Dicsőségről dicsőségre
Az Úr pedig a Szellem; és ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság [szabadulás a kötelékektől].
Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy, mint az Úrnak Szellemétől.
2 Korinthus 3:17-18
Ne feledd, hogy szabadságunk, szabadulásunk, megkötöttségektől való mentességünk nem tőlünk van, hanem a Szent Szellemtől, amit akkor érhetünk el, ha az Úr dicsőségét szemléljük. Ha befogadjuk az Ő Igéjét, Ő az, aki a változást elhozza az életünkbe. A dicsőség az Övé, nem a miénk.
A munka az Úré
Meg lévén győződve arról, hogy aki elkezdette bennetek a jó dolgot, elvégezi a Krisztus Jézus [visszatérése] napjáig.
Filippi 1:6
Isten az, aki a munkát elkezdte bennünk. Elkezdte, és be is fogja fejezni. Ebben a pillanatban is munkálkodik bennünk, alakít bennünket, tökéletessé formál minket, hogy befejezze azt a jó dolgot, amit elkezdett. Mivel Ő az egyetlen, aki ezt megteheti, nyugodtan hátradőlhetünk és pihenhetünk. Nincs rajtunk nyomás, mivel a munka az Úré, nem a miénk. Meg vagyok győződve arról, hogy ez az igazság elvezet minket az Úr békéjéhez és nyugalmához. Miután eljutottunk az Úr békéjéhez és nyugalmához, beléphetünk az Ő örömébe.
Nézvén [és elfeledve mindent, ami Tőle eltávolít] a hitnek fejedelmére [ösztönzőjére] és bevégezőjére [tökéletesítőjére], Jézusra.
Zsidó 12:2
Arra buzdítalak benneteket, hogy ne saját magatokra és a problémáitokra nézzetek, tekinteteteket szegezzétek Jézusra és az Ő erejére. Ő már tudja, mi a baj veled. Készen áll, hajlandó arra, hogy elhozza a szükséges változásokat az életedbe. Elvezet téged az érettség, a tökéletesség állapotába – abban az esetben, ha megkéred erre, és Rá bízod ennek elvégzését.
Ami engem illet, eleinte nem vittem az Úr elé azokat a dolgokat, amivel problémáim voltak. Azt gondoltam, hogy az Úr nem akar (vagy nem tud) semmit az életemmel kezdeni addig, míg nem változtatok ezeken a dolgokon.
Szerintem sokan követjük ezt a módszert. Eltávolodunk Istentől a bűneink, gyengeségeink, tévedéseink miatt. Amikor olvassuk az Igét, megvalljuk bűneinket, mi magunk hozunk létre egyfajta távolságot Isten és magunk között, mert rosszul érezzük magunkat, és emiatt nem tudunk az Úr jelenlétében lenni. Ez nagy hiba. Isten Igéje megítél minket, azáltal közelebb kerülünk Hozzá, nem eltávolodunk Tőle. Nagyon hálás vagyok az Úrnak azért, hogy a gyengeségeim miatt nem tolt el Magától. Sőt, Magához vont, és elkezdte azokat a változásokat bennem, amelyek segítségével olyanná válhattam, amilyennek látni akart. Csupán annyit kellett tennem, hogy hajlandó voltam változni és megszentelődni – kérni Őt és bízni Benne. Távol maradni a „test cselekedetitől” és várni Rá. Hit és békesség által kapjuk meg az ígéreteket. (Zsidó 6:12)
Fordította: Berényi Irén
