2013. január 7., hétfő

Tom Marshall - Az én felszabadulása 3.


A KERESZT MŰVE ÉS A SZELLEM MUNKÁJA

            Újra és újra eljutunk arra a felismerésre, hogy Isten válasza az emberi természet összes problémájára két elválaszthatatlan isteni cselekvésben található: a Kereszt művében és a Szent Szellem munkájában. Lássuk, hogyan tölti be jelenlegi szükségünket Isten ezen dicsőséges gondoskodása!
            
A Kereszt lehetővé tette, hogy az emberi szeretet az éntől elszakadjon. Ennek a kötődésnek a hatalma és tekintélye véget ér a keresztnél.

"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek, pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus, amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem."  (Galata 2:20.)

Amikor a Golgota alapján megtagadjuk énünk irányítási jogát, akkor meg­sza­ba­dul­hatunk az én megkötöző hatalmától. Az énnek tehát nem azért kell a Keresztre mennie, hogy elpusztuljon, hanem azért, hogy feladja jogtalan kormányzási igényét.

Hogyan kell tehát alkalmaznunk a Keresztet erre a helyzetre?
1.  Kell történnie egy lemondásnak, amikor teljesen megtagadjuk  az ént, mint érzelmeink célját és életünk irányító központját. Az ént nekünk kell megfosztani trónjától, mert mi adtuk neki az uralmat.
Ezt világosan látnunk kell. Krisztusnak a kereszten elvégzett műve nélkül nem győzhetnénk le az én fegyverzetét (vagyis az önzést) és nem szabadulhatnánk meg annak megtévesztő, alattomos hatalmából. Akaratunk hozzájárulása nélkül azonban a Golgota győzelme ránk vonatkozóan hatástalan marad.

2. Ezután el kell ismernünk, magunkévá kell tennünk a Golgota művét, hogy megszabaduljunk és elbánhassunk a természetünkbe beivódott önzéssel.

Ez talán a Kereszt művének új távlatát nyitja meg előtted. És most arról, amit már tudunk, térjünk át arra, amit még nem ismerünk! Amikor bűnünkkel és bűnösségünkkel a Kereszthez jövünk, felismerjük, hogy mi teljesen képtelenek vagyunk azzal elbánni, de azt is felismerjük, hogy Jézus a kereszten valójában már bűnösségünkkel és bűnünkkel is elbánt. Feladjuk tehát ezeket a terheket és egyszerű bizalommal elfogadjuk Jézus bocsánatát és tisztító munkáját. Mit veszünk észre ekkor? Azt, hogy ez működik! A Kereszt tiszta lelkiismeretet ad nekem. Felszabadultam a kárhoztatás alól és a bűn szolgaságba döntő hatalma összetört az életemben.
Értsd meg, hogy a Kereszt ugyanúgy elbánik a bűn gyökerével is, az alapvető önzéssel. Nem szakíthatom ki magamat az én-központúságból. A Kereszt szabadít meg engem. Ugyanúgy fogadom el ezt a szabadságot, ahogyan a bűn és bűnösség alóli felszabadulást is elfogadtam.

            A Szent Szellem munkája is kétrétű:

            Először is, Ő képesít minket arra, hogy Jézust Urunkká tegyük. Ezt egyedül Ő végezheti el, mert az Ő szolgálatának központja Jézus dicsőítése és annak kijelentése, hogy Jézus természetének szerves része az Ő Úr volta. Szívemben a trón nem maradhat üres. Isten azért teremtette, hogy elfoglalják. A Szent Szellem segítségével ráébredek, hogy az Úr Jézus Krisztusnak kell azt elfoglalnia.

            Másodszor, a Szellem önti ki Isten szeretetét a szívünkbe. Eljutunk az Istenséggel való szeretet-élet-dicsőség kapcsolat áramlásába, amire teremttettünk is. Az Isten iránti szeretet és Isten szeretete özönlik át énünkön Istenhez és másokhoz. Most már nem szükségből, hanem a teljességből fakadóan tudunk szeretni. Most azért van szükségünk mások szeretésére, hogy lecsapoljuk Istennek szívünkben lévő szeretetét és nem azért, hogy szeretetszükségünket megszerezzük.
Amikor azoknak a bizonyságtételét olvassuk, akik eljutottak önmaguk trónfosztásáig, ennek elkerülhetetlen és mindig azonos következménye ragad meg minket legjobban: az isteni szeretet kiáradása; a szereteté mint égő valóságé, néha elsöprő mértékben. Szeretet, amit nemcsak fejünkkel hiszünk, hanem egész lényünkkel megtapasztalunk.
Úgy tűnik, Isten nem elégszik meg azzal, ha csak hitünk által kapja meg szeretetünket. Folyton azt a parancsot kapjuk, hogy szeressük Őt teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes elménkkel és minden erőnkkel. Miért? Mert Isten ezt tapasztalni akarja. Meg vagyok győződve, hogy Isten ugyanúgy nem akarja, hogy csak hit által vegyük el az Ő szeretetét. Azt akarja, hogy lényünk minden részével éljük át azt.
            
Akkor miért nem tapasztaljuk gyakrabban? Ennek több oka lehet, de a legáltalánosabb az, hogy énünk még mindig útban van, cél akar lenni, önmaga ura akar lenni és maradni. Isten, az Ő irántunk való kegyelméből és odafigyeléséből ezt nem engedi. Távolítsd el az ént a trónteremből, helyezd a szolgák szállására, ahova tartozik és akkor az lesz belőle, amire pont megfelel: csatorna, amin az isteni szeretet végtelen áramlásban folyik keresztül. Mivel ekkor már tiszták szívünk indítékai, Jézus valóban az Úr lesz életünkben. Jézus korábbi "egyszer igen, egyszer nem" uralma valójában egyáltalán nem is volt uralom, mert tudatos szándékaink ellenére az én ült a trónon.