(13,5) Egyesek kételkedtek abban, hogy Jeremiás valóban elrejtette övét az Eufrátesznél, tekintettel a nagy távolságra és a háborús állapotokra. Voltak azonban Jeremiás prófétai szolgálata alatt olyan idők, amikor béke honolt ezen az egész területen. Nem lehetetlen tehát, hogy tett egy látogatást Babilóniában, és akkor megtörténhetett: miközben odament, elrejtette övét, és azután útban visszafelé kiásta azt. Lehetséges azonban úgy is visszaadni a héber szót, hogy az nem az Eufráteszt jelenti, hanem a Vadi Farahat, néhány kilométernyire északra Jeruzsálemtől. Ebben az esetben Jeremiás az övet valamikor a babiloni támadás előtt rejthette el. De mindenképpen elfogadható, hogy ez a rész valóban megtörtént eseményt ír le – nem valami látomást vagy kieszelt történetet. Jeremiás elrothadt öve Izráel elromlott életét és szolgálatát jelképezte.
(14,1) A szárazság nagy jelentőségű esemény volt abban az időben. Egyike volt azoknak a jeleknek, amelyeket a palesztinai szövetség megjövendölt (5Móz 28,23-24), s amelyek részben Aháb uralkodása alatt beteljesedtek (1Kir 17,1-től). Ez a jel azután beteljesedett, bár hosszabb idő múlva, az északi királyság fogságba hurcolásával, amit Júdának is súlyos figyelmeztető jelnek kellett volna látnia.
(15,11) Nem szabad összetéveszteni azt a maradékot, melyet Isten megtartott és amelyet Jeremiás képviselt, az egész nép hitetlen tömegével. A maradéknak is részesednie kell nemzete sorsában, az elkövetkező fogságban, mert ő is vétkezett (13. v.). Az egész nemzet fölötti ítélet azonban számára csak megtisztító fegyelmezés lesz, és különleges ígéretet kap (11. v.). A 15-18. v. tartalmazza a maradék válaszát arra, amit az Úr a 11-14. v.-ben mond. A hívő maradékot minden időben két dolog jellemezte – Isten szava iránti hűség és elkülönülés azoktól, akik kigúnyolják az Igét (Jer 15,16-17. v., vö. Jel 3,8-10).
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
