A tékozlóhoz hasonlóan nekünk is szükségünk van komolyabb kibékülésre, megújulásra
A tékozlónak szüksége volt „az értelem megújulására”, amiről Pál beszélt. Jólesik ezeket a szavakat olvasni a történetben: „Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére és sarut a lábára….hozzátok ki a hízott borjút és vágjátok le! Együnk és vigadjunk.” (Luk. 15:22-23)
A szolgák kihozták a legszebb köntöst amit a házban találtak és a fiúra öltötték, ez pedig szimbolizálja Krisztus Igazságának köntösét. Ezután az apa fiának kezére húzta a gyűrűt mely Krisztusban való egységet jelent, sarut adott a fiú lábára, mely Krisztusban való békesség evangéliumát szimbolizálja. Ez a szerető apa gyermekének megmutatta:
„Dobd ki a testi rongyokat, az öncélú törekvéseket, amelyeket az én kedvemért próbálsz tenni. Hadd mutassam meg mit gondolok rólad. Lépj be házamba és jelenlétembe mint egy új királyi gyermek. Nem mint koldus vagy rabszolga, hanem mint fiam akiben gyönyörködöm! Gyere, lépj be bátran és bizalommal.”
Ugyanez igaz számunkra is. Kell, hogy értelmünkben megújuljunk, hogy lássuk Isten szerető hívását jelenlétébe. Visszatérek az üzenet nyitó verséhez:
„Mivel pedig atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet Ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az Ő teste által…járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel” (Zsid. 10:19-20, 22)
A szó gyökerének „bizalmunk” vagy „merészségünk” jelentése: „egy felszabadított rabszolgával kapcsolatos”. Nem vagyunk többé a bűn és halál törvénye alatt, hanem a kegyelem uralma alá tartozunk. Röviden, csakis az Atya szeretetének és kegyelmének köszönhetjük, hogy jelenlétébe beléphetünk. És ez a minősítés a következő: „Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő szabadított meg minket a sötétség hatalmától, és Ő vitt át minket szeretett Fiának országába.” (Kol. 1:12-13)
Mi soha nem leszünk képesek magunkat arra érdemesek minősíteni, hogy beléphessünk Isten jelenlétébe. Imádkozhatunk, olvashatjuk a Bibliát ájulásig, ígérhetjük Istennek, hogy jobb emberek leszünk, de a testi munka, igyekezet soha nem lesz elég hogy jelenlétébe jöhessünk. Mi abszolút semmit sem tudunk adni Istennek, ami jelenlétét és gyönyörűségét kiérdemelné. Az egyedül az Ő kegyelme által nyerhető meg.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
