Spurgeon - 46. Zsoltár 4.

9. vers: „Jertek, lássátok az Úr tetteit” 
Az Ige meghívja Jeruzsálem örvendező polgárait, tekintsék meg, mi maradt az ellenségből. Mindig emlékezniük kell az Úr hatalmára, és meg kell tekinteniük a zsákmányt, amit az Úr népe számára készített. Jó lenne, ha mi is ilyen figyelmesen néznénk szövetségesünknek, Istenünknek rólunk gondoskodó kezét. Azonnal fel kellene ismernünk, mikor szól közbe az Ő harcoló Gyülekezete érdekében. Amikor történelmi eseményekről olvasunk, mindig előttünk kellene lebegnie ennek az igeversnek. Az újságokat is ennek tudatában kellene olvasnunk. Mert akkor felismernénk, hogy a Gyülekezet Feje a népek fölött is az Ő tulajdon népének javára uralkodik, mint ahogy József is Izráel javára uralkodott Egyiptomban.

„Bámulatos dolgokat művel a földön.” Elpusztítja a pusztítót, és megrontja a rombolót. Igaznak bizonyult ez az igevers az akkori időkben! Asszíria, Babilon, Patrosz, Básán és Kánaán lerombolt városai erre tanítanak bennünket, és a kőtáblára is az Úr tettei vannak felírva. Mindenütt, ahol Isten uralmát megvetették, romlás következett be. A bűn dögvészként vonult végig ezeken az országokon, és nyomában porrá és hamuvá lettek palotáik. A zsoltáros idejében már nyílván elgondolkoztató támadások érték Izráel ellenségeit. Amikor a zsoltáros látta ezek összeomlását, felhívta népének figyelmét arra, milyen borzalmas dolgok történtek - érettük - az igazság jegyében.
Angliában földig rombolt várak és leomlott apátságok emlékeztetnek az Úr győzelmére az elnyomatás és babona felett. Bárcsak hamarosan még több ilyen történne!

„Ti sötét paloták, élőknek sírjai,
emberiség sötét vermei,
hazugság menedékei - hamarosan elpusztultok,
és romjaitok közt baglyok, denevérek és gyíkok
találnak majd menedéket.”

10. vers: „Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén” 
Szava elnémítja a csatazajt, és békességre hív. Függetlenül attól, hogy hol és hogyan él a nép, Isten nyugalmat ad neki. Összezúzza a nagyhatalmakat, mígnem képtelenek lesznek a viszálykodásra. Saját népét pedig felüdíti.
„Íjat tör össze.” Harcképtelenné teszi a halált hozó tollas nyílvessző kibocsátóját.
„Lándzsát tördel szét.” Összetöri a hatalmasok dárdáit.

„Harci kocsikat éget el.” Tűznek adja át a büszke harci kocsikat, halált hozó eszközeikkel együtt. Összegyűjti a fegyverek mindenféle nemeit, és végül elpusztítja őket. Így volt ez akkor Júdeában. És így lesz az elkövetkező időkben és országokban is. A Békesség Fejedelmének tette lesz! Mikor történik meg mindez maradéktalanul? Isten népének szellemei ellenségeit az Úr már megfosztotta pusztító hatalmuktól. De mikor ünnepelhetjük végre a béke maradéktalan győzelmét, és mikor pusztítják el végleg a tömeggyilkosság eszközeit? Csodálatos lesz az Úr Jézus végső győzelme megjelenésének napján, amikor majd ellenségei mind a porba esnek előtte!

11. vers: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” 
Torpanjatok meg, ti ellenségei! Üljetek le és várjatok nyugodtan, ti hívők. Ti, akik haragjának rettentését érzitek, ismerjétek el, hogy Isten az Úr! Imádjátok Őt, akik részesei vagytok védelmének. Mert az Ő lényét senki sem képes méltó módon dicsérni, ezért dicsérje Őt a csönd.

„Magasztalnak a népek.” Elfeledkeznek Istenről, és bálványokat imádnak helyette. Ennek ellenére imádni fogják majd az Urat. Kedves olvasóm, a missziónak nagyszerű reményei vannak, olyan nagyszerűek, mint Istennek az ígéretei. Legyen Övé minden szív! Az igevers ünnepélyes kijelentésének be kell teljesednie!

„Magasztal a föld.” Minden ember, akármilyen rosszak, romlottak is voltak. Akár rettentés, akár szeretet által, de végül minden szív aláveti magát Istennek. Akkor az egész mindenség Isten fenségének fényét tükrözi vissza. Milyen nagy lesz majd Isten dicsérete, amikor a bűn, lázadás és gőg ideje után eljön a mindenek felett uralkodó szeretet kora!

12. vers: „A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk” 
Ezt a verset kétszer kellene énekelni. Olyan igazságot fejez ki, amelyet nem énekelhet elégszer a hívő ember. Olyan valóság ez, amelyről gyakran megfeledkezünk. Drága kiváltság, amit nem lehet elégszer végiggondolni. Kedves olvasóm, mindig veled van az Isten? Megváltód-e Immánuel, a „Velünk az Isten”? Van-e olyan szövetség közted és Isten között, mint amilyen Isten és Jákób között volt? Ha így van, rendkívül boldog lehetsz.
Mutasd ki örömödet szentséges dalokkal, és a nyomorúság idején légy állhatatos, sőt, énekelj közben Istenednek!

„Szela.” Emeld fel szívedet még egyszer Istenhez! Dicsérő éneked végeztével állj meg egy pillanatra. De lelked továbbra is maradjon dicsérettel telve. Könnyebb dicséneket énekelni, mint a dicséretet szellemben folytatni. Pedig ez a célunk: legyen szívünk telve szüntelenül hálás odaadással, és fejezzük be énekünket úgy, mintha folytatni akarnánk.
„A Szela megálljt parancsol a zenének, jó és békés csöndet.
A Szela indulást is parancsol az éneknek-hárfának és egyéb zeneszerszámoknak.
A Szela bevégzi a dicső éneket, de jelzi, hogy szívünk még mindig Istenhez emelkedik föl.”