És idő többé nem lesz…
A jóm kippúrt, az „engesztelés” vagy „befedezés napjá”-t megelőző szombat a „megtérés szombatja”. A zsidó tradíció szerint ezen a napon felolvasandó prófétai szakasz figyelmeztet: „Térj vissza hát, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, mert elbuktál álnokságod miatt.” (Hós 14:2) Talán a két próféta tanúságtételére – bár ezt nem tudni pontosan – Izrael maradéka felismeri Jézus Krisztusban az engesztelő áldozati bárányt, a Messiást, s kollektív módon, nemzeti szinten rehabilitálják Őt. A zsidó hagyomány jogalkotási elve szerint, mivel Jézust a hetvenegy fős Nagy Szanhedrin ítélte halálra, csak ugyanolyan jogkörű, tekintélyű és létszámú bíróság bírálhatja felül az ítéletet. Jóm kippúr egyébként napjainkban is Izrael kollektív megtérésének, bűnbánatának a napja, mely böjtöléssel, önsanyargatással telik.Jóm kippúr befejezésekor fújják meg utoljára a sófárt. Ez az utolsó kürtszó a „rettenetes napok” végét jelzi, és figyelmeztet: a megtérésre adott kegyelmi idő lejárt, minden ember sorsa megpecsételtetett. A Jelenések könyvével egybevetve ez az időszak egyrészt egy utolsó nagy megtérési hullámmal (Jel 14:14–16), illetve azt követően Isten haragjának teljes kitöltetésével hozható párhuzamba (Jel 15:5–16:21). Ez már nem a figyelmeztetés, hanem az ítélet kiteljesedésének ideje. A Sátán az utolsó kürtszóra levettetik a földre, az Antikrisztus felállítja a pusztító utálatosságot a jeruzsálemi Templomban, s megkezdődik a zsidók üldözése.
Isten sátora
A sátrak ünnepét a zsidó hagyomány „az ünnep”-ként (chág) tartja számon, hiszen ez a bibliai ünnepek sorában a hetedik, azaz „az ünnepek szombatja”. Egyik legfontosabb jelképe a sátor, mely emlékeztet a pusztai vándorlásra. A rabbik szerint a sátrat kell hogy állandó otthonunknak tartsuk, míg saját házunkat csupán ideiglenes lakhelynek. Ezzel tudatosítja az ember azt, hogy az egész földi élet tulajdonképpen egy vándorélet, amelyben a sátorlakó mindenütt idegen. A rabbik szerint maga a sátor az isteni gondviselés örök szimbóluma, így Isten, mint ahogy Izraelt a pusztában, folyamatosan ellátja népét, betölti szükségeit, csak tőle kell várni ezekre a megoldásokat, s nem szabad letelepedni a végső cél előtt.A sátrak ünnepének első napján Zakariás próféta 14. fejezetét olvassák fel a zsinagógában. A prófécia szerint közvetlenül az ezeréves királyság előtt egy világméretű csatára kerül sor – a Jelenések könyve szerint Armageddonnál, azaz Megiddó hegyénél –, melyből isteni beavatkozás következtében Izrael kerül ki győztesen. „Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. Mert eljön az Úr, és harcol azok ellen a népek ellen, amint harcolt vala ama napon, a harcnak napján. És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, amely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik…” (Zak 14:2–4a) Megkezdődik az ezeréves királyság.
