Befejezve prédikációját felszólított minket, hogy hajtsunk fejet, s én is megtettem. A Szent Szellem jelen van – mondta – és megadja szívetek kívánságát, ha Jézus nevében kéritek – mondta. Mondjátok el kéréseiteket.
Azt gondoltam: A legkevesebb, amit tehetek, hogy együtt dolgozom vele.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy Jézus valóságosan és közvetlenül előttem áll. Ez az érzés oly erős volt, hogy fel akartam emelni a fejemet és meg akartam érinteni az ujjammal. Tudtam, hogy egészen mellettem áll. A gondolatok úgy
suhantak át az agyamon, mint a kocsik a főutcán: Miért imádkozzam? Mit kérjek? Mit akar, hogy mondjak?
Kinyitottam a számat és a szavak akaratlanul tódultak ajkamra: Bocsásd meg a bűneimet! Eddig még sohase mondtam ezt, de most úgy éreztem, hogy szinte belemerülök Isten szeretetébe. Mintha megfürösztött volna, megkeresztelve a szeretetével. Akkor a könnyeim jöttek. Nem sírtam, hanem elárasztottak a könnyek. Kezem még mindig az arcom előtt volt, és a könnyek az ujjaim között folytak le. Tudtam, hogy előre kell mennem és megmondanom miss Kuhlmannak, hogy valami csodálatos történt velem.
Megint hozzám lépett egy ajtónálló, ön meggyógyult? – kérdezte. Annyira elfoglalt a szellemi élmény, hogy teljesen elfeledkeztem a kocsiban történtekről. Nem hinném – szóltam – csupán meg akarom mondani miss Kuhlmannak, hogy valami csodálatos érzés van a szívemben. Semmi kétség, az ajtónálló azt hiszi, hogy bogaras vagyok. Kedvesen azt ajánlotta, hogy foglaljam el a székemet és várjak, míg vége lesz a szolgálatnak. De nem tudtam ülve maradni és még kétszer megpróbáltam előre jutni. Minden alkalommal elállták az utamat.
Végül miss Kuhlman oltárhoz hívott minket, és az oldalhajók megteltek emberekkel, akik az emelvényhez igyekeztek, itt az alkalom számomra - gondoltam, és csatlakoztam hozzájuk. Egy oldalsó szobába vezettek, és a szolgálat után maga miss Kuhlman jött be az ajtón, ahol mind vártunk rá.
Most itt az ideje, hogy megmondjam neki – gondoltam. De ehelyett hátrahúzódtam. Aztán eljött az ideje, mikor miss Kuhlman így szólt: Van a testi gyógyulásnál sokkal nagyobb, és ez a léleknek a gyógyulása. Jézus azt mondta: Újjá kell születnetek. Az egyik dolog amit mindnyájan megkaptunk, az első születés (testileg születni). De a Szellemből való születés abban áll, hogy el kell
fogadnunk azt, amit Jézus Krisztus tett értünk a kereszten.
Hirtelen megijedtem. Nem értettem és kinyitottam a hátsó ajtót s kimentem az utcára. Maradnom kellett volna – gondoltam, de lépteim mind tovább vittek attól a helytől, ahol ő volt.
suhantak át az agyamon, mint a kocsik a főutcán: Miért imádkozzam? Mit kérjek? Mit akar, hogy mondjak?
Kinyitottam a számat és a szavak akaratlanul tódultak ajkamra: Bocsásd meg a bűneimet! Eddig még sohase mondtam ezt, de most úgy éreztem, hogy szinte belemerülök Isten szeretetébe. Mintha megfürösztött volna, megkeresztelve a szeretetével. Akkor a könnyeim jöttek. Nem sírtam, hanem elárasztottak a könnyek. Kezem még mindig az arcom előtt volt, és a könnyek az ujjaim között folytak le. Tudtam, hogy előre kell mennem és megmondanom miss Kuhlmannak, hogy valami csodálatos történt velem.
Megint hozzám lépett egy ajtónálló, ön meggyógyult? – kérdezte. Annyira elfoglalt a szellemi élmény, hogy teljesen elfeledkeztem a kocsiban történtekről. Nem hinném – szóltam – csupán meg akarom mondani miss Kuhlmannak, hogy valami csodálatos érzés van a szívemben. Semmi kétség, az ajtónálló azt hiszi, hogy bogaras vagyok. Kedvesen azt ajánlotta, hogy foglaljam el a székemet és várjak, míg vége lesz a szolgálatnak. De nem tudtam ülve maradni és még kétszer megpróbáltam előre jutni. Minden alkalommal elállták az utamat.
Végül miss Kuhlman oltárhoz hívott minket, és az oldalhajók megteltek emberekkel, akik az emelvényhez igyekeztek, itt az alkalom számomra - gondoltam, és csatlakoztam hozzájuk. Egy oldalsó szobába vezettek, és a szolgálat után maga miss Kuhlman jött be az ajtón, ahol mind vártunk rá.
Most itt az ideje, hogy megmondjam neki – gondoltam. De ehelyett hátrahúzódtam. Aztán eljött az ideje, mikor miss Kuhlman így szólt: Van a testi gyógyulásnál sokkal nagyobb, és ez a léleknek a gyógyulása. Jézus azt mondta: Újjá kell születnetek. Az egyik dolog amit mindnyájan megkaptunk, az első születés (testileg születni). De a Szellemből való születés abban áll, hogy el kell
fogadnunk azt, amit Jézus Krisztus tett értünk a kereszten.
Hirtelen megijedtem. Nem értettem és kinyitottam a hátsó ajtót s kimentem az utcára. Maradnom kellett volna – gondoltam, de lépteim mind tovább vittek attól a helytől, ahol ő volt.
