Sok fiatal a kultúra és a
civilizáció fejlődésébe veti bizalmát. Úgy vélik, hogy az emberben lévő állat
soha többé nem szabadulhat ki, és a középkor legföljebb Irakban vagy Iránban
térhet vissza. Azt hiszik, Khomeini ajatollah a múlt már-már nevetséges
csökevénye. Húszesztendős diákként magam is vicceket faragtam Hitlerről, és
gúnyrajzokban figuráztam ki a feltörekvő nácikat. Én is azt hittem, hogy a
kultúra és a civilizáció törvényszerűen legyőzi a középkort.
Valójában kultúra és civilizáció csak
leheletvékony máz; alatta továbbra is ugrásra készen vár a mindannyiunkban
lakozó vadállat. Való igaz, hogy a mi agyunkból pattant elő tömeg és energia
összefüggésének elmélete: ez azonban korántsem oltalmaz meg attól, hogy a
elmélet segítségével atomháborút ne robbantsunk ki, amelyben aztán mindnyájan
elpusztulunk. Az ész nemcsak bölcsebbé teszi az embert, hanem sajnos
veszélyesebbé is.
*
Az erőszak olyan, mint a gyom – még a
legnagyobb szárazságban sem pusztul ki. Még ha az idő és a hely soha nem látott
kedvező feltételeket teremt is a boldog emberi együttéléshez – mindig akadnak
kis terrorista csoportok, amelyek megbénítják a légi közlekedést, az
államigazgatást vagy a politikát. Az erőszak túléli az özönvizet is; hiába
gyilkoltak le milliókat a Harmadik Birodalomban, a gyilkos emberi ösztönök nem
csillapultak. Ezért kell, mihelyt megpillantjuk, gyökerestül kitépni az erőszak
legkisebb hajtását is, mert a gyom burjánzik, és akár néhány napon belül is
ellephet mindent.
