2018. augusztus 31., péntek

Joyce Meyer - Őszintén a depresszióról 1.

Nyerd meg az érzelmi csatákat Isten Igéjének erejével!

Bevezetés

Rengetegen küzdenek depresszióval. A depressziónak rengeteg mögöttes oka van, és számtalan kezelési módja létezik. Ezek közül van, amelyik hatékony, míg mások nem. Van, amelyik ideiglenes megoldást nyújt, de véglegesen nem szabadít meg a depresszió rabságából. A jó hír az, hogy Jézus gyógyítani tudja a depressziót, és más betegséghez vagy problémához hasonlóan meg tud szabadítani tőle.

Amikor arra készültem, hogy a depresszióról beszéljek, egyértelmű lett számomra, hogy Isten megadta nekünk az Ő örömét, amely messze űzi depressziót. Annyira tisztán láttam ezt magam előtt, mintha egy mozifilmet néztem volna.

Ha hiszel Jézus Krisztusban, az Úr öröme benned van. Sok hívő tisztában van ezzel, de halvány gőzük sincs arról, hogyan kapcsolódjanak rá erre a forrásra. Meg kell tapasztalnunk azt, ami a mienk, a Jézus Krisztusba vetett hitünk eredményeként. Isten akarata számunkra az, hogy megtapasztaljuk az örömöt!

Sokan, még Szent Szellemmel betöltekezett keresztények esetében is előfordul, hogy súlyos depresszióban szenvednek. Én magam is küzdöttem vele évekkel ezelőtt. De hála Istennek, megtanultam elérni azt, hogy a depresszió eluralkodjon rajtam. Megtanultam, hogyan szabadítsam fel az Úr örömét az életemben.

Nagyon egyszerű, de annál erőteljesebb az üzenet számodra: nem számít, min mentél vagy éppen mégy most keresztül az életedben, ha hiszel Jézus Krisztusban, benned van az Ő öröme, és te is megtanulhatod, hogyan szabadítsd fel ezt az örömöt annak érdekében, hogy győzelmet arass a depresszió fölött.

1. rész – Szabadítsd fel Isten örömét

1. fejezet A depresszió fázisai

"Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből [a felfordulás és a rombolás gödréből], a sáros fertőből [az iszapból és a tajtékból], és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet." (Zsoltárok 40:1-2)

A Webster szótár a következőképpen határozza meg a depressziót: „lehangolt állapot…búskomorság; érdeklődés hiánya; apátia [vagy] csüggedtség, bátortalanság…erőtlenség”.

Ki szenved depressziótól?

Az élet minden területén találunk depressziós embereket: szellemi foglalkozást űzők – tanárok, orvosok, ügyvédek – között éppúgy, mint a kétkezi munkások, háziasszonyok, tizenévesek, kisgyerekek, idősek, egyedülállók, özvegyek, sőt még lelkipásztorok között is!

A Bibliában is olvashatunk olyan királyokról és prófétákról, akik depressziósok lettek. Három nevet említek csak: Dávid király, Jónás és Illés (ld Zsoltárok 40:1-2; 55:4; Jónás 2.7; 4:1-8; 1Királyok 19:4-8)

Szerintem azért szenvednek olyan sokan depresszióban, mert a földön mindenkinek szembe kell néznie a csalódásokkal, kiábrándultsággal. Ha nem tudjuk megfelelően kezelni, könnyen depresszióhoz vezethet. Tapasztalataim szerint a kiábrándultság és csalódás a depresszió első fázisa.

Fordította: Berényi Irén

Sámuel II. könyve 17.

Erre fölkelt Dávid meg az egész vele levő nép és átvonultak a Jordánon

1. És szólt Achítófel Ábsálómhoz: Hadd választok, kérlek, tizenkétezer embert, hadd kelek föl és űzőbe veszem Dávidot ez éjjel; 2. majd rárontok, mikor ő fáradt és erőtlen kezű, s megijesztem őt, hogy megfutamodjék az egész vele levő nép és megölöm az egyedül maradt királyt, 3. hogy hozzád térítsem az egész népet: amint elfordul mindnyája attól a férfiútól, kit te keresel, békében lesz az egész nép. 4. És helyesnek tetszett a dolog Ábsálóm szemeiben és mind az Izrael véneinek szemeiben. 5. Ekkor így szólt Ábsálóm: Híjátok csak az Arkibeli Chúsájt is, hadd halljuk azt is ami az ő szájában van. 6. Jött tehát Chúsáj Ábsálómhoz, és szólt hozzá Ábsálóm, mondván: Ily módon szólt Achítófel, vajon megtegyük-e szavát? Ha pedig nem, szólj te. 7. És szólt Chúsaj Ábsálómhoz: Nem jó a tanács, melyet Achítófel ez ízben tanácsolt. 8. Mondta Chúsáj: Te ismered atyádat és embereit, hogy vitézek ők és elkeseredett lelkűek, mint a kölykétől megfosztott medve a mezőn; és atyád a harc embere és nem hál a néppel együtt. 9. Íme, ő most rejtőzik valamely veremben vagy bármely helyen; és lesz, midőn eleinte néhányan elesnek közülük és meghallja valaki, azt mondja majd: vereség esett a népen, mely Ábsálómot követi. 10. És még ha bátor ember is az, akinek szíve olyan mint az oroszlán szíve, el fog az csüggedni; mert tudja egész Izrael, hogy vitéz az atyád és hogy bátor emberek azok, kik vele vannak. 11. Azért azt tanácslom: gyűjtessék össze hozzád egész Izrael Dántól Beér-Sébáig, annyi mint a tenger mellett levő föveny, és magad is menj a háborúba. 12. Majd rárontunk bármelyik helyen, ahol megtalálható és ráereszkedünk, amint aláhull a harmat a földre, úgy hogy nem marad belőle és mind a vele levő emberekből egy sem. 13. Ha, pedig városba húzódnék, akkor visz majd egész Izrael köteleket ama városhoz és elhurcoljuk őt a patakig, amíg ott még göröngy sem lesz található. 

14. És mondta Ábsálóm meg mind az Izrael emberei: Jobb az Arkibeli Chúsáj tanácsa Achítófel tanácsánál – az Örökkévaló pedig így rendelte, hogy meghiúsíttassék Achítófel jó tanácsa, avégett, hogy elhozza az Örökkévaló Ábsálómra a veszedelmet. 15. És szólt Chúsáj Czádók és Ebjátár papokhoz: Így meg így tanácsolt Achítófel Ábsálómnak és Izrael véneinek, és így meg így tanácsoltam én. 16. Most tehát küldjetek gyorsan és adjátok tudtára Dávidnak, mondván: ne hálj az éjjel a puszta síkságain, sőt odább kell vonulnod, hogy el ne nyelessék a király s az egész vele levő nép. 17. Jónátán és Achímáacz pedig ott álltak Én-Rógélben; és ment a szolgáló és hírt adott nekik, ők meg menjenek és adjanak hírt Dávid királynak, mert nem mutatkozhattak, bemenvén a városba. 18. De látta őket egy fiú és tudtára adta Ábsálómnak; erre gyorsan elmentek ők ketten, és eljutottak egy ember házába Bachúrímban, annak volt udvarában egy kútja, a melybe leszálltak. 19. És vette az asszony a takarót és ráterítette a kút fölé és szétterjesztette rajta a darát, és nem tudódott ki semmi. 20. És jöttek Ábsálóm szolgái az asszonyhoz a házba és mondták: Hol vannak Achímáacz és Jónátán? Mondta nekik az asszony: Átkeltek a vízcsatornán. Kerestek, de nem találtak és visszatértek Jeruzsálembe. 21. És volt elmentük után, fölszálltak a kútból, elmentek és hírt adtak Dávid királynak; így szóltak Dávidhoz: Keljetek föl és vonuljatok át gyorsan a vizen, mert így tanácsolt ellenetek Achítófel. 22. Erre fölkelt Dávid meg az egész vele levő nép és átvonultak a Jordánon; a reggel virradtáig egy sem hiányzott, ki nem kelt volna át a Jordánon. 23. Achítófel pedig látta, hogy nem hajtatott végre a tanácsa; erre fölnyergelte a szamarat, fölkelt és elment házába, a városba, rendelkezett háza felől és megfojtotta magát. Meghalt és eltemették atyja sírjában. 24. Dávid Máchanájímba érkezett, Ábsálóm pedig átkelt a Jordánon, ő meg mind az Izrael emberei vele. 25. Amászát pedig tette Ábsálóm Jóáb helyébe, a sereg fölé. Amásza fia volt egy embernek, kinek neve Izraelbeli Jitra; az, aki bement Abígálhoz, Náchás leányához, Czerúja, Jóáb anyja nővéréhez. 26. És táborozott Izrael meg Ábsálóm Gileád országában. 27. Volt pedig, midőn Dávid Máchanájimba érkezett, Sóbi, Náchás fia, Rabbát-Bené-Ammónból, meg Mákhír, Ammíél fia, Ló-Debárból és a Gileádbeli Barzilláj Rógelimból – 28. ágybelit, medencéket, fazekas edényeket, búzát, árpát, lisztet, pörkölt gabonaszemet, babot, lencsét és pörkölt szemet, 29. mézet, vajat, juhot és tehénsajtot hoztak oda Dávidnak és a vele levő népnek élelmül; mert azt mondták: a nép éhes, elbágyadt és szomjas lett a pusztában.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 30., csütörtök

Daniel Kolenda - Élned kell, mielőtt meghalsz! Könyvrészlet 2.

Veszítsd el az életed – és találd meg azt!

A Westminster apátság déli kórusfolyosójának falán egy kőtábla függ John és Charles Wesley emlékére. A felirata így szól: „Isten eltemeti a munkásait, de a munkáját tovább folytatja.” A Wesley fivérek élete olyan volt Isten kezében, mint a gyorsítórakéták. A két Wesley sok nemzedék óta halott, de Isten örök királysága tovább halad előre, és ebben az isteni kezdeményezésben betöltött kicsiny szerepük értékessé és jelentőségteljessé teszi életüket. Halála előtt Pál ezt mondta Timótheusnak: „Én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott” (2Timótheus 4:6). Pál feláldozhatónak tartotta az életét az evangéliumért. Mint italáldozatot kiöntik majd, és elhasznált gyorsítórakétaként leválik az élete – de nem anélkül, hogy valami örökkévaló jelentőségű dolgot tett volna. Halandó és véges életével elősegítette Isten örök királyságát. Ennek a tudata pedig Pált teljes megelégedettséggel töltötte el. Az igazság az, hogy mindenki elhasználja az életét, és elégeti a neki adatott véges mennyiségű üzemanyagot, mégis oly sokan alig foglalkoznak a gondolattal, hogy miért is élnek. Barátom, hadd kérdezzem meg tőled: te miért élsz? Az életed mennyit fog nyomni a latban? Mit hajtasz előre az időddel, az energiáddal, a pénzeddel és a szenvedélyeddel? Jézus ezt mondta: „Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az életét Énértem és az evangéliumért, az megtalálja azt” (Márk 8:35). Ha tényleg és igazán azt akarod, hogy számítson valamit az életed, ezt csak egyféleképp valósíthatod meg: el kell hajítanod magadtól! És először is az Ő szolgálatába kell beledobnod az életedet, aki életet adott neked.

Azért mentett meg, hogy szolgálj

„Mit tennél, ha megkímélném az életedet?” – így hangzott Cirusz perzsa királynak egy Kagular nevű lázadó törzsfőhöz intézett kérdése, akit az uralkodó foglyul ejtett, és kivégzés előtt állt. Kagular így felelt: „Király, életem végéig szolgálnálak.” Hajlamosak lennénk úgy tekinteni Kagular hűségnyilatkozatát, mint ami csupán egy józan ajánlat volt a király könyörületes megbocsátásáért cserébe, semmi több. Kagular felismerte, hogy ha a király megkegyelmezne az életének, akkor adósa lenne, ezért kötelessége lenne, hogy szolgálja őt. A Róma 1:14,15-ben Pál ezt mondta: „Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok. Azért ami rajtam áll, kész vagyok nektek is, akik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.” Tudod, a vallási elit hagyományosan úgy gondolkodott Pál idejében, hogy – mivel ők Isten választott népe – a pogányoknak nyújtott bármilyen szolgálat nagylelkű alamizsna lenne olyan emberek számára, akik nem méltóak arra. Pál azonban úgy látta magát, mint aki Isten hatalmas irgalmában részesült, és ez őt minden embernek adósává tette. Az, hogy hirdeti az örömhírt a pogányoknak, számára nem valamiféle könyörületes leereszkedés volt, hanem az egyetlen helyes válasz, amit Isten bámulatos kegyelmére és irgalmára adhatott. Pál megértette: őt azért mentették meg, hogy szolgáljon. Pál azzal folytatta, hogy megmondta a rómaiaknak: élő áldozatként nekik is át kell adniuk magukat Istennek, és azután hozzátette: „amely a ti ésszerű szolgálatotok” (Róma 12:1). Más szavakkal, ez nem valami nagylelkű szívesség, amit Istenért teszel. Ő megvásárolt és megváltott téged az Ő Fiának vérén. Megszabadított a bűntől és a köteléktől. Mennyei helyeken minden szellemi áldással megáldott téged Krisztusban. Mindannak fényében, amit érted cselekedett, a viszonzásul tett szolgálatod egyszerűen csak „ésszerű.” Azért mentett meg, hogy szolgálj.

Szeretettől késztetve

„Kicsoda hozna nekem vizet innom a betlehemi kútból, mely a kapu előtt van?” – sóhajtotta Dávid király (2Sámuel 23:15). Amikor három katona véletlenül meghallotta vágyakozó tűnődését, a kardjukért nyúltak, és eltűntek az éjszakában. Nem kaptak parancsot a cselekvésre, és nem volt kötelességük megtenni; csakhogy hajtotta őket valami erő, amely minden kötelezettségnél sürgetőbb: a királyuk iránti szeretet. Ez késztette őket arra, hogy áttörjenek a filiszteusok táborán, vizet húzzanak a kútból, és elhozzák Dávidnak.

Sámuel II. könyve 16.

Dávid menekülése

1. Dávid elindult egy keveset a hegycsúcsról, és íme elébe jön Czíba, Mefíbóset legénye, meg egy pár fölnyergelt szamár, s azokon kétszáz kenyér, száz aszuszőlőlepény, száz fügelepény és egy tömlő bor. 2. És szólt a király Czíbához: Mi a szándékod ezekkel? Mondta Czíba: A szamarak a király háza számára valók, hogy rájuk üljenek, a kenyér és a füge, hogy abból egyenek a legények, a bor pedig, hogy igyék a bágyadt a pusztában. 3. Ekkor mondta a király: És hol van uradnak fia? Szólt Czíba a királyhoz: Íme, Jesuzsálemben időzik, mert azt mondta ma visszaadja majd nekem Izrael háza atyám királyságát. 4. Erre mondta a király Czíbának: Íme, a tied mindaz, ami Mefibóseté. Mondta Czíba: Leborulok, hadd találjak kegyet szemeidben, uram király. 5. Majd meg Bachúrímig ért Dávid király, s íme, onnan kijön egy ember, Sául házának családjából, neve Simeí, Géra fia, kijött s egyre átkozódott. 6. És kövekkel meghajigálta Dávidot meg mind a Dávid király szolgáit, az egész nép pedig és mind a vitézek jobbja és balja felől voltak. 7. És így szólt Simei átkozódásában: Eredj, eredj, vérontás embere te, alávalóság embere! 8. Visszatérítette rád az Örökkévaló mind az elontott vérét Sául házának, kinek helyében király lettél, és adta az Örökkévaló a királyságot Ábsálóm fiadnak kezébe; és lám, benne vagy bajodban, mert vérontás embere vagy. 

9. Ekkor szólt Abisáj, Czerúja fia, a királyhoz: Miért átkozhassa ez a holt eb uramat, a királyt? Hadd megyek át oda, hadd vegyem a fejét. 10. De mondta a király: Mi közöm hozzátok, Czerúja fiai? Ám átkozódjék, mert az Örökkévaló mondta neki: átkozd Dávidot; tehát ki mondhatja: miért cselekedtél így? 11. És szólt Dávid Abisájhoz és mind a szolgáihoz: Íme, fiam, ki testemből származott, életemre tör, hát még aztán ez a Benjáminbeli! Hagyjátok őt, hogy átkozódjék, mert az Örökkévaló mondta neki. 12. Talán látni fogja az Örökkévaló állapotomat és majd fizet nekem az Örökkévaló jót a mai átkozódása helyett. 13. És ment Dávid meg emberei az úton – Simeí pedig a hegy oldalán ment vele szemben és egyre átkozódott; kövekkel hajigált feléje és port szórt rá. 14. És megérkezett a király meg az egész nép, mely vele volt bágyadtan és ott megpihent. 15. Ábsálóm pedig és az egész nép, Izrael emberei, Jeruzsálembe jöttek, Achítófel is vele. 16. És volt, amint Ábsálómhoz jött az Arkibeli Chúsáj, Dávidnak barátja, így szólt: Chúsáj Ábsálómhoz: Éljen a király, éljen a király! 17. Erre szólt Ábsálóm Chúsájhoz: Ez a te szereteted barátod iránt, miért nem mentél barátoddal? 18. Szólt Chúsáj Ábsálómhoz: Nem, hanem akit választott az Örökkévaló meg ez a nép és mind az Izrael emberei, azé vagyok és nála maradok.19. Másodszor pedig, kinek szolgálok majd? Nemde a fiának; amint szolgáltam atyád színe előtt, akképpen leszek a te színed előtt. 20. És szólt Ábsálóm Achítófelhez: Adjatok ám tanácsot, mit cselekedjünk? 21. Erre szólt Achítófel Ábsálómhoz: Menj be atyád ágyasaihoz, akiket a ház őrzésére hagyott; majd ha hallja egész Izrael, fogy rossz hírbe jutottál atyádnál, akkor megerősödnek mind a veled levők kezei. 22. És fölvonták Ábsálóm számára a sátrat a tetőn; és bement Ábsálóm atyja ágyasaihoz egész Izrael szeme láttára. 23. Achítófel tanácsa pedig, melyet tanácsolt ama napokban, úgy mint mikor valaki megkérdezi Isten igéjét olyan volt Achítófel minden tanácsa Dávid előtt is, Ábsálóm előtt is.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 29., szerda

Megjelent! Daniel Kolenda - Élned kell, mielőtt meghalsz! Könyvrészlet 1.

BEVEZETÉS 

Ezrek gyűltek össze, hogy tanúi legyenek a rövid látványosságnak, mely a fehér homok és a kék ég között, a föld legnagyobb színházában fog kibontakozni. Miközben a láthatárra szegeztük a tekintetünket, a várakozás ideje korszakoknak tűnt. Senki nem akarta elszalasztani a nagy pillanatot. És akkor megtörtént – micsoda lenyűgöző látvány! Még jókora távolságból is fenséges erejű energiakitörés tárult a szemek elé. Beindultak a masszív indítórakéták, másfél ezer tonnás tolóerőt produkálva a felszállásnál. A talaj remegni kezdett, miközben az űrrepülő az ég felé tört, vastag füstsávot hagyva maga mögött. Másodpercek alatt leküzdötte a gravitáció erejét, és eltűnt a szem elől. Az óceán partján a floridai Titusville-ben közelről, ámulva figyeltük a feleségemmel és gyermekeimmel, ahogy az Atlantis űrrepülő utolsó indításával történelem íródik. Miután az űrsikló mintegy harmincegy mérföldes magasságban behatolt a mezoszférába, az elhasznált hordozórakétákra már nem volt szükség, így azok leváltak, hogy visszatérjenek a földre. Miközben az Atlantis tovább száguldott az űr felé, megláttam azokban a hatalmas segédrakétákban egy ugyanolyan ragyogó metaforát. A rakéták – noha hatalmasak – nem önmagukért léteznek. Arra tervezték őket, hogy előre lökjenek valami náluk is nagyszerűbbet. A dicsőségük abban áll, hogy elhasználódjanak egy magasabb rendű cél szolgálatában. Jóval azután is, miután a rakéták leválnak, az űrrepülő tovább halad majd előre. Az űrsikló és a küldetése az, ami a rakéta létének értelmet ad.

Az életed, mint szalagcím 

2009. június 25-e egyike azoknak a napoknak, melyeket soha nem felejtek el. Ezen a napon pár órán belül ketten is meghaltak a nemzedékem leghíresebb ikonjai közül. Farrah Fawcett a Charlie angyalai című tévéműsor gyönyörű színésznője volt, Michael Jackson pedig vitathatatlanul a popműfaj királya. Mindketten idő előtt haltak meg, és ez megrázta a világot; hetekig minden hírforrás ezzel foglalkozott. Aznap ugyanazokat a jeleneteket néztem órákon keresztül, abban a reményben, hogy az majd eltávolítja az időbeli múlandóság nyomasztó érzését, ami némileg merengőbbé és szentimentálisabbá tett a szokásosnál. Farrah Fawcett és Michael Jackson élete oly nagy léptékű, olyan fontos volt, és akkora nyilvánosságot kapott – mégis azok a dolgok, amik a legnagyobb hírnevet hozták nekik, milyen semmitmondóak voltak az örökkévalóság fényében! Michael Jackson szerezte minden idők legnagyobb példányszámban eladott albumát. Farrah Fawcett gyönyörű volt, és közönségdíjat nyert. Mégis, mit számít mindez az örökkévalóságban? Ha hátrébb húzódsz, és a világ és a lényeges dolgok tágabb összefüggésében szemlélve olvasod a gyászjelentésüket, elfog a teljes értelmetlenség mindent elborító érzése – mégis ők ketten világviszonylatban a leghíresebb személyek közé tartoztak. Többségünk elköltözése soha nem fog figyelmet kapni az esti hírekben, de egy percre mégis képzeld el, mi lenne, ha kapna! 

Képzeld el, hogy a CNN, az NBC, az ABC, a CBS, és a Fox News mind a halálhíredet közlik terjedelmes tudósításban, és az életed jelentőségéről beszélnek. Vagy képzeld el azt, hogy a teljes földi létezésedet egy mondatba kell sűríteniük a képernyő alján mozgó hírsorban, vagy egy címoldali főcímben. Vajon miről szólna? Még ennél is jobb: te magad hogyan írnád meg? Mi az az egyetlen cél, amitől a magad számára az egész életed értelmet nyer? Ha korunk érezd-jól-magad típusú bölcsességére hallgatsz, amivel a televízió, a zene, a magazinok és a csináld-meg-magad üzenetű könyvek megszólítanak, a végén még elhiszed, hogy az élet fő célja az, hogy megtaláld a boldogságot és a sikert a világban. „A határ a csillagos ég” –mondják neked. „A csillagokig érhetsz, s magad is azzá válhatsz.” „Bármi lehetsz, csak akarnod kell.” „Kezedben tartod a sorsodat” – és így tovább. 

Csakhogy a valóságban az, hogy mennyi pénzt keresel, kit ismersz és te magad mennyire vagy ismert, önmagában vajmi kevés jelentőséggel bír. Egy nap minden anyagi javadat, amelyet fölhalmoztál s amelyért küzdöttél, szétosztják a rokonaid között, vagy túladnak rajta fillérekért a bolhapiacon. Ha te is olyan vagy, mint a legtöbben, a neved egy nap ismeretlen lesz, és az arcod felismerhetetlen. Mint az előbb leírtam, az űrsiklóra szerelt gyorsítórakétákhoz hasonlóan téged is elhagy a múlandó életerőd, s az eltűnik az óceán ismeretlenjében. Ámde nem így végződik a történet, barátom! Bár az életünk egy nap véget ér, Isten királysága tovább halad a győzelem felé, és ebben áll a mi legnagyobb lehetőségünk. Halandó kezeinkkel Isten örök királyságának fölépítésében segédkezhetünk – és ez a legnagyobb kiváltság, amelyben ember részesülhet! Ez a könyv nem arról szól, hogy miként valósíthatod meg az álmaidat, vagy lehetsz sztár, mert ezek a dolgok a végén majd egyáltalán nem számítanak. Mielőtt az ebben a könyvben foglaltak számodra bármi jelentéssel vagy értékkel bírhatnának, meg kell értened, hogy a létezésednek nem az a célja, hogy te magad megnyerd a boldogságot vagy a sikert. A metaforámban nem te vagy az űrrepülőgép – te a gyorsítórakéta vagy. A te szereped az, hogy előmozdíts egy magadnál nagyobb ügyet. Az életed által keltett vízfodrok jóval a földi léted után is hatni fognak a világban – vagy jobbá, vagy rosszabbá teszik –, de az életed végül csak akkora jelentőséggel bír majd, mint az, amit előmozdított.



2018. augusztus 28., kedd

Megjelent! Yonggi Cho: Hit (részlet a könyvből)

A Szent Szellemtől függeni

Újjászülettem: Hogyan kezdődött hitbeli járásom? 

Egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok. János 9:25 

Dr. Cho: A családom Észak-Koreában élt. Amikor kitört a koreai háború, elvesztettük az otthonunkat. Így a többi menekülttel együtt délre, Pusánba utaztunk. A pénz és az élelem rendkívül kevés volt, és keményen dolgoztam, hogy előteremtsem a napi egy étkezésre és a tanulmányaimra való összeget. Egy nap munka közben vérrel lett tele a szám. Hamarosan az orromból is jött, küszködtem, hogy meg ne fulladjak, míg végül elájultam. Amikor visszanyertem az eszméletemet, a ruhám át volt ázva a vértől. Forgott velem a világ, túlságosan szédültem ahhoz, hogy felálljak. Nem tudom bizonyosan, hogy mennyi ideig voltam ott, de azt tudtam, hogy nagy baj van. Alig tudtam járni, de végül hazaértem. Egész éjjel hol magamnál voltam, hol elájultam. A lázam elkezdett emelkedni, és amikor köhögtem, vér bugyogott ki a számon. Reggelre legyengültem, inkább halottnak, mint élőnek éreztem magam. 

A szüleim bevittek egy kórházba, az orvos megvizsgált és megröntgenezte a mellkasomat. Ezt mondta: – Sajnálom, de semmit nem tehetünk. Kevesebb, mint egy hónapod van hátra. – Az igazat mondja nekem, doktor? – kiáltottam. Megmutatta nekünk a röntgenfelvételeket és elmagyarázta: – A jobb tüdődet teljesen elpusztította a TBC. A felső rész összeesett, és elkezdett üszkösödni. A bal tüdőd is TBC-s. Az alultápláltság és a kemény munka miatt megnagyobbodott a szíved, és nem tudja a vért megfelelően keringetni. Nincs orvosi segítség ezekre a dolgokra, nincs más választásom, el kell mondanom az igazságot. Kábultan mentem haza, ahol az apám megpróbált biztatni: – Fiam, nincsen sem élet sem halál, sem öröm sem bánat, csak Buddhában van a valóság. Ne foglalkozz az élettel és a halállal, és legyen békességed! De akármit is mondott, a logikája nem tudott meggyőzni. 

– A vér, amit hányok, valódi – mondtam az apámnak. – A szenvedésem valóságos. Buddha és a filozófiáid nem segítettek. Elutasítom mindet. Nem sokkal ezután elkezdtem félni és kétségbeesni. Felkiáltottam: – Van egyáltalán Isten? Ha van Isten – bárhol az univerzumban –, akkor kérem, jöjjön és segítsen nekem! Fel akarok készülni a halálra. Isten hallotta az imámat és válaszolt, de olyan módon, amire nem számítottam. Egy fiatal lány kopogott az ajtómon, és belépett. Egy Bibliát hozott. Megdöbbentem, mert abban az időben, különösen a mi kultúránkban, a nők nem voltak előtérben, és a férfiak nem szerették, ha nők tanítják őket. Arrogánsan távozásra szólítottam fel a lányt, de ő ezt mondta: – Látom, hogy haldokolsz. Beszélni szeretnék neked Jézus Krisztusról, az én Megváltómról. Mérges lettem, és elkezdtem átkozni őt. Azt mondtam neki, hogy több millió TBC baktérium röpköd körülöttem a levegőben, és meg fog fertőződni. Csak ennyit válaszolt: – Az én Krisztusom megvéd engem. Tovább folytatta a bizonyságtételt, aztán végül elment. 

De másnap reggel újra visszajött. Ezúttal elénekelt néhány dalt, és hangosan felolvasott a Bibliájából. Én átkoztam, és keresztény kutyának neveztem, de ő nem reagált a gorombaságomra, ehelyett nyugodt és kitartó maradt. Órákat beszélt Krisztusról. Még két napig csinálta ezt. Amikor az ötödik napon is eljött, megkérdeztem, hogy miért jön újra és újra, és miért imádkozik értem. Egyszerűen ezt mondta: – Valaki arra kényszerít, hogy idejöjjek és imádkozzak érted. – Ki az? – kérdeztem. Odaadta a Bibliáját, és elkezdtem olvasni ott, ahol mutatta – a Máté 1-nél. Néhány perc múlva ezt mondtam: – Ez olyan, mint egy telefonkönyv. Hogy segít ez rajtam? Azt mondta, hogy csak olvassam tovább, és egy csodálatos történetet fogok találni. Miután elment, folytattam az olvasást, és arra számítottam, hogy a buddhizmushoz hasonló bonyolult filozófiát fogok találni. De arra jöttem rá, hogy a Biblia egy Jézus Krisztus nevű emberről szól, aki Isten Fia volt. 

Azt olvastam Jézusról, hogy meggyógyította a betegeket és a haldoklókat. Azt gondoltam: Bárcsak ehhez a Jézushoz mehetnék! Ő segítene nekem. Az elmém vitatkozott, hogy ezt nem tehetem meg. Átkoztam és gyűlöltem Őt. Megpróbáltam olyan igeverset találni, hogy Krisztus gyűlöli a bűnösöket, de akárhogy is kerestem, nem találtam. Ehelyett azt találtam, hogy megbocsátott egy házasságtörő asszonynak, és megszabadított egy megszállott embert. Mindig elfogadta a beteget és a bűnöst. Lassan eljutottam a felismerésre: bár én vagyok a szegények között a legszegényebb, nagy bűnös vagyok, tuberkulózisban haldoklom, de Jézus Krisztus elfogad engem! Úgy döntöttem, hogy imádkozom, és megkérem Jézust, hogy legyen a Megváltóm. Nagy békesség árasztott el, úgy éreztem, hogy a testemben minden sejt új élettel töltődött fel. Valami elkezdett bennem felbugyogni. Először azt gondoltam, hogy újra vért fogok hányni, de aztán rádöbbentem, hogy ez az öröm! Énekelni szerettem volna, de nem tudtam, hogyan.

Miután hatalmas elutasításon mentem keresztül a családom részéről, mert elhagytam a buddhista hitet, béreltem egy kis szobát, és ott éltem. Egy nap bezártam a szobám ajtaját, és elkezdtem imádkozni. „Jézus – mondtam –, találkozni szeretnék veled, és beszélni szeretnék veled a jövőmről.” Vártam, de Krisztus nem jött. Aztán szorosan behunytam a szememet, azt remélve, hogy látomásban fog megjelenni. De nem volt látomásom. Egész nap imádkoztam. Éjszaka már izzadtságban fürödtem, de még mindig imádkoztam. Éjfél után az erő elhagyta a testemet, és lefeküdtem pihenni. 

Hirtelen a szoba tündöklően fényes lett. Füstnek látszó valami gomolygott be. Meg voltam rémülve. Azt gondoltam, hogy ég a ház, próbáltam segítséget hívni, de senki nem jött. Kétségbeesetten körbenéztem, és magam mellett megláttam két lábat. Feljebb néztem, és egy fehér palástot láttam. Aztán belenéztem valaki arcába, ami olyan volt, mint a napkorong, és fénysugarak lövelltek belőle. De még mindig nem tudtam, hogy ki ő, míg meg nem láttam a töviskoronát a fején. Beleszúródott a halántékába, a vér pedig lefolyt az arcán. Ekkor ismertem fel Jézus Krisztust. Úgy éreztem, elborít a szeretete. Az én isteneim a félelem és az átkok istenei voltak. Mindig bementem a templomaikba, hogy kérjem őket, hogy ne büntessenek meg. De Jézus más volt. Ahogy éreztem a szeretetét, minden félelem eltűnt. Dicsőséges öröm jött a bensőmből. A nyelvem és az ajkaim elkezdtek beszélni. Megpróbáltam leállítani, de úgy tűnt, hogy valaki más tartja uralma alatt, és erővel kifejezi magát általam. Nem tudtam, hogy mi ez, de azt éreztem, hogy minél többet beszélek, annál jobban érzem magam, tehát folytattam a beszédet. Amikor újra tudatára ébredtem a környezetemnek, Jézus már elment, de a dicsőség még mindig ott volt a lelkemben. 

Elfeledkeztem a szívemben és a tüdőmben lévő fájdalomról, és elfutottam egy misszionáriushoz, aki a közelben lakott, és már korábban találkoztam vele. Tudtam, hogy Louis Richards, az Assemblies of God (Isten Gyülekezetei) misszionáriusa meg fogja tudni válaszolni a kérdéseimet ezzel a megtapasztalással kapcsolatban. Amikor elmagyaráztam neki, hogy egy idegen nyelven beszélek, kinyitotta a Bibliáját az ApCsel 2-nél, és elmondta, hogy Szent Szellembe lettem bemerítve, mint a korai keresztények. Sírtunk, és kifejeztük hálánkat és örömünket. Röviddel ezután felfedeztem, hogy már nem fáj a szívem, és rendesen kapok levegőt. Elmentem a kórházba, és egy vizsgálat és néhány röntgenfelvétel után az orvos elmondta, hogy a tüdőm egészséges. Nincs nyoma a TBC-nek! Még a szívem is újra normális méretű lett. 

A Szent Szellem erejének és jelenlétének megtapasztalása óta az életem hitben való járás. Minden, amit elértem az életemben, Isten drága kegyelme miatt történt. Valaki megvásárolt engem, már Jézushoz tartozom. Övé a dicsőség. A Jézus Krisztusban való hit örökre meg fogja változtatni az életedet. Ahogy az Őbenne való hitben jársz, segíteni fog növekedni ebben, hinni a jelekben és a csodákban. Isten bámulatos módon fog használni, és bátorságot fog adni, hogy higgy azon túl, amit valaha is lehetségesnek gondoltál. A könyvben leírt alapelvek olyan igazságok, melyeket alkalmazni lehet az életedre. Járj hitben, higgy a lehetetlenben, álmodd az Ő álmait és engedd, hogy Isten… Hanem, amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és embernek szíve meg se gondolt, azokat készítette Isten az Őt szeretőknek. Nekünk azonban az Isten kijelentette az Ő Szelleme által, mert a Szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is. 1Korinthus 2:9,10.



Sámuel II. könyve 15.

Ábsálom lázadása Dávid ellen

1. Történt ezek után, szerzett magának Ábsálóm kocsit meg lovakat, és ötven embert, kik futottak előtte. 2. Korán föl szokott kelni Ábsálóm és kiállni a kapu útja mellé; és volt, minden ember, kinek pöre volt és ítéletre akart menni a királyhoz – azt megszólította Ábsálóm és mondta: Melyik városból való vagy? Mondta: Izrael törzseinek egyikéből való a te szolgád. 3. Ekkor szólt hozzá Ábsálóm: Lásd, szavaid jók és helyesek, de nem hallgat rád senki a király részéről. 4. Majd így szólt Ábsálóm: Vajha engem tennének bírául az országban s hozzám jönne minden ember, kinek pöre vagy ügye van, én meg igazat adnék neki. 5. És volt, mikor közeledett valaki, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta kezét, megfogta őt és megcsókolta. 6. Ily módon cselekedett Ábsálóm egész Izraellel, azokkal, kik a királyhoz ítéletre jöttek; így meglopta Ábsálóm Izrael embereinek szívét. 7. Történt negyven év múlva, így szólt Ábsálóm a királyhoz: Hadd menjek, kérlek, hogy Chebrónban lerójam fogadásomat, melyet fogadtam az Örökkévalónak. 8. Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gesúrban, Arámban, laktam, mondván: ha engem vissza fog hozni az Örökkévaló Jeruzsálembe, akkor szolgálom az Örökkévalót. 9. Mondta neki a király: Menj békével. Fölkelt és elment Chebrónba. 

10. És küldött Ábsálóm kémeket mind az Izrael törzsei közé, mondván: Amint halljátok a harsona hangját, mondjátok: király lett Ábsálóm Chebrónban. 11. Ábsálómmal pedig ment kétszáz ember Jeruzsálemből, meg voltak hívva és mentek jóhiszemben, nem tudtak ugyanis semmiről. 12. És elhozatta Ábsálóm a Gílóbeli Achítófelt, Dávid tanácsosát, városából, Gílóból, mikor bemutatta az áldozatokat. És erős volt az összeesküvés és a nép egyre számosabb lett Ábsálóm mellett. 13. És jött a hírmondó Dávidhoz, mondván: Ábsálóm felé fordult Izrael embereinek szíve. 14. Ekkor mondta Dávid mind a szolgáinak, kik vele voltak Jeruzsálemben: Keljetek föl, hadd szökjünk meg, mert nem lesz számunkra menekvés Ábsálóm elől; siessetek elmenni, nehogy sietve utolérjen és ránklökje a veszedelmet és megverje a várost a kard élével.15. Szóltak a király szolgái a királyhoz: Egészen aszerint, amit jónak talál uram a király! Itt a szolgáid! 16. Erre elindult a király meg egész háza az ő nyomában; és otthagyta a király a tíz ágyasnőt, hogy őrizzék a házat. 

17. Elindult a király meg az egész nép az ő nyomában, és megálltak a legszélső háznál. 18. Mind a szolgái pedig elvonultak mellette s mind a keréti és mind a peléti, meg mind a Gátbeliek, hatszáz ember akik nyomában jöttek Gátból, elvonultak a király előtt. 19. Ekkor szólt a király a Gátbeli Ittájhoz: Minek jössz te is velünk? Menj vissza s maradj a királynál; mert idegen vagy és el is költözhetsz helyedre. 20. Tegnap jöttél és már ma bujdostassalak, hogy velünk jöjj, míg én megyek, ahová megyek? Menj vissza és vidd vissza magaddal testvéreidet szeretettel és hűséggel! 21. Erre felelt Ittáj a királynak és mondta: Él az Örökkévaló és él uram a király, bizony azon a helyen, ahol lesz uram a király, akár életre, akár halálra, bizony ott lesz a te szolgád. 22. Ekkor szólt Dávid Ittájhoz: Menj hát és vonulj el. Elvonult tehát a Gátbeli Ittáj meg mind az emberei és mind a gyermekek kik vele voltak. 23. Az egész ország hangosan sírt, míg az egész nép elvonult; a király pedig átkelt a Kidrón patakon és az egész nép átkelt vele, a pusztába való út felé. 24. S ott volt Czádók is meg mind a leviták vele, hordozva Isten szövetségének ládáját, és letették az Isten ládáját -Ebjátár is fölment -míg végképen el nem vonult az egész nép a városból. 

25. És mondta a király Czádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba; ha majd kegyet találok az Örökkévaló szemeiben, akkor visszahoz engem és látnom engedi őt és hajlékát. 26. Ha pedig így szól: nem kedvellek, – itt vagyok, tegyen velem, amint jónak tetszik szemeiben. 27. És szólt a király Czádókhoz a paphoz: Ugye látod? térj vissza a városba békével; Achímáacz fiad és Jónátán, Ebjátár fia, két fiatok veletek van. 28.Lássátok, én majd késedelmezek a puszta síkságain, míg üzenet jön tőletek, hogy értesítsetek engem. 29. Visszavitték tehát Czádók és Ebjátár Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak. 30.Dávid pedig fölment az olajfák hegye hágóján, sírva, fölmentében, feje betakarva és mezítláb ment; az egész nép is, mely vele volt, betakarta kiki fejét, és fölmentek, sírva fölmentükben. 31.Dávidnak pedig tudtára adták, mondván: Achítófel az összeesküvők közt van Ábsálóm mellett; s így szólt Dávid: Tedd, kérlek, balgává Achítófel tanácsát, oh Örökkévaló! 32. Midőn Dávid épen a csúcsig ért, ahol Isten előtt leborulni szokott, íme, elébe jön az Arkibeli Chúsáj, megtépett köntössel és földdel a fején. 33. És mondta neki Dávid: Ha vonulnál velem, terhemre lennél nekem; 34. de ha visszatérsz a városba és azt mondod Ábsálómnak: szolgád leszek én, oh király, atyád szolgája voltam régen, most meg a te szolgád leszek, — akkor majd meghiusítod javamra Achítófel tanácsát. 35. Hiszen ott vannak veled Czádók és Ebjátár a papok, s lesz, minden dolgot, amit hallasz a király házából, tudtára adsz Czádók és Ebjátár papoknak. 36. Íme, ott van velük két fiuk, Achímáacz Czádóké és Jónátán Ebjátáré; küldjetek általuk hozzám minden dolgot, mit hallani fogtok. 37. Bement tehát Chúsáj, Dávid barátja, a városba, midőn Ábsálóm Jeruzsálembe érkezett.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 27., hétfő

Sámuel II. könyve 14.

1. Megtudta Jóáb, Czerúja fia, hogy a király szíve Ábsálóm felé fordul. 2. Küldött tehát Jóáb Tekóába, és hozatott onnan egy okos asszonyt; és szólt hozzá: Tettesd csak magadat gyászolónak, ölts csak magadra gyászruhákat s ne kend magad olajjal, hogy olyan légy mint egy asszony, ki már sok idő óta halott fölött gyászol. 3. És menj be a királyhoz és beszélj hozzá ezen meg ezen szóval – és szájába tette Jóáb a szavakat. 4. És szólt a Tekóabeli asszony a királyhoz – levetette magát arcával a földre és leborult – szólt: Segíts, oh király! 5. És mondta neki a király: Mi lelt? Mondta: Bizony, özvegyasszony vagyok, meghalt a férjem. 6. Szolgálódnak pedig két fia volt, ők ketten civódták a mezőn és nem volt senki, ki őket elválasztotta volna egymástól, és leütötte az egyik a másikat és megölte őt. 7. És íme, rátámadt az egész család szolgálódra és azt mondták: add ki azt, aki leütötte testvérét, hogy megöljük őt testvére életéért, akit agyonütött, hadd irtsuk ki az örököst is – hogy kioltsák parázsomat, mely megmaradt, hogy ne hagyjanak férjemnek nevet és maradékot a föld színén. 8. Ekkor szólt a király az asszonyhoz: Menj haza és majd parancsot adok felőled. 9. Erre szólt a Tekóabeli asszony a királyhoz: Rajtam legyen, uram király, a bűn és atyám házán; a király meg trónja pedig ártatlan. 10. És mondta a király: Aki így beszél hozzád, hozd énelém, és többé nem fog hozzád nyúlni. 11. Mondta: Gondoljon csak a király az Örökkévalóra, Istenedre, hogy sokat ne pusztítson a vérbosszuló és ki ne irtsák a fiamat. És mondta: Él az Örökkévaló, nem hull fiadnak egy hajszála sem a földre. 

12. Erre mondta az asszony: Hadd szóljon szolgálód uramhoz a királyhoz egy szót. És mondta: Szólj! 13. Ekkor mondta az asszony: És miért gondoltál ilyent Isten népéről – minthogy ezt a szót mondta ki a király, szinte bűnös – azzal, hogy a király nem hívja vissza az eltaszítottját? 14. Mert meg kell halnunk s úgy vagyunk mint a földre omlott víz, melyet össze nem gyűjtenek; Isten sem vesz el lelket, hanem gondolatokat gondol arra, hogy el ne taszítsa magától az eltaszítottat. 15. Most pedig, hogy jöttem elmondani a királynak, az én uramnak e szót – mert megfélemlített engem a nép; mondta tehát a szolgálód: hadd beszéljek csak a királyhoz, talán megteszi a király szolgálója szavát, 16. midőn rámhallgat a király, hogy megmenti szolgálóját azon ember kezéből, ki el akar pusztítani engem meg fiamat egyaránt Isten örökségéből. 17. Mondta tehát a szolgálód: legyen csak uramnak a királynak szava megnyugtatásomra, mert mint Isten angyala, olyan az én uram, a király, hogy hallja a jót és a rosszat. Az Örökkévaló, a te Istened pedig legyen veled. 18. Felelt a király és szólt az asszonyhoz: Ne titkolj el, kérlek, előttem semmit, amit tőled kérdezek. Mondta az asszony: Beszéljen csak uram, a király. 

19. És mondta a király: Vajon Jóáb keze van-e veled mindebben? Felelt az asszony és mondta: Él a lelked, uram király, nem lehet kitérni se jobbra, se balra mind attól, amit beszélt uram, a király; bizony szolgád Jóáb, ő parancsolta nekem és ő tette szolgálód szájába mind e szavakat. 20. Azért hogy fordulatot adjon a dolognak, tette szolgád Jóáb ezt a dolgot- uram pedig bölcs, Isten angyalának bölcsessége szerint, hogy tud mindent, ami van a földön. 21. És szólt a király Jóábhoz: Íme kérlek, megtetted a dolgot; menj hát, hozd vissza a fiút, Ábsálómot. 22. Erre arcával a földre vetette magát Jóáb, leborult és megáldotta a királyt; mondta Jóáb: ma megtudta a te szolgád, hogy kegyet találtam szemeidben, uram királyom, mivel megtette a király szolgád szavát. 23. És fölkelt Jóáb, Gesúrba ment és elhozta Ábsálómot Jeruzsálembe. 24. És mondta a király: Vonuljon vissza a házába, de arcomat ne lássa! Visszavonult tehát Ábsálóm a házába, de a király arcát nem látta. 25. Mint Ábsálóm pedig oly szép ember nem volt egész Izraelben, oly dicsérni való; lába talpától feje tetejéig nem volt rajta hiba.26. S mikor lenyíratta haját – történt ugyanis, hogy idő múlva lenyíratta, amely idő múlva nyiratkozni szokott, mert nehéz volt rajta – akkor megmérte feje haját: kétszáz sékel volt, a királyi súly szerint. 27. És született Ábsálómnak három fia és egy leánya, neve Támár; ez szép ábrázatú asszony volt. 28. És lakott Ábsálóm két éven át Jeruzsálemben, de a király arcát nem látta. 29. S küldött Ábsálóm Jóábhoz, hogy őt a királyhoz küldje, de nem akart hozzá menni, még másodszor is küldött, de nem akart menni. 30. Ekkor szólt szolgáihoz: Nézzétek, Jóáb telke az enyém mellett van, ott van neki árpája, menjetek és gyújtsátok föl tűzzel. És felgyújtották Ábsálóm szolgái a telket tűzzel. 31. Erre fölkelt Jóáb és bement Ábsálómhoz a házba; szólt hozzá: Miért gyújtották föl szolgáid tűzzel a telkemet? 32. Szólt Ábsálóm Jóábhoz: Íme, küldtem hozzád, mondván: jöjj ide, hadd küldjelek a királyhoz, mondván: minek jöttem meg Gesúrból, jobb volna nekem, hogy még ott volnék; most tehát, hadd lássam a király arcát, ha pedig bűn van rajtam, akkor öljön meg. 33. Erre bement Jóáb a királyhoz és tudtára adta; hivatta Ábsálómot, aki bement a királyhoz és földig leborult arcával a király előtt, és megcsókolta a király Ábsálómot.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 24., péntek

Németh Sándor - Ne legyél a korszakváltás vesztes oldalán!

Most Isten egy hatezer éves korszakot fog lezárni, ilyen korszakváltásra pedig az emberiségnek nincsen tapasztalata. Ezért nem értik sokan, hogy mi zajlik, ráadásul sokan még meg is akarják akadályozni a korszakváltást, mert szeretnék a régi rendszert megőrizni. A történelem legnagyobb vesztesei közülük kerülnek majd ki!

Németh Sándor - A szeretet iránytű a szolgálathoz

Számos kisegyházi felekezetben látni, hogy az emberek egy fanyar, arrogáns lenézéssel viszonyulnak a saját nemzetük felé, így viszont nem lehet hatékonyan szolgálni. Senki sem tud olyan emberek felé szolgálni, akiket nem szeret. A legtöbb nemzet történelmében lehet találni sötét pillanatokat, de ha mindig csak ezeket olvassuk rájuk, akkor nem fognak megtérni. Ha sikeresen akarunk feléjük szolgálni, akkor el kell fogadni a nemzetet, mint akikhez Isten küldött, hogy az ő irgalmát és evangéliumát megjelenítsük számukra. Ezt Isten is meg fogja áldani.

2018. augusztus 23., csütörtök

Gonosz szolga példázata

Máté 24:48-51. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az õ szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; És az õ szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel (dőzsölőkkel) pedig enni és inni kezdene (közösségben van velük): Megjõ annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, És ketté vágatja õt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Az Ige itt a gonosz szolgát is szolgának nevezi, vagyis olyan emberről van szó, aki Isten szolgájának tartja magát. Isten szolgái a gyülekezetek vezetői és azok, akik átadták az életüket az Örökkévalónak, vagyis mindazok, akik keresztényeknek vallják magukat. Azonban vannak olyanok közöttünk, akik más szolgákat bántalmaznak, sértenek (ezt is jelenti a görög kifejezés), tönkre akarnak tenni.

Ha valaki gyülekezetvezetőként más gyülekezet vezetőjét szándékosan veri, a tönkretételén munkálkodik akár beszéddel, akár tettekkel (pl. médiának szállít olyan hazug híreket, amivel lejáratni akarja a másik vezetőt, vagy közösségi médiában terjeszt róla hamis híreket, stb), azt az Ige gonosz szolgának ítéli, akinek a sorsa (ha nem változtat még a földi élete során) örök kárhozat lesz, bármennyire is azt gondolja magáról, hogy mivel Istent szolgálja, az Ő nevében tesz hatalmas dolgokat, ezért biztos, hogy a Mennyben tölti az örökkévalóságot (Máté 7:21-23. Itt is olyan emberek mennek a kárhozatra, akik az Urat szolgálták).

Ugyanez vonatkozik minden keresztényre, aki a szolgatársát, testvérét szándékosan bántalmazza, megkeseríti az életét, tönkre akarja tenni. Az ilyen keresztény nem fogja betenni a lábát a Mennybe, ha meg nem tér belőle és bocsánatot nem kér a testvérétől.

I. János 3:15 A ki gyűlöli (ellenszenvet érez, utál) az ő testvérét, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, a mi megmaradhatna ő benne.

Törekedjünk arra, hogy más kereszténynek ne okozzunk szándékosan károkat, ne pletykáljunk ki másokat rosszindulatúan, ne feketítsük, ne járassuk le a szolgatársainkat, mert örökkévaló következménye lesz. Ha pedig ismerünk ilyen gyülekezet vezetőt, vagy testvért, attól tartsuk távol magunkat, nem kell szellemi közösséget vállalni vele. Ha maga a Messiás elutasítja ezeket a szolgákat, nekünk sem kell humánosnak lenni velük szemben, amíg nem változnak meg.

Egymást építsük és ne romboljuk.

Sámuel II. könyve 13.

Ne, testvérem, ne gyalázz meg, mert nem tesznek ilyesmit Izraelben

1. Történt ezután, Absálómnak, Dávid fiának volt szép nővére, neve Támár; azt megszerette Amnón, Dávid fia. 2. És kínja volt Amnónnak egészen megbetegedésig nővére, Támár miatt, mert hajadon volt és lehetetlennek tetszett Amnón szemeiben, hogy bármit is elkövessen rajta. 3.Amnónnak pedig volt egy barátja, neve Jónádáb, fia Simeának, Dávid testvérének, s Jónádáb igen okos ember volt. És mondta neki: Miért vagy te egyre soványabb, oh királyfi, napról-napra? Ugye megmondod nekem: Mondta neki Amnón: Támárt, Absálóm testvéremnek nővérét szeretem. 4.Erre mondta neki Jónádáb: Feküdj ágyadra és tettesd magad betegnek; s ha majd jön az atyád, hogy téged lásson, így szólj hozzá: jöjjön csak Támár nővérem és adjon nekem kenyeret enni, készítse el szemem előtt az ételt, azért hogy lássam és kezéből egyem. 5. Lefeküdt tehát Amnón és betegnek tetette magát; eljött a király, hogy lássa őt, ekkor így szólt Amnón a királyhoz: Jöjjön csak Támár nővérem és készítsen szemem előtt két bélest, hogy kezéből egyem. 6. Ekkor küldött Dávid a házba Támárhoz, mondván: Menj csak Amnón testvéred házába és készítsd el neki az ételt. 7. És elment Támár Amnón testvérének házába, az pedig feküdt; vette a tésztát, meggyúrta, elkészítette szemei előtt és megfőzte a bélest. 8. Vette a serpenyőt s kitöltötte elé, de az vonakodott enni; s mondta Amnón: Vezessetek ki mindenkit tőlem, és kiment mindenki tőle.

9. Ekkor szólt Amnón Támárhoz: Hozd be az ételt a kamarába, hadd egyem kezedből; s vette Támár a bélest, melyet elkészített és bevitte Amnón testvérének a kamrába. 10. Odanyújtotta neki, hogy egyék; ekkor megragadta őt és mondta neki: Jöjj, feküdj mellém, nővérem. 11. De mondta neki: Ne, testvérem, ne gyalázz meg, mert nem tesznek ilyesmit Izraelben, ne kövesd el ez aljasságot. 12. S én hová vigyem gyalázatomat? Te pedig olyan lennél, mint: a legaljasabbaknak egyike Izraelben! Most tehát beszélj csak a királlyal, mert nem tagad meg engem tőled. 13. De nem akart hallgatni szavára, erőt vett rajta, meggyalázta és hált vele. 14.Erre meggyűlölte őt Amnón igen nagy gyűlölettel; sőt nagyobb volt a gyűlölet, mellyel gyűlölte, a szerelemnél, mellyel szerette volt: és mondta neki Amnón: Kelj föl, menj! 15. Mondta neki: Ne történjék e gonoszság, mely nagyobb a másiknál, melyet rajtam elkövettél, hogy elküldsz engem! De nem akart rá hallgatni. 16. Hívta a legényét, aki őt szolgálta és mondta: Küldjétek csak ki mellőlem ezt itt és csukd be az ajtót utána. 

17. Volt pedig rajta tarka köntös, mert ily ruhákba öltözködnek a hajadon királyleányok. És elvezette őt szolgája kifelé és becsukta utána az ajtót.18. Ekkor hamut hintett Támár a fejére, a rajta levő tarka köntöst pedig megszaggatta; fejére tette a kezét és elment, egyre jajgatva. 19. És szólt hozzá testvére Ábsálóm: Vajon testvéred Amnón volt-e nálad? De most nővérem hallgass, testvéred ő, ne fordítsd szívedet e dologra. És maradt Támár elhagyottan testvérének Ábsálómnak házában. 20. Dávid király pedig meghallotta mind e dolgokat, és haragjára volt nagyon. 21. És nem beszélt Ábsálóm Amnónnal, se rosszat, se jót, mert gyűlölte Absálóm Amnónt amiatt, hogy meggyalázta nővérét, Támárt. 22. Történt pedig két esztendő után, nyírtak Ábsálómnál Báal-Cháczórban, mely Efraim mellett van; és meghívta Ábsálóm mind a királyfiakat. 23. Ekkor bement Ábsálóm a királyhoz és mondta: Íme, kérlek, nyírnak szolgádnál; menjen csak oda a király meg szolgái a te szolgáddal. 24. Szólt a király Ábsálómhoz: Ne fiam, ne hagyj mennünk mindnyájunkat, hogy terhedre ne legyünk; unszolta őt, de nem akart odamenni, hanem megáldotta. 25. Ekkor mondta Ábsálóm: Ha nem, jöjjön csak oda velünk Amnón testvérem! Mondta neki a király: Minek menjen veled? 26. De unszolta őt Ábsálóm; küldte tehát vele Amnónt és mind a királyfiakat. 

27. És megparancsolta Ábsálóm a legényeinek, mondván: Nézzétek csak, mikor vidám lesz Amnón szíve a bor közben és így szólok hozzátok: üssétek le Amnónt, akkor öljétek meg, ne féljetek, hiszen én parancsoltam nektek, erősödjetek és legyetek derék emberek! 28. És tettek Ábsálóm legényei Amnónnal, amint parancsolta Ábsálóm; erre fölkeltek mind a királyfiak, felültek kiki az öszvérére és megfutamodtak. 29. Ők még útban voltak, és a hír eljutott Dávidhoz, mondván: megölte Ábsálóm mind a királyfiakat, és nem maradt meg közülük egy sem. 30. Erre fölkelt a király, megszaggatta ruháit és földre feküdt; mind a szolgái pedig ott álltak megszaggatott ruhákkal. 31. Ekkor megszólalt Jónádáb, Simea, Dávid testvérének fia és mondta: Ne mondja uram: mind az ifjakat, a királyfiakat megöltek, hanem egyedül Amnón halt meg, mert Ábsálóm szájában volt ez, amióta amaz meggyalázta Támárt, a nővérét. 32. Most tehát ne vegyen uram a király ily dolgot szívébe, hogy mondaná: mind a királyfiak meghaltak; mert egyedül Amnón halt meg. 33. Ábsálóm pedig megszökött. És fölemelte az őrködő legény a szemeit és látta, íme sok nép jött az út felől, a hegy oldaláról, hátuljáról. 34.Ekkor szólt Jónádáb a királyhoz: Íme a királyfiak megjöttek; szolgád szava szerint, úgy lett. 35. És volt, amint végzett a beszéddel, íme a királyfiak megjöttek, fölemelték hangjukat ég sírtak; a király is és mind a szolgái sírtak igen nagy sírással. 36. Ábsálóm pedig megszökött és ment Talmájhoz, Ammíhúd fiához, Gesúr királyához. És gyászolt fia fölött minden időben. 37. Ábsálóm megszökött és ment Gesúrba, és ott volt három évig. 38. És vágyódott Dávid király lelke epedve Ábsálóm után, mert megvigasztalódott Amnón felől, hogy meghalt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 22., szerda

Hack Péter - A növekedés feltétele: helyünk megtalálása az egyházban

Jézus Krisztus megváltói művének egyik következménye, hogy nem vagyunk már távoliak Isten számára, hanem közel valók vagyunk, Isten szolgái. A szolgaság önmagában nem rossz dolog, hanem attól függ, hogy kit szolgál az ember. Amikor még távol voltunk Istentől, akkor is szolgák voltunk, csak éppen a bűnt szolgáltuk. Jó tudnunk, hogy szabadulásunk után sem törődik bele az ördög az új helyzetbe, hanem körözési listát adott ki a szabadultak újbóli fogságba ejtése érdekében. Ezért a megtért ember meneküljön be az egyházba, ahol védelmet kaphat.

Személyes ismeretségre kell törekedni Istennel – keresve Őt addig, amíg megtalálható.

MEGTÉRT EMBER SOHA NEM LEHET MAGÁNYOS, MERT ISTENNEK MINDIG VAN RÁ IDEJE, MINDIG TÜRELMESEN FOGLALKOZIK AZZAL, AKI AZT IGÉNYLI.

A Hozzá való közeledés egyetlen módja: alázattal, hálaadással. Csakis a személyes hit tartja meg az embert; nem számíthat senki arra, hogy mások hite által nyer üdvösséget.

Aki szolgálatra adta magát, az már nem azt teszi, amit ő maga jónak lát. Egy hívőnek Ura Isten, és természetes szinten is van ura. Arra kell törekedni, hogy szellemi módon engedelmeskedjünk egész életünkben, mégpedig csakis az Igével összhangban. Ezért ha a munkaadó lopásra, vagy más bűnre kényszerítene, akkor nem kell, sőt nem is szabad neki engedelmeskedni.

A KERESZTÉNYSÉGET KÍVÜLRŐL IS, ÉS BELÜLRŐL IS NAGY TÁMADÁSOK ÉRIK. A VÉDEKEZÉS MÓDJA: KAPASZKODJUNK BELE A BIBLIÁBA, AZAZ A HITÜNK SOHA NE EMBEREKRE ÉPÜLJÖN, HANEM ISTEN IGÉJÉRE.

Aki ezt teszi, az cselekszi meg Jézus parancsát, hogy kősziklára kell a házunkat építeni. Voltak olyan ébredések, amelyek esetében valaki igei ismeretek nélkül átadta magát a Szent Szellem erejének. Ezek hoztak ugyan gyógyulásokat, szabadulásokat, de az igei alap hiánya miatt hamar semmivé váltak. Az Igére építés Isten akarata, ezért a hívő feladata, hogy alárendelje magát ennek az akaratnak. A fölépülés az apostolok és próféták tanításán, mint alapköveken történik, ahol a szegletkő maga Jézus Krisztus.

A Bibliában az Egyházról több kép van: épület, test, juhnyáj.

SZEMÉLYES ISMERETSÉGRE KELL TÖREKEDNI ISTENNEL – KERESVE ŐT ADDIG, AMÍG MEGTALÁLHATÓ

Az Egyházba úgy kell beépülnie minden hívőnek, ahogyan a téglák épülnek be a házba. Minden tégla hordoz terhet, és az ő terhét is hordozzák más téglák. Ennek megfelelően a hívők sem „lóghatnak a levegőben”.

A juhnyáj esetében a pásztor feladata nem az, hogy minden nap minden juhot végigmotozzon, nincs-e baja, de amelyiknél baj van, azt kihúzza a nyájból. Annak az a jó, ha a pásztor látóterében van, hogy időben segíthessen rajta.

NEM HELYES A PROBLÉMÁKAT TITKOLNI, REJTEGETNI, HANEM ŐSZINTÉN ÉLJÜNK, VILÁGOSSÁGBAN JÁRVA. JÓ, HA MINDENKINEK A KÖRNYEZETÉBEN VANNAK OLYAN SZEMÉLYEK, AKIKKEL MEG TUDJA OSZTANI A TERHEIT.

Az Ige arra tanít minket, hogy Jézus Krisztusban kell gyökeret vernünk, és folyamatosan erősödnünk a hitben. Vágyódnunk kell a nagyobb istenismeretre. A Biblia értékrendje szerint ez sokkal fontosabb, mint az anyagi jólét mértéke, vagy a fiatalság, a megnyerő külső. Az a jó, ha az idő teltével egyre bölcsebb lesz a hívő. A bölcsesség a cselekedetekben nyilvánul meg, aminek eredménye lehet tűzálló – ami a mennyben is örök érték –, vagy olyan, ami megég a tűzben.

„Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg.”

Az Egyházról a Biblia úgy is beszél, hogy az test. Fontos, hogy a testben rend legyen, azaz nem lehet működési zavar. Az Egyház is test, ezért a tagok nem cselekedhetnek saját akaratuknak megfelelően. Mint a test tagjai, együtt kell működnünk és ,,növekedjünk Abban, Aki a fej, Krisztusban”. A növekedés feltétele, hogy minden tag ismerje a maga feladatát, és azt végezze.

Magyarországon nincsenek ma komoly fizikai támadások az Egyház ellen, de ezt ne tartsuk természetesnek. Adjunk hálát az Úrnak, és imádkozzunk azokért a hívőkért, akik nagyon nagy üldözésnek vannak kitéve, akik ugyanannak a testnek a tagjai, mint mi magunk.

A BÖLCSESSÉG A CSELEKEDETEKBEN NYILVÁNUL MEG, AMINEK EREDMÉNYE LEHET TŰZÁLLÓ – AMI A MENNYBEN IS ÖRÖK ÉRTÉK –, VAGY OLYAN, AMI MEGÉG A TŰZBEN

Az Egyház mint épület, „szép renddel rakattatván, növekedik szent templommá az Úrban”. Ahhoz, hogy szent templommá növekedjünk, a tisztátalantól el kell szakadni, ami nem mindig könnyű, hiszen a világból olyan ingerek áradnak ránk, amelyek nem építőek. Nem vonulhatunk ki a világból, mert Jézus parancsa az, hogy ezt ne tegyük. A parancshoz ígéretet is adott, hogy ez esetben az Atya megőriz minket a gonosztól.

A KERESZTÉNY RENDEZVÉNYEK, TÁBOROK KÜLÖNLEGES SZELLEMI LÉGKÖRBEN ZAJLANAK, ÍGY A NÖVEKEDÉSNEK NAGYON JÓ ÚTJÁT JELENTIK. AZ EMBEREK PLÁNTÁLNAK ÉS ÖNTÖZNEK, A NÖVEKEDÉST ISTEN ADJA A HÍVŐNEK.

Isten akarata, hogy épületének részei legyünk, és egyénenként és közösségként is felépüljünk. Ennek feltétele, hogy mindenki beálljon az Isten által neki szánt helyre, és végezze a feladatát szentségben, kenetben, az igazság szeretetében, a bűn gyűlöletében. Ez a feltétele annak, hogy erőben ki tudjunk lépni, és szolgálni tudjunk a bűnösök felé.

ELHANGZOTT IGÉK:
Efézusi levél 2:19-22, 4:15-16
Kolossé levél 2:6-7
Korinthusi I. levél 3:10-16
Korinthusi II. levél 6:16-18

Hrabovszki György jegyzete

http://pecs.hit.hu/novekedes-feltetele-helyunk-megtalalasa-az-egyhazban-dr-hack-peter/

Sámuel II. könyve 12.

Dávid bűnbánata

1. És küldte az Örökkévaló Nátánt Dávidhoz; bement hozzá és mondta neki: Két ember volt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény. 2. A gazdagnak igen sok apró jószága és marhája volt. 3. A szegénynek pedig nem volt semmije, csak egy kis juhocskája, melyet szerzett; ezt táplálta, fölnövekedett nála és gyermekeivel együtt; a kenyeréből evett, poharából ivott és ölében feküdt és olyan volt neki, mint egy leánya. 4. De jött egy vándor a gazdag emberhez és ez sajnált venni a maga apró jószágából és marhájából, hogy azt elkészítse s hozzáment utas számára; vette tehát a szegény ember juhocskáját és elkészítette s hozzáment ember számára. 5. Ekkor nagyon fellobbant Dávid haragja azon ember ellen, és szólt Nátánhoz: Él az Örökkévaló, hogy halálfia az ember, aki ezt tette. 6. A juhocskát pedig fizesse meg négyszeresen, mivelhogy a dolgot cselekedte és nem könyörült. 7. Erre szólt Nátán: Te vagy az az ember! Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene én fölkentelek királynak Izrael fölé, és én megmentettelek Sául kezéből;8. adtam neked urad házát, meg urad asszonyait az öledbe, és adtam neked Izrael és Jehúda házát, és ha kevés az, hozzátennék még ilyeneket meg ilyeneket. 9. Miért vetetted meg az Örökkévaló igéjét, cselekedvén azt, ami rossz az ő szemeiben? 10. A chittita Úriját megölted karddal, feleségét pedig nőül vetted magadnak, őt ugyanis megölted Ammón fiainak kardjával. 11.Most tehát nem fog távozni a kard házadtól sohasem, mivelhogy megvetettél engem és elvetted a chittíta Úrija feleségét, hogy nőül legyen neked. 12. Így szól az Örökkévaló: Íme én támasztok ellened veszedelmet a te házadból és veszem szemeid láttára asszonyaidat és odaadom társadnak, az hál majd asszonyaiddal ennek a napnak szeme láttára. 12. Mert te titokban cselekedtél, én pedig megcselekszem a dolgot egész Izraelnek előtte és a napnak előtte. 

13.Ekkor szólt Dávid Nátánhoz: Vétkeztem az Örökkévaló ellen! – Szólt Nátán Dávidhoz: Az Örökkévaló is elvette vétkedet, nem fogsz meghalni. 14. Nemde mert káromlásra indította az Örökkévaló ellenségeit e dologgal, a neked születendő fiú is meg fog halni. 15. És elment Nátán a házába s sújtotta az Örökkévaló a gyermeket, melyet Úrija felesége szült Dávidnak, és megbetegedett. 16. Ekkor megkereste Dávid az Istent a fiúért, böjtöt tartott Dávid, bement és földön fekve hált. 17. Ekkor rátámadtak háza vénei, hogy fölkeltsék a földről; de nem akart és nem evett velük kenyeret. 18. Volt pedig a hetedik napon, meghalt a gyermek; és féltek Dávid szolgái tudtára adni neki, hogy meghalt a gyermek, mert azt mondták: Íme, mikor életben volt a gyermek, beszéltünk hozzá, és nem hallgatott szavunkra, hát hogy mondhatjuk meg neki, meghalt a gyermek, hogy magán bajt tegyen! 19. Midőn látta Dávid, hogy szolgái egymással suttognak, megértette Dávid, hogy meghalt a gyermek. És szólt Dávid a szolgáihoz: Meghalt-e a gyermek? Mondták: Meghalt. 20. Ekkor fölkelt Dávid a földről, megmosdott, megkente magát és ruhát váltott, bement az Örökkévaló házába és leborult; majd bement a maga házába, kért, és tettek elé kenyeret és evett. 21. Ekkor szóltak hozzá szolgái: Mi dolog ez, amit cselekedtél? Az élő gyermekért böjtöltél és sírtál, és midőn meghalt a gyermek, fölkeltél és ettél kenyeret! 22.Mondta: Ameddig élt a gyermek, böjtöltem és sírtam, mert azt mondtam: ki tudja, majd megkönyörül rajtam az Örökkévaló, és életben marad a gyermek. 23. Most azonban meghalt, minek is böjtöljek? Visszahozhatom-e még? Én elmegyek hozzá, de ő nem tér vissza énhozzám.

24. És megvigasztalta Dávid a feleségét, Bat-Sébát, bement hozzá és hált vele; fiat szült és elnevezte őt Salamonnak. Az Örökkévaló pedig szerette őt; 25. üzenetet küldött Nátán próféta által, és elnevezte őt Jedídjának, az Örökkévaló kedvéért. 26. Harcolt Jóáb Rabbát-Bené-Ammón ellen és bevette a királyvárost. 27. Ekkor küldött Jóáb követeket Dávidhoz, és mondta: Harcoltam Rabba ellen, be is vettem a Vizivárost; 28. most tehát, gyűjtsd össze a többi népet és táborozz a város ellen és vedd be, nehogy én vegyem be a várost és az én nevemről nevezzék azt el. 29.Erre összegyűjtötte Dávid az egész népet és elment Rabbába, harcolt ellene és bevette. 31. És levette királyuknak koronáját a fejéről, – súlya egy kikkár arany volt és drágakő rajta – és Dávid fejére került; a városnak igen sok zsákmányát pedig elvitte. 32. És a népet is, mely benne volt, kivezette és tetette fűrész alá, vasboronák alá és vasfejszék alá és átvitette téglaégetőn, és így tett mind az Ammón fiainak városaival; erre visszatért Dávid meg az egész nép Jeruzsálembe.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 21., kedd

Németh Sándor - Mit jelent követni a "mennyei látást"?

A látomások csodálatos kommunikációs formái az Úrnak, olyan igazságokat tömörítenek egy képbe, amit az egész Szentírás tartalmaz. Ezek által égeti bele a Szent Szellem az igazság magvakat Isten embereinek a szellemébe. Ha valaki ilyen látomást kap a Szent Szellemtől, az egész életében hatással van rá. Pál is ilyen mennyei látást követett egész életében. Természetesen a mennyei látás nem arról szól, hogy "hogyan legyek naggyá?", hanem arról, hogy Krisztus hogyan legyen naggyá bennem. Így talál az ember boldogságra és szerezhet üdvösséget, mert: Nincsen boldogság üdvösség nélkül.

Idézet

Jelenések 3:5 A ki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből...

Sokan nyugtatják magukat, hogy mivel egyszer már átadták életüket az Örökkévalónak, még ha bűnben élnek is, már biztosítva van a helyük a Mennybe, hiszen a nevük fel lett írva az Élet könyvébe. De ha jobban megnézzük ezt az Igét (másokkal is összevetve), akkor azt olvassuk, hogy "aki győz, annak a neve nem lesz kitörölve az Élet Könyvéből. Ebből logikusan következik, hogy aki nem győz, annak viszont kitörlik a nevét. Nem írja sehol a Biblia, hogy akinek a neve az Élet Könyvébe kerül, az örökké kitörölhetetlenné válik. Ellenkezőleg, pont azt mondja, hogy opcionális a kitörlés, aki győz, annak nem lesz kitörölve, de nem csak győztesek lesznek. Ehhez lehet még olyan Igéket venni, mint pl. "aki mindvégig kitart, az üdvözül", vagyis aki nem tart ki végig, az nem, és még sorolhatnánk.

Ne legyünk megtévesztett állapotban, hogy úgyis örök életem van, inkább törekedjünk az Úrral való személyes és jó kapcsolatra, álljunk ellen a bűnnek, ha kell rendezzük a Vele kapcsolatot, mert ha eljön az idő, már soha többet nem tudsz változtatni azon, hogy hol fogod tölteni az örökkévalóságot.

John Bevere könyve alapján.


https://webshop.immanuel.hu/index.php?route=product/product&product_id=8022&search=bevere

Sámuel II. könyve 11.

A második hadjárat az ammoniták ellen

1. És volt az évnek fordultakor, amikor hadba vonulnak a királyok, elküldte Dávid Jóábot és szolgáit vele, meg egész Izraelt és elpusztították Ammón fiait és ostrom alá vették Rabbát, Dávid pedig Jeruzsálemben maradt. 2. Történt egyszer estefelé, fölkelt Dávid a fekvőhelyéről, járkált a király házának tetején és meglátott a tetőről egy fürdőző asszonyt; az asszony pedig nagyon szép ábrázatú volt. 3. Ekkor küldött Dávid és tudakozódott az asszony felől. Mondták: Hiszen ez Bat-Séba, Eliám leánya, a chittíta Úrija felesége. 4. Erre küldött Dávid követeket, és elhozatta; odament hozzá, ő meg hált vele, midőn épen megtisztult volt tisztátalanságától. Erre visszatért házába. 5. Várandós lett az asszony, elküldött és tudtára adta Dávidnak és mondta: Várandós vagyok. 6. Ekkor küldött Dávid Jóábhoz: Küldd el hozzám a chittita Uriját. És elküldte Jóáb Úriját Dávidhoz. 7. Odament tehát Úrija hozzá, és kérdezősködött Dávid Jóáb hogyléte felől, a népnek hogyléte felől és a háború hogyléte felől. 8. Erre mondta Dávid Úrijának: Menj le házadba és mosd meg lábaidat. Kiment Urija a király házából és ment utána a király ajándéka. 9. S feküdt Úrija a király házának bejáratán mind az urának szolgáival és nem ment le házába. 10. Tudtára adták Dávidnak, mondván: Nem ment le Úrija a házába. Ekkor szólt Dávid Úrijához: Nem útról jössz-e? Miért nem mentél le házadba? 11. Szólt Úrija Dávidhoz: A láda meg Izrael és Jehúda sátrakban laknak, uram Jóáb pedig és uramnak szolgái a mezőn táboroznak és én bemenjek házamba, hogy egyem, igyam és háljak a feleségemmel? Életedre és lelked életére, nem teszem ezt a dolgot! 12.Erre szólt Dávid Úrijához: Maradj itt ma is, és majd holnap elbocsátlak. Maradt tehát Úrija Jeruzsálemben aznap és másnap. 13. És hivatta őt Dávid; evett előtte és ivott, le is részegítette. Este kiment, hogy lefeküdjék a fekvőhelyén urának szolgái mellett, de házába nem ment le. 

14.Volt pedig reggel, levelet írt Dávid Jóábnak és elküldte Úrija által. 15. Írta pedig a levélben, mondván: Állítsátok Úriját a leghevesebb harc éle felé, s forduljatok el tőle, hogy megveressék és meghaljon. 16. És volt, mikor ostromolta Jóáb a várost, arra a helyre állította Úriját, melyről tudta, hogy ott vitéz férfiak vannak. 17. Ekkor kivonultak a város emberei, harcoltak Jóábbal, és elestek néhányan a nép közül, Dávid szolgái közül, és meghalt a chittita Úrija is. 18. Ekkor küldött Jóáb és tudtára adta Dávidnak a harcnak minden dolgát. 19. És megparancsolta a követnek, mondván: Midőn végeztél azzal, hogy elmondod a királynak a harcnak minden dolgát, 20. és lesz, ha fölgerjed a király haragja és azt mondja neked: minek közeledtetek a városhoz, hogy harcoljatok, nem tudtátok-e, hogy lőni fognak a falról? 21. ki ütötte agyon Abimélekhet, Jerubbéset fiát, nemde egy asszony dobott rá egy malomkődarabot a falról, úgy, hogy meghalt Tébéczben — minek közeledtetek a falhoz? – akkor mondjad: szolgád, a chittita Urija is meghalt. 22. Elment a követ, megérkezett és tudtára adta Dávidnak mindazt, mivel őt Jóáb küldte. 23. Szólt a követ Dávidhoz: Bizony erősebbek voltak nálunk az emberek, kijöttek ellenünk a mezőre, mi meg voltunk ő ellenük a kapu bejáratáig; 24. és lőttek a lövők szolgáidra a falról és meghaltak néhányan a király szolgái közül, a te szolgád, a chittita Úrija is meghalt. 25. Ekkor szólt Dávid a követhez: Így szólj Jóábhoz: ne tessék rossznak szemeidben ez a dolog, mert így is úgy is emészt a kard, erősen folytasd harcodat a város ellen s rombold le – így bátorítsd őt. 26. Midőn meghallotta Úrija felesége, hogy meghalt férje Úrija, gyászt tartott az ura fölött. 27. Midőn elmúlt a gyász, küldött Dávid és befogadta őt házába, lett neki feleségül és szült neki fiút; és rossznak tetszett a dolog, melyet cselekedett Dávid, az Örökkévaló szemeiben.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 8., szerda

David Wilkerson - Célpont vagy 3.

Sátán azoktól fél főleg, akik imában Istennel voltak és csökönyös elhatározottsággal állnak a hitért való harcban.

Sátán félelemmel figyeli azokat, akik habár csak kevesen vannak, de hittel állnak a harcban, és gyáván meghajol azok előtt, akik készen felállnak ellene. Félelmében törekszik harcos szellemetek megsemmisítésére.

Az ördög úgy éri el célját, hogy próbálja eszeteket elárasztani levert gondolatokkal, és olyan pokoli gondolatokkal, melyek Isten iránti bizalmatlanságot szülnek, melyek kérdésre vonják Isten hatalmát. Elmétekbe és lelketekbe üvölti, „Hiába harcoltok, túl gyengék vagytok saját igyekezetetekben. Soha nem fogtok győzni. A pokol ereje csak túl hatalmas ellenetek, nincs szükség olyan sok többé úgy csatázni.”

Szeretteim, mindez csak arra van, hogy elvonja figyelmeteket! Sátán teljes stratégiája az, hogy elvonja szemeteket a kereszt győzelméről. Bűneitekre, gyengeségeitekre, gyöngeségeitekre akar titeket fókuszálni, ezért tesz meg mindent, hogy jelen problémátokkal törődjetek és szenvedjétek. El akarja hitetni veletek, hogy erőtlenek vagytok tovább folytatni a harcot ellene. De nem a mi erőnkről van itt szó, hanem Jézus erejéről.

A tény az, hogy harcolni kell vagy életünk végéig, vagy amíg Jézus visszatér. Lesznek nyugalmas időszakok, mikor szenvedéseink időlegesen el fognak tűnni, de amíg ezen a földön élünk, egy állandó szellemi háborúban leszünk. Ezért mondta Pál, hogy Jézus fegyvert adott; „hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.” Fel vagyunk fegyverezve, imádsággal, böjtöléssel, és hitünkkel melyek ellen Sátán képtelen ellent állani.

Némely keresztény hívő úgy el van foglalva fájdalmával vagy megpróbáltatásokkal, hogy elfogadták, mint változhatatlant. Mikor találkozol ilyen hívőkkel, csak bajaikról beszélnek, nem pedig győzelemről, melyet Krisztus által nyertek.

Soha ne legyen ez igaz Isten népére. Az idő elérkezett, hogy elszakítsuk figyelmünket a jelen megpróbáltatásaitól, ehelyett a harcok kapitányára figyeljünk Jézus kezében van a győzelem kulcsa és megígérte, „Minden fegyverrel elláttalak benneteket harcotokra és erőt adok nektek a gyengeség idejében.”

Gyakran mikor mondjuk, „Átléptem a határvonalon, Jézushoz”, az igazság az, hogy egyszerűen és teljes mértékben Krisztus vér áldozatában bízunk.

Mózes első könyvében, 15-ik fejezetben, Isten egy dicsőséges szövetséget kötött Ábrahámmal. Arra utasította az ősatyánkat, hogy vegyen egy három éves üszőt és egy kecskét és egy kost és kettévágta ezeket, mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el.

Ezután vett egy gerlicét és egy galambot és lefektette ezeket a földre, de a madarakat nem hasította ketté. Ábrahám mindent megtett amint utasítva volt. És amint ezek az állatok vérezve feküdtek ott, a ragadozó madarak szálltak le a hús darabokra, de Ábrahám elkergette őket. Hirtelen egy rettenetes sötétség szállt Ábrahámra. Mi volt ez?

Sátán ijedtségében, pánikban volt. Az ördög hallotta amint isten szövetséget kötött Ábrahámmal. Az Úr megígérte Ábrahámnak, hogy egy hatalmas nemzet atyja lesz, és leszármazottjait örökre megáldja. Továbbá, Isten fogalmat adott, hogy a Kánaán földjét utódainak adja. Kánaán az ördög területe volt, bálványimádókkal és démon erőkkel telve ahonnan a földet uralta. És most Isten Ábrahám utódainak fogja adni?

Szeretteim, amikor szövetségbe lépsz az Úrral, jó dolgokat beszél hozzád. Megígéri, „Fenn tartalak, hogy ne essél el, és hibátlannak foglak bemutatni az Atya előtt.” „Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, melyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” (2 Péter 1: 4)

Mit gondolsz, hogyan reagál erre Sátán, mikor látja, hogy mi történik életedben? Először látja a dicsőséges ígéreteket az Új Szövetségben, mely a tiéd, amint életedet Jézusnak adod. Ez igazán egy féltékeny haragra kelti az ördögöt. Ez után látja, hogy hited igazi és az Úrral maradsz mindvégig. Ezen a ponton csak egyféleképpen tud reagálni: az egész pokol pánikba esik!

Sátán látja, hogy teljesen hiszel Jézus vér áldozatában, mely minden testi vágyadat megöli. És felismeri, hogy ez azt jelenti, hogy sötét birodalma fel lett szólítva. Küldi keselyűit, hogy az áldozatot felemésszék. Mik ezek a keselyűk? A pokolban született gondolatok, hogy állandóan zavarjanak, és kérdéseket okozzanak Krisztus hűsége ellen.

Csak egy imádkozó, Krisztusban bízó hívőre van szükség, hogy megrázza a pokol alapjait. És ha ez igaz reád vonatkozóan, akkor érzed a Sátán által küldött keselyüket, hogy megingassanak téged.

Tudok sok hívőről akik egy mély bizonytalansággal küszködnek Naponta csatáznak a érdemtelenség érzésével. Kérdezik, „Ha igazán hűséges lennék, nem bántalmaznának ezek állandóan, nem lennék olyan képtelen, gyönge tanúvallomásomban, nem lennék pénzügyileg úgy letörve.” Nem! Mindez a pokol keselyűinek munkája, hogy ellopják az áldozatot.

Isten adott nekünk szellemi stratégiát hogy képesek legyünk szembe állni Sátán haragjával és irigységével.

Mit tett Ábrahám mikor a keselyük rászállottak a tetemekre? A Szentírás mondja, hogy elzavarta őket. Hasonlóan az Úr megmutatta, hogyan kell a fenyegető keselyüket elkergetni. Nem kell félnünk az ördög támadásaitól, mert hatalmas erejű fegyvereket kaptunk az Úrtól.

Akármikor egy hang, kétely vagy kérdés jön eszünkbe Isten felől, össze kell hasonlítani azzal, amit tudunk szerető Urunkról. Nem szabad elfogadni semmilyen gondolatot, aminek az alapja egyszerűen pillanatnyi érzés. Ehelyett Jézus ígéreteivel kell összehasonlítani, melyek részemre megnyert győzelemről beszélnek.

Egyszerűen, ha vádló gondolatok támadnak, ha kételyt vagy félelmet okoznak vagy elítélő, visszautasító érzéseket okoznak, azonnal tudom, hogy nem Istentől vannak. Mindenkinek el kell készülnie, hogy ilyen borzasztó gondolatok jönni fognak. Még az Úr Jézus is célpontja volt ilyesminek, mikor az ellenség megközelítette őt a pusztában.

Beszélgettem némely igazi hívő szentekkel, akik Isten szolgálatában vannak. Többen mondták, hogy miután az Urat keresték szívükkel és elméjükkel, böjtöléssel és imádságban, azonnal borzasztó kételyek támadták meg őket még Isten létezése felől is.

Az egyik Istenfélő próféta vallotta; Nemrégen rémes pokoli gondolatok támadtak meg. Ez volt az első eset életemben. „De a Szent Szellem megerősített mondván, „Állj nyugodtan hitedben. Ezek nem a te gondolataid, hanem Sátántól erednek. Az ördög meg akar győzni téged, hogy te olyan gonosz vagy, mint a gondolataid, miket küld. Meg akar ingatni hitedben. Állj hitedben és bízzál az Úrban, nem fogsz elsüllyedni. Támadás alatt vagy, mert megráztad a pokol alapjait.”

Mint Ábrahám, barátom elzavarta a keselyűket, Isten igéjét hitben használva. Ugyanígy Jézus visszautasította Sátán kísértését a pusztában, és az ördög otthagyta Őt egy időre. Tudjuk, hogy Isten ugyanezt fogja tenni velünk is, ha megállunk hitünkben, bízva ígéreteiben.

Tehát, kedves szentek, amikor a keselyűk támadnak, érdemtelenség és bizonytalanság gondolataival, kergesd el őket Isten igéjével, szavaival. Áldozatod kedves lesz az Ő szemében, és azt tiszteletben fogja tartani, mert az Úr vezetésére támaszkodtál.

Halleluja!
Dicsőség az Ő szent Nevének!

Sámuel II. könyve 10.

Dávid követeinek megsértése

1. Történt ezután, meghalt Ammón fiainak király a és király lett helyette fia, Chánún. 2. Mondta Dávid: Hadd tegyek szeretetet Chánúnnal, Náchás fiával, valamint az atyja tett velem szeretetet. És oda küldött Dávid, hogy őt vigasztalja szolgái által atyja felől és elérkeztek Dávid szolgái Ammón fiainak országába. 3. És szóltak Ammón fiainak nagyjai Chánúnhoz, az ő urukhoz: Vajon tisztelni akarja-e Dávid atyádat a szemeidben, hogy vigasztalókat küldött neked? Nemde azért, hogy kikutassa a várost és kikémlelje és feldúlja, küldte Dávid hozzád az ő szolgáit. 4. Ekkor vette Chánún Dávid szolgáit, lenyíratta szakálluk felét, felében levágatta ruháikat alfelükig és elbocsátotta őket. 5. Tudtára adták Dávidnak és elébük küldött, mert nagyon megszégyenülve voltak a férfiak, és mondta a király: Maradjatok Jeríchóban, míg megnő szakállatok és majd visszatértek. 6. És látták Ammón fiai, hogy rossz hírbe keveredtek Dávidnál, akkor küldtek Ammón fiai és bérbe fogadtak Arám-Bét-Rechóbtól és Arám-Czóbától húszezer gyalogost és Máakha királyától ezer embert, Tób embereit pedig tizenkétezer embert. 

7. Midőn meghallotta Dávid, elküldte Jóábot és az egész sereget, a vitézeket. 8. Kivonultak Ammón fiai és harcra sorakoztak a kapu bejáratán; Arám-Czóba pedig és Rechób, meg Tób emberei és Máakha külön voltak a mezőn.9. Mikor látta Jóáb, hogy ellene fordul a harcnak éle előlről és hátulról is, választott mind az Izrael válogatottjai közül és sorakozott Arám ellen. 10. A többi népet pedig testvérének Absájnak kezébe adta; és sorakozott Ammón fiai ellen. 11. Mondta: Ha erősebb lesz Arám nálam, akkor te légy nekem segítségül, ha pedig Ammón fiai erősebbek lesznek nálad, akkor én megyek neked segíteni. 12. Légy erős és erősödjünk népünkért és Istenünk városaiért, az Örökkévaló pedig majd azt teszi, ami jónak tetszik szemeiben. 13. És kiállt Jóáb meg a vele levő nép, harcra Arám ellen, és megfutamodtak előle. 14. Ammón fiai pedig látták, hogy megfutamodott Arám, akkor megfutamodtak Abísáj elől és bementek a városba. Erre visszatért Jóáb Ammón fiaitól és eljött Jeruzsálembe. 

15. Midőn látta Arám, hogy vereséget szenvedett Izrael előtt, összegyűltek együvé. 16. És Hadád-Ézer küldött és elindította a folyamon túl levő Arámot, és eljutottak Chélámig, Sóbákh pedig, Hadád-Ézer hadvezére, az élükön. 17. Midőn tudtára adták Dávidnak, összegyűjtötte egész Izraelt, átkelt a Jordánon és eljutott Chélámba, akkor sorakoztak az Arámbeliek Dávid ellen és harcoltak vele. 18. S megfutamodott Arám Izrael elől, és megölt Dávid Arámból hétszáz szekérharcost és negyvenezer lovast, Sóbákhot a hadvezérét pedig leütötte, és meghalt ott. 19. Midőn látták mind a királyok, Hadád-Ézer szolgái, hogy vereséget szenvedtek Izrael előtt, békét kötöttek Izraeliek és szolgáikká lettek. És féltek továbbra is segíteni Ammón fiait.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 7., kedd

CFAN - A tékozló fiú története

Álhírek keresztény vezetőkről

Nyílt levél Gégény István főszerkesztő úrnak
Morvay Péter írása

A SZEMlélek blog július végén megjelent írására lapunk szerkesztője és állandó szerzőnk válaszol.

Kedves István!

Eredetileg személyes levelet szerettem volna írni a SZEMlélek blognak, de sajnos az oldalon a Kapcsolat rovat alatt jelenleg semmilyen elérhetőségük nem található. Ezért választottam ezt a formát, a témája amúgy sem magánjellegű.

Magam is publikálok keresztény közéleti blogokban, így örömmel és érdeklődéssel láttam, hogy néhány éve elindult a SZEMlélek oldala. Számos értékes írást olvastam itt, volt amivel teljes mértékben azonosulni tudtam, másoknál inkább az érdekes témafelvetés vagy eltérő nézőpont volt az érdekes számomra.

Örömmel láttam a cikkek érdemi, vita esetén is méltányos hangvételét, ami jól tükrözte azt, ahogyan a blog beköszöntője is fogalmaz:

„A portál sajátos jellege a nyitott, önkritikát is felkínáló hangnem, amely alkalmas előre mutató párbeszédek generálására, az interneten burjánzó parttalan viták helyett. A SZEMlélek küldetése a kommunikációs kultúra fejlesztése, eltérő nézőpontok felmutatása, a közjót érintő problémák megoldásának keresése, jó gyakorlatok ismertetése. A »nyitott szemmel, nyitott lélekkel« mottó jegyében készülő tartalmak három fogalom köré csoportosulnak: közösség, nyitottság és párbeszéd. Ezek azok a fő értékek, amelyek erősítéséért fáradozunk, kapaszkodót nyújtva az értékválságból kiutat keresők számára.”

Ehhez képest nagyon meghökkentő volt olvasni a július 20-án kiposztolt, szerző nélküli Milliárdos igehirdetők című írást. Önmagában a téma természetesen adekvát is lehet a blog tematikájához, hiszen világszerte folyik vita a pénz és az evangliumi szegénység értelmezéséről a mai korban.

Van azonban néhány komoly probléma a cikkel kapcsolatban. Bár konkrét forrást egyet sem nevez meg a felsorolt lelkészek állítólagos „magánvagyonáról”, arra utal, mintha az adatok a világhírű Forbes magazin „a világ leggazdagabb pásztorai” elnevezésű toplistájáról származna. „Magyar szemmel nézve nem kicsit fura szembesülni olyan listákkal, amelyek a világ leggazdagabb »pásztorait« rangsorolják. Még a Forbes is nyilvántartja a dollármilliós vagyon felett rendelkező bibliamagyarázókat, akik szinte mind teleevangelizációval és show-szerű prédikációkkal keresik meg a pazar villára, luxusrepülőre valót.” – írja a SZEMlélek cikkének bevezetője.

Nos, érdemes lett volna pontosabban utánanézni, a Forbes ugyanis számos toplistát publikált a világ leggazdagabb embereiről, köztük olyanokat is, amelyek valamilyen szempont vagy éppen szakma szerint sorolják fel a milliárdosokat. Ám pont igehirdetőkről nem készült ilyen lista a Forbesban. Sem az amerikai gazdasági magazin honlapján, sem pedig a feltételezett listára hivatkozó internetes cikkekben nincs nyoma ilyen összeállításnak. Az egyetlen, témával kapcsolatos Forbes-publikáció egy 2011-ben megjelent véleménycikk, amiben a vendégszerző, Mfonobong Nsehe felsorolja, szerinte ki Nigéria öt leggazdagabb lelkésze. (Ők kivétel nélkül szerepelnek a blogcikkben is.) Egy másik, 2013-ban megjelent véleménycikk pedig az öt leggazdagabb brazil lelkészt sorolja fel.

Egy álhírek után nyomozó honlap utánajárt, hogyan is bővült ki az öt, külföldön ismeretlen nigériai lelkész listája világhírű, közismert pásztorokkal és lelkészekkel. Nos, kiderült, hogy klikkvadász nigériai álhíroldalak „turbózták fel” ismert nevekkel a listát, előbb 10, majd pedig 20 szereplősre. Ez a hamisított „Forbes-lista a világ 20 leggazdagabb pásztoráról” aztán bejárta az internetet, vélhetően egyik változata kerülhetett a SZEMlélek anoním szerzőjének kezébe.

Talán a szerkesztőség is érezhette, hogy a sztori gyenge lábakon áll, mert az egyik kipellengérezett amerikai lelkész, „Kenneth Copeland pünkösdista teleevangelizátor” esetében így fogalmaz a cikk: „Bár hiteles adatot nem sikerült fellelni, több toplista szerint is 760 millió dolláros magánvagyonnal rendelkezik, nettóban”. Ezek szerint mégsincs hiteles Forbes-lista, az említett „több toplista” pedig a fake news különböző kétes hírű oldalakon klónozott változatai lehetnek. (Aki kíváncsi, tegyen egy próbát, és üsse be a Google keresőbe ezt: „forbes rich pastors toplist”.) Ehhez képest az már apróság, hogy a blogcímben szereplő hangzatos „multimilliárdos” lelkészekről még a kamu listán sincs szó, ott a „listavezető” David Oyedepo nigériai lelkész vagyona 150 millió dollár – természetesen szintén „bemondás alapján”.

A vagyonuk miatt a cikkben név szerint bírált lelkészek listájához két személyes megjegyzést hadd fűzzek: műfordítóként Billy Graham több könyvének magyar nyelvű kiadásában közreműködtem, így a nemrég elhunyt lelkész-evangélista munkásságát erről az oldalról is jól ismerem. Az utóbbi tíz évben Graham öt könyve szerepelt a New York Times bestseller listáján, milliós eladott összpéldányszámmal. 25 millió dolláros vagyonát önmagában ezeknek a könyveknek a jogdíjbevétele is indokolja, hét évtizedes világméretű szolgálatáról nem is beszélve.

A baptistaként egyháztörténelmet írt Billy Grahamhez hasonlóan a 81 éves pünkösdi prédikátor, Kenneth Copeland is sok évtizede, 1962 óta szolgál, negyvennél több könyv szerzője. Ráadásul nem is keresztényként lett vagyonos ember: megtérése előtt sikeres countryénekes volt, a Pledge of Love című dala 1957-ben 15 héten át szerepelt a Billboard Top40 listáján (és ez nem egy kamu lista).

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

http://www.hetek.hu/hit_es_ertekek/201808/alhirek_kereszteny_vezetokrol

Sámuel II. könyve 9.

1. Mondta Dávid: Van-e még valaki, aki megmaradt Sául házából? Majd szeretetet teszek vele Jónátán kedvéért. 2. Sául házának pedig volt egy szolgája, neve Czíba, azt elhívták Dávidhoz és szólt hozzá a király: Te vagy-e Czíba? Mondta: A te szolgád. 3. És mondta a király: Nincs még valaki Sául házából? Majd isteni szeretetet teszek vele. Szólt Czíba a királyhoz: Van még Jónátánnak egy béna lábú fia. 4. Erre mondta neki a király: Hol van? Szólt Czíba a királyhoz: Íme ő Mákhír, Ammíél fia házában van, Ló-Debárban. 5. Odaküldött Dávid király és elhozatta öt Mákhír, Ammíél fia házából, Ló-Debárból. 6. Midőn odaérkezett Mefibóset, Jónátánnak, Sául fiának a fia Dávidhoz, levetette magát arcára és leborult. És mondta Dávid: Mefibóset! Mondta: Itt a szolgád.7. És mondta neki Dávid: Ne félj, mert tenni fogok veled szeretetet atyád, Jónátán kedvéért, és visszaadom neked Sául atyádnak egész földbirtokát; magad pedig mindig asztalomnál eszel kenyeret. 8. Leborult és mondta: Mi a te szolgád, hogy fordultál olyan holt ebhez, mint én vagyok?9. Ekkor hivatta a király Czíbát, Sául szolgáját és szólt hozzá: Mindazt, ami Sáulé és egész házáé volt, az urad fiának adtam, 10. Műveld meg számára a földet, te meg fiaid és szolgáid; s amit betakarítasz, legyen urad fiáé kenyérnek, hogy egyék abból; de Mefibóset, urad fia, asztalomnál eszik mindig kenyeret. – Czíbának pedig tizenöt fia volt és húsz szolgája. 11. Szólt Czíba a királyhoz: Egészen úgy amint parancsolja uram, a király az ő szolgájának, aképen fog cselekedni a te szolgád. – Mefibóset tehát asztalomnál eszik, mint egyike a királyfiaknak. 12. Mefibósetnek volt egy kisfia, neve Míkha; Czíba házának egész lakossága szolgája volt Mefibósetnek. 13. Mefibóset pedig Jeruzsálemben lakott, mert a király asztalánál evett ő mindig; és ő mindkét lábára sánta volt.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)

2018. augusztus 6., hétfő

David Wilkerson - Célpont vagy 2.

Egy időben Sátán elvesztette az Atyához való közelségét, ez az ok a támadásokra.

Ez az egyik ok támadásaira Isten gyermekei ellen. Próbálja elrabolni nyugalmukat, és közelségüket, reményüket hogy az Úrral lesznek együtt a Paradicsomban- röviden, mindent, amit elvesztett mikor ki lett dobva a mennyekből.

Csak gondolj vissza, amint Istennel jelenlétében éltél napról napra, de talán egy ponton langyossá váltál, azonban megint kezdtél éhezni egyre jobban közelségére, vágytál arra, hogy hasznára lehessél. Elhatároztad, hogy teljes oda adással fogsz élni Jézusért. Váratlanul érezted hogy imádkozásra hív, mint talán soha azelőtt és Isten érdekei a tiéd lettek. Kérelmezed Jézust, hogy ébressze fel szíved, öntse Szent Szellemét reád, adja neked azt, amivel az Ő szíve is meg van terhelve.

Hidd el nekem, hogy az volt az idő mikor az ördög célpontja lettél. Mondhatod, „De ez az időszak nem tartott sokáig, most már nincs olyan erős vágyam. Ellenkezőleg napokon keresztül mintha egy kétségbeesés felhője lebegne felettem.” Az nem számít, még ha hited tántorogna is vagy összeomolna, de Sátán felismeri az igazságot; szíved mélyén még mindig van egy szikra. Mindaddig, amíg a parázs él fel tud lángolni égő tűzzé képes változni.

Ezért Sátán nem hagy békén. Ezért vagy állandóan letörve. Elhatározta, hogy nem ad semmi lehetőséget, hogy a Szent Szellem felébressze a tüzet benned. Ezért figyelmeztetett Pál, hogy ismerjük fel az ördög módszereit: „…hogy rá ne szedjen Sátán, az ő szándékai ugyanis nem ismeretlenek előttünk.” (2 Korint. 2: 11) Ha nem figyelünk, és nem ismerjük fel az ellenség taktikáit akaratlanul meg engedjük, hogy legyökerezzen bennünk és kihasználjon minket.

Némely keresztény hívő azt hiszi, hogy nem szabad Sátán nevét használni, mert az feldicsőíti őt. A Biblia tisztán leírja, hogy ha tanítva leszünk az ő szándékai felől, nincs okunk félelemre. Igenis ezekben, az utolsó időkben Sátán lejött a földre nagy haraggal, ezért jobb, ha ismerjük stratégiáit. Pál írja, „Sátán maga a világosság angyalának adja ki magát. Nem meglepő tehát, hogy szolgái is az igazság szolgáinak adják ki magukat.” (2 Korint. 11: 14-15.)

Pál figyelmeztető szavai tisztán érhetőek: Sátán Istentelen embereket használ, mint haragjának és irigységének küldöttjeit. És az apostol szerint az ilyenek besompolyogtak az egyesületekbe. Találkoztál ilyenekkel? Valaha is célpontja lettél az ilyeneknek, amint szavuk lelked mélyéig vágott, olyan szavak mik egyenesen az ördög ajkáról jöttek?

Célpontja vagy az ilyeneknek, mert hited és buzgalmad egy dorgálás szenvedélyt szerető életformájukra. Röviden, szavuk Sátán irigysége ellened. De az evangélium kimutatja a sötétség minden munkáját, és megvilágítja Isten népének, az ellenség szándékait.

Az Istenfélő Dávid király egy olyan időről ír, mikor lelkileg lehangolt volt.

„Miért csüggedsz el lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki az Ő szabadításáért!...Ezt mondom Istenemnek, kőszálamnak: Miért feledkeztél meg rólam? Miért kell gyászban járnom, miért gyötör az ellenség?” (Zsolt. 42: 5, 9)

Mikor Dávid ezt a zsoltárt írta, lelkileg nem volt hideg, vagy langyos. Igazában írta, hogy szomjúhozik Isten után. (42: 3) Mégis ebben az időben küldte Sátán démonjait, hogy molesztálják és kigúnyolják Dávidot. És azt a velőtrázó vádat vetették ennek az Istenfélő embernek arcába: „Dávid, hol van a te Istened?”

Dávid megtört szívvel írta, „Könnyem lett kenyerem éjjel, nappal, mert egész nap ezt mondogatják nekem; Hol van a te Istened?” (43: 4) Figyelj meg, nem azt kérdik, „Hol van Isten?” hanem „Hol van a te Istened?” Más szóval: „Hol van annak a bizonyítéka, hogy Isten gondoskodik rólad és meg fog szabadítani?”

Mikor Dávid ezt írta, Absolon elől menekül, aki saját fia volt. Barlangokban bujdosott és fizikailag, elméletben, lelkileg szenvedett. Izrael népe és közeli barátai visszautasították őt. Dávid mély fájdalmáról írt, „Állandóan ezt mondogatják…” (42: 4)

Néha Sátán talál embereket, akik sértő, lesújtó dolgokat mondanak nekünk mások hallatára. De legtöbb esetben ellenségünk démon erőket használ; hazugságokat sugallnak, és hitünket gyöngítik. Olyan pusztító gondolatokat javasolnak, miket csak a gonosz tud elképzelni. Még az istenes hívők sem menekülnek meg az ilyen támadásoktól. Ez volt az eset Dáviddal, aki hallotta a vádakat; „Nincs otthonod, saját családod kivetett téged. Mindenféle problémáid vannak, Dávid. Hogyan mondhatod, hogy Isten felkentje vagy?”

Hasonlóan, Sátán küldöttjei ugyanilyen vádakkal dolgozik ellenünk ma is, annyira, hogy mi is fel tesszük a kérdést: „Uram hol vagy ebben a krízisben? Miért kell ilyen fájdalmas pohárral állnom szemben? És miért nem hallod imáimat? Sírok hozzád nappal és éjjel, de nem hallok semmit. Könnyeim nem jelentenek semmit?”

Tudjuk, hogy Dávid Istennel járt, bízva hűségében. Egy imádkozó ember volt, aki Istenhez fordult minden élete minden esetében. És a biblia mondja, hogy Isten Dáviddal volt mindenhol ahová ő ment és mindben, amit ő tett. Sátánt rémesen irigyelhette ezt az embert és a megkapott kinyilvánulásokat, melyeket a zsoltárok tükröznek.

Érthető, hogy Sátán egy gonosz szellemmel vette birtokába Sault, kompromittált királyt, aki a pokol dühét mutatta ki Dávid felé: „Ettől fogva állandóan rossza szemmel nézett Saul Dávidra.” (1 Sámuel 18: 9)

Ne tévedj meg: Sátán nem törődött Dávid harcos képességével, vagy művészeti tehetségével vagy elnyerő egyéniségével. Mindezek nem veszélyeztették sötét birodalmát. De volt valami Dávid hitét illetőleg, az Atyához való közelségében, ami a poklot megrázta. És ez tette Dávidot „egyes számú célponttá” Sátán szemében. Ez az ember üldözve volt, kigúnyolva és egy ok miatt szenvedett: Istennel járt.

Ugyanez történik ma is azokkal, akik igazán keresik Istent. Sátán látja, hogy az Úr az ilyen hívőkkel van, és – és ez felingerli őt irigy haraggal. Sátán irigysége Dávid felé Saul magatartásában robbant ki: „Saul azonban látta és tudta, hogy az Úr Dáviddal van, ..ezért még jobban félt Dávidtól; és ellensége lett Dávidnak egész életére…és lándzsájával a falhoz akarta szegezni Dávidot.” (18: 28-29, 19: 1o)

Jegyezd meg, hogy Saul dühöngött Dávidra, de ugyanakkor félt tőle: „És félni kezdett Saul Dávidtól, mert vele volt az Úr.” (18: 12) Ez egy tiszta kép arra, hogy az ördög fél az igazi, imádkozó, Istenben bízó embertől. Jakab Apostol emlékeztet minket erre a nagyon fontos igazságra, hogy egy fontos fegyver adatott nekünk: „Engedelmeskedjetek Istennek, de álljatok ellen az ördögnek és elfut tőletek.” (Jakab 4: 7)

Sámuel II. könyve 8.

Dávid kibővíti a határokat és békét biztosít

1. Történt ezután, megverte Dávid a filiszteusokat és megalázta őket, és elvette Dávid a filiszteusok kezéből a hatalom gyeplőjét. 2. Megverte Móábot és mérte őket kötéllel, földre fektetve őket, és mért két kötélnyit megölésre és egy egész kötélnyit életbenhagyásra; lett tehát Móáb Dávidé, ajándékvivő szolgákul. 3. Megverte Dávid Hadád-Ezért, Rechób fiát, Czóba királyát, mikor elindult, hogy megállapítsa hatalmát az Eufrátes folyamnál. 4. Elfogott tőle Dávid ezerhétszáz lovast és húszezer gyalogos embert, és Dávid megbénította az egész szekérhadat, és hagyott belőle száz szekeret. 5. Ekkor jött Arám-Dammészek, hogy segítsen Hadád-Ézernek, Czóba királyának és megvert Dávid Arám közt huszonkétezer embert. 6. És elhelyezett Dávid őrsöket Arám-Dammészekben és Dávidé lett Arám, ajándékvivő szolgákul. Így megsegítette az Örökkévaló Dávidot, valamerre ment. 7. És elvette Dávid az aranypajzsokat, melyek Hadád-Ézer szolgáin voltak, és bevitte azokat Jeruzsálembe. 8. Bétachból pedig és Bérótájból, Hadád-Ézer városaiból, elvett Dávid király igen sok ércet. 9. Meghallotta Tói, Chamát királya, hogy megverte Dávid Hadád-Ézer egész seregét. 10. Ekkor elküldte Tói Jórámot, a fiát, Dávid királyhoz, hogy megkérdezze békéje felől és hogy üdvözölje azért, hogy harcolt Hadád-Ézer ellen és megverte, mert Tóinak hadfele volt Hadád-Ézer; kezében pedig voltak ezüst edények, arany edények és ércedények. 11. Azokat is szentelte Dávid király az Örökkévalónak, együtt azon ezüsttel és arannyal, melyet szentelt volt mind a népektől, melyeket meghódított: 12. Arámtól, Móábtól, Ammón fiaitól, a filiszteusoktól, Amáléktől és Hadád-Ézer, Rechób fia, Czóba királyának zsákmányából. 13. És nevet szerzett Dávid, mikor visszatért azután, hogy megverte Arámot a Sósvölgyben, tizennyolcezret. 14. És elhelyezett őrsöket Edómban; egész Edómban helyezett el őrsöket, és lett egész Edóm szolgájává Dávidnak. Így segítette az Örökkévaló Dávidot, valamerre ment, 15. Király volt Dávid egész Izrael fölött és szolgáltatott Dávid jogot és igazságot egész népének. 16. Jóáb, Czerúja fia, a sereg fölött volt; Jehósáfát, Achílúd fia, kancellár; 17. Czádók, Achítúb fia és Achímélekh, Ebjátár fia, papok; Szerája író; 18. Benájáhú, Jehójádá fia, a keréti és peléti fölött, Dávid fiai pedig papok voltak.

IMIT fordítás. (Az IMIT Bibliát, 1898-1907 között jelentette meg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat. Zsidó rabbik által fordított Ószövetség magyarul.)