Tom Marshall - Az akarat szabadsága 2.

EMBERI AKARAT - A KUPLUNG

            Hogy az ember egyedülálló Isten teremtményei között, azt az is igazolja, hogy az ember szabad választási lehetőséget kapott. Igaz, az állatok is hoznak bizonyos döntéseket, de döntéseiket lényegileg ösztönös viselkedési minták korlátozzák. A döntések az állatnak környezetére adott alkalmazkodási válaszaihoz tartoznak. Az ember más. Isten, a nem teremtett Teremtő, aki az embert Saját képmására és hasonlatosságára alkotta, teremtett teremtőt csinált az emberből. Tehát az ember teremtő döntéseket hozhat. Megválaszthatja céljait, eldöntheti, mivé válik.

Egy állat viselkedését idomítással változtathatjuk vagy befolyásolhatjuk. Az állat képes a tanulásra. A lovat nyereghez szoktathatjuk, a kiskutyát iskolázhatjuk, de csak az ember képes erkölcsileg dönteni, azaz olyan határozatokat hozni, amelyek nem ösztönön vagy idomításon, hanem a helyes és helytelen értékelésen avagy irányelven alapulnak. Ezért csak az ember tud vétkezni. Egy papagáj mondhatja: "Napos idő, napos idő", amikor valójában zuhog az eső, de ezt nem nevezhetjük hazugságnak. Egy kutya elszaladhat egy papuccsal, de ez nem lopás. Csak az embernek van szabad választása, amely az erkölcsileg helyes és helytelen viselkedést lehetővé teszi.

Az ember azon része, amely választ és végül ezeket a döntéseket meghozza, az akarat. Ez az emberi viselkedést létrehozó folyamat végső lépése. Az egész folyamatot egy autó alkatrészeivel példázhatjuk:

¾  Az elme, mint a kormánykerék, az irányító szerkezet.

¾  Az érzelmek, mint a motor, a hajtó, mozgató szerkezetet jelzik.

¾  Az akarat a kuplung, a választó vagy összekapcsoló szerkezet.

Mindháromnak összhangban kell működnie ahhoz, hogy hatékony viselkedés jöjjön létre. Valaminek a megtételére vonatkozó döntés megfelelő indíttatás nélkül valószínűleg elakad, mintha kiengednénk a kuplungot, miközben a motor csak üresen jár. Szélsőséges érzelmi hajtóerők – például a rémület – legyőzhetik a józan észt és a pánik állapotának meggondolatlan viselkedését eredményezhetik. Ez olyan, mintha hirtelen fékezésnél levennénk kezünket a kormányról! Az az ember pedig, akit vadul lelkesít valamilyen elképzelés, de valójában semmit sem tesz azzal kapcsolatban, olyan, mint az a tanulóvezető, aki a motort bőgeti, a kormányt két kézzel erősen tartja, a sebességváltó pedig üresben van.

A válasz teljességének ezen alapelve minden Istenhez és emberekhez fűződő kapcsolatunkban alapvető. Jézus így értette, amikor azt mondta: "Teljes szívedből, teljes elmédből, teljes lelkedből és minden erődből." Ha ezt nem fogjuk fel, akkor a Biblia több alapfogalmát, mint amilyen a megtérés, a hit, a szeretet stb. teljesen félreértjük. Ha válaszunk csak e területek egyikéről származik, akkor valami egész mást kapunk, mint ami a cél.

A válaszunk  :

	Ha csak értelem, akkor ¾	Ha csak érzelmi, akkor ¾	Ha csak akarat, akkor ¾
Megt­érés	Vélemény változás	Lelkiismeret­furdalás	Átalakulás
Hit	Vélekedés	Sugallat	Eltökéltség
Szere­tet	Csodálat	Érzelgés	Jótékonyság

Legtöbbször az akarat területén törik meg válaszunk, s így a megtérés csak véleményünk megváltoztatása vagy lelkiismeret-furdalás, a hit pedig puszta sugallat avagy értelmi beleegyezés marad. Ezért látnunk kell az emberi akarat problémájának alapvető természetét.

Derek Prince - A kősziklára alapozva

Simon Wiesenthal - Eichmann felkutatása 4.

És végül: Eichmann felesége gyermekeivel együtt továbbra is ott élt a Fischerndorf 8.-ban. Bizonyítani nem tudom, de meggyőződésem, hogy mindvégig kapcsolatban voltak, még akkor is, ha a cenzúra Eichmann-né teljes levelezését ellenőrizte. Ott volt a sok közös barát, meg aztán ekkorra már működött a nácik földalatti szervezete, a maga jól összehangolt hírközlő rendszerével. A földalatti szervezet kiterjedtsége persze kockázattal is járt; Eichmann mindenkori tartózkodási helyét számos SS-beli bajtársa ismerte. Akkoriban volt egy munkatársam, aki otthonosan mozgott e körökben. Korábban őrnagyként szolgált a Wehrmachtban, és meggyőztem róla, hogy semmi köze a koncentrációs táborok gyilkosaihoz. Az utóbbiak esetében csak véletlen, hogy épp háború idején gyilkoltak, mint ahogy véletlen az is, hogy egyenruhájuk hasonlított a katonákéhoz. Az őrnagy végül hajlandó volt együttműködni velem a gyilkosok felkutatásában, éppen azért, hogy visszaadja a Wehrmacht-katonának a becsületét. Az SS viszont – csak mert korábban ő is egyenruhát viselt – továbbra is a bajtársat látta benne. Elbeszélgettek vele, beavatták bizalmas gondolataikba. Így derült ki, hogy még az SS is szeretett volna elhatárolódni Eichmanntól. Bár a nürnbergi ítélet „bűnös szervezetnek” minősítette az SS-t, még e bűnszövetkezet tagjai sem akartak automatikusan egy kalap alá kerülni azzal az emberrel, aki milliók módszeres kiirtásáért volt felelős. Igaz, nem akadt köztük olyan, aki Eichmannt az üldözői kezére adja, de annyit készségesen elárultak az én őrnagyomnak, hogy valahol Aussee környékén bujkál, minden bizonnyal baráti segítséggel.

  

Valóban, Aussee közvetlen környékén, Gmundenban működött ekkoriban a „Pók” fedőnevű náci földalatti mozgalom központja. Egy másik szervezet, az úgynevezett „Hatos csillagzat” Stájerországban tevékenykedett; ezzel állt szoros kapcsolatban ama Anton Burger, akire az Eichmann után nyomozó csendőrök bukkantak rá, amikor eltévesztették a házat. Burger most valószínűleg futárként működött Eichmann és a „Hatos csillagzat” között. Végül pedig mindkét náci szervezet, a „Pók” csakúgy, mint a „Hatos csillagzat” beágyazódott Theodor Soucek szervezetébe, amelynek a közeli Graz volt a központja. Ezeknek az egymáshoz kapcsolódó szervezeteknek a hálózatára épült aztán az akkoriban már teljes gőzzel üzemelő ODESSA. S ebből a hálózatból Eichmann sokkal nagyobb biztonságot merített, mint amennyire a mi „hálózatunk” megijeszthette. Istennek hála, valamelyest alábecsült bennünket.

1949. december 20-án felkeresett egy magas rangú osztrák rendőrtiszt. Megbeszéltük a helyzetet, és mindketten úgy vélekedtünk, hogy Eichmann valahol Ausseeben rejtőzködik: a rendőrtiszt szerint a Grundl-tó körül, amelyet csak egy hegyhát választ el az Altausseei-tótól. Ez egybeillett azzal a megfigyeléssel, amelyről embereim néhány hónappal korábban tájékoztattak: egy felső-ausztriai rendszámú fekete Mercedes tűnt fel először a Grundl-tónál, majd röviddel később Altausseeben, ahol Eichmann-né házánál, a Fischerndorf 8. előtt állt meg. A kocsiból esőköpenyes férfi szállt ki, bement a házba, majd rövid ott-tartózkodás után elhajtott.

  A rendőrtiszt hírforrásai nyilvánvalóan ennél is jobbak voltak. Mikor másnap ismét eljött hozzám, nem is árult tovább zsákbamacskát. „Megtudtuk, hogy Eichmann Altausseeben a családjával akar szilveszterezni. Akkor majd szépen elcsípjük.” Ezután meghívott, vegyek részt az akcióban. Szilveszterkor van a születésnapom: szebb ajándékot aligha kívánhattam volna magamnak.

  Ám épp e döntő szakaszban alapvető hibát követtem el. Megengedtem, hogy velem jöjjön Altausseebe egy fiatal izraeli, aki akkoriban ifjonti lelkesedéssel dolgozott az irodámban, és vélhetően titokban akkor is utánam jön, ha kizárom a vállalkozásból.

  

December 28-án útnak indultunk. A Bad Aussee-i János főherceg Szállodában vettünk ki szobát. Hideg volt, és untuk magunkat. Fiatal barátomat arra kértem, ne sokat sétálgasson, és főképp senkivel ne elegyedjék szóba, ő azonban a tilalmat csak magára az akcióra vonatkoztatta. Igaz, sétálgatni nem sétálgatott, viszont beült egy éjszakai szórakozóhelyre, s ott nagy sikert aratott néhány leányzónál, amikor elmesélte, hogy nemrég érkezett Izraelből.

  December 31-én megjött rendőrtiszt barátom is, hat emberével, akiket a Fischerndorf 8. számú ház körül akart felállítani, hogy Eichmannt még az utcán elkapják – házkutatási parancsunk ugyanis nem volt. A nyomozók addig is beültek a környékbeli vendéglőkbe, és hegyezték a fülüket.

Action Bible

Kronológikus Biblia olvasás 311-313. nap

Rákattintva elolvasható az adott fejezet!

Máté 24.

Máté 25.

Máté 26;
Márk 14.

Tom Marshall - Az akarat szabadsága 1.

Miután felismertem, hogy a megváltás több mint a bűnök bocsánata, még nagyon sokáig úgy gondoltam, hogy életünknek van egy területe, ahol Istennek ránk kellett hagynia a küzdelmet, s ez az emberi akarat birodalma. Tudtam, hogy az elme megújulhat, az érzelmek felszabadulhatnak, de nem tudtam felfogni, hogyan nyúlhat be Isten az akaratba. Hogy segítsen anélkül, hogy beavatkozna alapvető erkölcsi szabadságomba? Ennek ellenére azt is tudtam, hogy éppen akaratom szorul rá a legnagyobb segítségre. Hogyan lehetek igazán engedelmes Isten akaratával szemben? Még ha ma sikerül is, van valódi reményem arra, hogy holnap is engedelmes maradok? Úgy tűnt, sorsom olyan, mint azé a szülőé, akinek javíthatatlanul akaratos és engedetlen gyermeke van, akitől nem várható el megfelelő magatartás, hacsak nincs folyton a sarkában valaki.

            

Amikor a Róma 7-et olvastam, úgy tűnt, ez a rész igazolja legrosszabb gyanúimat.

"Mert amit cselekszem, nem ismerem: mert nem azt művelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem." (Róma 7:15.).

Úgy látszik Pált ugyanez a gond gyötörte...valószínűleg némi szenvedésébe került, hogy biztonságosan a koporsóra szegelje tetejét.

"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti." (Róma 8:7.)

Igaz, Pál arról is beszélt, hogy "Krisztussal együtt megfeszíttettem" és "magunkat holtnak tekintjük a bűn számára és elevennek Isten számára", mintha a válasz ebben rejlene, de ez is újabb témákat vet fel. Ha történetesen olyan tapasztalatokon mennénk át, hogy – Pálhoz hasonlóan – Krisztus rabszolgái lehessünk, akkor mi lenne az eredmény: szabadság, vagy csupán a szabadság illúziója? Azt mondja a Biblia, hogy szabadok lennénk, miközben végig tudjuk - és Isten is tudja, hogy valójában egyáltalán nem vagyunk szabadok? Feladtuk akaratunkat, és talán még szabadnak is érezzük magunkat, mégis Isten titkos kötele van állandóan a sarkunkon, hogy valahányszor kóborlunk, Ő visszahúzzon minket a helyes pályára.

Aztán elkezdtem megtanulni valamit, ami azóta is lázban tart: felfedeztem, hogy Istennek roppant érdeke fűződik a szabadságunkhoz. Ő végtelenül messze ment el ahhoz, hogy megszabadítson minket; és minden velünk kapcsolatos céljának megvalósulásához szabadnak kell maradnunk. Meg kell látnunk ennek az okát.

            

Először is: Isten Szeretet; s mivel ez a természete, a Vele való kapcsolatunk is szereteten és bizalmon alapszik.

Másodszor: ahhoz, hogy a szeretet és bizalom egyáltalán létezzen, a szabad akarat szabad döntése szükséges.

Ez még emberi szinten is igaz. John szereti Jane-t és nagyon izgatja, hogy Jane viszont szereti-e őt. John viszont azt is tudja, hogy Jane válasza csak akkor valódi szerelem, ha önkéntes. Ha John valahogyan megszabhatná Jane-nek, hogy szeretnie kell őt, tudja, hogy ebben semmi jó nem lenne. Más szavakkal John-nak vállalnia kell a kockázatot, hogy Jane-t szabadon hagyja, s így a lány szabadon visszautasíthatja őt, de igent is mondhat neki. A szeretet csak így lehetséges.

Isten ezt sokkal jobban tudja, mint az ember, mert Ő Maga a Szeretet és arra vágyik, hogy az ember csak ezen az alapon viszonyuljon Hozzá. Ezért velünk való minden foglalkozásakor újjászületésünk előtt és után Ő szabadon hagyja az ember akaratát.

Ide majd többször vissza kell térnünk, mert ez létfontosságú, de először fedezzünk fel néhány alapvető tényt, amit tudnunk kell magáról az akaratról és arról, mit értünk a szabadság fogalmán.

T.L. Osborn - Kapcsolatban Krisztussal 2. (magyar)

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2001 0306 PM Augusta, GA

Ezrek tüntettek Izrael mellett Budapesten

Magyarországi vallási- és civil szervezetek tartottak szimpátiatüntetést Izrael mellett Budapesten. A zsidó állam budapesti nagykövetségénél megjelent kétezres, magyar és izraeli zászlókat lengető tömeg előtt beszédet tartott Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete, Ungvári Tamás, az Együtt Jeruzsálemért Alapítvány vezetője, valamint Pajor Tamás költő-zeneszerző. Az eseményen megjelent Novák Előd, jobbikos képviselő is, de a rendőrség rendzavarás miatt előállította.

Csütörtökön délután három óra után szimpátiatüntetést szerveztek Izrael budapesti nagykövetsége mellé magyarországi vallási- és civil szervezetek. Az eseményen legalább kétezer fő gyűlt össze, teljesen megtöltve a környék utcáit. Sokan transzparensekkel, mások magyar, valamint izraeli zászlókkal jelentek meg az eseményen. 

Az atv.hu helyszíni tudósítója szerint a hangulat oldott volt, a tömeg békés. Az forgatagban több transzparensen a többi között Barack Obama amerikai elnöktől lehetett olvasni idézetet: „nincs olyan ország, amely eltűrné, hogy idegen hatalmak bombázzák civil lakosságát”; valamint Golda Meir egykori izraeli kormányfőtől: „béke akkor lesz, ha majd az arabok jobban szeretik saját gyermekeiket, mint amennyire bennünket gyűlölnek”. Volt olyan transzparens is, amelyen az állt, hogy az önvédelem az jog és kötelesség, valamint olyan, amelyen az állt, hogy Teherán, Hamasz, Jobbik tengely.

Ilan Mor, Izrael budapesti nagykövete megköszönte mindenkinek, aki eljött kifejezni az Izrael melletti szolidaritását. A nagykövet hangsúlyozta: a mai szolidaritási tüntetés az igazi válasz arra a demonstrációra, amelyet a Jobbik szervezett szerdán a nagykövetség elé. (Tegnap néhány száz fős magyar, jobbikos, árpád sávos és palesztin zászlókkal felszerelkezett tömeg előtt követelte a Jobbik vezetése a „Gázai népirtás” elítélését, valamint az Izraellel 2010-ben elfogadott társulási szerződés felmondását.) 

A nagykövet kijelentette: szívet melengető az Izraellel szolidáris tömeg üzenete, amely élőben jut át Jeruzsálembe és Izrael népéhez, akik nyolc napon át az óvóhelyeken kényszerültek meghúzni magukat. A nagykövet hangsúlyozta: az izraeli hadsereg a terror ellen küzdve kezdett bele önvédelmi háborújába nyolc nappal ezelőtt. Azért, mert Izrael polgárainak ugyanúgy - mint más nemzetnek - megvan a békés élethez való joga.

Simon Wiesenthal - Eichmann felkutatása 3.

Néha feltettem magamnak a kérdést, vajon említett-e ilyen számokat a feleségének vagy a gyermekeinek is, és ha igen, azok miképpen reagálhattak erre. Vajon hogyan tudott Veronika Eichmann-Liebl együtt élni egy férfival, aki csaknem annyi ember haláláért felelt, mint ahányan egész Ausztriában élnek. Vajon úgy vélte-e, hogy mindaz, amivel férjét vádolják, megannyi rágalom, vagy épp ellenkezőleg úgy gondolta, hogy zsidókat ölni érdem? Valószínűleg mindkét feltételezés téves; inkább az lehetett a meggyőződése, hogy férje csak a „kötelességét” teljesítette, és e kötelesség tartalma Eichmann-né számára is közömbös volt. Csak így tudom megmagyarázni a viselkedését: egész küzdelmét, hogy Eichmann szökése sikerüljön, és ők ketten ismét együtt élhessenek. E cél érdekében pedig úgy tett, mintha Eichmann meghalt volna.

  

1947 vége felé egy amerikai barátom arról tájékoztatott, hogy Veronika Liebl beadvánnyal fordult a Bad Ischl-i kerületi bírósághoz: azt kérte, hogy „gyermekei érdekében” nyilvánítsák holttá elvált férjét. Az osztrák és a német bíróságokat akkoriban elárasztották a hasonló kérelmekkel. Nők ezrei kérték, hogy férjüket, aki nem tért vissza a háborúból, nyilvánítsák holttá, akár azért, mert özvegyi vagy árvajáradékot szerettek volna kapni, akár mert ismét férjhez akartak menni. A bíróságok tudták, hogy az ilyen ügyekben a valóságot nem lehet kideríteni, s ezért rutinszerűen teljesítették a kérelmeket. Alapjában véve csak arról volt szó, hogy az asszonyok szabadon rendelkezhessenek önmagukkal.

  Jól tudtam, mit jelent, ha Eichmannt is ekképp holttá nyilvánítják: nevét törlik a körözési listákról, és a hatóságok beszüntetik a hivatalos nyomozást. Elhatároztuk, hogy amerikai barátom, Stevens, a Bad Ischl-i CIC vezetője beszél a bíróval. A bíró készségesen szolgált a szükséges tájékoztatással. Bizonyos Karl Lukas, Prága, Mollicar utca 22. alatti lakos eskü alatt vallotta, hogy Eichmannt a Prágáért vívott harcok során, 1945. április 30-án az ő szeme láttára lelőtték. Stevens felvilágosította a bíróságot, hogy ez a „halott” nem más, mint az egyik leglázasabban keresett náci bűnöző, mire a bíró hajlandónak mutatkozott, hogy elhalassza az ügy lezárását.

  

Nyomozást indítottam Prágában, és nemsokára megtudtam: Karl Lukas Maria nevű feleségének Liebl a lánykori neve. Veronika Liebl nővére volt. Az információt közöltem Stevensszel, aki továbbadta a bíróságnak, és így Eichmann holttá nyilvánítását megtagadták.

  Ez a látványosnak igazán nem mondható lépés volt valószínűleg a legjelentősebb ténykedésem az Eichmann-ügyben. Ahol igazán „vadásszá” léphettem volna elő – először Linzben, majd Fischerndorfban –, ott csődöt mondtam. Eichmann felkutatása azonban csak a legelején és a legvégén hasonlított vadászatra. A kettő között fontos vagy kevésbé fontos információkat kellett fáradságosán összeszedegetni, s az ember ezekre reagált, ügyesen vagy kevésbé ügyesen. Én kitartó voltam az üldözésben – ám mesterlövésznek nem mondhatom magam.

  

1948 tavaszán már rekonstruálhattam Eichmann menekülésének útvonalát. 1945. április 28-án hagyta el Prágát, 29-én érkezett Budejovicébe, majd május 1-jén a Bad Ischl melletti Ebenseebe; ő és vezérkarának tagjai itt adtak egymásnak találkát. Ebenseeben azonban alig időzött, mert már május 2-án több tanú azonosította Altausseeben, ahol május 9-ig maradt. Ezután amerikai internálótáborokban bújt meg; itt kevésbé tűnhetett fel, mint ha egyedül rejtőzködik valamilyen magányos házban. A felső-bajorországi Rosenheim melletti berndorfi táborból először a Kemnatenben, majd a felső-pfalzi Chamban lévő táborba vetődött.

  

Egy Rudolf Scheide nevű német tábori alkalmazott emlékezett a jellegtelen fogolyra. 1945 júniusában egy SS-tiszt kereste fel, és arra kérte, hogy Eckmann Obersturmführer néven vezesse be a tábori névsorba, noha valójában Eichmann Obersturmführernek hívják. „Mivel számomra az Eichmann név semmit sem jelentett, először azt mondtam, hogy felőlem azt csinál a nevével, amit akar.” Később Scheide megtudta, hogy az amerikaiaknak ez a név nagyon is sokat jelent, és június 30-án tájékoztatta a CIC-t. Csakhogy Adolf Eichmann legalább ilyen jól tájékozott volt. Amikor munkacsapata aznap este visszatért a táborba az építkezésről, ahol dolgoztak – Eichmann már nem volt köztük. Egy ideig valahol Észak-Németországban bujkált, majd átköltözött Solingenbe az egyik nagybátyjához – az Eichmann család erről a környékről származott, és Eichmann maga csak hároméves korában települt apjával együtt Linzbe. Amikor a brit hatóságok a nagybácsit kihallgatták, Eichmann-nak forró lett a talaj a lába alatt. Úgy döntött, visszatér oda, ahol a legnagyobb biztonságban érezte magát: Aussee vidékére. Jellegzetes gerilladöntés volt: a gerilla is, ha el akar rejtőzni, olyan környéket választ, ahol jól eligazodik, és a lakosság körében jócskán számíthat szimpatizánsokra.

  Eichmannt alighanem még valami vonzotta Ausseebe: az arany, amit elásott. Több tanú is vallotta, hogy már első, májusi felbukkanásakor néhány segítőtársával együtt huszonkét vasládát emelt ki az Altausseei-tóból, majd a zsákmányt – amely iratok mellett elsősorban „fogaranyból” állt – a távolabbi Blahalm-fennsíkra szállította.

Kronológikus Biblia olvasás 310. nap

Márk 13.

Szimpátiatüntetés

Kedves Testvérek!

A Jobbik tüntetést szervezett szerdára a budapesti Izraeli Nagykövetség elé, megfogalmazásukban „a Gázai övezetben történt brutális izraeli offenzíva miatt”. Felhívásukban idézik Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő tavaly decemberi beszédét: „míg Izrael egy állig felfegyverzett, minden elképzelhető gonoszságra, tömeggyilkosságra és népirtásra képes, faji alapon berendezkedett állam, addig Irán háborús szándékait eddig senki nem tudta bizonyítani.”

Minderre való tekintettel szükségesnek érezzük, hogy a lehető legnagyobb létszámmal demonstráljunk és fejezzük ki szimpátiánkat azon izraeliek mellett, akik állandó fenyegetettségben élnek a polgári célpontokat támadó terrorista rakéták miatt, akik rendszeresen kénytelenek hétköznapi tevékenységeik helyett óvóhelyekre menekülni gyermekeikkel, és akiknek még az önvédelemhez való jogát is sokan elvitatnák. Akciónkkal fel szeretnénk hívni a figyelmet arra, hogy a magyarság nem a Jobbik gyűlöletkeltő és elvakult, fenti álláspontját képviseli, sokkal inkább az Obama elnök által is megfogalmazottakat: „…nincs olyan ország a földön, amely megtűrné, hogy rakéták záporozzanak polgáraira. Teljes mértékben támogatjuk Izrael jogát az önvédelemhez.”

Kérjük ezért, hogy másnapra, november 22-re, azaz csütörtök 15 órára gyertek ti is minél többen a budapesti Izraeli Nagykövetség elé, a Budapest, II. kerület, Fullánk utca 8. szám alá.

(Megközelíthető a 11-es és 111-es autóbusszal a Móricz Zsigmond Gimnázium megállóig.)

T.L. Osborn - Kapcsolatban Krisztussal 1.

Tom Marshall - Hogyan éljünk együtt érzéseinkkel? 4.

ÉRZELEM ÉS ÉRZÉKELÉS

            Az itt ábrázolt szellemi alapelv az, hogy az érzelmek nagy mértékben függnek az érzékelésektől. Érzéseinket az határozza meg, hogyan értelmezzük a helyzeteket és az eseményeket. Például hajnali 3-kor dörgedelmes robajra ébredsz. Felülsz az ágyban, mint aki karót nyelt, szíved úgy dobog, hogy majdnem kiszakad a mellkasodból, szemed majd kiugrik helyéről. Betörők..., földrengés..., az elragadtatás..., egy repülő zuhant le? Aztán kigyullad a lámpa és rájössz, hogy férjed tévedt el a sötétben és átesett az öltözőasztalkán. Most nevethetnéked támad, szánalmat vagy bosszúságot érzel attól függően, hogy milyen gyakran ismétlődik az ilyesmi nálatok. Ugyanaz az inger, más érzékelés, más érzelmek.

Testileg majdnem ugyanazt érzed, amikor a partról egy forró napon a vízbe ugrasz úszni, vagy pedig véletlenül esel a vízbe, amikor egyik barátodat búcsúztatod. Érzelmi reakcióid viszont egészen mások a két helyzetben, mert másképp fogod fel a két eseményt.

            

Jézus érzelmi reakciói minden körülmények között helyesek voltak, mert érzékelése a valóságnak megfelelő volt. A helyzeteket mindig helyesen fogta fel, mert szellemével érzékelte azokat. Halljuk Őt, hogyan magyarázza ezt az életmódot a János 5:30-ban: "Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos..." Jézus sohasem ítélt a körülmények külső látszata szerint, hanem aszerint, ahogy "hallott", azaz szelleme belső bizonyságtétele szerint.

Természetesen, itt a gyakorlati kérdés a következő: hogyan kezdjük el ezt a "kívül a belső" életet (ami valójában az igazi külső)? A magunk részéről hogyan kell elkezdenünk úgy élni, hogy az embereket és helyzeteket éber szellemmel érintsük meg, hogy úgy lássuk őket, ahogyan Jézus látja őket és Jézus szeretetével érezzünk irányukban.

Amikor megtanulunk szellemünkkel érzékelni, akkor érzelmi válaszaink pon­to­sab­ban fogják tükrözni az igazságot és a valóságot. Így érzéseinktől jobban függ­he­tünk, azok megbízhatóbban irányítják viselkedésünket.

            

A legtöbben egészen másként tanultunk meg élni. Az emberekkel és helyzetekkel szem­ben nem valódi énünket mutatjuk, hanem egy olyan "képmást", amit el­fo­gad­ha­tó­nak gondolunk vagy ami minden esetben feláldozható, mert valódi énünkből nem túl sok van benne. tehát nem sérülünk meg túlzottan, ha ezt a képünket elutasítják. Mások ha­sonló képmásokat mutatnak nekünk és mi az ő magatartásuk szerint reagálunk. Egyikünk sem kapcsolódik a viselkedés mögötti valódi személyiséghez. Ezért meg­szám­lálhatatlan a félreértések lehetősége.

Ehelyett meg kell tanulnunk, hogy életünk nyitott legyen az emberek és helyzetek felé úgy, hogy mindenbe, amit teszünk vagy mondunk, valódi énünket vigyük bele. Ha az emberek ugyanúgy viszonyulnak hozzánk, akkor a jelenlevő igazi valóságot fogjuk érzékelni. Ha mások nem így cselekszenek, mi akkor is gyakran felfedezzük majd a látható külszín mögött a valódi rémült, nyugtalan vagy bizalmatlan ént, amely szeretne reagálni, de nem mer. Arra eszmélünk majd, hogy önkénytelenül is a valódi személyhez viszonyulunk - megértően és irgalmasan, nem pedig az álarchoz.

Ezeket a fontos lépéseket kell megtennünk ahhoz, hogy ilyen új életmódba kezdjünk:

1. Megtanulhatunk így élni először is az Úrhoz viszonyulva. Ő egészen elfogad minket és teljességgel készséges irányunkban. Dávid megtanulta, milyen biztonságos az ilyen Isten előtti nyitottság:

            Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet!

            Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

            És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja?

            és vezérelj engem az örökkévalóság útján!        (Zsolt. 139:23, 24.)

            Előle nem bújhatunk el, de nem is kell, mert teljesen elfogad minket szeretetében.

2. Szükségünk van rá, hogy az Úr megszenteljen minket az Ő Szent Szellemével, így szellemünkből fakadóan tudunk bizalommal és természetesen élni. Ha szellemünk nem tisztul meg, nem valószínű, hogy reagálásunk az élet válaszát fogja hozni. Az új emberből kiindulva kell élnünk, aki Krisztus Jézusban teremtetett: "igazságban és valóságos szentségben" (Efézus 4:24.).

3. Tudatára kell ébrednünk, mikor nem élünk az új ember avagy a szellem uralma alatt. Emlékszem, egyszer elmentem egy karizmatikus katolikus imaalkalomra. Ami­kor beléptem, egy fiatalember, akivel sosem találkoztam azelőtt, odajött hozzám, át­ölelt valódi, meleg szeretettel. Én is átkaroltam őt, amikor hirtelen fájdalmasan rá­döb­bentem, hogy ő szeret engem, én pedig csak átöleltem őt. Szívemet vissza­tar­tot­tam, mert idegenek közt voltam.

Most tanulom felismerni azokat az eseteket, amikor visszaesek egy álarc kivetítésébe és egyre kellemetlenebbül érint ennek hamissága. Az igazság, - vagyis a valóság - nagyon felszabadító dolog.

4. Amikor megtanulunk az emberekkel és helyzetekkel kapcsolatosan így élni, nem csak az igazságot érzékeljük világosabban, hanem a Szent Szellemnek is utat készítünk, hogy személyiségünkből kinyúljon és megérintsen másokat. Jézus azt mondta a János 7:38-ban: "élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből". A folyók nem áradhatnak, ha legbelső lényünket biztonságosan bezárjuk és egy hamis, színlelt képet vetítünk ki mások felé. Az igazság és valóság Szelleme a hamisságot nem tudja használni.

Igazi, belső lényünk azonban, akármilyen esetlenül és ostobán is csináljuk először, mivel ez a valódi lényünk, mindent megad Istennek ahhoz, hogy Ő az Élet folyójaként áradhasson belőlünk. Amikor ez megtörténik, akkor nem a mi érzéseinket tapasztaljuk meg, hanem valójában a Szent Szellem érzéseit. Ha ez most felfoghatatlan számodra, hallgasd meg újra Pált:

"Mert bizonyságom az Isten, mely igen vágyakozom mindnyájatok után a Krisztus Jézus szerelmében."       (Filippi 1:8.).

Simon Wiesenthal - Eichmann felkutatása 2.

Ha így nézzük, következetlen magatartásom szerencsének is felfogható. Amikor másnap az OSS két tagja átkutatta a 32. számú házat, az Eichmann család tulajdonát, magam nem voltam jelen. Eichmann apja kijelentette, hogy fia az SS tagja volt, és nem tért haza a háborúból. Utoljára Prágából jött róla hír, hónapokkal ezelőtt. Valójában Eichmann már rég nem Prágában, hanem a salzkammerguti Altausseeben tartózkodott; megbeszélés szerint a Harmadik Birodalom osztrák vezetői ott, az „alpesi erődben” gyűltek össze, és Eichmann a legcsekélyebb okot sem látta rá, hogy a találkáról elmaradjon. Elvégre ő az utolsó percig teljesítette kötelességét, nem is akárhogy, és nem fogta fel, hogy azóta már az olyanok, mint Kaltenbrunner sem akarnak tudni róla. A tetejében vágyódott a felesége után is. Az asszony Altausseeben, a Fischerndorf 8.-ban vett ki lakást, és az egész helységben nyílt titok volt, hogy férje az ő kedvéért tért vissza.

  

Akkoriban már egész jó kapcsolataim voltak a náci körökhöz, és így egyik munkatársam tudomást szerzett a dologról. Voltaképpen csak egy dzsipre és két katonára lett volna szükségem, és Eichmannt minden bizonnyal elkapjuk. Ehelyett a CIC-hez fordultunk, amely Altaussee közvetlen közelében, Bad Ausseeben székelt, a CIC pedig az osztrák csendőrséget kereste meg. Két csendőr útnak is indult, de a 8. számú ház helyett a 38. számúba kopogtak be. Ám arrafelé akkoriban úgy álltak a dolgok, hogy ott is háborús bűnösbe botlottak: a Fischerndorf 38.-ban Anton Burger SS-Hauptsturmführer (százados)* bujkált. A házban található tekintélyes fegyverkészletet elkobozták, maga Burger pedig lakat alá került.

  Ezután az amerikaiak maguk vonultak ki a 8-as számú házhoz, ott azonban ismét csak nem Adolf Eichmannt találták; helyette bizonyos Veronika Liebl fogadta őket, aki közölte, hogy ő Eichmann „előző felesége”; 1945 márciusában, Prágában elvált tőle, és ismét felvette a lánynevét. Eichmannt azóta sem látta. Ő maga április 15-én érkezett Altausseebe, ahol először a Tó, majd a Park szállóban lakott. A fischerndorfi házat csak ezután bérelte ki, hogy helye legyen három gyermekének, Klausnak, Dieternek és Horstnak.

  

Bennem azonban felébredt a gyanú. Elutaztam Altausseebe, és beszéltem Maria Bucherrel, a Park szálló tulajdonosával, aki nem is leplezte előttem a mérgét. Szó sincs róla, hogy Liebl asszony egyedül lakott volna nála; egy szép napon betoppant a férje is, teljes SS-díszben. Egy éjjel aztán feltörte Bucherné elhunyt férjének a szekrényét, és minden teketória nélkül eltulajdonította a halott egyik öltönyét – és nemhogy az árát nem fizette meg, de még csak elnézést sem kért! Hát így viselkedik egy rendes vendég?

  Ám hiába tártuk ezt a vallomást Veronika Eichmann-Liebl elé, ő megmaradt a maga változatánál: a válás óta nem látta a férjét. Mindebből csak annyi volt igaz, hogy Eichmann utoljára Prágában teljesített szolgálatot – csakhogy vezérkara közben már rég áttelepült Budějovicébe, s onnan tovább Ausztriába.

  A neve azonban legalább rákerült az osztrák körözési listákra, és lassan fény derült alakjának igazi jelentőségére is. A nürnbergi perek aktáiban újra meg újra felbukkant a neve. Világossá vált, hogy ő adta ki a deportálási parancsokat, és hogy elsősorban ő felelt a megsemmisítési gépezet működéséért. Nürnbergben egy teljes hétig csak az ő levelezését tanulmányoztam; elolvastam, hogyan sürgetett több gázt újabb gázkamrák üzembe helyezéséhez, miképp vélekedett az emberirtás különböző módozatairól vagy a szállítás egyes problémáiról. És lassan megalkottam a magam képét Adolf Eichmannról. Már tudtam, hogy tömeggyilkossal állok szemben, bár az íróasztalánál számoszlopokat összeadó gyilkosságügyi tisztviselő képe még nem fogamzott meg bennem. Azt azonban tudtam, hogy őt megtalálni fontosabb, mint bármi, amit addig véghezvittem.

  

Az emberek ebben az időben kezdték a nevemet az Eichmannéhoz társítani. Linzben elkereszteltek az „eichmannos Wiesenthalnak”, és elhalmoztak információkkal. Csakhogy akkoriban még ügyetlen voltam, és nem tudtam megkülönböztetni a sikerrel kecsegtető nyomokat és a fontoskodást úgy, mint ma. Az egyetlen kézzelfogható eredmény Eichmann-nak egy 1934-és fényképe volt, amelyet munkatársam, Manus Diamant csent el Eichmann egy hajdani linzi barátnőjétől; ezt aztán csatoltuk a körözőlevélhez.

  Akit kerestünk, annak immár arca is volt. Egyéb Eichmann-fényképek ugyanis nem léteztek. Apja azt állította, hogy Adolf elvből nem engedte fényképezni magát. Ezt eleinte nem hittük el, az idők folyamán azonban kiderült, hogy valóban így volt. Úgy látszik, Eichmann tudta: olyasmivel foglalkozik, ami miatt valamikor felelősségre vonhatják. Ebben is hasonlított egy hivatásos bűnszövetkezet „boss”-ához: amennyire csak lehet, kerülni akart minden feltűnést. Munkásságáról kizárólag a vele egy húron pendülőkkel beszélt. Így például 1944 őszén, Budapesten Wilhelm Höttl SS-Obersturmbannführer előtt röviden így vonta meg sikeres tevékenysége mérlegét: „A megölt zsidók száma csaknem hatmillióra rúg – de ez titkos birodalmi ügy.”

---

* Anton Burger Eichmann vezérkarának tagja és Theresienstadt helyettes parancsnoka volt; számos bűntettet követett el Ausztriában. Csehszlovákiában és Görögországban. Letartóztatása után a glasenbachi amerikai internálótáborba került, ahol egy amerikai kapitány jelenlétében még egyszer kifaggathattam Eichmann felől. Ennek során Burger azt állította, hogy május 4-én még találkozott vele Ausseeben. 1947. június 18-án aztán Burger megszökött Glasenbachból, 1949-ben azonban sikerült ismét a nyomára bukkannom, és másodszor is elfogták; ezúttal az osztrák rendőrség tartóztatta le, ő azonban a bécsi börtönből is megszökött. 1956-ig sikerült követnem a nyomát, de ekkor eltűnt a szemem elől, mégpedig az NSZK-ban. (A szerző jegyzete)

Kronológikus Biblia olvasás 309. nap

Máté 23;
Lukács 20-21.

Karizmatikus klasszikusok - Oral Roberts - Follow Me (1958)

Scofield - Ezékiel könyve 10-15. fejezet

(11,16) Még az olyan súlyos ítéletben is, amilyen Izrael szétszórása volt, Isten menedéket készít népe számára. Ez a menedékhely, amit az Ige itt „templomnak” nevez, maga az Úr (vö. Zsolt 90,1; 91,9; Ézs 4,5). Így tesz Isten az övéivel, pogánnyal és zsidóval egyaránt, a megérdemelt ítélet közepette mindig ott a menedék és béke szentélye Őbenne.

(11,23) Isten dicsőségének eltávozása a templomból (ami látható kiábrázolása volt Isten jelenlétének) az istenuralom (teokrácia) végét jelenti az ÓSZ történetében. A megdicsőülés hegyén Isten dicsősége megjelent az Úr tanítványai előtt (Mt 17,1-5; vö. Jn 1,14; 2Kor 4,6; Jak 2,1; 2Pt 1,16-18). A látható dicsőség újra visszatér, amikor Isten helyreállítja királyi uralmát Izrael számára (Ez 43,1-7; Jel 21,22-24).

(14,14) Fontos korabeli bizonyság ez Dániel személyéről és jelleméről, aki még élt, amikor Ezékiel ezeket írta. Vö. Ezék 14,16.18.20. v. és Jer 15,1 versét. Dániel jellemének elismerése volt, hogy őt, noha akkor még fiatal embert, Nóéval és Jóbbal együtt említi a próféta.


(15,2) A szőlőtőke, ahogyan Ezékiel itt leírja, a megtéretlen embert jelképezi általánosságban, és a bűnös Izráelt különlegesen. Miként a szőlőtő fája kemény, csavart, megmunkálhatatlan fa, tehát csak tüzelőnek alkalmas, így Izrael is, ez a bűnben megkeményedett nép, csak ítéletre érdemes.
Habár a szőlőtőke a 15. fejezetben (és Ézs 5-ben is) csak az ítélet jelképe, a Jn 15-ben Krisztus mégis annak az életközösségnek a kiábrázolására használja, amely Őközötte és a hívő ember között fennáll. Itt a fa valóságos értéktelensége teljesen alá van rendelve a szőlőtő egyetlen hasznos céljának – ti., hogy gyümölcsöt terem. Urunk a szőlőtőkét, amely Ezékiel-nél a bűnben megromlott emberiség képe, választotta ki arra, hogy rajta keresztül kiábrázolja önmagát, szőlővesszőként pedig a hívő embereket, akik gyümölcsöt teremnek az Ő számára.

Tom Marshall - Hogyan éljünk együtt érzéseinkkel? 3.

Láttuk, hogy az ember személyisége szelleme köré, mint koordináló tényező köré épül fel. Ez volt az a központi hely, amely mindent összhangban a maga helyén tart, amely biztonságosan összekötötte az embert élete forrásával Istennel. Amikor a bűn belépett az ember életébe, a szellem elvesztette tekintélyét, fennhatóságát. Zűrzavar, nyugtalanság és bomlás lett az eredmény. Ma nagy hangsúlyt helyeznek a szabadságra, de az ember akaratában lakozó kizárólagos és önrendelkező szabadság szinte teljesen pusztító hatású. Az ilyen szabadság azt követeli, hogy mindent meg kell engednünk az embernek, amit képes megtenni. Semmilyen erkölcsi, vagy más korlátozás nem állhat ennek útjába.

Az emberi lény teremtett központja azonban nem a szabad akarata, hanem a szel­le­me, és amint láttuk, a szellem valamennyi működése a lélek valamelyik mű­kö­dé­sé­hez kapcsolódik. A kommunikáció szellemi működésének kell az érzelmeket irányítania.

            

1. Érzékszerveinken keresztül ér minket valamilyen inger. Képzeljük el, hogy  látjuk  azt a  szomszédunkat,  akivel a múlt  héten  összevesztünk.

Van egy inger: a szomszéd - A és a mi testi érzékelésünk - B: látjuk a szomszédot.

2. Ebből a testi érzékelésből (a szomszéd látványa) érzelmi válasz születik. Ez lehet bosszankodás, zavar, harag, vagy neheztelés. Eszünkbe jut, mit mondott, hogyan mondta, mit kellett volna válaszolnunk, de időben nem jutott eszünkbe, stb.

3. Végül miközben mindezek az érzelmek tetőznek, szellemünk, mint lelkiismeret közbelép és megítéli viselkedésünket: "Ez helytelen. Nem kellene haragudnod vagy neheztelned a szomszédodra!"

Az a baj, hogy a lelkiismeretnek a már létező érzelmekkel kell elbánnia. Leg­több­ször ezen a ponton leggyengébb a lelkiismeret befolyása.

Ha az Evangéliumokhoz lapozol, azt találod, hogy Jézus egyáltalán nem így ítélt. Amit mi természetesnek tekintünk, az valójában fordított. Ezért ahhoz, hogy elérjük a megfelelő egyensúlyt, a helyzetet vissza kell fordítani.

Felfedeztem, hogy  Jézus életében az emberekkel való kapcsolataiban, a kü­lön­bö­ző helyzetekben és környezeti körülmények között a szelleme volt kívül. Ha meg­né­zed a 11. ábrát, meglátod, hogy ez mit jelent. Voltaképpen ez a modell inkább ha­tó­tá­volságunkat illusztrálja. Testi érzékelőképességünk pár centire terjed, amennyire a dolgokat elérjük, s meg tudjuk érinteni. Hallásunk néhány méterre terjed, látásunk pedig pár kilométerre. Elménk hatótávolsága mérhetetlenül nagyobb. Szellemünk viszont eléri egyenesen az örökkévalóságot, a végtelent, Magát Istent.

Mivel Jézus úgy élt, hogy, úgymond szelleme volt kívül, először szellemileg érintkezett a helyzetekkel. Ezért a cselekedeteit előidéző érzelmi válaszok szellemi érzékelésekből fakadtak.

Ez olyan fontos, hogy az Evangéliumokból kell bizonyítanunk.

Nézzük a Márk 6. részének beszámolóját! Nagy tömeg látta, hogy Jézus egy hajóban elment tanítványaival és az emberek előreszaladtak, hogy várjanak Rá.

"És amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott, és megszánta őket, mert olya­nok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok.  És kezdte őket sok dologra tanítani." (Márk 6:34.)

Mi történt? Jézus "látta" őket. Ez azt jelenti, hogy beléjük látott. Nem csak egy férfiakból, nőkből és gyermekekből álló tömeget látott, hanem szellemileg fogta fel, milyenek valójában: juhok, akiket nem gondoz senki.

Ebből a szellemi érzékelésből érzelmi válasz fakadt – szánalom. Ebből a kö­nyö­rü­letes indíttatásból megfelelő cselekedet fakadt – elkezdte tanítani és később táp­lál­ni őket.

            

A Márk 3. egy másik példát jegyez fel. Jézus bemegy a zsinagógába és talál ott egy száradt kezű embert. Jézus így szólt az összegyűlt gyülekezethez: "Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, megmenteni, vagy elveszteni egy életet?"

A hallgatóság nem felelt. Úgy tűnhet előttünk, hogy egyszerűen nem tudták a választ. "Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, mondta az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtotta és meggyógyult a keze és éppé lett, mint a másik." (Márk 3:5.).

Jézus, amikor körülnézett, azoknak a kemény és keserű szívét látta, akik inkább elnézték, hogy egy ember beteg maradjon, minthogy megszegjék vallási előírásaikat. Ebből a szellemi ismeretből érzelmi válasz fakadt, ebben az esetben szomorúság és harag. Ezeknek az érzéseknek az indítására Jézus előszólítja a beteget és a tömeg jelenlétében – szombaton – meggyógyítja a béna kezet.

            

Egy utolsó példa: Lukács 19. részében Jézust Jeruzsálembe menet a tömegek köntöseiket az útra dobálva "Hozsanna!" kiáltásokkal üdvözölték.

"És mikor közeledett, látván a várost, sírt azon. Mondván: Vajha megismerted volna te is, csak e mostani napodon is, a mik néked a te békességedre valók! de most elrejtettek a te szemeid elől. Mert jönnek reád napok, amikor a te ellenségeid te körülötted palánkot építenek és körülvesznek téged, és mindenfelől megszorítanak téged."  (Lukács 19:41-43.).

Jézus látta a várost. Nem csak az utcákat, az épületeket és a földrajzi fekvést látta. A prófécia szelleme szállt Rá és "látta" a város állapotát, látta bűnének kihatásait. Efölötti bánatában pedig sírt még akkor is, amikor a városra következő elkerülhetetlen ítéletet kihirdette.

Az események minden esetben ugyanolyan sorrendben követik egymást.

1. Szellemi kapcsolat, vagyis megértés, 2. Ebből fakadóan érzelmi reakció, 3. Ebből pedig a megfelelő cselekedet.

Kronológikus Biblia olvasás 308. nap

Máté 22;
Márk 12.

Tom Marshall - Hogyan éljünk együtt érzéseinkkel? 2.

Lássuk, mit jelent ez érzelmi életünk területén:

Először is, az érzelmek megtisztulnak: "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten" - kiált a zsoltáros (Zsolt. 51:12.). A Bibliában a szív általában az érzelmek helyére utal. Az Ap. Csel. 15:9-ből megtudjuk, hogy Isten hit által tisztítja meg a szívet. Az érzelmek megtisztulhatnak a bűn okozta elferdüléstől, hogy azzá válhassanak, aminek Isten szánta őket: a jó felé ható és a rossztól taszító erőteljes mozgatórúgókká. Gondoltad-e, hogy valaha még bízhatsz érzéseidben; hogy rájuk hagyatkozhatsz, mert Isten felé visznek?

            "Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre,

            úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

            Szomjúhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez..."   (Zsolt. 42:2-3.)

            "A te bizonyságaid az én örökségem...

            mert szívemnek örömei azok.

            Az állhatatlanokat gyűlölöm,

            de a te törvényedet szeretem." (Zsolt. 119:111, 113.)

Másodszor, az érzelmek felszabadulhatnak. Sok embernek nem az a prob­lé­má­ja, hogy túl sok érzése van, hanem hogy túl kevés. Több az olyan ember, akinek túl ala­csony az érzelmi hőmérséklete, mint akinek túl magas. Sok-sok emberben majd­nem teljes zárlat alatt van a vonzalom és egyéb érzelmek természetes kifejezése.

Az Ezékiel 36:26-ban olvasunk egy csodálatos ígéretet, ami a Krisztusban megvalósult új szövetség része. Valódi jelentőségét általában nem is értjük meg:

            "És adok néktek új szívet (érzelmeket) és új szellemet adok belétek,         elveszem a kőszívet testetekből és adok néktek hússzívet."

Újszövetségi jogainkhoz tartozik, hogy az érzések köves hiánya helyett hússzívet kapunk. Más szavakkal, természetünk érző oldala felszabadulhat és egy csokor új érzelmet kapunk. Túl szép ez ahhoz, hogy igaz legyen?

Nem csak Krisztus élete van bennünk, hanem az 1 Korintus 2:16. szerint, Krisz­tus értelme is. Nem csak Krisztus értelmét kaptuk, hanem a Filippi 1:8. szerint Krisz­tus szerelmét is: Pál azt írta: "Mert bizonyságom az Isten, mely igen vá­gya­ko­zom mindnyájatok után Krisztus Jézus szerelmében." A próféta erről az új szívről be­szél. Szeretnéd, ha az Úr kivenné életedből a gátlásos kőszívet és Saját indulatait, ér­zel­mi reakcióit adná neked? Mivel Ő már megígérte, hogy ezt megteszi, megkaphatod az új szívet, az új indulatokat, mert erre a Krisztusban lévő szövetségben jogod van.

            

Egyszer találkoztam egy fiatalemberrel, akinek ez volt a problémája. Az apja épp akkor halt meg. Ezt a fiatalembert az a felfedezés ijesztette meg, hogy egyáltalán semmit sem érzett. Se veszteséget, se gyászt, se szeretetet – semmit. Aztán ráébredt, hogy felesége és két kisgyermeke iránt ugyanúgy nincsenek érzései. Egyáltalán semmilyen érzést nem tudott kifejezni feléjük, noha külsőleg elég jól bánt velük. Amikor találkoztunk, pszichiáter kezelte, de láthatóan valódi változás nem történt.

Ez a fiatalember és felesége eljött egyik kis hétvégi összejövetelünkre, amit otthonunkban tartottunk. Azon az estén a férj kitárta szívét az Úr előtt és elfogadta Jézust Megváltójának. Tudod, mi történt? Az Úr elvette a férfi kőszívét és új szívet adott neki. Annyit sírt, hogy már azt hittem, a kis szoba padlóját felmossa könnyeivel. Ezután gyakran eljött hozzám és elmondta, hogyan változott meg az élete. Már tudta nevettetni gyermekeit, felkapta, simogatta és szerette őket. Nagyszerű látni, hogy valaki így megelevenedik!

Jézus azt mondta: "A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek." (János 10:10.).

A megbékélt személyiségben az érzelmek nyugodtan felszabadulhatnak, hogy betöltsék igazi feladatukat, mert Isten Krisztusban visszaadta az életet az emberi szellemnek.

Karizmatikus klasszikusok - Kenneth E Hagin - 2001 0306 AM Augusta, GA

Simon Wiesenthal - Eichmann felkutatása 1.

Adolf Eichmann hibája a családi érzés volt. Fenn akarta tartani kapcsolatát a feleségével, részt akart venni a családi ünnepségeken, ragaszkodott hozzá, hogy gyermekei mellette legyenek. Végső soron ízig-vérig normális, polgári lelkületű ember volt, már-már azt mondanám: tökéletesen belesimult a társadalomba. Az, hogy hatmillió zsidó halála nyomta a lelkét, korántsem bűnözői alkatából eredt, ellenkezőleg, abból a készséges óhajból, hogy feloldódjék egy közös feladatban, és azt minden tehetségével és szorgalmával szolgálja; hatmillió cigányt vagy hatmillió balkezest is éppígy elgázosíttatott volna, ha annyi akad belőlük. És ha Hitler azt parancsolja neki, hogy ne ölje meg a zsidókat, hanem szállítsa őket Palesztinába, mert ott zsidó államnak kell születnie – nos, Eichmann ezt is megtette volna. Egyáltalán nem a gyilkolás vágya ösztökélte.

  És éppen ez tette elsőrendűen alkalmassá a feladatra. Azok az emberek, akik érzelmi eltévelyedésből, súlyos idegrendszeri zavarból vagy épp valamilyen elmebetegségből gyilkolnak, nem alkalmasak csapatmunkára; belőlük nem lehet felépíteni egy szervezetet, mert agresszív hajlamaikat előbb vagy utóbb a szervezeten belül és egymás ellen is kiélik. Éppen ebben különbözik a legtöbb európai országban fellelhető műkedvelő bűnözés az amerikai maffia professzionális bűnözésétől. A „család” tagjai nem aszociális elemek, és meg tudnak férni egymással. A vezetők csak megszervezik a gyilkosságot – maguk nem mocskolják be a kezüket. Erre a célra ott állnak készenlétben a „killer”-ek, s köztük bizonyára akadnak olyan elfajzott szadisták is, akik megfelelnek a tipikus gyilkosról alkotott képünknek. De még ők sem lehetnek oly zavart elméjűek, hogy a vértől megmámorosodva öncélúan gyilkoljanak – ez a csoport szempontjából túlságosan kockázatos lenne.

  

Hasonlóképpen épült fel a nemzetiszocializmus gyilkoló gépezete is. Az irányító posztokon olyanok ültek, akik a gyilkosságot egyesegyedül szervezési kérdésként értelmezték. A szadisták csak sokkal alacsonyabb szinteken jutottak szóhoz, és még ott is inkább csak kivételként, semmint szabályként: azt az SS-legényt, aki pusztán vérszomjból ölt, egykettőre rendreutasították. (A 30. fejezetben beszámolok egy ilyen esetről.)

  Az individuális gyilkost eltorzult érzelmi élet jellemzi. Eichmann érzelmi élete viszont, ami a magánszférát illeti, sértetlenül ep volt, míg „feladatának” végrehajtásában tökéletesen érzelemmentesnek bizonyult. Csak az ilyen emberekből lehet tömeggyilkos.

  A háború után, amikor első ízben hallottam a nevét, mindez még korántsem volt számomra ilyen világos. Akkoriban „individuális gyilkosokat” kerestem; azokat akartam megtalálni, akik a szemem láttára aláztak meg, vertek, lőttek agyon másokat. Annak az SS-nek, akire akkoriban vadásztam, még nem Eichmann, hanem Ritschek volt a prototípusa. Amellett kezdetben még senki nem is sejtette, hogy Eichmann milyen jelentős szerepet játszott. A háborús bűnösök első listáján, amelyet a Jewish Agency adott ki, még a keresztneve sem szerepelt. Jellemzése így szólt: „Magas rangú tisztviselő a Gestapo központjának zsidóügyi hivatalában.” Magam csak akkor írtam fel nevét a noteszomba, amikor OSS*-beli főnököm, O’Meara kapitány közölte: Eichmann volt „a Gestapo zsidó ügyekben illetékes osztályának a vezetője”.

  

Az OSS linzi irodája a Landstrasse 36.-ban volt; mindössze egy ház választotta el attól, ahol jómagam albérletben laktam. Egy este, amikor szokásom szerint ott gubbasztottam listáim fölött, bejött Sturmné, a szállásadónőm, és mint szokta, a vállam fölött belenézett apapírokba. – Eichmann… – mondta. – Ez biztosan az az Eichmann nevű SS-tábornok lesz, aki a zsidóknak parancsnokolt. Tudja-e, hogy a szülei itt laknak ebben az utcában, csak pár házzal arrébb, a 32. szám alatt?

  Ez volt az első kézzelfogható nyomom, és ha elszántabban követem, Eichmannt valószínűleg már akkor, közvetlenül a háború után el lehetett volna csípni. Ez sok munkától kímélt volna meg bennünket, de egyszersmind meglett volna a hátránya is: az Eichmann-per elvész a sok egyéb per között, amely akkoriban a háborús bűnösök ellen indult. Minden bizonnyal kivégzik – de korántsem bizonyos, hogy a zsidók megsemmisítésében játszott igazi szerepére fény derült volna. Alighanem beérik néhány tanúvallomással; a levéltári anyagok még feldolgozatlanul hevertek szerte Európában, és Eichmann megmaradt volna egy névnek a többi között.

---

* OSS – Office of Strategic Services – a CIA elődje.

Scofield - Ezékiel könyve 7-9. fejezet

(7,27) Az isteni igazságosság egyik bizonyítéka annak, hogy van élő Isten. Miként akkor az Úr kijelentette Ezékiel által, hogy a büntetés eléri majd Izrael gonosz vezetőit, és megtudják, hogy Ő az Úr („hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr”), így lesz a gonoszok végső igazságos ítéletekor is, ami kétségtelenné teszi majd hogy Isten valóság.


(8,3) Több mint egy év telt el a parancs óta, hogy Ezékiel borotválja le haját és szakállát, s ez elég idő volt arra, hogy haja ismét hosszúra nőjön. Vö. Ez 1,1; 5,1.
(8,3) A 8. fejezet négy látomása megmutatja Isten megszentségtelenítését az Ő valódi templomában, amely az Ő imádására volt fenntartva. Beköltözött a bálványimádás és folyt akadály nélkül (Ezék 5,10-11); asszonyok részt vettek Tammuz erkölcstelen kultuszában; a napimádók szemtelenül hátat fordítottak az Úr szentélyének (Ezék 8,16. v.). Habár Ezékiel akkor már valójában a Kébár folyónál volt (Ezék 1,1.3; 3,23; 10,15.20; 43,3), látomásában visszajutott Jeruzsálembe. Isten azért mutatta meg a prófétának a szentségtelen dolgokat, amelyek a templom területén történtek, hogy igazolja az Asszíriában és Babilóniában született és felnövekedett új nemzedék előtt, hogy Isten igazságosan ítélt, amikor most megbünteti őket. A múlt és a jelen hasonló bűnei miatt volt szükség a fogságra. Ez a vonal folytatódik a 33,21-ig. Különböző látomások közben Isten ígéreteket tesz Izrael helyreállításáról és azokról az áldásokról, melyeket kiáraszt majd a megtérő Izraelre.


(9,3) Figyelemre méltó, hogy Ezékiel mint pap kapott egy látomást, amint Isten dicsősége eltávozik
(1) a kerubokról a templom küszöbéig (3. v.; 10,4);
(2) el a küszöbről (10,18);
(3) a templomtól és a város közepéből a Jeruzsálemtől keletre levő hegyre, az Olajfák hegyére (11,23); és
(4) hogy miként tér majd vissza az ezeréves birodalom templomába, hogy betöltse azt (43,2-5).

Kronológikus Biblia olvasás 307. nap

Márk 11;
János 12.