(13,1) Ez a Babilonról szóló prófécia (13-14) előre hirdeti a nemzet és a város elpusztítását a médek által (13,17-22), de a „Babilon" szó tágabb értelemben a teljes pogány világuralomra vonatkozik, amely Nabukodonozorral kezdődött (Dán 2,31-32.37-38) és a negyedik világbirodalomban éri el csúcspontját (Dán 2,34-35.40-45), amelyet majd Jézus Krisztus a földre való visszajövetelekor, mint a kő, összezúz.
(13,19) A 12-16 versek előre mutatnak a végső idők ítéleteire (Jel 6-13). A 17-22 versek közelre és egyben távolra is mutatnak. Megjövendölik az akkori Babilon pusztulását. De ezek a versek előre is tekintenek a fenevad idejében a politikai, valamint vallási Babilon pusztulására.
(14,12) A 12-14 versek kétségtelenül a Sátánra vonatkoznak, aki mint a jelenlegi világrendszer fejedelme (Jn 12,31; 14,30; 16,11) valóságos, bár láthatatlan szellemi, zsarnoki irányítója az egymást követő világhatalmaknak, Tirusznak, Babilonnak, a méd-perzsa, görög, római birodalomnak stb. (vö. Ez 28,12-14). Lucifer (hajnalcsillag) nem lehet más, mint a Sátán. Ez a fontos igerész visszapillant arra, hogyan jutott be a bűn a világmindenségbe. Amikor Lucifer ezt mondta: „Az égbe megyek fel", akkor kezdődött a bűn. Egyéb példákat is találunk arra, hogy az Úr megszólítja a Sátánt másokon keresztül, vö. 1Móz 3,15; Mt 16,22-23.
Hitre Hangolva - Keresztény blog, online magazin
