2013. január 6., vasárnap

Halavács Judit - Kenneth E. Hagin 4.


A fiatalember hamarosan, már 1936-ban elkezdett prédikálni, elõször a baptista egyházban, és mindenütt bizonyságot tett gyógyulásáról. Baptista körökben ezeket a tényeket – finoman szólva – nem fogadták egyértelmû lelkesedéssel. Hamarosan viszont találkozott teljes evangéliumi, nyelveken szóló hívõkkel, akik között otthonosan érezte magát, hiszen gyógyulása alkalmával õt is az Úr ereje érintette meg, ugyanaz a Szellem, amely egyéb módon is megnyilvánult, munkálkodott a természetfölötti jelenségeket vállaló keresztények között. 1937-ben Hagin – pünkösdi hívõk bátorítására – elfogadta a Szent Szellem ajándékát, és nyelveken kezdett imádkozni, egyre többet és többet – és ezután még jobban élvezte az imát, a közösséget Istennel. Látása kiszélesedett: ismerte már Jézust, aki gyógyít, aki Szentlélekkel keresztel, s lassanként a Biblia más igazságai is kezdtek megnyílni elõtte, ahogy tanulmányozta az Írásokat, és hirdette, gyakorolta, amit felfedezett. Ezután egyre többet szolgált pünkösdi gyülekezetekben: tizenkét év alatt öt texasi gyülekezetnek volt a pásztora. 1938 novemberének végén feleségül vette Oretha Rookert, aki ezután hatvannégy éven át volt állhatatos, bátor, hûséges társa és támogatója tûzön-vízen át. Két gyermekük született: Kenneth Jr. és Patricia. Felesége, aki a mostani napokban fájdalma ellenére is nyilatkozott együtt eltöltött éveikrõl, a következõképpen értékelte közös pályájukat: „Mindezek alatt az évek alatt úgy éreztem, csodálatos dolog együttmunkálkodni – semmivel sem cseréltem volna fel. Semmi nem lehetett volna nagyobb jutalom, mint férjemmel együtt az Úr Jézus Krisztusért tevékenykedni… A korai évek nehezek voltak. Nem voltunk jómódúak. És amikor Isten utazó szolgálatra hívta el Kennethet – vagyis amikor nyolc éven át egyfolytában úton volt az ország különbözõ helyein – akkor rendkívül nehéz volt mindnyájunknak. De akármenynyire kemény idõk is voltak azok, Isten átsegített minket rajtuk. Nem is sejtettük akkor, mennyi mindent tartogat még számunkra az Úr…”

Oretha Rooker a texasi Blue Ridge-ben született, és egy kis farmerközösségben nõtt fel a Sherman város melletti White Moundban, ahol apja gyapotot és kukoricát termesztett, és ebbõl viszonylagos jólétet tudott biztosítani felesége és egyetlen leánya részére. A család elõször baptista, majd metodista imaházba járt, ez utóbbi volt Oretha megtérésének színhelye. Szülei is hitre jutottak eközben, de apja inkább pünkösdi gyülekezethez kívánt csatlakozni, mivel az ottani igehirdetést hitelesebbnek tartotta. Így jutottak el a közeli Tom Bean nevû helyen zajló istentiszteletekre 1938 nyarán, ahová éppen akkor érkezett egy fiatal, megnyerõ, és Isten tüzével prédikáló pásztor – a neve Kenneth E. Hagin volt… Oretha elsõ látásra vonzalmat érzett iránta, de megismerkedésük után Hagin is félreérthetetlen tanújelét adta érdeklõdésének. Szinte azonnal találkozni kezdtek (persze a család jelenlétében), és ezeket az alkalmakat hamarosan jegyesség követte, házasságkötésükre is viszonylag rövid idõn belül, 1938. november 25-én sor került. A võlegény még az esküvõ elõtt közölte Orethával, hogy minden földi lény közül õt szereti a legjobban – viszont az Urat, a Megváltó Jézust még nálánál is jobban szereti, Õ az elsõ számára, ezért „ha az Úr azt mondaná, menjek Afrikába vagy Indiába szolgálni, azt is megtenném” – mondta, vagyis menyasszonya értésére adta, hogy az Úr akarata lesz számára a legfontosabb egész élete folyamán. Oretha nem is kifogásolta ezt, s a maga részérõl szintén elkötelezte magát Isten feltétlen szolgálatára. (Hagin idõskorában a házasságról szólva megjegyzi, hogy fontos ilyen és más lényeges kérdéseket tisztázni házasságkötés elõtt. Ugyanis éppen elég szenvedõ pásztort látott élete során, akiket feleségük állandóan vádolt amiatt, hogy Istent követték, és az elhívásukban jártak. 

Voltak, akik házastársuk nyomására felhagytak a szolgálatukkal, és ezután tönkrement az életük – semmivel sem lettek sikeresebbek a civil életben, mert engedetlenek voltak Isten rájuk vonatkozó eredeti tervét illetõen. Ezért, mint mondja, a leendõ férjnek és feleségnek idõben tisztázni kell, mi lesz a közös életcéljuk, milyen értékrendet vallanak, és ha a leglényegesebb kérdésekben nincsenek egy hullámhosszon, nem szabad összekötni az életüket…) Hagin felesége maga is beszél errõl a döntésükrõl könyvében, amelyet 1991-ben írt (címe: The Price Is Not Greater Than God’s Grace – szabad fordításban: Isten kegyelme nagyobb, mint lemondásaink mértéke). Megemlékezik arról, hogy fiatal lányként azt szokta mondani, semmiképpen sem szeretne prédikátor felesége lenni. És ezután hozzáteszi: „Soha ne mondjátok, mit nem szeretnétek tenni Istenért. Ugyanis a dolog vége az lesz, hogy pontosan azt fogjátok majd csinálni!” Oretha menyasszonyként már felmérhette, hogy mit kell vállalnia: az addiginál jóval szerényebb életszínvonalat; sok váratlan helyzetet, eseményt; sok ember terheinek, gondjainak hordozását; ismeretlen helyekre való költözéseket; és mindennek tetejébe a férjérõl való lemondást – rengeteg alkalommal (például szolgálatok elõtt, alatt és után) – olyankor is, amikor a legjobban igényelné a jelenlétét, a vele való közösséget…