Spurgeon - 100. Zsoltár 1.

1. v. Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! 
2. v. Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! 
3. v. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az Ő népe és legelőjének nyája. 
4. v. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! 
5. v. Mert jó az Úr örökké tartó szeretete és hűsége nemzedékről nemzedékre. 

1. vers: „Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön!”
A 98. zsoltár negyedik versének az ismétlése ez. Az eredeti szó örvendező kiáltozást jelent, mint ahogy a hű alattvalók üdvözlik uralkodójukat, amikor meglátják. Istenünket boldog népnek kell imádnia! Ha végiggondoljuk Isten lényét és műveit, lelkünk örömmel telik meg, és újra meg újra megtanuljuk, hogy kegyelméért hálásak legyünk. Az egész földön meglátható az Ő jósága, ezért dicsérje Őt az egész föld. Ó, ti népek, meddig utasítjátok még el Őt vakságotokban? Nem jön el addig az aranykor számotokra, amíg nem imádjátok Őt teljes szívvel!

2. vers: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel” 
Tisztelettel és örömmel hódoljatok előtte. Ő a mi Urunk, és ezért Őt kell szolgálnunk. Ő kegyelmes Urunk, ezért örömmel kell szolgálnunk Őt. Ez a vers imádásra hív fel. A felhívás nem szomorú, mintha temetésre hívna. Nem! Vidám, örvendező felszólítás: ahogyan menyegzőre hívnak.

„Vigadozva járuljatok színe elé.” Imádnunk kell Őt, hogy megérezzük jelenlétét, és hogy teljes akarással közeledhessünk hozzá. Minden Istenre hangolódott szívnek ünnepélyes cselekedete ez, amit félelem nélkül megtehet. Ezért ne sírással, panaszolkodva járuljunk elé, hanem zsoltárokkal és dalokkal. Amikor éneklünk, legyünk vidámak, de áhítatosak is.
Ezért közeledjünk Istenhez szüntelenül ilyen módon. Ha odaadó hívők gyülekezete illően, harmonikusan és szívből dicséri Istent, akkor sok örömet is hoz számára. Szinte előre érezzük, milyen lesz majd a mennyben, ahol már az imádkozás egyetlen módja Isten dicsérete lesz. Úgy érezzük, el kell mondanunk dr. Wattsszal együtt: „Ám ne énekeljenek azok, akik nem ismerik a mi Istenünket; mi azonban, akik mennyei Királyunk kedveltjei vagyunk, mindenütt hirdessük énekkel is Istenünk dicséretét.”

3. vers: „Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten” 
Istent értelmesen kell dicsérnünk. Tudnunk kell, kit imádunk, és miért. „Ember, ismerd meg magadat” - hangzik az emberi mondás, de igazi, mély bölcsességet ajándékoz Istenünk megismerése. Kérdéses, hogy az ember meg tudja-e ismerni önmagát, mielőtt Istenét megismerte volna! Az Úr a szó abszolút és egyetlenszerű értelmében: Isten! Egyedül Ő az Isten! Őt így látnunk és ismeretünket engedelmességgel, bizalommal, alázatossággal, buzgósággal és szeretettel bizonyítanunk: mindezek olyan gyümölcsök, amelyeket kegyelem által teremhetünk csupán. Akik Őt egyetlen, igaz Istennek elismerik, azok képesek Őt méltó módon dicsérni.

„Ő alkotott minket, és nem mi magunkat.” Hát ne dicsérje a teremtmény a Teremtőjét? Egyesek úgy élnek, mintha ők maguk teremtették volna magukat. „Magacsinálta” embernek nevezik magukat, és önmagukat tisztelik, mint teremtőjüket. A hívő keresztyének viszont tudják, kiben van létük eredete, kitől származik jólétük, és nem igénylik, hogy őket dicsőítsék, sem a puszta létükért, sem pedig azért, amivé lettek. Sem ebben, sem az eljövendő világban nem igényelhetjük a magunk számára a dicsőségnek egy morzsáját sem. „Nem nekünk, Urunk” - ez marad mindörökre minden igazán hívő vallástétele.

„Az Ő népe, és legelőjének nyája” (vagyunk). Különleges tisztesség számunkra, hogy minden ember közül éppen minket választott ki arra, hogy az Ő népe legyünk! Ezen az alapon az Ő bölcsessége vezérel, az Ő nagylelkűsége táplál, és az Ő gondviselő szeretete ápol minket. A juhok a pásztor köré csoportosulnak, és rá néznek. Ugyanígy kell nekünk is az egész emberiség Pásztora köré gyülekeznünk. Ha Istenhez való viszonyunkat megvalljuk, már azzal is Őt dicsérjük. Ha jóságáról beszélünk, azzal imádjuk Őt! Énekeink nem kitalált történetekről szólnak, hanem tényekről tesznek tanúságot. Az Úr kegyelmének egyszerű felsorolása megrendítőbb, mint bármi, amit a fantázia kiagyalhat! Hogy mi az Ő legelőjének juhai vagyunk, az színtiszta igazság, és bizonyságtételünk tartalma.