Scofield: Ésaiás könyve 53, 59. fejezet

(53,4) Mivel Máté idézi ezt a részt és testi betegségekre vonatkoztatja (vö. Mt 8,17), ebből egyesek azt következtették, hogy Krisztus engesztelő halála nemcsak a bűnt, hanem a betegséget is magába foglalja. Mátéban azonban arról van szó, hogy az Úr az Ézs 53,4 első részét töltötte be a földön gyógyító szolgálatában. A Mt 8,17 nem említi Krisztus bűnt kiengesztelő halálát.
Az Úr elvette az emberek betegségeit azáltal, hogy meggyógyította őket. Viszont a mi bűneinkért halt meg, nem pedig a mi betegségeinkért. Mert a testi betegség önmagában nem bűn, hanem csak egyik következménye a bűnnek. Az Ézs 53,5-6 arról prófétál, hogy Krisztus felviszi majd a bűneinket a keresztre (vö. 1Pt 2,24-25). Halála helyettesítő és engesztelő halál volt.

(53,9) Az a héber szó, amelyet a mi Bibliánk „kínos halál"-lal fordít, hangsúlyos többesszámban áll, ami arra mutat, hogy Krisztus milyen erőszakos halállal halt meg, szinte többszörös halált szenvedett.


(59,20 Megváltás, a Megváltó előképe; – összefoglalás: a goél, vagy vérrokon-megváltó, gyönyörű előképe Krisztusnak:
A közeli vérrokon általi megváltás személyre és örökségre vonatkozott (3Móz 25,25.48; Gal 4,5; Ef 1,7.11.14).
A megváltónak vérrokonnak kellett lennie (3Móz 25,48-49; Ruth 3,12-13; lásd a 9. v. jegyzetét; Gal 4,4; Zsid 2,14-15).
A megváltónak képesnek kellett lennie a megváltásra (Ruth 4,4-6; Jer 50,34; Jn 10,11.18).
A megváltás a goél által történt, aki kifizette a jogos követelést (3Móz 25,27; Gal 3,13; 1Pt 1,18-19). Lásd 2Móz 6,6 és Róm 3,24 jegyzetét.

(59,20) Az az idő, amikor majd „eljön Sionnak a Megváltó", meg van határozva, a Róm 11,23-29 utal rá. Ez elmondja, hogy ez az esemény közvetlenül azután következik be, amikor „a pogányok teljessége bemegy" (teljessé lesz a Gyülekezet). Ez a sorrendje a nagy üdvtörténeti szakasznak is a Apcsel 15,14-17-ben. Mindkét hely arról beszél, hogy az Úr visszatérése Sionba a Gyülekezet kihívása után következik be.