Spurgeon - A hit tárgya; avagy mire figyeljen a hit? 2.

A helyettesítés eme tana oly fontos az egész üdvterv szempontjából, hogy ezredszer is el kell magyaráznom. Isten igazságos, ezért meg kell büntetnie a bűnt; Isten irgalmas, ezért meg akar bocsátani azoknak, akik hisznek Jézusban. Ho­gyan teheti ezt meg? Hogyan lehet egyszerre igazságos, kiróván a büntetést, ugyanakkor pe­dig irgalmas, megbocsátván a bűnösnek? Ezt Is­ten a következőképpen teszi: Leveszi a bűnöket népéről, és átruházza azokat Krisztusra, úgy­hogy ők olyan ártatlanul állnak előtte, mintha sohasem vétkeztek volna, Krisztusra pedig úgy tekint, mintha Ő lenne egy személyben a világ összes bűnöse. Isten mentesítette népét bűnei­től, és azokat valóságosan és ténylegesen - nem csupán átvitt értelemben - áthelyezte Krisztus­ra. Ezután Isten eljött tüzes kardjával, hogy ta­lálkozzon a bűnössel és megbüntesse őt. Krisz­tussal találta szemben magát. Krisztus maga nem volt bűnös, de népének bűnei mind neki tulajdoníttattak. Az igazságszolgáltatás tehát Krisztusra sújtott le, mintha Ő lett volna a bű­nös - megbüntette Krisztust népének bűneiért, kivonta belőle a büntetés utolsó atomját is, ki­rótta rá a végső és maradéktalan büntetést, egy csepp üledéket sem hagyva a pohárban.

És ma, aki úgy tekint Krisztusra, mint saját helyettesítőjére és belé helyezi bizalmát, megme­nekül a törvény átkától. Lélek, amikor látod Krisztust engedelmeskedni a törvénynek, hited szerint ezt kell mondanod: „Népe miatt engedel­meskedik." Amikor látod Őt meghalni, ezt kell mondanod: „Íme, elvette a bűneimet." Amikor látod feltámadni a halálból, ezt kell mondanod: „Összes kiválasztottjának fejeként és képviselő­jeként támad fel." És amikor látod ott ülni az Atyaisten jobbján, úgy kell reá tekintened, mint ama ígéret zálogára, hogy mindazok, akikért meghalt, bizonyosan ott fognak ülni az Atya jobbján. Tanulj meg úgy tekinteni Krisztusra, mint aki Isten szemében maga a bűnös. „Nem volt benne bűn." Ő volt „az igaz ember", de Ő szenvedett az igaztalanokért. Ő volt az igaz em­ber, de Ő állt a bűnösök helyébe; és mindazt, amit a bűnösöknek kellett volna elszenvedniük, Krisztus szenvedte el, egyszer s mindenkorra, és saját maga feláldozásával örökre mentesítette őket bűneiktől.
Ez hát a hit tárgya. Könyörögve kérlek, hogy ebben a dologban ne kövess el hibát, mert itt a hiba veszélyes, sőt végzetes lehet. Hited szerint tekints úgy Krisztusra - életében, halálában, szenvedésében és feltámadásában - mint he­lyettesítőre mindazokért, akikért Atyja odaadta őt - mint helyettesítő áldozatra mindazok bűne­iért, akik őszintén bíznak benne. Krisztus tehát a megigazulásra vezető hit tárgya.

Megjegyzem, hogy ezt olvasván egyesek azt mondják majd: „Ó, hinnék én és üdvözülnék is, ha..." - Ha micsoda? Ha Krisztus meghalt vol­na? „Ó nem, uram, Krisztus felől nincsenek két­ségeim." Gondoltam! Akkor mi felől vannak két­ségeid? „Nos, hinnék én, ha ezt érezném, vagy azt tettem volna." Vagy úgy! Én azt mondom ne­ked, hogy ha ezt vagy azt éreznéd vagy tetted volna, nem tudnál hinni Jézusban, mert akkor önmagadban hinnél, és nem benne. Ez a lényeg. Ha ilyen vagy olyan lennél, akkor persze lenne bizalmad. Bizalmad miben? Nos, saját érzéseid­ben és tetteidben, ez pedig szöges ellentéte a Krisztusban való bizalomnak.
A hit nem azt jelenti, hogy a bennem levő jó­ból következtetetek az üdvözülésemre, hanem annak ellenére, és bár Isten szemében bűnös vagyok, és megérdemlem a haragját, mégis hi­szem, hogy Fiának, Jézus Krisztusnak a vére megtisztított engem minden bűnömtől; és bár lelkiismeretem elítél engem, hitem erősebb a lel­kiismeretemnél, és hiszem, hogy Ő „üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Isten­hez". Könnyű szentként járulni Krisztushoz; könnyű hinni, hogy meggyógyít az orvos, ha úgy érezzük, hogy már javulunk; de bízni az orvos­ban akkor, amikor úgy érezzük, hogy a halálos ítélet a testünkben van, nem csüggedni akkor sem, amikor a betegség a csontunkig hatol és amikor a fekély gyűjti már halálos mérgét, még akkor is hinni az orvostudomány hatékonyságá­ban - ez a hit.

Tehát amikor a bűn hatalmába kerít, amikor úgy érzed, hogy a törvény elítél, és ennek ellené­re bűnösként is hinni tudsz Krisztusban, ez a legbátrabb mutatvány a világon; és a hit, amely ledöntötte Jerikó falait, a hit, amely feltámasz­totta a halottakat, a hit, amely bezárta az orosz­lánok száját, nem volt nagyobb, mint a szegény bűnös hite, amikor minden bűne ellenére hinni mer Jézus Krisztus vérében és igazságában. Tedd ezt, lélek, és akkor üdvözülsz, akárki is vagy. A hit tárgya tehát Krisztus, a bűnösök he­lyettesítője. Istent Krisztusban és nem Krisztus­tól függetlenül, nem a Szent Szellem bármilyen művét, hanem egyedül Jézus Krisztus művét kell úgy tekintened, mint reménységed alapját.