(52,13) Habár Krisztus születéséről már az előző fejezetek jövendölnek (Ézs 7,14; 49,17), Krisztusról, mint az Úr szenvedő Szolgájáról itt kezd szólni az Ige. Megaláztatását általában az 50. fejezet jövendöli meg. Az 53. fejezet tartalmazza a Krisztus szenvedéséről szóló híradást (Ézs 53,1-3), ez a szenvedés másokért történt (Ézs 53,4-6,7-9) és szerencsés lesz (Ézs 53,10-12). Ennek az áldozatnak az alapján lehet felkínálni az üdvösséget, ahogyan erről az 55. fejezet beszél. Ézs 53-ra nagyok sok utalást találunk, és gyakran idéz belőle az Úr és az ÚSZ írói. Figyeljük meg, hogy a Szolgákat említő részek hol a Szolgáról, hol a Szolgához szólnak, hol pedig a Szolga beszél önmagáról.
(52,14) Ebben a versben valóban megrázó kép tárul elénk: „oly rút, nem emberi volt ábrázata; és alakja sem ember fiaié volt", azaz nem volt emberi. Annak a durva bánásmódnak a következménye volt ez, amelyet a Mt 26,67-68; 27,27-30 ír le.
(52,15) Vö. a jövendölés szó szerinti beteljesedését az 1Pt 1,1-2-ben, amely sok nemzetből való emberről mondja, hogy meg van hintve Jézus Krisztus vérével. A héber „nazah" szó, amelyet a magyar Biblia „ámulatba ejt" szavakkal fordít, „meghintést" jelent, és ezt a szót használja a 3 és 4Mózes, amikor leírja, hogyan hintettek a papok vért vagy vizet a templom edényeire, hogy azokat megtisztítsák. Vö. Zsid 10,22-23.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
