Kathryn Kuhlman - Isten előtt egyenlők 7.

Arkady  előélete  egész  más  volt,  mint  az  enyém.  Varsóban  született,  Lengyelországban,  de  kiskorában Minszkbe,  Fehéroroszországba  került.  Mikor  tizenhárom  éves  volt,  szüleit  politikai  koncentrációs  táborba vitték,  ahonnan  sohase  tértek  vissza,  ő  és  kis  testvérei  kénytelenek voltak az utcán  kéregetni,  míg  talált valami  foglalkozást,  ami  lehetővé  tette  számára,  hogy  főiskolát  végezzen.  Ezen  idő  alatt  megutálta  az egyházat  és  a  hivatalos  vallást.  Apja  kifejezetten  ateista  volt,  aki  nyíltan  vitatkozott  a  papokkal. Mikor elhagytuk  Írországot,  szimpatizált  a  római  egyházzal,  de  soha  semmi  külső  jelét  annak,  hogy  csatlakozni kíván hozzá, nem adta. Ezért féltem, hogy most ellenségeskedéssel fogadja az én újsütetű Istenhitemet. Bár, ha észrevette a változást, ami rajtam és bennem végbement, éreznie kellett, hogy ez az ő érdeke is. Valami történt velem. Életemben először égetően kívántam a Bibliát olvasni. Nem tudtam betelni vele. Miután  a  gyermekeket  lefektettem,  sokáig  olvastam.  Sokszor  fenn  voltam  2-3  óráig,  vagy  éjjel  is felkeltem és olvastam és imádkoztam. Végtelen energiám és erőm volt. Meglepő átalakuláson mentem át.

Mrs. Thompson kért, hogy írjak miss Kuhlmannak és írjam meg, mi történt velem. Neki  bizonyára  nagyon  sokan  írnak,  és  nem  is  érdekli  az  én esetem,  mondtam.  De  Mrs.  Thompson  nem hagyott békén és egy hónap múlva megírtam miss Kuhlmannak a történteket.
De  még  nem  oldódott  meg  minden  problémám.  Tizennyolc  éves  fiunk, Péter,  450  mérföldnyire  élt  tőlünk északra, San Rafaelben. Lázadozott az otthon és társadalom ellen. Már öt hónapja nem hallottunk róla, bár ismerősöktől hallottam, hogy marihuánát szív. Sok órát töltöttem az érte való imádkozással.  Két hónappal a  Shrine-beli  élményem  után  egy  napon  imádkozás  közben  csengett  a  telefon.  Péter  volt.  Titokzatos  okok miatt hazajött víkendre.
Kettőzött  buzgalommal  imádkoztam  és  kértem  Arkadyt,  jöjjön  velem  a Shrine  szolgálatra  a  következővasárnap. Ha elvisszük Michaelt (következő legidősebb fiunkat), mondtam, talán Péter is velünk jön. Arkady beleegyezett, nemcsak, hogy Pétert várta, hanem úgy is el akart jönni. Mindketten tudtuk, hogy Péter életében változást fog hozni. De a csoda megtörtént, még mielőtt Péter hazajött. San Francisco-ban ténfergett, mikor  egy  new  yerseyi  kereskedő  felvette  a  kocsijára.  Mikor  Péter  bent  volt  a  kocsiban,  a  kereskedő
elmondta, hogy még eddig sohase vett fel senkit, még kevésbé egy hippi kinézésű fiút. A férfi hívő volt és Péter  előtt  kezdett  bizonyságot  tenni Krisztusról,  az  Úrról.  Míg  a  Los  Angeles  és  San  Francisco  közti partvonalon  haladtak,  a  Szent  Szellem  felhasználta  a  férfi  bizonyságtételét, és  mikor  elérkeztek  a külvároshoz,  Péter  elfogadta  Jézus  Krisztust Megváltójának.  Mikor  a  kereskedő  letette  őt,  Péternek  adta  a Bibliáját és azt mondta neki, hogy fogadja el és olvassa. Péter megváltozva tért haza.

1967. januárjában négyen ültünk az emeleten. A lelkemben túláradt Isten dicsérete, de mikor megkezdődött a szolgálat, miss Kuhlman mondott valamit, ami arra késztetett, hogy felugorjunk a helyünkről.
Ismertetni  akarok  egy  levelet,  amit  egy  Dél-Kaliforniában  élő  asszony  írt  nekem  –  mondta,  és  elkezdte olvasni:  Kedves  K.K.  Elkésve  írok  önnek arról,  hogy  csodálatosan  meggyógyultam  novemberben  a Shrineben tartott összejövetelen. Tíz élő gyermek anyja vagyok, római katolikus, harminckilenc éves és hat és fél évig voltam beteg ... Alig tudtam visszatartani a könnyeimet. Az én levelem volt. Mikor befejezte, így szólt: Nem tudom, hogy a levél Írója itt van-e. Ha itt van, kérem, jöjjön előre. Nem is tudom, hogy történt, már  ott  álltam  az  emelvényen  amellett  a  nő  mellett,  akit  éppen  két  hónappal ezelőtt  istenkáromlónak neveztem.  Azt  mondtam:  Itt  van  a  férjem  is  az emeleten,  Oroszországból  jött.  A  hadseregben  szolgált.
Gondolja, Jézus rajta is tud segíteni? Bizonyára. Hívja ide.


Arkady, szóltam bele a mikrofonba. Jöjj ide. Egy rövid idő múlva mellettem állt és hitet tett Krisztusról, Aki megváltoztatta az életemet és meggyógyította a testemet.
Van még két fiam is odafent, Péter és Michael. Ők is jöhetnek Jézushoz? – kérdeztem. Miért ne?
Lehívtam őket is. Az auditóriumban nem volt szem szárazon, mikor a két fiam is csatlakozott hozzánk az emelvényen.  Mindnyájunk  számára  dicsőséges  nap volt.  A  Mrs.  Thompson  kocsijának  hátsó  ülésén  átélt gyógyulásom óta sohase szedtem gyógyszert, és az alkohol is a múlté. Családi életünk is boldogabb, mint valaha. Gyermekeink is növekednek szellemileg, mióta otthonunkban olvassuk a Bibliát és imádkozunk.
Olyan jó az Isten. Most már tudom, nem tesz különbséget népek és nemzetek között. Isten nem ismer olyan dolgot, mint a nemzetiség.