Higgy a szíveddel, és mondd ki a száddal! Ez a hit
alapelve! Megkaphatod, amit kimondasz! Abban az öreg mentőkocsiban, miközben a
könnyek folytak az arcomon, még nem
értettem mindazt, amit ma értek. Csak egy kis fénysugaram volt, mint az
a fénycsík, amely belátszik az ajtó alatt, vagy a repedéseken keresztül. Ennyi volt a kiindulási pontom, de 1934
január elsején, délután két óra körül azt mondtam: „Igen, látni fogom ezeket az
épületeket, ezt a törvényházat; el fogok jönni testben és megállok itt, mert
Jézus azt mondta, hogy amit hiszek a szívemben és kimondok a számmal, az
megtörténik.” Ha egyszer elkötelezed magad, akkor már helyben vagy.
Eltelt január majd
február; és még mindig fekvőbeteg voltam. Március, április, május, június és július is elmentek. Azt mondhatod: „Na,
ez nem jött be!” De ezt az ördög mondja. Kitartóan ragaszkodtam a
megvallásomhoz, és nem voltam hajlandó feladni. Újra és újra elismételtem
Jézusnak, Istennek és a Szent Szellemnek, az ördögnek, az angyaloknak és a
gonosz szellemeknek, hogy kitartok. Azt
mondtam Istennek, ha ez nem fog sikerülni, az azért lesz, mert az Ő Igéje
alulmaradt. Én ugyanis az Igére álltam, így annak működnie kell.
1934 augusztusának második szombatján végül valóban
ott álltam a téren. Tele volt emberekkel a város, olyan nagy volt a tömeg,
hogy könyökkel kellett utat törni magamnak
a forgatagban. De ahogy a sarokra értem, a könnyek újból folytak az arcomon,
miközben így szóltam: „Ördög, megmondtam neked! Nem tudom, tudsz-e olvasni vagy
sem, de valószínűleg nem tudsz, mert itt van az Isten Igéje” - és
felolvastam a Márk 11,23-24-et a Bibliámból. Nem tudom, az emberek mit gondolhattak, amikor azt látták, hogy
egy fiatal fiú áll a sarkon, és könnyes szemmel olvassa az Újszövetséget.
De ki törődött akkor velük?
A betegágyon megragadtam az 1 Thessalonika 5,21-et is:
„Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok [ahhoz ragaszkodjatok].”
Tehát kipróbáltam a Márk 11,23-at, láttam, hogy jó, és attól fogva ragaszkodtam
hozzá.
Rövid idő múlva elkezdtem a szolgálatomat
mint fiatal baptista prédikátor. Egy olyan közösség prédikátora lettem, amely 8
mérföldnyire volt az említett törvényháztól. Szeretnék most valami fontosat
mondani! Ne mondjátok soha, hogy az embereknek nincs üdvösségük, ha nincsenek
megkeresztelve a Szent Szellemben és nem szólnak nyelveken!
Az első évben négy pár cipőm ment el a szolgálatra.
Gyalog jártam a poros úton, igaz, olykor megállt valaki és elvitt autón.
Nagyszerű időt töltöttem az evangélium prédikálásával. Gyalogoltam és
lelkesedtem: „Ma azt prédikálom, hogy Jézus megment, meggyógyít és újból eljön!
Ezt fogom prédikálni a Vö-rös-folyótól a Mexikói-öbölig, Louisiana határától
Új-Mexikóig..!” (Azt gondoltam, no ez
igazán hatalmas terület.) Mert tudtam, hittem, hogy megtörténik, amit mondok.
Már bevált, és meg voltam arról győződve, hogy most is eredményes lesz.
Mind több teljes evangéliumi
emberrel kerültem kapcsolatba, akik hirdették az isteni gyógyítást, amiben én is hittem. Arról is beszéltek, hogy
betöltekezhetünk Szent Szellemmel és szólhatunk nyelveken. Egy fiú mondta
akkoriban: „Olyan ez, mint a folyópart, ha sokat csúszkálsz, végül benn vagy a
vízben.” így voltam én is. Ugyanazt prédikáltam, amit addig, de egy kicsivel
kiegészült. A Szent Szellem neked is segít
abban, hogy a látásod növekedjen. „Azt fogom prédikálni, hogy Jézus megment,
meggyógyít és azt is, hogy betölt Szent Szellemmel. Azt is fogom
prédikálni, hogy újra eljön. És ezt most már az Atlantióceántól a
Csendes-óceánig, Los Angeles-től New York-ig teszem!” (Amint látod, már jóval
túlhaladtam Texason.)
Áldott legyen Isten, hogy meg is tehettem.
Több mint egymillió mérföldet utaztam autóval keresztül-kasul Amerikán és
Kanadán. Mit utaztam! - futottam, szökdeltem és ugrottam. Sok évig fel és le,
végig az országban.
