1Mózes 32:6 És megtérének Jákóbhoz a követek, mondván: Elmentünk vala a te atyádfiához Ézsaúhoz, és már jön is elődbe, és négyszáz férfi van vele.
1Móz 32:7 Igen megijede Jákób és féltében a népet, mely vele vala, a juhokat, a barmokat és a tevéket két seregre osztá.
1Móz 32:8 És monda: Ha eljön Ézsaú az egyik seregre, és azt levágja, a hátramaradt sereg megszabadul.
1Móz 32:9 És monda Jákób: Óh én atyámnak Ábrahámnak Istene, és én atyámnak Izsáknak Istene, Jehova! ki azt mondád nekem: Térj vissza hazádba, a te rokonságod közé, s jól teszek veled:
1Móz 32:10 Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél; mert csak pálcámmal mentem vala által ezen a Jordánon, most pedig két sereggé lettem.
1Móz 32:11 Szabadíts meg, kérlek, engem az én bátyám kezéből, Ézsaú kezéből; mert félek ő tőle, hogy rajtam üt és levág engem, az anyát a fiakkal egybe.
1Móz 32:12 Te pedig azt mondottad: Jól tévén jól teszek te veled, és a te magodat olyanná teszem mint a tenger fövénye, mely meg nem számláltathatik sokasága miatt.
Jákob hivatkozott Isten igazságosságára és kegyelmére. Hálát is adott neki, hogy az elmúlt időszakokban megáldotta őt.
1Mózes 32:13 És ott hála azon éjjel: és választa abból, ami kezénél vala, ajándékot Ézsaúnak az ő bátyjának:
1Móz 32:14 Kétszáz kecskét, és húsz bakot; kétszáz juhot, és húsz kost;
1Móz 32:20 Ezt is mondjátok: Íme Jákób a te szolgád utánunk [jő]; mert így gondolkodik vala:
Megengesztelem őt az ajándékkal, mely előttem megy, és azután leszek szembe vele, talán kedves lesz személyem előtte.
1Móz 32:21 Elölméne tehát az ajándék; ő pedig azon éjjel a seregnél hála.
Jákob nem csak imádkozott, hanem cselekedett is! De előtte imádkozott! Aztán eszesen cselekedett. Aztán folytatta az imát:
1Mózes 32:24 Jákób pedig egyedül marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig.
1Móz 32:25 Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben.
1Móz 32:26 És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda [Jákób]: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.
1Móz 32:27 És monda neki: Mi a te neved? És ő monda: Jákób.
1Móz 32:28 Amaz pedig monda: Nem Jákóbnak mondatik ezután a te neved, hanem Izraelnek; mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.
1Móz 32:29 És megkérdé Jákób, és monda: Mondd meg, kérlek, a te nevedet. Az pedig monda: Ugyan miért kérded az én nevemet? És megáldá őt ott.
1Móz 32:30 Nevezé azért Jákób annak a helynek nevét Peniélnek: mert látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem.
Színről színre = arcról arcra, szemtől szembe
1Móz 32:31 És a nap felkél vala rajta, amint elméne Peniél mellett, ő pedig sántít vala csípőjére.
1Móz 32:32 Azért nem eszik Izrael fiai a csípő forgócsontjának inahúsát mind e mai napig, mivelhogy illetve vala Jákób csípője forgócsontjának inahúsa.
Kiderül, hogy Jákob az Úrral verekedett egész éjszaka. Kölcsönösen nem tudták egymást legyőzni. Amikor látta az Úr, hogy nem tudja legyőzni Jákobot, akkor megérintette Istenként, és kiugrott a forgócsontja. Akkor hirtelen rájött Jákob, hogy Istennel verekszik, nem esett kárhoztatás alá, hogy jaj Istennel verekszik, hanem rájött, hogy megfogta az Isten lábát ☺, és nem akarta elengedni áldás nélkül. Bizonyos értelemben le kell tudni Istent győzni! Tudsz-e neki olyat mondani, ami miatt nem tud mást lépni, mint a kérésed felé mozdul el! Csak akkor tudod kimondani a hiteles mondatokat, ha hiteles személy vagy. Akkor vagy hiteles személy, ha nem vagy elidegenedve magadtól!
Jézus az embert először mindig saját magához vezeti vissza. Amikor az ember már önmaga, akkor Jézus kéri, hogy adja át magát Neki. Ha előbb kérné, akkor nem önmagát adná az ember, hanem valami mást. Isten nem hallgat meg addig, amíg nem tudsz szívből beszélni! Amikor az ember megtörik, harcképtelenné válik, járó-képtelenné, akkor megfogja Istent, és kéri, hogy áldja meg, szabadítsa meg. Nincs sallang, nincs hazugság. A szívéből beszél az ember. Jákobot visszavezette Isten önmagához. Ezután Isten meghallgatta.
Peniél = Isten arca
Akkor szabadul meg a lelked, amikor szoros küzdelembe kerülsz Istennel. Még a verekedés is jobb, mint a semmilyen kapcsolat! Lehet, hogy először ellenáll Isten. Jákobbal is Isten kezdeményezte a bunyót, nem Jákob. Barátságos mérkőzés volt. Nem vesztek utána össze. Jákob egész éjszaka érintkezett Istennel!
Az ima személyes kommunikációs küzdelem! Istennek fölszalad a szemöldöke, és azt mondja: Most jót mondtál! Igazad van! ☺
Zsolt 3:1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
Amikor Dávid Absolon elől menekült, akkor ez már nem a fiatalkori üldöztetései voltak, hanem az idősebb kori. Ezek között különbség van: A fiatalkorinál semmilyen bűnt nem követett el. Sault a sátán indította fel, hogy pusztítsa el őt. Absolonnál azonban már Dávid bűne volt az ok: Betsabéval házasságot tört, majd megölette a férjét, Hitteus Uriást. A kapcsolatból fogant gyermek meghalt. Aztán Amnon megerőszakolta Támárt, Absolon megölte Amnont, aztán Absolon elfutott. Aztán az egész nép mellé állt Absolonnak. Dávid tudta, hogy miért kell menekülnie, miért fordult mindenki ellen. Akhitófel is Absolonhoz csatlakozott.
2Sámuel 15:31 Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.
Ez az egyszerű, pontos, lényegre törő kérés eltalálta Isten szívét! Sokszor az emberek körbeírják, hogy mit szeretnének, képekben beszélnek, 100 igét elmondanak, de azt nem mondják ki, hogy mit szeretnének. Isten meg arra vár, hogy mit is szeretnél? Dávid röviden közölte, hogy mit szeretne.
2Sámuel 15:32 És amint feljuta Dávid a [hegy] tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, íme eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.
2Sám 15:33 És monda neki Dávid: Ha eljössz velem, terhemre leszel nekem;
2Sám 15:34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennek előtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.
2Sám 15:35 És íme veled lesznek [ott] Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, amit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
2Sám 15:36 Íme ott van velük az ő két fiuk is, Akhimás, a Sádók [fia], és Jonathán, az Abjátár [fia], kik által nekem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.
Zsoltár 3:1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
Zsolt 3:2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Zsolt 3:3 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
Az emberek tudták, hogy ez a dolog a házasságtörés és a gyilkosság miatt éri Dávidot. Úgy gondolkodtak, hogy Dávidnak vége van. Úgy gondolták, hogy nincs számára segítség. Ez mekkora kárhoztatás! Leírták Dávidot! Istenhívő emberek írták őt le. A bűnére hivatkoztak, és ez igaz is volt, és Dávid ezt értette. De!
Zsolt 3:4 De te, oh Uram! pajzsom vagy nekem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet.
Zsolt 3:5 Fennszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela. (Fennszóval kiáltok az Úrhoz és ő már meg is hallgatott engem…. - héberben)
Zsolt 3:6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Zsolt 3:7 Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely körös-körül felállott ellenem.
Zsolt 3:8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Zsolt 3:9 Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela.
Dávid ebben a helyzetben is teljesen ráhagyatkozott Isten kegyelmére. Az 51.zsoltárban már elrendezte a dolgait Istennel, ezért nem engedi, hogy újra kárhoztatás alá kerüljön amiatt, amit már egyszer elrendezett. A Zsoltárok nagyon hiteles imákat tartalmaznak!
2Sámuel 19:8 Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Íme a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izrael pedig elmenekült, ki-ki az ő sátorába.
2Sám 19:9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izraelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a filiszteusok kezéből is ő szabadított meg; és most Absolon elől elmenekült az országból.
2Sám 19:10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?
2Sám 19:11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izraelnek szava eljutott a királynak házába.
Isten kegyelmében bízva imádkozott Dávid, Isten pedig visszahelyezte őt a királyságba! A kegyeiért versenyeztek azok, akik előtte azt mondták, hogy nincs számára szabadulás.
2Sámuel 15:31 Megizenék azonközben Dávidnak, hogy Akhitófel is a pártosok között van Absolonnal, és monda Dávid: Kérlek, óh Uram, hiúsítsd meg az Akhitófel tanácsát.
Ez az egyszerű, pontos, lényegre törő kérés eltalálta Isten szívét! Sokszor az emberek körbeírják, hogy mit szeretnének, képekben beszélnek, 100 igét elmondanak, de azt nem mondják ki, hogy mit szeretnének. Isten meg arra vár, hogy mit is szeretnél? Dávid röviden közölte, hogy mit szeretne.
2Sámuel 15:32 És amint feljuta Dávid a [hegy] tetejére, hogy ott imádkozzék az Istennek, íme eleibe jöve az Árkeából való Khúsai, ki ruháját megszaggatá és földet hinte fejére.
2Sám 15:33 És monda neki Dávid: Ha eljössz velem, terhemre leszel nekem;
2Sám 15:34 De ha a városba visszatérsz, és ezt mondod Absolonnak: Te szolgád vagyok, óh király; ennek előtte a te atyád szolgája voltam, most immár a te szolgád leszek, megronthatod Akhitófelnek ellenem való tanácsát.
2Sám 15:35 És íme veled lesznek [ott] Sádók és Abjátár papok; azért minden dolgot, amit hallándasz a király házából, mondj meg a papoknak, Sádóknak és Abjátárnak.
2Sám 15:36 Íme ott van velük az ő két fiuk is, Akhimás, a Sádók [fia], és Jonathán, az Abjátár [fia], kik által nekem mindjárt megizenhetitek, valamit hallotok.
Zsoltár 3:1 Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
Zsolt 3:2 Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
Zsolt 3:3 Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
Az emberek tudták, hogy ez a dolog a házasságtörés és a gyilkosság miatt éri Dávidot. Úgy gondolkodtak, hogy Dávidnak vége van. Úgy gondolták, hogy nincs számára segítség. Ez mekkora kárhoztatás! Leírták Dávidot! Istenhívő emberek írták őt le. A bűnére hivatkoztak, és ez igaz is volt, és Dávid ezt értette. De!
Zsolt 3:4 De te, oh Uram! pajzsom vagy nekem, dicsőségem, az, aki felmagasztalja az én fejemet.
Zsolt 3:5 Fennszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela. (Fennszóval kiáltok az Úrhoz és ő már meg is hallgatott engem…. - héberben)
Zsolt 3:6 Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
Zsolt 3:7 Nem félek sok ezernyi néptől sem, amely körös-körül felállott ellenem.
Zsolt 3:8 Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arcul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted.
Zsolt 3:9 Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela.
Dávid ebben a helyzetben is teljesen ráhagyatkozott Isten kegyelmére. Az 51.zsoltárban már elrendezte a dolgait Istennel, ezért nem engedi, hogy újra kárhoztatás alá kerüljön amiatt, amit már egyszer elrendezett. A Zsoltárok nagyon hiteles imákat tartalmaznak!
2Sámuel 19:8 Felkele azért a király és leüle a kapuban, és hírül adták az egész népnek, mondván: Íme a király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a királynak. Izrael pedig elmenekült, ki-ki az ő sátorába.
2Sám 19:9 Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izraelnek mindenik nemzetségében, kik ezt mondják vala: A király szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezéből, a filiszteusok kezéből is ő szabadított meg; és most Absolon elől elmenekült az országból.
2Sám 19:10 Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a királyt?
2Sám 19:11 Dávid király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, mondván: Szóljatok a júdabeli véneknek, ezt mondván: Mi az oka, hogy utolsók akartok lenni a királynak hazahozásában? Mert az egész Izraelnek szava eljutott a királynak házába.
Isten kegyelmében bízva imádkozott Dávid, Isten pedig visszahelyezte őt a királyságba! A kegyeiért versenyeztek azok, akik előtte azt mondták, hogy nincs számára szabadulás.
2011.02.
