Jel 1,10-12, 20 Szellemben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét, A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót; A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.
A menóra teste az egyházat képviseli a gyülekezetben. A hétágú menóra tartja a hét tűzlámpást a földön. Ami tartja a Szent Szellem jelenlétét a földön, az az Egyház. A Szent Szellem az Egyházon van. A Szent Szellemen lévő hét szellem az Egyházon van, és abból világít. A menórát egy talentum aranyból kellett kikalapálni. Egy talentum kb. 50 kg. Nem lehetett elvenni belőle, sem hozzátenni. A menórának nem is volt sima a felülete, hanem mint a vert aranyé, pici kis horpadásokkal teli. Az egyház abszolút egységes valóság, sosem volt és nem lesz az egység híján, mert az igazi, Jézusban tiszta szívvel hívő és engedelmes emberek, még ha elkülönült ágakban vannak, akkor is egy tömbből vannak kikalapálva. Ezzel Isten adott egy képet, hogyan készül az egyház. A végén a menóra teli lesz kis ütésekkel. Az egyházat a nehézségek és próbák formálják véglegesre, és ha kész lesz, látszik majd rajta, hogy ütésekkel, nehézségekkel lett létrehozva. És ez a gyertyatartó, mely hordozza a hét mécsest, melyben láng ég, mely Isten hét szelleme. Akkor tölti be a funkcióját, ha minden mécses ég. A papoknak minden reggel és este ezt ellenőrözni kellett, tisztítani, a lángot felügyelni. A papok mi vagyunk (1Péter 2), szellemi áldozatokkal áldozunk. Az egyik feladatunk az, hogy ellenőrizzük, a Szent Szellem mind a hét szelleme ég-e a mi és a gyülekezetünk életében. Ha pedig azt észleljük, hogy valamelyik kenet kihűlt, megszűnt, láng kialudt, ki kell tisztítani az ezzel szemben lévő akadályokat.
Ézsaiás 11,1-2 És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak szelleme megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek szelleme, tanácsnak és hatalomnak szelleme, az Úr ismeretének és félelmének szelleme.
Ez az a hét szellem, melyet a menóra képvisel. Ez a hét szarv, a hét szem. Ez ott van Isten trónja előtt, de a földön is, ahol az egyház tartja, és annak felelőssége, hogy állandóan égjen, és a világ számára is elérhető legyen.
Hogyan helyezkedik el a hét szellem?
Középen az Úrnak a szelleme. Itt eredetiben a Jahve szerepel, Isten személyneve.
Mellette párosával három pár van.
Két legközelebbi belső ág a bölcsesség és az értelem szelleme. Jobb a bölcsesség, bal az értelem, mert a héber fordítva ír!
Majd kijjebb jobbra a tanács, bal oldalon a hatalom szelleme.
Kívül jobb Úr ismeretének szelleme, bal oldalon az Úr félelmének szelleme.
Jahve szelleme, az Úr szelleme.
Sokszor azt olvassuk: Az Isten, Az Úr, vagy Az Úr az Isten (Jahve Elohim). Ezek megkülönböztetett nevek. Az Úr eredetiben mindig egy tulajdonnév, a Jahve tulajdonnév, melyet a zsidóság nem mondja ki, helyette az Adonaj szót használják (Uram). De leírva JHVH van, melyet Jahve-nek ejtenek hagyományosan. Az úr, egy köznév, nem tulajdonnév. Egy köznév és egy névelő. De ezzel szemben a héberben ez egy tulajdonnév. Az Úr Isten: ez általánosan hangzik. De ha azt mondom: Jahve Isten, az már egyértelmű, hogy kire utal. A keresztény bibliafordítások is tiszteletben tartják, hogy nem írják: Jahve. Tiszteletben tartja az Újszövetség, Jézus, az Apostolok, egyetlen egyszer sem mondják ki Isten tulajdonnevét. Annyit mondanak: Az Úr.
Isten tulajdonnevének van egy sajátossága: aki segítségül hívja, megszabadul. Ezzel szemben az Elohim szót ki lehet mondani, de erre nincs ígéret, hogy megszabadítana. Az Újszövetségben Jézus neve a szabadító név. Azért sem használjuk Isten tulajdonnevét, mert senki sem hívja az apját a tulajdonnevén.
Mi a jelentősége, hogy a középső függőleges ág, centrum, az Jahve szelleme? Azt jelenti, hogy a szabadító név, szabadító Isten szelleme, magának az Úrnak a szelleme. Ezt lehet azonosítani a Krisztus szellemével, mert a Krisztus a szabadító! A középső szellem a Krisztus szelleme. Ez nem ugyanaz, mint a Szent Szellem. Pl. ha valaki megtér, Jézus Krisztust hívja be a szívébe, és Ő be is költözik annak szívébe. Később azonban szüksége van a Szent Szellem keresztségre is. Az apostolok is befogadták Krisztus szellemét, majd Szent Szellemet is vettek, és a többi megtérő is. Képzelj el egy bojlert, a gyújtóláng Krisztus szelleme. Ennek mindig égnie kell, enélkül nem lesz meleg. Ha meleg kell, akkor ráadom a gázt, és belobban. Gyújtóláng nélkül nincs belobbanás, de ez egyedül nem elég a meleghez. A menórán mindig a középsőről vettek tüzet, és arról gyújtottak meg egy lángot, ha egyik elaludt. A középső a centrum, a Megváltó, a Krisztus szelleme. Ha valaki megtér, akkor meggyújtja Isten benne a középsőt, a gyújtólángot. Amikor később Szent szellemmel betöltekezik, akkor Isten belobbantja a személyiségét, és attól gyullad be a másik hat. A tanítványok sem akkor vettek Szent Szellemet, mikor Jézus rájuk lehelt, az Krisztus szelleme volt. A Szent Szellemet Pünkösdkor vették. A tanúságtételre szükség van Krisztus szellemén túl a Szent Szellem többi szellemére, a szemekre és a kosszarvra, a győzelemhez és a tájékozódáshoz.
Mi a Krisztus szellemének a jellemzője? Miben különbözik a Szent Szellem teljességétől?
A Krisztus szelleme magának Jézusnak a személyes saját szelleme. A meghalt, és feltámadott Messiásnak a saját, feltámadott szelleme. Miben különbözik a Szent Szellem teljességétől? Jézus élete a születésétől a Szent Szellem keresztségéig, nem volt rajta a Szent Szellem. Majd a golgotai kereszten ismét eltávozott tőle. Jézus semmiféle csodát nem tett és természetfeletti képességgel sem rendelkezett addig, ameddig a Szent Szellem rá nem szállt. Mikor a kereszten a Szent Szellem eltávozott tőle, és egyedül maradt, nem tudott csodát tenni, de a saját személye ott volt. Miben különbözött Jézus szelleme minden ember szellemétől? Sosem volt benne bűn, és nem volt a szellemi halál állapotában saját bűnei miatt (csak a miénk miatt). Jézus szelleme teljesen tiszta emberi szellem, és mindvégig Isten. Szellemében az isteni és az emberi természet teljesen egy lett. Isten Fiának szelleme, aki maga is Isten, és egy az Atyával.
Jellemzi a teljes tisztaság, bűntől való mentesség.
Jellemzi a szeretet. A csúcsponton a Szent Szellem és az Atya is elhagyták őt. Pedig a Szent Szellem vezette be ebbe a szituációba. Jézusnak alá kellett rendelnie az akaratát az Atya akaratának. Amikor egyedül maradt, csak a Krisztus szelleme volt benne jelen Ha nem Isten Fia lett volna, hanem egy ember, akkor ezen a ponton feladta volna. Az emberekre és az Istenre is megharagudott volna. Ha a szívében egy morzsányi harag lett volna ránk vagy Istenre, az engesztelő áldozat nem lett volna teljes és mi nem vagyunk megváltva. Ebben az utolsó részben sem fordult vissza, és az Atya és a Szent Szellem támogatása nélkül azért tudta ezt végig csinálni, mert Ő Isten. Egy ilyen szituációban ember sosem tartott volna ki harag nélkül. Ezért ez bizonyíték, hogy Ő Isten, ezért volt szükség, hogy Isten legyen a Megváltó. Erre ember nem képes, csak az a személy, akinek a lényege a szeretet, azaz Isten. A Krisztus szelleme olyan szellem, aki amikor erőtlen, megalázott, összetört állapotban van, akkor is képes szeretni. Ez egy szolgáló szellem. Az erő, a kenet, a gyújtóláng erre jön rá. A lényeg Krisztus szelleme, amit arról lehet felismerni, hogy ha a többi hat szellem nincs ott, nem tud rájuk támaszkodni, akkor is szeret, akkor is szolgál, le tudja tenni az életét.
Róma 8: ha valakiben nincs benne Krisztus szelleme....
Csak az részesül az elragadtatásban, akiben benne van Krisztus szelleme, ez az Övé!
Saul mikor üldözte Dávidot, és prófétált, akkor rajta volt a Szent Szellem kenete, de nem volt rajta Krisztus szelleme. Vagy pl. Bálám, pontos próféciát adott, de nem volt benne Krisztus szelleme. Sámsonon elesése után is volt kenet, de a szíve nem volt az Úré. Pál is beszél arról, hogy valaki a Szent Szellem befolyása alá kerül, de a Krisztus szelleme nincs benne (1 Kor 13.) Isten akarata az, hogy Krisztus szelleme, és a Szent Szellem ereje és személye is benned legyen! Ne azért akarj szolgálni, hogy nagy legyél, hanem a Krisztus szelleme miatt.
1 Ján: abból ismerjük meg a szeretetet, hogy az Ő életét adta értünk, ha bennünk van, mi is oda tudjuk adni az életünket a testvéreinkért. Képesek vagyunk kilépni önmagunkból, az önzésünkből, elképzelésünkért. Krisztus szelleme az egoizmus ellentéte, antiegoista. A szeretet lényege, hogy az ember képes önmagáról lemondani, önmagát elveszteni. Nem az erő, a hatalom, a látás a lényege, a természetfeletti képességek, hanem látszólag gyengébb, értéktelenebb, de valójában sokkal értékesebb dolog, hogy képes önmagát adni. Valójában, igazából ez a legerősebb szellem, Isten erejének és hatalmának, tudásának, bölcsességének, mindenhatóságának forrása, ez az, amit a sátán nem ismert. Csak a dicsőségét látta, de azt nem, hogy honnan fakad a bölcsessége, tudása. A lényegéből, mely nem más, mint a szeretet. Ez a szellem mindig meg tud újulni, nincs lehetetlen helyzet számára. Szolgává tette magát, közben Ő a legnagyobb hatalom, és Ő gyújtja meg a többi mécsest. Nem tudsz boldog lenni Krisztus szelleme nélkül, mert önközpontú vagy. Akiben nincs Krisztus szelleme, az nem az övé. Enélkül nincs hasznod a szolgálati ajándékokban sem.
A mécses lángjai mind középre világítanak. A fények irányítottak voltak, középre. Két értelmezés volt 1. a kenyerek asztalát kellett megvilágítani, a 2. szerint a középső felé irányultak, és a középső fénye irányult a kenyerek asztala felé. Gondoznod kell az életedben Krisztus szellemét. 5. Zsoltár: jó reggel készülök hozzád és vigyázok: rendet teszek magamban és figyelek. Így kell Krisztus szellemének tükrében magunkat rendbe tenni. Miért élek, miért szolgálok? Tisztítsd meg a motivációidat.
Források: Hit Gyülekezete; Kevin Conner - The Foundations of Christian Doctrine
