Jeremiás (a név jelentése bizonytalan) fiatal pap volt Anatótban, amikor prófétálni kezdett. Mivel a könyv erősen személyes természetű, jellemét és életét jobban ismerjük, mint bármely más író prófétáét. Jeremiás, akit néha „síró prófétának" neveznek, hűséges hazafi volt, aki teljesen Istennek és az Ő szentségének szánta életét. Saját népe üldözte őt, mert bátran hirdette a nem szívesen hallott igazságot a küszöbön álló fogságról (19,14-20,18; 37-38), de ő mégsem szűnt meg könyörületes szívvel szeretni népét.
Jeremiást Kr. e. 626-ban, Jósiás király tizenharmadik évében hívta el Isten. Sofóniás és Habakuk korábbi szolgálatának, Dániel pedig későbbi szolgálatának voltak kortársai. Első próféciáit Jeruzsálem utolsó éveiben hirdette, melyekben figyelmeztette a népet, ha nem tér meg bűneiből, városa el fog pusztulni. Jeruzsálem eleste után Kr. e. 586-ban Nabukodonozor választási lehetőséget kínált fel Jeremiásnak, hogy vagy Babilonba megy, vagy visszamarad népe szegény maradékával (2Kir 24,14). Jeremiás úgy választott, hogy marad, és szolgál a maradéknak. Gedáliás megölése után (Jer 41,7) azt tanácsolta népének, hogy maradjon az országban, de a nép mégis Egyiptomba ment, és Jeremiást és Bárukot is magával vitte (Jer 43,6-7). Jeremiás ez idő alatt is arra törekedett, hogy a maradékot visszatérítse az Úrhoz (44. fej.). Azt is megjövendölte, hogy Izráel a végső időkben visszatér az országba (p1. Jer 23,5-8). Jeremiás valószínűleg Egyiptomban halt meg.
A könyvet a következő részekre lehet fölosztani:
I. Próféciák Júda ítéletéről, 1-45.
II. Próféciák idegen nemzetekkel kapcsolatban, 46-51.
III. Történelmi visszapillantás, 52.
