lábán levő olaj, ami még mindig csöpögött a ruhája aljáról, jelezte az útvonalát. Az emberek rájöttek, hogy a főpap lábnyomait látják.

Az én Istenem adja meg, hogy miután elmegyünk erről a világról, felkent lábnyomokat hagyjunk hátra a jövendő nemzedékeknek. Isten rajtad levő kenete olyan járást ad neked, amilyen Ároné volt. Az emlékek Isten becsületes emberéről többet érnek, mint egy felirat a legnemesebb márványon. Isten országában örökkévaló történelmet csinálnak a felkent férfiak és nők.

Reinhard Bonnke - Becsület: A Sátán célpontja 5.

A MÁSODIK KULCS - EGY FÖLDI PÉLDA

A következő Igét azért írom ide, hogy feltétlenül olvasd el. Gondosan és tisztelettel elmélkedj rajta! Égesse be a Szent Szellem a lelkedbe ezt az Igét!

"Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az Ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom nektek" (1. Sám. 12:3).

Ez a bátor kihívás Sámuel Izrael előtt mondott búcsúbeszédének a része volt. Izrael bíráinak az ideje véget ért Sámuellel, aki messze a legnagyszerűbb volt ezek közül a karizmatikus szabadítok közül. Itt idézett szavai a maguk korában megdöbbentőek voltak. Azokban a régi napokban a komoly elnyomásokat egyszerűen a kormányzó mellékjövedelmi forrásainak tekintették, és senkit sem lepett meg a vérbeli zsarnokság. Az, hogy Sámuel ilyen nyilvános kihívást intézhetett a néphez az ő becsületességével kapcsolatban, az akkori világ vezetői között példátlanná tette őt.

Sámuel kötelessége, hogy kormányozzon és foglalkozzon a bűnösökkel, feltétlen volt, ítéletei ellen nem fellebbeztek. Akire büntetést rótt ki, azok haragot tarthattak volna ellene, lehettek volna bosszúszomjasak. Sámuel nyilvános szavai alkalmat adtak volna a megtorlásra. A haragosok megszólalhattak volna, állíthatták volna, hogy Sámuel megkárosította őket.

EGY MINTA DARAB AMIT ÉRDEMES SOROZATBAN GYÁRTANI

Tehát mi történt? Sámuelnek olyan jó híre volt, hogy nem félt. A nemzet összegyűlt képviselői felkiáltottak: "Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál." Ő mindenkit ítélt, és őt most mindenki ártatlannak ítéli, Isten hibátlan emberének. Ez egy valóban követendő prototípus.
Sámuel egy legalább fél évszázados időszak alatt egyetlen alkalommal sem fogadott el csúszópénzt, nem húzott hasznot egy esetből sem. Az ilyen viselkedés nem csak kínos odafigyelésből fakadt. A pillanat hevében nem mindig lehetséges az ilyen önuralom. Sámuel szíve a helyén volt, ez volt a titka. A becsületesség természetes hajlamává vált, mint az Istennel és Isten beszédével tele lévő embernek. Talán meggondolási idő nélkül, önkénytelenül cselekedve sem lépett soha rosszul.

Izrael egyhangú bizonyságtétele azonban nem volt elég Sámuelnek. Ő tudta, hogy az embereket, valójában néha mindenkit bolonddá tehet egy puszta színlelés, hatást gyakorolhat rájuk egy megjátszás is. Sámuelnek csak egy ítélet számított igazán: az Úré. Azt olvassuk:
"Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltől" (I. Sám. 12:18).

Ez azt jelentette, hogy Isten égzengéssel adta jóváhagyását a szolgájának. Az aratás ideje volt akkor, a száraz évszak. Amikor viszont az Úr felkent prófétája felemelte a karját, és mennyei szavazatot kért, csoda történt. Az ég gyorsan beborult, aztán villámlás, égzengés és eső következett. Ez volt Isten "Ámen"-je, ami jóváhagyta Sámuel becsületességét.
A nép meghunyászkodott az ilyen természetfölötti jelenség előtt. Isten mindannyiuknak megmutatta Sámuel szívét. A nép egyhangú, mindennapi kötelességei és ügyei közepette Sámuel mindig becsületesen cselekedett. A pénz kezelésében, minden apró ítéletben és döntésben, amikor senki nem látta, ő akkor sem cselekedett soha hamisan.

Most Isten napvilágra hozta, és lepecsételte ezt. Sőt, kinyilatkoztatást adott arról, mit jelent ez. Ő Sámuellel volt, Ő és ez az ember egy voltak. Sámuel az Úr nagyságából kapott nagyságot, úgy, hogy az egek feleltek bizonyságképpen. Sámuel aktájában nem voltak kétes eljárások, aljas, vagy kicsinyes trükkök. Sámuel becsületessége összekötötte őt Isten tekintélyével.

Ami tisztátalan és szennyes, az a Szellem birodalmán kívül helyez minket. Isten maga adja a jóváhagyását, amikor mindkét lábunkkal Isten országában maradunk. Az erő, dicsőség és áldás megmutatja, hogy a földi kívánság csupán homályos árnyék. Maga a Mindenható veszi kézbe annak az embernek az ügyét, aki fel tud állni, és ki tudja jelenteni becsületességét az egész világ előtt, és nem fél feltenni Sámuel kérdéseit. Itt az ideje, hogy elkezdjük ezeket az istenfélő gyakorlatokat most, a szolgálatunk elején, nem miután keserű tapasztalatokból tanultuk meg ezeket az igazságokat. Még akkor is, ha vétkeztél ezen a területen, elkezdhetsz most, azonnal becsületesen élni.

Reinhard Bonnke - Becsület: A Sátán célpontja 4.

IMÁDÁS ÉS DICSŐÍTÉS

Azt olvassuk, hogy a szeráfok "lebegtek" a harmadik pár szárnyukkal. Lebegés közben így kiáltottak: "Szent, szent, szent a seregek Ura; az egész föld tele van az Ő dicsőségével.” Lebegtek és énekeltek - ez imádás volt. A szárnyaik csapkodása volt a zene. Csak egy rövid megjegyzés: megdöbbentő, hogy ezek a mennyei lények nem azt kiáltották; "Szeretet, szeretet, szeretet...", vagy "Békesség, békesség, békesség...", hanem azt, "Szent, szent szent a seregek Ura". A dicsőítés legmagasabb csúcsa és az imádás legmagasabb formája mindig összekapcsolódik Isten szentségével és dicsőségével.

Hogyan mondhatták ezek az angyalok, hogy az egész föld tele van Isten dicsőségével? Sosem hallottak pogányokról, istentelen birodalmakról, háborúról, gyűlöletről, fukarságról és szenvedésről? De, természetesen, hallottak ezekről, de ők magasabb szempontból látták ezeket a dolgokat, ahogy a trón előtt lebegtek. Isten távlatából láttak, nem emberi nézőpontból. A földi színtér fölött lebegve az egész helyzet feltárult előttük, ezért lelkesen kiáltottak föl. A földi lakók látókörén túl kémlelve a láthatárt, minden holnapok egét, így énekeltek: "Az egész föld tele van az Ő dicsőségével'"

Nézz a trón távlatából! Mi a te látószöged? Egy vakondtúrás, vagy a Mount Everest tetejéről nézel körül? A síkságon élsz két dimenziós panorámával, vagy a szellemi magaslatok a te világod, és Isten dimenziójával is rendelkezel?
Isten trónjához emelkedsz, amikor dicséred és imádod Őt. A dicsőítés felemel téged. A kétség és a morgolódás ólomcsizmákat húz a lábadra az ének szárnyai helyett. Imádásban szemléljük a trónt, az Úr hatalmát és az Ö szentségét. Ott az Ő védelme alatt nyugszunk.

A trónteremben Ézsaiást Isten felszerelte, elküldte és megtisztította az oltár tüzével, hogy Ézsaiás az Ő tökéletesen becsületes szolgája legyen. Dicsőség Istennek! Amikor tiszta indítékkal szolgáljuk az Urat, és örvendezünk az Ő jelenlétében a trónja előtt, legyőzhetetlenek vagyunk. A baj ott kezdődik, amikor elveszítjük a trón nézőpontját. Amikor viszont jellemünket felemeli az imádás a harmadik dimenzióig, teljesen fel is fegyverzi azt.

Reinhard Bonnke - Becsület: A Sátán célpontja 3.

A TISZTASÁG A FEDDHETETLENSÉG MELLETT ÁLL

A második pár szárny a szeráfok lábát takarta el. Ez a cselekedet jelezte a tisztaságot. A legtisztább ember is hozzáér a földhöz járás közben. A trón közelében természetesen nem volt por, de a szeráfok cselekedete jelképes. Azt jelezte, hogy az Úr előtt szentségben kell járni.

Jézus ezt különösen kiemelte. Időt szánt a tanítványok lábának megmosására. Szükség volt erre a megtisztításra. Jézus azt mondta: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, különben egészen tiszta."
Először is, oda kell figyelnünk, hol járunk. Pál azt javasolja, ne adjunk helyet a test cselekedeteinek. Ne imádkozzunk így: "ne vígy minket a kísértésbe", ha közben mi megyünk oda. A tisztátalan láb a gondatlan járás jelképe. "Legyetek tiszták ti, akik az Úr edényeit hordozzátok!" (Ésaiás 52:11)

Ez bölcs dolog, ahogy, természetesen mindannyian tudjuk. Ilyen tanácsot azonban könnyebb adni, mint megfogadni. A mai hírközlő szervek úgy ontják magukból az erkölcsi szennyet a légkörbe, ahogy a kémények okádják a kormot. Gázálarcot kell felvennünk, hogy ne lélegezzük be a materialista kor lelkibetegségeit az azt kísérő hitetlenséggel. A szorgalom is feltétlenül fontos ehhez, de más segítségre is szükségünk van. Mi az?

A legjobb védelem az, ha az Igével állandóan mossuk az elménket. Áthatolhatatlan a gondolkodásunk, ha Isten Igéjével és Jézus elfedező vérével tartjuk karban, "övezzétek fel elmétek derekait" (1. Pét. 1:13.) naponkénti igeolvasással. Ez a védőoltás minden szellemi fertőzés ellen. "Szívembe rejtettem a Te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt. 119:11.). A tudósok kitaláltak egy olyan autófényező szert, ami egyszerűen taszítja a port. Sokkal az ilyen tudományos kísérletek előtt a hívők már rájöttek, hogy az Ige ereje visszaveri a bűnt.

Hogyan engedelmeskedhetünk az Ige utasításának: "Amik csak szentek, ezekről gondolkodjatok"? Először is, a Biblia ad nekünk kedves gondolkodni valókat és olyan dolgokat is, amelyek erősítik a vágyainkat és indítékainkat a jóra. Imádkozz így is: "Ne vígy minket a kísértésbe," és "vigyázz és imádkozz"! Sose feltételezd, hogy nem kell így tenned!

Akkor nyílt arccal állhatsz az emberek elé bármilyen dobogóra; az indítékaid átlátszóak, minden rejtegetnivaló szégyen nélkül - ez a tapasztalat mindent megér. Még jobb ebben az, hogy bizakodóan állhatsz Isten előtt. Gyakran halljuk, hogy Ézsau eladta az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért, de Izraelnek egy egész nemzedéke elvesztette az ígéret földjét, és elveszett a pusztában az egyiptomi uborkákat siratva. Ne veszíts el mindent egy múló gyönyörért! Isten figyelmeztette Izraelt, hogy a "gondolataik gyümölcsét" fogják kapni. Ez szörnyű figyelmeztetés, és ennek be kellett következnie, és végül így is történt (Jer. 6:19.). Az ember igazi jelleme a gondolkodásában rejlik.

Reinhard Bonnke - Becsület: A Sátán célpontja 2.

A TÖKÉLETES SZOLGÁLAT ÉGI PÉLDÁJA

"Aki titeket a bűntől megőrizhet" (Júdás 24). 

Na, de hogyan? Ez gyakran hallható kérdés. Hogyan szolgálhatjuk Istent tökéletesen? A kulcs az Ézsaiás 6-ban található:

"A mely esztendőben meghaló Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot, szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; És kiált vala egy a másiknak, és monda: Szent, szent szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ö dicsőségével" (1-3. versek).

Nos, a szeráfok a Magasságos trónjánál álló angyalok. Semmi szennyes sem mehetne olyan közel Istenhez és a mennyben, földön és föld alatt levő minden hatalom székéhez, mint ok. Ézsaiás látta, hogy ezek az értelmes égi lények szolgálják az Urat minden helyek legszentebbikén, Isten közvetlen jelenlétének a légkörében. Itt valahol felhívást találunk a tisztaságra, és azt az utat is látjuk, ahogyan az elérhető. Ezek a teremtmények példák a számunkra.
E szeráfok figyelemre méltó vonása, hogy mindegyiküknek hat szárnya volt. Két szárny az arcukat takarta be, ami az alázatot árulja el. Kettő a lábukat, ez a tisztaságot jelenti. Két szárnnyal lebegtek, ami az imádást és dicsőítést jelképezi.

ALÁZAT

Először is, miért takarták el ezek a hatalmas lények dicsőséges és szépséges arcukat, hogy a fiatal Ézsaiás próféta ne lássa őket? Nem akarták megakadályozni, hogy Ézsaiás lássa az Urat! Ez ennek az elbeszélésnek egyik nagy jelentőségű pontja. A szeráfok nem akarták az Urat "háttérbe szorítani”, nem akarták elvonni Ézsaiás tekintetét a trónról.
Azt is figyeld meg, hogy bár ők maguk is a legszentebb teremtmények, csak az Úr szentségéről és dicsőségéről beszéltek. Az alázat a szentség része.

Ugyanezt tanulhatjuk a Megdicsőülés Hegyének történetéből (Mt. 17:1-8). Azokban a csodálatos percekben megjelent Mózes és Illés. Azt olvassuk azonban, hogy a tanítványok hamarosan csak Jézust látták, a két próféta visszahúzódott a tekintetek elől. Az Atya érdeke is hasonló volt. A tanítványoknak nem beszélt Izrael két nagy prófétájáról, hanem azt mondta: "Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm; őt hallgassátok" (5. vers).

Jézus Krisztus, Isten Fia a központ, mindennek gyújtópontja. Minden csoda Tőle jön. Nincs helye emberi büszkeségnek. Ezek a mennyei szeráfok, a dicsőség tűzként lobogó fejedelmei elrejtették a saját vonzerejüket. Mózes és Illés, akik a saját dicsőségükben jelentek meg, óriások a megváltott halandók között, visszavonultak a háttérbe. Mit akarunk akkor mi, törékeny és elhalványuló, földi emberek? Ha arra törekszel, hogy elkápráztass másokat, elhomályosítod Isten dicsőségét. Ha azért prédikálsz, hogy a személyedet csodálják, akkor azok az emberek, akik azért mentek el a szolgálatra, hogy Istent lássák, csak téged fognak látni.

Itt látható az Úr minden szolgálójának az egyik szellemi kockázata. Azért dolgozunk, hogy elismerjenek minket, vagy hogy nagy nevük legyen? A keresztről jövő fény nem valami prédikátor megvilágítására szolgál. Jézus Krisztus nem azért halt meg, hogy karriert adjon nekünk, hanem azért, hogy megmentse az elveszetteket. Mit mondott a nagy evangélista és apostol, Pál? "Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem.”(1. Kor. 9:16).

Bemerítő János jellemének önmagunk kijózanító megfigyelésére kellene késztetnie minket. Olyan megjelenése volt, hogy némelyek azon tűnődtek, nem ő maga-e a Messiás. Még Krisztus is azt mondta hogy János a legnagyobb az asszonytól születettek között. Amikor többen kezdtek Krisztushoz fordulni, mint ahányan János szolgálatát követték, János követői féltékenyek lettek. János viszont nem lett az. Azt mondta a tanítványainak, hogy Jézusnak növekednie kell, és kijelentette: "Nekem alább kell száltanom." Antikor a fél ország eljött Jánoshoz, ő Jézusra mutatott. A folyónál így kiáltott: "Íme, az Isten Báránya!" Minden, amit János önmagáról elmondott, saját alacsonyrendűségének a kijelentése volt. A nagyság az alázattal kezdődik és végződik. Ezt jelenti az arcunk eltakarása.

A mi Urunk féltőn szerető Isten. "Dicsőségemet másnak nem adom." Ha büszkék vagyunk a királyok Királyának jelenlétében, ezzel megérintjük Isten ládáját. Ezért a bűnért halt meg Uzza (2. Sám. 6:6) Isten lesújtotta Heródest, mert felfuvalkodott, mint egy varangyos kecskebéka, amikor a tömeg istennek nevezte őt. "Férgek ették meg, mert nem Istennek adta a dicsőséget". Ezt a borzasztó betegséget ma is ismerik az orvosok. (Ap. Csel. 12:21-23).

Különösen óvatosaknak kell lenniük azoknak a kiváltságosoknak, akik a Szellem ajándékait gyakorolják. A hencegés kiderül. A szellemi ajándékok nem mutogatni való Oscar-díjak, amelyeket a teljesítményünkért nyerünk. Ne ékítsd magad kérkedően Isten hatalmi eszközeivel! Ne készíts a szellemi ajándékokból fejdíszeket, nyakláncokat és gyűrűket a saját csinosításodra!

Szíved ajtajának őre az "Alázat". Ha elbocsátod ezt az őrt, az Őrizetlen ajtót hamarosan betöri az Ellenség, és átveszi a hatalmat.

Reinhard Bonnke - Becsület: A Sátán célpontja 1.

A KEZDET ÉS A VÉG ÖSSZEÉR

Amikor fiatal szolgáló voltam, részt vettem egy lelkész konferenciáján, ahol nagy áldást kaptam. Isten ereje leszállt, és letérdeltünk az Úr előtt. Istennek egy kilencvenes éveiben járó szolgálója térdelt mellettem, és olyan komolyan imádkozott, hogy akaratlanul is hallottam a szavait, és figyeltem őt. Így imádkozott: "Uram, bocsásd meg, hogy beengedtem az életembe és a szolgálatomba azokat a nem tiszta dolgokat..."

Ez az ima mélyen megindított engem. Megérintett. Követnem kellett az imáját a magam imájával: "Uram, segíts, kérlek, hogy sose engedjek az életembe és a szolgálatomba semmi tisztátalant! Segíts, hogy idős koromban ne kelljen majd úgy imádkoznom, ahogy ez a drága testvérem imádkozott!"
Ezt mondanám ma, drága szolgáló társaim! Halljátok az Úr szavát: "Már az elején foglalkoznunk kell azzal, mi számít a végén. Tartsátok a lelketeket a kezetekben, és járjatok körültekintően!"

A SÁTÁN STRATÉGIÁJA

Az első vonalban álló keresztények a Sátán elsődleges célpontjai - és a hírközlő szervek támadásai is főleg ellenük irányulnak. Sem az ördög, sem a sajtó nem ragyogó példái a hitelességnek és könyörületességnek. Nemrég a sátáni gyűlölet felülkerekedett Isten néhány szolgáján. A bűn tragédiái kedvenc témái a botránylapoknak, amelyek az indiszkréció teljes fegyvertárát felvonultatták. Dávid költői siratódalt írt halálos ellensége, Saul király halálakor. A mai írók azonban kisebb emberek, kevésbé nemesek és kulturáltak. Gyakran a legmesszebbmenőkig kihasználják Isten országának a kárát.

Azt akarom, hogy vigyázzatok. Az ördög nagyon türelmes. Engesztelhetetlen. Évekig tűnődik, tervezget, rendezgeti a körülményeket. A démoni erők minden megtévesztő eszközt kipróbálnak a hívő bizonyságtételének a bekerítésére és tönkretételére. Az ördög teljes munkaidejű, hivatásos ellenálló. Krisztus visszaverte őt, így az ördög, kivárva a megfelelő pillanatot, megtámadta a tanítványokat (Lk. 22:31). Júdás elárulta Jézust, Péter esküdözve és átkokra hivatkozva megtagadta Őt, a többiek pedig elhagyták az Urat, és elmenekültek épp Jézus válságos perceiben (Mt. 26:56). Hihetetlen!

Az Ellenség beleringathat minket abba a hamis érzésbe, hogy érzéketlenek vagyunk a dolgaira. A legyőzött enyhe kísértések segítenek, hogy tévesen vélekedjünk halandó erőnkről. Akkor a Sátán a nagy fegyvereit a nem őrzött részeink felé fordítja - épp oda, ahol nagyon erősnek gondoltuk magunkat. Védd az "erős" pontjaidat! Megvethetjük azokat, akik elbuktak, és ezzel felhívhatjuk a figyelmet a saját felsőbbrendű szentségünkre. Jusson eszedbe, hogy jobb emberek is elbuktak már! Sose becsüld alá a sátáni agyafúrtságot! Csak a megmentő kegyelem őrzi meg a lábunkat az elcsúszástól.

Ha a szellemi hadviselést fontolgatod, ne feledd, hogy annak fő területe saját szíved és elméd, a csata nem valahol fönt, az egekben zajlik. "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet" (Péld. 4:23.). Mielőtt naponta csatába indulsz, "vigyázz és imádkozz, hogy kísértésbe ne ess!"

Rögtön az elején köss szövetséget Istennel arra, hogy szentül fogsz élni! De jusson eszedbe, hogy az eltökéltség egyedül nem végzi el a feladatot! Az önmagad legyőzését még egy véredbe mártott tollal írt szerződés sem szavatolja. "A test karja elbuktat téged." Jobban is ki akarom ezt emelni.

Reinhard Bonnke - Kötélen függő történelem 4.

A KÖTÉL VÉGÉN LÓGÓ TÖRTÉNELEM

Nem csak a Dávid seregéből való férfiak voltak olyanok, akik kötelekbe kapaszkodtak. Emlékszünk, hogy Jeremiást, a nagy prófétát is kihúzták a gödörből, és hogy József megmenekülése végül is egy éhínséget előzött meg az ősi világban. Voltak emberek, akik Pálnak az életét mentették meg, amikor leeresztették Damaskus falán. Mindezek a segítők csak köteleket fogtak, mégis mindannyian a jövő történelmét tartották a kezükben.

Tegyük fel, mi történt volna Egyiptommal és József családjával, valamint Jákob kései fiával, a mi Urunk Jézussal, ha József a kútban maradt volna? Eléggé szörnyű végiggondolni ezt a dolgot.
Tegyük fel, mi lett volna, ha Jeremiást nem mentették volna meg, és a műve elveszett volna vele abban a rettenetes árokban! Ránk maradtak volna a próféciái, és Izrael nyert volna vigaszt és reményt az ő szavaiból e hosszú évszázadok alatt? Képzeld el a világot Jeremiás emléke nélkül, a Bibliában levő csodálatos könyvei nélkül! Valaki viszont fogta a kötelet, és Jeremiás megmenekült.
Tegyük fel, mi lett volna, ha Pál apostol nem menekült volna meg azok révén, akik segíteni akartak rajta, vagy ha a kötelet fogók engedték volna a kosarát lezuhanni, hogy meghaljon Pál, aki elhozta a kereszténységet Európába. Ha a segítők tudták volna, hogy nemzetek sorsa himbálódzik annak az egy szál kötélnek a végén, mennyivel szorosabban tartották volna! Elég szorosan tartották azonban, és hála nekik, örökkévaló áldást kaptunk.

Szívbéli meggyőződésem, hogy az időre és az örökkévalóságra vonatkozóan is történelmet csinálnak azok, akik ma fogják a világevangélizáció kötelét. Érzed a húzást? Hallod, hogy a tömegek az Úr nevét hívják segítségül az üdvösségük érdekében? Látod ezt a határozott kivonulást a sötétség országából Isten csodálatos világosságára? Ezek a drága lelkek az Új Jeruzsálem jövendőbeli polgárai. Ma nem engedhetjük meg magunknak, hogy csökkentsük világméretű erőfeszítéseinket arra vonatkozótag, hogy az üdvösség evangéliumát elvigyük a nemzeteknek. Ne merjünk kevesebbet tenni! Többet kell tennünk. Túl sok dolog forog kockán. Milliók örök élete függ attól, mit teszünk ma.

Ugyanakkor köszönetet szeretnék mondani mindazoknak a hű férfiaknak és nőknek, akik a mi kötelünket fogták és fogják. Érvényes ez azokra, akik imával, illetve anyagilag támogatnak minket. Egy dicsőséges reggelen, amikor Jézus lábánál térdelünk majd, ők meg fogják kapni valódi jutalmukat.
Mi kit támogatunk? Nem tudjuk megmondani, de valaki, valahol sok ember - talán az egész világ - új jövőjét tartja a kezében. Tartsd a kötelet a világ megmentéséért - talán csak ennyit kér tőled Isten, de ez döntően fontos feladat. Ne segíts bele a világ elveszítésébe - csak ennyit kell tenned.

Reinhard Bonnke - Kötélen függő történelem 3.

HŐSÖK

A harcosok végül megérkeztek Dávid, az ő uruk sátrához a vízzel és vérfoltos kardjukkal. Aztán Dávid - nem volt hajlandó meginni a vizet! Rájött, hogy a harcosok a vérüket kockáztatták azért, hogy a vizet elhozzák neki. Az azonban tény, hogy Dávid ezt a három férfit hősként tartotta számon. Némelyek talán csak azt tisztelték volna meg így, aki lement a kútba, de Dávid nem. Mindhárom harcosnak létfontosságú szerepe volt a győzelem kivívásában.
Egy napon mindannyian a mi mennyei Dávidunk előtt foguk térdelni. Isten minden gyermeke ott lesz: azok is, akik lementek a kutakba, és azok is, akik hűségesen tartották a köteleket. Biztos vagyok benne, hogy sok nagy meglepetésben lesz részünk. Akiket alig vettünk észre, azok hirtelen hősök lesznek Isten országában. Nagy jutalmat fognak kapni. Az Úr azt fogja mondani: "Jól vagyon jó és hű szolgám."

TAKARÍTÓNŐ, MINT HŐS?

Egy német lelkész mesélt nekem egy hölgyről a gyülekezetében, akinek a feladata a templom kitakarítása volt, miután használták az épületet. A hölgy odament a lelkészhez, és azt mondta, hogy csodálatos álmot látott. Álmában az örökkévalóság kapujánál állt. Sokan álltak sorban, és ő csatlakozott hozzájuk. Aztán észrevette, hogy minden előtte álló kévéket tart a karján, míg nála csak pár búzakalász volt. Nagyon kényelmetlenül érezte magát, és előre engedett másokat, akik utána érkeztek. Aztán hirtelen kinyílt a kapu, és őt szólították. Az Úr volt az. Ő remegve lépett előre kezében a szánalmas kalászokkal. Az Úr viszont vígasztalóan szólt hozzá: "Kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután." Ekkor a hölgy felébredt. A lelkész elmondta nekem, hogy pontosan egy héttel az álom után a hölgy meghalt. Ez mélyen érintett engem. Nem mindig ragyogó feladat tartani a kötelet, de feltétlenül megéri. "Mindent meg fog érni, amikor Jézust látjuk."

Ne lazítsunk! Hozzuk Jézusnak egyre a "vizet”, ami enyhíti a szomját! Ő szomjazik: arra vágyik, hogy az Ő üdvösségének országában férfiak és nők, fiúk és leányok együtt legyenek Vele. Azt kívánja, hogy az emberek hallják és elfogadják az evangéliumot. Ez a lényege az evangélizálásnak.
Bár a kút mélyebb és sötétebb, mint valaha, mi is termelékenyebbek leszünk, mint valaha, ha kéz a kézben dolgozunk. Isten hűséges. Ha valóra akarjuk váltani az Úr szavát, késznek kell lennünk az elveszettekért való leereszkedésre, vagy arra, hogy erősen szorítsuk a tartókötelet.

Reinhard Bonnke - Kötélen függő történelem 2.

TARTANI A KÖTELET

Egy kút általában fel van szerelve valami eszközzel a víz felhúzására. Annak érdekében viszont, hogy ezt az újszövetségi képünkhöz köthessük, képzeljük el, hogy nem volt ilyen eszköz. Az a három férfi nagyon nehéz feladat előtt állt, amikor megérkezett a kúthoz. A harcosoknak el kellett dönteniük, meg kellett szervezniük, ki menjen le a kútba. Ez azt jelentette, hogy mialatt az egyikük leereszkedett, a többieknek kellett tartaniuk őt.

Feltétlenül ez az egyetlen lehetőség, amikor a világ evangélizálásáról van szó. Alapvetően fontos a csapatmunka. A világ eléréséhez ma szükség van, és mindig is szükség volt azokra, akik hajlandók leereszkedni, és azokra, akik hajlandók tartani a kötelet. A kötél azokat a támogató csatornákat jelenti, amelyek ellátják a leereszkedőket, és akik a kötelet tartják, épp oly fontosak, mint a leereszkedők. A kötelet tartók nem mernek lazítani a szorításon, amíg egészen föl nem ér a vízzel az, aki leereszkedett. A kötél az életet jelenti. Akik tartják, azok egy teaszünetre sem távozhatnak. Ha kicsit is ernyed a szorításuk, elvész a kötéltől függő ember. Ugyanebben a helyzetben vannak azok a drága férfiak és nők, akik Jézus kívánságára elindulnak, hogy elhozzák Neki a vizet, amire vágyik. A kötelet tartók (a támogatók) nélkül tragédia történne.

AZ ELLÁTMÁNY ADÓK

Nagyon komoly dolog, ha valaki ma azt mondja, hogy csökkentenünk kell a világ evangélizálása iránti elkötelezettségünket. Mivel a háztartások gazdasági gondjai is nyomasztóak, a helyi szükséglet kedvéért félre kell tennünk a világméretű szükségletet. Én mélységesen meg vagyok győződve arról, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy a szorításunk lazuljon azon a kötélen, amivel a feladatért oly sokat kockáztatókat tartjuk. Túl sok függ a kötelet tartók erőfeszítéseitől. Maguk a misszionáriusok is ettől a köldökzsinórtól függnek, és ami még fontosabb, Krisztus egész evangélizációs tervének is (ami az Ő vize) el kell érnie a mi mennyei Dávidunkat.

Ez Isten országának az ellátmánya. Olyan egyszerű, mint az egyszeregy. Én magam dicsérem Istent azokért az emberekért, akik imával és közbenjárással támogatnak minket, így tartják feszesen a kötelet. Nagyon jól emlékszem arra a sok napra, amikor világszerte a kutaknak és gödröknek sötétségében voltam, és a pokol seregeinek a jelenlétét éreztem. Mégis, minden alkalommal tudtam, hogy vannak hű imapartnereink, akik tartják a kötelet, és éjjel-nappal velem vannak. Köszönet Istennek ezekért a kötéltartókért!

Végül a kötél végén lógó harcost kihúzták a kútból. A férfi kezében tartotta a tömlőt a drága vízzel. Mindhárman örültek, és azonnal indultak visszafelé. El tudom képzelni, hogy két harcos jobbról és balról kísérte a drága vizet vivő társát. Milyen óvatosan vitte a férfi az edényt! Semmi esetre sem akart elveszteni egy cseppet sem abból, amiért ezt az utat megtette. A mellette haladóknak kard volt a kezükben, készítették az utat a középen haladónak. Tökéletes csapatmunka volt.

Isten országa is nagyban függ a Szent Szellemmel felkent szolgálatok egységétől. Az evangélizáció és a missziók minden hozzájárulási erőfeszítés teljes összegét igénylik. "Mint hatalmas sereg mozdul Isten egyháza" - énekeljük, de ennek valóságnak kell lennie, ha végre akarjuk hajtani a Nagy Megbízatást.

Reinhard Bonnke - Kötélen függő történelem 1.

Úgy tűnik, Jézus szemei néznek rám a Bibliám minden nyomtatott sora mögül, mint egy háló mögül. Ahol csak megtalálom az Ő nyomát, nem tudom rosszul értelmezni az Igét, ha Jézus arca válik világossá általa. Elolvastam a következő igerészt, amely önmagában is sok leckét tartalmaz, de most összpontosítsunk mélyebbre! A történet beleágyazódik egy nagyobb jelenetbe, amit - remélem - olyan elevennek és mozgónak fogsz látni, ahogyan előttem megjelent a látás.

"Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok őrsége pedig Bethlehemnél. Vizet kívánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van? Akkor a három vitéz keresztül tört a filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van. és elhozván, vivék Dávidnak. Ő azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak. És monda: Távol legyen tőlem Uram, hogy én ezt míveljem; avagy azoknak az embereknek vérét igyam-é meg, kik életöket halálra adva mentek el a vízért? És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hős" (2. Sám. 23:14-17.).

A VÍZÉRT VALÓ SÓHAJ ÉS KIÁLTÁS

Dávid szomjas volt, és felsóhajtott. "Ó, kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van?" Ez a bizonyos kút azonban az ellenség vonalai mögött helyezkedett el. A filiszteusok őrizték. Dávid legjobb harcosai közül néhány ott állt közel. Hallották, amikor Dávid hangosan kimondta a szíve vágyát. Számukra Dávid kívánsága parancs volt. Hárman egymásra néztek, biccentettek egymásnak, és azonnal megegyeztek. További szöveg nélkül elindultak különleges küldetésükre, hogy teljesítsék Dávid kívánságát.

Tudták, milyen veszélyek leselkednek rájuk. Talán az életükkel és a vérükkel kell fizetniük a Dávidnak hozott pohárnyi vízért. Ilyen szempontok miatt azonban nem tétováztak egy percig sem. Szóba sem jött a tiltakozás, vagy a panasz. Dávid igényét ki kellett elégíteni akkor is, ha a király nem küldte őket. Dávid az uruk volt. Ismerték a gondolatát, és ez elég volt. Mindennapos kötelességük volt a kockázatvállalás. A hűség nem vár parancsokra. A tétovázás arra utalt volna, hogy ők nem keresik vezetőjük kedvét. Arról, hogy Dávid inni kívánt, eszünkbe jutnak Jézus sokkal fontosabb szavai, amelyeket a kereszten mondott ki. Ő így kiáltott: "Szomjúhozom." Ő kétségtelenül testileg volt szomjas, de ez a dolog túlmutatott a természetes szinten. Jézus nagyon szomjazott az emberek megmentésére. Ez a szomjúság hozta Őt a földre, a keresztre. Fizikai szomjúsága csak a teremtményei lelke iránti végtelen vágyát tükrözte.

Ez a keresztről szóló kiáltás: "Szomjúhozom", örökre a fülünkben cseng, és a jelentése sokkal mélyebb, mint Dávid szaváé: "Szomjazom". Hányan ismerik fel ezt a tényt? Van fülünk a hallásra, vagy kényelmünkben inkább nem értjük meg e szó igazi jelentését? Komolyan odafigyelünk erre a keresztről szóló kiáltásra, engedjük, hogy az cselekvésre késztesse a szívünket és az életünket? Hallja ma valaki ezt a kiáltást?
Egy szeszélynél alig nagyobb kívánság hatására Dávid emberei belefogtak, hogy örömöt szerezzenek uruknak. Hozhattak volna vizet egy biztonságosabb helyről is, talán jobb vizet is, de ez nem felelt volna meg az uruk iránti teljes odaszánásuk eszméjének. Ha Dávidról volt szó, az életük sem volt drága nekik.

Ez kihívás a számunkra. Hányán lennénk készek hasonló cselekvésre Urunkért, Jézusért? Mi ismerjük az Ő vágyait: a lelkek megmentését. Mégis szükségünk van sürgetésekre és parancsokra, mielőtt elismerjük ezt a kívánságot? Az a tudat, hogy Ő szomjas, nem kényszerít minket cselekvésre? Isten Fiának a kívánsága, kell ennél hangosabb felhívás? Akkor is, ha ez életünk kockáztatását jelentené, gondoljunk arra, hogy azok az emberek csak azért is kockára tették az életüket, hogy Dávidnak egy pohár vizet hozzanak. Végül is, milyen gyakran veszélyes teljesíteni Isten Fiának a kívánságát?

Reinhard Bonnke - A csapda 6.

TIZENKÉT TELE KOSÁR

Kísértések? Hitpróbák? Ezek jönnek. Hozzám is. Emlékszem, egyszer az ágyam szélén ültem Malawiban. Napi három fontba kerülő szobám volt egy baptista szállóban. Valójában azért kellett leülnöm, mert épp nagy megrázkódtatás ért. Sürgősen telefonáltak nekem a frankfurti irodámból, és olyan hírt kaptam, amit nem tudtam megemészteni. Több százezer fontos deficitünk volt. Hogy lehet ez?

Az év elején az Úr biztosított, hogy az év tizenkét tele kosár esztendeje lesz minden hónapban. A kosarak azonban sosem voltak még ilyen üresek. Nem értettem, hogyan lehet adósságunk. "Uram" - mondtam "miért? Azt ígérted, teli kosarakat kapunk. Viszont minden kosár üres. Hogy lehet ez?"
Ilyen percekben nyitja meg az Úr a szemünket. Ő így tanított engem:
"Jusson eszedbe, hogy a tanítványok kosarai csak azután kezdtek megtelni, miután a sokaság jóllakott. Etesd tovább a tömegeket az Én Igémmel, és majd gondoskodom a kosarak megtöltéséről."
Megdöbbentem. Azt mondtam: "Uram, megteszem, amit parancsolsz, és tudom, hogy megteszed azt, amit ígértél."

Na de több százezer font...ez látszólag minden értelmet felülhaladott. Igen, de Isten másként gondolkodik. A kosarak huszonnégy órán át maradtak üresek, aztán megérkezett a hír, hogy Isten újra megtöltötte őket. Az évet adósság nélkül zártuk. Csak tovább tápláltuk a sokaságot Isten Igéjével, és az Úr tovább kezelte a pénzügyeinket.
Amikor megtörjük az Élet Kenyerét a szellemi éhezőknek. Isten nem hagyhat minket cserben. Abban az évben láttuk, hogy 1 500 000 drága lélek válaszol Isten üdvösségre szóló hívására csak a mi CfaN evangélizációinkon.

EGY CIPŐFŰZŐNYIT SE A VILÁG ÚTJÁN

Mózes 1. könyvében van egy ismerős történet Ábrahámról és Lótról. Lótot, Ábrahám unokaöccsét elhurcolta Khédorlaomer, miután megküzdött öt királlyal. Az egyik legyőzött Sodorna királya volt. Ábrahám, néhány szövetségesével elindult megmenteni Lótot, és mindent visszaszereztek, amit Khédorlaomer elvitt, beleértve a foglyokat is.
Aztán Sodoma királya elkezdte mondani Ábrahámnak, mit tegyenek a zsákmánnyal: 'Tartsd meg az összes jószágot, add nekem a népet!" Azokban a napokban ez volt a közfelfogás. Az egyik ország kifosztotta a másikat, mint az élősködők. Most azonban Sodoma királya meglepődött. Ábrahám így felelt neki: "..felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez. Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, ami a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot." (1. Móz. 14:22-23).

A király olyasmivel találkozott, amivel a világban még soha. Ábrahám életmódja valami új volt: az Istenbe vetett hit. Ő Isten egyik nagyon fontos embere volt. Ábrám a kezeiben tartotta egy város tervrajzát, ''amelynek építője és alkotója az Isten". A világ életmódja véget ért Ábrahám számára. Életét átadta Istennek, és személyesen az Úr felelt érte. Ábrahámé volt a Mindenható Isten szava és ígérete.

Aztán Isten azt mondta: "Ábrám: én. .vagyok teneked...felette igen bőséges jutalmad" (1. Móz. 15:1). Később felfedezzük, hogy "az Úr mindenben megáldotta Ábrahámot." Mindenben. Ez a Biblia nyelvezete, nem a világé.

"Hogyan ne adna nekünk mindent?"(Róm. 8:32.).
"Minden a tiétek..." (1. Kor. 3:22.).
"A ti mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van" (Mt. 6:32.).
"Mindezek megadatnak nektek" (Mt. 6:33.).
"Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindennel"(2. Péter 1:3.).

Ez Ábrahám felfogása. Legyél Ábrahám gyermeke! Bízz Istenben a legvégsőkig! Ő nem bukhat el, nem is fog.

Reinhard Bonnke - A csapda 5.

KÖTELEZVÉNY

Nem ennek az alapítványnak kellett támogatnia engem. Istennek megvan a saját célvagyona. Ezt a vagyont nekem kell kezelnem. Isten valójában még gazdagabb forrást szánt nekem, mint ennek a hölgynek az alapítványa. Nálam volt az isteni kötelezvény - az Ő gazdagsága, ami kimeríthetetlen, amit az Ő jótállásai szavatolnak. EL SHADDAI. Mindenre elégséges, nem veri fogához a garast. Ezek a drága ígéretek jobban megáldottak engem, mint a világ összes aranya és gyémántja.

Valahogy úgy éreztem, mintha átmentem volna egy nagyon nehéz vizsgán, és előre léptem volna a Szent Szellem iskolájában. Megtanultam, hogy ameddig hirdetem az evangéliumot, tekintet nélkül arra, mennyibe kerül, az Úr gondoskodni fog a számlák kiegyenlítéséről. Aminek az elvégzését Isten elrendeli, azt fizeti is, és ha szükséges ehhez az eget és a földet is megmozgatja.

ADAKOZÁS KIRÁLYI MÓDON

Idéztem a Filippi 4:19-et: "Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket a: Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." A "szerint" kifejezés (a görög kata szóból) azt jelenti: "színvonalának megfelelően". Tehát az Ő gazdagságának a szintje szerint, nem a mi szegénységünk szerint. Ő megtölti az üres zsákunkat, de nem mén meg előtte az űrtartalmát. Ő úgy ad, mint egy király, "színig teltet". Nem úgy, ahogy egy szerény eszközökkel rendelkező egyén adna. Ne kérdezd: "Uram, tudnál nekem küldeni 100 ezer forintot? Szerintem annyival elboldogulnék. Remélem, nem haragszol ezért?!" Mondd meg Neki a szükségedet! Hadd gondoskodjon rólad! Az Ő zsebe nagy.

Az Ő vendégei nem száraz kenyérhéj mellé ülnek le; Ő a föld minden gyümölcsének a Termesztője. Ő nem lesz szegény attól, hogy ad. Ő mindig ad. A "kibeszélhetetlen ajándék", az Ő szerelmes Fia, jellemzi Isten nagylelkűségét. Az Ő adományai nagyságához illőek. Ő nem akarja, hogy a szolgái rosszul felszerelve, küszködve, mezítláb járjanak.
A látogatásom azon a gyémántfarmon valami mást is megtanított nekem: "Sose alkudj meg a pénz miatt!” Ne add el a lelkedet egy tál lencséért!

Később, amikor úgy éreztem, az Úr felszólít, hogy rendeljem meg az első nagy evangelizációs sátrat, ott álltam, és így szóltam: "Uram, én egy szegény misszionárius vagyok. Nézd, üres a zsebein!" Az Úr így felelt: "Ne azzal tervezz, ami a zsebedben van, hanem azzal, ami az Enyém." Belenéztem Isten zsebébe, és láttam, hogy tele van. Így szóltam: "Uram, ha megengeded, hogy azzal tervezzek, ami a Te zsebedben van, akkor úgy fogok tervezni, mint egy milliomos." Akkor szó szerint elkezdtem ezt tenni. Azt találtam, hogy Isten olyan gazdag, amilyennek mondja Magát, és olyan jó is. Övé legyen a dicsőség! Mialatt Isten tökéletes akaratát cselekszem, nem csak egy vekni kenyeret kérhetek Tőle, hanem egy egész sütödét is. Az Ő szolgáinak nem kell tülekedniük egy darab pástétomért, vagy verekedniük a morzsák fölött. Nézd meg Isten kirakatát; tele van süteménnyel.

Reinhard Bonnke - A csapda 4.

A PÉNZ CSAPDÁJA

A pénz remekül rászedheti az óvatlanokat. Tiszta szívre, tiszta indítékokra és Istentől felkent szemre van szükségünk az ördög kelepcéinek felderítéséhez. Alig kezdtem el Afrika evangélizálását, amikor az Úr egy bizonyos minősítő próba alá vetett engem. Egy hölgy felhívott telefonon és meghívott magához. Amikor megérkeztem hozzá, az otthona jómódot tükrözött. Gyönyörű, fényűző ház volt. A tulajdonos meleg mosollyal üdvözölt engem. "Nagyon akartam már találkozni önnel" - mondta -", mert egy ideje már figyelem önt."

Hamarosan rátért a lényegre, és szavai annyira meghaladták az elképzeléseimet, hogy csak ámultam. Ezt mondta: "Finanszírozni akarom az afrikai evangélizációit." Még lélegezni is elfelejtettem, azt hiszem. Az asztalon volt egy dosszié, amit felém tolt. A vagyonáról szóló dokumentumok voltak benne. Úgy olvastam, mintha az Eldorádó völgyét fedeztem volna fel. "Láthatja, mim van." - szólt a hölgy - "Vasérc lelőhelyek, egy gyémántbánya stb..." Mintha Krőzussal találkoztam volna.
"Nos" - magyarázta - ", létre akarok hozni egy alapítványt, hogy a pénzem felét Isten munkájára szánjam. Szeretne ön csatlakozni a kuratóriumhoz? Mindezt a pénzt az Úr szolgálatában kell felhasználni. Elfogadja ön?"

Biztosan Isten volt az ilyen nagyvonalúság mögött? Nem hallottam az öröm visszhangját a mennyből. Ehelyett egy furcsa figyelmeztetést éreztem, bár megpróbáltam palástolni a lelkesedésem hiányát. Csak azt tudtam mondani: "Köszönöm! Ez viszont nagy felelősséggel jár. Imádkozhatom, mielőtt elkötelezem magam?"
Amikor hazaértem, feleségem, Anni, ugyanúgy reagált a hírre, mint én. Nem jött tüzbe, inkább aggodalmat érzett. Tudtuk, hogy le kell borulnunk az Úr előtt, és vezetést kell kérnünk ebben. "Urunk, ha ez az ördög csapdája, semmi közöm nem lesz hozzá.”

Hetek teltek el, az evangélizációkkal foglalkoztunk. Sem igent, sem nemet nem tudtunk mondani. Közben egy éjjelen rettenetes rémálmom volt, amit nem tudtam elfelejteni. Azt álmodtam, hogy egy folyó partján álltam a szürkületben. A vízállás alacsony volt, csak tócsák és sár látszott a mederben. Egy kis ember ment el mellettem, és lesétált a gáton. Intett felém, és én követtem. Amikor már félúton jártam lefelé, hirtelen egy hatalmas víziló emelkedett fel előttem, félelmetes üvöltéssel. Két fajta víziló van, ez a példány a nagyobb fajtát képviselte. Hátráltam rám éhező fogai elől, de mögöttem egy másik szörnyeteg került elő. Több állat is kiemelkedett a sárból, minden oldalról körülvettek. Veszélyes helyzetemben, elkeseredetten kiáltottam fel: "Jézus, segíts!" Az álmomban segített, felébredtem, de az emlék velem maradt.
Mialatt még ezen a rémálmon töprengtem, a hölgy újra kapcsolatba lépett velem, és sürgette a találkozásunkat. Hallani akarta a döntésemet az alapítvány létrehozásáról. Elmentünk hozzá. Ő újra mosolyogva üdvözölt minket. Így szólt: "Mielőtt bemegyünk a házba, hadd vezessem körbe önöket!" Tehát körüljártuk a birtokát. A földjei egy folyónál értek véget, egy idő után odaértünk. Átnéztünk a túloldalra, amint ott álltunk.

Hirtelen átvillant rajtam valami, mintha villám csapott volna belém. Az a folyó! Ez az - ugyanaz, mint az álmomban. A folyó ugyanaz volt, és most nem álmodtam. Itt veszély leselkedik ránk - ezt jelentette az álom. Isten ezt mutatta meg nekem. Közel éreztem magamhoz az Urat, és biztos voltam benne, hogy a választ rövidesen megkapom. Tehát megkérdeztem, bemehetünk-e a házba, hogy együtt imádkozzunk.
Amint letérdeltünk, nem egyszer, hanem háromszor hallottam az Úr hangját: "Fiam, semmi közöd ne legyen ehhez!" Amikor felálltunk, odamentem a gazdag hölgyhöz, és így szóltam: "Asszonyom, kérem, engedje meg, hogy visszautasítsam a nagy bőkezűségét! Adja a millióit valaki másnak! Isten nem akarja, hogy ez a pénz az enyém legyen." Abban a pillanatban úgy éreztem, hatalmas kő esik le a szívemről. Miért? Nagyon furcsának tűnt a dolog. Isten azonban valami mást tett abban a percben. Az Ő Szelleme által megmutatta nekem az igazi vagyonomat, az Ő Igéje ígéreteit: "Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen” (Fil. 4:19.). Rájöttem, hogy kimeríthetném a hölgy által felajánlott milliókat, és amikor a pénz elfogyna, a szolgálatom is befejeződne.

Reinhard Bonnke - A csapda 3.

SÁTRAK ÉS CÉLOK

Isten vezet, aztán gondoskodik. Irányit, aztán táplál. Ez az Ő szabálya. Izrael életében látunk példát erre. A pusztában manna hullott ott, ahol a felhő- és tűzoszlop haladt - csak ott. Ha Izrael nem Isten vezetését követte, akkor nem volt reggelijük, ebédjük és vacsorájuk. Ha ott vagyunk, ahova Isten küld minket, akkor mindig eleget kapunk.

Amikor a 34 000 férőhelyes sátrunkat építettük Afrikában, óriási pénzhiányunk volt. Az Úr azt mondta nekünk, ne vegyünk fel bankkölcsönt, és az Ő utasításai szentek a számomra. A fülemben csengtek a szavak: "Enyém az ezüst és az arany." Aztán egy napon valóban megérkezett egy hatalmas összeg, épp annyi, amennyire szükségünk volt. Alig hittem a szememnek, de nem azért, mert hitem kicsi volt. Az ajándék forrása lepett meg. Az adakozó egy hölgy volt, aki azelőtt havi pár dollárt küldött nekünk. Most hirtelen ezt a nagy ajándékot küldte.
Úgy éreztem, erről többet kell megtudnom. Meglátogattam a hölgyet, hogy megtudjam, mi késztette őt ennek az összegnek az elküldésére. Amit elmondott, az olyan izgalmas volt, hogy el sem mondhatom. Azt mesélte, hogy az éj közepén telefonhívást kapott. A vonal túloldalán a hang azt az utasítást adta neki, hogy küldje el nekünk ezt az összeget. A hölgy ragaszkodott ahhoz, hogy a hívás nem emberi lénytől származott. ”Az Úr angyala beszélt velem." - mondta - "Tudom ezt, mert az Úr dicsősége töltötte be a szobámat. Tudtam, hogy Isten világos utasítást adott nekem. Tehát azt tettem, amit Ő parancsolt.
Nos, gondoltam, ha Isten egy angyalra bízta a pénzügyeinket, akkor én nyugodtan alhatok éjszakánként. Az igazak álmát alhatom, és lazíthatok, ameddig Isten partnere vagyok.

SZAMARAK

Hadd mondjam el, hogy bár az Úr akkor azt mondta nekem, hogy ne vegyek fel bankkölcsönt, ez nem jelenti azt, hogy a bankkölcsönök rosszak. Nem kell kárhoztatnunk azokat, akik más vezetést kapnak, mint mi. Isten mannát adott a mennyből, de Neki más útjai is vannak. Maga, Jézus is használt különböző módszereket. Nézzük meg az egyiket! Amikor Jézus a Jeruzsálembe való diadalmas bevonulására készült, szüksége volt egy hátas állatra. Ez történt:
"..felmenvén Jeruzsálembe.., mikor közelgetett a hegyhez, mely Olajfák hegyének hivatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba: melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem üli: eloldván azt, hozzátok ide. És ha valaki kérdezi tőletek: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá." (Lk. 19:28-31)

A Máté 21:2. hozzáteszi, hogy Jézus a szamárral együtt egy csikóhoz is hozzájutott. Jézus nem hívott össze imaalkalmat, ahol imádkozhatnak ezeknek az állatoknak a megszerzéséért, aztán várjanak valakire, aki elhozza őket. Ebben az esetben Jézus vette át a kezdeményezést. "Menjetek el a faluba...el oldván azt, hozzátok ide... az Úrnak szüksége van reá." Az Úr teremtette az összes létező szamarat. Miért kellett kérnie egyet? Ebből azt tudom meg, hogy az Úrnak vannak szükségei, amelyeknek a betöltése a mi Általa adott kiváltságaink. "Az Úrnak szüksége van...”

Az Úr munkájának vannak szükségei, amelyeket te, én és Isten minden gyermeke betölthetünk. Isten csodálatos szervezéssel azt az örömöt adta nekünk, hogy osztozhatunk Vele az Ő cselekedeteiben. Ennek boldoggá kell tennie minket. Úgy gondolom, hogy a szamarak tulajdonosa később, miután megértette a helyzetet, biztosan egész életében hálás volt az Úrnak ezért a kiváltságért. Még a szamárcsikónak is nagy napja volt. Egy-két kilométeren keresztül segített Jézusnak a diadalhoz vezető útján.
Észrevettem, hogy a szamár tulajdonosa "biztonságosan megkötötte" az állatát. Az övé volt, és nem akarta elveszteni. Az Úr azt mondta a tanítványainak: "Oldjátok el!" Oldjuk el a szamarainkat Jézusért! Jézus mindig azt tanította, hogy ne ragaszkodjunk a pénzünkhöz. Most kell elvesztenünk szamarainkat, különben a végén veszíthetjük el őket.

Elveszítjük, amit magunkra költünk,
De végtelen kincs nekünk,
Amit, Uram Neked kölcsönzünk,
Aki mindent adsz.

Bibliai dolog az Úr munkájára gyűjteni. Isten szereti a jókedvű adakozót, mert Ő is az. Senki nem evangélizálhatja a világot egyedül. Mindannyian hozzátehetünk a dologhoz valamit: pénzt, tehetséget, időt, vagy önmagunkat. A feladat csak úgy végezhető el, ha mindannyian mindent bedobunk. Csak együtt végezhetjük el a munkát. Egy lusta kéz sem lehet, mert nagyon kevés a munkás. Egy hamis mértéket sem használhatunk, mert sok a szükség.