Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Máté 22:37 (Károli fordítás)
Sose félj attól, hogy az ismeretlen jövőt az ismert Istenre bízd! Corrie ten Boom
Természetünktől fogva szeretünk tervezni. Ez egyszerűen része emberi mivoltunknak – tudni akarjuk mi a terv. Milyen irányba kellene haladnom az életemmel? Hogyan fognak alakulni a dolgok? Vagy lehetnek kisebb dolgok, mint például: Mit csináljak ma vacsorára? vagy, Mit vegyek fel a céges karácsonyi bulira? Legyenek nagy tervek, vagy kicsik, hosszú távra, vagy a mai napra – valamilyen szinten mindannyian tervezgetünk. Nos, vannak, akik sokkal komolyabban veszik ezt másoknál. Például ott vannak azok az emberek, akik az életük következő tíz évét már részletesen kidolgozták. Pontosan tudják, milyen életpályát választanak, milyen típusú házat szeretnének építeni, és hány gyermekük lesz. Jól működnek a megtakarítási terveik, és a kapcsolataikban is minden tervszerűen halad. Semmit nem bíznak a véletlenre. Végtére is, nekik terveik vannak!
Aztán ott vannak azok, akik egy kicsit rugalmasabbak. Persze, tervezgetnek, de egy-két hét, vagy legfeljebb egy év távlatában gondolkodnak. Ezeknek az embereknek is ugyanúgy megvannak a reményeik és álmaik, mint a többieknek, de nem kötik olyan szoros menetrendhez. Sokkal lazábbak. A költségvetési keretük csupán irányt mutat, a karrierjük majd kialakul magától, és a terveiknek simán adhatnánk azt a címet: „Várjunk, és meglátjuk mi lesz”. Akár hosszú távú, akár rövid távú tervező vagy, hadd figyelmeztesselek: a terved nem tökéletes! Mindegy mennyit dolgoztál rajta, mennyire üzembiztosnak tűnik, a te terved csak bizonyos mértékű boldogságot hozhat. Tudod, az a baj azzal, hogy saját terveket gyártunk, hogy mindannyiunknak szembesülnünk kell az emberi korlátainkkal. Azt sem tudjuk, hogy a jövő héten mi fog történni velünk, nemhogy egy év múlva! Nem tudjuk, milyen kihívások vagy lehetőségek jönnek majd szembe. Nem tudjuk, milyen döntéseket fognak hozni az emberek körülöttünk, és nem tudjuk, hogyan fog változni a világ a következő években. Annyi tényező módosíthatja a terveinket! Őszintén, még azt sem tudjuk, két év múlva is ugyanazt a dolgot akarjuk-e majd! Meggondoltad magadat korábban is, ki tudja, hogy nem teszed-e meg újra? Szakmai célkitűzéseid is megváltozhatnak, lehet, hogy olyan felelősség szakad rád, amire nem számítottál, változhatnak a pénzügyi kötelezettségeid... a változás az élet része.
Ne érts félre, nem azt mondom, hogy rossz, ha van egy terved! Igazából nagyon is okos dolog, ha van egy költségvetési kereted, egy határidőnaplód, és valami elképzelésed, hogy merre tartasz a jövőben. Sokszor hallottam már: „Tervezz jó előre. Még nem is esett az eső, mikor Noé már elkezdte építeni a bárkát”. Tehát a tervezés önmagában nem rossz dolog. De szeretném, ha rájönnél valamire... Csak akkor kezdheted el szeretni az életedet, ha alárendeled a terveidet Istennek. A legtöbb, amit a terveiddel elérhetsz az, hogy elviselhető lesz az élet, de ha életed minden egyes napját élvezni akarod, akkor Isten neked szánt tervében kell élned. Lehet, jó a saját terved, Isten terve azonban kiváló! A saját terved hozhat némi örömet, Isten terve azonban túláradó örömöt hoz. A saját terved segíthet kifizetni a számlákat, de csak Isten terve hordoz igazi és tartós sikert magában. Ha készen állsz arra, hogy az élet túlélése helyett elkezdd élvezni az életedet, az első dolog, amit fel kell ismerned: Isten terve jobb, mint a tiéd!
