Spurgeon - 121. Zsoltár 3.

6. vers: „Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold” 
Ezektől a hatalmas erőktől senki más sem képes megvédeni minket, csak az Úr. Ez a két nagy égitest uralkodik a nappalok és éjszakák felett. Uralmuk alatt biztonságban dolgozhatunk vagy alhatunk. Kétségkívül megvannak a veszélyei a fénynek is és a sötétségnek is. De mindkettőtől és mindkettőben megőriz bennünket Isten, a túl nagy hőségtől éppúgy, mint a halálos hidegtől. Átvitt értelemben megóv bennünket azoktól a káros hatásoktól, amelyek a csillogó-ragyogó, vagy a sötét tanításoktól származnak. Szellemi értelemben megóv bennünket mind a nagy gazdagság, mind a nagy nyomorúság okozta bajoktól. Az örökkévalóságra nézve pedig megvéd bennünket a túláradó dicsőség forrásától éppúgy, mint azoknak a borzalmas eseményeknek a nyomásától, mint amilyenek az ítélet és a világ megsemmisülése.

A nappalok és éjszakák határozzák meg az idő múlását. Ezért mondhatjuk el, hogy a mindenütt jelenvaló védelem soha nem szűnik meg. Minden baj vagy a nap alatt, vagy a hold alatt történik, és ha ezek nem tudnak kárt okozni nekünk, akkor valóban biztonságban vagyunk. Isten nem teremtett külön napot, sem egy másik holdat az ő választottai számára. Ők is ugyanolyan körülmények között élnek, mint bárki más. De mindezek a körülmények sem képesek tönkretenni Isten választottait. Mindazok a körülmények, amelyek az ember állapotát meghatározzák, a szenteket nem semmisítik meg, sőt, meggazdagítják őket: „nap érlelte ajándékkal és hold sarjasztotta ajándékkal” (5Móz 33,14). És elveszi róluk mindazt a nyomorúságot, amelyet a hőség vagy nedvesség, vakító fény vagy fagy okozhatna.

7. vers: „Az Úr megőriz téged minden bajtól” 
Az Úr nemcsak a nehéz időben őrzi meg az övéit, hanem megóvja őket minden gonosz befolyástól és cselekedettől, minden bajtól, ha közösségben maradnak vele. Ez az Ige messzemenő védelemről szól. Mindent magában foglal és semmit nem zár ki. Az Úr oltalmazó szárnyai időben is elhatárolják az övéit minden kisebb-nagyobb bajtól, és megőrzik őket. Jó dolog, hogy ebben a versben két személyiségről olvashatunk. Az Úr nem egy harmadik személy által őrzi meg a hívőt, hanem Ő maga cselekszi. A védelmezett személyt világosan egyes szám második személyben szólítja meg. Isten az embernek nem a tulajdonát vagy nevét védelmezi meg, hanem őt magát. Hogy ezt személyesebbé és nyomatékosabbá tegye, hozzáfűz még egy mondatot: „Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet”. Vagy: „Az Úr megőrzi a te lelkedet”. A mi Őrizőnk legfőbb óhaja az, hogy a lelkünket megőrizze. Ha a lélek biztonságban van, akkor minden biztonságban van. A nagy dolgok megőrzése magában foglalja a kisebb dolgok megőrzését is. Ha a magot megőrizzük, akkor annak burka is védve van. Isten a lélek egyetlen őrzője. Szellemünket megőrzi a bűn birodalmától. Megóvja a tévelygés fertőzésétől, a kétségbeesés szaggatásától, a büszkeség okozta felfuvalkodottságtól. Isten megóv minket a világtól, a testiségtől és az ördögtől. Megőrzi a szellemet a szentebb és nagyobb dolgok számára. Megőrzi Isten szeretetében Isten örök országa és dicsősége számára. Mi árthatna annak, akit az Úr őriz?!

8. vers: „Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor” 
Megőriz az Úr, mikor reggel munkába megyünk, és amikor este hazamegyünk. Ugyanazt a védelmet tapasztaljuk meg akkor is, amikor fiatalon elindulunk, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, vagy amikor életünk vége felé a halálba indulunk. Jártunkban-keltünkben mindig ugyanazt a védelmet tapasztaljuk! Ebben a zsoltárban háromszor találkozunk azzal a kifejezéssel: „az Úr megőriz téged”, mintha ezzel a háromsággal akarná Isten megpecsételni ígéretét. Nem lenne elég, hogy ez a háromszoros kijelentés elűzze minden félelmünket? Ugyan, miféle félelem lehetne erősebb, mint ez a háromszoros kijelentés? Ez a védelem túlnyúlik az időn, egészen az örökkévalóságig.

Az egész Gyülekezet bizonyos lehet ebben a mindörökké tartó védelemben! Ez a záloga annak, hogy a hívők mindvégig ki fognak tartani. Ilyen ígéret védőszárnyai alatt félelem nélkül járhatjuk zarándokutunkat, és harcolhatjuk meg a hitnek szép harcát. Senki sincs oly nagy biztonságban, mint az, akit Isten őriz. De senki sincs olyan nagy veszélyben, mint az, aki önmagában bízik. Életutunk telve van veszélyekkel. Minden helyváltoztatásunk új meg új támadási felületet nyújt az ellenségnek, és éppen ilyenkor látjuk, milyen nagy dolog az, hogy védettek vagyunk. Az Úr szeme azon az ajtón van, amely kinyílik előttünk és bezárul mögöttünk. És ezt teszi mindaddig, amíg csak egyetlen ember is akad, aki benne bízik, mindaddig, amíg bármi veszély fenyeget, és mindaddig, amíg az idő folyama bele nem torkollik az örökkévalóságba. Egyre inkább tudatára ébredünk tulajdon gyöngeségünknek, és annak, hogy mennyire rá vagyunk szorulva a védelemre. Ezért adjunk hálát Istennek, aki kijelentette magát nekünk, mint Izráel védője. Végül könyörgünk az olvasóért:
Isten óvja meg bűntől és bajtól szívedet, lelkedet, jártodban-keltedben mindörökké őrizze életed!