Tom Marshall - A keresztény és gondolkodása 2.

GONDOLATVILÁGUNK

Ha meg akarjuk érteni azokat a problémákat, amelyekkel elménkben találkozunk, meg kell találnunk gondolataink és benyomásaink áradatának forrását. Más szavakkal: honnan jön gondolkodásunk nyersanyaga?

Jézus mondta: "Nem jó fa az, amely romlott gyümölcsöt terem; és nem romlott fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fa az ő tulajdon gyümölcséről ismertetik meg..." (Lukács 6: 43-44.)

            Vizsgáljuk meg ezeknek a forrásoknak némelyikét kissé részletesebben!

           

A világ. A külső környezetünkből származó információk az érzékszerveken keresztül jut­nak el az elméhez. Ezek közül sok erkölcsileg semleges, vagy nem is erkölcsi jel­le­gű: például az időjárás, a feleségünk ruhájának a színe, vagy az étel íze. Mind­azon­ál­tal az információ lehet érdekes, ijesztő, örvendetes, vagy humoros.

            A világ fogalmához tartozik az is, amikor Jézus azt mondja, hogy annak "cse­le­ke­de­tei gonoszok" (János 3:19.). Ez a "világ" magába foglalja az Isten ellen lázadó és az Ő életétől elidegenedett emberi magatartás teljességét. Magába foglalja az emberi élet kultúráját, gazdasági rendszerét, műszaki képességeit és politikáját. Naponta ta­lál­kozunk ránk gyakorolt nyomásával, befolyásával, értékítéletével, véleményeivel és hír­verésével. A rádión, a televízión, a könyveken, a beszélgetéseken és az újságokon ke­resztül elménk ezeket a nézeteket és szemléletmódot kapja. Ne legyenek tév­esz­mé­ink a világ valódi természetéről!

            

"Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonoszságban vesztegel." (1János 5:19.)

"...Az az antikrisztus szelleme, amelyről hallottátok, hogy eljő; és most e vi­lág­ban van már." (1János 4:3.)

            Meggyőződésem, hogy a keresztények nem vizsgálják meg eléggé azt, amit lát­nak és hallanak. A hírközlés módszerei sokszor olyan vonzóak, hogy elkápráztatnak min­ket, és nem fedezzük fel valódi tartalmát annak, amit elénk tárnak. Gon­dol­ko­dá­sunk elferdülhet anélkül, hogy ennek tudatára ébrednénk.

            Gondolataink világi beállítottságát nem hagyjuk el automatikusan, amikor ke­resz­ténnyé válunk. Emlékszem, egyszer Hollandiában egy összejövetelen felállt egy fia­talember és megvallotta: "Négy éve vagyok keresztény, de az Úr ezen a héten mu­tat­ta meg nekem, hogy végig úgy gondolkodtam, mint egy pogány."

            A test. A "test" szó, ha erkölcsi, vagy szellemi értelmében használjuk, nem az em­beri testet jelenti; nem a külső világot, inkább a belsőt; nem a külső környezetet, in­kább a belső berendezkedést. Az Újszövetségben a "test" foglalja össze az emberi ki­e­légüléshez szükséges minden vágyat, kívánságot, szükségletet és hajtóerőt. A bűn­be­esés révén az emberben levő bűn fogalmává vált.

            "Ezt a szabályt ismerem fel tehát, hogy amikor azt akarom tenni, ami helyes, ott van velem a gonosz is. Lényem legmélyén teljesen egyetértek Isten Törvényével; de képességeimben felfedezek egy másik törvényt is, amely harcban áll értelmem törvényével és a képességeimben levő törvénynek – a bűn törvényének – fogságába vet engem."

    (Róma 7:21-23. Weymouth angol fordítása alapján.)

            Jakab 1. részében, a kísértésről szóló klasszikus elemzésben, a test elsődleges szerepet játszik. A 14-15. versek kijelentik:

"Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván, halált nemz."

            A testről megtudjuk, hogy Isten ellensége és ebben javíthatatlan.

"...A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt." (Róma 8:7-8.)

            A testnek kielégüléséhez először az elmét kell foglyul ejtenie. Minden bűn, ahogyan erre Jézus a Hegyi Beszédben rámutatott, először is az elmében bűn.