2013. január 31., csütörtök

Tom Marshall - Az emberi szellem működései 2.


LELKIISMERET

            Az emberi szellem második funkciója, amit szemügyre kell vennünk, a lelkiismeret. Ennek működését mindannyian ismerjük, noha talán még nem jöttünk rá, hogy ez nem azonosítható az elmével.
"...a megfertőztetetteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta; hanem meg­fer­tőz­te­tett azoknak mind elméjök, mind lelkiismeretök."  (Titus 1:15.)

            A lelkiismeret nem Isten hangja, bár Isten hangja szól a lelkiismeretünkhöz. A lelkiismeret az emberi szellem működése. Isten azzal a képességgel teremtette, hogy "lásson" általános erkölcsi igazságokat (mint például a becsület és a hűség) és alkalmazni tudja azokat meghatározott esetekre is, úgy hogy igazat mondjunk még bizonyos áron is - és megtartsuk ígéretünket akkor is, ha az kényelmetlen.
Ahhoz, hogy megértsük működését, meg kell különböztetnünk a lelkiismeret formáját és tartalmát.
            
A forma a lelkiismeret működési módja. Ez minden emberben azonos, tekintet nélkül a bőr színére, nemre, korra, háttérre és kultúrára. Ebből tudjuk meg, mikor cselekszünk helyesen és mikor helytelenül.
"...Megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egye­tem­ben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egy­mást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik."  (Róma 2:15.)

A tartalom alapján hozza meg ítéleteit a lelkiismeret. Közli, hogy mi a helyes és mi a helytelen. A lelkiismeret tartalma változik a kultúra, a kor, a háttér és a tanultság szerint, így az egyik embert vádolhatja a lelkiismerete olyasmiért, amivel szemben a másiké semleges, vagy épp beleegyező.
Másrészt, amikor a Szent Szellem felébreszti az emberi szellemet és a lel­ki­is­me­ret­nek Isten szentségének és szeretetének értékrendjét mutatja be, akkor a bűnről való meg­győződés következik be, ami bűnbánathoz vezethet. Amikor valódi megtérés tör­té­nik, a Szent Szellem munkája rámutat, hogy a Golgotán folyt Vér hatékonyan el­bá­nik a bűntudattal és békét szül a meggyötört lelkiismeretnek.
"Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,... Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint akiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettől."  (Zsidók 10:19, 22.)
            
A lelkiismeret iránti engedelmesség alapvető az erkölcsös viselkedéshez és a megszentelődés során a Szent Szellem folyamatos munkával írja Isten törvényét a szívre, így a szellem, amely a Szabadságnak ezt a dicsőséges törvényét szemléli, egyre érzékenyebbé válik, minthogy hitelesen tiszta magatartással és indítékokkal él együtt.
A lelkiismeretnek van még egy rendkívül fontos feladata, amit nem értékelünk elég­gé, de ma inkább meg kell értenünk, mint bármikor azelőtt: a lelkiismeret bi­zony­ságot tesz az igazságról. Értsük meg, az igazságot és a hamisságot lényegében a lel­kiismeret tartja számon, nem az elme. Hallhatsz egy olyan hihető történetet, ami el­len semmi kifogásod nem lehet, de valahogyan egyszerűen "tudod", hogy gyanús. Va­laki más egy teljesen levegőben lógó mesét ad elő egészen valószínűtlen vo­ná­sok­kal, de "tudod", hogy igaz. Mi ismeri fel az igazságot és a hibát? A lelkiismeret. A Ró­ma 9:1-ben látunk erre példát, ahol Pál így ír: "Igazságot szólok Krisztusban, nem ha­zudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által." Az apos­toli prédikáció tehát nem a hallgató elméjét célozta meg, hanem lelkiismeretét. Az apostolok tudták, hogy az igazságot nem kell bizonyítani, csak kijelenteni, mert az igaz­ságban benne rejlik megalapozottsága - a lelkiismeret számára.
"Hanem lemondtunk a szégyen takargatásáról, mint akik nem járunk ravaszságban, és nem is hamisítjuk meg az Isten Igéjét, de a nyilvánvaló igazsággal kelletjük magunkat minden ember lelkiismeretének az Isten előtt."
 (2Korintus 4:2.)

Emlékszem, egyszer beszéltem a keresztény üzletemberek egyik összejövetelén, aho­va nagyon sok nem keresztényt is meghívtak. Beszédemet így kezdtem: "Meg­mu­ta­tom nektek, hogyan tudhatjátok meg biztosan, igazat mondok-e ma este." Erre rög­tön felfigyeltek. Így folytattam: "Csak figyeljétek meg, mit szól lelkiismeretetek a sza­vaimhoz!" Szónoklatom közepe táján, szinte érezhetően kezdték megadni magukat. Azok az ellenvetések és értelmi fennakadások, amelyeket az emberek az Evan­gé­li­um­mal szemben támasztanak, legtöbbször a lelkiismeretet hivatottak védeni az igazság tá­madásával szemben.
Valójában lehetetlen túlhangsúlyozni a tiszta lelkiismeret fenntartásának fon­tos­sá­gát. Pál azt mondta, ő gyakorolja magát abban, "hogy botránkozás nélkül való lel­ki­ismerete legyen az Isten és emberek előtt mindenkor" (Ap. Csel. 24:16.). Csak az a lelkiismeret tud pontosan bizonyságot tenni az igazságról, amit Jézus vére tisztán tart. Gyanítom, hogy ha gyökeréig visszavezetnél minden eretnekséget, ami valaha be­szennyezte Isten egyházát, valahol azok kezdetén találnál egy szennyes lel­ki­is­me­re­tet, amely nem tudta megkülönböztetni az igazságot a hamisságtól. Az utolsó napok meg­tévesztései között, amelyekre a Biblia figyelmeztet minket, valószínűleg egyedül a tiszta lelkiismeret lesz a támaszunk.

"A Szellem pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek el­sza­kad­nak a hittől, hitető és gonosz szellemek tanításaira figyelmezvén. Hazug be­szé­dűeknek képmutatása által, kik meg vannak bélyegezve a saját lel­ki­is­me­re­tök­ben."    (1Timóteus 4:1-2.)