1Sámuel 21:1 És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda neki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled?
1Sám 21:2 És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nekem: Senki se tudja meg azt a dolgot, amiért elküldélek téged, és amit parancsoltam neked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre.
1Sám 21:3 Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nekem, vagy [egyebet], ami van.
Dávid, aki előtte ünnepelt hadvezér volt, most ott van, hogy ennie nincs mit, és még hazugságra is kényszerült. Nem maga miatt hazudott, hanem Akhimélek miatt, akit védett ezzel.
1Sám 21:4 És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól.
A mózesi törvény előírta, hogy csak a papok ehették meg a szent kenyereket.
1Sám 21:5 Dávid pedig felele a papnak, és monda neki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben.
1Sám 21:6 Adott azért a pap neki szentelt [kenyeret], mert nem volt ott [más] kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek ahelyett azon a napon, amelyen az [előbbit] elvevék.
Jézus erre az esetre hivatkozott, amikor a farizeusok vádolták, mert az életet mentette. Csak a beteg érzésű, bigott emberek áldoznak fel életeket a rituális ceremóniák védelme érdekében. De Isten nem a rítusokban leli örömét, hanem az emberi élet védelmében. Akhimélek nagyon erős és tiszta erkölcsű ember volt. Tudta, hogy nem kell szenteskedni, hanem az életet kell menteni. Isten nem a szenteskedő, vallásos, beteg erkölcsű emberekben gyönyörködik, hanem az élet védelmében! Legyen egyenes a lelked és éles az ítélőképességed!
1Sám 21:7 Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr előtt, akit Doégnak hívtak, [aki] edomita volt, Saul pásztorainak számadója.
1Sám 21:8 És monda Dávid Akhiméleknek: Nincsen-e kezednél egy dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgős vala.
1Sám 21:9 És monda a pap: A filiszteus Góliáthnak a kardja, akit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkívül más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nekem.
Nem csak étele nem volt Dávidnak, hanem fegyvere sem. Így kellett menekülnie, teljesen kiszolgáltatott helyzetben. Keresztények szokták mondani, hogy Dávidnak joga volt enni a kenyerekből, hiszen Melkisédek szerinti pap volt. Ez igaz, de a vele lévőknek is adott, akik pedig nem voltak ilyenek.
1Sám 21:10 És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elől, és elment Ákhishoz, Gáthnak királyához.
Filiszteus területre ment.
1Sám 21:11 És mondának Ákhis szolgái neki: Vajon nem ez-e Dávid, annak az országnak királya? Vajon nem erről énekelték-e a körtáncban, mondván: Saul megverte az ő ezrét, Dávid is az ő tízezerét?
1Sám 21:12 És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak királyától.
Eljött a következő nagy megpróbáltatás. Megint életveszélyes helyzetbe került megint.
Zsoltár 56:1 Az éneklőmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták őt a filiszteusok Gáthban.
Már el is kapták, meg is fogták.
Zsolt 56:2 Könyörülj rajtam Istenem, …
Adj kegyelmet! Ingyen vagy ok nélkül! Nem az érdemei miatt, nem azért, mert bármit föl tudna mutatni, hanem egyedül ingyen kegyelemből. Az ember semmire nem tud hivatkozni ebben a helyzetben.
…mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!
Zsolt 56:3 Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten]!
Zsolt 56:4 Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.
Zsolt 56:5 Isten által dicsekedem az ő igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nekem?
Ez egy megvallás volt, és megint jön a tényközlés.
Zsolt 56:6 Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatuk ellenem van, ártalomra.
Zsolt 56:7 Egybegyűlnek, elrejtőznek, sarkaimat lesik, mert kívánják az én lelkemet.
Zsolt 56:8 Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!
Zsolt 56:9 Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlődbe könnyeimet! Avagy nem tudod-e azoknak számát?
Dávid sírt. Lehet, hogy nem most, de előtte éjszakákon. Ordítva bőgött.
Zsolt 56:10 Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.
Zsolt 56:11 Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért.
Zsolt 56:12 Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nekem?
Zsolt 56:13 Tartozom, oh Isten, az én neked tett fogadásaimmal; megadom neked a hálaáldozatokat;
Zsolt 56:14 Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.
Előre hálát adott a szabadulásáért! Előre kimondta, hogy megszabadította lelkét a haláltól!
1Sámuel 21:13 És megváltoztatá magaviseletét ő előttük, és őrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtajain, nyálát pedig szakállán folyatja alá.
Mindezt az előbbi ima után. Dávid igen eszes volt. Nem volt egy vallásos figura. ☺ Azonnal tenni is kezdett valamit, hogy megszabaduljon! Nem csak várt az Úrra. Csorgatta a nyálát a szakállán. Aztán ugye mondja róla az Ige, hogy: Isten szíve szerint való ember. ☺☺ Nem volt vallásos. Nem csak imádkozott, hanem esze is van. Nagyon életrevaló, nagyon életes, nagyon okos ember, aki tudta, hogy attól, hogy imádkozott, attól még neki cselekedni kell! Dávid nem csak a csodára várt, hanem mindent meg is tett, hogy az a csoda meg tudjon valósulni!
2011.02.
