2012. szeptember 13., csütörtök

Kenneth Hagin - Bibliai hit - Hogyan eddzük az emberi szellemet? 2.


Az Ige gyakorlása
Ez azt jelenti, hogy az Ige cselekvőjévé válunk. A Jakab levélben áll: „Az Igé­nek pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói.” Sokan vannak, akik szólják az Igét, és mi pünkösdiek, örvendezünk az Igében; de kevés az olyan ember, aki az Igének cselekvője is. Nem lehetsz az Ige cselekvője úgy, hogy továbbra is hitetlenségeket beszélsz. Jakab 1,22: „Az Igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.”
Az, hogy elkezdjük gyakorolni az Igét, vagyis a cselekvői leszünk, nem más, mint hogy minden helyzetben azt tesszük, amit az Ige mond. Néhány ember úgy gondolja, hogy az Ige cselekvése egyenlő a Tízparancsolat megtartásával. De itt a Biblia nem erről beszél. Hiszen mi az Újszövetségben egyetlen paran­csolatot kaptunk, a szeretet parancsolatát. Ha szeretsz valakit, nem fogsz lopni tőle, nem fogsz hazudni neki. Pál azt mondta, a szeretet a törvény betöltése. Ha szeretetben jársz, nem fogsz megszegni egyetlen törvényt sem, ami arra ada­tott, hogy a bűnt megfékezze. Szeretetben kell tehát járnunk!
Más megfogalmazásban: azt kell tennünk elsősorban, ami meg van írva az apostoli levelekben. Ezek a levelek az Egyháznak írattak. Az apostoli levelek a mieink.
Filippi 4,6: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyör-géstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.” A magyarázó fordítás szerint: „Ne aggodalmaskodjatok semmi felől, hanem minden dologban imával és könyörgéssel ismertessétek meg a ti kéréseite­ket Istennel, hálaadással.” Mi a Filippi 4,6-nak jobbára csak egy részét gyako­roljuk, azaz imádkozunk. Jó hogy ezt megtesszük, a baj az, hogy a többit -nem. S így tulajdonképpen nem vagyunk az Ige cselekvői! Tehát mire is szólít fel bennünket ez az igerész? Ne aggodalmaskodjunk! Ha aggodalmaskodsz, idegeskedsz, nem sok értelme van kéréseket terjeszteni Isten elé! Tanítunk az imáról, de vajon miért nem tanítunk az egész igerész értelméről? Arról, hogy melyik fajta imádkozás hoz eredményt?!
A túlzott aggodalmaskodásból fakadó ima, amely tele van háborgással - nem hoz eredményt. Olvastam néhány évvel ezelőtt egy kis mondást az újságban, amely így szólt: „Az ijedt imádság nem használ.” írója elmesélte, hogy lenn Georgiában egy férfi a feleségével és a fiával a mezőn gyapotot szedett. A fiú felnőtt volt már, majdnem 30 éves, de még mindig otthon élt a szüleivel, mert nem volt teljesen ép az elméje. Hirtelen nagy vihar kerekedett. A családfő azt akarta, hogy várják ki a végét, az asszony és a fiú viszont haza akartak menni. Akkor legalább a megkezdett sort fejezzék be - kívánta az apa, a villámlás azonban olyan ijsztővé vált, hogy sarlóikat eldobálva mindhárman elkezdtek rohanni a ház felé. Látták, hogy valószínűleg így sem érnek haza, úgyhogy tér­dükre esve elkezdtek imádkozni. Akkor a fiú, aki nem térdelt, megfordult és odaszólt: ,Jöjjenek csak apám, anyám, az ijedt imádság úgysem használ.” Sok igazság van ebben. Ezt jelentette ki Isten Szelleme is Pálon keresztül: „Semmi felől ne aggódjatok!”