Spurgeon - 23. Zsoltár 3.

5. vers: „Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejem olajjal, csordultig van poharam” 

Az embernek ellenségei is vannak. Nem lenne hasonló Urához, ha nem volnának. Ha nem volnának ellenségeink, attól kellene tartanunk, hogy nem vagyunk Isten barátai. Mert e világ barátsága ellenségeskedés Istennel. Nézd csak, milyen nyugodt Isten embere, amikor ellenségeire gondol. Milyen bátorító ez az ő bátorsága! „Asztalt terítesz nekem...” Ha a harcos egyáltalán eszik valamit a csata közben, akkor gyorsan legyűr néhány falatot, és azután tovább harcol. De itt másként van: „Asztalt terítesz nekem”, mint amikor békeidőben damasztabrosszal megterítenek, és felteszik az evőeszközt az ünnepi lakomára.

Semmi sietség, semmi zűrzavar! Az ellenség az ajtó előtt áll, és Isten mégis asztalt terít számomra. A hívő ember pedig nekilát az étkezésnek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Az Úr nagy békességet ad népének még a legnagyobb szorongattatás közepette is. Legyen bár a föld fegyverek zajától hangos, ők teljes békességben lakoznak.

„Megkened fejemet olajjal.” Bárcsak naponta elnyernénk ezt a kenetet kötelességeink végzéshez. Minden hívő ember pap, de papi szolgálatát kenet nélkül nem tudja végezni. Ezért kell mindennap Istenhez fordulnunk, hogy a Szent Szellem „fejünket megkenje olajjal”. A pap, ha nincs kenete, akkor hiányzik szolgálatának legfőbb kelléke, és a hívő ember hasznavehetetlenné válik a szolgálatra, ha nem kap mindennap újra meg újra kegyelmet felülről.

„Csordultig van poharam.” Nemcsak hogy megkapja mindazt, amire szüksége van, a teli kelyhet, hanem még annál többet is: „Túlcsordul a pohara”. Ezt elmondhatják a szegény emberek éppúgy, mint a gazdagok. „Hogyan, mindez az enyém, és még Jézus Krisztus is?” - kérdezte egy szegény asszony, amikor letört egy darab kenyeret, és megtöltött egy poharat hideg vízzel. Viszont legyen bármily gazdag valaki, ha elégedetlen, akkor nincs csordultig tele a pohara, és ami benne van, az is híg és zavaros. A megelégedettség a „bölcsek köve”, amely mindent arannyá változtat, amit csak megérint. Boldog az, aki megtalálta! Az elégedettség többet ér egy egész birodalomnál. Tulajdonképpen ugyanaz, mint a boldogság, csak más szóval kifejezve.

6. vers: „Bizony jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben” 

Olyan tény ez, amit sokan vitatnak, de bátorító! Ezért egyes fordításokban ezt olvassuk: „bizony”, és ez a szó az isteni megerősítés pecsétjét jelenti. Ezt a mondatot így is olvashatjuk: „Csak jóságod és szereteted”, hiszen életünkben minden kegyelemből van. Ez a két „őrzőangyal” mindig velünk lesz. Ha fejedelmek útra kelnek, erős védelem veszi őket körül. Ugyanígy a hívőket is. Őket a jóság és kegyelem követi mindenfelé. „Életük minden napján!” A jó napokban éppúgy, mint a rossz napokban, a böjtös napokban éppúgy, mint az örömünnepeken, a komor téli napokon éppúgy, mint a fényes nyári napokon. A jóság megelégíti szükségeinket, a kegyelem pedig eltörli bűneinket.

„Az Úr házában lakom egész életemben.” „A szolga pedig nem marad a házban örökké, a fiú marad ott örökre” (Jn 8,35). Míg itt a földön élek, Isten házában lakozom, mint az Ő gyermeke. Az egész föld Isten háza számomra. Mikor pedig bemegyek a mennyei otthonba, akkor az én Istenem házának felső emeletén lakozom majd mindörökre. Adná Isten a kegyelmét mindnyájunk számára, hogy ennek a csodálatos zsoltárnak légkörében élhetnénk mindvégig!