Néhány évvel ezelőtt olvastam a „Pünkösdi
Evangélium” című lapban, hogy valaki Afrikában megtért egy misszionárius
szolgálata nyomán, és evangélista lett a
bennszülöttek között. Olvasta, hogy mit cselekszik Isten Amerikában bizonyos
szolgálatokon keresztül, és elhatározta, hogy böjtölni és imádkozni fog, amíg
Isten meg nem adja neki is ezt az erőt. Ezért egy 21 napos böjtbe kezdett. A
10. napon az Úr szólt hozzá, hogy keljen fel és fejezze be a böjtölést, mert az
erő már benne van, egyszerűen csak el kell kezdenie használni. Tehát elkezdte,
és mielőtt még észbe kapott volna, már Afrika Billy Graham-jének nevezték.
80000 fős tömegek áradtak hozzá. Böjtölni akart, hogy megkapja az erőt, de az
Úr kijelentette, hogy az már benne van.
A kételkedés megfosztotta Názáret városát attól a
jótól, amelyet Isten akart adni nekik.
Kételkedés fosztotta ki a tanítványokat is; nem tudták a démont kiűzni.
Az Úr megmondta nekik, hogy az ok, hitetlenségük volt.
Körülbelül 16 évvel ezelőtt, szeptember 2-án, kb. este
10-kor az Úr megjelent nekem egy látomásban. A látomásban jobbkezének egyik
ujját a tenyerembe tette, mire a kezem égni kezdett, mintha egy izzó széndarab
lett volna benne. Azt mondta, hogy elhívott és felkent a betegekért való
speciális szolgálatra. (Már évek óta imádkoztam akkor betegekért).
Elmondta, hogy
amikor imádkozom egy betegért, egyik kezemet tegyem a teste egyik oldalára, másik kezemet pedig a másikra. Ha
ez a tűz átugrik kézről kézre, ez azt
jelenti, hogy gonosz szellem van a testben. Ha nem ugrik át egyik kezemből a
másikba, akkor egyszerű gyógyulási esettel állok szemben. (A Biblia
különbséget tesz a démonűzés és a beteggyógyítás között.) Az Úr azt mondta,
hogy kezemet tegyem rájuk és imádkozzam értük; ha a tűz az egyik kezemből
a másikba cikázik át, akkor démont kell kiűznöm az Ő Nevében. Az Ő Nevében a
démon vagy démonok el fogják hagyni a testet.
A legközelebbi összejövetelemen
Oklahomában megkeresett egy keresztény. Elmondta, hogy gerinc-tuberkolózisa
van, több orvos is látta már. Gerince és az
egész háta olyan merev volt, mint egy deszka. Egyik kezem a mellére, másikat
a hátára tettem, és éreztem, hogy a tűz hol itt van, hol ott; ugrál. Tudtam,
hogy egy gonosz szellem tartja fogságban a testét, tehát parancsoltam, hogy
hagyja el őt. (Ez a gonosz szellem a testében, és nem a szellemében volt! A
test megváltása még nem teljesedett be.)
Kizavartam tehát a démont a testéből. De
csináltam egy hibát: hitetlenségbe estem. Megkérdeztem, hogy meg tudna-e hajolni,
és nem tudott, mire azt mondtam, mégegyszer megpróbálok imádkozni. De ezt nem
próbálgatni kell! Hitetlenségemet ezzel a pár szóval bizonyítottam.
Másodszorra sem tudott meghajolni.
Harmadszor is megpróbáltuk, és még mindig nem ment. Végül elküldtem, és ő
visszaindult a helyére, amikor hirtelen Jézus jelent meg előttem és szólt
hozzám: „Azt mondtam, a Nevemben a démonok kimennek. Űzd ki őket az Én
Nevemben!”.
Feleltem neki, hogy mindezt én is tudom, mire
megismételte a szavait. Én ismét azt válaszoltam, hogy tudom, erre újból
elmondta, és én megint feleltem, hogy emlékszem mindarra, amit abban az előző
látomásban tanított nekem. Egyre csak a magamét hajtogattam. Jézus újból rám
nézett és így szólt: „Igen, de azt is mondtam, hogy mennie kell, sikerülni fog.”
És eltűnt.
Tudtam már, hogy a hitem mondott
csődöt. Visszahívtam azt az embert, majd egyik
kezemet a mellére, másikat a hátára tettem, és megparancsoltam a démonnak, hogy
jöjjön ki belőle a Jézus Nevében. Ezután közöltem vele, hogy most már szabad. Biztattam, hogy nyújtsa ki a
kezét és érintse meg a lábujjait. Megtette, mert szabad volt. A
kételkedés megrabolt engem is.
